BEMUTATKOZÁS

Egyes számú szabály: Ne nyírd ki magad!
– Nemes Dániel intelmei Borcsi lányához (21. sz. eleje)

Egy klub asztmásoknak…

…és COPD-seknek és a többi tüdőbetegnek, továbbá szívbetegeknek, mert ők is néha nehezen jutnak elég oxigénhez, ezenkívül egészségeseknek is, akik idősen és/vagy túlsúlyosan elkezdenék a testedzést; na meg olyanoknak, akik fiatalon kezdenék, de eddig mindig fuldokolva abbahagyták, mert rosszul vették a levegőt.

Klub mindenkinek, akinek hasznára válhat a jó légzéstechnika, a különböző edzésmódszerek és az edzéshez való hozzászokás kicsiny, de fontos trükkjei, melyekkel ellavírozgathatunk az elkedvetlenedés és a magunkat túlhajszolás zátonyai között.

Kopoltyúval lélegző lényeknek ezt a klubot nem ajánlom, hangozzék ez bármily kirekesztően is. Eleve nem számítok túl sok ilyen érdeklődőre, mert ők tipikusan idegenkedni szoktak a világhálótól.

Magamról s tüdőmről

A mottóban szereplő Borcsi az unokám, egy kellően kajla óvodás, aki persze szeret először elindulni és csak utána megnézni, hová is teszi a lábát – az atyai intelem erre vonatkozott, továbbá a világegyetem összes kisgyerekének valami misztikus módon elrendelt széken való hintázásra.

Ez az egész úgy kerül ide, hogy az intelem nagyon hasznos, mint főszabály tüdőbetegek számára is. Széken hintázó tüdőbetegeknek meg pláne.

2014-ben diagnosztizáltak nálam közepesen súlyos COPD-t és azóta gyűjtöm az ötleteket, tanácsokat, információkat arról, hogy mivel tudnám segíteni és erősíteni a tüdőmet, aki ilyen csúful ellenem fordult. (Igenis, aki – mióta így összekülönböztünk, megszemélyesítve gondolok rá és szidalmazom gyakran.) Azonnal feltűnt, hogy még az interneten is elég kevés a kellően részletes magyar nyelvű információ gyógytornáról, testmozgásról, segédeszközökről, pedig a tüdőbetegségeknél rettentő sokat tud javítani a helyesen adagolt mozgás, melyet HAM rövidítéssel láttam el abban a hitben, hogy aki rövidítéseket hoz létre, az nagyon komoly szakértőnek látszik.

Elhatároztam, hogy próbálok egy kicsit ezen az információínségen segíteni, így született ez az oldal, mely először a Tudósklub mintájára a Tüdősklub elnevezést kapta, miért is ne, oda azok járnak, akiknek magas az IQ-juk, ide meg azok, akiknek a pulzusuk. És persze a kettő nem zárja ki egymást, bár ez a tudósoknak mérsékeltebben jó hír, mint a tüdősöknek.

Aztán fölfedeztem, hogy létezik már Tüdőklub néven egy rengeteg fontos professzionális információt tartalmazó weblap, ezért lett végül a név Tüdősblog.

A testedzéssel kapcsolatos tapasztalataimat és az ilyen tárgyú internetes információkat szeretném itt megosztani, orvosi kérdésekről nem írok, mert azokhoz nem is értek – de persze a hozzászólások abban az irányban is elágazhatnak. Speciális témákról (pl. jóga, Buteyko módszer, meditáció) csak olyasmit írok le, amit kipróbáltam, alaposan megértettem; és ha valakinek más tapsztalata van, várom a hozzászólásokat!

Hitem szerint egészséges emberek is hasznát vehetik az itt leírtaknak, mert sokan csakis azért nem futnak, úsznak, bicikliznek, egyebeznek, mert rossz a légzéstechnikájuk, ezért minden eddigi sportolási kísérletük kellemetlen élménybe torkollott. Külön figyelmet igényel szerény, de persze egyedül helyes véleményem szerint az általam sportlégzésnek elnevezett dolog.

Annyian foglalkoznak a légzéstechnikával – orvosok, gyógytornászok, természetgyógyászok, jógaoktatók, tajcsi és csikung oktatók, sportpedagógusok, edzők, beszédtechnika-oktatók, búvár-trénerek, énektanárok, fúvószene-oktatók, logopédusok, relaxációt tanítók… és mégis az átlagember túl keveset tud még az alapokról is. Vagy csak én érzem így? Pedig ezen a téren nincs nagyon ellentét a hagyományos és az alternatív orvoslás hívei között (mely két irányzat összebékíthetőségéről itt olvasható egy szép leírás); ideje lenne összefogni egy kicsit embertársaink oxigénnel való ellátásának érdekében. Olyan jó lenne egy ilyen mozgalom! Lehetne a jelszava például az, hogy

LÉLEGEZZ MA TÖBBET, MINT TEGNAP!

 
de ha valaki jobb lózungot ajánl, szívesen a zászlómra tűzöm. Szélcsendben még fújom is a zászlót, hadd lobogjon, ehhez csatlakozhat mindenki, aki a kifújásról szóló eposzomat elolvasta.

Felhívom a figyelmet, hogy a POSZTOK felirat alatt található az összes bejegyzés listája.

Igyekeztem nagyon aprólékosan leírni azokat a jó és rossz módszereket, melyeket a saját bőrömön, pontosabban hörgőimen és szívemen tapasztaltam ki – még egészségesen megszállott kocogóként, aztán betegként, mert szilárd meggyőződésem, hogy nemcsak az ördög, hanem az angyal is a részletekben rejtőzik.

Nemes Mihály

Várok mindenféle hozzászólást a tartalommal kapcsolatban is és arról is, hogyan lehetne
– internetes és egyéb módokon –
minél több érintetthez eljutni!

 

Aki hasznosnak tartja az itt leírtakat, úgy tud segíteni, ha megosztja Facebook-on vagy elhelyez ide mutató hivatkozást egy weboldalon. Leghatékonyabb lenne nyilván orvosoknak, gyógytornászoknak, edzőknek szóló tananyagban elhelyezni hivatkozást.

208 hozzászólás a(z) “BEMUTATKOZÁS” bejegyzéshez

  1. kedves Misi, nagyszerű amit írtál, ha megengeded, tovább küldöm illetékes tüdőgyógyászoknak. Egyben tévedtél: való igaz, hogy az ördög a részletekben van, de az angyal az EGÉSZBEN: az egész EMBERBEN.
    végh zoli

  2. Hali

    Én is most keresgélek, nekem a 75 éves fateromnál most derült ki, hogy mitől fullad a lépcsőn le és felmenet az utóbbi két hónapban. COPD. Vidáman közölte, hogy valami CÉ Ó PÉ DÉJE van, de nem tudja mi az. Én meg elhűltem, mert épp nemrég olvastam erről.

    Mivel két hónapja a fizikai terhelhetősége jelentősen romlott, viszont tűrhető FEV értékei vannak (70-80% körül), és nincsenek rohamai, valamint jórészt csak terheléskor fullad be, én közepes fokozatúnak mondanám a betegséget, valahol a II-es és III-as között van szegénykém.

    Igazából azért írok neked, mint tapasztaltabb tüdőbajosnak :D, hogy szerinted ez a terhelhetőség javítható-e. Most fog kapni valami csúcs inhalátort, meg erősebb gyógyszereket (idáig lényegében csak szimpla asztmacuccokat szívogatott), szóval sokat remélünk ettől, és nagyon nagyon remélem, hogy a fizikai terhelhetősége javulni fog. Jó lenne ha a betegsége nem romlana tovább, stagnálna sok-sok évig, és a fizikai terhelhetősége megmaradna jónak. Ezek a céljaink, kérdés hogy elérhetőek-e.

    Köszi szépen ha reagálsz.

    1. Kösz a bizalmat. A terhelhetőségről a legfontosabb tudnivaló talán, hogy ingadozik napról-napra, ettől nem szabad megijedni. Az egészséges szintre nem fog visszamenni, de a testmozgás, a légzőgyakorlatok és a terhelés közbeni jó légzéstechnika kegyetlenül sokat segítenek. Idős embereket néha nehéz rávenni ezekre, nem érzik az értelmét, szóval sok türelem kell hozzá, de ha jóban vagy az öregeddel, akkor meg fogod tudni oldani, pláne, ha más családtag vagy haver is segít. A legjobb, ha legalább néha együtt csinálod vele a sétát, gyógytornát, lépcsőzést, akármit és ha tudtok dumálni róla. Az utóbbi fél győzelem. A helyes lépcsőnjárásról van videó is például itt, bár valószínűleg atyádnál még jobb a helyzet a 70-80 közötti FEV értékeivel; nála gondolom nem a lépcsőnkénti levegővétel a jó.

      Amikor felfogja az ember, hogy ez a szemét nem fog soha javulni, az elég nagyot üt lelkileg, azzal lehet tompítani, ha arról beszélsz az öregnek, hogy ha nem terheli a tüdejét füsttel, porral, és sokat mozog, akkor lassan romlik csak, sőt sokáig bír stagnálni. Ilyenkor egy jó megfogalmazás kincset ér. 🙂

      Az oxigénszintet érdemes mérni rendszeresen, nekem egy CMS 50DL-em van, tök jó, van olyan is, ami háromszor annyiba kerül, biztos még a reggeli kávédat is megfőzi, ha olyan drága. Vedd inkább ezt szerintem és egy kávéfőzőt külön.

      Gyógytornászt tudok ajánlani.

      Sok szerencsét!

      1. Köszi hogy gyorsan reagáltál. Kemény az öregfiú, én csak attól félek, hogy a betegség leszedálja tehetetlen szintre, és nem tudom hogy ez mikor következhet be. Ugyanakkor meg olvasom, hogy 500 000 COPD-s lehet az országban, tehát ennek a betegségnek nagyon hosszú lefolyásúnak kell lennie, különben katasztrófa lenne belőle. Bíztató továbbá, hogy most lett támogatott valami csoda inhalátor, amit a doki már el is mesélt faternak, megrendelték neki, nem tudom te vettél-e. Valami 3000 forint 90%-os támogatottsággal, tehát 30 000 körüli az ára.

        1. Az inhalátor jó dolog, általában Salvus vizet szipogunk vele, a gőz fellazítja a lerakódott váladékot, amit ezután föl lehet köhögni. Ebben a Flutter pipa is segít, amiről írok is. Néha hörgőtágító gyógyszert is beszív a beteg inhalátorral, de tudomásom szerint csak rövid ideig, mert azokat a gyógyszereket tartósan nem szabad szedni; az orvos nyilván jobban elmagyarázza ezt. Én csak ritkán használom, mert ritkán köhögök. Jó eszköz, de szerintem egy inhalátortól azért csodát ne várj.

          Amennyire én tudom, 70-80-as FEV még nagyon nem vészes, senkinél nem lehet jósolni pontosan a betegség lefolyását, de az átlagembernél ez még nagyon sok aktív évet jelenthet. Ráadásul ez a mért érték is ingadozik, lehet, hogy holnap 80 fölött mérnének. Szóval igen, a COPD lassú lefolyású. Ezt is jobban elmondhatja az orvos, ha nem teszi, talán mással is konzultálni kellene.

          A létező összes szaktekintély egyetért abban, hogy a megfelelő mozgás és a légzőtorna létfontosságú, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, ezt sem gyógyszer, sem inhalátor nem pótolja. Mellette persze a gyógyszereket szedni kell, meg a szívet is időnként megvizsgáltatni, az a másik fele. A szív és a tüdő nagyon összedolgoznak, amikor az egyik gyengül, akkor a másik jobban terhelődik.

          1. Köszi. Fater eléggé górcső alatt van az utóbbi évben orvosilag, rendszeres kontrollra jár, szóval most már féken lesz tartva a betegség, amennyire lehetséges. Légzőgyakorlatozást én nem várok tőle, de rendszeresen mozog, nagy mozgásigényű, szóval ezzel nem lesz probléma, kivéve ha tüdőileg nem bírja, amitől ugye félek. De majd beletanulunk a következő évben. Jobbulást kívánok neked is, azért néhány évtized még benned is legyen. 🙂

          2. “…kivéve ha tüdőileg nem bírja, amitől ugye félek…”

            Bírni fogja, csak időnként vannak átmeneti rosszabbodások, az nagyon ijesztő és hosszú távon is persze romlik a teljesítmény, már csak az öregedés miatt is. Ha esetleg jönne ilyenkor elkeseredés nála, azt kell kivédeni.

            A légzőtornák könnyűek és cserébe sokat segítenek (mint láthatod nemcsak a tüdőmmel van baj, hanem még mániákus is vagyok). Két ötletet hadd dobjak be:

            Ha jó fej az orvosa, meg lehetne beszélni vele, hogy ajánlja az öregnek a légzőgyakorlatokat, hogy az mennyire jót tesz. Másrészt vannak a belégzőizom-erősítők (ezen a kiváló blogon is olvashatsz egy néhányról), lehet, hogy ezek tetszenének. Van, aki szeret ilyen kütyükkel játszani. 🙂

        2. Üdv!
          COPD kapitány, tudnál konkrét márkát, típust írni a gépekkel kapcsolatban? Gondolom édesapád megkapta már az inhalátort. Az orvosnál kapoyy papíron rajta kell legyen milyen stádiumú a betegsége.
          Tanács: az orvosnál kérheti rehabilitációra való beutalását, ahol megtanítják a légzéstechnikát, gyógytornát, stb. Ez min. 3 hetes tartózkodást jelent, de állapottól függően 6-8 hét általában. évente ismételendő min. 1x.
          Másik kérdés Mihálynak szól: a gyógytornásszal kapcsolatban kaphatnánk infót?
          Köszönöm!

  3. Sziasztiok!
    Kriszti vagyok.Màsfél éve tudta meg ,h.copd beteg vagyok.A doki semmit nem mond a betegséggel kapcsolatba.Sőt mast egy màsik dokihoz kerültem,mivel a régi nincs egy ideig.Ez a doki még lustàbb mint az előző!!Szeretném megkérdezni.Van valami oldal v.faceebok ahol copd betegek beszélgethetnek?egyet faceebokon talàltam,de salynosbolyan h.senki nem ír ki azboldalra semmit.Senkivel nem lehet beszélgetni!
    Ha valaki tudna ebben segitteni,örülnék neki.
    Köszi.
    Sziaszto!☺

    1. Ezen a blogon itt találsz egy pár betegfórumot, ha ismersz másikat, írd meg légyszíves!

      A betegségről itt gyűjtöttem össze egy csomó leírást. Egyébként pedig minden bejegyzés arról szól, hogy hogyan tudod javítani az állapotodat. Gyógyszerekről nincs szó, csak gyógytornáról meg testmozgásról, mert ezekről tapasztalatból tudom, hogy fontosak, nekem használnak.

        1. Próbáltam az email címedre választ küldeni, de nem él az a cím. Ha megadsz egy működő címet, akkor írok részletesebb választ!

    2. Szia ismeretlen, nem tudom, hogy tegezhetjük -e egymást, de szerintem igen. Én is COPD_S vagyok sajnos, már 7 éve, és most kaptam a napokban oxigént. Jó lenne, több emberrel is konzultálni, én is hiányolom, hogy legalább egy pár mondatot ha válthatnánk egymással. Jó lenne.

  4. Sziasztok! Örülök ennek az oldalnak, mivel én is begyűjtöttem ezt a kórt. Három éve diagnosztizálták, de hogy kaptam inhalátoros gyógyszert, és a tünetek elmúltak, nem foglalkoztam vele. Dohányoztam tovább, nem voltak tünetek, kontrollra sem mentem vissza. Ám ebben az évben újra jelentkeztek a tünetek az eredmény ugyan az, csak nagyobb felvilágosítás. Mondanom sem kell, mikor megtudtam hogy mit jelent a COPD (mivel utána olvastam, mert az orvos nem mondta meg, hogy ez mi az ördög) rám szakadt a világ vége. Nem kívánom senkinek! Azt mondtam, hogy itt a vég, és tüdő nélkül nem lehet élni. (nem is) Pánik rohamok törtek rám, felkészültem a legrosszabbra. Csak bújtam a gépet, és keresgéltem. Találtam több oldalt, és kezdtem megnyugodni, mivel pislákol a fény, nem azonnali halálos a kór. Mindenkire szükségem van, mivel minden hozzászólásból le lehet csippenteni valamit Úgy döntöttem, hogy meggyógyulok, még akkor is, ha ez a mai álláspontok szerint lehetetlen. Említettétek sok helyen a légző gyakorlatok fontosságát, amit a szakorvosok is hangsúlyoznak. A gyógyszerektől idegenkedek, mivel egy gyógyszer mellékhatásokkal rendelkezik, amelyre adnak egy következőt, újabb mellékhatásokkal, újabb gyógyszerekkel stb. Már nem is kell a COPD. Nagy reményt fűzők a Buteyko módszerhez, amelynek állítólag van tovább fejlesztett változata is .Minden érdekel, mert meg akarok gyógyulni. Különben is ! Az unokám az esküvőjén akar látni. De még csak nem is gondolkozik róla. Pláne udvarló nélkül.

    1. Üdv neked és boldog új évet! A gyógyszerek közül annak van mellékhatása tudtommal, amit általában rövid ideig adnak vészhelyzetben, pont ezért nem szedhetőek folyamatosan. Én olyanokat kapok, amiket lehet tartósan szedni és nem ártanak. Beszéld meg tüdőgyógyásszal, ha nincs olyan, akiben bízol, akkor küldök neveket levélben; ezek a gyógyszerek NAGYON lelassítják a romlást, úgyhogy ne szúrj ki magaddal azzal, hogy mellőzöd őket.

      1. Boldog Új Évet kívánok mindenkinek. Köszönöm a válaszod. Érdeklődök, mi a véleményed a Butejkó légzéstechnikai módszerről. Ismered?

  5. Szervusztok, kedves Betegtársak!
    Örömmel találtam a blogra, így nem vagyok annyira egyedül! Természetesen én is COPD – beteg vagyok, súlyosbítva egy gyerekkori angolkór miatti mellkas-deformitással, már eleve gátoltabb légzéssel, többszöri tüdőgyulladással, ülő foglakozással …Szóval, nehéz a teher. Jelenleg akupunktúrával kísérletezünk az erre elhivatott orvossal – még nem sok eredményét látom! Van esetleg tapasztalatotok? Csütörtökön megyek először gyógytornászhoz, nem tudom, mire megyünk, nagyon gyorsan leesik a véroxigén-szintem kis terhelésre is, de tudom, erősíteni, tornászni is kell/ene!
    Bemutatkozásnak ennyi!
    sziasztok
    logisti

  6. Üdvözöllek Benneteket, kedves Sorstársak – elsősorban Mihályt, akinek köszönet a blog indításáért. Talán nem véletlen, hogy a véletlen mégis ide vezetett. 🙂
    Azt hittem, egyedül vagyok a gondommal, de úgy látom, többen vagyunk az általam elképzeltnél. 58 éves vagyok, mehetek nyugdíjba – amit anno úgy terveztem, hogy mindenre, amire a munka mellett nem volt időm, majd pótolom. Hát, úgy látom, az elképzelés az is marad. Piszok lelkiismeretesen dolgoztam le a 40 évemet, egy hónapig nem voltam betegállományban, csak amikor a gyerekeimmel volt rá szükség. (Be se mondom, az eb se vakkantott rá…)
    Ergo, lázasan is, mindenféle nyavalyával..és persze, hogy bagóztam. Sokat. Stresszoldó volt, számomra tényleg. Sok baj, betegségek, halálesetek, és még nincs vége a sornak. Tuti, hogy akkora pánikbeteg is vagyok, mint ide Lacháza. A COPD-vel ez év májusában mentem dokihoz – FEV1: 37% (tudom, szar eredmény…), 2 hónap alatt feltornáztuk 43%-ra. Állítólag majd javul még… az orvos “megdicsérte” a türelmemet, mert némi légszomj már 2 éve…de ugye, a munka…. viszont, kaptam egy piros pontot, mert egy éve nem dohányoztam már májusban. “Vicces”, de leszokás után egy ideig mindenféle inhalátor nélkül is volt jobb. Most kapok 2×1 fújásra hörgtágítót, szükség esetén rohamoldó… egy év múlva kell visszamennem. Ezek szerint mégse olyan gáz?
    Ahogy olvastalak Benneteket, a mozgást ajánlja mindenki – hát, van 2 db 3 kg-os súlyzócskám, azt szinte rendszeresen használom, a karom ok is, de menni nehezen…illetve a bánat tudja. van, hogy simán elmegyek 1800 m-t, közben még beszélgetek is, máskor a 250 m-re lévő buszmegállóba olyan parával sétálok ki, hogy zihálok. Észrevettem, hogy ha időkorlátaim vannak, akkor sokkal rosszabb. Megállásokkal másztam úgy 1 hónapja 3 emeletet is naponta, de odahalok, ha látom, várnak rám…
    Van , hogy úgy érzem, elmegyek a világ végére (naná, a székről nagy a szám…), máskor a kapuig ki-és be befullaszt. Félek elindulni itthonról, még ügyintézni is, mert “mi van, ha nem kapok levegőt, vagy rosszul leszek…” gondolattal nem lehet lazán kimenni. Mit csináltok hasonló esetben? Mi a biztosítéka annak, hogy ha elindulok, oda i s érek? Van egyáltalán? Lehet?
    Végre mehetnék szabadon, amikor és ahova akarok….nem folytatom a mondatot, mert elbőgöm magam.

    Köszönöm, ha adtok nekem is tippeket, segítséget a megoldáshoz – ha már van ez a nyavalya, jó lenne minél élhetőbb módon együtt élni vele.

    Köszönöm, hogy elolvastatok, jobbulást kívánok minden Sorstársamnak. 🙂

    1. Örülök, hogy leírtad részletesen a gondjaidat, szerintem ez tanulságos mindnyájunknak, akik hasonló cipőben járunk. Vagy nem merünk járni.

      “…máskor a kapuig ki-és be befullaszt”

      Nagyon nagyokat ingadozik egy tüdőbeteg állapota, ami nem jó hír, de ha ezt tudjuk, akkor kevésbé ijedünk meg. Talán.

      “Félek elindulni itthonról, még ügyintézni is, mert ‘mi van, ha nem kapok levegőt, vagy rosszul leszek…’ gondolattal nem lehet lazán kimenni.”

      Lehet, hogy néha nagyobb a félelem, mint a veszély, de persze nem akarom lebecsülni a nehézségeidet. Előfordult már, hogy elindultál és útközben rosszullét fogott el? Nehéz ez, mert persze jó az óvatosság, de ha átmegy szorongásba, az nagyon agyonnyom.

      Van egy pár csodaszer a puttonyomban.

      Az adagolás: ha nehéz a menés, meg lehet próbálni lassabban menni, megállni, pihenni, újra nekiindulni. És közben folyamatosan a légzésre figyelni, nem a parára.

      A gyakorlás biztonságos körülmények között: amikor úgy érzed, hogy egy kicsit nyamvadt vagy, elindulsz mégis óvatosan, lassan, csak a lakásban vagy a ház körül és figyeled magadat. Ha javul a helyzet, továbbmész, ha romlik, lassítasz, ha nagyon rossz, leülsz. Ezt megcsinálhatod akkor is, amikor jól vagy: mész addig a lakásban vagy a ház körül, míg el nem fáradsz és akkor még egy kicsit tovább mész. Fáradtan a légzés is nehezebbé válik és ilyenkor lehet gyakorolni ‘puha’ körülmények között a nehézségekkel való küzdelmet.

      Segítő bevonása: valaki elkísér a gyakorló útjaidra lelki támasznak, aztán ezt fokozatosan el lehet hagyni, távolabbról követ, aztán már csak otthon vár, hogy visszaérj. Mintha egy kisgyereket tanítgatnál, hogy elmúljon benne a félelem – a betegség gyereket tud ám belőlünk csinálni… szóval nem kell ezeket a dolgokat szégyellni.

      A vészhelyzet esetén alkalmazandó légzés gyakorlása: erről ebben a posztban a ‘Légszomj megszüntetése’ cím alatt írtam, van benne videóra hivatkozás is, ami sajnos angol nyelvű, de érdemes megnézni, biztos hajlandó valaki segíteni, ha nem tudsz angolul. Sokkal gyorsabban meg lehet szüntetni egy rohamot, mint ahogy az ember gondolná.

      Az oxigén legyen veled, sápadtarcú testvérem!

  7. Kedves Mihály, köszönöm a gyors választ – már többször elolvastam. 🙂
    Egyfajta (meg)erősítést ad ahhoz, hogy van, amit ha ösztönösen is, de jól csináltam, és sok olyan tipp van benne, amit meg kell tanulni. Piszkosul nem könnyű lemondani valamiről, ami eddig természetesen működött…főleg, mivel sportoltam, a mozgás mindig is életem része volt. Igaz, az elmúlt két-három évben idő hiányában elmaradt a szervezett mozgás, de bicikliztem.

    Lenne néhány kérdésem, ha időd engedi, köszönettel olvasnám válaszodat.
    Szóval: igaz, kissé rendszertelenül, de sűrűn olvasom ezt a blogot – tudod, mint mikor a gyereket beeresztik a karácsonyfa alá – most, azonnal, mindent. 😀 Jó, jó – fog ez lassulni 😀
    Írtad valahol , hogy vettél egy pulsoximetert, javasoltad a beszerzését – megtettem. Ki is próbáltam mindjárt, és piszok büszke voltam, mert oxi-szint 97-96% (ami a használati útmutató szerint klassz), pulzus 98 körül…..bánat se tudja már, ennél mi a normális. :))))) Aztán, hamar futottam pár kört a lakásban, pakolásztam, és eszembe jutott, hogy na, akkor most is mérek….besírtam. A pulzust nem néztem annyira, mert sokat nem emelkedett, de az oxigén lement 88%-ra.
    Kérdésem, hogy Te mikor, milyen helyzetekben, mennyi idővel x tevékenység előtt-után mérsz, szóval – mikor használod? És kérlek, segíts a látottak értelmezésében. A használati útm. szerint ezzel a 88%-kal már rohammentő után kellene kiabálnom…ezzel együtt, örülök neki, hogy megvettem.

    Azt a légszomj esetén alkalmazandó technikát nagyon sokat kellhet gyakorolni – amikor nincs levegő,, képtelen vagyok bent tartani…pedig igen, tudom……

    Néha olyan érzés a “nem kapok rendesen levegőt”, mintha teletöltöttek volna vattával, és azon keresztül kéne lélegeznem. Gyakran jól esne az az “ásításos” , érezhetően kapott levegő….

    Aztán: mennyi idő után lesz érezhető az a javulás, amit ígértek? A háziorvosom azt mondta, lesz jobb (nem tudom, a %-érték, vagy az érzés)….valahol azt olvastam, cca. fél év, mire valósan érezhető a gyógyszer hatása. Brimica Genuair 340/12, amit fújok- 2x naponta. (Tudom, nem vagy orvos, de hátha ismered….) Rohamoldónak Ventolin. Úgy érzem, mintha fújás után 1,5-2 órával lenne a legjobb….de volt már akkor is nem szuper, főleg, ha helyzet volt. Rosszul érzem? Az idegek játéka?

    Hosszabb távú megélése is érdekel a dolognak…jól emlékszem, hogy itt olvastam valahol, hogy akár 8 km-t is gyalogol COPD-s? Vagy az a 37-43%-kal irreális még álomnak is? Ne haragudj, lehet, hogy sok hülyeséget kérdezek, de ha jól rémlik, Te a 3-4 év “gyakorlattal” már ugyancsak veterán vagy ebben a témában. 🙂

    Holnap szabad levegő, pajtik, nagy tér, izgatott vagyok, remélem, nem csak ülök majd, mint nyuszi a fűben – de a barátok, a lelki támasz, amire válaszodban hangsúlyt fektettél, meglesz.
    Köszönöm, sok hasznosítható levegőt kívánok! 🙂

    1. “Piszkosul nem könnyű lemondani valamiről…főleg, mivel sportoltam, a mozgás mindig is életem része volt.”

      Nem kell lemondani, sőt. Csak bele kell törődni, hogy mások a célok. Ki kell kísérletezni, hogy a nagyon ingadozó erőnléted mellett mikor mennyit bírsz, hogyan tudsz bemelegíteni, hogyan emeld az adagokat… Nagyon rá lehet cuppanni az ezekkel való művészkedésre és a fejlődés sem marad el. Az egyetlen, amit nem lehet visszahozni: az önfeledt hajtást, amikor hosszú ideig tud az ember intenzíven futni, biciklizni, úszni, teniszezni – hát ebbe bele kell törődni és passz. De küzdenivaló meg a szervezetedre figyelni való, az aztán van degeszre és hát ez is a sport része. Ugyanolyan, mint amikor valaki hobbisportolóból bajnokká válik, mert megtanulja, hogyan tudja kihozni magából a legtöbbet.

      Az oxigénszint-mérés:

      Én eddig csak akkor mértem, mikor rosszul éreztem magam, olyan mérést nem csináltam, mint te: jó állapotban terhelés előtt és után. Az a tippem, hogy ha nem érezted rosszul magad, akkor semmi baj; és aztán érdemes lenne a terhelést követő pihenés után is mérni. Ha gyorsan helyreállt az előző szint, akkor valószínűleg aggodalomra nincs ok. (Más aggódnivaló után kell nézned, biztos találsz a ház körül.)

      “Azt a légszomj esetén alkalmazandó technikát nagyon sokat kellhet gyakorolni – amikor nincs levegő, képtelen vagyok bent tartani…”

      Hú, itt valami félreértés van, légszomj esetén rohadtul nem kell bent tartani a levegőt, isten ments. Ezt hol olvastad?

      “Gyakran jól esne az az ‘ásításos’, érezhetően kapott levegő”

      Vagyunk ezzel így egy páran. 🙂 A kifújásra koncentrálj, ha sok levegőt kilöksz, bejön helyette másik önként és dalolva.

      “mennyi idő után lesz érezhető az a javulás…valahol azt olvastam, cca. fél év, mire valósan érezhető a gyógyszer hatása”

      Nem értek hozzá + biztos, hogy nagyon egyéni + nagyon függ attól, hogy mennyire ügyesen edzed magad. Szállj le a jövővel való foglalkozásról, frusztráló, káros, értelmetlen, trágya dolog. A MOST létezik csak, meg esetleg a holnapi nap és kész. A jövővel foglalkozzanak a futurológusok, de azok is csak másokéval…

      “Rohamoldónak Ventolin. Úgy érzem, mintha fújás után 1,5-2 órával lenne a legjobb”

      Azt hiszem, ez így működik, nekem is ez volt a tapasztalatom és az orvosom is ilyesmit mondott.

