BEMUTATKOZÁS

Egyes számú szabály: Ne nyírd ki magad!
– Nemes Dániel intelmei Borcsi lányához (21. sz. eleje)

Egy klub asztmásoknak…

…és COPD-seknek és a többi tüdőbetegnek, továbbá szívbetegeknek, mert ők is néha nehezen jutnak elég oxigénhez, ezenkívül egészségeseknek is, akik idősen és/vagy túlsúlyosan elkezdenék a testedzést; na meg olyanoknak, akik fiatalon kezdenék, de eddig mindig fuldokolva abbahagyták, mert rosszul vették a levegőt.

Klub mindenkinek, akinek hasznára válhat a jó légzéstechnika, a különböző edzésmódszerek és az edzéshez való hozzászokás kicsiny, de fontos trükkjei, melyekkel ellavírozgathatunk az elkedvetlenedés és a magunkat túlhajszolás zátonyai között.

Kopoltyúval lélegző lényeknek ezt a klubot nem ajánlom, hangozzék ez bármily kirekesztően is. Eleve nem számítok túl sok ilyen érdeklődőre, mert ők tipikusan idegenkedni szoktak a világhálótól.

Magamról s tüdőmről

A mottóban szereplő Borcsi az unokám, egy kellően kajla óvodás, aki persze szeret először elindulni és csak utána megnézni, hová is teszi a lábát – az atyai intelem erre vonatkozott, továbbá a világegyetem összes kisgyerekének valami misztikus módon elrendelt széken való hintázásra.

Ez az egész úgy kerül ide, hogy az intelem nagyon hasznos, mint főszabály tüdőbetegek számára is. Széken hintázó tüdőbetegeknek meg pláne.

2014-ben diagnosztizáltak nálam közepesen súlyos COPD-t és azóta gyűjtöm az ötleteket, tanácsokat, információkat arról, hogy mivel tudnám segíteni és erősíteni a tüdőmet, aki ilyen csúful ellenem fordult. (Igenis, aki – mióta így összekülönböztünk, megszemélyesítve gondolok rá és szidalmazom gyakran.) Azonnal feltűnt, hogy még az interneten is elég kevés a kellően részletes magyar nyelvű információ gyógytornáról, testmozgásról, segédeszközökről, pedig a tüdőbetegségeknél rettentő sokat tud javítani a helyesen adagolt mozgás, melyet HAM rövidítéssel láttam el abban a hitben, hogy aki rövidítéseket hoz létre, az nagyon komoly szakértőnek látszik.

Elhatároztam, hogy próbálok egy kicsit ezen az információínségen segíteni, így született ez az oldal, mely először a Tudósklub mintájára a Tüdősklub elnevezést kapta, miért is ne, oda azok járnak, akiknek magas az IQ-juk, ide meg azok, akiknek a pulzusuk. És persze a kettő nem zárja ki egymást, bár ez a tudósoknak mérsékeltebben jó hír, mint a tüdősöknek.

Aztán fölfedeztem, hogy létezik már Tüdőklub néven egy rengeteg fontos professzionális információt tartalmazó weblap, ezért lett végül a név Tüdősblog.

A testedzéssel kapcsolatos tapasztalataimat és az ilyen tárgyú internetes információkat szeretném itt megosztani, orvosi kérdésekről nem írok, mert azokhoz nem is értek – de persze a hozzászólások abban az irányban is elágazhatnak. Speciális témákról (pl. jóga, Buteyko módszer, meditáció) csak olyasmit írok le, amit kipróbáltam, alaposan megértettem; és ha valakinek más tapsztalata van, várom a hozzászólásokat!

Hitem szerint egészséges emberek is hasznát vehetik az itt leírtaknak, mert sokan csakis azért nem futnak, úsznak, bicikliznek, egyebeznek, mert rossz a légzéstechnikájuk, ezért minden eddigi sportolási kísérletük kellemetlen élménybe torkollott. Külön figyelmet igényel szerény, de persze egyedül helyes véleményem szerint az általam sportlégzésnek elnevezett dolog.

Annyian foglalkoznak a légzéstechnikával – orvosok, gyógytornászok, természetgyógyászok, jógaoktatók, tajcsi és csikung oktatók, sportpedagógusok, edzők, beszédtechnika-oktatók, búvár-trénerek, énektanárok, fúvószene-oktatók, logopédusok, relaxációt tanítók… és mégis az átlagember túl keveset tud még az alapokról is. Vagy csak én érzem így? Pedig ezen a téren nincs nagyon ellentét a hagyományos és az alternatív orvoslás hívei között (mely két irányzat összebékíthetőségéről itt olvasható egy szép leírás); ideje lenne összefogni egy kicsit embertársaink oxigénnel való ellátásának érdekében. Olyan jó lenne egy ilyen mozgalom! Lehetne a jelszava például az, hogy

LÉLEGEZZ MA TÖBBET, MINT TEGNAP!

 
de ha valaki jobb lózungot ajánl, szívesen a zászlómra tűzöm. Szélcsendben még fújom is a zászlót, hadd lobogjon, ehhez csatlakozhat mindenki, aki a kifújásról szóló eposzomat elolvasta.

Felhívom a figyelmet, hogy a POSZTOK felirat alatt található az összes bejegyzés listája.

Igyekeztem nagyon aprólékosan leírni azokat a jó és rossz módszereket, melyeket a saját bőrömön, pontosabban hörgőimen és szívemen tapasztaltam ki – még egészségesen megszállott kocogóként, aztán betegként, mert szilárd meggyőződésem, hogy nemcsak az ördög, hanem az angyal is a részletekben rejtőzik.

Nemes Mihály

Várok mindenféle hozzászólást a tartalommal kapcsolatban is és arról is, hogyan lehetne
– internetes és egyéb módokon –
minél több érintetthez eljutni!

 

Aki hasznosnak tartja az itt leírtakat, úgy tud segíteni, ha megosztja Facebook-on vagy elhelyez ide mutató hivatkozást egy weboldalon. Leghatékonyabb lenne nyilván orvosoknak, gyógytornászoknak, edzőknek szóló tananyagban elhelyezni hivatkozást.


HOZZÁSZÓLÁSOK EZENTÚL ITT TEHETŐK!

373 hozzászólás a(z) “BEMUTATKOZÁS” bejegyzéshez

  1. kedves Misi, nagyszerű amit írtál, ha megengeded, tovább küldöm illetékes tüdőgyógyászoknak. Egyben tévedtél: való igaz, hogy az ördög a részletekben van, de az angyal az EGÉSZBEN: az egész EMBERBEN.
    végh zoli

  2. Hali

    Én is most keresgélek, nekem a 75 éves fateromnál most derült ki, hogy mitől fullad a lépcsőn le és felmenet az utóbbi két hónapban. COPD. Vidáman közölte, hogy valami CÉ Ó PÉ DÉJE van, de nem tudja mi az. Én meg elhűltem, mert épp nemrég olvastam erről.

    Mivel két hónapja a fizikai terhelhetősége jelentősen romlott, viszont tűrhető FEV értékei vannak (70-80% körül), és nincsenek rohamai, valamint jórészt csak terheléskor fullad be, én közepes fokozatúnak mondanám a betegséget, valahol a II-es és III-as között van szegénykém.

    Igazából azért írok neked, mint tapasztaltabb tüdőbajosnak :D, hogy szerinted ez a terhelhetőség javítható-e. Most fog kapni valami csúcs inhalátort, meg erősebb gyógyszereket (idáig lényegében csak szimpla asztmacuccokat szívogatott), szóval sokat remélünk ettől, és nagyon nagyon remélem, hogy a fizikai terhelhetősége javulni fog. Jó lenne ha a betegsége nem romlana tovább, stagnálna sok-sok évig, és a fizikai terhelhetősége megmaradna jónak. Ezek a céljaink, kérdés hogy elérhetőek-e.

    Köszi szépen ha reagálsz.

    1. Kösz a bizalmat. A terhelhetőségről a legfontosabb tudnivaló talán, hogy ingadozik napról-napra, ettől nem szabad megijedni. Az egészséges szintre nem fog visszamenni, de a testmozgás, a légzőgyakorlatok és a terhelés közbeni jó légzéstechnika kegyetlenül sokat segítenek. Idős embereket néha nehéz rávenni ezekre, nem érzik az értelmét, szóval sok türelem kell hozzá, de ha jóban vagy az öregeddel, akkor meg fogod tudni oldani, pláne, ha más családtag vagy haver is segít. A legjobb, ha legalább néha együtt csinálod vele a sétát, gyógytornát, lépcsőzést, akármit és ha tudtok dumálni róla. Az utóbbi fél győzelem. A helyes lépcsőnjárásról van videó is például itt, bár valószínűleg atyádnál még jobb a helyzet a 70-80 közötti FEV értékeivel; nála gondolom nem a lépcsőnkénti levegővétel a jó.

      Amikor felfogja az ember, hogy ez a szemét nem fog soha javulni, az elég nagyot üt lelkileg, azzal lehet tompítani, ha arról beszélsz az öregnek, hogy ha nem terheli a tüdejét füsttel, porral, és sokat mozog, akkor lassan romlik csak, sőt sokáig bír stagnálni. Ilyenkor egy jó megfogalmazás kincset ér. 🙂

      Az oxigénszintet érdemes mérni rendszeresen, nekem egy CMS 50DL-em van, tök jó, van olyan is, ami háromszor annyiba kerül, biztos még a reggeli kávédat is megfőzi, ha olyan drága. Vedd inkább ezt szerintem és egy kávéfőzőt külön.

      Gyógytornászt tudok ajánlani.

      Sok szerencsét!

      1. Köszi hogy gyorsan reagáltál. Kemény az öregfiú, én csak attól félek, hogy a betegség leszedálja tehetetlen szintre, és nem tudom hogy ez mikor következhet be. Ugyanakkor meg olvasom, hogy 500 000 COPD-s lehet az országban, tehát ennek a betegségnek nagyon hosszú lefolyásúnak kell lennie, különben katasztrófa lenne belőle. Bíztató továbbá, hogy most lett támogatott valami csoda inhalátor, amit a doki már el is mesélt faternak, megrendelték neki, nem tudom te vettél-e. Valami 3000 forint 90%-os támogatottsággal, tehát 30 000 körüli az ára.

        1. Az inhalátor jó dolog, általában Salvus vizet szipogunk vele, a gőz fellazítja a lerakódott váladékot, amit ezután föl lehet köhögni. Ebben a Flutter pipa is segít, amiről írok is. Néha hörgőtágító gyógyszert is beszív a beteg inhalátorral, de tudomásom szerint csak rövid ideig, mert azokat a gyógyszereket tartósan nem szabad szedni; az orvos nyilván jobban elmagyarázza ezt. Én csak ritkán használom, mert ritkán köhögök. Jó eszköz, de szerintem egy inhalátortól azért csodát ne várj.

          Amennyire én tudom, 70-80-as FEV még nagyon nem vészes, senkinél nem lehet jósolni pontosan a betegség lefolyását, de az átlagembernél ez még nagyon sok aktív évet jelenthet. Ráadásul ez a mért érték is ingadozik, lehet, hogy holnap 80 fölött mérnének. Szóval igen, a COPD lassú lefolyású. Ezt is jobban elmondhatja az orvos, ha nem teszi, talán mással is konzultálni kellene.

          A létező összes szaktekintély egyetért abban, hogy a megfelelő mozgás és a légzőtorna létfontosságú, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, ezt sem gyógyszer, sem inhalátor nem pótolja. Mellette persze a gyógyszereket szedni kell, meg a szívet is időnként megvizsgáltatni, az a másik fele. A szív és a tüdő nagyon összedolgoznak, amikor az egyik gyengül, akkor a másik jobban terhelődik.

          1. Köszi. Fater eléggé górcső alatt van az utóbbi évben orvosilag, rendszeres kontrollra jár, szóval most már féken lesz tartva a betegség, amennyire lehetséges. Légzőgyakorlatozást én nem várok tőle, de rendszeresen mozog, nagy mozgásigényű, szóval ezzel nem lesz probléma, kivéve ha tüdőileg nem bírja, amitől ugye félek. De majd beletanulunk a következő évben. Jobbulást kívánok neked is, azért néhány évtized még benned is legyen. 🙂

          2. “…kivéve ha tüdőileg nem bírja, amitől ugye félek…”

            Bírni fogja, csak időnként vannak átmeneti rosszabbodások, az nagyon ijesztő és hosszú távon is persze romlik a teljesítmény, már csak az öregedés miatt is. Ha esetleg jönne ilyenkor elkeseredés nála, azt kell kivédeni.

            A légzőtornák könnyűek és cserébe sokat segítenek (mint láthatod nemcsak a tüdőmmel van baj, hanem még mániákus is vagyok). Két ötletet hadd dobjak be:

            Ha jó fej az orvosa, meg lehetne beszélni vele, hogy ajánlja az öregnek a légzőgyakorlatokat, hogy az mennyire jót tesz. Másrészt vannak a belégzőizom-erősítők (ezen a kiváló blogon is olvashatsz egy néhányról), lehet, hogy ezek tetszenének. Van, aki szeret ilyen kütyükkel játszani. 🙂

        2. Üdv!
          COPD kapitány, tudnál konkrét márkát, típust írni a gépekkel kapcsolatban? Gondolom édesapád megkapta már az inhalátort. Az orvosnál kapoyy papíron rajta kell legyen milyen stádiumú a betegsége.
          Tanács: az orvosnál kérheti rehabilitációra való beutalását, ahol megtanítják a légzéstechnikát, gyógytornát, stb. Ez min. 3 hetes tartózkodást jelent, de állapottól függően 6-8 hét általában. évente ismételendő min. 1x.
          Másik kérdés Mihálynak szól: a gyógytornásszal kapcsolatban kaphatnánk infót?
          Köszönöm!

  3. Sziasztiok!
    Kriszti vagyok.Màsfél éve tudta meg ,h.copd beteg vagyok.A doki semmit nem mond a betegséggel kapcsolatba.Sőt mast egy màsik dokihoz kerültem,mivel a régi nincs egy ideig.Ez a doki még lustàbb mint az előző!!Szeretném megkérdezni.Van valami oldal v.faceebok ahol copd betegek beszélgethetnek?egyet faceebokon talàltam,de salynosbolyan h.senki nem ír ki azboldalra semmit.Senkivel nem lehet beszélgetni!
    Ha valaki tudna ebben segitteni,örülnék neki.
    Köszi.
    Sziaszto!☺

    1. Ezen a blogon itt találsz egy pár betegfórumot, ha ismersz másikat, írd meg légyszíves!

      A betegségről itt gyűjtöttem össze egy csomó leírást. Egyébként pedig minden bejegyzés arról szól, hogy hogyan tudod javítani az állapotodat. Gyógyszerekről nincs szó, csak gyógytornáról meg testmozgásról, mert ezekről tapasztalatból tudom, hogy fontosak, nekem használnak.

        1. Próbáltam az email címedre választ küldeni, de nem él az a cím. Ha megadsz egy működő címet, akkor írok részletesebb választ!

    2. Szia ismeretlen, nem tudom, hogy tegezhetjük -e egymást, de szerintem igen. Én is COPD_S vagyok sajnos, már 7 éve, és most kaptam a napokban oxigént. Jó lenne, több emberrel is konzultálni, én is hiányolom, hogy legalább egy pár mondatot ha válthatnánk egymással. Jó lenne.