      “jól emlékszem, hogy itt olvastam valahol, hogy akár 8 km-t is gyalogol COPD-s?”

      Persze, okos edzéssel idővel simán. Mármint amikor jó állapotban vagy, az ingadozást nem lehet elégszer említeni, mert ha nem készülsz rá föl lelkileg, elkeseredsz.

      “lehet, hogy sok hülyeséget kérdezek”

      Pont azokat kérdezed szerintem, amik mindnyájunkat izgatnak.

      “igaz, kissé rendszertelenül, de sűrűn olvasom ezt a blogot – tudod, mint mikor a gyereket beeresztik a karácsonyfa alá”

      Kössssssz. Kapsz egy törzsolvasói oklevelet.

  8. Várom a törzsolvasóit! 😀
    Az elmúlt napokban jószerével csak olvastam – egyéb teendőim mellett – illetve, természetesen gyakoroltam….több-kevesebb sikerrel.
    Azt azonban már az elején megállapítom (nem új keletű), hogy nagyon nagy igazad van ebben a kilégzés ügyben…”A kifújásra koncentrálj, ha sok levegőt kilöksz, bejön helyette másik önként és dalolva.” – Hát, ha még annyira nem is dalol, de alakulgatni fog, azt hiszem.

    A parámmal kell kezdenem valamit, ebben is sokat segít a blog olvasása, az igazolások, amit örömmel konstatálok – hiszen van, amit tapasztaltam én is, de nem voltam biztos benne, hogy spontánul jól reagálok rá. Innen már tudatosabb lesz. 🙂
    A kád iménti kisúrolása sokkal könnyebben ment, mint szokott – azt hiszem, ez most így hirtelen tűrhető teljesítmény….

    A másik gondom a mozgás: a sok állás, a valamikori sport (anno még a vékonytalpú “dorkóban” az aszfalton…) ugyancsak kikezdte a gerincemet, ízületeimet. Néha menni is úgy tudok, mintha teli lenne a pelus….olyankor lazítsak légzőgyakorlatokkal, mert a terheléses mozgás nem működik? Tényleg iszonyúan fájnak – szinte mozdíthatatlan.

    A hétvégi bandázás jó volt, pakolásztam is, jó levegő volt, csak egy ideig piszkosul meleg….Ti, Te is úgy érzed, hogy az a nagyon meleg fullasztó?

    Biztos, hogy jövök még, sok hasznos tanácsot olvastam eddig is – és még nem értem a végére…ja, és azt a levegő visszatartási dolgot nem Te írtad le, Mihály – csak utaltam rá, hogy olvastam valahol. Ne haragudj, ha félreérthető voltam.

    Sok levegőt kívánok! 🙂

    1. Az izületek:

      Hát a fájó izületek tényleg nagyon keresztbetesznek a mozgásnak. A biciklizés (szabadban vagy szobakerékpáron) izületkímélőbbek, mint a gyaloglás; az úszás is ilyen és hát persze ott van a tornázás, amit ülve és fekve is lehet csinálni. Tervezek írni egy posztot a statikus, izometrikus gyakorlatokról, mert ezek erősítenek is és könnyű fokozatosan növelni az adagokat, továbbá egy tüdőbeteg jobban bírja ezeket, mint egy kardiózást. Olyasmire gondolj, hogy egyik kezeddel húzod a másikat vagy tolod a falat vagy ülve az asztal lapját. És hát nyilván a légzőgyakorlatok. A légzőizom-erősítők nehezítik a légzőtornát, így abból is sport lesz.

      Mindenképp érdemes gyógytornásszal beszélgetni, tudok küldeni elérhetőségeket, ha nincs neked.

      “Te is úgy érzed, hogy az a nagyon meleg fullasztó?”

      Én leginkább a párás meleget bírom utálni.

      “A parámmal kell kezdenem valamit”

      Mindenképpen megint ajánlom a ‘Légszomj megszüntetése’ részt ebből a posztból.
      Ha megtanulod kihúzni magad egy rohamból, az megnöveli az önbizalmadat.

  9. Köszönöm a gyors reagálást.
    Az a poszt azt hiszem, nagyon jól fog jönni, nyilván nem vagyok egyedül ezzel a problémával (sem).
    A gerincemre egy kis krokodiltornát csinálgatok – a neten találtam, többet kipróbáltam, ez mellett tettem le a voksomat, mert jól érzem magam utána. Úgy hallottam, az ember csinálja azt, ami jól esik…. ez nem megerőltető, kényelmes a tempója, és rájöttem, hogy törekszem alvás közben már évek óta erre a pozícióra- a kissé “kicsavart” testhelyzetre. A boka-térd-csípő már sokkal nehezebb ügy. Szóval, a magam részéről várom. 🙂

    A biciklizést is kifejezetten élvezem, de sajnos nincs rá lehetőség, hogy mindenhova azzal menjek, így meg kell tanulnom járni. 😀 😀 De “sportnak” tuti, hogy megtartom – köszönöm, hogy megerősítettél ebben is. 🙂 Talán a félelmeimhez az is hozzájárult, hogy mindenhova rohanva kellett mennem, bicikli gyorsabb volt, gyalog alig…és amikor gyalogolnom kellett, úgy éreztem, megyek, de nem haladok.

    Honnan tudtad, hogy azt a “Légszomj megszüntetése” c. fejezetet olvastam a legtöbbször? :-O 😀 …és még meg is fogom tanulni……szóval, sokszor visszatérek.
    Képzeld, a facen olvastam egy véletlenül talált oldalon, hogy egy 25%-os pasi is éli az életét, optimistán – okos időbeosztással. (Ezt csak azért írom, hátha van itt még olyan kezdő, mint én). Azt hittem, az én 37-43%-ommal már készíthetem a fehér lepedőt.

    Pára is lehetett a levegőben…sok? Biztos, mert hogy ezen elgondolkodtam a válaszod kapcsán, voltam már kint melegben, amikor semmi bajom nem volt.
    Gyógytornászhoz kissé körülményes lenne rendszeresen eljutnom – de ha videón is tudsz ajánlani tornát, nekem nem kell hozzá lakodalmas tömeg, hogy nekiálljak….aztán, ha az adminisztrációs minden összeállt, kissé talpra állok, merek magabiztosabban mozogni – le se fognak tudni kötözni. 🙂 Annyit fogok menni, mint a mérgezett egér. 🙂

    Köszönöm az eddigi erősítő, segítő szavakat!

    1. “A gerincemre egy kis krokodiltornát csinálgatok”

      Azt én is szeretem, nyújt és lazít. Ez csak az egyik dolog, gerinctornát erősítésre is használhatsz és szinte biztos, hogy fontos is lenne, ha fájdalmaid vannak.

      Ha meg a szívedet és a tüdődet akarod dolgoztatni, azt is lehet gimnasztikával. Például árnyékbokszolj vagy csak gimnasztikázz hol üres kézzel, hol kis súlyzóval, hol gumiszalaggal olyan intenzitással, hogy kicsit a nyugalminál erőteljesebben kelljen venned a levegőt és kész a kocsi. Elkísérletezgetsz a tempóval és az időtartammal, megtanulsz a légzésedre figyelni, variálod a mozgásokat…

      Szinte minden gyakorlatnak van könnyített változata, egy idő után rá fogsz jönni, hogy egy mozgást hogy tudsz úgy megváltoztatni, hogy neked is menjen.

      “A biciklizést is kifejezetten élvezem, de sajnos nincs rá lehetőség, hogy mindenhova azzal menjek.”

      Egy szobabringa sem hülyeség ám.

      “Gyógytornászhoz kissé körülményes lenne rendszeresen eljutnom”

      NEM kell rendszeresen. Elmész, tanulsz, hazamész gyakorolsz és valamikor megint elmész. Rohadtul megéri, hidd el nekem, a légzőtornák és a gerinctornák miatt is.

  10. Az a törzsolvasói… 🙂 🙂

    Örülök, hogy egyet értünk abban, hogy ami jól esik, az nem árthat – gondolok itt főként a krokodil tornára. Óvtak tőle, hogy árthatok vele magamnak….de ha jobb, az azt hiszem, nem az ártás kategória.
    Rá fogok feküdni arra az erősítésre – mert bizony, fáj….nap végére gyakran olyan, mint akit a nap folyamán apránként vertek a földbe.

    A leírt ötletek tetszenek – bevallom, nem tudtam, mi és mennyire dolgoztatható – a mértéket nehéz még belőnöm. Vagy elkezdek aggódni, ha szaporábban ver a szívem némi dolgoztatás után, bár ennek oka lehet az, hogy nagy svunggal állok neki mindennek – mint régen – aztán jön az árnyékra vetődés, rájövök, hogy nem megy és elkeseredem. Igyekszem kitapasztalni, mi az a tempó és mennyiség, ami nekem jó – adott pillanatban, helyzetben, állapotban.

    A biciklivel kapcsolatban azért írtam, hogy nem lehet mindenhová menni vele, sajnos, mert olyankor gyalog kell – és nekem az a nagy parám…..egyébként, van szobabicikli, igaz, a maga nemében talán roggyantabb mint én, de néha tekerek rajta – főleg azért, mert azt hajtani kell folyamatosan, míg az utcain néha lehet pihenni, mert gurul magától. 🙂

    A gyógytornászt megfontolom, illetve tuti igazad van – a lehetőségeimet fontolom meg. Most elég sok olyan újdonság van, amihez alkalmazkodnom kell, megszokni, ehhez adódik ez az egész nyűg…de jövök, olvasni sokat fogok, mert hasznosnak ítélek minden eddig megismert információt, ötletet.

    Köszönöm!

    1. “Rá fogok feküdni arra az erősítésre – mert bizony, fáj”

      Talán az erősítésnél is fontosabb a fájós hátúaknak szerintem a puha átmozgatás. Például vállkörzéseket végzel különféle kartartásokkal lassan és úgy, hogy NEM a teljes tartományban csinálod, szóval kisebb köröket csinálsz, mint amekkorákat bírnál. Minél több izmot meg kell próbálni lágyan átmozgatni, hogy szűnjenek a görcsök.

      Akinek fáj a háta, annak egyes izmai folyton össze vannak húzódva, mások meg állandóan ki vannak nyúlva és ebből aztán rossz tartás és másodlagos fájdalom lesz. A puha átmozgatás és a masszázs ellazítja szegény izmokat.

      Továbbá ha erősítesz (összehúzol) egy izmot, akkor utána finoman, lassan nyújtsd is meg és fordítva (nyújtás után összehúzás). És érdemes oldalanként átmozgatni, nemcsak egyszerre a két oldalt; meg ha érzed, hogy valami fájdalmasan moccan, akkor kapjon több mozgatást, de nem erőltetve, mindig csak a fájdalomhatárig.

  11. A kommentjeidet is többször elolvastam már – a válaszokat a felütésekre….és a saját problémámat ennek kapcsán meg is fogalmaztam magamnak, a teendővel egyetemben: nem szabad erőteljesen figyelembe vennem az időt (legalábbis nem mint teljesítmény mérőt), és csak lazán…könnyen, nincs teljesítendő sem tempóban, sem kilóban, sem bármi más mérhetőben. Az csak stresszel – meg kell tanulnom elengedni ezeket a mércéket.

    Azt a puha átmozgatást a végtagjaimra is igyekszem alkalmazni – néha úgy érzem, csak fájó ízületekből vagyok összerakva.

    Ma már mozogtam kicsit máshogy is, mint súlyzókkal…. vigyorogva, zenére – egyedül lévén a lakásban, Despacito (ha már tolakszik elém), lazán, az így hirtelen két perc laza, mosolygós mozgás volt….igaz, azért kicsit megdolgoztatott.

    …és olvasok, tanulom tovább a nekem leginkább hasznosíthatókat….

    Nagyon szeretnék hamarosan valami “komoly” sikerről is beszámolni. 🙂

    1. “nem szabad erőteljesen figyelembe vennem az időt (legalábbis nem mint teljesítmény mérőt)”

      Igen, illetve méricskélni szabad, de KITŰZNI előre teljesítményt nem nagyon, ha beteg az ember. Annyit kell csak kitűzni, hogy ‘valamit csinálni fogok’ – utána meg majd alakul a dolog.

      “Ma már mozogtam kicsit…vigyorogva, zenére”

      Hú, ez nagyon jó ötlet. A zene. Könnyebb zenére kalimpálni, nem olyan unalmas.

      “Nagyon szeretnék hamarosan valami “komoly” sikerről is beszámolni.”

      Felvidámítana az ilyesfajta komolyság.

  12. Az időnek olyankor van jelentősége, ok a méricskélésre, amikor pl. buszhoz kell igyekezni…és piszkosul nehéz belőni az indulás időpontját. Épp a dili miatt. Volt, hogy egy egyébként 3 perces úton 15 percig vánszorogtam, de volt, hogy 20 perccel hamarabb indultam és elértem az előző járatot, mint amire igyekeztem. Sajnos, kivédhetetlen – ha menni kell, menni kell. Ehhez, ennek végrehajtásához (többek közt) adnak segítséget ez itt olvasottak. Légzőgyakorlatok, pszichés megerősítés. Igaz, nem megy egyik napról a másikra….

    Igen, át kell állni az “ahogy esik, úgy puffan” felfogásra – még akkor sem lesz mindig olyan puffanós a dolog… 🙂

    Megfogadtam azt a tanácsot, hogy itthon gyakorolni…a szobában, ahol akkor hagyom abba, állok meg pihenni, amikor akarom, úgy érzem. Könnyebb, mint kint, mert: itt nincsenek belátható távolságok, egy szobát csak körül tudok járni…és nem érzem a lábamban 5 perc után sem azt a bokában is megjelenő oxigénhiányt, amit kint….viszont a friss levegő sokkal jobb, már amikor kapok belőle.

    A zenére mozgás – mi több, táncika – azért is esett jól, mert a több felé figyelést is megoldatta, és a mozgás és légzésritmus összehangolását nehezítette azok ellentéte. Tényleg ajánlom….véletlen szülte. 🙂

    Ma csendes foglalkozás, kis torna, kis kert…

    Bízom a vidámító komolyságok eljövetelében is.

    1. “Az időnek olyankor van jelentősége, ok a méricskélésre, amikor pl. buszhoz kell igyekezni…és piszkosul nehéz belőni az indulás időpontját. Épp a dili miatt.”

      Persze – én az edzésre gondoltam, hogy ott ne követeljünk magunktól idő-eredményeket. De ha már busz,ehhez az ötlethez mit szólsz:

      Gyaloglást gyakorolni érdemes lehet olyan útvonalon, ami pl. a buszmegállóba visz. Úgy csinálunk, mintha a buszhoz mennénk, pedig csak tréningezünk. Szerintem szorongás-pusztítónak jó lehet.

      “Megfogadtam azt a tanácsot, hogy itthon gyakorolni”

      És ezt aztán lehet variálni: nemcsak sétálsz a lakásban, hanem sietsz is rövideket; hátizsákban vagy szatyorban kis súlyt cipelsz (szatyorban NAGYON más), leülsz-felállsz többször, térdhajlításokat csinálsz amennyire az izületeid engedik, lehajolsz, mintha fölvennél valamit, felnyúlsz egy magasabb polcra, átlépsz egy képzeletbeli alacsony korlátot, mész tovább, szándékosan lengeted egy kicsit a karodat járás közben…

      Ilyen apró variációk meglepően erősebben megtornáztatják a tüdőt-szívet, mint gondolná az ember.

      “Igen, át kell állni az ‘ahogy esik, úgy puffan’ felfogásra – még akkor sem lesz mindig olyan puffanós a dolog…”

      Nyugi, ha a légzésedre figyelsz és nem a lábad elé, meglesz az a puffanás is.

  13. Ma tekeregtem kicsit – igaz, java részt biciklivel, mert azért most időre haza kellett érnem, de kicsit gyalogoltam is (a bicikli némi biztonságot adott gyalogosan is), nem hajtottam nagyon, a magam kényelmes, napsütést is élvező tempójában.
    Jó volt!

    A leírt tippjeidet ki fogom próbálni – nagyon hasznosnak tűnnek! Nem olyan unalmas, és valóban változatosan “strapál”.
    Igen, a szatyor cipelése körülményesebb – nem is szeretem, mert nehéz már a 2 üveg ásványvíz is, és levegőt csak spórolósan enged be olyankor a tüdőm. (Talán ezért tologatom a biciklit? Annak a kosarába bepakolva nem olyan reménytelen a helyzet…)Megjegyzem: tekintettel van rám a család 🙂

    Azzal nem tudom, mit kezdjek – azt sem tudom, kell-e vele kezdeni valamit – hogy némi gyaloglás után a belégzés hamarabb és gyorsabban megy – a kilégzés lassabban, hosszabban sikerül…jaj, tudom, hogy hülyén kérdezek….szóval, talán jó lenne, ha a belégzést is tudnám kissé lassítani – vagy tévedek?

    Most nem kérdezek mást – általában akkor jut eszembe, amikor történés van – és olyankor írok…remélem, nem tengek túl.

    Néha a lábam elé is kell néznem, azt hiszem – nekem legyen jó napom, ne a közönségnek 🙂

    1. “némi gyaloglás után a belégzés hamarabb és gyorsabban megy – a kilégzés lassabban, hosszabban sikerül…talán jó lenne, ha a belégzést is tudnám kissé lassítani – vagy tévedek?”

      Amikor szükség van oxigénre, akkor erőteljesen érdemes kilélegezni, egészen más az, amikor nyugalomban légzőgyakorlatokat végzünk. Olyankor kifejezetten jó, ha lassan, nyugodtam próbálunk ki- és belélegezni. Terhelés közben hagyjuk, hogy a szervezetünk beállítsa a ritmust; csak akkor ne hallgassunk rá, ha kapkodásra akarna rávenni.

      1. 🙂 Köszönöm – azt hiszem, kezdem kapiskálni. 🙂
        Más: jön az ősz, a hideg, a szél, meg ami ezzel jár. Tudom, hülyeséget kérdezek, de akkor is megkérdezem: élhetjük a napjainkat úgy, mint eddig? Tudom, ÚGY nem, de abban az értelemben, hogy ha menni akarok, akkor megyek, legfeljebb melegebben öltözöm….ha esik, fogom az esernyőt….ha hidegebb van, legfeljebb egy sálat a szám elé (mert egészségesen se szerettem, ha a hideg végigszánkázott a torkomon), …szóval, én döntök, vagy csak és kizárólag a betegségem? csak, mert “vicces”, de amíg nem TUDTAM fixen, hozzáértő szájából a dolgot, addig ment, ha nehezebben is….most, hogy tudom – minden mérlegre kerül…és ez nagyon nem jó.

        1. “jön az ősz, a hideg, a szél, meg ami ezzel jár. Élhetjük a napjainkat úgy, mint eddig?”

          Szerintem igen, csak persze kerülni kell a meghűlést. És nagyon különbözőek ebből a szempontból is a COPD-sek, asztmások, egyéb tüdőbetegek – az én tüdőmet nem zavarja a hideg, van akiét viszont igen. A fokozatos hozzászoktatás biztos nem hülyeség; ha hidegebb lett, akkor először csak rövid időre megyek ki, aztán vissza a melegre, kicsi pihenés után megint megpróbálom.

          A hideg mellett a pára az, ami nagyon kellemetlen bír lenni, szerencsére ez ritkábban van. Ilyenkor mérsékelni kell a járás tempóját, figyelni kell a nyugodt, mélyebb légzésre (a pára azt hiszem, hogy valahogy akadályozza az oxigén felvételét, szóval több levegőre van szükség). Ennél okosabbakat sajnos nem tudok.

          Ja, dehogynem. El lehet költözni valami melegebb, tengerparti helyre.

          1. Most még csak erre – a másik válaszodat még bizony néhányszor elolvasom -. nem azért, mintha nehéz lenne a felfogásom, hanem mert megrágom…. 🙂
            Sok benne a hasznos információ.

            A hideg: hát, sejtettem én, hogy azok a megfázások nem hiányoztak nekem és a kopoltyúmnak….illetve, az még elment volna, de lázasan is mentem dolgozni – biztos, hogy azzal sem tettem jót magunknak.
            A hideg, ha nem az a lélekfagyasztó – talán engem sem zavar – a frissességét viszont hálásan fogadtam már akkor is, amikor nem tudtam, hogy van némi gondom.
            Most viszont igyekszem jobban odafigyelni a megfázás elkerülésére – és ezt a fokozatos szoktatást alkalmazni. Nem szeretném megtapasztalni, hogy mikor, mivel kerülhet kórházba az ember….

            Az a párás levegő – na, amikor azt írtam, hogy néha olyan, mintha vattával kitömve kéne szuszognom – az olyan kissé párás kinti levegőben is előfordult.

            Hm…ez a költözés….hogy ez nekem nem jutott eszembe!? :DDDD Jó ötlet – de az ehhez szükséges ötösre annyi az esélyem, mint lefutni a marathont…. 🙂

    2. “a szatyor cipelése körülményesebb – nem is szeretem, mert nehéz már a 2 üveg ásványvíz is, és levegőt csak spórolósan enged be olyankor a tüdőm.”

      Ezzel én is kísérletezgetek, már csak azért is, mert gyakorlati haszna van (időnként muszáj cipekedni és arra jó edzeni magamat). Az az érzésem, hogy itt is nagy a ‘lelki’ komponens szerepe; arra gondolok, hogy olyan kicsi többletsúlynál is érezhető a légzésen a megerőltetés, ami szerintem fizikailag még nem indokolná a dolgot. A teóriám szerint a szokatlan dolgokra túl erőteljes lélegzéssel és pulzussal reagálhat a szervezet – ilyen szokatlan dolog lehet egy más testtartás, mozgásforma, hőmérséklet, terhelés, satöbbi.

      Nemcsak légzéssel, hanem más testi reakciókkal kapcsolatban is tapasztalható ilyesmi: Amikor először cipel valaki egy adott (nem nagy) súlyt, akkor nehezebbnek érzi, erősen érzi az ujjaiban, vállában a húzást; aztán amikor harmadszor viszi, már föl se tűnik, pedig ennyi idő alatt nem erősödhetett meg semmije. Vagy amikor hirtelen bejön a hideg idő, első nap sokkal jobban fázunk, mint másnap, pedig ugyanúgy vagyunk öltözve: valahogy a szervezetünk rájön, hogy nem kell vészjelzéseket küldeni a szokatlan helyzetről, nincs semmi baj.

      A tüdő- és szívbetegeket ez a jelenség azért sújtja erősebben, mert a szokatlan helyzetre érzékenyebbek, ijedősebbek vagyunk, a pulzusunk és légvételünk erőteljesebben nő meg (amúgy részben feleslegesen) és ettől sajnos be tudunk pánikolni, ami ugyanezen folyamat folytatása, csak rettentően felnagyítva.

      Van egy jó kis módszerem, amit valószínűleg Idegesítsd Magadat néven fogok népszerűsíteni (pusztán azért, mert így az IMA rövidítést tudom alkalmazni rá). A lényege, hogy szokatlan ingerekkel piszkáljuk magunkat és közben figyelünk arra, hogy a légzésünk rendben legyen, így a szervezetünk lassan megtanulja, hogy ne reagáljon túlzott vészreakciókkal minden apró-cseprő újdonságra.

      A szokatlan inger lehet egy kis súly cipelése (először csak otthon, hogy bármikor le tudjuk tenni) hol egyik kezünkben, hol másikban, hol szatyor helyett kézbe fogva egy ásványvizes palackot, hol hátizsákban; lehet a járás tempójának változtatása; lehet járás közben megállás és kis tornagyakorlat végzése (valami nagyon egyszerű, de minden nap más); lehet a sétaútvonalunk variálása; ha rendszeresen légző- vagy egyéb gyakorlatokat végzünk, akkor azoknak a variálása (pár napig az egyik fajtát csináljuk, pár napig másikat)… A tornagyakorlatok közül kiemelném az egyensúlyozást, mert arra biztosan oda kell figyelni – semmi artistamutatvány, csak egy lábon állunk egy ideig kapaszkodva vagy anélkül, nyitott szemmel vagy csukottal (utóbbi meglepően baromi nehéz).

      Aki ezt olvassa, biztos berzenkedik, hogy örül, ha kialakított egy jó kis megszokott életritmust, edzéstervet, az olyan megnyugtató, elandalító; és akkor most kezdje el saját magát stresszelni? Minek? Igen, nagyon-nagyon jók a megszokott edzéskék, mert a megszokás átlendít a lustaságon, de apró, nem fájdalmas, ám változatos ingerekkel közben érdemes bombázni az idegrendszerünket, mert attól fejlődik, rugalmasabbá, ‘bátrabbá’ válik, nem lesz annyira fogékony a pánikra.

      És a változatosságban is lehet rendszeresség, nincs itt semmi ellentmondás: mondjuk hetente kétszer a megszokott rutinunk mellett csinálunk valami mindig-mást is. Megtérül ám nagyon, tessék elhinni. Arról sokat olvastam, hogy milyen gyakorlatokat érdemes csinálni erősítéshez, arról is, hogy fontos a rendszeresség, de arról még nem találtam leírást, hogy a beteg embernek edzenie kell változatos, kicsi ingerekkel az idegrendszerét is.

      Élsportolók és edzőik tudják ezt, ld. például ezt a videót. Itt Michelisz Norbi szépen megfogalmazza, hogy ‘legtöbb gyakorlatnak az a célja, hogy kimozdítson a komfortzónából’.

      Ami az élsportolónak hasznos, az a beteg embernek is hasznos, bármily furán hangzik ez; csak persze a betegnek nagyon kis terheléssel, nagyon leegyszerűsítve kell csinálnia a dolgokat. Nem az a lényeg, hogy hány kilót cipelünk hol így, hol úgy, hanem az egyik lényeg az, hogy az idegrendszerünk hozzászokjon a különböző ingerekhez és ne hisztérikusan reagáljon rájuk – a másik lényeg pedig, hogy amikor valami elvonja a figyelmünket, akkor is tudjuk a légzésünket rendben tartani.

      Az ilyen variált program kialakításához több odafigyelés kell, mint egy folyton ugyanazt ismétlő programéhoz, de NAGYON megéri és van még egy előnye: kevésbé unalmas. Az egyhangúság nagy ellenség, sokszor nem lustaságból, hanem unalomból hagyjuk abba az edzést.

      1. Ezt a posztot sokszor elolvastam – és az ajánlott videót is megnéztem – nem egyszer.
        Nagyon hasznos – félelmetesen pontosan megfogalmazva a pánikhelyzetek, a félelmek.
        Ma, gyalog indultam el – egyedül, biciklit mellőzve. Igaz, volt biztonsági pont – a barátnőmmel megbeszéltük, hogy igyekezettől függően valahol összefutunk. Ez, hogy egyedül – már kibillentett a megszokásból – a bicikli mellőzése dettó.
        És…még egy kutya is elém került váratlanul 😀 Na, attól majdnem futásnak eredtem…. 🙂
        Tökéletesen egyet értek mindazzal a komfortzónával kapcsolatos megállapítással, ami a videóban is hallható.
        És valóban….igazi para mindig attól van, hogy…pl. fúj a szél…eddig nem fújt….esik ….eddig alig esett….sötétebb van….eddig csak világosban mentem ki….és hasonló apróságok, amikre azt hiszem, valamikor rá se bajszintottunk. Most viszont – legalábbis nekem – ezek körül forog minden gondolatom, lépésem, agyalásom…

        A mai séta nagy sikert jelent nekem – mert utána megmásztam még egy emeletet is. 🙂
        Előtte kis kertészkedés is volt…igaz, a gyaloglás közben néha úgy éreztem, nem elég a szusz…de nem fordultam vissza! 🙂

        És még mindig vannak olvasni valók, videók, amiket nem láttam elég alaposan.

        Kérdés: minden nap kell valamennyit mozogni? Mennyit? Mert néha lelkifurdalásom van, ha leülök, esetleg egy nap csak súlyzózom kicsit….

        1. “igaz, a gyaloglás közben néha úgy éreztem, nem elég a szusz…de nem fordultam vissza!”

          Ez nagyon klassz! Most azt kellene kikutatni, mitől fogy el a szusz, mert annak is több oka lehet.

          — Ha elég hamar jelentkezik a dolog, mondjuk 100 méteren belül és aztán egy kis megállással megszüntethető, akkor lehet, hogy csak a bemelegedésről van szó. Egészséges sportolónak is szüksége van bemelegítésre és azalatt magasabb lesz a pulzusa és a légzésszáma, mielőtt beáll az ‘üzemi’ mozgás közbeni értékre. Két dolgot lehet tenni:

          * Elindulás előtt otthon menni 100 métert, leülni kicsit pihenni és aztán elindulni. Ez volna a bemelegítés, ami talán megnyugtat kicsit, hogy az utcán már könnyebb lesz.

          * Vigyázni az elején a tempóra, lassan kezdeni. Könnyen előfordulhat, hogy túl gyorsan kezdesz, mert még friss vagy és ösztönszerűen a régi tempót próbálod, aztán emiatt nagyon gyorsan szalad fel a pulzusod és persze húzza maga után a légzésszámot – ami nagyon kellemetlen. Szép lassan indulj és fokozatosan emeld a tempót akkor, amikor úgy érzed, hogy gyorsabban jobban esne és vedd vissza, mikor túlzásba vitted.

          — Lehet, hogy döntően a félelem miatt fogy el a levegőd, nem a fizikai gyengeséged miatt; ezt nem lehet könnyen szétszálazni, mert a legrohadtabb a szorongásban az, hogy igazi fizikai tüneteket produkál. Gyanítom, hogy ez elég domináns lehet nálad, mert rövid táv megtétele után már jelentkeztek a gondok, aztán elmúltak és a végén még egy égbenyúló első emeletet is megmásztál oxigénpalack és serpa nélkül. Ezzel azt lehet kezdeni, hogy próbálod visszaszorítani a félelmet, hogy hogyan, arról értekeztünk sokat. Ha a légzésre és a tempóra koncentrálsz ilyenkor, az nagyon segít, tudniillik a parára már nem marad figyelem. Szegényre.

          “Ma, gyalog indultam el – egyedül, biciklit mellőzve. Igaz, volt biztonsági pont – a barátnőmmel megbeszéltük, hogy igyekezettől függően valahol összefutunk. Ez, hogy egyedül – már kibillentett a megszokásból – a bicikli mellőzése dettó.”

          Baromi jó ötlet. Új vállalás is van benne, hogy fejlődjön az idegrendszered és védőháló is, hogy ne az arcodon landolj a porond homokjában, ha elvéted a szaltót. Jó, ha van olyan segítőd, aki nem erőlteti rád a túlzott törődést, hanem hagyja, hogy küzdjél is egy kicsit. Szóval nem kényeztet el, de nem is hagy magadra.