  4. Sziasztok! Örülök ennek az oldalnak, mivel én is begyűjtöttem ezt a kórt. Három éve diagnosztizálták, de hogy kaptam inhalátoros gyógyszert, és a tünetek elmúltak, nem foglalkoztam vele. Dohányoztam tovább, nem voltak tünetek, kontrollra sem mentem vissza. Ám ebben az évben újra jelentkeztek a tünetek az eredmény ugyan az, csak nagyobb felvilágosítás. Mondanom sem kell, mikor megtudtam hogy mit jelent a COPD (mivel utána olvastam, mert az orvos nem mondta meg, hogy ez mi az ördög) rám szakadt a világ vége. Nem kívánom senkinek! Azt mondtam, hogy itt a vég, és tüdő nélkül nem lehet élni. (nem is) Pánik rohamok törtek rám, felkészültem a legrosszabbra. Csak bújtam a gépet, és keresgéltem. Találtam több oldalt, és kezdtem megnyugodni, mivel pislákol a fény, nem azonnali halálos a kór. Mindenkire szükségem van, mivel minden hozzászólásból le lehet csippenteni valamit Úgy döntöttem, hogy meggyógyulok, még akkor is, ha ez a mai álláspontok szerint lehetetlen. Említettétek sok helyen a légző gyakorlatok fontosságát, amit a szakorvosok is hangsúlyoznak. A gyógyszerektől idegenkedek, mivel egy gyógyszer mellékhatásokkal rendelkezik, amelyre adnak egy következőt, újabb mellékhatásokkal, újabb gyógyszerekkel stb. Már nem is kell a COPD. Nagy reményt fűzők a Buteyko módszerhez, amelynek állítólag van tovább fejlesztett változata is .Minden érdekel, mert meg akarok gyógyulni. Különben is ! Az unokám az esküvőjén akar látni. De még csak nem is gondolkozik róla. Pláne udvarló nélkül.

    1. Üdv neked és boldog új évet! A gyógyszerek közül annak van mellékhatása tudtommal, amit általában rövid ideig adnak vészhelyzetben, pont ezért nem szedhetőek folyamatosan. Én olyanokat kapok, amiket lehet tartósan szedni és nem ártanak. Beszéld meg tüdőgyógyásszal, ha nincs olyan, akiben bízol, akkor küldök neveket levélben; ezek a gyógyszerek NAGYON lelassítják a romlást, úgyhogy ne szúrj ki magaddal azzal, hogy mellőzöd őket.

      1. Boldog Új Évet kívánok mindenkinek. Köszönöm a válaszod. Érdeklődök, mi a véleményed a Butejkó légzéstechnikai módszerről. Ismered?

      2. kedves Mihály örülök hogy megtaláltam ..én is szeretnék egy kis felvilágosítást a gyógyszerekről mivel az orvos semmit nem mondd csak váltogatja ,nem jó váltogat ez sem jó…köszönöm
        neszvecskojudit@gmail.com a cím ,köszönöm és jobbulást kívánkok önnek.

        1. “én is szeretnék egy kis felvilágosítást a gyógyszerekről”

          Hát gyógyszerekhez nem értek, nem vagyok orvos és nem tudom, orvost hogyan lehetne váltani… 🙁

          1. “nem tudom, orvost hogyan lehetne váltani…”
            Csak költözés okán kényszerültem rá, de a más okból történő váltásnak is állítólag az a menete, hogy bemész az újonnan választott dokihoz, közlöd, h szeretnél ezentúl hozzá…ha nincs tele, vállal, és ők átkérik a papírokat a régi dokidtól. Azt hiszem, neked nem is kell a műveletben egyéb módon részt venned…

            Rühellem bevallani, hogy ma mikor keltem fel, de olyan jól esett ez a sok alvás, fetrengés a meleg takaró alatt, hogy még az ízületeim is megköszönik. 😀

            Legyen szép napotok, jóóó sok levegővel!

  5. Szervusztok, kedves Betegtársak!
    Örömmel találtam a blogra, így nem vagyok annyira egyedül! Természetesen én is COPD – beteg vagyok, súlyosbítva egy gyerekkori angolkór miatti mellkas-deformitással, már eleve gátoltabb légzéssel, többszöri tüdőgyulladással, ülő foglakozással …Szóval, nehéz a teher. Jelenleg akupunktúrával kísérletezünk az erre elhivatott orvossal – még nem sok eredményét látom! Van esetleg tapasztalatotok? Csütörtökön megyek először gyógytornászhoz, nem tudom, mire megyünk, nagyon gyorsan leesik a véroxigén-szintem kis terhelésre is, de tudom, erősíteni, tornászni is kell/ene!
    Bemutatkozásnak ennyi!
    sziasztok
    logisti

  6. Üdvözöllek Benneteket, kedves Sorstársak – elsősorban Mihályt, akinek köszönet a blog indításáért. Talán nem véletlen, hogy a véletlen mégis ide vezetett. 🙂
    Azt hittem, egyedül vagyok a gondommal, de úgy látom, többen vagyunk az általam elképzeltnél. 58 éves vagyok, mehetek nyugdíjba – amit anno úgy terveztem, hogy mindenre, amire a munka mellett nem volt időm, majd pótolom. Hát, úgy látom, az elképzelés az is marad. Piszok lelkiismeretesen dolgoztam le a 40 évemet, egy hónapig nem voltam betegállományban, csak amikor a gyerekeimmel volt rá szükség. (Be se mondom, az eb se vakkantott rá…)
    Ergo, lázasan is, mindenféle nyavalyával..és persze, hogy bagóztam. Sokat. Stresszoldó volt, számomra tényleg. Sok baj, betegségek, halálesetek, és még nincs vége a sornak. Tuti, hogy akkora pánikbeteg is vagyok, mint ide Lacháza. A COPD-vel ez év májusában mentem dokihoz – FEV1: 37% (tudom, szar eredmény…), 2 hónap alatt feltornáztuk 43%-ra. Állítólag majd javul még… az orvos “megdicsérte” a türelmemet, mert némi légszomj már 2 éve…de ugye, a munka…. viszont, kaptam egy piros pontot, mert egy éve nem dohányoztam már májusban. “Vicces”, de leszokás után egy ideig mindenféle inhalátor nélkül is volt jobb. Most kapok 2×1 fújásra hörgtágítót, szükség esetén rohamoldó… egy év múlva kell visszamennem. Ezek szerint mégse olyan gáz?
    Ahogy olvastalak Benneteket, a mozgást ajánlja mindenki – hát, van 2 db 3 kg-os súlyzócskám, azt szinte rendszeresen használom, a karom ok is, de menni nehezen…illetve a bánat tudja. van, hogy simán elmegyek 1800 m-t, közben még beszélgetek is, máskor a 250 m-re lévő buszmegállóba olyan parával sétálok ki, hogy zihálok. Észrevettem, hogy ha időkorlátaim vannak, akkor sokkal rosszabb. Megállásokkal másztam úgy 1 hónapja 3 emeletet is naponta, de odahalok, ha látom, várnak rám…
    Van , hogy úgy érzem, elmegyek a világ végére (naná, a székről nagy a szám…), máskor a kapuig ki-és be befullaszt. Félek elindulni itthonról, még ügyintézni is, mert “mi van, ha nem kapok levegőt, vagy rosszul leszek…” gondolattal nem lehet lazán kimenni. Mit csináltok hasonló esetben? Mi a biztosítéka annak, hogy ha elindulok, oda i s érek? Van egyáltalán? Lehet?
    Végre mehetnék szabadon, amikor és ahova akarok….nem folytatom a mondatot, mert elbőgöm magam.

    Köszönöm, ha adtok nekem is tippeket, segítséget a megoldáshoz – ha már van ez a nyavalya, jó lenne minél élhetőbb módon együtt élni vele.

    Köszönöm, hogy elolvastatok, jobbulást kívánok minden Sorstársamnak. 🙂

    1. Örülök, hogy leírtad részletesen a gondjaidat, szerintem ez tanulságos mindnyájunknak, akik hasonló cipőben járunk. Vagy nem merünk járni.

      “…máskor a kapuig ki-és be befullaszt”

      Nagyon nagyokat ingadozik egy tüdőbeteg állapota, ami nem jó hír, de ha ezt tudjuk, akkor kevésbé ijedünk meg. Talán.

      “Félek elindulni itthonról, még ügyintézni is, mert ‘mi van, ha nem kapok levegőt, vagy rosszul leszek…’ gondolattal nem lehet lazán kimenni.”

      Lehet, hogy néha nagyobb a félelem, mint a veszély, de persze nem akarom lebecsülni a nehézségeidet. Előfordult már, hogy elindultál és útközben rosszullét fogott el? Nehéz ez, mert persze jó az óvatosság, de ha átmegy szorongásba, az nagyon agyonnyom.

      Van egy pár csodaszer a puttonyomban.

      Az adagolás: ha nehéz a menés, meg lehet próbálni lassabban menni, megállni, pihenni, újra nekiindulni. És közben folyamatosan a légzésre figyelni, nem a parára.

      A gyakorlás biztonságos körülmények között: amikor úgy érzed, hogy egy kicsit nyamvadt vagy, elindulsz mégis óvatosan, lassan, csak a lakásban vagy a ház körül és figyeled magadat. Ha javul a helyzet, továbbmész, ha romlik, lassítasz, ha nagyon rossz, leülsz. Ezt megcsinálhatod akkor is, amikor jól vagy: mész addig a lakásban vagy a ház körül, míg el nem fáradsz és akkor még egy kicsit tovább mész. Fáradtan a légzés is nehezebbé válik és ilyenkor lehet gyakorolni ‘puha’ körülmények között a nehézségekkel való küzdelmet.

      Segítő bevonása: valaki elkísér a gyakorló útjaidra lelki támasznak, aztán ezt fokozatosan el lehet hagyni, távolabbról követ, aztán már csak otthon vár, hogy visszaérj. Mintha egy kisgyereket tanítgatnál, hogy elmúljon benne a félelem – a betegség gyereket tud ám belőlünk csinálni… szóval nem kell ezeket a dolgokat szégyellni.

      A vészhelyzet esetén alkalmazandó légzés gyakorlása: erről ebben a posztban a ‘Légszomj megszüntetése’ cím alatt írtam, van benne videóra hivatkozás is, ami sajnos angol nyelvű, de érdemes megnézni, biztos hajlandó valaki segíteni, ha nem tudsz angolul. Sokkal gyorsabban meg lehet szüntetni egy rohamot, mint ahogy az ember gondolná.

      Az oxigén legyen veled, sápadtarcú testvérem!

  7. Kedves Mihály, köszönöm a gyors választ – már többször elolvastam. 🙂
    Egyfajta (meg)erősítést ad ahhoz, hogy van, amit ha ösztönösen is, de jól csináltam, és sok olyan tipp van benne, amit meg kell tanulni. Piszkosul nem könnyű lemondani valamiről, ami eddig természetesen működött…főleg, mivel sportoltam, a mozgás mindig is életem része volt. Igaz, az elmúlt két-három évben idő hiányában elmaradt a szervezett mozgás, de bicikliztem.

    Lenne néhány kérdésem, ha időd engedi, köszönettel olvasnám válaszodat.
    Szóval: igaz, kissé rendszertelenül, de sűrűn olvasom ezt a blogot – tudod, mint mikor a gyereket beeresztik a karácsonyfa alá – most, azonnal, mindent. 😀 Jó, jó – fog ez lassulni 😀
    Írtad valahol , hogy vettél egy pulsoximetert, javasoltad a beszerzését – megtettem. Ki is próbáltam mindjárt, és piszok büszke voltam, mert oxi-szint 97-96% (ami a használati útmutató szerint klassz), pulzus 98 körül…..bánat se tudja már, ennél mi a normális. :))))) Aztán, hamar futottam pár kört a lakásban, pakolásztam, és eszembe jutott, hogy na, akkor most is mérek….besírtam. A pulzust nem néztem annyira, mert sokat nem emelkedett, de az oxigén lement 88%-ra.
    Kérdésem, hogy Te mikor, milyen helyzetekben, mennyi idővel x tevékenység előtt-után mérsz, szóval – mikor használod? És kérlek, segíts a látottak értelmezésében. A használati útm. szerint ezzel a 88%-kal már rohammentő után kellene kiabálnom…ezzel együtt, örülök neki, hogy megvettem.

    Azt a légszomj esetén alkalmazandó technikát nagyon sokat kellhet gyakorolni – amikor nincs levegő,, képtelen vagyok bent tartani…pedig igen, tudom……

    Néha olyan érzés a “nem kapok rendesen levegőt”, mintha teletöltöttek volna vattával, és azon keresztül kéne lélegeznem. Gyakran jól esne az az “ásításos” , érezhetően kapott levegő….

    Aztán: mennyi idő után lesz érezhető az a javulás, amit ígértek? A háziorvosom azt mondta, lesz jobb (nem tudom, a %-érték, vagy az érzés)….valahol azt olvastam, cca. fél év, mire valósan érezhető a gyógyszer hatása. Brimica Genuair 340/12, amit fújok- 2x naponta. (Tudom, nem vagy orvos, de hátha ismered….) Rohamoldónak Ventolin. Úgy érzem, mintha fújás után 1,5-2 órával lenne a legjobb….de volt már akkor is nem szuper, főleg, ha helyzet volt. Rosszul érzem? Az idegek játéka?

    Hosszabb távú megélése is érdekel a dolognak…jól emlékszem, hogy itt olvastam valahol, hogy akár 8 km-t is gyalogol COPD-s? Vagy az a 37-43%-kal irreális még álomnak is? Ne haragudj, lehet, hogy sok hülyeséget kérdezek, de ha jól rémlik, Te a 3-4 év “gyakorlattal” már ugyancsak veterán vagy ebben a témában. 🙂

    Holnap szabad levegő, pajtik, nagy tér, izgatott vagyok, remélem, nem csak ülök majd, mint nyuszi a fűben – de a barátok, a lelki támasz, amire válaszodban hangsúlyt fektettél, meglesz.
    Köszönöm, sok hasznosítható levegőt kívánok! 🙂

    1. “Piszkosul nem könnyű lemondani valamiről…főleg, mivel sportoltam, a mozgás mindig is életem része volt.”

      Nem kell lemondani, sőt. Csak bele kell törődni, hogy mások a célok. Ki kell kísérletezni, hogy a nagyon ingadozó erőnléted mellett mikor mennyit bírsz, hogyan tudsz bemelegíteni, hogyan emeld az adagokat… Nagyon rá lehet cuppanni az ezekkel való művészkedésre és a fejlődés sem marad el. Az egyetlen, amit nem lehet visszahozni: az önfeledt hajtást, amikor hosszú ideig tud az ember intenzíven futni, biciklizni, úszni, teniszezni – hát ebbe bele kell törődni és passz. De küzdenivaló meg a szervezetedre figyelni való, az aztán van degeszre és hát ez is a sport része. Ugyanolyan, mint amikor valaki hobbisportolóból bajnokká válik, mert megtanulja, hogyan tudja kihozni magából a legtöbbet.

      Az oxigénszint-mérés:

      Én eddig csak akkor mértem, mikor rosszul éreztem magam, olyan mérést nem csináltam, mint te: jó állapotban terhelés előtt és után. Az a tippem, hogy ha nem érezted rosszul magad, akkor semmi baj; és aztán érdemes lenne a terhelést követő pihenés után is mérni. Ha gyorsan helyreállt az előző szint, akkor valószínűleg aggodalomra nincs ok. (Más aggódnivaló után kell nézned, biztos találsz a ház körül.)