          “Minden nap kell valamennyit mozogni? Mennyit? Mert néha lelkifurdalásom van, ha leülök, esetleg egy nap csak súlyzózom kicsit…”

          A lelkiismeretfurdalás kerülendő, lehet, hogy azt jelzi, hogy egy pihenőnapra van szükséged. Ha nyomasztó kötelességgé válik a dolog, akkor megette a fene. Persze a pihenőnap lehet olyan is, hogy kimész ugyan a kapun, de már akkor visszamész, amikor még bőven volna kedv és erő a folytatáshoz. Ilyenkor nem is fárasztod ki magad és fel is gyűlik ezzel a trükkel egy kis tettvágy.

          Akkor nem érdemes otthon maradni, ha érzed, hogy fizikailag rendben vagy, de a félelem kezd el diktálni, mondjuk azzal az indokkal, hogy most éppen sötétebb van. Ilyenkor a csakazértis a helyes. Meg a dafke.

          “És még egy kutya is elém került váratlanul. Na, attól majdnem futásnak eredtem.”

          Hű, ez nagyon jó, ha ilyen egyszerű. Csak egy kutyát kell alkalmazni és futni fogsz. De azért ne felejtsd el a mondást, hogy ‘a COPD-s embert könnyebb utolérni, mint egy sánta kutyát’. Szóval gondosan válaszd meg az edzőpartnert! Első körben én egy döglött kutyát javasolnék.

          1. A levegő idő előtti, vagy hamar történő elfogyását azt hiszem, jól tippeled – gyanítom, hogy gyorsan kezdek. Frissen, még van levegő, csapjunk a lovak közé…és talán ez attól is van, hogy a gyors kezdés mégsem annyira gyors, mint valaha. Szóval, igen, kipróbálom az otthoni bemelegítést, de a lassúbb indulást is.
            A para pedig ott jön, amikor a levegő megy. Azzal az érzéssel a gyomromban, hogy “na, ha eddig tudtam is mit kezdeni a helyzettel, most nem lesz könnyű”….pedig hát, tényleg, elő kell szedni, amit olvastam. És az is telitalálat lehet, hogy a félelem – az előbb leírtaktól – veszi el a levegő nagyobb részét. Na, azzal a legnehezebb kezdeni valamit – kicsit úgy érzem, egy kapcsolót kéne átállítani, de be van ragadva – néha izeg-mozog kicsit a piszkálásra, néha majdnem átlendül….de még mindig ragaszkodik az alapálláshoz.
            Nagyon nehéz, és utálok ezen vekengeni állandóan – de akkor is ezt érzem néha a nagyobb problémának. Ördögi kör, mert nyilván a COPD, ill. az ezzel járó gondok is okozzák ezt…..

            A para-videót nézem a legtöbbet….mert az a levegőtlenség…mint anno, amikor 2 ezer m után kellett levegőt venni – de akkor még nem volt tőle para. Kellett, vettem…. 🙂

            A mozgással kapcsolatos “kötelezettség” azért jutott eszembe, mert ha néhanap csak kézműveskedéssel és netán filmnézős dögléssel töltöm az időt, az visszavet? 🙂 Mert egyébként nem igazán érzem magam hulla fáradtnak – de néha könnyebb a döglött kutyával tartani az iramot 😀

          2. “gyanítom, hogy gyorsan kezdek. Frissen, még van levegő, csapjunk a lovak közé”

            Kis kelepce. Ösztönösen ki akarja használni az ember a frissességét: Tegyünk meg minél hosszabb utat, míg jól megy! Aztán kész a túlhajszolás.

            “A para pedig ott jön, amikor a levegő megy. Azzal az érzéssel a gyomromban, hogy “na, ha eddig tudtam is mit kezdeni a helyzettel, most nem lesz könnyű.”

            Ilyenkor NAGYON a légzésre kell figyelni, ami eleinte nem könnyű, mert a félelem nagyon tolakodó jószág ám, azt akarja, hogy folyton vele foglalkozzunk. Kicsit lassít az ember a tempón; tudatosan lereagálja, hogy fellépett a szorongás, elmondja magának, hogy “megjött az aggódás – a légzésemre figyelek, mert annak csak előnye van” és elkezd tényleg a légzésre koncentrálni. Ha erősödik a szorongás, akkor azt is tudatosan lereagálom: “nem szűnik a félelem, valószínűleg csak ő okozza a szívdobogást, de nem vonja el a figyelmemet a légzésről, mert az rossz nekem, szevasz, para, ne haragudj, most nincs időm rád”. Persze lehet, hogy tényleg el vagy fáradva, nem a pánik közeleg, de nem valószínű. A szorongást és a fáradtságot nagyon hamar meg fogod tudni különböztetni egymástól, egészen más ízük van.

            A tegnapi problémáid azért valószínűleg lelki alapúak voltak, mert megmásztál az út végén egy emeletet, ami lényegesen nehezebb, mint az egész megtett utad, a legrosszabb mégis szinte az út elején volt.

            Az érzések lereagálása nagyon hasznos, felhozza tudatos szintre a félelmet, az pedig a fényt utálja, lent a sötétben, a tudatalattiban szeret rombolni és tombolni. Azt szereti a félelem, amikor már a félelemtől félünk, mert akkor tényleg nyerésre áll.

            “A félelemmel legnehezebb kezdeni valamit – kicsit úgy érzem, egy kapcsolót kéne átállítani, de be van ragadva – néha izeg-mozog kicsit a piszkálásra, néha majdnem átlendül…de még mindig ragaszkodik az alapálláshoz.”

            Abszolúte. A technikai részletek kidolgozása és a lustaság legyőzése semmiség a szorongással való küzdelemhez képest. A félelmet tudatosítani kell, nem elnyomni és a technikai részletekkel való kísérletezésre kell koncentrálni.

            “A mozgással kapcsolatos ‘kötelezettség’ azért jutott eszembe, mert ha néhanap csak kézműveskedéssel és netán filmnézős dögléssel töltöm az időt, az visszavet?”

            Egyrészt egy nap kihagyás semmit sem ront, hosszú távú dolgok ezek, másrészt a betegségről való átmeneti megfeledkezés kifejezetten hasznos. Görcsoldó.

  14. Most nagyon elkeseredtem. Még bőgtem is egy strófát.
    Elmentem biciklizni, mondván, majd közben gyalogolok is kicsit – felváltva, a bringa támaszával a biztonságérzetem is megmarad. Kicsit fújt a szél, mire hazaértem, már eléggé…..amennyire jól esett a friss levegő, annyira elkeseredtem, hogy gyakorlások sorozatának ellenére gyalogosan alig mentem 100 métert, a levegőt kapkodtam, mert a kifújt helyébe azonnal kellett volna…..kifújni alig tudtam, pedig fújtattam rendesen, hogy jöjjön az a várt friss levegő.
    Ahogy átgondoltam, kerekeztem biztosan vagy 4-5 km-t, haza már erősebb széllel szemben. Itthon lepakolás, elővettem a pulzoximétert – és bár a pulzus talán elfogadható volt a 94-97-tel (meg is lepett, többre számítottam), de az oxigén 74-77%- igaz, 10 percen belül felment 94-95-re, de addigra már bőgtem, mint a záporeső – sose fogok tudni kimenni, gyalogolni, csak pánikolni, és a lakásban ragadni? Pedig rengeteget súlyzóztam, gyalogoltam itthon, az ízületi fájdalmak ellenére szép lassan, megfontoltan, kertészkedtem is, sokat mozogtam – és 100 m után kint az ájulás kerülget…. mintha betonnal lennék kitömve, ami se be, se ki nem enged semmit. :'(

    1. “elkeseredtem, hogy gyakorlások sorozatának ellenére…” “rengeteget súlyzóztam, gyalogoltam itthon, az ízületi fájdalmak ellenére szép lassan, megfontoltan”

      Nem olyan régen gyakorolsz, markánsan érezhető hatás hetek, hónapok alatt jön össze és akkor is csak átlagban (mindig lesznek rossz napok). A tudatos edzés elkezdésekor mindnyájan türelmetlenné válunk, gyorsan várjuk az eredményt, ami egy marhaság, de ezt mindig csak másoknál tudjuk, a magunk esetében sosem. Az edzéstechnikának a türelem ugyanúgy része, mint például a légzéstechnika, ezt is meg kell tanulni. Szép türelmesen. 🙂

      Idézet egy okos hozzászólásból:

      ‘…piszok nehéz, főként a lelki része…épp attól nehéz, hogy mindig visszatér az ember a startvonalra – ugyanarra….de egyszer sikerülnie kell a kiszállásnak ebből a mókuskerékből’

      Igen, a türelmetlenség (és az ebből adódó elkeseredés) újra és újra sunyi módon visszatér és próbálja szétbombázni a munkánkat. Ezennel kinevezem egyes számú közellenségnek.

      “kifújni alig tudtam” “haza már erősebb széllel szemben”

      A szembeszél még egészséges embernek is fullasztó bír lenni, talán ez eddig nem tudatosult benned. Kicsit lehajtva a fejet mérsékelhető a hatása. Vagy tanulj meg hátrafelé bringázni… 🙂 És rá lehet gyúrni a kifújás erősítésére is, lufival. Felfújod, tüdővel megtartod egy ideig felfújt állapotban, leereszted, újrakezded. Gumikesztyűvel is lehet.

      Meg direkt lehet gyakorolni a szélben való légzést is, ami ugyebár SOKKAL nehezebb, mint szélcsendben: kimész a szabadba, amikor fúj a szél, szembefordulsz vele és vagy álldogálsz vagy csak pár lépést mész. Otthon ventilátorral pótolhatod az elemek haragját. A technikát is megtanulod és kevésbé is fogsz rinyálni tőle, az se árt. Szerintem most a tényleges légzési nehézségeken túl be is pánikoltál egy pöttyet.

      “az oxigén 74-77%- igaz, 10 percen belül felment 94-95-re”

      Akkor szerintem nem nagyon lehet baj.

      “de addigra már bőgtem, mint a záporeső”

      Kiváló légzőgyakorlat.

  15. Megjártam a postát. 🙂
    Jobb napom volt, mint tegnap. Sétáltam is “sokat”. Igyekeztem csak arra gondolni, hogy a levegő ki-bejárjon a maga útján, és hogy ne idegeskedjek semmin, amitől megint jön a para. Talán az is jó volt, hogy ma az ízületeimet is használhatóbbnak találtam – használni tudtam a lábaimat, nem “húzni magam után” érzéssel gyalogolni – talán ez sem mindegy.
    A tegnap és a ma tapasztalata alapján a konzekvencia: nem szabad kapkodni, nem szabad türelmetlenkedni (ezt nagyon kell még tanulnom), nincs verseny gyaloglás másokkal, a autó álljon meg a zebránál, nem én fogok ugrabugrálni neki észt vesztve, próbáljunk valami szépet-pozitívat találni az úton – én ma lefotóztam 🙂
    Olvasom, tanulom tovább az itt található jó és megszívlelendő tanácsokat.
    Köszönöm! 🙂

    1. “…bicikliztem, és sétáltam. Nyugiban. Para itthon maradt. Hülyén hangzik, de beszélgettem magammal – és megpróbáltam nem görcsösen számolni a szuszogást, csak arra figyeltem, hogy menjen ki és jöjjön be is.”

      Nagyon fontos dolgot találtál telibe. Hogy rá kell vennünk magunkat az edzésre, ilyen értelemben kicsit szigorúnak kell lennünk magunkkal, de közben nagyon fontos, hogy türelmesek és megértőek is legyünk. Igen, saját magunkkal szemben. Ha türelmetlenül elkezdjük hajszolni és szidalmazni magunkat, az csak lelki görcsöket, az edzés biztos abbahagyását és elkeseredést fog eredményezni.

  16. Úgy látszik, nekem a Posta az igazi erőpróba…úgy veszem észre, a postásnak is, mert én végzem el a munkáját.
    Megint el kellett mennem a levelemért pénteken – de, ha már….akkor megfogadva a sok jó tanács ide vonatkozóját – elindultam gyalog (na jó, a brinyó afféle lelki támaszként még nálam), és a teljes útszakaszt gyalog tettem meg!! Úgy, hogy apró, rövid szakaszok elérését tűztem ki célul – aztán nem ültem fel a biciklire, hanem azt mondtam, elmegyek még x pontig…aztán, a postánál kötöttem ki. 🙂
    Haza pedig szintén gyalog kezdtem – félútig. Onnan bicaj. 🙂
    Ez így volt 1600 m séta. 🙂 🙂 🙂
    Szóval…ha még mások is olvasnak itt….érdemes a blogban leírtakat megfogadni. 🙂 Én most piszok büszke vagyok ! 🙂
    Köszönöm!

    Ma “csak” némi torna a mozgás….elvégre, szombat van 🙂 🙂
    Kellemes 7végét kívánok mindenkinek! 🙂

    1. “apró, rövid szakaszok elérését tűztem ki célul – aztán nem ültem fel a biciklire, hanem azt mondtam, elmegyek még x pontig”

      Ez nagyon jól szokott működni, örülök, hogy neked is bejött. Arra kell csak vigyázni, hogy ne akarjon az ember túl sokat teljesíteni örömében, mert a túlzott fáradtság aztán elveheti a kedvét a mozgástól. Van, aki elköveti azt a hibát, hogy addig megy a kiindulástól elfelé, amíg el nem fárad és akkor jön rá, hogy még visszafelé is meg kell tennie ugyanazt az utat.

      Még egy fontos dolog van: ha túlságosan kifárasztjuk magunkat, annak a hatását néha csak késleltetve érezzük. Tehát nem az edzés közben vagy a végén vesszük észre, hogy túlméreteztük az adagot, hanem később. Ha másnap szokatlanul fáradtak vagyunk, vagy rosszabb a közérzetünk, akkor gondolkodjunk el, nem vittük-e túlzásba az előző napi edzés-mennyiséget vagy tempót. És persze ne az legyen a következtetés, hogy abbahagyjuk az edzést, hanem az, hogy mérsékeljük a nehézségét; elsősorban a tempóval kell óvatosan bánni.

    2. Nagyon jók az olyan séták, melyeknek konkrét célja van, például a postahivatal elérése – és NAGYON jók (lennének) az olyan séták, melyeknek nincs céljuk és előre elhatározott távolságuk. Fulladás miatti szorongás oldásában segítenek. Kimész az ajtón, gyorsan becsukod magad mögött, a szorongás meg otthon marad.

      Ez azért jó, mert ilyenkor a konkrét célt sem használod a félelmed legyőzéséhez, egyedül szállsz vele szembe; és persze biztonságérzetet ad, hogy addig mész csak, ameddig akarsz – esetleg kilépsz a kapun, sétálsz tíz lépést és vissza is mész. A folytatás már adni fogja magát.

      1. Néha úgy érzem, céllal, “kötelezően”, muszáj-jal kimenni a könnyebb, máskor meg, hogy a laza, cél nélküli elindulás segít.
        Most épp minden más – így marad a kerti helyben topi….levegő, pakolás, emelgetések, bent a torna azért megvan….de nyilván, ennél több kell.
        Talán, átmászni fogok a kapun, mert ez a kinyitom-becsukom valahogy mindig kikészít 😀

  17. Rövid szakaszokban kell gondolkodnom – szinte elölről tanulni minden sétával/gyaloglással kapcsolatos dolgot. És megcsapkodtam a vállamat – az első gondolatom mindig az volt, hogy vissza is vezet az út, azt is saját lábon kéne megtenni. Annak viszont örülök, hogy igazoltál, így már nem érzem olyan bénának magam…….mármint, az aprózással.

    Tegnap tuti nem méreteztem túl semmit, ma sem – így vagy az esős idő, vagy az általad már említett rossz napok, jobb napok váltakozásának éppen rossz napja volt – de alig vártam az esti Brimicát. Kicsit a kertben mászkáltam csak, kevés gyaloglás itthon – de délutántól már úgy éreztem, mintha gázálarcon keresztül kéne magamba küzdenem a levegőt.

    Holnap biztosan jobb lesz. 🙂

  18. Szép napot mindenkinek! Tegnapelőtt voltam három hónapos kontrollon a tüdőgyógyászaton a COPD-mel, hálaistennek javultam a Brimica-nak köszönhetően, meg talán, hogy jó pár hónapja nem dohányzom (egyáltalán nem hiányzik).
    Mivel sok jót hallottam a mátraházi szanatóriumról, kértem beutalót és kaptam is. Ha valaki volt már ott, kérem szépen írja le a véleményét és tapasztalatait.
    Jó lélegzést mindenkinek:)

    1. Szia, Kata, ezek szerint a Brimica megteszi a tőle elvártakat. 🙂 Én is azt kaptam…
      Úgy látom, a mátraházi (vagy bárhol máshol-i) szanatóriumokról nem igazán van tapasztalat – de ha túl vagy a szanatóriumi napokon, azt hiszem, szívesen olvassuk a te tapasztalataidat. 🙂
      Legyen kellemes és gyógyító az ott tartózkodásod! 🙂

  19. Sziasztok, igen, úgy látszik a Brimica tényleg hatásos, még ha van némi mellékhatása is, de persze melyik gyógyszernek nincsen? 🙂

    A mátraházai szanatóriumba nagy valószínűséggel csak jövő tavaszra fogok időpontot kapni, ami nem baj, mert télen azért nem olyan jó ott, nem lehet kimenni a levegőre, mivel ott igen hamar leesik a hó és én egyébként is utálom a hideget. Azóta többekkel beszéltem és mind dicséri a szanatóriumot, sőt a facebookon is van egy oldala, ha érdekel, majd megírom az elérhetőségét.
    Most nagyon szeles az idő, ez sem jó, de itt van az unokám és az naaaaaaaaaaaagyooooon jó!!!!

    További kellemes napot mindenkinek! Jó lenne, ha kicsit gyakrabban írnánk ide, még ha csak beszélgetünk is kicsit.

    1. Szia mindenkinek:)
      Hétfőn muszáj volt bemennem Pestre, ami azt jelenti, hogy itt Fóton (Fótfürdő állomás) kell felszállnom a vonatra. Kb. 1 km lejtmenetbe az állomásig (egy kis hegy tetején lakom). Újpesten szálltam le a vonatról és mentem busszal az Árpád üzletházig. Ott van minden egyben: gyógyszertár, posta, ruhaüzlet). Mivel évekkel ezelőtt ott is laktam, hát még most is imádom 🙂 Remélem idén sikerül visszaköltöznöm, itt utálok lakni, hogy kerültem ide? Ez egy másik történet 🙁
      Nos, mindent elintéztem, vettem magamnak egy pulóvert is. Sajnos a boltban olyan meleg volt, hogy nagyon megizzadtam, meg kellett várnom, míg lehűlök, nehogy megfázzak. Utána metró a Nyugatiig, onnét vissza Fótfürdőre, már a vonaton éreztem, hogy mindjárt összeesem a fáradságtól, de hát haza kellett érnem, felfelé a lejtőn. Nem is annyira légszomjam volt, mint inkább izzadtam. Na mindegy, ma pihenek egész nap. Ja és megtudtam, hogy a a tüdőgyulladás elleni oltás 16 ezer forintba kerül, hogy a francba fogom én ezt a pénzt összekaparni?????
      Jó lenne kicsikét beszélgetni, hátha ráértek néha. Kellemes délutánt:)

      1. Szia, Kata – és mindenki más, aki van, bár nem látható! 🙂
        Gratulálok a szép nagy sétádhoz! :-O Nekem a napokban itthoni kötelezettségek – kötelező kintlét nincs (illetve van, de csak kert) – és vendég akad pár…tehát, azért a napi km megvan 🙂 Sógornőm is volt, beszélgettünk is nagyot, mondtam is neki, hogy kellene sétálgatni napi szinten…..hát, rám bámul, kimutat az ablakon, és megkérdi: Itt? Itt hova a nyűbe tudsz te sétálni?
        Na, szóval, nem csak én gondolom, hogy….persze, menni akárhol lehet…úgy cél nélkül is…de pl. Pesten lemész az utcára és mész, amerre, ameddig, ahova akarsz…itt meg ha megállsz levegőt venni, a Piroska néni kidugja a fejét az ablakon, hogy mit állsz már ott az ablaka előtt, te meg pelenkát cserélsz, mert a frászt hozta rád 😀 😀 Barátnők dolgoznak…én meg próbálom az agyamat át-beállítani arra, hogy végülis, ha kimegyek, abból nem lesz baj – hiszen levegőt tudok venni….na, utálok nyavalyogni – szóval, van még dolog vele. Azért lestrapálom magam egy kellemes és szinte élvezhető szintre tornával, egyfolytában mozgással, csak az a fránya séta kerülne már állandóra a helyére. 🙂
        De odakerül – csak idő. Sok volt az elmúlt néhány év….
        Most ágyat húzok, nagytakarítás, közben szobabicikliztem egy percet (vagy rosszul van beállítva, vagy én öregszem – de rohadt nehéz tekerni 😀 ), és lesz még dolog, találok. 🙂
        Frankó, ha ennyibe fáj a védőoltás….és ebből 2, mert influenza és tüdőgyula ellen is kéne….vigasztaljon, hogy valamelyikből 5 évente egy elég. Addigra letelik a személyi kölcsön, amit felveszel rá 😉 🙂

        1. “itt meg ha megállsz levegőt venni, a Piroska néni kidugja a fejét az ablakon, hogy mit állsz már ott az ablaka előtt, te meg pelenkát cserélsz, mert a frászt hozta rád”

          Ezeket is a szorongás mondja neked, ezeket a teljesen irracionális kifogásokat. Nagyon-nagyon jó, hogy már nem bír rettegésben tartani, ezért most a nyers erőszak helyett szélhámoskodással próbálkozik.

          Ne higgy a kamu dumáinak, tépd le róla az álarcot és fogd be a füledet, amikor megszólal.

          Az orrodat ne.

          1. “Ezeket is a szorongás mondja neked”

            Abszolút igazad van, és ezt tudjuk….van még a tarsolyban pár ilyen kamu duma. 🙂
            Azon vagyok, hogy irtsam őket…lehet, lassan intézni való akad a postán… 😀 😀

        2. “Pesten lemész az utcára és mész, amerre, ameddig, ahova akarsz…itt meg ha megállsz levegőt venni, a Piroska néni kidugja a fejét az ablakon, hogy mit állsz már ott az ablaka előtt”

          Ne hagyjuk már, hogy a szorongás azt mondassa velünk, hogy a tüdőbetegnek a zsúfolt, koszos levegőjű nagyváros jobb, mint egy vidéki hely. Nem hülyeség ez egy kicsit? És tényleg annyira rosszban vagy az ismerőseiddel, akik nyilván tudják rólad, hogy beteg vagy, hogy félni kell tőlük?

          Ez komoly?

          1. Nem a levegőre értettem – a Piroska nénikre. Mert épp ő az többek közt, aki ki nem száll az ember hátából, ha meglát valakit az utcán, és épp neki semmi köze ahhoz, hogy velem mizu. 🙂 Csak arra, hogy ezt udvariasan adott jelzésekből megértse, nincs remény. Viszont gyors, mint az olajozott villám….

          2. “Nem a levegőre értettem – a Piroska nénikre. Mert épp ő az többek közt, aki ki nem száll az ember hátából, ha meglát valakit az utcán, és épp neki semmi köze ahhoz, hogy velem mizu.”

            Ezen el kell gondolkodni, de nagyon. Azért nem mész ki sétálni, mert mit szól Piroska néni ahhoz, hogy miért sétálsz az utcán. Miközben amúgy beteg vagy és fokozottan szükséged van a sétára.

            Ha véletlenül szembetalálkozol a húsz (vagy tíz) évvel ezelőtti önmagaddal és elmondanád neki a fenti két mondatot, mit szólna hozzá?

      2. Sziasztok! -nagyon-nagyon örülök ennek a blognak,amit Mihály inditott,hiányzott hiszen nem találtam sehol segitséget nyujtó,tapasztalaton alapuló blogot,bejegyzést. Amikor rátaláltam, azóta folyamatos olvasója vagyok, s várom az ujabb napok tapasztalatait, majd kezdem előről olvasni. Sok hasznos segitséget kaptam – s köszönöm. Egy kérdésem nekem is lenne,nem tudom Mihály válaszol-e rá,vagy Ti lányok,70 éves vagyok, 4 éve állapitották meg a COPD-t sokat szenvedek vele, nagyon sulyos foku,itt helyben ahol lakom nincs lehetőség légzőgyakorlatok betanitása,vagy egyéb segitség kérésére sem, én magamtól kezdtem el légzőgyakorlatozni,netről leszedett okosságokkal, s szobakerékpározom kint a teraszon télen-nyáron, 3 km-ről kezdtem régen,de most már 12 km-nél járok,nem is merem már emelni,nem tudom nem-e terhelő.Gyalogolni nem nagyon tudok,mert fulladok, kérdésem az lenne,hogy Ti kerékpároztok-e, s milyen táv az,ami a tüdőt nem terheli tul?Ha tudtok válaszoljatok s irjatok sokat,mert mindannyionknak akad hasznos segitség ebben a blogban.üdv.Kőváriné Marika

        1. Szia Marika, (én is 70 éves vagyok)! Nekem idén június elején állapították meg a COPD-t +tüdőtágulást,közepesen súlyos. Én nem kerékpározom, mert sok évvel ezelőtt volt térdműtétem és nem hajlik a bal térdem. Sétálni szoktam és légzőgyakorlatokat csinálni, amit itt tanultam Mihálytól 🙂

          Kérjél a tüdőgyógyászodtól beutalót a Mátraházi Gyógyintézetbe, ahová minden évben elmehetsz, három hétre, ott minden segítséged megadnak neked. Sok barátom jár oda és nagyon szeretik.
          http://www.matraigyogyintezet.hu/egeszsegugy

          Remélem tudtam valamit segíteni és tényleg jó lenne beszélgetni mindenféléről. Addig is könnyű napot neked: Kata

          1. Szia Kata – Sajnos nálunk egy főorvoshoz tartozunk, illetve a helyiek egyhez, aki nem szivesen küld még korházba sem,nem is nagyon probálkoznak a betegek szanatóriummal.Fél évenként megyek javaslatért a háziorvosnak a gyógyszerek kiirása miatt,de be sem hiv, légzésfunkciót a nővérke megcsinálja és utána kapjuk a háziorvosnak szóló javaslatot.Én kérdeztem az aszisztensektől,hogy hol lehetne megtanulni a légzőgyakorlatot,vagy tornát és nem tudtak helyben semmit javasolni, csak Törökbálinton van kórház ott. – ennyi. Ezért örültem nagyon Mihály blogjának,mert sokat segitett nekem is az általa tapasztalt tünetekből tanultam, s a “bolond lány” név alatt iró hölgy tünetei,panaszai megegyeznek az enyémmel, sokszor úgy érzem,helyettem irja. Majd a háziorvosomnak probálom mondani,de szakorvosi javaslat kell szerintem mindenhova. Köszi a válaszod, s irjál segitsünk egymáson,ha tudunk. üdv.Marika

          2. “hol lehetne megtanulni a légzőgyakorlatot,vagy tornát”

            Gyógytornász elérhetőségét levélben tudok küldeni, nem vagyok feljogosítva arra, hogy nyilvánosságra hozzam.

        2. “kerékpároztok-e, s milyen táv az,ami a tüdőt nem terheli tul?”

          Ha megziháltat vagy utána rossz a közérzeted, akkor túlméretezted, valószínűleg inkább a tempót, mint a távot – ilyenkor vissza kell venni belőle és később megint óvatosan növelni (lehet, hogy csak rossz napod volt, ne ahhoz legyen igazítva az edzés). Ha nincsenek panaszaid, akkor hajrá.

          1. Szervusz kedves Mihály, sikerült felíratnom és beszereznem a Shakerdeluxe-ot, meg is mutatták a rendelőben, hogyan kell használni, csak azt nem mondták, hányszor egy nap lehet használni és ez a használati utasításban sincs benne. Nem tudod véletlenül a választ? Előre is köszönöm.

            Legyen sok, jó levegővel teli délutánod 🙂

          2. “sikerült felíratnom és beszereznem a Shakerdeluxe-ot, meg is mutatták a rendelőben, hogyan kell használni, csak azt nem mondták, hányszor egy nap lehet használni”

            Szerintem nincs igazán szigorú korlát – ha nem köhögtet meg, akkor valószínűleg akárhányszor edzheted vele a tüdődet; ha megköhögtet (ami az egyik célja,hogy felhozza a váladékot), akkor biztos nem jó folyamatos köhögéssel tölteni az egész napot.

            Szóval, ahogy érzed. Szerintem.

  20. Sziasztok, Lányok – kedves Kata és Marika 🙂
    Úgy látom, mindenki véletlenül talál ide – köszönhetően jobbára annak a nagy orvosi erőfeszítésnek, amit tapasztalunk. 😀 😀
    Azt gondolom, egyébként, idevetődni hasznosabb volt, mint pár kegyelemmel teljes mondat bárki főorvos szájából. Nekem sem javasoltak semmit, itt tudtam meg Mihálytól, a nála olvasottakból, hogy nem ücsörögve kímélni kell magunkat, hanem dolgozni. Tornázni, mozogni….amiből nekem minden ok, csak a gyaloglás…. 😀 Az némi (sok) frásztól is van – amíg nem nyomták az arcomba, hogy beteg vagyok, azért zihálok, addig ha a világnak a vége volt a cél, akkor addig mentem. Most a betegségtudat is blokkol. Ne kérdezzétek, mitől vagyok betojva, ha ki kell mennem az utcára – azon vagyok, hogy ezt tisztázzam magammal. Mihály nagy segítségemre van – mind a légző-, torna-, és mindenféle mozgás gyakorlatok megismertetésével, mint lelkileg . Nincs könnyű dolga. 🙂 😀
    Én háromszor voltam orvosnál, ebből 1. alkalommal nem jött be a gyógyszer, a 2. alkalommal váltottunk, a 3. alkalommal megegyeztünk abban, hogy így marad – valameddig. Ha baj van, menjek….igazából, azt sem tudom, ezzel mire gondoltak 😀 Bajom van néha a reggeli felkeléssel is – menjek vissza? 😀 😀 Na jó, ez vicc volt…de a papíromon fél év- egy év van, amikor vissza kell mennem. A fél azért került rá, mert a nővérke véletlenül azt írta – így maradt, és kiegészítették az 1 évvel. Szóban azt erősítették meg. Azt sem tudom, ez most jót jelent, vagy sem…hogy egy évig látni sem akarnak 😀
    Most aztán nem tudom, mikor menjek – fél év, vagy egy év múlva. Senki nem mondott tornát, az itteniek viszont valóban jók. 🙂 Szanatóriumról nekem se ejtettek szót – mint az egri vár megadásáról.
    Ha be tudnám állítani az agyamat arra, hogy alapvetően semmi gáz, csak néha kicsit szuszogósabb a helyzet…mennék, mint a mérgezett egér. 🙂 De így is menés lesz a vége, mert jeleztek küldeményt – ergo, a posta tuti cél lesz megint.
    Még csak 58 vagyok, állandóan mentem – nekem sem jó, a hangulatomnak sem, hogy most meg helyben topizok…..és köhögésről nem volt szó még. Én szoktam – nem keveset, bár kevesebbet, mint amikor még bagóztam. Ti hogy vagytok ezzel?
    Lehet, hogy ma már csak olvasni fogok – de örülök, hogy már van egy sarokasztal, ahol többen is ülünk (.és nem a bajnak – a társaságnak szól az öröm) . 🙂
    Sok friss levegőt kívánok! 🙂

    1. Kedves “bolond lány”, nem szeretnék tolakodó lenni, de nem tudnád valamilyen névvel ellátni magad, mert ez a megszólítás… hát nem is tudom :))))
      Nem tudom, neked milyen “Ambuláns lapod” van, de az enyémnek az aljára oda van írva: “Állapotromlás, illetve panasz esetén azonnal jelentkezzen szakrendelésünkön.”
      A tüdőgyógyászok valóban marhára titkolózósak, nekem a házi dokinőm mondta, hogy igenis kell a gyógytornázás!

      Viszont biztosan nem rossz neked, hogy van kivel beszélgetned (sógornőd, barátnők), én viszont teljesen egyedül vagyok itt tavaly november óta, mióta fiamék átköltöztek Dunakeszire, engem meg itt hagytak totál egyedül egy “alvó utcában” Fóton. Ráadásul egy kisebb hegy tetején és persze bolt, rendelő és patika csak lent van (kb. 3 km oda és ugyanannyi vissza). Télen jóformán ki sem tudtam menni, ahogy leesett a hó. Ez azt jelenti, hogy egész álló nap egy lélek sincs az utcán, csak este jönnek haza, a szomszédokat alig ismerem, nemhogy beszélgessek velük.
      Sajnos én hülye, hagytam magam rábeszélni öt évvel ezelőtt, hogy adjuk el az újpesti, nagyon szép és jó helyen lévő lakásunkat és költözzünk ide. Most áruljuk ezt a házat, és én visszaköltözöm Újpestre (tudom, Mihály írta, hogy Pesten nem jó lakni a levegő miatt), de én itt kezdek teljesen megbolondulni az egyedülléttől és depressziós leszek/ vagyok már 🙁 Na most nem panaszkodom tovább, mert sírva fakadok 🙁
      Egyébként az influenza oltás ingyen van, csak a tüdőgyulladás elleni oltásért kell fizetni, még nem tudom miből fogom, de gondolom nagy szükség lenne rá, hogy beadassam?!
      Kellemes délutánt nektek: Kata

  21. Szia Marika, igen, valóban szakorvosi beutaló kell a gyógyintézetbe, de ha esetleg jó viszonyba vagy a háziorvosoddal, megkérheted, hogy írjon egy javaslatot a tüdőgyógyásznak, és tudomásom szerint neki kötelessége fogadni a beteget. Persze lehet, naív vagyok, gondolom mindenhol másképpen mennek a dolgok, de azért én mégis megpróbálnám. Nekem azt mondta a tüdőgyógyászom (Pesten van), hogy szerinte inkább pszichésen fog nekem segíteni a háromheti mátrai rehabilitáció, mire azt mondtam neki, hogy engem nem érdekel, a pszichém majd elintézi a betegségem javulását is. Eddig sok ismerősöm volt ott és mindegyik csak dicsérte és jobb lett az állapota, akár szív- vagy tüdőbeteg volt.
    Kezdem megtanulni, hogy a saját érdekeinket kissé erőszakosan is képviselnünk kell! Pedig én nem vagyok erőszakos természet, de ilyen az élet.
    Nem tudom fent vagy-e a Facebookon, de ott is van egy oldal a mátrai gyógyintézetről, egyébkánt van máshol is az országban ilyen betegeknek, mint mi vagyunk, de nem tudom hol.
    Facebook oldal:
    https://www.facebook.com/pages/M%C3%A1trai-Gy%C3%B3gyint%C3%A9zet/152499541484141

    1. Sziasztok ! Köszönöm,hogy válaszoltatok kérdésemre,beszámoltatok a bajainkról,ki hogy küzd meg vele.Sajnos kemény kenyér ez,de meg kell tenni,mert ezen csak mi tudunk segiteni Mihállyal együtt természetesen,még győzi a nyűgös panaszainkat.Én is itt tanultam meg a zöld betűs részekből nagyon sok mindent, azt,hogy minden nap egy lépéssel többet tegyünk,hogy vegyük a levegőt stb. – sajnos nekem is van már minden bajom ebben a tini korban már minden előjön, sokszor eszembe is jut,hogy ha akkor,amikor előáször dokihoz mentem és nem nyugtatót adnak,hanem talán rátapintanak arra,hogy mitől szorit a rekeszizmom,meg remegek, vége depresszió lett, xanax 0,5 mg.sr. nyujtott hatásu 2 x egy nap,na meg a vérnyomás,pajzsmirigy,szivre gyogyi, mikor nyugdijba jöttem tiz éve semmi bajom nem volt, s most itt járok,hogy csak orvoshoz megyek taxival,de már remegek két nappal előbb – ez nem ujdonság azt hiszem nektek sem. A vérképem teljesen tökéletes,de a tüdőmnél a közepes fokuból lettem sulyos foku és két tüdőgyulladáson is átestem a mult télen,- a tüdőgondozóba semmi légzés,semmi segitség, amikor kérdeztem,hogy mit tegyek,hogy jobb legyen a válasz annyi volt,hogy kérjek segitséget “mit akar maga 30 %-os tüdővel?” ennyi segitség után magamtól a neten okosodok, s a háziorvosom segit gyógyulni,Reggelek azok pokoliak ugyan,mire feljön a lerakodás,nem köhögök ugyan,éppen ez okoz szerintem gondot,addig már fuldoklok is. Szerencsémre a Párom mindenben segit,de én örökmozgó voltam, nem tudom megszokni,hogy nem haladok a gyógyulás felé,hanem vissza inkább. Ezért szoktam légzőgyakorlatozni, már két szobakerékpárt széthajtottam,most kaptam a harmadikat,ez talán birja 48 percet egyfolytában tekerek akkor nem fulladok ,nehezebb,de nem fulladok,csak elfáradok, gyalogolni viszont nem megy,rámjön pánik,minden fene,de nem adom fel.Egy terasz felmosás három részből áll,közben leülni,pihenni,folytatni. Gondolom ennyi panasz elég volt,most már szépet-jót irjunk,amivel nem egymást lehuzzuk,hanem segitjük.Én már az orvosoknál nem erőszakoskodok,a házidokim aranyos öt hetenként jön,meghallgat, felirja a gyogyikat, s biztat,hogy továbbra is tornázzak.Most éppen a pilates tornát csináltam 21 napos volt a neten,hát ugy-ahogy sikerült is,de megy a törökülés. Csak a fulladás tünne már el valahogy. – Legyen szép estétek, jó levegővel és egészségesebben! üdv.Marika

    2. Kata! nem találtam utalást arra,hogy hogyan lehet bejutni, maradt a tüdőgondozoi beutaló szerintem. – majd érdeklődni fogok a háziorvosnál,de az a baj,hogy a pánik,me g a depi rámjön,jobb ha az utcában maradok addig amig,nem teszem valahogy tul magam rajta. Lassu séta,ami napi szinten nem sok,de séta,ha fizikai terhelés van,akkor már fulladok is.- pedig ugyis legyőzöm.!minden nap egy kicsit,egy kicsit , majd csak sikerül valahogy. Köszi minden segitséget.Marika

      1. Marika, a Mátrai gyógyintézetbe tüdő szakorvosi beutaló kell.
        Nem tudom az ország melyik részében laksz? De úgy tudom az országban több ilyen gyógyintézet is van. Próbáld aszért kérni a tüdőgyógyászodtól. Amúgy ha kapsz is beutalót, azt már csak jövőre tudod igénybe venni.
        Tudod, mitől vagy pánikban?
        A depi rajtam is van, (de megpróbálom leküzdeni), főleg, mert rettenetes dolog ilyen egyedül lenni, mivel én nem szoktam hozzá :(((
        Na most nem is írok többet, inkább kiteregetek.
        Legyen könnyű napotok sok levegővel 🙂

  22. Kedves Marika, Kata, Mihály – legyek, mondjuk Rita – de higgyétek el a nick, amivel jövök, jobban illik rám 😀 Bolond…épp csak nem forog. 😀

    Most értem haza a …na, honnan? 😀 😀 Igen – a postáról!!! 🙂 🙂
    Igaz, toltam magammal a biciklit, de oda-vissza gyaloglást terveztem….na, miután hazaúton megálltam fotózni, meg pletyizni….az utolsó 3-400 m-t már tekertem. Másfél órát tekeregtem – az elején, főleg a nyüzsisebb területeken még jött kicsit az a gyomorszájba vágó idegesség….a volt munkahelyem mellett eljőve az idegeim vitustáncot jártak…..(direkt alakítottam így az utat), de találkoztam végre kedves ismerősökkel is. A velük való beszélgetés jó volt, friss levegőn, csak épp akkor ácsorgással.
    Talán azért sikerült ezt a majdnem 2200 m-t baj nélkül, mert akkor indultam el itthonról , amikor tapasztalatom szerint a Brimica a legjobban fejti ki hatását. Reggel szuszisabb volt, mértem is oxigén szintet – csak 88 % volt – fújás után ment felfelé, 91…93….és 96-nál már nyugisabb voltam afelől, hogy mennem kell.
    Kedves Marika! Hallgass Mihályra! Kimész, 10 lépés – vagy visszafordulsz, vagy mész még….remegő kezekkel, lábakkal, beállt mellkasi izmokkal, merev nyakkal, zsibogó háttal, levegő nélkül….miközben úgy érzed, mindenki azt nézi, hogy ez a nő épp ide akar halni….pedig, akar a bánat 🙂 Beszélgetek néha magammal. Arról pl. hogy mitől rettegek ennyire? Igaza van Mihálynak, ha lefordítom magamnak amit mond – nincs normális, elfogadható és valós indokom rá. Azzal nyugtatom magam menet közben, hogy tudok levegőt venni, és eszembe jut a vicc, a szőkenő a fodrásznál, akinek a fülhallgatót leveszik a fejéről, a nő beájul, belehallgatnak a fülijébe, amiből ezt hallják: kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés…..és ezen még vigyorogtam is ma séta közben. 😀 És tudom, miről beszélsz – mert holnap ugyanezzel újra meg kell küzdeni – de ahhoz ma lépni kell, sétálni….hogy holnap el merjek indulni. Tapasztald ki, Marika, mikor hat legjobban a gyógyszered. Akkor próbálkozz. És akár hangosan is nyugtathatod magad. Engem is az elmúlt év történései “segítettek” ide, de az itt megismert emberek és ötletek támogatni fognak a javulásban. 🙂
    Ezzel a dilivel nem vagyok hajlandó (még) dokihoz menni – agyzsibbasztónak itt vagyok magamnak, nem akarom gyógybogyó formájában. Azzal nyugtatom magam, hogy sose voltam normális. 🙂
    Kedves Kata, a papíromon csak az eredményeim vannak, valamint az a visszarendelés kontrollra – ami vagy fél, vagy egy év…még megálmodom majd. A pszichés haszon mértékéről a dokid nem sokat tudhat – lásd Marikát és az én bolondériámat a gyaloglással….ha pszichésen többet tudnának ebben segíteni, talán nem itt tartanánk. Bizony, menj, én is rá fogok valahol kérdezni – bár, nekem most bárhova menés is sokat jelentene…kiállítások, csavargás, séta….erre vágytam aktív éveimben, még nem vagyok 60 és álljak le, holott még 2 éve is le kellett lőni, ha azt akarták, hogy megálljak? A ledolgozott 40 évem alatt nem teszik ki a betegállományom napjai az egy hónapot….most meg itthon ücsörögjek? Menni akarok! Igaz, a mai séta az ízületeimben érezhető inkább….de tornázom, a súlyzózástól erősödött és tónusosabb a karom. A lufit fújom rendületlenül – nem kell nekikészülni, kéznél van, és hasznos. Bicikli a szobában is van, de az más, mint a haladós – a csípőízületemet hamar érzem. Marika, csak lesek a széttekert biciklijeidről olvasva. :-O
    Kár, hogy nem lehet képet tenni ide – láthatnátok, milyen kedves kis virágokat fotóztam. 🙂

    A szabadidőről: a sógornőm két havonta, havonta jön – inkább az édesanyjához, aki idős már. Nekem napközben ő is ad kevés feladatot, de netezés, beszélgetések jó időfuttatók. családfát keresek, haladok vele szépen. Olvasok, a tévében a lakberendezős adót nézem, és aZ Ozonetvork-öt. Erről jut eszembe – van egy Google Earth nevű program – lehetősé teszi a világlátást a számítógépen. Próbáljátok ki – és ha ott már bebarangoltátok a fél világot, akkor ugorjatok ki az utcára is! 🙂

    Muszáj lesz ezt a gyaloglást erőltetni – mert szeretnék messzebb is menni….és a következő az időre megérkezést szeretném…hogy ne fél órát kelljen állni a buszmegállóban, ami 3 percre van….mert nem tudom belőni, mikor induljak el.
    Az ilyen sikerek, mint a mai, úgy fel tudnak dobni! Szeretném megfejteni, miért valószínű, hogy holnap szinte 0-ról kell kezdenem megint…..
    Hosszúra sikerült. Bocsánat! 🙂
    Megnéztem én is a szanatóriumot, amit Kata megcélzott – embernek való. 🙂
    Nekem a háziorvosom azt mondta, amikor voltam nála feliratni a Brimicát, hogy lesz jobb…mármint, a helyzet. Próféta szóljon belőle! 🙂
    Legyen szép napotok, menjetek ki – ha csak kicsit is – de itt süt a nap, küldök nektek is pár megerősítő sugarat! 🙂

  23. Kedves Marika, közben eszembe jutott, hogy javasolták a nyugtató teákat. Citromfű, illetve még inkább az orbáncfű teát. Én is most tervezem kipróbálni, még nem sikerült szerezni – ha más nem lesz, a netről rendelek….
    Illetve, a Gyuri bácsi gyógyteáiban is gondolkodtam. Mégis természetesebb, mint a gyógyszertári műbogyók. Mit gondoltok?
    Gyuri bácsihoz tudok elérhetőséget, ha kéritek. 🙂
    Nem hiszem, hogy a Brimicának, vagy másnak keresztbe tenne…..és most jutottam el oda, hogy a féllábas kerékpározásban rejlő lehetőségek – megyek és kipróbálom. (Még mindig Marika 12 km-ét emésztem :-O 😀 ) A lábam kiszakadna ennyi tekeréstől.
    Odaértek a napocskasugarak? 🙂

    1. Sziasztok, most csak nagyon röviden, mert egész nap nem volt internet, se tévé, se telefon, eléggé mogorva voltam emiatt. Ezért nagyon rosszul tettem, de lustálkodtam, főleg olvastam. Sajnos nekem a séta nem megy cél nélkül, nem bírok úgy menni, hogy csak megyek, főleg egyedül és itt meg töküres utca, tökcsend egész nap. Úgyhogy, holnap inkább felülök a vonatra és bemegyek Pestre, persze nem messze, csak a Westend bevásárlóba, nadrágot venni magamnak:)
      Azért a gyógyteákkal is vigyázni kellene, mert azok is “drogok”, meg lehetne nézni, mi passszol a mi betegségünkhöz:) Na most megyek tévét nézni, holnap írok többet, meg gyalogolok is.

  24. Sziasztok! Igen én ma is letekertem a 12 km-t,légzőgyakorlatoztam,sétáltam nem sokat,de mentem, na meg az elnyilt rózsákat daraboltam le a kertben.Fulladok leülök,megint csinálom,de pocsék ez igy, én is úgy vagyok ,hogy attól tartok,hogy elfogy az erőm és gyorsan akarom csinálni a melót, s azzal tolok ki magammal éppen.Lassan belejövök azért remélem.
    Köszönettel tartozom Mihálynak – és köszönöm a segitségét.Irt nekem egy gyógytornász nevet,elérhetőséget,Ma telefonon felhivtam, továbbitott szakemberhez,aki COPD-vel foglalkozik dvd-je van ,boltja van és postai uton küldi a dvd-t.Egész sokat tanultam az oldaláról a facebookon fent van Kerti Mária gyógytornász – azért irom le a nevét,mert bizonyára ránéztek az oldalára,sok-sok hasznos dolog van a betegségünkről és annak kezeléséről,életünkről. Megrendeltem a dvd-t légzőgyakorlatos,tornás majd meglátom hogy haladok vele, de azt irta,hogy bármiben elakadok irjak, segit. Mihály nélkül soha nem jutottam volna ehhez a lehetőséghez,nem is tudtam volna hol keressem. – Én citromfű teát délután szoktam inni,hársfa,kakukfű vegyesen. Nyákoldó csodaszer kellene még valami,ipekakuanát használok,de nem sokat ér már,valószinű megszoktam.Holnap majd én is megint előről kezdem a sétát,de a mai kerti mozgás,tekerés,rövid séta elég volt szerintem, ráadásul délután jött egy ismerősöm,aki sirt és úgy felkavarnak az ilyen szomorú látogatások,szinte magával rántja az embert.Nem tudom ti is igy vagytok-e vele,de nekem minden bajom előjön.,depi,fulladás minden ,remegett a lábam mire elment. – Lányok mi az a Brimica? gyogyszer? én most rendeltem a dvd-vel oxigénmérőt is,mert azzal legalább tudom ellenőrizni,hogy indokolt-e a fulladásom,vagy csak pszichésen vagyok oda és az okozza a fulladást. –
    További szép estét kivánok nektek! – Marirka

  25. Sziasztok! 🙂
    Míg el nem felejtem, igen, a Brimica az a gyógyszer, inhalációs por, amit a doki írt fel. Reggel és este kell szippantani, jó keserű, de legalább tudható, hogy célba ért. Mellé rohamoldónak Ventolint – de a háziorvosom meg azt mondta, ha egy évben 2 Ventolint elhasznál valaki, akkor nem jól állították be a gyógyszere adagját. Akkor fújtam inkább, amikor a pánik elkapott, de május óta még az első heverészik a táskámban. A többit talán ki se váltom.
    A gyógyteákat nem is úgy gondoltam, hogy ész-és nyakló nélkül – nyilván valamit mond a doki. 🙂
    Valamit biztosan használ a Brimica, mert ha nem felejtem el, megmérem a reggeli oxigénemet, általában 88% körüli, fújás után viszont szépen elindul, 93 után már én is erősebben segítek neki és kezdődhet a nap. A tegnapi gyaloglástól inkább az ízületeim fájnak – hogy melyik, nem tudom – az összes, meg mégy egy ráadásnak.
    Ránézek én is a fészen a légzőtornára – repertoárbővítés. 🙂
    A nyákoldásra ajánlotta egy kolléganőm az inhalátort, vannak olcsóbbak is, a házidokinak mondtam, hogy már van, rábólintott. Amikor eszembe jut használom, beállítástól függően megköhögtet, de alapos munkát végez. Az edény fölötti párásító megoldás állítólag nem ajánlott COPD-seknek, azért is örülök, hogy megvettem – anno csak a köhögés megkönnyítése miatt.
    Az a féllábas biciklizés az én szobakerékpáromon kivitelezhetetlen, több sebből vérzik szegény, bár még tekerhető – de nem alkalmas különleges kunsztok végrehajtására. Éppen illünk egymáshoz. 😀 😀
    Marika, nem kell sietni a melóval. 🙂 Megvár! 😀
    Gyanítom, hogy ha pszichésen rendbe hozzuk magunkat, a légzésünk is könnyebb lesz. Én adok magamnak dupla annyi időt a dolgokra, mint amennyi idő ezidáig kellett….ha nem csinálom meg, akkor nem volt kedvem, ha hamarabb, akkor megveregetem a vállamat. Szerencsére, a házimunka még nem jelent megterhelést, mondjuk, a szőnyegrázáshoz rá kellett jönnöm, hogy vegyem a levegőt, hogy utána mindjárt ne feküdjek rá 🙂
    Ma szép napunk lesz, süt a nap, szélcsend van – legyen nektek is hasznos: kinek a sétához, kinek az olvasáshoz – én most pakolászni fogok 🙂 Meg majd, ami jön…..

  26. Sziasztok!

    Legelőször MIHÁLYNAK nagyon boldog névnapot kivánok a sok segitséget pedig nagyon köszönöm. – küldik futárral a dvd-t,meg az oxigénszintmérőt is,gumiszalagot is, – lesz már mindenem,csak eredményesen is tudjam használni.
    Ma itt is szép idő van nálunk,igaz tekertem,majd ebéd után egy kis séta is lesz még,de már itt az ebéd ideje. Nekem a házimunka,de más is megterhelő sajnos nagyon sulyos foku a COPD-ém és bizony gazdálkodni kell az erőmmel.,vigyázzatok magatokra,jó tiszta levegőt kivánok a délutáni sétához. Az oxigénszintem majd én is mérni fogom,ha megérkezik,akkor még tanácsot fogok tőletek kérni,hogy mikor mérjem, Mihály már irt róla több alkalommal,de azért még biztos lesz vele gondom,amilyen béna vagyok.
    üdv. mindenkinek Marika
    HAM szerint sétáltam ebéd után majdnem egy órát. – most pihi

    1. Húú, Marika – kalapot emeltem! Szerintem, ez Mihálynak az egyik legszebb ajándék lesz, amikor olvassa! Csatlakozom a jó kívánsághoz – boldog névnapot kívánok én is Mihálynak! 🙂
      Azt hiszem, attól, hogy még nem ismered a holmikat, amiket rendeltél, nem leszel béna – belejössz, meglátod és hasznodra válik. Talán a parád is csökken, ha szó szerint “látod” az elért eredményt.
      Én ma csak itthon, csak erősítő és légzőgyakszik – ez is jó lesz valamire 🙂 A lufit különösen csípem, mert látom, amit látni kell. 😀
      Sok levegőt Nektek! 🙂

  27. Sziasztok! Rita te milyen lufit fujdogálsz? – erről lemaradtam, majd ird meg. Remélem olvasta a bejegyzésemet Mihály is,s majd válaszol is rá,de én nagyon hálás vagyok a segitségéért,minden nap olvasok valamit az általa összegyüjtött tapasztalatokból és igen abból élek.Tegnap az egyik gyógytornász megkérdezte,hogy milyen segitséget kaptam a légzőgyakorlatokhoz,vagy egyébhez a copd- során,mondtam,hogy a neten a Mihály blogjából,meg az innen-onnan összeszedett tapasztalatokból- elcsodálkozott,hogy helyben nincs semmi segitség. – Legyen további szép napotok!

    1. Sziasztok, Marika, a lufi sima, vásári, játékbolti…amit a gyerekek is imádattal durrogtatnak. 🙂 Mihály is írt a használatáról – főként azért szereztem be hirtelen hármat – hátha szétfújom őket hamar. 😀 😀
      A kedvencem a felfújom egy levegővel, és igyekszem megtartani abban az állapotában a lufit.
      De variálom kedvemre is -hol apró fújásokkal fújkodom fel, hogy egyszerre próbálok minél nagyobbat (tudod, mint a spirometriás mérésen), hol egy levegővel, de lassan….aztán, van, hogy leeresztem egy fújás után, van, hogy fújok még bele. 🙂 Azt már csak a gyerekkor felidézése miatt.
      Én csak innen kaptam segítséget – azt se mondták az orvosok, mozogjak-e, vagy csak dőljek le pihegni…ha nem találom meg véletlenül ezt a blogot, hát….bele se akarok gondolni.
      Még mindig frissítem az itt olvasottakat, mert ellenőriznem kell, hogy nem keverem-e össze a dolgokat….sok hasznos infót kaptunk.
      Jó éjt Mindenkinek, nyugodt, pihentető alvást kívánok! 🙂

      1. Sziasztok, nem értem én a dokikat, nekem is csak azt mondta a legutolsó kontrollon, ahová 6 hónap múlva kell visszamennem: 2×1 Brimica és napi egy óra séta, ennyi! Most negativ lestzek, nem tudok napi egy órát sétálni, mert ez itt irtóra unalmas, meg sose szerettem céltalanul sétálgatni. Úgyhogy most inkább a teraszon jövök-megyek gyors léptekkel, naponta többször 🙂 Lehet, hogy ez nem helyes? Meg csinálom a légzésgyakorlatokat. Az éjszaka viszont alig aludtam valamit, állandóan krákognom kellett, lehet egy kicsit túlzásba vittem a shaker (pipa) használatát???? Meg jól fel is idegesítettem magam tegnap délelőtt. Ez is befolyásolja az állapotot? Remélem Mihály jól van, visszatér és valami okosat mond majd ?
        Ki hogy van? Jó lenne, ha nem “ülne” le a beszélgetésünk, még ha virtuálisan is, de azért van egy kis társaságunk így, nem? Most olyan álmos lettem kaja után, nem tudom le merjek-e feküdni, kicsit aludni?
        Legyetek jól 🙂 Kata

        1. Köszönöm a névnapi kívánságokat!

          “sose szerettem céltalanul sétálgatni.”

          Érthető, de most van cél, az egészséged javítása. 🙂 Azt hiszem, sokan vannak úgy, hogy vagy céllal mennek valahová, vagy legalább legyen séta közben valami szép látnivaló. Ezt most felül kell vizsgálni – hát hívjuk akkor gyógy-gyaloglásnak és nem sétának és gondoljuk végig, hogy nagy szükségünk van rá. Érdemes a tempót is variálni, nem túlerőltetve, de időnként megpróbálni olyan gyorsan menni, ahogy tartósan bírunk

          “inkább a teraszon jövök-megyek gyors léptekkel, naponta többször. Lehet, hogy ez nem helyes?”

          Dehogynem, nagyon jó, de nem pótol egy hosszabb gyaloglást.

          “állandóan krákognom kellett, lehet egy kicsit túlzásba vittem a shaker (pipa) használatát?”

          Lehet, nincs elég ilyenfajta tapasztalatom, ki kell kísérletezni.

          “fel is idegesítettem magam tegnap délelőtt. Ez is befolyásolja az állapotot?”

          NAGYON befolyásolja, sajnos.

          “álmos lettem kaja után, nem tudom le merjek-e feküdni, kicsit aludni?”

          Hát ennek végképp semmi hátránya.

      2. “De variálom kedvemre is -hol apró fújásokkal fújkodom fel, hogy egyszerre próbálok minél nagyobbat…”

        Ez nagyon klassz, minden gyakorlatnál aranyat érnek a variációk, mert így kevésbé unalmas a dolog és jobban át is mozgatja testünket-lelkünket.

  28. Sziasztok, Kata, ha visszanézed, már úgy éreztem, túltengek – jövök, amikor csak tudok, vagy van mesélni való. 🙂
    Teljesen jogos az igényed – én is örültem ennek a blognak, hiszen a környezetemben senki, aki hasonló cipőben járna. Az meg idegesít, ha nem tudok lépést tartani és esetleg ez észrevétlen marad, legfeljebb megsürgetnek – szóval, társaság marad az a pár ember, aki tudja a helyzetet és hajlandó is tudomásul venni, netán alkalmazkodni – mert nyekeregni meg, hogy nekem ez nem megy, nem fogok.
    Te a teraszon, én a kertben – az se sokkal nagyobb egy terasznál – és a szoba. Ma pl. más dolog is lévén, a szobában, az asztal körül meneteltem. Kétszer 6 percet, igyekeztem tempósan (bent jobban megy, mint kint), ne kérdezd, miért 6 perc…vhol olvastam, mint etalont, amivel mérik a copdsek teljesítményét….szóval, egyszer énekelve, a következő némi pihi után az egyik 3 kg-os súlyzómmal. Közben röhögtem, mert eszembe jutott a szólás, hogy “az asztal körül kergettek, amikor …..”Most könyveket fogok pakolni, mert némi változtatást fogunk eszközölni a szobában, persze, igyekszem ezt ésszel.
    Tegnap barátok voltak látogatóban, és kikísérve őket egy csiga rohangált a járdán. Megelőztem!!! 😀 😀
    Este viszont olvastam egy pasiról, angol nyelvű volt, de a chrom ferdít nekem, szóval 30 éve!!!!! copd-s, és nem hagyja magát. Azt mondta, a tüdeje 85 éves, miközben ő még csak 68. (Nagyon fiatalon kapta el a betegség) Viszont alkalmazkodik ehhez, és úgy “hajt” csak, mint egy 85 éves, a 85 éves tüdejével. Mozog, és csinál mindent, amire lehetősége van. Azt gondolom, igaza van…. 🙂
    Nekem az asszisztensnő mondta, hogy sétáljak….de marhára nem értettem, minek és hova….hogy aznap, vagy a jövő héten, ….teljesen érthetetlen volt, mit miért- semmi magyarázatot nem kaptam.
    Viszont, az idegeskedésről szépen le kell szoktatnunk magunkat. Lehet, akkor kellett volna már elmennem dokihoz, amikor azt mondták, akkor veszem hülyén a levegőt, amikor felhúzom magam….hát, most nem kéne még azzal is keresztbe tenni magunknak.
    Megyek pakolni – nyugi, csak óvatosan 🙂
    Kellemes vasárnapi szuszogást kívánok Nektek! 🙂

  29. Sziasztok, hát aludni nem tudtam, csak szunyókáltam /irigylem a macskákat, olyan jókat tudnak szunyózni :)))/, de jó volt.
    Akkor holnap megpróbálom magam rávenni, hogy sétálni menjek, de ugye nem muszáj rögtön 1 órával kezdeni, a fokozatosság elve itt is be fog jönni.
    Sajnos az idegeskedést nem mindig tudom megúszni, mert vannak gondok, amin nem tudok segíteni, ez a legrosszabb.
    Kedves Bolond lány, nincs szó semmiféle túltengésről, nagyon is érdekel minden, amit írsz, meg tetszik a stílusod :))
    A pasi, akiről olvastál reményt ad, persze igaza van, nem kell rohanni sehová, mindent a saját erőnkhöz mérten kell/ene csinálnunk. Nekem azt mondta a doki, hogy miért csodálkozom, hogy hamarabb elfáradok, mint mondjuk 3-4-5 évvel ezelőtt, elvégre közben ment az idő (öregedtem). Neki meg abba kellett hagyni a teniszt a gerince miatt, pedig “mégcsak” 65 éves. Hát azért nem fakadtam sírva a sajnálattól 🙂 Na szóval ilyen szépen elbeszélgettünk.
    További kellemes vasárnapot mindenkinek!