      “Azt a légszomj esetén alkalmazandó technikát nagyon sokat kellhet gyakorolni – amikor nincs levegő, képtelen vagyok bent tartani…”

      Hú, itt valami félreértés van, légszomj esetén rohadtul nem kell bent tartani a levegőt, isten ments. Ezt hol olvastad?

      “Gyakran jól esne az az ‘ásításos’, érezhetően kapott levegő”

      Vagyunk ezzel így egy páran. 🙂 A kifújásra koncentrálj, ha sok levegőt kilöksz, bejön helyette másik önként és dalolva.

      “mennyi idő után lesz érezhető az a javulás…valahol azt olvastam, cca. fél év, mire valósan érezhető a gyógyszer hatása”

      Nem értek hozzá + biztos, hogy nagyon egyéni + nagyon függ attól, hogy mennyire ügyesen edzed magad. Szállj le a jövővel való foglalkozásról, frusztráló, káros, értelmetlen, trágya dolog. A MOST létezik csak, meg esetleg a holnapi nap és kész. A jövővel foglalkozzanak a futurológusok, de azok is csak másokéval…

      “Rohamoldónak Ventolin. Úgy érzem, mintha fújás után 1,5-2 órával lenne a legjobb”

      Azt hiszem, ez így működik, nekem is ez volt a tapasztalatom és az orvosom is ilyesmit mondott.

      “jól emlékszem, hogy itt olvastam valahol, hogy akár 8 km-t is gyalogol COPD-s?”

      Persze, okos edzéssel idővel simán. Mármint amikor jó állapotban vagy, az ingadozást nem lehet elégszer említeni, mert ha nem készülsz rá föl lelkileg, elkeseredsz.

      “lehet, hogy sok hülyeséget kérdezek”

      Pont azokat kérdezed szerintem, amik mindnyájunkat izgatnak.

      “igaz, kissé rendszertelenül, de sűrűn olvasom ezt a blogot – tudod, mint mikor a gyereket beeresztik a karácsonyfa alá”

      Kössssssz. Kapsz egy törzsolvasói oklevelet.

  8. Várom a törzsolvasóit! 😀
    Az elmúlt napokban jószerével csak olvastam – egyéb teendőim mellett – illetve, természetesen gyakoroltam….több-kevesebb sikerrel.
    Azt azonban már az elején megállapítom (nem új keletű), hogy nagyon nagy igazad van ebben a kilégzés ügyben…”A kifújásra koncentrálj, ha sok levegőt kilöksz, bejön helyette másik önként és dalolva.” – Hát, ha még annyira nem is dalol, de alakulgatni fog, azt hiszem.

    A parámmal kell kezdenem valamit, ebben is sokat segít a blog olvasása, az igazolások, amit örömmel konstatálok – hiszen van, amit tapasztaltam én is, de nem voltam biztos benne, hogy spontánul jól reagálok rá. Innen már tudatosabb lesz. 🙂
    A kád iménti kisúrolása sokkal könnyebben ment, mint szokott – azt hiszem, ez most így hirtelen tűrhető teljesítmény….

    A másik gondom a mozgás: a sok állás, a valamikori sport (anno még a vékonytalpú “dorkóban” az aszfalton…) ugyancsak kikezdte a gerincemet, ízületeimet. Néha menni is úgy tudok, mintha teli lenne a pelus….olyankor lazítsak légzőgyakorlatokkal, mert a terheléses mozgás nem működik? Tényleg iszonyúan fájnak – szinte mozdíthatatlan.

    A hétvégi bandázás jó volt, pakolásztam is, jó levegő volt, csak egy ideig piszkosul meleg….Ti, Te is úgy érzed, hogy az a nagyon meleg fullasztó?

    Biztos, hogy jövök még, sok hasznos tanácsot olvastam eddig is – és még nem értem a végére…ja, és azt a levegő visszatartási dolgot nem Te írtad le, Mihály – csak utaltam rá, hogy olvastam valahol. Ne haragudj, ha félreérthető voltam.

    Sok levegőt kívánok! 🙂

    1. Az izületek:

      Hát a fájó izületek tényleg nagyon keresztbetesznek a mozgásnak. A biciklizés (szabadban vagy szobakerékpáron) izületkímélőbbek, mint a gyaloglás; az úszás is ilyen és hát persze ott van a tornázás, amit ülve és fekve is lehet csinálni. Tervezek írni egy posztot a statikus, izometrikus gyakorlatokról, mert ezek erősítenek is és könnyű fokozatosan növelni az adagokat, továbbá egy tüdőbeteg jobban bírja ezeket, mint egy kardiózást. Olyasmire gondolj, hogy egyik kezeddel húzod a másikat vagy tolod a falat vagy ülve az asztal lapját. És hát nyilván a légzőgyakorlatok. A légzőizom-erősítők nehezítik a légzőtornát, így abból is sport lesz.

      Mindenképp érdemes gyógytornásszal beszélgetni, tudok küldeni elérhetőségeket, ha nincs neked.

      “Te is úgy érzed, hogy az a nagyon meleg fullasztó?”

      Én leginkább a párás meleget bírom utálni.

      “A parámmal kell kezdenem valamit”

      Mindenképpen megint ajánlom a ‘Légszomj megszüntetése’ részt ebből a posztból.
      Ha megtanulod kihúzni magad egy rohamból, az megnöveli az önbizalmadat.

  9. Köszönöm a gyors reagálást.
    Az a poszt azt hiszem, nagyon jól fog jönni, nyilván nem vagyok egyedül ezzel a problémával (sem).
    A gerincemre egy kis krokodiltornát csinálgatok – a neten találtam, többet kipróbáltam, ez mellett tettem le a voksomat, mert jól érzem magam utána. Úgy hallottam, az ember csinálja azt, ami jól esik…. ez nem megerőltető, kényelmes a tempója, és rájöttem, hogy törekszem alvás közben már évek óta erre a pozícióra- a kissé “kicsavart” testhelyzetre. A boka-térd-csípő már sokkal nehezebb ügy. Szóval, a magam részéről várom. 🙂

    A biciklizést is kifejezetten élvezem, de sajnos nincs rá lehetőség, hogy mindenhova azzal menjek, így meg kell tanulnom járni. 😀 😀 De “sportnak” tuti, hogy megtartom – köszönöm, hogy megerősítettél ebben is. 🙂 Talán a félelmeimhez az is hozzájárult, hogy mindenhova rohanva kellett mennem, bicikli gyorsabb volt, gyalog alig…és amikor gyalogolnom kellett, úgy éreztem, megyek, de nem haladok.

    Honnan tudtad, hogy azt a “Légszomj megszüntetése” c. fejezetet olvastam a legtöbbször? :-O 😀 …és még meg is fogom tanulni……szóval, sokszor visszatérek.
    Képzeld, a facen olvastam egy véletlenül talált oldalon, hogy egy 25%-os pasi is éli az életét, optimistán – okos időbeosztással. (Ezt csak azért írom, hátha van itt még olyan kezdő, mint én). Azt hittem, az én 37-43%-ommal már készíthetem a fehér lepedőt.

    Pára is lehetett a levegőben…sok? Biztos, mert hogy ezen elgondolkodtam a válaszod kapcsán, voltam már kint melegben, amikor semmi bajom nem volt.
    Gyógytornászhoz kissé körülményes lenne rendszeresen eljutnom – de ha videón is tudsz ajánlani tornát, nekem nem kell hozzá lakodalmas tömeg, hogy nekiálljak….aztán, ha az adminisztrációs minden összeállt, kissé talpra állok, merek magabiztosabban mozogni – le se fognak tudni kötözni. 🙂 Annyit fogok menni, mint a mérgezett egér. 🙂

    Köszönöm az eddigi erősítő, segítő szavakat!

    1. “A gerincemre egy kis krokodiltornát csinálgatok”

      Azt én is szeretem, nyújt és lazít. Ez csak az egyik dolog, gerinctornát erősítésre is használhatsz és szinte biztos, hogy fontos is lenne, ha fájdalmaid vannak.

      Ha meg a szívedet és a tüdődet akarod dolgoztatni, azt is lehet gimnasztikával. Például árnyékbokszolj vagy csak gimnasztikázz hol üres kézzel, hol kis súlyzóval, hol gumiszalaggal olyan intenzitással, hogy kicsit a nyugalminál erőteljesebben kelljen venned a levegőt és kész a kocsi. Elkísérletezgetsz a tempóval és az időtartammal, megtanulsz a légzésedre figyelni, variálod a mozgásokat…

      Szinte minden gyakorlatnak van könnyített változata, egy idő után rá fogsz jönni, hogy egy mozgást hogy tudsz úgy megváltoztatni, hogy neked is menjen.

      “A biciklizést is kifejezetten élvezem, de sajnos nincs rá lehetőség, hogy mindenhova azzal menjek.”

      Egy szobabringa sem hülyeség ám.

      “Gyógytornászhoz kissé körülményes lenne rendszeresen eljutnom”

      NEM kell rendszeresen. Elmész, tanulsz, hazamész gyakorolsz és valamikor megint elmész. Rohadtul megéri, hidd el nekem, a légzőtornák és a gerinctornák miatt is.

  10. Az a törzsolvasói… 🙂 🙂

    Örülök, hogy egyet értünk abban, hogy ami jól esik, az nem árthat – gondolok itt főként a krokodil tornára. Óvtak tőle, hogy árthatok vele magamnak….de ha jobb, az azt hiszem, nem az ártás kategória.
    Rá fogok feküdni arra az erősítésre – mert bizony, fáj….nap végére gyakran olyan, mint akit a nap folyamán apránként vertek a földbe.

    A leírt ötletek tetszenek – bevallom, nem tudtam, mi és mennyire dolgoztatható – a mértéket nehéz még belőnöm. Vagy elkezdek aggódni, ha szaporábban ver a szívem némi dolgoztatás után, bár ennek oka lehet az, hogy nagy svunggal állok neki mindennek – mint régen – aztán jön az árnyékra vetődés, rájövök, hogy nem megy és elkeseredem. Igyekszem kitapasztalni, mi az a tempó és mennyiség, ami nekem jó – adott pillanatban, helyzetben, állapotban.

    A biciklivel kapcsolatban azért írtam, hogy nem lehet mindenhová menni vele, sajnos, mert olyankor gyalog kell – és nekem az a nagy parám…..egyébként, van szobabicikli, igaz, a maga nemében talán roggyantabb mint én, de néha tekerek rajta – főleg azért, mert azt hajtani kell folyamatosan, míg az utcain néha lehet pihenni, mert gurul magától. 🙂

    A gyógytornászt megfontolom, illetve tuti igazad van – a lehetőségeimet fontolom meg. Most elég sok olyan újdonság van, amihez alkalmazkodnom kell, megszokni, ehhez adódik ez az egész nyűg…de jövök, olvasni sokat fogok, mert hasznosnak ítélek minden eddig megismert információt, ötletet.

    Köszönöm!

    1. “Rá fogok feküdni arra az erősítésre – mert bizony, fáj”

      Talán az erősítésnél is fontosabb a fájós hátúaknak szerintem a puha átmozgatás. Például vállkörzéseket végzel különféle kartartásokkal lassan és úgy, hogy NEM a teljes tartományban csinálod, szóval kisebb köröket csinálsz, mint amekkorákat bírnál. Minél több izmot meg kell próbálni lágyan átmozgatni, hogy szűnjenek a görcsök.

      Akinek fáj a háta, annak egyes izmai folyton össze vannak húzódva, mások meg állandóan ki vannak nyúlva és ebből aztán rossz tartás és másodlagos fájdalom lesz. A puha átmozgatás és a masszázs ellazítja szegény izmokat.

      Továbbá ha erősítesz (összehúzol) egy izmot, akkor utána finoman, lassan nyújtsd is meg és fordítva (nyújtás után összehúzás). És érdemes oldalanként átmozgatni, nemcsak egyszerre a két oldalt; meg ha érzed, hogy valami fájdalmasan moccan, akkor kapjon több mozgatást, de nem erőltetve, mindig csak a fájdalomhatárig.

  11. A kommentjeidet is többször elolvastam már – a válaszokat a felütésekre….és a saját problémámat ennek kapcsán meg is fogalmaztam magamnak, a teendővel egyetemben: nem szabad erőteljesen figyelembe vennem az időt (legalábbis nem mint teljesítmény mérőt), és csak lazán…könnyen, nincs teljesítendő sem tempóban, sem kilóban, sem bármi más mérhetőben. Az csak stresszel – meg kell tanulnom elengedni ezeket a mércéket.

    Azt a puha átmozgatást a végtagjaimra is igyekszem alkalmazni – néha úgy érzem, csak fájó ízületekből vagyok összerakva.

    Ma már mozogtam kicsit máshogy is, mint súlyzókkal…. vigyorogva, zenére – egyedül lévén a lakásban, Despacito (ha már tolakszik elém), lazán, az így hirtelen két perc laza, mosolygós mozgás volt….igaz, azért kicsit megdolgoztatott.

    …és olvasok, tanulom tovább a nekem leginkább hasznosíthatókat….

    Nagyon szeretnék hamarosan valami “komoly” sikerről is beszámolni. 🙂

    1. “nem szabad erőteljesen figyelembe vennem az időt (legalábbis nem mint teljesítmény mérőt)”

      Igen, illetve méricskélni szabad, de KITŰZNI előre teljesítményt nem nagyon, ha beteg az ember. Annyit kell csak kitűzni, hogy ‘valamit csinálni fogok’ – utána meg majd alakul a dolog.

      “Ma már mozogtam kicsit…vigyorogva, zenére”

      Hú, ez nagyon jó ötlet. A zene. Könnyebb zenére kalimpálni, nem olyan unalmas.

      “Nagyon szeretnék hamarosan valami “komoly” sikerről is beszámolni.”

      Felvidámítana az ilyesfajta komolyság.

  12. Az időnek olyankor van jelentősége, ok a méricskélésre, amikor pl. buszhoz kell igyekezni…és piszkosul nehéz belőni az indulás időpontját. Épp a dili miatt. Volt, hogy egy egyébként 3 perces úton 15 percig vánszorogtam, de volt, hogy 20 perccel hamarabb indultam és elértem az előző járatot, mint amire igyekeztem. Sajnos, kivédhetetlen – ha menni kell, menni kell. Ehhez, ennek végrehajtásához (többek közt) adnak segítséget ez itt olvasottak. Légzőgyakorlatok, pszichés megerősítés. Igaz, nem megy egyik napról a másikra….

    Igen, át kell állni az “ahogy esik, úgy puffan” felfogásra – még akkor sem lesz mindig olyan puffanós a dolog… 🙂

    Megfogadtam azt a tanácsot, hogy itthon gyakorolni…a szobában, ahol akkor hagyom abba, állok meg pihenni, amikor akarom, úgy érzem. Könnyebb, mint kint, mert: itt nincsenek belátható távolságok, egy szobát csak körül tudok járni…és nem érzem a lábamban 5 perc után sem azt a bokában is megjelenő oxigénhiányt, amit kint….viszont a friss levegő sokkal jobb, már amikor kapok belőle.

    A zenére mozgás – mi több, táncika – azért is esett jól, mert a több felé figyelést is megoldatta, és a mozgás és légzésritmus összehangolását nehezítette azok ellentéte. Tényleg ajánlom….véletlen szülte. 🙂

    Ma csendes foglalkozás, kis torna, kis kert…

    Bízom a vidámító komolyságok eljövetelében is.

    1. “Az időnek olyankor van jelentősége, ok a méricskélésre, amikor pl. buszhoz kell igyekezni…és piszkosul nehéz belőni az indulás időpontját. Épp a dili miatt.”