  30. Sziasztok! 🙂
    Irigyellek, Kata – nekem délután még a félálomban szunyi se sikerül. Valamikor, amikor még 120%-kal ment a meló és a gyerekek se voltak önjáróak, néha beájultam volna….mindig csörgött a telefon, vagy jött valaki, vagy…most pedig, ha ledőlnék csukott szemmel is, azonnal kipattan, amint párnát ér a fejem 😀 A régi rögződések még működnek. 🙂
    Jelentem, könyvek egy része bedobozolva – én tovább bírtam, mint a dobozok. 😀 😛 Még maradt, de ráérek még. 🙂
    Jó kis testmozgás, hajolgatás, emelgetés (persze, nem egy polcnyit egyszerre), por lefúj (nem volt sok ), beletesz dobozba….a derekam jobban megérezte.
    Nekem is eszembe ötlött, hogy nyilván, az idő is halad, nem leszünk fiatalabbak…de ehhez nehéz hozzászokni, amikor 2-3 éve még a huszonéveseket is az asztal alá dolgoztam.

    Ha úgy gondolom, nem látok a jövőbe, és tartok tőle, hogy valaki vagy valami megakadályoz mozgásban, főzés közben is – lehet guggolgatni, pipiskedni, lábat erősíteni, hajolgatni, helyben járni….és a kaja is készül. 🙂 Persze, ezzel nem azt mondom, hogy helyettesíti a tényleges mozgást, tornát – de addig is megy az idő és nem olyan egyhangú a főzés. 😀
    Egyébként – néha van, hogy egy kádból kiszállás jobban megszuszogtat, mint a gyaloglás pár percig. Lehet, hogy addigra (estére) már nagyon gyengül a Brimica hatása? Vagy ez is valami fizika, amihez szőke vagyok? :-O 🙂 🙂
    Na, most megint egy kis házimunka – szép napot Nektek, jó levegőt, könnyű légzést! 🙂

    1. “nem leszünk fiatalabbak…de ehhez nehéz hozzászokni”

      Persze, pláne megfejelve egy betegséggel. A nagy mutatvány az, hogy ne keseredjünk el és hagyjunk abba mindent, mert rossz szembesülni a lecsökkent erőnkkel és ne is erőltessük görcsösen túl magunkat.

      “főzés közben is – lehet guggolgatni, pipiskedni…”

      Ez nagyon jó, hogy játékot csinálsz a mozgásból, nem kötelességet!

      “néha van, hogy egy kádból kiszállás jobban megszuszogtat, mint a gyaloglás pár percig.”

      Persze, a nagy erőkifejtést igénylő dinamikus mozgásokat rettentő rosszul bírja a tüdőnk-szívünk. Amiből következik, hogy nagyon megszelídített formában érdemes pont ezeket is csinálni. Ebben a posztban a guggolásokkal és az izometriával kapcsolatban próbáltam valami ilyesmit megfogalmazni. A gyógy-gyaloglásnál érdemes néha kis súly cipelésével kísérletezni (először nyilván otthon). Meglepően erősen megszuszogtat egy kis súly is – tehát hozzá tudjuk igazítani a légzésünket szép lassan az ilyenfajta terheléshez is.

      A másik megoldás a zuhanyozás fürdés helyett. 🙂

    2. “néha van, hogy egy kádból kiszállás jobban megszuszogtat”

      Basszus, hogy ez nem jutott eszembe. itt írok a lépcsőn járásról, a székből való felkelésről – csak épp a legnehezebbről nem: a földről (kádból) való felállásról.

      Az egyik trükköt már ismerjük, csak minél nagyobb szükség van rá, annál könnyebben megfeledkezünk róla: az erőfeszítés ELŐTT szívjuk be a levegőt és a megkezdésekor, KÖZBEN fújjuk ki.

      A másik trükk a feltápászkodás technikájáról szól. Legtöbben rosszul csináljuk: letesszük a két talpunkat és a kád szélébe kapaszkodva egyenesen előre próbálunk meg felállni, ami még egy erős, fiatal embernek sem könnyű. Ehelyett oldalra kell fordulni, az egyik talpunkat letenni, így most féltérden helyezkedünk el; ezután vagy ebből a helyzetből állunk fel, vagy a másik talpunkat is letesszük és onnan indulunk fölfelé, kinek mi jön be jobban.

      Itt mutatja be egy küzdősport-edző (sajnos angolul), hogyan kell a földről felkelni – lassúbb kivitelben ez mindenkinek ajánlható, kivéve, aki annyira gyenge, hogy a földre támaszkodva nem tud felkelni. Nekik székre, vagy segítő kezére kell támaszkodniuk.

      Meg erre a blogra. 🙂 Bocs, nem tudtam kihagyni.

      1. “…letesszük a két talpunkat és a kád szélébe kapaszkodva egyenesen előre próbálunk meg felállni, ami még egy erős, fiatal embernek sem könnyű. ”

        Hm. Ezt akarod ezzel mondani, hogy mi már nem a fiatalok táborát erősítjük? :-O 😀
        Valóban, egyébként tényleg ez a bevett szokás. Viszont, megnéztem a birkózókat – és úgy döntöttem, megfogadom a tusolásra vonatkozó javaslatodat. 🙂
        Meglepően jó az idő – kezdeni kell vele valamit, ha csak a kertben molyolásig jutok is el. 🙂

        Marika, Kata – nagyon eltűntetek! Remélem, minden rendben van veletek! 🙂
        Sok-sok tiszta levegőt kívánok mindenkinek! 🙂

        1. Sziasztok, nem tüntem el, csak olvasóüzemmódba mentem át egy-két napig, mert eléggé el vagyok kenődve, hogy úgy mondjam kissé depresszív vagyok, de igyekszem kimászni belőle, csak elég nehéz :(((

          Viszont megkaptam a mátraházai beutalómat, jövő év június 4-ére, úgyhogy most legalább van mire várnom.

          Szerencsére nekem nem kell kádba másznom, mert lent, a szobám mellett van zuhanyozó. Nekem az külön nehézségekbe ütközne, mert egy térdoperációm következtében a bal térdem nem hajlik.
          Igen, jó idő lett mára, de még nem szántam rá magam a sétára ma. Talán holnap, amúgy is intéznem kellene valamit Pesten. Majd meglátjuk.
          Tudom ez a kis szösszenet nem sikerült valami vidámra, de nem is vagyok az, azért bocsánat.
          Mindenkinek sok jó levegőt és szuszogást.

          1. Szia, Kata – és Mindenki, aki itt kóricál! 🙂

            Tudom, nem lehet mindig jó a kedvünk. Nem is az folyamatosan. Ráadásul a napocska sem süt állandóan, meg a napok úgyis tálalnak mindig valamit nekünk a tányér szélére, amit egyébként nem kérnénk….
            Kezdek arrafelé hajlani, hogy pakolok én is mellé, de olyat, amit nem úgy kell letuszkolni a torkomon, hanem magamtól nyelem, mint kacsa a nokedlit.
            Most pl. esőre áll – bármelyik percben leszakadhat az ég. Rádiót hallgatok, közben keresgéltem a lakásban olyan dolgokat, amiket szeretek – akár nézni, pucolgatni, fogdosni. ..bármit. És dudorászom közben. Nem azért, mert olyan marha jó kedvem van, hanem hogy marha jó kedvem legyen. 🙂
            Tornázni fogok, és délután mamával elmegyek a szemészetre. A kajákon filózok – többek közt a kádból kiszállás miatt….ha a kilók nem úgy viselkednének, hogy egy idő után bokától felszaladnak, nyakból lecsúsznak és deréktájt találkozva megállnak, hát talán a betegség ellenére is könnyebb lenne a kiszállási macera. 🙂
            Nekem kell a meleg víz, imádom – bár, legtöbbször én is a zuhany alá vonulok. 🙂
            Az ízületek néha rosszabbak, máskor jobbak – de az, hogy érzem őket, már állandósult.
            Örülök, hogy van a beutalód 🙂 – lehet, én is rákérdezek legközelebb a dokinál.
            Most szaladok kicsit, addig dudorássz, pakolássz, nézegess, énekelj…bármit, csak ne ülj le szomorkodni! 🙂 🙂 Lécci,lécci,lécci….! 🙂
            Jó levegőt kívánok! 🙂

          2. “Szerencsére nekem nem kell kádba másznom”

            A földről felkelést MINDENKINEK gyakorolnia kellene, mert bármikor eleshetünk, vagy egy hozzátartozónk eleshet – és sem a felkelés, sem a segítés technikáját nem tudja 100 emberből 99. Bele is írom majd a blogba, ha lesz egy kicsi időm, most csak röviden a lényeg:

            Oldalra fordulunk, féltérdre emelkedünk és onnan állunk fel, persze lehetőleg támaszkodva nemcsak a földre, hanem pl. egy székre is. A segítő pedig ezt magyarázza el az illetőnek, aztán nem a kezénél-karjánál fogva rángatja föl, hanem mögé áll, a hóna alá nyúl alkarral, kicsit leguggol és lábból emeli; lehetőleg az oda készített székre.

            Utána kávét főz, esetleg pezsgőt bont, ez a része a mutatványnak már egyedi.

  31. Sziasztok! most behoztam két napi olvasnivalót, olyan jól esik olvasni benneteket, mindig tanul az ember hiába telik a feje felett az idő s csökken az erő is ezzel arányosan. Én ma kicsit erőszakos voltam magammal, felmostam konyhát,teraszt, fehéreket,sötétet is mostam . Nem sokat kettőnkre nem lesz tele a gép nyilván,de munka az is.. Minden egyes teendőnél beszuszogtam piszkosul,de akkor is megcsináltam.Pihi és következő feladat. ezekkel 11-re végeztem, majd már egy hónappal ezelőtt elkezdtem a pilátes 21 napos tornáját Kiss Zsuzsa tartotta itt a facebookon, feliratkoztam,végigcsináltam .Nem kell szabályosságra gondolni,de napi 10 percet minden nap a kerékpározáson túl csináltam. Letelt a 21 nap izomláztól és a fáradtságtól is szenvedtem mind a 21 nap alatt,de most viszont letelt és elölről kezdtem, minden nap 10 perc – talán könnyebben is megy most már,tudom mikor mi következik. – Most pedig fürdés volt és jön az ebéd.Nektek is jó étvágyat kivánok!
    Marika

  32. Sziasztok, én is örömmel olvaslak benneteket – néha csak úgy, bármiről…
    Most egy ideig elvihogok a következőkön:
    Mihály írta válaszában a kádból kiszállás problematikájára:” Persze, a nagy erőkifejtést igénylő dinamikus mozgásokat rettentő rosszul bírja a tüdőnk-szívünk.” És amiért vihogok rajta, az csak annak vizionálása, hogy milyen lesz a megoldása, amikor a kiemelni való terebélyesedik. 😀 😀 😀

    Na jó, nem hülyéskedem el – azt hiszem, ezekre ugyanúgy rá kell készülni, mint a nehezebbekre – azok talán a nehézségük ellenére is attól tűnnek egyszerűbb feladatnak.
    Ehhez kapcsolódva még jelzem, hogy csináltam azokat a leülős-felállós, székre állok fél lábbal feladatokat is…némi kapaszkodással, mert a féllábazás az ízületeim miatt néha necces. Viszont, a mozgás azért kell azoknak is.
    A súlyzóval sétálás már könnyűségbe ütközik – és ma palacsinta sütés közben mászkáltam – mielőtt leég, érjek vissza – így néha kellett a tempót növelni. Kínomban találtam ezt ki, hogy egyéb tevékenység közben (ami megengedi), mert ha a dolog kész és épp tornáznék, kapok valami egyebet, ami miatt elmaradhat, vagy tolódhat…az már a kapkodós idegbaj. Nem jó.
    Pilatest anno én is akartam, feliratkoztam a hírlevélre, elküldtek 3 gyakorlatot, a többire meg x összeget befizethetek. Na, akkor szedtem elő az iskolai emlékeimet, és redukáltam szükség esetén bírhatóra, illetve nagy mértékben bővült a repertoár – immár a nyavalya ismeretében – az itt olvasottakkal.
    Marika – tudom, írta Mihály is, hogy nem érdemes azt firtatni, hogy miből mennyit, hányat, merre stb…de mégis megkérdezem a 12 km-edet, mennyi ideig tekersz a szobabrinyón – csak azért, mert ez csoda, h még egyáltalán tekerhető, bár olyan nehezen, hogy vállveregetést érdemelnék már csak azért is, mert felülök rá. 🙂 Semmi nem működik rajta, csak a pedál, de az is olajozásra szorulna….. 🙂
    Megcsinálom ma még a gerinctornámat, talán a könyvek pakolását is kicsit lendítem – de aztán kilakkozom a körmömet, mert megérdemlem 😀 😀 😉
    Legyen pihentető, munkás….ki mit szeretne …délutánotok 🙂

  33. Sziasztok, még hazaértem, mielőtt esni kezdene.
    Tudjátok, hol voltam? Egy szép, nagy házban, aminek a homlokzatára az van kiírva, hogy POSTA. 😀 😀
    Cca. 1600 m-t lődörögtem, mentem, vagy sétáltam – mikor hogy. Volt, hogy simán a szemben lévő járdán haladóval egy tempóban sikerült (nem cél volt, csak a megfigyelés eredményeként mondom), volt, hogy megálltam – sokat fotóztam megint, de a biciklimet vittem. Rájöttem, hogy azért is ragaszkodom hozzá, mert a lábaim talán hamarabb elfáradnak, mint a szuszogóm. És főleg az egyoldalú mozgástól – márpedig, a menés is elég monoton. Az utcán viszont nem igazán próbálhatom a nyakamba kapni a változatosság kedvéért…igaz, még nem próbáltam, lehet, nagy sikerem lenne. 🙂
    A fotózás némi pihenést is jelentett, nem beszélve a lelki feltöltődésről. Még így szinte délidőben is láttam pókhálót, telis teli csillogó harmatcseppekkel….. :-O Gyönyörű volt….és most a fákkal haverkodtam. 🙂 Egy csomó kéreg-fotót készítettem. 🙂
    Volt 1-2 olyan pillanat, amiről azt gondoltam, mindjárt lesz ez rosszabb is – aztán az a kilégzés, hasi belégzés segített egyrészt, másrészt pedig elkezdtem megbeszélni magammal, hogy tulajdonképpen mitől parázok? Pislákol a nap, a kutya nem piszkál, még ismerőssel is találkoztam, ami jó ürügy volt az 1-2 perces extra pihire…..szóval, nem volt akkora az a gyomorszájon vágás. A lábammal kell valamit…úgy érzem, mint akit végigvertek egy sodrófával. Aztán megpihen itthon, illetve nem fáj annyira… de a séta piszok jól esett, kis szellő, tiszta levegő… 🙂
    Most kaja, aztán egy kis szusszanás után könyvek újra, és mára tervezek még egy kis laza tornát. 🙂
    Milyen napotok van? Remélem, a leírtaknál nem rosszabb! 🙂
    Legyen sok tiszta levegőtök, erőtök a sétához. 🙂

    1. “a lábaim talán hamarabb elfáradnak, mint a szuszogóm.”

      Én azt vettem észre, hogy a combizmomon érzem először az oxigénhiányt, a nehéz légzés csak később jön – nyilván a nagy izmoknak sok oxigén kell. Lehet, hogy nálad is ez van, na meg az izületek esetleg?

      A másik, ami jelzi a kevés oxigént, az az agyam. Kezd nem eszembe jutni semmi, mikor rosszabbodik az állapot (az agynak is sok oxigén kell). Lehet, hogy ez talán a pánikkal is összefügg úgy, hogy a rosszabbul működő agy hajlamosabb hülyén túlreagálni dolgokat? Ki tudja.

  34. “a combizmomon érzem először az oxigénhiányt, a nehéz légzés csak később jön – nyilván a nagy izmoknak sok oxigén kell”

    Igen, abszolút logikusnak tűnik. Azóta figyelgetem ezt, mióta olvastam, hogy a gyalogláskor a láb igényli a legtöbb oxigént (nyilván ezért kell sétálnunk, hogy erősödjön a tüdő-szív, és képes legyen a talpunkba is elvinni a sok fincsa oxigént), de egészen biztos, hogy az ízületek is, no, meg idézhetném Marika dokiját 🙂

    “A másik, ami jelzi a kevés oxigént, az az agyam.”

    Ha igaz az, hogy minden fejben dől el (és talán ez a döntés függ az oxigén mennyiségétől is), akkor bizony, segíthet nekünk rosszul dönteni az oxigénhiányos agyunk. Mint a sivatagban kódorgó – már délibábot látunk.
    Pedig, láberősítést is csinálgatok, de kicserélni sajna nem lehet.

  35. Sziasztok! nem vesztem el, csak rengeteg feladatom van. Mihály neked megint csak köszönni tudom,hogy van a blog,hogy segitettél gyógytornászt találni. – Irtam már,hogy van egy nagyon aranyos gyógytornász a Korányiban dolgozik,de van a facebookon kirakva az üzlete,ahol meg lehet vásárolni,vagy futőárral megrendelni,elhozatni egy légzőtornás dvd-t , szalagot,sőt én még vettem pulsoximétert is, s Mihály irta valahol,hogy milyen hasznos, s tényleg saját magam tudom ellenőrizni,ha fulladok,hogy most éppen mennyi a véremben az oxigén,csüccs van olyankor még fel nem megy 96-ra legalább. – Azóta folyamatosan kapcsolatban vagyok a gyógytornásznővel, levélben kellett irnom,hogy mennyi a szintem,pulzusom az 50 perc kerékpár után,ami 12 km.- s ennek ismeretében végzem a gyakorlatokat. -Biztat,hogy javulni fogok,ha ennyit tudok tekerni, s 96-ról – 92-re ment le az oxigén szintem,ami szerinte jó 50 perc tekerés után. – Mindezeket azért irom le,mert olvasom,hogy sokan kerestek gyógytornászt, segitséget légzőgyakorlathoz,tornához. A gyógytornásznő Kerti Mária megtaláljátok a facebookon az oldalát,illetve az üzletét is.,vegyétek fel vele a kapcsolatot,nagyon sokat segitett nekem is igy ismeretlenül.3-4 nap alatt itt volt a dvd is, lehet nyomni rá.Nehéz az igaz a légzőgyakorlat is,de lehet ülve is eleinte csinálni,ki hogy birja. – Kivánom,hogy nektek is sikerüljön a segitséggel gyógyulni.Ma már kis megszakitással 18 percet légzőgyakorlatoztam,még egy kis testnyujtás is volt már benne, az egész 50 perces, van idő és teendő bőven. – Sajnos a sétával é-n is bajban vagyok,nagyon nehezen haladok,fulladok és elég rövid távon már kész a szuszom, elfogy.Valahol olvastam Mihály irta,hogy minden nap egy lépéssel többet és fog ez menni, hát igy vagyok én is, ha még egy ház eleje belefér,akkor már dicsérem magam,hogy továbbjutottam. Egyelőre ennyi a beszámolóm,irjatok ha van kérdésetek a gyógytornásszal kapcsolatosan is,most megyek tekerni,mert ilyenkor az következik – és miért van az,hogy a szobakerékpárom kint van a teraszon,szabad levegőn és még sincs olyan nehéz a 12 km letekerése ,mint egy 200 m.séta? ki érti ezt?Mihály gondolom tudod rá a választ. köszi mindent és legyen szép napotok!

    1. “miért van az,hogy a szobakerékpárom kint van a teraszon,szabad levegőn és még sincs olyan nehéz a 12 km letekerése ,mint egy 200 m.séta?”

      Nehéz feladvány, nem te említed először. Csak tippelgetni tudok.

      — Lehet, hogy gyaloglás közben nem figyelsz eléggé a légzésre, görcsös vagy?
      — Esetleg a bringázás közbeni testtartás kedvezőbb a légzésnek, mint ahogyan gyalogolsz?
      — Lehet, hogy a biciklizést laza tempóban csinálod, a gyaloglást meg túl gyorsan?
      — Vagy csak egyszer megijedtél a gyaloglástól és a pánik okozza a tüneteket – a biciklizéstől meg nem ijedtél meg? Erről az ijedtség-dologról és annak a légzésbénító hatásáról ‘bolond lány’ tudna mesélni egy hosszú mesét, sőt, már mesélt is.

      Ha valakinek van még ötlete, írja meg!

      1. Sziasztok!Teljesen igazad van Mihály, szinte mindegyik pont megfelel a valóságnak, görcsös vagyok, volt már,hogy alig birtam visszamászni,,mert annyira fulladtam, azóta tartok ettől a pár háznyi távtól,mindig eszembe jut,hogy milyen rossz érzés volt az a bizonytalanság amikor alig birtam hazamenni. A kerékpárnál éppen ma néztem,pedig ma hideg volt aránylag a szél is erősen kotort 15-16 km/h . sebességgel száguldozok, s a karommal tartom a hátam – ami a gyaloglásnál,sétánál a csipőre tett két kezemmel probálok helyettesiteni.
        Valójában én a kerékpározást 3-4 km-nél kezdtem és fokozatosan 100-200 méterrel emeltem eddig a szintig, és eleinte bizony az is nehéz, 9 fokozatoson 5-fokozaton megyek,tehát közepes szinten.
        A pánikot nagyon ismerem, csak eddig nem irtam róla,hiszen ne irjuk már csak a rosszat mindig,de én is pánikos , depressziós lettem az idők során mire kideritették ,mert befulladtam,hogy COPD okozza a mellkasszoritást stb.addig már 2 x 0,5 mg. xanax sr.-t szedtem, szedek ma is.Tudom mi a reszkető láb,meg majdnem elájulok érzés,de le kell küzdeni azt is,mert még többet ártok a COPD-nek az idegességgel. Ha dokihoz megyek előtte már 2-3 nappal kész vagyok,pedig oda menni kell,ha rossz akkor is.-nem csinálnak semmit csak a receptet adja ide a doktornő,1-2 mondatot beszélünk,de nekem elég a készülődés is. Most szerencsére úgy érzem,hogy ez a légzőgyakorlat ,amit most csinálok segit a könnyebb levegővételben is,meg megtanit,hogy orron be,szájon ki stb. és még ha nem is megy tökéletesen akkor is bizakodó vagyok,hogy minden nap könnyebb lesz a teljesités és talán a séta is javul,néha 3-4 kör is megy az utcán,persze nekem is volt valamelyik nap Piroska nénim, mikor a villanykarónál letámaszkodtam egy kicsit,hogy pihenjek az egyik szomszédasszony figyelt a tuloldalról,hogy mi van ott – mire köszöntem neki és igy elment. -ilyenkor eszembe jut,hogy céltalan én soha nem sétafikáltam,de most muszáj.
        Remélem a holnapi nap is eredményes lesz mindannyionknak kivánok szép hétvégét. üdv. Kőváriné Marika

        1. “én is pánikos, depressziós lettem az idők során mire kiderítették, mert befulladtam, hogy COPD okozza a mellkasszoritást stb.”

          Azt a mindenit. Szóval ilyet is tud csinálni a betegség. Hogy megvannak a tünetek, de még nem lehet tudni, mi okozza, felépül a pánik, aztán kiderül a betegség, de addigra a pánik megvan és meg is marad és rontja a légzést is. Remek.

          “az egyik szomszédasszony figyelt a túloldalról,hogy mi van ott – mire köszöntem neki és így elment. Ilyenkor eszembe jut, hogy céltalan én soha nem sétafikáltam,de most muszáj.”

          Számomra elég hátborzongató ez a világ, ahol emberek figyelik egymást, hogy a másik vajon miért sétál csak úgy céltalanul az utcán és ettől félni kell. És ha jól értem, ezek a figyelők nem bűnözők, nem ávósok, hanem tisztességes háziasszonyok. Hát van benne valami hányásig undorító.

  36. Sziasztok, találtam egy érdekes cikket, igaz, sok benne a szakszöveg, de azért érdemes bogarászni, megnézni a google-ban, mit jelentenek a kifejezések. A gyógynövények hatása COPD -re, tavaly készült a cikk.
    http://www.ameganet.hu/wp-content/uploads/2014/08/Gyogynoveny-gyogyszer-kolcsonhatasok.pdf

    Mondjuk olyat még nem találtam, hogy milyen vitaminokat érdemes szedni, de keresgélek tovább. Most kisütött a nap, lehet, megyek egy kicsit sétálni.
    Szép napot nektek 🙂

  37. Sziasztok, most csak beugrottam kicsit – 1-2 mondatra.
    A biciklizéssel kapcsolatban, hogy miért könnyebb, én az elmúlt 2 év munkába járásánál előnyben részesített brinyózás közben , a gyaloglás ellenében azt sütöttem ki, hogy a gyaloglást folyamatosan kell csinálnom, akkor is, ha tetű lassan megyek – a biciklizés közben meg elülök egy-egy pillanatra, az idő alatt vehetek levegőt….gyaloglás közben valahogy emelkedik a test (ha csak mm-eket is), és az már egy + mozgás…próbálj meg elindulásnál szinte “siklani”, vagy nagy elánnal “nekiindulni” a sétának…. 🙂

    Kata, az E vitamint olvastam, mintha kifejezetten ajánlanák. A cikket holnap olvasom, most át kell tanulmányoznom a szemész ajánlásait mamának….

    Mihály, a felállás-felsegítés technikáját köszönöm, hogy leegyszerűsítetted – épp tegnap kellett mamát összeszedni a kertben…. szóval, bár sajnos, de itt minden információ hasznos.
    Marika – le az összes kalappal – ennyit tekerni – a lelkem szakadna ki! :-O 🙂 Viszont, ahogy Mihály írta – olvass vissza! 🙂 Aki nálam jobban pánikolt a gyaloglástól, annak jövök eggyel… 😀 Nem állítom, hogy mindig totál ok vagyok – hiszen más is történik az ember körül, ami hatással van a lelkiállapotra – de az, hogy egyáltalán…és néha várom a gyaloglást…azt az ittlétnek köszönhetem elsősorban. Biztos, hogy lesz rosszabb napom még, lesznek olyan történések, ami “megriaszt” adott pillanatban, de közlöm magammal, hogy én vagyok az erősebb, meg hogy a tatár sem engem hajkurász, és a fenébe is, egyáltalán.,..csavarogni akarok, minél hamarabb, egyedül is, bicikli nélkül is, marha sokat! 🙂 És fogok – és nem érdekel, mennyi idő múlva – de fogok!

    Most jó éjt Nektek, szerintem alakulni fogunk 😉 🙂
    Ps.: Bocs az esetleges hibákért- most nagyon sietek…

    1. “A biciklizéssel kapcsolatban…a gyaloglás ellenében azt sütöttem ki, hogy a gyaloglást folyamatosan kell csinálnom, akkor is, ha tetű lassan megyek – a biciklizés közben meg elülök egy-egy pillanatra, az idő alatt vehetek levegőt”

      Tök igaz. Sőt, végig ülsz közben, ami azért legtöbbünknek könnyebb, mint az ácsorgás.

      “gyaloglás közben valahogy emelkedik a test (ha csak mm-eket is), és az már egy + mozgás”

      Ez is talált. Van az az emelkedés pár centi is – gyaloglás közben az egész testsúlyt emelgetjük kicsit, biciklin meg csak a lábunkat.

  38. Sziasztok – beállt a hátam, pedig nem erőltettem meg…azt hiszem, rosszat mozdultam, ráadásul hétköznapi tevékenység közben – mert tornánál nagyon ügyelek mindenre, hogy ne szaladjak bele valami rosszba. Mindegy, ettől függetlenül már tornáztam, bicikliztem ezen a rosszerkölcsű szobabrinyón (lefelé túl erősen kell nyomni a pedált, felfelé meg szinte húzni azzal a lábfejet rögzítő izével) – inkább elosztom apró etapokra a rá szánt időt, de a csípőízületeim totál kikészülnek tőle.

    Nos, bár fizikából nem céloztam meg a doktorit :D, az itt olvasottak, látottak, hallottak alapján próbáltam meg végig gondolni a sétálást…és ha igazam van, mint olvasom, akkor az lesz, hogy felnyomom az orrom a levegőbe, előkelősködő képet vágok, megrebegtetem a pilláimat és úgy vonulok végig az utcán, mint valami nagyságos asszony. ( Ha nem így, akkor egy lihegő-szuszogó-fújtató lóhoz fogok inkább hasonlítani).

    Lehet, hogy a következő napokban-héten, hetekben rapszodikusabban jelenek meg – nagyobb levegőt véve kezdünk valamit a szobával. Olvasni fogok, de akkor litániát nem írok, mert telefonról, tabletről elég macerás az aprócska klavival. Amikor leszek, azt észre fogjátok venni. 🙂 Amíg a nagy gép üzemel, csak idő függvénye – utána már a darabolásáé is….
    Vigyázzatok magatokra, sok levegőt kívánok, optimális oxigénszintet! 🙂

    1. Szia “Bolond lány”, nagyon nem jó, hogy beállt a hátad, nagyon fájhat :((( Remélem tudsz vele valamit kezdeni, kimozgatni vagy ilyenek, lehet, hogy most hülyeséget írtam?
      Ma voltam kicsit sétálni, pedig fúj az a rohadt szél, utálom, pedig itt a hegy/ecske tetején mindig fúj valamennyire. Közben végiglátogattam a legközelebbi szomszédokat, tekintve, hogy nekik elővásárlási joguk van a házra, ezért ki kell csikarnom belőlük egy lemondó nyilatkozatot. Eggyel tudtam beszélni, na majd holnap, szombaton, de lehet még ma estefelé is végiglátogatom őket, legalább addig is sétálok 🙂
      Más: azon tűnődöm már napok óta, hogy miért olyan titkolózóak-szűkszavúak a tüdőgyógyászok, már többen írtátok, hogy jóformán semmilyen felvilágosítást nem adnak a betegeknek. Miért kell úgy kihúzni belőlük az infókat vagy a neten keresgélni, ahol sok minden nem biztos, hogy helyes vagy igaz? És akinek nincs internet kapcsolata, az mit csináljon? Na szóval nem értem én ezt az egészet. Az én házidokinőm mindent szépen elmagyaráz, tehát még csak nem is időfüggő, mert öt-nyolc perc alatt el lehet magyarázni a hülye betegnek, hogy mi a probléma és a megoldást is.

      Legyen oxigénnel teli. kellemes napotok.
      Kedves “Bolond lány, drukkolok, hogy mielőbb meglegyen a szép szobátok, azért gyere, ha van egy kis időd.

      1. Sziasztok! Kata én hozzám , illetve hozzánk 5 hetenként jön a háziorvosnő,nagyon aranyos .Ő aki elmagyarázza,hogy hogyan szedjem a Medrolt- mert a tüdőgyógyász kiadta a receptet és pont. Egyébként a tüdőgondozóban kapott eredményt is el szokta magyarázni,mi mit jelent, mi javult,mi romlott.Azt hiszem a négy év alatt 3 alkalommal hallgatott meg a tüdőgyógyász,pedig volt tüdőgyulladásom is kétszer,amiből szerencsésen a háziorvosom hozott ki.Hiába mondja,a tüdőgyógyász,hogy minden léguti problémával hozzá kell menni, s hogyan? lázasan,fekve? ő nem jön ki. Nagyon sokat segit a háziorvos,ha nem ilyen lenne ,csak a net maradna okosodni. – Legyen szép napunk!üdv mindenkinek,megyek tekerni!

  39. Sziasztok, még jövök, még itt. 🙂
    A hátam nem is ANNYIRA nagyon fáj, inkább idegesítően kitartóan. Nem mondom, hogy kellemes, de volt már erősebb is a fájdalom. Mozgatom, lassan, óvatosan, mert nem ütéstől állt be, tehát gondolom, valami görcsnek köszönhető a jelen állapot – talán egy kis óvatos mozgatás nem fog még jobban betenni neki. Meg kenem, és pihentetem. Közben a barátnőm is hívott, ő is javasolt: kis dunszt – tehát, bebugyola melegen 🙂

    Remélem, siker koronázza, Kata, a sétáidat – mind egészségileg, mind “ház-eladásilag”.
    A tüdődoki nem mondott semmit (mondjuk, ahogy a neten nézegetve mérlegeltem a helyzetemet, talán jobb is 😀 ), a házidoki legalább annyit, hogy “lesz ez jobb”. Na, ezt igyekszem fejben tartani….
    Viszont, nem csak nem mondanak semmit, engem azzal lehet a falra kergetni, hogy még azt is én döntsem el, milyen vizsgálatokra lenne szükségem. Spirora is én kértem beutalót…ez most most komoly? 15 év után mentem laborba, EKG-ra, viccesnek tartom ezt az egészet – lassan meg is műtjük magunkat…. :/
    Na, mindegy – szerintem itt sokkal többet tanultam a dologról, mint a rendelőben – ergo, ide többet fogok jönni 🙂 🙂

    Köszi, a szoba nagyon-nagyon lassan fog haladni, mert ketten vagyunk rá, ha magamat nézem, inkább másfelen – és a párom dolgozik, tehát munka után még az is…de meglesz 🙂
    Megyek, megnézem mamát – ti is vigyázzatok magatokra, szívjatok sok friss levegőt! 🙂

  40. Sziasztok – nem látok a pipától – elszállt, amit írtam, pedig nem kevés volt. Marikának is írtam a paráról – majd megpróbálom egy következő pihenőnél reprodukálni…..Így most a mai nap levelezéséhez/beszélgetéshez egy máshonnan, állítólag 95 éves újságíró hölgy gondolataival járulok hozzá. 🙂
    Akár igaz a gondolatok származási helyére vonatkozó infó, akár nem – egyik-másik ugyancsak megszívlelendő jó tanács. 🙂 Főként a nagy levegővételre vonatkozóak…. 😀 😉
    Legyen levegős, szép estétek! 🙂
    1. Az élet nem igazságos, mégis jó.
    2. Ha tanácstalan vagy, egy kis lépést lépj előre.
    3. Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt gyűlöletre pazaroljuk.
    4. A munkád nem fog gondoskodni rólad, ha megbetegedsz. Ellenben a barátaid és a szüleid igen, ezért tartsad hát velük a kapcsolatot.
    5. Minden hónapban pontosan fizesd ki a tartozásodat.
    6. Nem szükséges minden vitát megnyerni. Eldöntheted: egyetértesz vagy sem.
    7. Sírj valakivel együtt. Jobban gyógyít, mint egyedül sírdogálni.
    8. Haragudhatsz Istenre, Ő megérti ezt.
    9. Már az első fizetésedtől kezdve tegyél félre a nyugdíjas évekre.
    10. Amikor a csokoládéról van szó, nincs értelme az ellenállásnak.
    11. Békélj meg a múltaddal, hogy az ne ronthassa el a jelenedet.
    12. Gyermekeid előtt nyugodtan kisírhatod magad.
    13. Ne hasonlítgasd a saját életedet másokéhoz. Sosem tudhatod, hogy az adott ember min megy keresztül az élete során.
    14. Ha egy kapcsolatot titokban kell tartani, nem érdemes ezt a kapcsolatot fenntartani.
    15. Minden megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
    16. Vegyél mély lélegzetet, ez megnyugtatja az elméd.
    17. Szabadulj meg minden olyantól, amit nem nevezhetünk hasznosnak, szépnek vagy vidámnak.
    18. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
    19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen. Ez a második boldog gyermekkor azonban csak és kizárólag tőled függ.
    20. Amikor azért kell tenni valamit, akit igazán szeretsz, sose mondj nemet.
    21. Gyújts gyertyát, használd a legszebb lepedőt, viseld a legszebb fehérneműt. Semmit se tartogass a különleges napokra. Ez a különleges nap éppen a mai!
    22. Mindenre készülj fel, aztán legyen, ahogy lennie kell.
    23. Most légy különc. Ne várjad meg az öregkort, hogy tűzpiros ruhában mutatkozz.
    24. A szex során a legfontosabb szerv az agy.
    25. Rajtad kívül senki se felelős a te boldogságodért.
    26. Minden, úgymond katasztrófa esetén tedd fel magadnak a kérdést: számítani fog-e ez öt év múlva?
    27. Mindig az életet válaszd.
    28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
    29. Az, hogy mások mit gondolnak rólad, ne izgasson téged.
    30. Az idő majdnem mindent meggyógyít. Adj időt az időnek
    31. Mindegy, hogy jó vagy rossz a helyzet, változni fog.
    32. Ne vedd magad túl komolyan, más sem teszi.
    33. Higgy a csodákban
    34. Isten szeret téged. Azért szeret, mert Ő az Isten és nem azért, amit tettél vagy nem tettél.
    35. Ne vizsgáld az életet magát. Te csak megjelentél benne és amennyit tudsz, megcsinálsz.
    36. Megöregedni sokkal előnyösebb lehetőség, mint fiatalon meghalni.
    37. Gyermekeidnek csak egy jövője van.
    38. Végül csak az számít igazán, hogy szerettél-e.
    39. Menj és sétálj minden nap. A csodák odakint történnek.
    40. Az irigység egyszerűen időpazarlás. Mindened megvan, amire szükséged van.
    41. Ha egy halomba gyűjthetnénk a problémáinkat, gondjainkat és összevethetnék másokéval, gyorsan belátnánk, hogy jobb a sajátunk.
    42. A legjobb még csak most következik.
    43. Nem fontos, hogy hogyan érzed magad, kelj fel, öltözz fel és menj emberek közé.
    44. Tudj lemondani.
    45. Habár az életet nem kötötték át masnival, mégis ajándék.

  41. Sziasztok! Nagyon hasznosak a pontokba szedett tanácsok,időnként el kellene olvasgatnunk,amikor elégedetlenkedünk magunkkal.
    Minden este eszembe jut,mikor fekszem le,hogy ki milyen magasan rakja a párnáját.Eleinte én birtam az alacsony párnát,nem okozott gondot,de bizony most már kispárna is kell. Csinálom a légzőgyakorlatot,tornagyakorlatot bizony nagyon fárasztó, szerintem nem 70 évesnek találták ki,de lehetne ülve is csinálni,akkor nem használna annyit , én tapasztalatom szerint.Nem nagyon megy a csukott szájjal a levegő beszivása a gyakorlatok közben,kifujni zárt szájjal az oké,de befelé nehéz.Ti hogy vagytok ezzel , én ugy érzem nem megy be semmi,de kifujni meg valami tartalékot csak tudok. Most nálunk esik az eső, sajna 11 fokban tekertem , s félek a megfázástól,ilyenkor van az,hogy néha nyitott szájjal kapkodom be a levegőt séta közben,mert már ott a vég és utána jön a megfázásos, náthás hét,vagy hetek.Mindannyian tudtok csukott szájjal sétálni,munkát végezni,csak én vagyok ilyen béna?

    1. “Nem nagyon megy a csukott szájjal a levegő beszívása a gyakorlatok közben, kifújni zárt szájjal az oké,de befelé nehéz.”
      “Mindannyian tudtok csukott szájjal sétálni,munkát végezni,csak én vagyok ilyen béna?”

      Ha kevésnek érezzük a levegőt, akkor szájon át fújjunk ki, így több levegőt ki tudunk préselni, aminek a helyére üzembiztosan bejön a pótlás magától. Persze ha egy légzőtornának épp az a lényege, hogy orron át vegyünk levegőt, az más, akkor ezt kell gyakorolni. Kérdés, hogy mennyire használod a hasi légzést? Akinek ez nem megszokott, az hajlamos megfeledkezni róla.

      Béna biztos nem vagy, gyakorolni kell ezt egy ideig, bármilyen egyszerű is. Munkánál, sportnál: orron be, szájon ki, illetve ha már erős légszomj van, akkor lehet egy ideig szájon át is be. Meg pihenni is lehet. 🙂

    2. Sziasztok!
      Marika kérdezted a kispárnát, én mindig is azzal aludtam, szeretem. Nekem még megy a csukott szájjal, amit csinálok, persze azt nagyon utálom, ha bedugul az orrom, mert akkor nem megy. Én is félek a megfázástól , többek között ezért is.

      Most azon gondolkodom, hogy tényleg szükség van-e arra a bizonyos tüdőgyulladás elleni oltásra, ami 16 ezer forintba kerül. Igaz, állítólag többször már nem kell a betegség ellen oltást adni, mert ez elég. Nektek mi a véleményetek? Mondta nektek is a háziorvosotok?

      “10. Amikor a csokoládéról van szó, nincs értelme az ellenállásnak.”
      Ez mélységesen igaz!

      “28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.”
      Hát azért vannak megbocsájthatatlan tettek – szerintem!

      Most ennyire futja, pocsék kedvem lett, pedig délelőtt még viszonylag jól éreztem magam, most nem az egészségemről beszélek :(((

      Legyetek jól!

      1. ” tényleg szükség van-e arra a bizonyos tüdőgyulladás elleni oltásra…Mondta nektek is a háziorvosotok?”

        Mondta.

        “ha bedugul az orrom, mert akkor nem megy”

        Naponta orrmosás nagyon jót tesz. Én fecskendőt és Salvus vizet használok, vannak spéci edények is hozzá.

      2. Sziasztok! köszi a kispárnás megoldást Kata, nekem is kell most már a magasabb,eddig kis vékonyka volt,de most kicseréltem vastagabbra, s a refluxom is békén hagy ezzel a módszerrel.- Kata az én háziorvosom nem javasolta a tüdőgyulladás elleni oltást, influenzát beadja,de van egy olyan tüdőgyulladás elleni amiért talán nem kell fizetni,de csak két évre jó, utána nem lehet ujból beadatni. A 16 ezer forintost nem javasolta,de ha jön nov. végén rákérdezek én is.A mult télen sajnos háromszor visszaestem az influenza szerű frászba, s mindig antibiotikum volt a vége és egy tüdőgyulladás is jött, félek a téltől az az igazság.Sok nyavalya volt a mult télen – gondolom ezzel mindannyian igy vagyunk.Nálunk a fütésszezon beinditásával a levegő nagyon szennyezett,mindenki füt amivel tud és délután már nem ajánlatos kimenni sétálni.Gumi, széngáz, minden amit el lehet képzelni, mindennel tüzelnek, s füstölnek is. Szerintem a nagyvárosok levegője sem sokkal jobb.
        Mihály igazad van a hasi légzést kell legjobban gyakorolnom,mert ott van a gond, ha sétánál kevés a levegőm, kapkodom a levegőt a számon és hol van onnan a hasam, oda ugyan nem sok szusz megy olyankor. Tudom,hogy nehéz lesz rendesen megtanulni, de azon vagyok, már 25 perc megy a légzőgyakorlatos dvd-ről háromszor pihenek közben 1 percnyit, amig megmérem az oxigénszintem, irom és hasonlitom az előzőekhez,figyelem a javulást persze.Most már a szalagos gyakorlatot is elkezdtem, de a gyógytornásznő biztatott,hogy fokozatosan kell, s fog ez menni. Szerintem is javulok, most igy ha csüccs van az oxigénszintem 96-98 körül van,nektek mennyi? – már aki méri attól kérdezem. Mihály te szoktad ellenőrizni?
        Tudom,hogy a 99 lenne a legjobb,de már kétszer sikerült feltornáznom annyira, egyenletes nagy levegőkkel.
        Vigyázzatok magatokra, s ne legyen rossz kedved Kata. üdv.mindenkinek!

        1. “ha sétánál kevés a levegőm, kapkodom a levegőt a számon…Tudom,hogy nehéz lesz rendesen megtanulni”

          Nem olyan nagyon nehéz; a kifújás legyen erőteljes és utána, ha ellazítod a hasadat, bejön a levegő magától. A pánikreakciót nehéz megfékezni, mert az azt diktálja, hogy a szádon át kapkodd mellkasi légzéssel a levegőt. Érdemes otthon úgy gyakorolni, hogy valamilyen testmozgással megszuszogtatod magad és akkor figyelsz a hasi légzésre; aztán ha utcán elkap a légszomj és két-három mélyebbet tudsz lélegezni hasi légzéssel, utána a pánikreakció elég gyorsan oldódik.

          “az oxigénszintem 96-98 körül van”

          Az nagyon jó, nem kell több. Én csak akkor mérem, ha rosszul érzem magam.

  42. Köszi a gyors választ,majd az udvari sétákat fogom bevezetni és ott gyakorolom a hasi légzést. Igaz,hogy az udvarunk házzal együtt 100.n.méter,kis járda van,de majd keringőzök,csak sikerüljön. További szép estét és jó levegőt mindannyiotoknak!Lányok hol vagytok?

  43. Sziasztok – csak berohanok, aztán meg ki.
    Marika, akartam neked írni, hogy kezdj az udvaron – ha másra nincs lehetőségem, én is ott “sétálok” – néha lassan, a légzésre figyelve (menni fog a hasi légzés, nem akkora ördöngösség – én is bénáztam kicsit, de higgy nekem), néha meg elrohanok hátra, aztán séta vissza, lehajolok egy gazért, lefotózok egy virágot, bogarat….leguggolok, na azt utálom 😀 .
    Most az oxigénszint emelésért jobban meg kell dolgozni – a legtöbbször 91-93% között van, de azt már kiharcolom magamnak – volt 78 és 89 között is. Azért tűntem el, mert a szobát kell rendbe vágni. Majd’ 100 éves ház…gondolhatjátok, most épp ott tartunk, hogy padló felszedve (nem az egész), de alatta az akkor megszokott homok….mondjam tovább? Muszáj azt mielőbb fixálni, mert száll, mint a nullás liszt.(Talán ezért kell többet melóznom a szusziért.)
    A para lemegy, ha lassan is…frankó kis pánikbetegség, amire hülye gyógyszereket adnak, amit nem kérek – így kicsit nyilván tovább tart, de azt hiszem, egy-egy baráti beszélgetés, megnyugtatás, az, hogy tudod, adott állapotban ezt más is elfogadja, és segít – lendíthet a dolgon. A múltkor egy kedves ismerősöm azzal zárta a virtuális beszélgetést, hogy “Bízz magadban!”. Ezt adnám tovább – neked is szól, Marika! 🙂
    Olvastam az eredményeidet – hallod, komolyan mondom, hogy le az összes kalappal!!!!!

    Kata – alakul az eladás? Vagy még néhány séta kell hozzá? 🙂
    A védőoltást beadatom, pedig nagyon nehezen viselem a gyógyszereket…bármilyen formában. Azon csodálkozom, hogy eddig megúsztam mindenféle nagy járványt, tüdőgyuszit, pedig a közeg, ahol beszerezhetőek, ugyancsak adott volt hozzá. A doki is csodálkozott rajta…de csak csodálkoznak.
    Mihály, nem tudom, jól következtetek-e: ha kicsit dolgozunk, mármint az izmokat meghajtjuk (nem túl), akkor az oxigén is jobban szaporodik, mintha csak ülünk és szuszogunk. 🙂
    Nekem ebben a homokos levegőben most ugyancsak jól jön, hogy orron be…pedig nagyon igyekszik a párom is, hogy ez mielőbb eltűnjön.
    Még sokáig fog tartani, tehát tényleg csak beugrás-kiugrás – és lesz, amikor gép szétkap, wi-fi esetleg nem lesz….de már hiányoztatok. 🙂
    Most nagy üdvözlés mindenkinek, legyen sok friss levegőtök, kicsit süt a nap is. 🙂 🙂 Sajnos “futok” tovább… 😉

    1. “ha kicsit dolgozunk, mármint az izmokat meghajtjuk (nem túl), akkor az oxigén is jobban szaporodik, mintha csak ülünk és szuszogunk.”

      Szerintem megint telibe találtál valamit, ahogy szoktad. A testmozgás javítja a sejtek oxigénellátását, ha nem túl intenzív. Azt hiszem, hogy ilyenkor a VÉRBEN átmenetileg csökkenhet az oxigénszint (ezt méri a pulzoximéter), de a SEJTEKBEN megnő. És ez a lényeg, ott van rá szükség, a vér csak a postás. Azért ennek még utánakérdezek nálam tudósabb embernél.

      “Nekem ebben a homokos levegőben most ugyancsak jól jön, hogy orron be…pedig nagyon igyekszik a párom is, hogy ez mielőbb eltűnjön.”

      Ne hagyd, hogy a párod eltüntesse az orrodat. 🙂 És meg lehet próbálkozni lassan, hozzászoktatósan egészségügyi vagy munkavédelmi papírmaszkkal.

      1. “Azért ennek még utánakérdezek nálam tudósabb embernél.”
        Kíváncsi vagyok, jól következtettem-e.
        De, az orromból akár el is tűnhetne egy darabka – még mindig maradna épp elég, amin az a 2 kis lyukacska elfér. 😀

        Kata, örülök, hogy te is bejelentkeztél.
        Érthető az unokától való elválás miatti szomorúságod. Az én 9 éves, kislány uncsim már születésétől messzebb van – és sajnos, nincs túl sok alkalom a találkozásra. A tanulni való tényleg sok, ráadásul értelmetlenül…de ebbe ne menjünk bele, az unokád szeretetét nem képes elvenni, így szóra sem érdemes. Talan valaki tesz végre jót is az oktatással…vicc volt. :/ 🙂

        Jobb helyzetben vagy, mert a gyerekeid-unoka nem a világ végén. A fiam 6300 km-re…először 6 év elteltével találkoztam vele…nem könnyű. Javasolhatok? 🙂
        Építsd fel a saját életedet. Az nem jelenti azt, hogy lemondasz a családról, csupán annak lehetősége, hogy a saját szeretett dolgaiddal is foglalkozva, kapnak egy sokkal elégedettebb nagyit. 🙂 Mindenki csak nyer vele.
        Nekem is fáj a hiányuk. De igyekszem olyan dolgokkal pótolni (nem helyettesíteni) az űrt, ami valamikor régen kényszerűségből kimaradt az életemből, de szerettem volna. Hát, most….. 🙂
        Kössél, varrj, fess, ragassz, faragj, nem tudom…számíts magadnak, és amikor ehhez nincs kedved, akkor jöhet a minden más. 🙂 🙂 Van egy ismerősöm – megtanult tortákat sütni. Olyan csodákat csinál, hogy hihetetlen…mellrákos volt. Szerintem ennek (is) köszönheti, hogy 20 év óta is köztünk rohangál. 🙂

        Persze, a lakás fontos most. Szurkolok, hogy mielőbb sikerüljön.

        A szoba nagyon-nagyon lassan alakul, de a java a héten meglesz….és igen, vagy nem abban tartózkodom, vagy valami maszk….és sokat megyek ki a friss levegőre.
        Oltást beadatom…viszont viccesnek tartom, hogy jó ideig perkáltuk a TB-t, most meg horror áron vannak az eügyi dolgok…..

        Nem tudom, mikor jövök, de amikor sikerül, itt leszek. Minden fólia alatt….érdekes ücsörögni alatta 😀 😀
        Legyen tiszta levegőtök, sok!! 🙂

    2. Sziasztok! Szia Rita! – köszi a beszámolót, én is a séta körül parázok,probálom a hasi légzést,tudom,hogy fog az menni,csak tudod én most a kazettára is tornázom, már 30 percig jutottam, igaz négy-öt alkalommal megállok,pihizek és folytatom.Ott aztán van minden, légző ,utána pedig nyujtózás,torna a gumival, kinlódva,de csinálom – és még azt is mondhatom,hogy piszkosul megszenvedek vele,az oxigénem 90 körül mozog,de akkor már nagyon kevés a szuszom,meg el is fáradok. Ma az utcán sétáltam két nagy kört – na ez csak nekem nagy – elfáradok hiába, fulladok,de csinálom,mert gyakorlat teszi a mestert -mondják,ha mester nem is leszek,de legalább bizakodásra enged,hogy javulhatok én is. Vigyázz a homokporral én nagyon hamar észreveszem, az utca végén ha megy az autó és éppen odáig kellene érnem,inkább visszafordulok,mert még a szám szélén is érzem a port sajnos utána jön a fulladás is. A hasi légzést is probálom, tegnap Mihály is irta,hogy lassan,de menni fog,probálom. Legyen további szép estétek, s jó levegőt ,sokat – persze most mondja a tv.,hogy valami rádióaktiv sugárzás van felettünk,nem veszélyes – nekik – . üdv.mindenkinek Kőváriné Marika

      1. “Ma az utcán sétáltam két nagy kört – na ez csak nekem nagy – elfáradok hiába, fulladok,de csinálom,mert gyakorlat teszi a mestert”

        Nagyon jó, hogy kitartó vagy – és lehet, hogy jobban oda kellene figyelni a légzésedre gyaloglás közben. Ha ülve, állva jól odafigyelsz, attól még nem biztos, hogy menés közben is eléggé. Még az is lehet, hogy túl erősen próbálsz lélegezni, mikor sétálsz? Az is kiüt.

        És a gyaloglás tempójával is lehet variálni, NEM kell szégyellni, ha lassan mész. Magad előtt se kell. 🙂

  44. Sziasztok! Most egy kicsikét jobban vagyok, vasárnap és tegnap is itt volt kicsit az unokám (11 éves, fiú , imádjuk egymást, születése óta együtt éltünk, tavaly költöztek el és ez nagyon megviseli, engem még jobban. De lehet, családi békesség miatt ez jobb. Eddig kéthetente itt volt nálam egész hétvégén, de most nem engedik, merthogy rengeteg tanulnivalója van, most lett ötödikes, új suli stb. És ez nagyon rosszul érint. Így legfeljebb egy-egy napot lehetünk együtt, de talán a szünetben… Nyáron jobb volt, de hát ez van, megpróbálom elfogadni, de egyelőre nehezen megy.)
    Kedves “bolond lány”, igen, sikerült már három elővásárlásról lemondó nyilatkozatot beszereznem, már csak a negyedik van hátra. Talán jövő héten az adásvételi is meglesz, kicsit lassan mennek a dolgok. Nekem kell még lakást nézni Pesten, azt majd a “fiatalok”.
    Drukkolok, hogy jól menjenek a házfelújítási dolgotok. Vigyázz tényleg a porbeszívással, tegyél fel maszkot, ahogy Mihály javasolta.
    Én kezdek lassan, kisebb adagokat elcsomagolni, jó kis tornagyakorlat, de nem viszem túlzásba. A séta még mindig nehézséget okoz :(((
    Úgy veszem észre, hogy a Brimica és a flutter jót tesz. Bár, ha felmegy az “agyvizem”, az nem túl jó 🙁 Viszont a nyugtatólégzés jót tesz ilyenkor.
    Sajnos, mióta abbahagytam a dohányzást, felszedtem pár kilócskát, meg kellene szabadulnom tőlük… Ezért kevesebb kenyeret és tésztafélét eszem. Ha nem nincs kedvem kimenni, akkor a szobában masirozok, jó, tudom, ez nem pótolja a sétát, de most nagyon fúj a szél.
    Remélem nem unjátok a sirámaimat, mindenkinek jó nagy és sok levegőt és jobb kedvet kívánok.

    1. “A séta még mindig nehézséget okoz”

      Jön a fulladás? Vagy csak a fulladástól való félelem?

      1. Kedves Mihály, nincs sem fulladásom, sem az attól való félelmem, (hálaistennek) egyszerűen nem bírom a céltalan sétálást. Tudom, írtad már, hogy vegyem gyógysétának, de nem és nem megy bele a fejembe. Gondolom nagyon csökönyös vagyok 🙁 Ha arról van szó, hogy lemenjek a vasút állomáshoz (kb. 1,5 km lejtmenetbe, vonatra szálljak és elintézzem a dolgaimat (ott is gyalogolok eleget) a Westendben, aztán visszajöjjek ugyanannyit gyalogolva felfelé, nagyon elfáradok, de nem fulladok, viszont nem okoz semmiféle gondot. Miért van ez, nem tudom?
        Talán, ha visszaköltözöm Pestre, nem lesz a sétával gondom?

        1. “nem bírom a céltalan sétálást”

          Ez nagyon érdekes, nem te vagy az első, aki ezt írja.

          A gyaloglás ugyanúgy testedzés, mint a gimnasztika, vagy a szobabicikli; a futók egy pályán futnak körbe, az mennyire érdekes? Ez egy feladat, nem más, a célja az erősödés. És próbáld meg a kedvemért a váltott tempójú sétát: 20-30 lépést sietsz, aztán andalogsz, míg meg nem nyugszik a szíved, oszt kezded elölről. Nem kell nagyon meghajtanod magadat, de erre oda kell figyelni – ha még így is céltalan sétálásnak érzed, akkor beíratlak egy lustasági tanfolyamra.

          Persze olyanra,amit jó messze tartanak és gyalog kell odamenned.

          1. 🙂 Oké, ma megpróbáltam 20 percig és úgy, ahogy írtad, kicsit gyorsan, kicsit lassan, de majd eljutok az egy óráig is:)

            Ha arra gondolok, hogy húsz évvel ezelőtt munka után még lazán elsétáltam a Blahától a Nyugatiig, végig a Rákóczi úton… Na jó, ez azért elég régen volt :))))

          2. “lazán elsétáltam a Blahától a Nyugatiig, végig a Rákóczi úton… Na jó, ez azért elég régen volt”

            Az tényleg elég régen lehetett, amikor a Rákóczi úton el lehetett jutni a Blaháról a Nyugatihoz…

    2. Ismét Sziasztok! – most olvasom Kata bejelentkezésed- tudom,hogy milyen ha hiányzik az unoka. Sajnos ,vagy nem nézőpont kérdése,de nekem a nagyobb unokám németben van már négy éve, együtt voltunk nagyon sokat,volt amikor itt laktak,de szinházbérletünk volt,kirándulásra a cégemnél mindenhova együtt mentünk, s az én lánykám kiment egy évre, azóta már négy is eltelt,de szerencsére 3-4 alkalommal is hazajön a párjával, most a 70 éves szülinapomra is jöttek soron kivül, tavasszal, nyáron,na meg majd karácsonyi ünnepekre,de akkor is nagyon hiányzik. A másik kis unokám kislány Ő is,de 10 éves azóta együtt alszunk,szemben laknak velünk,este jönnek át, s reggel szalad haza indulásra, én meg az ablakból integetek a párommal mint az Öreg néne őzikéjében, de nagyon szeretem én is őket.Kata skypon tudtok beszélni,láthatod gondolom,nekem az nagyon nagy segitség,olyankor semmi bajom nincs szinte. Jön a nyár és akkor ujból együtt lehettek többet, én horgolok,nem tudom,hogy Te szoktál-e kézimunkázni,de már mindkettőnek pulóver lerakat készült,sapkák,sálak és még horgolom,addig is elterelem a figyelmem.
      Vigyázz magadra és mielőbbi lakáscserét kivánok ,remélem azután már megnyugszol, s könnyebb lesz.
      Kata ! szoktál nyákoldót használni a fuvókán kivül? nekem is van az a flutter szerü tünemény,de nekem nem sokat segit,nem tudom igazán megmozgatni a golyót,ha egyre gondolunk.Ird meg majd,ha lesz alkalmad. üdv Kőváriné Marika

      1. “nekem is van az a flutter szerü tünemény,de nekem nem sokat segit,nem tudom igazán megmozgatni a golyót”

        Lehet, hogy nem jó szögben tartod, próbáld meg vízszintesen, meg egy kicsit fölfelé emelve a végét.

        Ha nem megy, akkor gondolom, hogy erősíteni kellene a kifújó izmaidat. Lufival.

      2. “szoktál nyákoldót használni a fuvókán kivül? nekem is van az a flutter szerü tünemény,de nekem nem sokat segit,nem tudom igazán megmozgatni a golyót”

        Ebben a posztban van egy ilyen ötlet:

        Nyitott szájas fújás
        Erőteljesen kilégzünk nyitott szájjal. A kilégző izmok erősítésén kívül köhögtető hatása is van – illetve akkor is segít felhozni a lerakódott váladékot, ha nem követi köhögés (hiszen nagyon hasonlít a köhögésre).

      3. Sziasztok Marika és Rita, remélem nem volt nehéz napotok, fulladás meg por meg ilyenek?
        Most arra reagálok, amit az unokáitokról írtatok: szívszorító, hogy milyen fájdalmakat és bánatot kell nektek is kiállni, bárcsak jobb lenne ez a világ, bárcsak együtt lehetnétek a gyerekeitekkel-unokáitokkal. Bocsánat, hogy úgy kiborultam, bár talán kis könnyebbség leírni néha, mi bánt bennünket – szerintem.