      Persze – én az edzésre gondoltam, hogy ott ne követeljünk magunktól idő-eredményeket. De ha már busz,ehhez az ötlethez mit szólsz:

      Gyaloglást gyakorolni érdemes lehet olyan útvonalon, ami pl. a buszmegállóba visz. Úgy csinálunk, mintha a buszhoz mennénk, pedig csak tréningezünk. Szerintem szorongás-pusztítónak jó lehet.

      “Megfogadtam azt a tanácsot, hogy itthon gyakorolni”

      És ezt aztán lehet variálni: nemcsak sétálsz a lakásban, hanem sietsz is rövideket; hátizsákban vagy szatyorban kis súlyt cipelsz (szatyorban NAGYON más), leülsz-felállsz többször, térdhajlításokat csinálsz amennyire az izületeid engedik, lehajolsz, mintha fölvennél valamit, felnyúlsz egy magasabb polcra, átlépsz egy képzeletbeli alacsony korlátot, mész tovább, szándékosan lengeted egy kicsit a karodat járás közben…

      Ilyen apró variációk meglepően erősebben megtornáztatják a tüdőt-szívet, mint gondolná az ember.

      “Igen, át kell állni az ‘ahogy esik, úgy puffan’ felfogásra – még akkor sem lesz mindig olyan puffanós a dolog…”

      Nyugi, ha a légzésedre figyelsz és nem a lábad elé, meglesz az a puffanás is.

  13. Ma tekeregtem kicsit – igaz, java részt biciklivel, mert azért most időre haza kellett érnem, de kicsit gyalogoltam is (a bicikli némi biztonságot adott gyalogosan is), nem hajtottam nagyon, a magam kényelmes, napsütést is élvező tempójában.
    Jó volt!

    A leírt tippjeidet ki fogom próbálni – nagyon hasznosnak tűnnek! Nem olyan unalmas, és valóban változatosan “strapál”.
    Igen, a szatyor cipelése körülményesebb – nem is szeretem, mert nehéz már a 2 üveg ásványvíz is, és levegőt csak spórolósan enged be olyankor a tüdőm. (Talán ezért tologatom a biciklit? Annak a kosarába bepakolva nem olyan reménytelen a helyzet…)Megjegyzem: tekintettel van rám a család 🙂

    Azzal nem tudom, mit kezdjek – azt sem tudom, kell-e vele kezdeni valamit – hogy némi gyaloglás után a belégzés hamarabb és gyorsabban megy – a kilégzés lassabban, hosszabban sikerül…jaj, tudom, hogy hülyén kérdezek….szóval, talán jó lenne, ha a belégzést is tudnám kissé lassítani – vagy tévedek?

    Most nem kérdezek mást – általában akkor jut eszembe, amikor történés van – és olyankor írok…remélem, nem tengek túl.

    Néha a lábam elé is kell néznem, azt hiszem – nekem legyen jó napom, ne a közönségnek 🙂

    1. “némi gyaloglás után a belégzés hamarabb és gyorsabban megy – a kilégzés lassabban, hosszabban sikerül…talán jó lenne, ha a belégzést is tudnám kissé lassítani – vagy tévedek?”

      Amikor szükség van oxigénre, akkor erőteljesen érdemes kilélegezni, egészen más az, amikor nyugalomban légzőgyakorlatokat végzünk. Olyankor kifejezetten jó, ha lassan, nyugodtam próbálunk ki- és belélegezni. Terhelés közben hagyjuk, hogy a szervezetünk beállítsa a ritmust; csak akkor ne hallgassunk rá, ha kapkodásra akarna rávenni.

      1. 🙂 Köszönöm – azt hiszem, kezdem kapiskálni. 🙂
        Más: jön az ősz, a hideg, a szél, meg ami ezzel jár. Tudom, hülyeséget kérdezek, de akkor is megkérdezem: élhetjük a napjainkat úgy, mint eddig? Tudom, ÚGY nem, de abban az értelemben, hogy ha menni akarok, akkor megyek, legfeljebb melegebben öltözöm….ha esik, fogom az esernyőt….ha hidegebb van, legfeljebb egy sálat a szám elé (mert egészségesen se szerettem, ha a hideg végigszánkázott a torkomon), …szóval, én döntök, vagy csak és kizárólag a betegségem? csak, mert “vicces”, de amíg nem TUDTAM fixen, hozzáértő szájából a dolgot, addig ment, ha nehezebben is….most, hogy tudom – minden mérlegre kerül…és ez nagyon nem jó.

        1. “jön az ősz, a hideg, a szél, meg ami ezzel jár. Élhetjük a napjainkat úgy, mint eddig?”

          Szerintem igen, csak persze kerülni kell a meghűlést. És nagyon különbözőek ebből a szempontból is a COPD-sek, asztmások, egyéb tüdőbetegek – az én tüdőmet nem zavarja a hideg, van akiét viszont igen. A fokozatos hozzászoktatás biztos nem hülyeség; ha hidegebb lett, akkor először csak rövid időre megyek ki, aztán vissza a melegre, kicsi pihenés után megint megpróbálom.

          A hideg mellett a pára az, ami nagyon kellemetlen bír lenni, szerencsére ez ritkábban van. Ilyenkor mérsékelni kell a járás tempóját, figyelni kell a nyugodt, mélyebb légzésre (a pára azt hiszem, hogy valahogy akadályozza az oxigén felvételét, szóval több levegőre van szükség). Ennél okosabbakat sajnos nem tudok.

          Ja, dehogynem. El lehet költözni valami melegebb, tengerparti helyre.

          1. Most még csak erre – a másik válaszodat még bizony néhányszor elolvasom -. nem azért, mintha nehéz lenne a felfogásom, hanem mert megrágom…. 🙂
            Sok benne a hasznos információ.

            A hideg: hát, sejtettem én, hogy azok a megfázások nem hiányoztak nekem és a kopoltyúmnak….illetve, az még elment volna, de lázasan is mentem dolgozni – biztos, hogy azzal sem tettem jót magunknak.
            A hideg, ha nem az a lélekfagyasztó – talán engem sem zavar – a frissességét viszont hálásan fogadtam már akkor is, amikor nem tudtam, hogy van némi gondom.
            Most viszont igyekszem jobban odafigyelni a megfázás elkerülésére – és ezt a fokozatos szoktatást alkalmazni. Nem szeretném megtapasztalni, hogy mikor, mivel kerülhet kórházba az ember….

            Az a párás levegő – na, amikor azt írtam, hogy néha olyan, mintha vattával kitömve kéne szuszognom – az olyan kissé párás kinti levegőben is előfordult.

            Hm…ez a költözés….hogy ez nekem nem jutott eszembe!? :DDDD Jó ötlet – de az ehhez szükséges ötösre annyi az esélyem, mint lefutni a marathont…. 🙂

    2. “a szatyor cipelése körülményesebb – nem is szeretem, mert nehéz már a 2 üveg ásványvíz is, és levegőt csak spórolósan enged be olyankor a tüdőm.”

      Ezzel én is kísérletezgetek, már csak azért is, mert gyakorlati haszna van (időnként muszáj cipekedni és arra jó edzeni magamat). Az az érzésem, hogy itt is nagy a ‘lelki’ komponens szerepe; arra gondolok, hogy olyan kicsi többletsúlynál is érezhető a légzésen a megerőltetés, ami szerintem fizikailag még nem indokolná a dolgot. A teóriám szerint a szokatlan dolgokra túl erőteljes lélegzéssel és pulzussal reagálhat a szervezet – ilyen szokatlan dolog lehet egy más testtartás, mozgásforma, hőmérséklet, terhelés, satöbbi.

      Nemcsak légzéssel, hanem más testi reakciókkal kapcsolatban is tapasztalható ilyesmi: Amikor először cipel valaki egy adott (nem nagy) súlyt, akkor nehezebbnek érzi, erősen érzi az ujjaiban, vállában a húzást; aztán amikor harmadszor viszi, már föl se tűnik, pedig ennyi idő alatt nem erősödhetett meg semmije. Vagy amikor hirtelen bejön a hideg idő, első nap sokkal jobban fázunk, mint másnap, pedig ugyanúgy vagyunk öltözve: valahogy a szervezetünk rájön, hogy nem kell vészjelzéseket küldeni a szokatlan helyzetről, nincs semmi baj.

      A tüdő- és szívbetegeket ez a jelenség azért sújtja erősebben, mert a szokatlan helyzetre érzékenyebbek, ijedősebbek vagyunk, a pulzusunk és légvételünk erőteljesebben nő meg (amúgy részben feleslegesen) és ettől sajnos be tudunk pánikolni, ami ugyanezen folyamat folytatása, csak rettentően felnagyítva.

      Van egy jó kis módszerem, amit valószínűleg Idegesítsd Magadat néven fogok népszerűsíteni (pusztán azért, mert így az IMA rövidítést tudom alkalmazni rá). A lényege, hogy szokatlan ingerekkel piszkáljuk magunkat és közben figyelünk arra, hogy a légzésünk rendben legyen, így a szervezetünk lassan megtanulja, hogy ne reagáljon túlzott vészreakciókkal minden apró-cseprő újdonságra.

      A szokatlan inger lehet egy kis súly cipelése (először csak otthon, hogy bármikor le tudjuk tenni) hol egyik kezünkben, hol másikban, hol szatyor helyett kézbe fogva egy ásványvizes palackot, hol hátizsákban; lehet a járás tempójának változtatása; lehet járás közben megállás és kis tornagyakorlat végzése (valami nagyon egyszerű, de minden nap más); lehet a sétaútvonalunk variálása; ha rendszeresen légző- vagy egyéb gyakorlatokat végzünk, akkor azoknak a variálása (pár napig az egyik fajtát csináljuk, pár napig másikat)… A tornagyakorlatok közül kiemelném az egyensúlyozást, mert arra biztosan oda kell figyelni – semmi artistamutatvány, csak egy lábon állunk egy ideig kapaszkodva vagy anélkül, nyitott szemmel vagy csukottal (utóbbi meglepően baromi nehéz).

      Aki ezt olvassa, biztos berzenkedik, hogy örül, ha kialakított egy jó kis megszokott életritmust, edzéstervet, az olyan megnyugtató, elandalító; és akkor most kezdje el saját magát stresszelni? Minek? Igen, nagyon-nagyon jók a megszokott edzéskék, mert a megszokás átlendít a lustaságon, de apró, nem fájdalmas, ám változatos ingerekkel közben érdemes bombázni az idegrendszerünket, mert attól fejlődik, rugalmasabbá, ‘bátrabbá’ válik, nem lesz annyira fogékony a pánikra.

      És a változatosságban is lehet rendszeresség, nincs itt semmi ellentmondás: mondjuk hetente kétszer a megszokott rutinunk mellett csinálunk valami mindig-mást is. Megtérül ám nagyon, tessék elhinni. Arról sokat olvastam, hogy milyen gyakorlatokat érdemes csinálni erősítéshez, arról is, hogy fontos a rendszeresség, de arról még nem találtam leírást, hogy a beteg embernek edzenie kell változatos, kicsi ingerekkel az idegrendszerét is.

      Élsportolók és edzőik tudják ezt, ld. például ezt a videót. Itt Michelisz Norbi szépen megfogalmazza, hogy ‘legtöbb gyakorlatnak az a célja, hogy kimozdítson a komfortzónából’.

      Ami az élsportolónak hasznos, az a beteg embernek is hasznos, bármily furán hangzik ez; csak persze a betegnek nagyon kis terheléssel, nagyon leegyszerűsítve kell csinálnia a dolgokat. Nem az a lényeg, hogy hány kilót cipelünk hol így, hol úgy, hanem az egyik lényeg az, hogy az idegrendszerünk hozzászokjon a különböző ingerekhez és ne hisztérikusan reagáljon rájuk – a másik lényeg pedig, hogy amikor valami elvonja a figyelmünket, akkor is tudjuk a légzésünket rendben tartani.

      Az ilyen variált program kialakításához több odafigyelés kell, mint egy folyton ugyanazt ismétlő programéhoz, de NAGYON megéri és van még egy előnye: kevésbé unalmas. Az egyhangúság nagy ellenség, sokszor nem lustaságból, hanem unalomból hagyjuk abba az edzést.

      1. Ezt a posztot sokszor elolvastam – és az ajánlott videót is megnéztem – nem egyszer.
        Nagyon hasznos – félelmetesen pontosan megfogalmazva a pánikhelyzetek, a félelmek.
        Ma, gyalog indultam el – egyedül, biciklit mellőzve. Igaz, volt biztonsági pont – a barátnőmmel megbeszéltük, hogy igyekezettől függően valahol összefutunk. Ez, hogy egyedül – már kibillentett a megszokásból – a bicikli mellőzése dettó.
        És…még egy kutya is elém került váratlanul 😀 Na, attól majdnem futásnak eredtem…. 🙂
        Tökéletesen egyet értek mindazzal a komfortzónával kapcsolatos megállapítással, ami a videóban is hallható.
        És valóban….igazi para mindig attól van, hogy…pl. fúj a szél…eddig nem fújt….esik ….eddig alig esett….sötétebb van….eddig csak világosban mentem ki….és hasonló apróságok, amikre azt hiszem, valamikor rá se bajszintottunk. Most viszont – legalábbis nekem – ezek körül forog minden gondolatom, lépésem, agyalásom…

        A mai séta nagy sikert jelent nekem – mert utána megmásztam még egy emeletet is. 🙂
        Előtte kis kertészkedés is volt…igaz, a gyaloglás közben néha úgy éreztem, nem elég a szusz…de nem fordultam vissza! 🙂

        És még mindig vannak olvasni valók, videók, amiket nem láttam elég alaposan.

        Kérdés: minden nap kell valamennyit mozogni? Mennyit? Mert néha lelkifurdalásom van, ha leülök, esetleg egy nap csak súlyzózom kicsit….

        1. “igaz, a gyaloglás közben néha úgy éreztem, nem elég a szusz…de nem fordultam vissza!”

          Ez nagyon klassz! Most azt kellene kikutatni, mitől fogy el a szusz, mert annak is több oka lehet.

          — Ha elég hamar jelentkezik a dolog, mondjuk 100 méteren belül és aztán egy kis megállással megszüntethető, akkor lehet, hogy csak a bemelegedésről van szó. Egészséges sportolónak is szüksége van bemelegítésre és azalatt magasabb lesz a pulzusa és a légzésszáma, mielőtt beáll az ‘üzemi’ mozgás közbeni értékre. Két dolgot lehet tenni:

          * Elindulás előtt otthon menni 100 métert, leülni kicsit pihenni és aztán elindulni. Ez volna a bemelegítés, ami talán megnyugtat kicsit, hogy az utcán már könnyebb lesz.

          * Vigyázni az elején a tempóra, lassan kezdeni. Könnyen előfordulhat, hogy túl gyorsan kezdesz, mert még friss vagy és ösztönszerűen a régi tempót próbálod, aztán emiatt nagyon gyorsan szalad fel a pulzusod és persze húzza maga után a légzésszámot – ami nagyon kellemetlen. Szép lassan indulj és fokozatosan emeld a tempót akkor, amikor úgy érzed, hogy gyorsabban jobban esne és vedd vissza, mikor túlzásba vitted.