        Könnyű estét és éjszakát nektek 🙂

  45. Még az oltásról: az influenza elleni oltást minden évben beadatom magamnak, nem is voltam beteg vagy három éve, pedig körülöttem az összes családtagom beteg volt és én ápoltam őket. Na jó, tavaly két napig voltam náthás. De ennyi. Tüdőgyuszi ellen kaptam öt éve egyet, de az lejárt, ezért kellene most az új, egyelőre keresem az anyagi megoldást. Lehet, hogy meglepem magam vele a novemberi szülinapomra 🙂 Sajnos rajtam kívül még 2 családtagomnak lesz szülinapja és egynek névnapja is:))

  46. Szia Marika, most csak “kutyafuttában”: ezt az oldalt találtam, ahol leírja a flutter helyes használatát, az oldalon nem pont a Shakerdeluxe-vel mutatja be, de a cikk legalján ott van: hasonló termékek.
    http://www.salusgyogypont.hu/hu/shop-pulmotrainer-asztmatikus-es-leguti-panasz-kezelesere-450322000-p6768
    Reggel mindig iszom egy jó meleg, de nem forró tejeskávét, az is segít a nyákoldásban, néha használok váladékoldót is : Terpin, este meg iszom egy pohár meleg tejet minden nélkül (van, aki mézzel szereti, én nem). A flutter is nagyon sokat segít.
    MA VOLTAM SÉTÁLNI 20 PERCET:) Fog ez menni, remélem.
    Majd még jelentkezem, mindenkinek szép napot.

    1. “MA VOLTAM SÉTÁLNI 20 PERCET”

      Megkapod a Kengyelfutó Gyalogkakukk díjat a gyémántokkal. Vagy üveggyöngyökkel, az már mindegy, nem?

      1. 🙂 Köszönöm, jóvanna’, mindennap valamivel több, hétvégére elérem az egy órát, jó lesz így?
        Bocs, nem Rákóczi utat akartam írni, akkor is a Blahától a Nyugatiig:)) Hiába úgy látszik kezdek öregedni.

        Holnap amúgy jó sokat fogok gyalogolni, tekintve, hogy be kell vonatoznom Pestre 🙂

        1. “Holnap amúgy jó sokat fogok gyalogolni, tekintve, hogy be kell vonatoznom Pestre”

          Azért az lenne az igazi, ha begyalogolnál… minek az a zötykölődés a vonaton…

          1. “Azért az lenne az igazi, ha begyalogolnál…”

            Ami késik, az nem múlik… vagy igen???? :))))

          2. “Ami késik, az nem múlik…vagy igen?”

            Ami késik, az a MÁV…vagy nem?

        2. “mindennap valamivel több, hétvégére elérem az egy órát, jó lesz így?”

          Csak óvatosan. Most valószínűleg áttörtél egy pszichés korlátot és egy ideig tempósan fog emelkedni a gyaloglás-adag, de nyilván valahol majd jön egy korlát + a teljesítőképesség mindig ingadozik – olyankor kell a nyugalom, a türelem.

          Az elkeseredés, az meg nem kell. Soha.

  47. “Ami késik, az a MÁV…”

    Kedves Mihály, te most engem cukkolsz… vagy nem? Ha eltaláltam, a Kengyelfutó Gyalogkakukk díjat a gyémántokkal . na azt kérem :)))))
    Valszeg a gyaloglás-utálat miatt :))) Most felbujtottál és csak azértis fogok gyalogolni egy órát! :)))

  48. Sziasztok! a ketyere fuvását probálgatom, felfelé tartva zötyörög benne az a golyóbis,de nekem nem rezegteti meg a bendőmet,hogy valami majd fel is szakadjon,de ezt is csinálni kell,hogy sikerüljön.Annyi a feladatom,hogy már órarendet kellene készitenem. Reggel fél 9-től légzőgyakorlat dvd-ről,majd másik légzőgyakorlat egy régi cd-ről,amit nem hagytam még abba,mivel nem tökéletes még a dvd-ről gyakorlatom,utána jön a kerékpározás , ma meleg volt, 12.km lement,ez 50 perc körül van,kint szabadban. közben teregetés,felmosás, folytatom a házi kis semmi munkát,mert nagyot nem birok.-ebéd után megyek az utcára kerülni egyet-kettőt,aránylag olyankor még nem tüzelnek. Szóval nagyon – nagyon meg szeretnék gyógyulni én is,de a hasi légzés tényleg csak ülve megy, ha járkálok,ott nem sikerül.Ma öregesen majdnem csoszogva mentem,mint az anyókák,figyeltem a légzésre, de nem kell dicsekedni az eredményemmel.Holnap folytatom. Mihály ismered a légzőgyakorlatos dvd-t, cudar nekem, az a zöld gumiszalag kifejezetten nyaktörő,ill. deréktörő.Igaz lehetne ülve csinálni, na de hát előbb igy kellene végig nyomni.22-25 perc lemegy már , egy-két perc szünettel. – Ennyi volt ma, holnap még szintén ilyen jó idő lesz, megyek az utcára én is. Legyen holnap is szép napunk és jó levegőnk!

    1. “Annyi a feladatom,hogy már órarendet kellene készitenem”

      Nagyon klasszul nyomod. Érdemes napról-napra variálni a mennyiséget, kellenek a pihenősebb napok is a fejlődéshez, meg ahhoz is, hogy ne fásuljál bele.

      “Mihály ismered a légzőgyakorlatos dvd-t”

      Nem, még nem találkoztam vele.

      “a hasi légzés tényleg csak ülve megy, ha járkálok,ott nem sikerül.”

      Gondolom, amikor valami elvonja a figyelmedet, akkor nem sikerül. Meg kell próbálni járás közben is a légzésre figyelni.

      Menni fog, ha te is menni fogsz. 🙂

  49. Sziasztok, ne haragudjatok – nem hűtlenedtem meg…de nagyon helyzet van, és lassan mennek a dolgok. És….öröm ért…itthon van a fiam! 🙂 🙂 Váratlanul….6300 km-t átrepülve….és most akár a világ végére is elgyalogolnék – de maradok, mert most itt van . 😀 Időm nem sok van írni, de rajtatok tartom a szemem. 🙂 🙂
    Vigyázzatok magatokra – és legyen sok levegőtök!

  50. Sziasztok! Rita ilyenkor aztán tényleg ki kell használni minden percet,mert olyan ritka pillanatok.- ha tudsz irjál nekünk is azért. Kezdődik a nap,már felmostam konyhát,előszobát ,szuszom nincs nagyon,most kezdődik a légzőgyakorlat sorozat és majd lesz,irjatok valami jó nyákoldót, nekem nem kell köhögnöm csak nagyon ritkán, de megszenvedek mire feljön a lerakodás, ezért lenne jó valami házi praktika.A sok tornától megfájdult a derekam,vissza kell venni a szalagos gyakorlatból,mert ott van sok hajolgatás. Szép oxigéndús napot kivánok mindannyionknak!

    1. Szia Marika, valamelyik nap már írtam neked nyákoldó ötleteket, csak nem tudom hová lett: Terpin (vény nélkül is lehet kapni), hagymatea, nekem szokott segíteni, még akkor is, ha pocsék íze van. Én nem szoktam belerakni semmit.
      http://www.hazipatika.com/eletmod/termeszetes_gyogymodok/cikkek/voroshagyma_mire_jo/20070725113519. Van egy légzőgyakorlat is itt, amit Mihály tett fel, az is szokott segíteni vagy használom a fluttert, nekem az is segít. Reggel meleg tejeskávé, este meleg tej vagy olyan tea, amiben nincs élénkítő, a lényeg, hogy meleg legyen. De a gyógyteákkal vigyázni kell, mert állítólag nem mindegyik tesz jót a COPD-eseknek.
      Mondjuk nekem sokszor akkor tapad le, ha lefekszem.
      Csodállak Marika, hogy ennyi mindent megcsináltál már, de nem kellene egy picikét visszavenni, nem lesz túl sok?
      Végül is nem voltam tegnap Pesten, elkezdtem válogatni, ha majd költözöm (majd!), mi a amit magammal akarok vinni és mi az, amit kidobok vagy nem tudom még mit csinálok a cuccokkal.
      Mivel tegnap olyan jó idő volt, sétáltam is, ma nem tudom mit csináljak, nagyon fúj a szél és az, úgy tudom nem tesz jót? Légzőgyakorlatokat biztosan, lépcsőzés.
      Egyelőre ennyi jutott az eszembe 🙂
      Legyen mindenkinek oxigénnel teli szép napja.

      1. “valamelyik nap már írtam neked nyákoldó ötleteket, csak nem tudom hová lett: Terpin…”

        Megvan az, itt lentebb.

        “nagyon fúj a szél és az, úgy tudom nem tesz jót? ”

        Csak nehezebb szembeszélben lélegezni, de szerintem nem árt, ha nem nagyon hideg. Nem kell félni, ki kell próbálni. 🙂

        1. “Csak nehezebb szembeszélben lélegezni, de szerintem nem árt, ha nem nagyon hideg. Nem kell félni, ki kell próbálni.”

          Kipróbáltam, nem volt vészes, mivel le kellett gyalogolnom a patikába innét a kis hegyről, aztán vissza felfelé 🙂 Na ezzel meg is volt a mai séta. Holnap még nem tudom mi lesz a program.

          1. “nehezebb szembeszélben lélegezni…ki kell próbálni.”
            “Kipróbáltam, nem volt vészes”

            Sorban nyomjuk le az ellenfeleket, mint a bélyeget.

    2. “A sok tornától megfájdult a derekam, vissza kell venni a szalagos gyakorlatból”

      Igen, kicsit lassabban, esetleg nem annyira erősen hajolva; és bemelegítésnek és lazításnak puha átmozgatás, kicsi nyújtás segíthet.

  51. Sziasztok, köszönöm, hogy velem örültök. 🙂
    A napjaim most eléggé rendszertelenek (pedig már nekem is eszembe ötlött egy órarendi mankó), de van meló….a derekam a könyvek pakolásától fáj. Azért csinálom a -főként- légzőgyakszikat, pár nm-re szorulva. Ha pihenek azt szabadban teszem, ott némi séta – még a kertben is gyorsabban-lassabban, ahogy Mihály javasolta. 🙂
    Nekem egy kolléganőm ajánlotta – meg is vettem – egy inhaláló készüléket – alkalmanként használom, piszkosul megköhögtet, de utána tisztább a levegő. 14 ezer körül volt, de vannak olcsóbb árukat kínáló oldalak. Nekem a köhögés egyébként marha könnyen megy…. :/
    Fiam nem itt sátorozik, nem is lenne most hely – de jön, és maga a tudat ….megfizethetetlen. 🙂
    Vigyázzatok magatokra, Marika, ne hajts -megvár. 🙂 Kata, hogy állsz a sétákkal? 😀 Süt a nap, gyűjts leveleket, gyönyörűek- aztán gyárts belőle vmi díszt – már nem cél nélkül lődörögsz. 🙂 🙂
    Legyen levegődús, szép napotok – amikor tudok, jövök. 🙂

  52. Sziasztok, nekem jobbára használ a shaker pipa a váladékfeloldás miatt, főleg reggel. Ami még használ, az a “köhögtető-váladékfelhozó légzés” 🙂
    Tegnap és ma sétáltam a jó időn, nem tudom mennyit, nem mérem, az a legjobb 🙂 Most jólesett, főleg, hogy két napja ezenkívül a gépet “nyúzom”, lakáskeresőben, kicsit kezdenek felgyorsulni a dolgok. Még az is megfordult a fejembe, hogy nem kellene egy nyugdíjas házba költöznöm Pesten, ha lehetne?
    Nem szeretnék tolakodó lenni, de mi már annyit írtunk magunkról, kedves Mihály, nincs kedved pár sort írni neked is magadról?
    Na megyek tovább, lakást keresni, oxigénnel teli jó estét nektek.

    1. “Ami még használ, az a “köhögtető-váladékfelhozó légzés”

      Ezt ezen a blogon találtad? (Én is írtam ilyesmiről.) Ha máshol, akkor kérem a forrást, szeretném elolvasni!

      “nincs kedved pár sort írni neked is magadról?”

      Kösz az érdeklődést, most csak annyit, hogy ugyan nyugdíjas vagyok, de dolgozom mellette (programokat fabrikálok) – viszont eléggé elfogytak a megbízások, ezért egy ideje munkára vadászom, pénteken voltam egy cégnél második fordulón. Ha ráértek kicsit, szurkoljatok nekem, csak közben ne feledkezzetek meg a helyes légzésről!

      — Önéletrajz vége —

      Nagyon hálás vagyok a sok részletesen leírt problémáért, rengeteget tanultam belőle, nem gondoltam például, hogy egy séta mennyi lelki gubanccal tud járni; megpróbálok minél többet majd átadni a bejegyzésekben is a tanultakból. Jó ideje zizeg már bennem egy poszt a pánikról, az izometrikus gyakorlatokról, a gyaloglásról, arról, hogy a sportolók edzéseiből hogyan faragjunk gyógytornát…

      Ezentúl is írjatok meg mindent, amit tapasztaltok magatokon, a gondokat, az ötleteket, a kis győzelmeket!

      Ja, meg a nagyokat. Azokat ki ne hagyjátok.

  53. Kedves Mihály, köszönjük a rövid önéletrajzot, szurkolok neked, hogy megkapd a munkát.

    A te blogodon találtam “Köhögtető, légúttisztító légzőgyakorlatok” címen, csak éppen nem jutott eszembe a pontos cím 🙂 S az a jó benne, hogy gyors hatása van:) Mivel elég sokat olvasgatom a leírásaidat, tanácsaidat, mindig találok valamit, amit magam tudok hasznosítani.

    Jó alvást mindenkinek!

    A pánikról és magától a betegségtől való félelem legyőzéséről tényleg jó lenne minél többet megtudni.

    Arra is nagyon jó ez az egész blog, hogy az ember tudja, nincs egyedül a problémáival, bárcsak minél többen találnának ide.

    1. “A pánikról és magától a betegségtől való félelem legyőzéséről tényleg jó lenne minél többet megtudni.”

      Azt hiszem, szép lassan kitalálunk itt együtt egy új műfajt. Lehet, hogy írnak erről máshol is, de én még nem szaladtam bele, pedig sokat keresgéltem a neten.

      Nagyon sok történet és ötlet jött tőletek, remélem, mások is majd elmesélik az övéket.

  54. Sziasztok, mindenek előtt: Marika, sokat gondolok Rád a biciklis köreiddel – észbontóan kitartó és makacs vagy! 😀 Jó értelemben, persze. Meglesz az eredménye, biztos vagyok benne.
    Kata, szurkolok, hogy a lakásvadászat eredményes legyen – szerintem, az itteniek alapján nem való vagy te nyuggerházba. 🙂 🙂
    Mihály – drukkolok, hogy meglegyen az az állás. Programozni is tud…akkor tuti, matekból is jó vagy…kalapemelés 🙂 😀
    Olvaslak ám benneteket, még a torna néhány elemét is tudom csinálni, bár beszorultunk a kisszobába, ami akkora, hogy elfér az ágyunk, meg 1-2 apró holmi…na, ide spájzoltunk most be sok minden mást. Ágyon tudok gyakorlatozni, meg mászkálok a kertben, úgy nézek ki, mint egy kőműves kisinas. Pedig tevékenykednem ebben nem sokat kell – ami sok, az a por. Szellőztetünk, szerencsére jó idő van, mégis….és mióta nem bagózok, nagyon megérzek minden nem kellemest a levegőben. Köhögtet is rendesen, igaz, a torkomat is kaparva nekem ez könnyen megy.
    Írtátok a kilókat- talán Kata? Hát, mióta leszoktam a bagóról, nekem is felszaladt 10 kiló – ami épp elfér, mert a 47-48 kilóra nem olyan sok az – inkább az eloszlása zavar. Tudjátok, bizonyos kor után lentről felcsúszik, fentről lecsúszik, középen pedig megáll….és bárhol máshol örömmel fogadnám, de így…hát, még a szuszogás is más.

    A para…nem volt diagnosztizálva, de ezer %, hogy 30-as éveimben nem dilis voltam (csak), hanem pánikbeteg is. Nem sima kis rohamokkal, hanem komolyan, keményen. Csak akkor valahogy nem volt idő megijedni, mert sok felé kellett szakadni. Most ehhez társul ez a copd, és együtt a kettő máris csúcsra járatja az érzést. És tetszik vagy sem, fiatalabban jobban bírtam a gyűrődést. Most már egy hangosabb zajra ideges leszek. Akkor béta blokkolót kaptam, amit nem kérek…akkor is leszoktam róla, és pszichésen próbáltam magam helyre billenteni. Nem akarok elkeserítő lenni – nem volt könnyű. Most, ez a séta-ügy ….azt gondolom, a kettő együttes hatása működik – és ha valami hatásos tud lenni, az ez – nem a ráolvasás. Olyankor jobb a helyzet, amikor valami nagy-nagy pozitív inger ér…de nem fog minden nap hazarepülni a gyerekem, és nem lesz minden nap alkalom több éves spórolás eredményét élvezni….szóval, gatyát felkötni. 🙂
    Néha félhangosan beszélek magamhoz, és magyarázom, hogy semmi baj, csak tegyem a lábaimat egyiket a másik után. Attól nem egyszerű a mutatvány egyébként, hogy mivel az ember a levegőtlenségtől fél, önbecsapás, ha azt mondom, hogy nem lesz ilyen. De lesz, mert ennek a betegségnek ez egyik velejárója. Kinek jobban, kinek kevésbé. Nyilván, a stádiumtól függően. Reméljük, hoy az is javulni fog. Azt kell megtanulnunk, parásoknak, hogy azt tudjuk kezelni, amikor beállnak az izmok, mert menés közben számtalan izom megmozdul…és fárad is. És feszül, beáll, lemerevedik egy idő után, főleg, ha rágörcsölünk…és itt a gond.
    Nyilván, ezért kell őket edzeni. Meg aztán, ha jön az a szusz-szünet…előszedni a gyakorlatokat, amiket Mihály írt itt…a KILÉGZÉSSEL kezdve, mert tényleg az a leghasznosabb. És nem mondhatjuk azt magunknak, hogy most nem lesz szuszi-szünet…mert nyilván lesz, csak ne érjen váratlanul. Hát, szerintem ezen kell dolgoznunk – és nem kis munka. Én is kerestem már sok infót a pánikról – de néha olyan érzésem van, hogy aki írt róla, annak fogalma sincs arról, amiről írt. Nem lenne rossz,ha ezzel is kezdhetnénk valamit – talán a szuszogásunk is jobb lenne. 🙂
    Megjegyzem, több helyen írják, hogy a copd-vel szinte “kötelezően” vele jár a pánik, épp a légzés változása miatt….de ez is fehér folt, mert a dokik ezzel se’ kezdenek semmit.
    Ne haragudjatok, ha kissé össze-vissza írtam, azt hiszem, azért értitek… 🙂
    Megyek, megnézem, ma melyik dobozból tudok öltözni. 🙂
    Vigyázzatok magatokra, legyen sok friss levegő – és szipákoljátok erősen! 🙂 🙂

    1. “Programozni is tud…akkor tuti, matekból is jó vagy…kalapemelés”

      Nem mondtam, hogy tudok, csak azt, hogy ezzel keresek pénzt. A matekhoz egyébként nem sok köze van az ilyen képességeknek, bár sokan így hiszik.

      “ami sok, az a por”

      Gyógyszertár, eü maszk. Neked nemcsak kellemetlen, de káros is a por. Mars a patikába. (Menetgyakorlatnak is, remélem, messze van.)

      “Írtátok a kilókat…még a szuszogás is más”

      Igen, érdemes leadni a plusz kilókat, ez orvosilag is javallott, csak persze nehéz, mert a tüdő akadályoz az intenzív mozgásban, a nekikeseredett lelkünknek meg jólesik a nassolás. A mozgásból egyébként a minél hosszabb és kevéssé intenzív fogyaszt jól – itt jön be megint a gyaloglás és a bringa – illetve az intenzitást lehet variálni és akkor hosszú is lesz, meg kicsit hajtós is.

    2. “A para…néha félhangosan beszélek magamhoz, és magyarázom, hogy semmi baj, csak tegyem a lábaimat egyiket a másik után. Attól nem egyszerű a mutatvány egyébként, hogy mivel az ember a levegőtlenségtől fél, önbecsapás, ha azt mondom, hogy nem lesz ilyen. De lesz, mert ennek a betegségnek ez egyik velejárója. Kinek jobban, kinek kevésbé. Nyilván, a stádiumtól függően.”

      NEM SZABAD azt mondani, hogy nem lesz ilyen, ez tényleg pont kontraproduktív.

      Amikor nincs fulladás, de megjelenik a gondolat, hogy majd lesz, azt nem elnyomni kell, hanem éppenhogy tudatosítani, szembenézni vele és barátságosan, szelíden elküldeni:

      ‘Eszembe jutott, hogy baj lehet, igen, félek. Ha majd baj lesz, a légzésemre figyelek, pihenek, segítséget kérek, majd akkor megoldom, úgy ahogy eddig is. Most jobb, ha nem a félelemmel foglalkozom, mert az csak árt. Tudom, hogy itt van, de most szelíden megkérem, menjen kicsit el.’

      Hülyén hangzik a szelídség, de működik, jobban, mint amikor az ember dühösen csinálja ugyanezt. Nem tudom, miért. Talán így rájövünk, hogy a félelem is hozzánk tartozik, vele is törődni kell? Fogalmam sincs.

      És amikor kezdődik a fulladás, akkor ugyanez, csak határozottabban:

      ‘Most a légzésemre kell koncentrálnom, mert csak az fontos. A félelem itt van, de nem foglalkozhatok vele, más dolgom van.’

      És TÉNYLEG a légzésre kell figyelni, az fizikailag is jót tesz + megnyugtat.

      És a légzőgyakorlatok listájában ott van a ‘Légszomj megszüntetése’ fejezet, ezt gyakorolni kell pánik nélkül többször, hogy amikor kifulladás vagy pánik van, jól tudjuk használni.

    3. “azt tudjuk kezelni, amikor beállnak az izmok, mert menés közben számtalan izom megmozdul…és fárad is. És feszül, beáll, lemerevedik egy idő után, főleg, ha rágörcsölünk…és itt a gond. Nyilván, ezért kell őket edzeni.”

      Az edzés az egyik dolog, a másik, legalább ennyire fontos dolog pedig a lazítás. A nyújtásról, lazításról is van egy bejegyzés itt, de ez csak az egyik fele a dolognak, konkrétan az otthoni testedzéskor végzett lazítás.

      A másik része az, hogy amikor mozgunk (akár csak gyalogolunk), akkor ne feszítsük meg feleslegesen az izmainkat. Sajnos a lelki feszültség, félelem pont azt szokta okozni, hogy a nyakunktól kezdve a lábunkig megfeszülnek feleslegesen az izmok. Ez ellen csak azt tehetjük, hogy időről időre gondolatban körbetapogatjuk a testünket és ahol felesleges feszülést észlelünk, azt az izmot tudatosan ellazítjuk. Viszonylag sűrűn kell ismételni, mert az összehúzódási reflex erős; viszont ez az elfoglaltság a légzés-figyelés mellett pluszban leköti a figyelmünket és így jobban telik az idő, jobban megy a séta.

  55. Igen, igen, igen! 🙂
    Azt hiszem, megpróbáltam összeszedni a parával, kilókkal, mozgással összeköthető gondolataimat – amiket köszönöm, hogy kissé összefog(lal)tál, Mihály. 🙂 🙂
    Jó nagy felfordulás van kívül, így aztán a belsőt is kissé megkuszálta…a fogalmazásomat minden esetre. 😀 😀 😀
    A vállkörzéses gyakorlatokat kiemelném – sokat említetted őket , és egyrészt nem kell rákészülni, másrészt az ízületeim miatt is, néha ösztönösen csináltam ezeket a vállkörzéseket. Jót tesz azoknak is.

    A para sok munkát ad – annyi mindentől függ, hogy van-e, jön-e…de dolgozunk rajta. 🙂

    Por csökkentve, maszk volt itthon 😀 Vasaltam, rétest sütöttem…tornáztam, és holnap tervezek némi kimozdulást végre ebből a káoszból. Ja, a gyógyszertár a postával szemben!!! 😀 😀 😀

    Megtennétek, hogy megírjátok, mi a menete és mikor a védőoltásoknak? Házidoki? Ott beadja, vagy felírja, kiváltom, vissza…? Bocs a hülye kérdésért…de általában apróságokban vagyok ilyen tesze-tosza… 🙂

    A kilók sajna nem a nasitól. Kortól… 😀

    Sok-sok oxigént kívánok, kellemes szuszogást! 🙂

    1. Sziasztok , most csak oltás ügyben. Házidoki felírja, kiváltod, beadja. Telóról utálok így írni. Holnap jövök. Jó éjszakát,

    2. “A vállkörzéses gyakorlatokat kiemelném”

      Hát-váll-nyak lazítónak az sem rossz, ha begörbíted a vállad (a lapockák távolodnak), aztán kihúzod magad (a lapockák közelednek); persze ezt is lazán, puhán, sokszor. És: behúzod a nyakad, felhúzod a vállad, mintha hideg víz csorgott volna a nyakadba, aztán fölfelé nyújtod a nyakad, lefelé pedig a vállad.

      A nyújtásról annyit írnak mindenhol, nem értem, hogy a puha átmozgatás miért csak az én mániám.

      1. Helló! 🙂
        Kata, köszi az infót – telefonról épp elég, én sem szeretem a kis billentyűzetet.

        Nem, Mihály, a puha átmozgatás nem csak a te mániád. 🙂 Nekem nagyon jól esett, amikor a nap végén már beállt minden izmom, inam, mint a gerely. Munkából haza indulva, biciklire szállás előtt megejtettem, amikor csak volt pár percem. Most, nyuggerként a nap részét képezik ezek a nyújtások. És még mindig van benne munkahelyi maradék. :/

        Erről is jut eszembe, írod: “…behúzod a nyakad, felhúzod a vállad, mintha hideg víz csorgott volna a nyakadba…” – és itt meg is állt a dolog. Mármint, a gyaloglásnál pl. Ugyanis arra sose maradt idő, hogy “aztán fölfelé nyújtod a nyakad, lefelé pedig a vállad.”
        Na, ezek a merev izmok is a nyak-hát-váll vonalában, megtették a magukét a parás gyaloglásért.

        De jó, hogy ezeket a lazítókat írtad – 1-2 laza mozdulattal bővült a repertoár. 🙂

        1. “jó, hogy ezeket a lazítókat írtad”

          Még ez is jó: Kicsit összegörnyedsz ülve vagy állva, aztán kihúzod magad, lapocka össze, nyak is kinyúlik, majd elölről.
          Meg ez is: karokat fölemeled behajlítva vagy nyújtva és kajakozás-szerűen mozogsz.

          “Na, ezek a merev izmok is a nyak-hát-váll vonalában, megtették a magukét a parás gyaloglásért.”

          Igen, gyaloglás közben is folyton figyelni kell, hogy ne legyenek görcsösek az izmok, nemcsak előtte meg utána kell lazítani. Ennek a mozgás közben lazításnak kellene egy jó nevet találni, mert rettentő fontos és elhanyagolt téma. Már csak azért is,mert még a légzést is gátolják a megfeszített izmok.

          1. GYP-LGY. 🙂 Gyaloglási Para-Lazító Gyakorlatok. 🙂

            “Már csak azért is,mert még a légzést is gátolják a megfeszített izmok.”
            Főként ezért írtam. Mert észrevettem, hogy ha behúzott nyakkal, vállal megyek – márpedig a parától való para ezt teteti az ember lányával – akkor szusz se nincs.
            Jó, hogy bővíted a lazítási lehetőségek tárházát- nagyon kell, minden oldalról, minden négyzetcentinek. 🙂
            Marika – ugye, minden oké? 🙂 MZ/X- jelentkezz! 🙂
            Kata, nem irigyellek – rám még vár az “iktatás” 😀
            Minden hírre vevő vagyok! 🙂 🙂 Főként a jókra….
            Sok levegőt nektek!

          2. “Jó, hogy bővíted a lazítási lehetőségek tárházát”

            Igazából ezek már le vannak írva itt.

            “GYP-LGY. Gyaloglási Para-Lazító Gyakorlatok.”

            Nem rossz név, de GYP miatt nem az igazi. Erről másra szoktak a népek asszociálni…

  56. Sziasztok, éppen szortírozok dolgokat, mit kell kidobni, rengeteg irat-papir.

    Marika remélem jól vagy????

    Az oltásokat nálunk november elejétől adják be.

    Kedves Mihály, jól szurkoltunk?

    Ma reggel nem voltam valami “hűdejól”, volt egy nagyon enyhe légszomjam, gyorsan megkerestem itt a légzés segítséget, hamar rendbejöttem, köszönöm Mihálynak!:) Ilyenem még nemigen volt, most túl meleg van kint, ez sem jó.
    Amúgy továbbkeresek lakásokat.
    Legyen levegővel teli délutánotok!

  57. Sziasztok! – köszi az érdeklődést , nem a legjobban érzem magam. A tornánál szerintem a szalagosnál meghuztam a hátam,keresztcsontom,nem tudom mim, de fáj a derekam,nem tudok lehajolni,de meghajolni sem . Jaj, és hát fulladok továbbra is, most keltem fel a délutáni szunyiból egy fél órát tudtam aludni,de alig kapok levegőt. Reggel légzőgyakorlatoztam,nem sok szusz van az a bajom, nekem sem jó ez a meleg sem,de a reggeli ködben ki sem merem dugni az orrom.Ti hogy vagytok ezzel.? Küzdök az ipekakuanával,teával, paxirasollal,hogy felszakadjon aminek fel kellene, de nem nagy eredménnyel, a mellkasomon csüccsent most.Az a baj,hogy a hagymateát nem birom,ill, a hagyma szagát sem,nem hogy a teát. A szokásos tekerés ,egy ici-pici kis séta is volt ma is még, de nehezen mennek a dolgok most.Ha Mihály van valami jó kis tapasztalatod ezekkel irjad,már olvastam annyit,de nem jutok előbbre most.-Erős rágót rágózok,kicsit ugy érzem jobb,de rövid ideig. Nem tudom,ha ventolint fujnék be mi lenne, igaz az roham esetére van. Az oxigén szintem mérem,ma reggel porszivoztam,azt hittem megfulladok, na nem panaszkodom,mert lehuzlak benneteket.Ha van valami javaslatotok irjátok,várom. üdv. és jó egészséget mindannyitoknak!

    1. “ma reggel porszivoztam,azt hittem megfulladok”

      Hát lehet, hogy nemcsak a gép, hanem te is szippantottál egy kis port.

      A porszívód jól van? 🙂

      1. A porszivóm jól van köszi, én a munkától fulladtam, ismerős érzés biztosan másnak is.Alig kaptam levegőt és jött a csüccs, meg a segitő légzés,aztán ujból neki a porszivónak. – köszi a választ.