          — Lehet, hogy döntően a félelem miatt fogy el a levegőd, nem a fizikai gyengeséged miatt; ezt nem lehet könnyen szétszálazni, mert a legrohadtabb a szorongásban az, hogy igazi fizikai tüneteket produkál. Gyanítom, hogy ez elég domináns lehet nálad, mert rövid táv megtétele után már jelentkeztek a gondok, aztán elmúltak és a végén még egy égbenyúló első emeletet is megmásztál oxigénpalack és serpa nélkül. Ezzel azt lehet kezdeni, hogy próbálod visszaszorítani a félelmet, hogy hogyan, arról értekeztünk sokat. Ha a légzésre és a tempóra koncentrálsz ilyenkor, az nagyon segít, tudniillik a parára már nem marad figyelem. Szegényre.

          “Ma, gyalog indultam el – egyedül, biciklit mellőzve. Igaz, volt biztonsági pont – a barátnőmmel megbeszéltük, hogy igyekezettől függően valahol összefutunk. Ez, hogy egyedül – már kibillentett a megszokásból – a bicikli mellőzése dettó.”

          Baromi jó ötlet. Új vállalás is van benne, hogy fejlődjön az idegrendszered és védőháló is, hogy ne az arcodon landolj a porond homokjában, ha elvéted a szaltót. Jó, ha van olyan segítőd, aki nem erőlteti rád a túlzott törődést, hanem hagyja, hogy küzdjél is egy kicsit. Szóval nem kényeztet el, de nem is hagy magadra.

          “Minden nap kell valamennyit mozogni? Mennyit? Mert néha lelkifurdalásom van, ha leülök, esetleg egy nap csak súlyzózom kicsit…”

          A lelkiismeretfurdalás kerülendő, lehet, hogy azt jelzi, hogy egy pihenőnapra van szükséged. Ha nyomasztó kötelességgé válik a dolog, akkor megette a fene. Persze a pihenőnap lehet olyan is, hogy kimész ugyan a kapun, de már akkor visszamész, amikor még bőven volna kedv és erő a folytatáshoz. Ilyenkor nem is fárasztod ki magad és fel is gyűlik ezzel a trükkel egy kis tettvágy.

          Akkor nem érdemes otthon maradni, ha érzed, hogy fizikailag rendben vagy, de a félelem kezd el diktálni, mondjuk azzal az indokkal, hogy most éppen sötétebb van. Ilyenkor a csakazértis a helyes. Meg a dafke.

          “És még egy kutya is elém került váratlanul. Na, attól majdnem futásnak eredtem.”

          Hű, ez nagyon jó, ha ilyen egyszerű. Csak egy kutyát kell alkalmazni és futni fogsz. De azért ne felejtsd el a mondást, hogy ‘a COPD-s embert könnyebb utolérni, mint egy sánta kutyát’. Szóval gondosan válaszd meg az edzőpartnert! Első körben én egy döglött kutyát javasolnék.

          1. A levegő idő előtti, vagy hamar történő elfogyását azt hiszem, jól tippeled – gyanítom, hogy gyorsan kezdek. Frissen, még van levegő, csapjunk a lovak közé…és talán ez attól is van, hogy a gyors kezdés mégsem annyira gyors, mint valaha. Szóval, igen, kipróbálom az otthoni bemelegítést, de a lassúbb indulást is.
            A para pedig ott jön, amikor a levegő megy. Azzal az érzéssel a gyomromban, hogy “na, ha eddig tudtam is mit kezdeni a helyzettel, most nem lesz könnyű”….pedig hát, tényleg, elő kell szedni, amit olvastam. És az is telitalálat lehet, hogy a félelem – az előbb leírtaktól – veszi el a levegő nagyobb részét. Na, azzal a legnehezebb kezdeni valamit – kicsit úgy érzem, egy kapcsolót kéne átállítani, de be van ragadva – néha izeg-mozog kicsit a piszkálásra, néha majdnem átlendül….de még mindig ragaszkodik az alapálláshoz.
            Nagyon nehéz, és utálok ezen vekengeni állandóan – de akkor is ezt érzem néha a nagyobb problémának. Ördögi kör, mert nyilván a COPD, ill. az ezzel járó gondok is okozzák ezt…..

            A para-videót nézem a legtöbbet….mert az a levegőtlenség…mint anno, amikor 2 ezer m után kellett levegőt venni – de akkor még nem volt tőle para. Kellett, vettem…. 🙂

            A mozgással kapcsolatos “kötelezettség” azért jutott eszembe, mert ha néhanap csak kézműveskedéssel és netán filmnézős dögléssel töltöm az időt, az visszavet? 🙂 Mert egyébként nem igazán érzem magam hulla fáradtnak – de néha könnyebb a döglött kutyával tartani az iramot 😀

          2. “gyanítom, hogy gyorsan kezdek. Frissen, még van levegő, csapjunk a lovak közé”

            Kis kelepce. Ösztönösen ki akarja használni az ember a frissességét: Tegyünk meg minél hosszabb utat, míg jól megy! Aztán kész a túlhajszolás.

            “A para pedig ott jön, amikor a levegő megy. Azzal az érzéssel a gyomromban, hogy “na, ha eddig tudtam is mit kezdeni a helyzettel, most nem lesz könnyű.”

            Ilyenkor NAGYON a légzésre kell figyelni, ami eleinte nem könnyű, mert a félelem nagyon tolakodó jószág ám, azt akarja, hogy folyton vele foglalkozzunk. Kicsit lassít az ember a tempón; tudatosan lereagálja, hogy fellépett a szorongás, elmondja magának, hogy “megjött az aggódás – a légzésemre figyelek, mert annak csak előnye van” és elkezd tényleg a légzésre koncentrálni. Ha erősödik a szorongás, akkor azt is tudatosan lereagálom: “nem szűnik a félelem, valószínűleg csak ő okozza a szívdobogást, de nem vonja el a figyelmemet a légzésről, mert az rossz nekem, szevasz, para, ne haragudj, most nincs időm rád”. Persze lehet, hogy tényleg el vagy fáradva, nem a pánik közeleg, de nem valószínű. A szorongást és a fáradtságot nagyon hamar meg fogod tudni különböztetni egymástól, egészen más ízük van.

            A tegnapi problémáid azért valószínűleg lelki alapúak voltak, mert megmásztál az út végén egy emeletet, ami lényegesen nehezebb, mint az egész megtett utad, a legrosszabb mégis szinte az út elején volt.

            Az érzések lereagálása nagyon hasznos, felhozza tudatos szintre a félelmet, az pedig a fényt utálja, lent a sötétben, a tudatalattiban szeret rombolni és tombolni. Azt szereti a félelem, amikor már a félelemtől félünk, mert akkor tényleg nyerésre áll.

            “A félelemmel legnehezebb kezdeni valamit – kicsit úgy érzem, egy kapcsolót kéne átállítani, de be van ragadva – néha izeg-mozog kicsit a piszkálásra, néha majdnem átlendül…de még mindig ragaszkodik az alapálláshoz.”

            Abszolúte. A technikai részletek kidolgozása és a lustaság legyőzése semmiség a szorongással való küzdelemhez képest. A félelmet tudatosítani kell, nem elnyomni és a technikai részletekkel való kísérletezésre kell koncentrálni.

            “A mozgással kapcsolatos ‘kötelezettség’ azért jutott eszembe, mert ha néhanap csak kézműveskedéssel és netán filmnézős dögléssel töltöm az időt, az visszavet?”

            Egyrészt egy nap kihagyás semmit sem ront, hosszú távú dolgok ezek, másrészt a betegségről való átmeneti megfeledkezés kifejezetten hasznos. Görcsoldó.

  14. Most nagyon elkeseredtem. Még bőgtem is egy strófát.
    Elmentem biciklizni, mondván, majd közben gyalogolok is kicsit – felváltva, a bringa támaszával a biztonságérzetem is megmarad. Kicsit fújt a szél, mire hazaértem, már eléggé…..amennyire jól esett a friss levegő, annyira elkeseredtem, hogy gyakorlások sorozatának ellenére gyalogosan alig mentem 100 métert, a levegőt kapkodtam, mert a kifújt helyébe azonnal kellett volna…..kifújni alig tudtam, pedig fújtattam rendesen, hogy jöjjön az a várt friss levegő.
    Ahogy átgondoltam, kerekeztem biztosan vagy 4-5 km-t, haza már erősebb széllel szemben. Itthon lepakolás, elővettem a pulzoximétert – és bár a pulzus talán elfogadható volt a 94-97-tel (meg is lepett, többre számítottam), de az oxigén 74-77%- igaz, 10 percen belül felment 94-95-re, de addigra már bőgtem, mint a záporeső – sose fogok tudni kimenni, gyalogolni, csak pánikolni, és a lakásban ragadni? Pedig rengeteget súlyzóztam, gyalogoltam itthon, az ízületi fájdalmak ellenére szép lassan, megfontoltan, kertészkedtem is, sokat mozogtam – és 100 m után kint az ájulás kerülget…. mintha betonnal lennék kitömve, ami se be, se ki nem enged semmit. :'(

    1. “elkeseredtem, hogy gyakorlások sorozatának ellenére…” “rengeteget súlyzóztam, gyalogoltam itthon, az ízületi fájdalmak ellenére szép lassan, megfontoltan”

      Nem olyan régen gyakorolsz, markánsan érezhető hatás hetek, hónapok alatt jön össze és akkor is csak átlagban (mindig lesznek rossz napok). A tudatos edzés elkezdésekor mindnyájan türelmetlenné válunk, gyorsan várjuk az eredményt, ami egy marhaság, de ezt mindig csak másoknál tudjuk, a magunk esetében sosem. Az edzéstechnikának a türelem ugyanúgy része, mint például a légzéstechnika, ezt is meg kell tanulni. Szép türelmesen. 🙂

      Idézet egy okos hozzászólásból:

      ‘…piszok nehéz, főként a lelki része…épp attól nehéz, hogy mindig visszatér az ember a startvonalra – ugyanarra….de egyszer sikerülnie kell a kiszállásnak ebből a mókuskerékből’

      Igen, a türelmetlenség (és az ebből adódó elkeseredés) újra és újra sunyi módon visszatér és próbálja szétbombázni a munkánkat. Ezennel kinevezem egyes számú közellenségnek.

      “kifújni alig tudtam” “haza már erősebb széllel szemben”

      A szembeszél még egészséges embernek is fullasztó bír lenni, talán ez eddig nem tudatosult benned. Kicsit lehajtva a fejet mérsékelhető a hatása. Vagy tanulj meg hátrafelé bringázni… 🙂 És rá lehet gyúrni a kifújás erősítésére is, lufival. Felfújod, tüdővel megtartod egy ideig felfújt állapotban, leereszted, újrakezded. Gumikesztyűvel is lehet.

      Meg direkt lehet gyakorolni a szélben való légzést is, ami ugyebár SOKKAL nehezebb, mint szélcsendben: kimész a szabadba, amikor fúj a szél, szembefordulsz vele és vagy álldogálsz vagy csak pár lépést mész. Otthon ventilátorral pótolhatod az elemek haragját. A technikát is megtanulod és kevésbé is fogsz rinyálni tőle, az se árt. Szerintem most a tényleges légzési nehézségeken túl be is pánikoltál egy pöttyet.

      “az oxigén 74-77%- igaz, 10 percen belül felment 94-95-re”

      Akkor szerintem nem nagyon lehet baj.

      “de addigra már bőgtem, mint a záporeső”

      Kiváló légzőgyakorlat.

  15. Megjártam a postát. 🙂
    Jobb napom volt, mint tegnap. Sétáltam is “sokat”. Igyekeztem csak arra gondolni, hogy a levegő ki-bejárjon a maga útján, és hogy ne idegeskedjek semmin, amitől megint jön a para. Talán az is jó volt, hogy ma az ízületeimet is használhatóbbnak találtam – használni tudtam a lábaimat, nem “húzni magam után” érzéssel gyalogolni – talán ez sem mindegy.
    A tegnap és a ma tapasztalata alapján a konzekvencia: nem szabad kapkodni, nem szabad türelmetlenkedni (ezt nagyon kell még tanulnom), nincs verseny gyaloglás másokkal, a autó álljon meg a zebránál, nem én fogok ugrabugrálni neki észt vesztve, próbáljunk valami szépet-pozitívat találni az úton – én ma lefotóztam 🙂
    Olvasom, tanulom tovább az itt található jó és megszívlelendő tanácsokat.
    Köszönöm! 🙂

    1. “…bicikliztem, és sétáltam. Nyugiban. Para itthon maradt. Hülyén hangzik, de beszélgettem magammal – és megpróbáltam nem görcsösen számolni a szuszogást, csak arra figyeltem, hogy menjen ki és jöjjön be is.”

      Nagyon fontos dolgot találtál telibe. Hogy rá kell vennünk magunkat az edzésre, ilyen értelemben kicsit szigorúnak kell lennünk magunkkal, de közben nagyon fontos, hogy türelmesek és megértőek is legyünk. Igen, saját magunkkal szemben. Ha türelmetlenül elkezdjük hajszolni és szidalmazni magunkat, az csak lelki görcsöket, az edzés biztos abbahagyását és elkeseredést fog eredményezni.

  16. Úgy látszik, nekem a Posta az igazi erőpróba…úgy veszem észre, a postásnak is, mert én végzem el a munkáját.
    Megint el kellett mennem a levelemért pénteken – de, ha már….akkor megfogadva a sok jó tanács ide vonatkozóját – elindultam gyalog (na jó, a brinyó afféle lelki támaszként még nálam), és a teljes útszakaszt gyalog tettem meg!! Úgy, hogy apró, rövid szakaszok elérését tűztem ki célul – aztán nem ültem fel a biciklire, hanem azt mondtam, elmegyek még x pontig…aztán, a postánál kötöttem ki. 🙂
    Haza pedig szintén gyalog kezdtem – félútig. Onnan bicaj. 🙂
    Ez így volt 1600 m séta. 🙂 🙂 🙂
    Szóval…ha még mások is olvasnak itt….érdemes a blogban leírtakat megfogadni. 🙂 Én most piszok büszke vagyok ! 🙂
    Köszönöm!

    Ma “csak” némi torna a mozgás….elvégre, szombat van 🙂 🙂
    Kellemes 7végét kívánok mindenkinek! 🙂

    1. “apró, rövid szakaszok elérését tűztem ki célul – aztán nem ültem fel a biciklire, hanem azt mondtam, elmegyek még x pontig”

      Ez nagyon jól szokott működni, örülök, hogy neked is bejött. Arra kell csak vigyázni, hogy ne akarjon az ember túl sokat teljesíteni örömében, mert a túlzott fáradtság aztán elveheti a kedvét a mozgástól. Van, aki elköveti azt a hibát, hogy addig megy a kiindulástól elfelé, amíg el nem fárad és akkor jön rá, hogy még visszafelé is meg kell tennie ugyanazt az utat.

      Még egy fontos dolog van: ha túlságosan kifárasztjuk magunkat, annak a hatását néha csak késleltetve érezzük. Tehát nem az edzés közben vagy a végén vesszük észre, hogy túlméreteztük az adagot, hanem később. Ha másnap szokatlanul fáradtak vagyunk, vagy rosszabb a közérzetünk, akkor gondolkodjunk el, nem vittük-e túlzásba az előző napi edzés-mennyiséget vagy tempót. És persze ne az legyen a következtetés, hogy abbahagyjuk az edzést, hanem az, hogy mérsékeljük a nehézségét; elsősorban a tempóval kell óvatosan bánni.

    2. Nagyon jók az olyan séták, melyeknek konkrét célja van, például a postahivatal elérése – és NAGYON jók (lennének) az olyan séták, melyeknek nincs céljuk és előre elhatározott távolságuk. Fulladás miatti szorongás oldásában segítenek. Kimész az ajtón, gyorsan becsukod magad mögött, a szorongás meg otthon marad.

      Ez azért jó, mert ilyenkor a konkrét célt sem használod a félelmed legyőzéséhez, egyedül szállsz vele szembe; és persze biztonságérzetet ad, hogy addig mész csak, ameddig akarsz – esetleg kilépsz a kapun, sétálsz tíz lépést és vissza is mész. A folytatás már adni fogja magát.

      1. Néha úgy érzem, céllal, “kötelezően”, muszáj-jal kimenni a könnyebb, máskor meg, hogy a laza, cél nélküli elindulás segít.
        Most épp minden más – így marad a kerti helyben topi….levegő, pakolás, emelgetések, bent a torna azért megvan….de nyilván, ennél több kell.
        Talán, átmászni fogok a kapun, mert ez a kinyitom-becsukom valahogy mindig kikészít 😀

  17. Rövid szakaszokban kell gondolkodnom – szinte elölről tanulni minden sétával/gyaloglással kapcsolatos dolgot. És megcsapkodtam a vállamat – az első gondolatom mindig az volt, hogy vissza is vezet az út, azt is saját lábon kéne megtenni. Annak viszont örülök, hogy igazoltál, így már nem érzem olyan bénának magam…….mármint, az aprózással.

    Tegnap tuti nem méreteztem túl semmit, ma sem – így vagy az esős idő, vagy az általad már említett rossz napok, jobb napok váltakozásának éppen rossz napja volt – de alig vártam az esti Brimicát. Kicsit a kertben mászkáltam csak, kevés gyaloglás itthon – de délutántól már úgy éreztem, mintha gázálarcon keresztül kéne magamba küzdenem a levegőt.

    Holnap biztosan jobb lesz. 🙂

  18. Szép napot mindenkinek! Tegnapelőtt voltam három hónapos kontrollon a tüdőgyógyászaton a COPD-mel, hálaistennek javultam a Brimica-nak köszönhetően, meg talán, hogy jó pár hónapja nem dohányzom (egyáltalán nem hiányzik).
    Mivel sok jót hallottam a mátraházi szanatóriumról, kértem beutalót és kaptam is. Ha valaki volt már ott, kérem szépen írja le a véleményét és tapasztalatait.
    Jó lélegzést mindenkinek:)

    1. Szia, Kata, ezek szerint a Brimica megteszi a tőle elvártakat. 🙂 Én is azt kaptam…
      Úgy látom, a mátraházi (vagy bárhol máshol-i) szanatóriumokról nem igazán van tapasztalat – de ha túl vagy a szanatóriumi napokon, azt hiszem, szívesen olvassuk a te tapasztalataidat. 🙂
      Legyen kellemes és gyógyító az ott tartózkodásod! 🙂

  19. Sziasztok, igen, úgy látszik a Brimica tényleg hatásos, még ha van némi mellékhatása is, de persze melyik gyógyszernek nincsen? 🙂

    A mátraházai szanatóriumba nagy valószínűséggel csak jövő tavaszra fogok időpontot kapni, ami nem baj, mert télen azért nem olyan jó ott, nem lehet kimenni a levegőre, mivel ott igen hamar leesik a hó és én egyébként is utálom a hideget. Azóta többekkel beszéltem és mind dicséri a szanatóriumot, sőt a facebookon is van egy oldala, ha érdekel, majd megírom az elérhetőségét.
    Most nagyon szeles az idő, ez sem jó, de itt van az unokám és az naaaaaaaaaaaagyooooon jó!!!!

    További kellemes napot mindenkinek! Jó lenne, ha kicsit gyakrabban írnánk ide, még ha csak beszélgetünk is kicsit.

    1. Szia mindenkinek:)
      Hétfőn muszáj volt bemennem Pestre, ami azt jelenti, hogy itt Fóton (Fótfürdő állomás) kell felszállnom a vonatra. Kb. 1 km lejtmenetbe az állomásig (egy kis hegy tetején lakom). Újpesten szálltam le a vonatról és mentem busszal az Árpád üzletházig. Ott van minden egyben: gyógyszertár, posta, ruhaüzlet). Mivel évekkel ezelőtt ott is laktam, hát még most is imádom 🙂 Remélem idén sikerül visszaköltöznöm, itt utálok lakni, hogy kerültem ide? Ez egy másik történet 🙁
      Nos, mindent elintéztem, vettem magamnak egy pulóvert is. Sajnos a boltban olyan meleg volt, hogy nagyon megizzadtam, meg kellett várnom, míg lehűlök, nehogy megfázzak. Utána metró a Nyugatiig, onnét vissza Fótfürdőre, már a vonaton éreztem, hogy mindjárt összeesem a fáradságtól, de hát haza kellett érnem, felfelé a lejtőn. Nem is annyira légszomjam volt, mint inkább izzadtam. Na mindegy, ma pihenek egész nap. Ja és megtudtam, hogy a a tüdőgyulladás elleni oltás 16 ezer forintba kerül, hogy a francba fogom én ezt a pénzt összekaparni?????
      Jó lenne kicsikét beszélgetni, hátha ráértek néha. Kellemes délutánt:)

      1. Szia, Kata – és mindenki más, aki van, bár nem látható! 🙂
        Gratulálok a szép nagy sétádhoz! :-O Nekem a napokban itthoni kötelezettségek – kötelező kintlét nincs (illetve van, de csak kert) – és vendég akad pár…tehát, azért a napi km megvan 🙂 Sógornőm is volt, beszélgettünk is nagyot, mondtam is neki, hogy kellene sétálgatni napi szinten…..hát, rám bámul, kimutat az ablakon, és megkérdi: Itt? Itt hova a nyűbe tudsz te sétálni?
        Na, szóval, nem csak én gondolom, hogy….persze, menni akárhol lehet…úgy cél nélkül is…de pl. Pesten lemész az utcára és mész, amerre, ameddig, ahova akarsz…itt meg ha megállsz levegőt venni, a Piroska néni kidugja a fejét az ablakon, hogy mit állsz már ott az ablaka előtt, te meg pelenkát cserélsz, mert a frászt hozta rád 😀 😀 Barátnők dolgoznak…én meg próbálom az agyamat át-beállítani arra, hogy végülis, ha kimegyek, abból nem lesz baj – hiszen levegőt tudok venni….na, utálok nyavalyogni – szóval, van még dolog vele. Azért lestrapálom magam egy kellemes és szinte élvezhető szintre tornával, egyfolytában mozgással, csak az a fránya séta kerülne már állandóra a helyére. 🙂
        De odakerül – csak idő. Sok volt az elmúlt néhány év….
        Most ágyat húzok, nagytakarítás, közben szobabicikliztem egy percet (vagy rosszul van beállítva, vagy én öregszem – de rohadt nehéz tekerni 😀 ), és lesz még dolog, találok. 🙂
        Frankó, ha ennyibe fáj a védőoltás….és ebből 2, mert influenza és tüdőgyula ellen is kéne….vigasztaljon, hogy valamelyikből 5 évente egy elég. Addigra letelik a személyi kölcsön, amit felveszel rá 😉 🙂

        1. “itt meg ha megállsz levegőt venni, a Piroska néni kidugja a fejét az ablakon, hogy mit állsz már ott az ablaka előtt, te meg pelenkát cserélsz, mert a frászt hozta rád”

          Ezeket is a szorongás mondja neked, ezeket a teljesen irracionális kifogásokat. Nagyon-nagyon jó, hogy már nem bír rettegésben tartani, ezért most a nyers erőszak helyett szélhámoskodással próbálkozik.

          Ne higgy a kamu dumáinak, tépd le róla az álarcot és fogd be a füledet, amikor megszólal.

          Az orrodat ne.

          1. “Ezeket is a szorongás mondja neked”

            Abszolút igazad van, és ezt tudjuk….van még a tarsolyban pár ilyen kamu duma. 🙂
            Azon vagyok, hogy irtsam őket…lehet, lassan intézni való akad a postán… 😀 😀

        2. “Pesten lemész az utcára és mész, amerre, ameddig, ahova akarsz…itt meg ha megállsz levegőt venni, a Piroska néni kidugja a fejét az ablakon, hogy mit állsz már ott az ablaka előtt”

          Ne hagyjuk már, hogy a szorongás azt mondassa velünk, hogy a tüdőbetegnek a zsúfolt, koszos levegőjű nagyváros jobb, mint egy vidéki hely. Nem hülyeség ez egy kicsit? És tényleg annyira rosszban vagy az ismerőseiddel, akik nyilván tudják rólad, hogy beteg vagy, hogy félni kell tőlük?

          Ez komoly?

          1. Nem a levegőre értettem – a Piroska nénikre. Mert épp ő az többek közt, aki ki nem száll az ember hátából, ha meglát valakit az utcán, és épp neki semmi köze ahhoz, hogy velem mizu. 🙂 Csak arra, hogy ezt udvariasan adott jelzésekből megértse, nincs remény. Viszont gyors, mint az olajozott villám….

          2. “Nem a levegőre értettem – a Piroska nénikre. Mert épp ő az többek közt, aki ki nem száll az ember hátából, ha meglát valakit az utcán, és épp neki semmi köze ahhoz, hogy velem mizu.”

            Ezen el kell gondolkodni, de nagyon. Azért nem mész ki sétálni, mert mit szól Piroska néni ahhoz, hogy miért sétálsz az utcán. Miközben amúgy beteg vagy és fokozottan szükséged van a sétára.

            Ha véletlenül szembetalálkozol a húsz (vagy tíz) évvel ezelőtti önmagaddal és elmondanád neki a fenti két mondatot, mit szólna hozzá?

      2. Sziasztok! -nagyon-nagyon örülök ennek a blognak,amit Mihály inditott,hiányzott hiszen nem találtam sehol segitséget nyujtó,tapasztalaton alapuló blogot,bejegyzést. Amikor rátaláltam, azóta folyamatos olvasója vagyok, s várom az ujabb napok tapasztalatait, majd kezdem előről olvasni. Sok hasznos segitséget kaptam – s köszönöm. Egy kérdésem nekem is lenne,nem tudom Mihály válaszol-e rá,vagy Ti lányok,70 éves vagyok, 4 éve állapitották meg a COPD-t sokat szenvedek vele, nagyon sulyos foku,itt helyben ahol lakom nincs lehetőség légzőgyakorlatok betanitása,vagy egyéb segitség kérésére sem, én magamtól kezdtem el légzőgyakorlatozni,netről leszedett okosságokkal, s szobakerékpározom kint a teraszon télen-nyáron, 3 km-ről kezdtem régen,de most már 12 km-nél járok,nem is merem már emelni,nem tudom nem-e terhelő.Gyalogolni nem nagyon tudok,mert fulladok, kérdésem az lenne,hogy Ti kerékpároztok-e, s milyen táv az,ami a tüdőt nem terheli tul?Ha tudtok válaszoljatok s irjatok sokat,mert mindannyionknak akad hasznos segitség ebben a blogban.üdv.Kőváriné Marika

        1. Szia Marika, (én is 70 éves vagyok)! Nekem idén június elején állapították meg a COPD-t +tüdőtágulást,közepesen súlyos. Én nem kerékpározom, mert sok évvel ezelőtt volt térdműtétem és nem hajlik a bal térdem. Sétálni szoktam és légzőgyakorlatokat csinálni, amit itt tanultam Mihálytól 🙂

          Kérjél a tüdőgyógyászodtól beutalót a Mátraházi Gyógyintézetbe, ahová minden évben elmehetsz, három hétre, ott minden segítséged megadnak neked. Sok barátom jár oda és nagyon szeretik.
          http://www.matraigyogyintezet.hu/egeszsegugy

          Remélem tudtam valamit segíteni és tényleg jó lenne beszélgetni mindenféléről. Addig is könnyű napot neked: Kata

          1. Szia Kata – Sajnos nálunk egy főorvoshoz tartozunk, illetve a helyiek egyhez, aki nem szivesen küld még korházba sem,nem is nagyon probálkoznak a betegek szanatóriummal.Fél évenként megyek javaslatért a háziorvosnak a gyógyszerek kiirása miatt,de be sem hiv, légzésfunkciót a nővérke megcsinálja és utána kapjuk a háziorvosnak szóló javaslatot.Én kérdeztem az aszisztensektől,hogy hol lehetne megtanulni a légzőgyakorlatot,vagy tornát és nem tudtak helyben semmit javasolni, csak Törökbálinton van kórház ott. – ennyi. Ezért örültem nagyon Mihály blogjának,mert sokat segitett nekem is az általa tapasztalt tünetekből tanultam, s a “bolond lány” név alatt iró hölgy tünetei,panaszai megegyeznek az enyémmel, sokszor úgy érzem,helyettem irja. Majd a háziorvosomnak probálom mondani,de szakorvosi javaslat kell szerintem mindenhova. Köszi a válaszod, s irjál segitsünk egymáson,ha tudunk. üdv.Marika

          2. “hol lehetne megtanulni a légzőgyakorlatot,vagy tornát”

            Gyógytornász elérhetőségét levélben tudok küldeni, nem vagyok feljogosítva arra, hogy nyilvánosságra hozzam.

        2. “kerékpároztok-e, s milyen táv az,ami a tüdőt nem terheli tul?”

          Ha megziháltat vagy utána rossz a közérzeted, akkor túlméretezted, valószínűleg inkább a tempót, mint a távot – ilyenkor vissza kell venni belőle és később megint óvatosan növelni (lehet, hogy csak rossz napod volt, ne ahhoz legyen igazítva az edzés). Ha nincsenek panaszaid, akkor hajrá.

          1. Szervusz kedves Mihály, sikerült felíratnom és beszereznem a Shakerdeluxe-ot, meg is mutatták a rendelőben, hogyan kell használni, csak azt nem mondták, hányszor egy nap lehet használni és ez a használati utasításban sincs benne. Nem tudod véletlenül a választ? Előre is köszönöm.

            Legyen sok, jó levegővel teli délutánod 🙂

          2. “sikerült felíratnom és beszereznem a Shakerdeluxe-ot, meg is mutatták a rendelőben, hogyan kell használni, csak azt nem mondták, hányszor egy nap lehet használni”

            Szerintem nincs igazán szigorú korlát – ha nem köhögtet meg, akkor valószínűleg akárhányszor edzheted vele a tüdődet; ha megköhögtet (ami az egyik célja,hogy felhozza a váladékot), akkor biztos nem jó folyamatos köhögéssel tölteni az egész napot.

            Szóval, ahogy érzed. Szerintem.