  58. Sziasztok! Mihály most mértem az oxigénem 97 , a pulzusom 74 és mégis fulladok, illetve ha felállnék biztosan nem sokáig jutnék a teraszig legfeljebb, lehet ez? vagy a depim bolondozik velem? mit gondoltok?- tudom,hogy idegességtől is fullad az ember,pláne ilyen depis ,mint én,de okom más nincs rá semmi.- olyan mérges vagyok ez miatt,már a Párom is mondja,hogy sok a z egész délelőtti légzőgyakorlat, torna,kerékpár 12 km, s az biztos ront még,de én már nem tudom. Irjatok valami jót nekem! – vigyázzatok magatokra! itt a szép idő én meg nem tudok se kint csinálni semmit, de bent sem.

    1. “most mértem az oxigénem 97 , a pulzusom 74 és mégis fulladok”
      “sok az egész délelőtti légzőgyakorlat, torna,kerékpár 12 km”

      Lehet, hogy poros a levegő, ideért annak a nagy viharnak a hatása vagy valami pollen? És lehet, hogy egy kis pihenés sem árt, nagyon meghajtottad magad. szerintem csináld azért, csak egy-két napig kevesebbet, aztán meglátjuk. Talán pár dolog összeadódott – meleg, por, fáradtság… bonyolult játék ez.

  59. Sziasztok! szerintem is leveszem a távot a kerékpáron , a dvd-n a légzőgyakorlat 24 perc, közben 2-3 alkalommal egy szuszra megállok,de lehet,hogy több szünet kellene ott is. Ezután van még tornagyakorlat .A szalagossal meghuztam magam, cudar nehéznek érzem onnan a gyakorlatot most. Meglátjuk, bizzunk benne,hogy lesz ez jobb is. Lányok ti is irjatok! szép estét mindenkinek!

    1. ” szerintem is leveszem a távot a kerékpáron , a dvd-n a légzőgyakorlat 24 perc, közben 2-3 alkalommal egy szuszra megállok,de lehet,hogy több szünet kellene ott is.”

      Szinte biztos. Valószínűleg túledzetted magad s most jön ki a kimerültség. Van olyan, hogy valami munka közben már érezzük, hogy túl kemény ez így; van úgy, hogy megállás után érezzük; van úgy, hogy csak pár órával később; és van, amikor sok edzés után nem érezzük, de a fáradtság csak gyűlik, gyűlik és valahányadik hajtás után elkezd tiltakozni a szervezet. Tüdőbetegeknél például fulladással tiltakozhat.

      Megtapasztaltam én ezt egészségesen is (és nálam sokkal nagyobb sportolók is megtapasztalják), hogy milyen az összegyűlő, kumulatív fáradtság; betegen is hasonló a jelenség, de másképp jön ki a hatása és persze ijesztőbb is.

      Hála Istennek nagyon kemény és szorgalmas vagy – neked a legfőbb lecke az, hogy kitanulmányozd magad és ne hajtsd túl a szervezetedet. Pihenj most egy kicsit; mindenfélét addig a pontig csinálj pár napig, amikor még NAGYON jól esne tovább csinálni ÉS AKKOR HAGYD ABBA.

      A légzőgyakorlatokból is csak a relaxációsakat, nyugtatósakat, elaltatósakat csináld egy ideig.

      Pár nap múlva érezni fogod az igényt a több munkára, de lehet, hogy ezt még csak az akaraterőd fogja bebeszélni neked, próbáld megérezni azt a pontot, amikor nem az akaratod, hanem tényleg a tested kívánja az erőfeszítést.

      Picit el lehet ezzel molyolni, míg összejön, de menni fog azért. Az akaraterőt is kordában kell tudni tartani, nemcsak a lustaságot; és őt néha még nehezebb is. Hiszen akaratos. 🙂

  60. Sziasztok! Köszi Mihály megnyugtató szavaid, éppen jókor olvastam,mert most kezdeném a légzőgyakorlatot,de akkor lassitok egy kicsit. Azt már tapasztaltam,hogy a légzőgyakorlat kb 13-15 percig három fajta elvégzéséig nem okozott gondot,nem remeg a lábam sem addig, utána kezd nehezebb lenni,mikor már a torna is belép- na akkor majd addig megyek egy pár napig. A tekerés az megy,mert már régóta tekerek,mint irtam 3 km-nél kezdtem jó pár évvel ezelőtt, s utána jobb a keringésem azt is észrevettem már, – van egy 25 perces légzőgyakorlatom, ami csak légzésből áll , tehát testmozgás nincs benne,majd azt csinálom. Köszi még egyszer segitséged,majd jelentkezem,hogy hogy állok. Legyen szép napod!
    Még annyit,hogy az elmult évtizedekben is mindig maximalista voltam magammal szemben, s most ez a fékbehuzás nem nagyon akar menni. Ma is felmostam a konyhát,fürdőt azt hittem megfulladok, lement az oxigénem 82-re csipogott az ártatlan,de megcsináltam . – na majd most három részből fog ez menni. –

    1. “most ez a fékbehuzás nem nagyon akar menni.”

      Persze, a te lelki beállítottságoddal pont ez a nehéz. Gondolj erre is mint megoldandó feladatra. Nem száz méteres síkfutás ez, hanem ultramaraton; a profit az különbözteti meg a dilettánstól, hogy kiismeri magát és megtanul az erejével gazdálkodni. Mondom

      MEGTANUL AZ EREJÉVEL GAZDÁLKODNI.

      Ha valaki tizedszer is ugyanúgy túl nagy lendülettel szalad bele a kanyarokba, akkor nem szorgalmas ember, hanem szerencsétlen lúzer.

      Legyél te inkább profi. 🙂

      1. Igazad van, meg kell probálni lassitani,bármilyen nehéz is lesz,talán nem fog tovább romlani az állapotom,mert most ugy érzem,mint ha inkább romlanék,mint erősödnék. – Jaj,de nehéz is, nem tudom Neked milyen foku a copd – d, sajnos nekem D. – s ez annyira megijeszt ,hogy nincs kiut,hogy bepánikolok szinte. – remélem azért sikerül behuzni a féket és szot fogadni Neked, s sikerül profinak lenni. Lányoktól is szeretném kérdezni,hogy kinek milyen fokozata van, én vagyok csak ennyire beteg,vagy más is. Köszi,ha válaszoltok.Legyen szép esténk!

        1. “meg kell próbálni lassítani,bármilyen nehéz is lesz”

          Nem annyira nehéz, amikor az ember már felfogta, hogy néha a teljes erőbedobás pont rosszat tesz. Egy szorgalmas, energikus ember úgy áll hozzá, hogy teljes erővel csinálom, amit kell, mert így érek célhoz – és ez nem mindig igaz, sőt. A házi feladat saját magad megfigyelése, a tempó, a mennyiség beállítgatása finoman, ügyesen. Gondolj arra, hogy egy heveskedő gyereket akarnál egy kis higgadtságra és odafigyelésre szoktatni – most te vagy a gyerek is. 🙂

          “most ugy érzem,mint ha inkább romlanék,mint erősödnék”

          Átmeneti hullámzások mindig lesznek, ezt bele kell kalkulálni és nem szabad pánikba esni. Ez is egy feladat.

          “annyira megijeszt ,hogy nincs kiut,hogy bepánikolok szinte”

          Olyan kiút nincs, mint egy gyomorrontásnál, ami elmúlik egy idő után, de sok út áll előttünk és ezek közül a legjobb milliószor jobb, mint a legrosszabb. Ezt az utat okos és módszeres munkával járhatjuk végig. Az ‘okos’ alatt pont a szélsőségek elkerülését értem, mármint az eltunyulást és bágyadt elkeseredést, illetve a görcsös erőlködést.

          1. Sziasztok! Talán alakulok,ugyan az éjjel 2 órát ha aludtam,de már ma csak 6 km-t,tegnap is csak 6 km-t tekertem,lassitok ez is nehéz, legalább annyira,mint amikor fejlődtem felfelé. Ha segitetek az utat megtalálnom, remélem én is nyugi leszek és nem lesz ilyen pánikos napom. Köszi mégegyszer, majd jelentkezek.
            Legyen friss levegős napotok!

  61. Sziasztok!
    Kedves Mihály végtelenül megörültem, amikor megtaláltam a blogodat, szeretném ha tanulhatnék Tőletek.
    2015. óta COPD.-s vagyok, lehet, hogy régebben csak nem foglalkoztam vele. Természetesen végig bagóztam az életem.
    Ebben a hónapban, viszont egy felső légúti fertőzésből kiindulva, igen csúnya heveny megjelenése volt a betegségnek.
    Most végre beláttam, hogy l./ abba kell hagyni a dohányzást, 2./foglalkozni kell a lelki és fizikai állapotommal.
    A dohányzást abbahagytam, remélem meg is tudom állni, szeretnék foglalkozni kicsit magammal, hogy legyenek életesélyeim még.
    Szeretnék segítséget kérni, légzés terápia és egyéb szükséges hasznos tudnivalók elsajátításában. azt gondolom, hogy szükséges lenne
    egy gyógytornászra, aki a kezdeti időkben megtanítaná merre is induljak és mi is lenne jó nekem.
    Egyenlőre elveszettnek érzem magam és szeretnék kitalálni a „rengetegből” !
    Előre is köszönöm a segítségeteket Mikó Katalin

    1. Szia kedves Katalin, nagyon jó helyre jöttél, itt végre rengeteg mindent megtudhatunk a betegségünkről és miként tudunk segíteni magunkon! Sok mindenről beszélgetünk, biztosan olvasgattad már a posztokat, jó lenne, ha minél többen idetalálnának, mert akkor mindannyian tudnánk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Kaptál gyógyszert is a tüdőgyógyászodtól? Ő is olyan szűkszavú, mint itt, a többieké?
      Nem is értem, miért nem vagyunk többen itt?
      Kedves többiek, én most főleg a lakáskereséssel vagyok elfoglalva, mivel november végéig el kell innét költöznöm 🙂 Azért sétáltam, tényleg majdnem egy teljes órát, mivel úgy a gondolataimba voltam merülve, hogy észre sem vettem az idő múlását 🙂
      Marika azért ne vidd túlzásba az edzéseket, pihenni is kellene.
      Rita/bolond lánynak rengeteg időt kívánok eltöltve a fiával és minél hamarabb túl legyen a “renováláson”.

      Oxigénnel teli estét mindenkinek 🙂

  62. Sziasztok, én is üdvözöllek, Katalin. 🙂 Valóban jó (ha nem a legjobb helyre) vetődtél. Hasonló módon kerültem én is ide – véletlenül.
    Ne haragudjatok, most csak utalgatok kérdésekre, illetve írom, ami eszembe jut.
    Marika, pihenj néha – engem se tudtak annak idején leszögelni sem, most mégis tudni kell kicsit leállni. Minden nap tornázom, ami ebben a tatarozási mizériában belefér…mármint, szó szerint, mert horizontálisan ugyancsak minimális a helyem – csak egyik karomat tudom kinyújtani oldalra. 😀 😀
    Megjegyezem, Mihály által begyűjtött tornák tudnak izomlázat is csinálni! :-O 🙂

    Kata, irigyellek a sétáért. Ma kikentem magam, rákészültem, alakult a szép napos idő, és ugrásra készen vártam a jóembert, aki azt mondta, ma hoz a tatarozáshoz ezt-azt. Hát, ahogy hozzátok vitte…én meg itthon rágtam a kefét egész nap, hogy ne fusson lukra az ember. Én nem tudtam a számát (talán jobb is), ő meg nem szólt, hogy sorry. Szóval, ennyit a mai császkálásról. Holnap reggelre ígérte megint – hát, …..
    Marika, kérdezted a stádiumot: az enyém III D-ről C-re váltott május-július között. Nem tudom, lesz-e kimutatható javulás a köv. kontrollon. Jobb, úgy érzésre – de a műszer mit mér, arra kíváncsi leszek.
    Katalin – nem fogsz rágyújtani. Én se tettem, immár 1,5 éve. Iszonyú büszke vagyok magamra. 🙂 Te is az leszel. 🙂 🙂 Ha nálam többet bagóztál, akkor kérhetsz bármit…. 🙂

    Fiam hétvégén jön megint, ma akkora dugó volt, hogy inkább visszafordult, mert nagyon későn ért volna ide.
    Közben figyelgetem magam…amikor azt fogalmaztam meg, hogy nem jön be a levegő, az nem csak az izmok merevsége miatt lehet….néha úgy érzem, mintha odabent foglalt lenne minden köbcenti…akkor is, amikor kifújom.
    Mihály- erre van valami ötleted, mitől lehet? Vagy nagyon rosszul fogalmaztam meg? Röntgenen voltam, amikor kellett….

    Katalin – mindenek előtt javaslom, hogy kezdj itt olvasással….a leírások, videók, valamint eszközök címszó alattiakkal kezdd, legalábbis én onnan indultam. A betegfórumot kerüld – van lehúzós is, nem vagyunk rá kíváncsiak. 🙂 A többiben viszont hamar meg fogod találni az épp leghasznosabb gondolatokat magadnak. Aztán ez szaporodni fog.

    Kata, van remény a megfelelő lakás megtalálására? Szorítok neked!

    Marika, próbáld ki, hogy a gyakorlatok közt több szünetet iktatsz be, és nem egy nap csinálod meg valamennyit. 🙂 Tényleg órarend fog kelleni 😀
    Nekem most pl. az ízületeim csendesedtek kicsit, amit csinálok, azt lassabban, ill. abban a tempóban, amit kellemesnek érzek. Ha megy, belehúzok. 🙂 DE ha nem – akkor nem hajtok ezerrel – csak 999-nel 😉

    Megyek, vacsi – ma kellemesen elfáradtam, mert szállító ember azért nem amortizált le totálisan.
    Ha nem írok is, de olvaslak benneteket. Most jó éjt mindenkinek, legyen nyugodt, levegős az éjszakátok, pihentető az alvás és álmodjatok szépeket! 🙂

    1. Sziasztok! Szép jó reggelt Mindenkinek! Nagyon örülök, hogy válaszoltatok Nekem, mert tényleg kicsit egyedül éreztem Magam. Olvasom az oldalt, de hát hála az égnek elég hosszú és sok mindent többször is át kell rágnom, hogy megértsem. Nem baj fog ez menni, így Veletek meg pláne. A dohányzást tényleg abbahagyom, nincs más alternatívám.
      Igen kaptam Gyógyszert, miután “heveny fellángolás” volt egy torokgyulladásból kiindulva, sajnos túl sokat is, de hát már jövök le róla. Medrol 32 mg, Ventolin, Spioltó, na meg az jó kis Augmentin. Ebből a Medrol az aminél már a lejövő fázisban vagyok, tehát 5 napig szedtem és 12 napig jövök le róla.
      A Doktornő akihez járok, kedvesen elmagyaráz dolgokat, ha kérdezem, de először meg kell tanulnom kérdezni. Írtam tegnap egy légzésterapeutának, gyógytornásznak, hogy tudjak segítséget kérni a kezdeti időkben, várom a jelentkezését.
      Szép napot kívánok Mindenkinek, megyek én is egy kis reggeli rutinra.

  63. Ja, és jut eszembe, Mihály! 🙂 Ne haragudj, nem túráztatni akartalak a már leírt gyakorlatok megismételtetésével – csak valahogy adott szituhoz kötve könnyebben tanulom őket.
    Megjegyzem, valóban számtalan hasznos légzőgyakorlat és nyújtás, és minden mozgató össze van gyűjtve. 🙂

    Most jó éjt mindenkinek! 🙂

    1. “Ne haragudj, nem túráztatni akartalak a már leírt gyakorlatok megismételtetésével – csak valahogy adott szituhoz kötve könnyebben tanulom őket.”

      Persze, mint mindenki. Akkor érti meg jól az ember a választ, amikor ő maga tette fel a kérdést. 🙂

  64. Sziasztok, némi siker és friss hírek. 🙂

    Ma – elég hosszú idő után, merthogy a tatarozás miatt eléggé leszűkült a mozgásterem és az azzal kapcsolatos lehetőségeim – úgy döntöttem, hogy a gyógyszer feliratása és védőoltásokkal kapcsolatos teendők okán valahogy elvergődök a dokihoz.
    Biciklivel, persze….1,5 km-re van.
    A dokinál sikerült mindent barátságos légkörben elrendezni, örült, hogy a Ventolinra igazán nincs szükség.
    És most a hír, nektek, ha még fehér folt lenne – merthogy érint titeket is: ott nyomban megkaptam az influenza ellenit. Nem is fájt! 🙂 A Tüdő Gyula elleni védőoltást csak 2 hét múlvától bármikor szabad, amennyiben nem adják be a másikkal együtt,a azonnal. Nekem jó lesz az 2 hét múlva is – nem halmoznám az élvezeteket. 😀
    Az árakról: influ védő ingyenes. A tüdőgyuszisért most fizettem 7612.- jó magyar forintot, és beadáskor kell még egy ezrest kiköhögnöm (hogy stílszerű legyek).

    Na, egy kicsit elültem a váróban, de jó is volt, mert a sok csak itthoni torna és egyebek megint előhozták a parát…de olyan mértékig, hogy alig bírtam elvergődni a rendelőig biciklizve.
    Ott kicsit lenyugodtam, hogy a fene enné már meg ezt a parát, komolyan szinte az a világból kiszaladós, utcán sikítós erősségű kapott el a brinyón. Gondoltam, ha most emiatt kivasal egy autó, mi a fenét fogtok kezdeni nélkülem… 🙂 😀 😛

    Nem kértem, de kaptam friss pletyiket – amiért tetszett: 1. nem rólam szóltak 2. kicsit elterelték a figyelmemet a diliről.

    Amikor végeztem, addigra már olyan piszok jó hangulatom lett, hogy elhatároztam, legalább az utca végéig gyalogolni fogok. Aztán az utca végén elhatároztam, hogy most már ha a fene eszik fenét, akkor is elmegyek a gyógyszertárig….úgy is lett. 🙂
    Ott megint pihiztem egy kicsit, amíg elintéztem, amit kell – és nekilódultam gyalog továbbra is. ÉÉÉÉÉÉÉSSSSSS….lássatok csodát!!!!! :-O 😀 A kapuban vettem észre, hogy végig gyalogoltam a 1,5 km-t. Nem mondom, néha kicsit megálltam, de talán egy lépés kihagyásának idejére…

    Olyan jó lenne, ha az indulási idegbajt valahogyan ki tudnám iktatni. De a mai elindulásnál is próbáltam magamnak mondani, hogy tuti lesz, de…jöjjön, aztán menjen…de nem volt ilyen egyszerű. Észrevettem, hogy ha a nagy sétát megelőzően ér valami ezzel kapcsolatos pozitív élmény, akár a világnak is nekiindulnék talán….most lement ez az 1500 méter…és legközelebb megint para lesz a 300 méterre lévő buszmegállóig… (?)
    Naná, fotóztam közben, olyan szépek a színek, hogy az ember szíve belefacsarodik. 🙂 És süt a nap…még 🙂 🙂 <3

    Megéheztem, eszem valamit .
    Vigyázzatok magatokra, sétáljatok és lélegezzetek mélyeket! 🙂

    1. “A kapuban vettem észre, hogy végig gyalogoltam a 1,5 km-t.”
      “Olyan jó lenne, ha az indulási idegbajt valahogyan ki tudnám iktatni.”

      Kincset érnek a beszámolóid.

      És a másfél kilométerért kiutalok neked egy leereszkedő vállveregetést.

      Meg egy boldog vigyort a hozzávaló kacsintással.

      Ez milyen ajánlat?

      1. “Kincset érnek a beszámolóid.”

        Köszönöm- cserébe én is kincseket kapok. Minden tapasztalat, jó tanács kincset ér. 🙂

        “És a másfél kilométerért kiutalok neked egy leereszkedő vállveregetést.”

        😀 😀 Nyilván könnyű…de csak, amennyiben magasabb vagy az én 165 cm-emnél 😀

        “Meg egy boldog vigyort a hozzávaló kacsintással.”
        Már megérte 🙂

        “Ez milyen ajánlat?”
        Szuper! 🙂 A legjobb, amit valaha kaptam 🙂

    2. “Olyan jó lenne, ha az indulási idegbajt valahogyan ki tudnám iktatni.”
      “A sok csak itthoni torna és egyebek megint előhozták a parát…de olyan mértékig, hogy alig bírtam elvergődni a rendelőig biciklizve.”

      Megint fején találtad a szöget, vagy az én fejemen, mittudomén: ‘A sok csak itthoni torna előhozta a parát.’

      A szorongás újratermelődik sokáig – azt szereti, ha egy ideig nem találkozol a félelem tárgyával, nálad például a gyaloglással. Hiába győzted le párszor, ragaszkodó típus, egyem a lelkét, vissza-vissza tér.

      Mással is így van ez, csak nem ennyire feltűnő. Ha sokáig nem bicikliztünk, akkor félünk, hogy menni fog-e, pedig tudjuk a lelkünk mélyén, hogy hát mi a bánatért ne menne.

      Ugyanez az autóvezetéssel.

      Ha sokáig nem találkoztunk egy kedves ismerőssel, félünk, hogy vajon tudunk-e vele még mindig egy jót beszélgetni, pedig minden sejtünkkel tudjuk, hogy NANÁ.

      Ezekben van valami racionálisnak látszó mag, de valójában a mechanizmus szerintem kicsit hasonló. A gyaloglásról kiderült többször, hogy sikerül és a görcsöket el tudod mulasztani – de ha eltelik valamennyi idő, a szorongás visszaszivárog és elkezdjük magunktól kérdezgetni, hogy jaj! vajon legközelebb mi lesz?

      Ha ezeket aláhúzom és előjelhelyesen összeadom, ki is jön pikk-pakk 2 végeredmény.

      1. végeredmény: Nem kell hosszú időt kihagyni, ha csak arra van idő, hogy 5 percet szánjunk rá, akkor menjünk el a sarokig meg vissza; ez testgyakorlásnak nem egy nagy mutatvány, de kapcsolatban maradunk a szorongást kiváltó dologgal, nem tud elmisztifikálódni a nehézsége a lelkünk sötétebb bugyraiban.

      2. végeredmény: Ha valami miatt ez nem megy, mert például betegek voltunk, akkor számoljunk vele előre, hogy újratermelődhetett a félelem. Ettől nem fog ő eltűnni, de nem fog meglepetésként érni, mikor megpróbál lelökni a bicikliről.

      Ez hogy tetszik?

      1. Nem idéznék, emelnék ki külön semmit Mihály által leírtakból. Ugyanis, minden szavával egyet értek. Valóban, a hosszabb kihagyás újra képes generálni a szorongást. Most, sajnos, kényszerből is kellett kihagynom – de komolyan, úgy rákészülök, hogy mint írod, legalább az utca végéig elmenni minden nap, hogy vettem 2 szabadidő rucit. Tudom, pasifejjel ennek sok jelentősége nincs – de így legalább ha reggel azt veszem fel, és hirtelen felindulásból kimegyek a kapun és sétálok egyet, mégse a mosogatórongy melegítőben teszem. És ez nem csupán hiúsági kérdés: ugyanis, ha megyünk valahová, mégse az otthoni ruciban tesszük – azaz, rákészülünk, “összeszedjük magunkat”. Úgy vettem észre, engem már az is stresszel…..ergo…ld. fent 🙂

        Nagyon jól levezetted a gondolatmenetet – valóban, a kérdés felmerül minden alkalommal: meg tudom-e csinálni? És 1-2 hét elteltével már a kisördög is kiabál bele, és nem csak az igent hallod.

        Szóval, ja. 🙂
        Marika, veled kapcsolatban pedig sokszor eszembe jutott Mihály unokájának szóló első tanács: “Ne nyírd ki magad! ” 🙂 Hiszed-e, de magamnak is elmondom nap mint nap. 🙂

        Nincs időm megnézni, írtam-e – de a patikában kértem valamit az ízületeimre, a hölgy adott egy “csodaszert”, amit kúraszerűen kell szedni. Na, várom a csodát…ugyanis, a mozgást is jó lenne rendbe vágni, mert a görcs néha nem lelki, hanem fizikális – azaz, egy-egy mozdulatra begörcsöl egy izom, mert az ízületet nem tudom jól használni -és máris kibabrált velem …valaki, vagy valami. 🙂

        Alakulunk a javítási munkákkal – ha lassan is, de már tisztul a kép. 🙂

        Legyen szép időtök, sétára, levegőzésre! 🙂

        1. “úgy rákészülök, hogy mint írod, legalább az utca végéig elmenni minden nap, hogy vettem 2 szabadidő rucit…azaz, rákészülünk, ‘összeszedjük magunkat'”

          Nagyon igaz, hogy kis segédeszközök (amik lehetnek szabadidő-ruhák, sporteszközök, bármik) sokat tudnak segíteni. Képesek szinte mondogatni, hogy ‘gyere, használj minket, csináljunk valamit’. És talán arra is képesek, hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha megvan a saját kis játékunk.

          Bizony mondom néktek, feleim, él bennünk egy gyerek, akit a betegség elő tud csalogatni – bánjunk vele kedvesen, segíteni is bír az a gyerek, higgyétek el, segítségül kell hívni őt, nem pedig szégyellni.

          1. “Bizony mondom néktek, feleim, él bennünk egy gyerek, …”

            Így igaz! Én pl. sose tudtam elhajkurászni! 😀 😀

  65. SOS! – Mihály mi a véleményed az Aloe Vera termékekről, vagy Lányok ti ettetek már ilyen terméket a COPD_-re? most ajánlottak nekem,tudjátok elég rossz állapotban vagyok,de nem tudom ezek egyáltalán segitenének-e,vagy mit tudtok róla. Ha tudtok valamit irjatok- köszi.

    1. Szia, Marika, én sajnos nem ismerem erre a problémára. Általában jó az Aloe, de nagyon régen, és csak a kozmetikai változatát próbáltam ki.
      Remélem, a többiek tudnak neked segíteni.
      Orvost nem tudod felhívni tanácsért?

      Nagyon gyors jobbulást kívánok.

    2. Szia Marika, én is csak testápolóban használtam aloe verát, semmit sem tudok, hogy a mi betegségünkre van-e hatása. De ha rossz állapotban vagy, lehet vissza kellene menni a tüdőgyógyászatra. Még akkor is, ha a tüdődoki szűkszavú, valamit csak mondani kell neki. Azt írtad valahol, hogy szokott menni hozzátok a házidoki, vele is lehetne konzultálni, nem? Úgy olvastam, hogy sajnos a mi betegségünk eléggé speciális és nem biztos, hogy segitenek ezek a cuccok. 🙁

    3. “mi a véleményed az Aloe Vera termékekről, vagy Lányok ti ettetek már ilyen terméket a COPD-re?”

      Nincsenek ilyen ismereteim, csak azt tudom, hogy az utóbbi időkben divatba jött az Aloe Vera és most éppen ennek tulajdonítanak csodálatos hatásokat. Feltehetőleg fél év múlva majd más lesz a sláger.

      Ha nem árt, akkor gondolom fogyasztható, legfeljebb az a hátránya, hogy feleslegesen reménykedsz valamiben és utána növekedni fog a szorongás.

  66. Sziasztok! – megvagyok behuzott fékkel. Aloe Vera terméket nem vettem aztán végül is, mert én félek az ilyen csodaszerektől, dicsérik,dicsérik én nem merem bevenni.Lehet,hogy gyáva vagyok, Mihálynak teljesen igaza van,egy nagy csalódás,kudarc lett volna a vége,még a béka sejhaja alá is keseredhetném magam. Ma nagy köd volt felénk,nem mentem csak egy – két kikisérési utra,nem is tekertem, de légzőztem bőven, holnap majd bepótolom a mai tekerést.
    Rita helyettem irod a történéseid, akár én is irhatnám, én mellényt horgoltam magamnak,nagy zsebbel,hogy beleférjen a vésztartalékos rágó,zsepi és abban megyek sétálni, már kettő is van belőle,hogy ne legyen hiány .Igen,ha már felveszem a kardigánt – amit tekerésnél,sétánál használok ősszel,télen,már kezdek feszülni,fulladni.Nem jól vagyok összegyurva szerintem,ha már ez is elég ahhoz,hogy pánikoljak, sajnos a két utca sarkon ,ahol meg szoktam fordulni és beszélgetni,mindkét helyen meghaltak az ismerőseim,egyik egy éve,másik két éve, na nem tudok szinte kimenni a sarokig,egy házzal előbb fordulok meg. A tél pedig még jobban be fog bennünket szoritani a lakásba,pláne a fütéssel, álarcban kell igy is kimenni estefelé már.
    Remélem holnap még azért lesz séta idő,legyen szép hétvégétek és jó levegőtök!

    1. Szia, Marika, örülök a bejelentkezésednek. 🙂
      Talán azonos a bajunk, azért “írom a történetedet”. Kicsit tartok én is a téltől – alapból nem a kedvencem – de megpróbálom felidézni, hogyan is ment, amikor minden nap (talán 1- kihagyással) télen-nyáron bicikliztem, vagy gyalogoltam munkába és vissza – az is több mint egy kim-re volt. Kellett kicsi dombnak felfelé is tekerni…és megoldottam, bár akkor már kapiskáltam, hogy valami nem százas (mármint, rajtam kívül…) 🙂
      No , a hidegben volt orron szuszi, mert a torkom alaposan kicsinálva, és minden légvételre köhögőroham.
      Nekem ez a közeli séta….hát, majd eljárok a zöldségeshez, mert ismi nem sok, csak azok a felületesek, akikkel nem tuti, hogy van közös téma.
      Jó lenne, ha nem kéne magunkra zárni az ajtót télen….

      Marika, azok a vállkörzős gyakorlatok nagyon jók – ne tudd meg, még azoktól is lett némi izomlázam 😀
      Vigyázzatok magatokra, legyen szép álmotok, sok friss levegő. 🙂

  67. Sziasztok! Ritám igazad van, a légzőgyakorlatos dvd-n a légzőgyakorlat tornával van,karkörzések tömege,érzem is hogy melyik a jobb és melyik nehezebb. 14 -15 perc körül van olyan felváltott karkörzés hátra,előre,majd könyökfogásos, ezek még elmennek s a későbbiek nehezebbek,szalagos meg meghuzta a derekam,azért pihi most. Igen a sétát nekem is erőltetnem kell még akkor is,ha rossz idő lesz,valahogy majd csak átvészeljük ezt a telet is, most a lerakodásommal is küszködök egy kicsit reggelente,de ezzel nem én vagyok egyedül. Sajnos a hagymát nem birom már irtam is, maradt az ipekakuána,meg a kakukkfüves tea.
    Legyen szép estétek és szép holnapunk, sok-sok levegővel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Klub asztmásoknak, COPD-seknek és egyéb roggyant tüdejûeknek