  20. Sziasztok, Lányok – kedves Kata és Marika 🙂
    Úgy látom, mindenki véletlenül talál ide – köszönhetően jobbára annak a nagy orvosi erőfeszítésnek, amit tapasztalunk. 😀 😀
    Azt gondolom, egyébként, idevetődni hasznosabb volt, mint pár kegyelemmel teljes mondat bárki főorvos szájából. Nekem sem javasoltak semmit, itt tudtam meg Mihálytól, a nála olvasottakból, hogy nem ücsörögve kímélni kell magunkat, hanem dolgozni. Tornázni, mozogni….amiből nekem minden ok, csak a gyaloglás…. 😀 Az némi (sok) frásztól is van – amíg nem nyomták az arcomba, hogy beteg vagyok, azért zihálok, addig ha a világnak a vége volt a cél, akkor addig mentem. Most a betegségtudat is blokkol. Ne kérdezzétek, mitől vagyok betojva, ha ki kell mennem az utcára – azon vagyok, hogy ezt tisztázzam magammal. Mihály nagy segítségemre van – mind a légző-, torna-, és mindenféle mozgás gyakorlatok megismertetésével, mint lelkileg . Nincs könnyű dolga. 🙂 😀
    Én háromszor voltam orvosnál, ebből 1. alkalommal nem jött be a gyógyszer, a 2. alkalommal váltottunk, a 3. alkalommal megegyeztünk abban, hogy így marad – valameddig. Ha baj van, menjek….igazából, azt sem tudom, ezzel mire gondoltak 😀 Bajom van néha a reggeli felkeléssel is – menjek vissza? 😀 😀 Na jó, ez vicc volt…de a papíromon fél év- egy év van, amikor vissza kell mennem. A fél azért került rá, mert a nővérke véletlenül azt írta – így maradt, és kiegészítették az 1 évvel. Szóban azt erősítették meg. Azt sem tudom, ez most jót jelent, vagy sem…hogy egy évig látni sem akarnak 😀
    Most aztán nem tudom, mikor menjek – fél év, vagy egy év múlva. Senki nem mondott tornát, az itteniek viszont valóban jók. 🙂 Szanatóriumról nekem se ejtettek szót – mint az egri vár megadásáról.
    Ha be tudnám állítani az agyamat arra, hogy alapvetően semmi gáz, csak néha kicsit szuszogósabb a helyzet…mennék, mint a mérgezett egér. 🙂 De így is menés lesz a vége, mert jeleztek küldeményt – ergo, a posta tuti cél lesz megint.
    Még csak 58 vagyok, állandóan mentem – nekem sem jó, a hangulatomnak sem, hogy most meg helyben topizok…..és köhögésről nem volt szó még. Én szoktam – nem keveset, bár kevesebbet, mint amikor még bagóztam. Ti hogy vagytok ezzel?
    Lehet, hogy ma már csak olvasni fogok – de örülök, hogy már van egy sarokasztal, ahol többen is ülünk (.és nem a bajnak – a társaságnak szól az öröm) . 🙂
    Sok friss levegőt kívánok! 🙂

    1. Kedves “bolond lány”, nem szeretnék tolakodó lenni, de nem tudnád valamilyen névvel ellátni magad, mert ez a megszólítás… hát nem is tudom :))))
      Nem tudom, neked milyen “Ambuláns lapod” van, de az enyémnek az aljára oda van írva: “Állapotromlás, illetve panasz esetén azonnal jelentkezzen szakrendelésünkön.”
      A tüdőgyógyászok valóban marhára titkolózósak, nekem a házi dokinőm mondta, hogy igenis kell a gyógytornázás!

      Viszont biztosan nem rossz neked, hogy van kivel beszélgetned (sógornőd, barátnők), én viszont teljesen egyedül vagyok itt tavaly november óta, mióta fiamék átköltöztek Dunakeszire, engem meg itt hagytak totál egyedül egy “alvó utcában” Fóton. Ráadásul egy kisebb hegy tetején és persze bolt, rendelő és patika csak lent van (kb. 3 km oda és ugyanannyi vissza). Télen jóformán ki sem tudtam menni, ahogy leesett a hó. Ez azt jelenti, hogy egész álló nap egy lélek sincs az utcán, csak este jönnek haza, a szomszédokat alig ismerem, nemhogy beszélgessek velük.
      Sajnos én hülye, hagytam magam rábeszélni öt évvel ezelőtt, hogy adjuk el az újpesti, nagyon szép és jó helyen lévő lakásunkat és költözzünk ide. Most áruljuk ezt a házat, és én visszaköltözöm Újpestre (tudom, Mihály írta, hogy Pesten nem jó lakni a levegő miatt), de én itt kezdek teljesen megbolondulni az egyedülléttől és depressziós leszek/ vagyok már 🙁 Na most nem panaszkodom tovább, mert sírva fakadok 🙁
      Egyébként az influenza oltás ingyen van, csak a tüdőgyulladás elleni oltásért kell fizetni, még nem tudom miből fogom, de gondolom nagy szükség lenne rá, hogy beadassam?!
      Kellemes délutánt nektek: Kata

  21. Szia Marika, igen, valóban szakorvosi beutaló kell a gyógyintézetbe, de ha esetleg jó viszonyba vagy a háziorvosoddal, megkérheted, hogy írjon egy javaslatot a tüdőgyógyásznak, és tudomásom szerint neki kötelessége fogadni a beteget. Persze lehet, naív vagyok, gondolom mindenhol másképpen mennek a dolgok, de azért én mégis megpróbálnám. Nekem azt mondta a tüdőgyógyászom (Pesten van), hogy szerinte inkább pszichésen fog nekem segíteni a háromheti mátrai rehabilitáció, mire azt mondtam neki, hogy engem nem érdekel, a pszichém majd elintézi a betegségem javulását is. Eddig sok ismerősöm volt ott és mindegyik csak dicsérte és jobb lett az állapota, akár szív- vagy tüdőbeteg volt.
    Kezdem megtanulni, hogy a saját érdekeinket kissé erőszakosan is képviselnünk kell! Pedig én nem vagyok erőszakos természet, de ilyen az élet.
    Nem tudom fent vagy-e a Facebookon, de ott is van egy oldal a mátrai gyógyintézetről, egyébkánt van máshol is az országban ilyen betegeknek, mint mi vagyunk, de nem tudom hol.
    Facebook oldal:
    https://www.facebook.com/pages/M%C3%A1trai-Gy%C3%B3gyint%C3%A9zet/152499541484141

    1. Sziasztok ! Köszönöm,hogy válaszoltatok kérdésemre,beszámoltatok a bajainkról,ki hogy küzd meg vele.Sajnos kemény kenyér ez,de meg kell tenni,mert ezen csak mi tudunk segiteni Mihállyal együtt természetesen,még győzi a nyűgös panaszainkat.Én is itt tanultam meg a zöld betűs részekből nagyon sok mindent, azt,hogy minden nap egy lépéssel többet tegyünk,hogy vegyük a levegőt stb. – sajnos nekem is van már minden bajom ebben a tini korban már minden előjön, sokszor eszembe is jut,hogy ha akkor,amikor előáször dokihoz mentem és nem nyugtatót adnak,hanem talán rátapintanak arra,hogy mitől szorit a rekeszizmom,meg remegek, vége depresszió lett, xanax 0,5 mg.sr. nyujtott hatásu 2 x egy nap,na meg a vérnyomás,pajzsmirigy,szivre gyogyi, mikor nyugdijba jöttem tiz éve semmi bajom nem volt, s most itt járok,hogy csak orvoshoz megyek taxival,de már remegek két nappal előbb – ez nem ujdonság azt hiszem nektek sem. A vérképem teljesen tökéletes,de a tüdőmnél a közepes fokuból lettem sulyos foku és két tüdőgyulladáson is átestem a mult télen,- a tüdőgondozóba semmi légzés,semmi segitség, amikor kérdeztem,hogy mit tegyek,hogy jobb legyen a válasz annyi volt,hogy kérjek segitséget “mit akar maga 30 %-os tüdővel?” ennyi segitség után magamtól a neten okosodok, s a háziorvosom segit gyógyulni,Reggelek azok pokoliak ugyan,mire feljön a lerakodás,nem köhögök ugyan,éppen ez okoz szerintem gondot,addig már fuldoklok is. Szerencsémre a Párom mindenben segit,de én örökmozgó voltam, nem tudom megszokni,hogy nem haladok a gyógyulás felé,hanem vissza inkább. Ezért szoktam légzőgyakorlatozni, már két szobakerékpárt széthajtottam,most kaptam a harmadikat,ez talán birja 48 percet egyfolytában tekerek akkor nem fulladok ,nehezebb,de nem fulladok,csak elfáradok, gyalogolni viszont nem megy,rámjön pánik,minden fene,de nem adom fel.Egy terasz felmosás három részből áll,közben leülni,pihenni,folytatni. Gondolom ennyi panasz elég volt,most már szépet-jót irjunk,amivel nem egymást lehuzzuk,hanem segitjük.Én már az orvosoknál nem erőszakoskodok,a házidokim aranyos öt hetenként jön,meghallgat, felirja a gyogyikat, s biztat,hogy továbbra is tornázzak.Most éppen a pilates tornát csináltam 21 napos volt a neten,hát ugy-ahogy sikerült is,de megy a törökülés. Csak a fulladás tünne már el valahogy. – Legyen szép estétek, jó levegővel és egészségesebben! üdv.Marika

    2. Kata! nem találtam utalást arra,hogy hogyan lehet bejutni, maradt a tüdőgondozoi beutaló szerintem. – majd érdeklődni fogok a háziorvosnál,de az a baj,hogy a pánik,me g a depi rámjön,jobb ha az utcában maradok addig amig,nem teszem valahogy tul magam rajta. Lassu séta,ami napi szinten nem sok,de séta,ha fizikai terhelés van,akkor már fulladok is.- pedig ugyis legyőzöm.!minden nap egy kicsit,egy kicsit , majd csak sikerül valahogy. Köszi minden segitséget.Marika

      1. Marika, a Mátrai gyógyintézetbe tüdő szakorvosi beutaló kell.
        Nem tudom az ország melyik részében laksz? De úgy tudom az országban több ilyen gyógyintézet is van. Próbáld aszért kérni a tüdőgyógyászodtól. Amúgy ha kapsz is beutalót, azt már csak jövőre tudod igénybe venni.
        Tudod, mitől vagy pánikban?
        A depi rajtam is van, (de megpróbálom leküzdeni), főleg, mert rettenetes dolog ilyen egyedül lenni, mivel én nem szoktam hozzá :(((
        Na most nem is írok többet, inkább kiteregetek.
        Legyen könnyű napotok sok levegővel 🙂

  22. Kedves Marika, Kata, Mihály – legyek, mondjuk Rita – de higgyétek el a nick, amivel jövök, jobban illik rám 😀 Bolond…épp csak nem forog. 😀

    Most értem haza a …na, honnan? 😀 😀 Igen – a postáról!!! 🙂 🙂
    Igaz, toltam magammal a biciklit, de oda-vissza gyaloglást terveztem….na, miután hazaúton megálltam fotózni, meg pletyizni….az utolsó 3-400 m-t már tekertem. Másfél órát tekeregtem – az elején, főleg a nyüzsisebb területeken még jött kicsit az a gyomorszájba vágó idegesség….a volt munkahelyem mellett eljőve az idegeim vitustáncot jártak…..(direkt alakítottam így az utat), de találkoztam végre kedves ismerősökkel is. A velük való beszélgetés jó volt, friss levegőn, csak épp akkor ácsorgással.
    Talán azért sikerült ezt a majdnem 2200 m-t baj nélkül, mert akkor indultam el itthonról , amikor tapasztalatom szerint a Brimica a legjobban fejti ki hatását. Reggel szuszisabb volt, mértem is oxigén szintet – csak 88 % volt – fújás után ment felfelé, 91…93….és 96-nál már nyugisabb voltam afelől, hogy mennem kell.
    Kedves Marika! Hallgass Mihályra! Kimész, 10 lépés – vagy visszafordulsz, vagy mész még….remegő kezekkel, lábakkal, beállt mellkasi izmokkal, merev nyakkal, zsibogó háttal, levegő nélkül….miközben úgy érzed, mindenki azt nézi, hogy ez a nő épp ide akar halni….pedig, akar a bánat 🙂 Beszélgetek néha magammal. Arról pl. hogy mitől rettegek ennyire? Igaza van Mihálynak, ha lefordítom magamnak amit mond – nincs normális, elfogadható és valós indokom rá. Azzal nyugtatom magam menet közben, hogy tudok levegőt venni, és eszembe jut a vicc, a szőkenő a fodrásznál, akinek a fülhallgatót leveszik a fejéről, a nő beájul, belehallgatnak a fülijébe, amiből ezt hallják: kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés…..és ezen még vigyorogtam is ma séta közben. 😀 És tudom, miről beszélsz – mert holnap ugyanezzel újra meg kell küzdeni – de ahhoz ma lépni kell, sétálni….hogy holnap el merjek indulni. Tapasztald ki, Marika, mikor hat legjobban a gyógyszered. Akkor próbálkozz. És akár hangosan is nyugtathatod magad. Engem is az elmúlt év történései “segítettek” ide, de az itt megismert emberek és ötletek támogatni fognak a javulásban. 🙂
    Ezzel a dilivel nem vagyok hajlandó (még) dokihoz menni – agyzsibbasztónak itt vagyok magamnak, nem akarom gyógybogyó formájában. Azzal nyugtatom magam, hogy sose voltam normális. 🙂
    Kedves Kata, a papíromon csak az eredményeim vannak, valamint az a visszarendelés kontrollra – ami vagy fél, vagy egy év…még megálmodom majd. A pszichés haszon mértékéről a dokid nem sokat tudhat – lásd Marikát és az én bolondériámat a gyaloglással….ha pszichésen többet tudnának ebben segíteni, talán nem itt tartanánk. Bizony, menj, én is rá fogok valahol kérdezni – bár, nekem most bárhova menés is sokat jelentene…kiállítások, csavargás, séta….erre vágytam aktív éveimben, még nem vagyok 60 és álljak le, holott még 2 éve is le kellett lőni, ha azt akarták, hogy megálljak? A ledolgozott 40 évem alatt nem teszik ki a betegállományom napjai az egy hónapot….most meg itthon ücsörögjek? Menni akarok! Igaz, a mai séta az ízületeimben érezhető inkább….de tornázom, a súlyzózástól erősödött és tónusosabb a karom. A lufit fújom rendületlenül – nem kell nekikészülni, kéznél van, és hasznos. Bicikli a szobában is van, de az más, mint a haladós – a csípőízületemet hamar érzem. Marika, csak lesek a széttekert biciklijeidről olvasva. :-O
    Kár, hogy nem lehet képet tenni ide – láthatnátok, milyen kedves kis virágokat fotóztam. 🙂

    A szabadidőről: a sógornőm két havonta, havonta jön – inkább az édesanyjához, aki idős már. Nekem napközben ő is ad kevés feladatot, de netezés, beszélgetések jó időfuttatók. családfát keresek, haladok vele szépen. Olvasok, a tévében a lakberendezős adót nézem, és aZ Ozonetvork-öt. Erről jut eszembe – van egy Google Earth nevű program – lehetősé teszi a világlátást a számítógépen. Próbáljátok ki – és ha ott már bebarangoltátok a fél világot, akkor ugorjatok ki az utcára is! 🙂

    Muszáj lesz ezt a gyaloglást erőltetni – mert szeretnék messzebb is menni….és a következő az időre megérkezést szeretném…hogy ne fél órát kelljen állni a buszmegállóban, ami 3 percre van….mert nem tudom belőni, mikor induljak el.
    Az ilyen sikerek, mint a mai, úgy fel tudnak dobni! Szeretném megfejteni, miért valószínű, hogy holnap szinte 0-ról kell kezdenem megint…..
    Hosszúra sikerült. Bocsánat! 🙂
    Megnéztem én is a szanatóriumot, amit Kata megcélzott – embernek való. 🙂
    Nekem a háziorvosom azt mondta, amikor voltam nála feliratni a Brimicát, hogy lesz jobb…mármint, a helyzet. Próféta szóljon belőle! 🙂
    Legyen szép napotok, menjetek ki – ha csak kicsit is – de itt süt a nap, küldök nektek is pár megerősítő sugarat! 🙂

  23. Kedves Marika, közben eszembe jutott, hogy javasolták a nyugtató teákat. Citromfű, illetve még inkább az orbáncfű teát. Én is most tervezem kipróbálni, még nem sikerült szerezni – ha más nem lesz, a netről rendelek….
    Illetve, a Gyuri bácsi gyógyteáiban is gondolkodtam. Mégis természetesebb, mint a gyógyszertári műbogyók. Mit gondoltok?
    Gyuri bácsihoz tudok elérhetőséget, ha kéritek. 🙂
    Nem hiszem, hogy a Brimicának, vagy másnak keresztbe tenne…..és most jutottam el oda, hogy a féllábas kerékpározásban rejlő lehetőségek – megyek és kipróbálom. (Még mindig Marika 12 km-ét emésztem :-O 😀 ) A lábam kiszakadna ennyi tekeréstől.
    Odaértek a napocskasugarak? 🙂

    1. Sziasztok, most csak nagyon röviden, mert egész nap nem volt internet, se tévé, se telefon, eléggé mogorva voltam emiatt. Ezért nagyon rosszul tettem, de lustálkodtam, főleg olvastam. Sajnos nekem a séta nem megy cél nélkül, nem bírok úgy menni, hogy csak megyek, főleg egyedül és itt meg töküres utca, tökcsend egész nap. Úgyhogy, holnap inkább felülök a vonatra és bemegyek Pestre, persze nem messze, csak a Westend bevásárlóba, nadrágot venni magamnak:)
      Azért a gyógyteákkal is vigyázni kellene, mert azok is “drogok”, meg lehetne nézni, mi passszol a mi betegségünkhöz:) Na most megyek tévét nézni, holnap írok többet, meg gyalogolok is.

  24. Sziasztok! Igen én ma is letekertem a 12 km-t,légzőgyakorlatoztam,sétáltam nem sokat,de mentem, na meg az elnyilt rózsákat daraboltam le a kertben.Fulladok leülök,megint csinálom,de pocsék ez igy, én is úgy vagyok ,hogy attól tartok,hogy elfogy az erőm és gyorsan akarom csinálni a melót, s azzal tolok ki magammal éppen.Lassan belejövök azért remélem.
    Köszönettel tartozom Mihálynak – és köszönöm a segitségét.Irt nekem egy gyógytornász nevet,elérhetőséget,Ma telefonon felhivtam, továbbitott szakemberhez,aki COPD-vel foglalkozik dvd-je van ,boltja van és postai uton küldi a dvd-t.Egész sokat tanultam az oldaláról a facebookon fent van Kerti Mária gyógytornász – azért irom le a nevét,mert bizonyára ránéztek az oldalára,sok-sok hasznos dolog van a betegségünkről és annak kezeléséről,életünkről. Megrendeltem a dvd-t légzőgyakorlatos,tornás majd meglátom hogy haladok vele, de azt irta,hogy bármiben elakadok irjak, segit. Mihály nélkül soha nem jutottam volna ehhez a lehetőséghez,nem is tudtam volna hol keressem. – Én citromfű teát délután szoktam inni,hársfa,kakukfű vegyesen. Nyákoldó csodaszer kellene még valami,ipekakuanát használok,de nem sokat ér már,valószinű megszoktam.Holnap majd én is megint előről kezdem a sétát,de a mai kerti mozgás,tekerés,rövid séta elég volt szerintem, ráadásul délután jött egy ismerősöm,aki sirt és úgy felkavarnak az ilyen szomorú látogatások,szinte magával rántja az embert.Nem tudom ti is igy vagytok-e vele,de nekem minden bajom előjön.,depi,fulladás minden ,remegett a lábam mire elment. – Lányok mi az a Brimica? gyogyszer? én most rendeltem a dvd-vel oxigénmérőt is,mert azzal legalább tudom ellenőrizni,hogy indokolt-e a fulladásom,vagy csak pszichésen vagyok oda és az okozza a fulladást. –
    További szép estét kivánok nektek! – Marirka

  25. Sziasztok! 🙂
    Míg el nem felejtem, igen, a Brimica az a gyógyszer, inhalációs por, amit a doki írt fel. Reggel és este kell szippantani, jó keserű, de legalább tudható, hogy célba ért. Mellé rohamoldónak Ventolint – de a háziorvosom meg azt mondta, ha egy évben 2 Ventolint elhasznál valaki, akkor nem jól állították be a gyógyszere adagját. Akkor fújtam inkább, amikor a pánik elkapott, de május óta még az első heverészik a táskámban. A többit talán ki se váltom.
    A gyógyteákat nem is úgy gondoltam, hogy ész-és nyakló nélkül – nyilván valamit mond a doki. 🙂
    Valamit biztosan használ a Brimica, mert ha nem felejtem el, megmérem a reggeli oxigénemet, általában 88% körüli, fújás után viszont szépen elindul, 93 után már én is erősebben segítek neki és kezdődhet a nap. A tegnapi gyaloglástól inkább az ízületeim fájnak – hogy melyik, nem tudom – az összes, meg mégy egy ráadásnak.
    Ránézek én is a fészen a légzőtornára – repertoárbővítés. 🙂
    A nyákoldásra ajánlotta egy kolléganőm az inhalátort, vannak olcsóbbak is, a házidokinak mondtam, hogy már van, rábólintott. Amikor eszembe jut használom, beállítástól függően megköhögtet, de alapos munkát végez. Az edény fölötti párásító megoldás állítólag nem ajánlott COPD-seknek, azért is örülök, hogy megvettem – anno csak a köhögés megkönnyítése miatt.
    Az a féllábas biciklizés az én szobakerékpáromon kivitelezhetetlen, több sebből vérzik szegény, bár még tekerhető – de nem alkalmas különleges kunsztok végrehajtására. Éppen illünk egymáshoz. 😀 😀
    Marika, nem kell sietni a melóval. 🙂 Megvár! 😀
    Gyanítom, hogy ha pszichésen rendbe hozzuk magunkat, a légzésünk is könnyebb lesz. Én adok magamnak dupla annyi időt a dolgokra, mint amennyi idő ezidáig kellett….ha nem csinálom meg, akkor nem volt kedvem, ha hamarabb, akkor megveregetem a vállamat. Szerencsére, a házimunka még nem jelent megterhelést, mondjuk, a szőnyegrázáshoz rá kellett jönnöm, hogy vegyem a levegőt, hogy utána mindjárt ne feküdjek rá 🙂
    Ma szép napunk lesz, süt a nap, szélcsend van – legyen nektek is hasznos: kinek a sétához, kinek az olvasáshoz – én most pakolászni fogok 🙂 Meg majd, ami jön…..

  26. Sziasztok!

    Legelőször MIHÁLYNAK nagyon boldog névnapot kivánok a sok segitséget pedig nagyon köszönöm. – küldik futárral a dvd-t,meg az oxigénszintmérőt is,gumiszalagot is, – lesz már mindenem,csak eredményesen is tudjam használni.
    Ma itt is szép idő van nálunk,igaz tekertem,majd ebéd után egy kis séta is lesz még,de már itt az ebéd ideje. Nekem a házimunka,de más is megterhelő sajnos nagyon sulyos foku a COPD-ém és bizony gazdálkodni kell az erőmmel.,vigyázzatok magatokra,jó tiszta levegőt kivánok a délutáni sétához. Az oxigénszintem majd én is mérni fogom,ha megérkezik,akkor még tanácsot fogok tőletek kérni,hogy mikor mérjem, Mihály már irt róla több alkalommal,de azért még biztos lesz vele gondom,amilyen béna vagyok.
    üdv. mindenkinek Marika
    HAM szerint sétáltam ebéd után majdnem egy órát. – most pihi

    1. Húú, Marika – kalapot emeltem! Szerintem, ez Mihálynak az egyik legszebb ajándék lesz, amikor olvassa! Csatlakozom a jó kívánsághoz – boldog névnapot kívánok én is Mihálynak! 🙂
      Azt hiszem, attól, hogy még nem ismered a holmikat, amiket rendeltél, nem leszel béna – belejössz, meglátod és hasznodra válik. Talán a parád is csökken, ha szó szerint “látod” az elért eredményt.
      Én ma csak itthon, csak erősítő és légzőgyakszik – ez is jó lesz valamire 🙂 A lufit különösen csípem, mert látom, amit látni kell. 😀
      Sok levegőt Nektek! 🙂

  27. Sziasztok! Rita te milyen lufit fujdogálsz? – erről lemaradtam, majd ird meg. Remélem olvasta a bejegyzésemet Mihály is,s majd válaszol is rá,de én nagyon hálás vagyok a segitségéért,minden nap olvasok valamit az általa összegyüjtött tapasztalatokból és igen abból élek.Tegnap az egyik gyógytornász megkérdezte,hogy milyen segitséget kaptam a légzőgyakorlatokhoz,vagy egyébhez a copd- során,mondtam,hogy a neten a Mihály blogjából,meg az innen-onnan összeszedett tapasztalatokból- elcsodálkozott,hogy helyben nincs semmi segitség. – Legyen további szép napotok!

    1. Sziasztok, Marika, a lufi sima, vásári, játékbolti…amit a gyerekek is imádattal durrogtatnak. 🙂 Mihály is írt a használatáról – főként azért szereztem be hirtelen hármat – hátha szétfújom őket hamar. 😀 😀
      A kedvencem a felfújom egy levegővel, és igyekszem megtartani abban az állapotában a lufit.
      De variálom kedvemre is -hol apró fújásokkal fújkodom fel, hogy egyszerre próbálok minél nagyobbat (tudod, mint a spirometriás mérésen), hol egy levegővel, de lassan….aztán, van, hogy leeresztem egy fújás után, van, hogy fújok még bele. 🙂 Azt már csak a gyerekkor felidézése miatt.
      Én csak innen kaptam segítséget – azt se mondták az orvosok, mozogjak-e, vagy csak dőljek le pihegni…ha nem találom meg véletlenül ezt a blogot, hát….bele se akarok gondolni.
      Még mindig frissítem az itt olvasottakat, mert ellenőriznem kell, hogy nem keverem-e össze a dolgokat….sok hasznos infót kaptunk.
      Jó éjt Mindenkinek, nyugodt, pihentető alvást kívánok! 🙂

      1. Sziasztok, nem értem én a dokikat, nekem is csak azt mondta a legutolsó kontrollon, ahová 6 hónap múlva kell visszamennem: 2×1 Brimica és napi egy óra séta, ennyi! Most negativ lestzek, nem tudok napi egy órát sétálni, mert ez itt irtóra unalmas, meg sose szerettem céltalanul sétálgatni. Úgyhogy most inkább a teraszon jövök-megyek gyors léptekkel, naponta többször 🙂 Lehet, hogy ez nem helyes? Meg csinálom a légzésgyakorlatokat. Az éjszaka viszont alig aludtam valamit, állandóan krákognom kellett, lehet egy kicsit túlzásba vittem a shaker (pipa) használatát???? Meg jól fel is idegesítettem magam tegnap délelőtt. Ez is befolyásolja az állapotot? Remélem Mihály jól van, visszatér és valami okosat mond majd ?
        Ki hogy van? Jó lenne, ha nem “ülne” le a beszélgetésünk, még ha virtuálisan is, de azért van egy kis társaságunk így, nem? Most olyan álmos lettem kaja után, nem tudom le merjek-e feküdni, kicsit aludni?
        Legyetek jól 🙂 Kata

        1. Köszönöm a névnapi kívánságokat!

          “sose szerettem céltalanul sétálgatni.”

          Érthető, de most van cél, az egészséged javítása. 🙂 Azt hiszem, sokan vannak úgy, hogy vagy céllal mennek valahová, vagy legalább legyen séta közben valami szép látnivaló. Ezt most felül kell vizsgálni – hát hívjuk akkor gyógy-gyaloglásnak és nem sétának és gondoljuk végig, hogy nagy szükségünk van rá. Érdemes a tempót is variálni, nem túlerőltetve, de időnként megpróbálni olyan gyorsan menni, ahogy tartósan bírunk

          “inkább a teraszon jövök-megyek gyors léptekkel, naponta többször. Lehet, hogy ez nem helyes?”

          Dehogynem, nagyon jó, de nem pótol egy hosszabb gyaloglást.

          “állandóan krákognom kellett, lehet egy kicsit túlzásba vittem a shaker (pipa) használatát?”

          Lehet, nincs elég ilyenfajta tapasztalatom, ki kell kísérletezni.

          “fel is idegesítettem magam tegnap délelőtt. Ez is befolyásolja az állapotot?”

          NAGYON befolyásolja, sajnos.

          “álmos lettem kaja után, nem tudom le merjek-e feküdni, kicsit aludni?”

          Hát ennek végképp semmi hátránya.

      2. “De variálom kedvemre is -hol apró fújásokkal fújkodom fel, hogy egyszerre próbálok minél nagyobbat…”

        Ez nagyon klassz, minden gyakorlatnál aranyat érnek a variációk, mert így kevésbé unalmas a dolog és jobban át is mozgatja testünket-lelkünket.

  28. Sziasztok, Kata, ha visszanézed, már úgy éreztem, túltengek – jövök, amikor csak tudok, vagy van mesélni való. 🙂
    Teljesen jogos az igényed – én is örültem ennek a blognak, hiszen a környezetemben senki, aki hasonló cipőben járna. Az meg idegesít, ha nem tudok lépést tartani és esetleg ez észrevétlen marad, legfeljebb megsürgetnek – szóval, társaság marad az a pár ember, aki tudja a helyzetet és hajlandó is tudomásul venni, netán alkalmazkodni – mert nyekeregni meg, hogy nekem ez nem megy, nem fogok.
    Te a teraszon, én a kertben – az se sokkal nagyobb egy terasznál – és a szoba. Ma pl. más dolog is lévén, a szobában, az asztal körül meneteltem. Kétszer 6 percet, igyekeztem tempósan (bent jobban megy, mint kint), ne kérdezd, miért 6 perc…vhol olvastam, mint etalont, amivel mérik a copdsek teljesítményét….szóval, egyszer énekelve, a következő némi pihi után az egyik 3 kg-os súlyzómmal. Közben röhögtem, mert eszembe jutott a szólás, hogy “az asztal körül kergettek, amikor …..”Most könyveket fogok pakolni, mert némi változtatást fogunk eszközölni a szobában, persze, igyekszem ezt ésszel.
    Tegnap barátok voltak látogatóban, és kikísérve őket egy csiga rohangált a járdán. Megelőztem!!! 😀 😀
    Este viszont olvastam egy pasiról, angol nyelvű volt, de a chrom ferdít nekem, szóval 30 éve!!!!! copd-s, és nem hagyja magát. Azt mondta, a tüdeje 85 éves, miközben ő még csak 68. (Nagyon fiatalon kapta el a betegség) Viszont alkalmazkodik ehhez, és úgy “hajt” csak, mint egy 85 éves, a 85 éves tüdejével. Mozog, és csinál mindent, amire lehetősége van. Azt gondolom, igaza van…. 🙂
    Nekem az asszisztensnő mondta, hogy sétáljak….de marhára nem értettem, minek és hova….hogy aznap, vagy a jövő héten, ….teljesen érthetetlen volt, mit miért- semmi magyarázatot nem kaptam.
    Viszont, az idegeskedésről szépen le kell szoktatnunk magunkat. Lehet, akkor kellett volna már elmennem dokihoz, amikor azt mondták, akkor veszem hülyén a levegőt, amikor felhúzom magam….hát, most nem kéne még azzal is keresztbe tenni magunknak.
    Megyek pakolni – nyugi, csak óvatosan 🙂
    Kellemes vasárnapi szuszogást kívánok Nektek! 🙂

  29. Sziasztok, hát aludni nem tudtam, csak szunyókáltam /irigylem a macskákat, olyan jókat tudnak szunyózni :)))/, de jó volt.
    Akkor holnap megpróbálom magam rávenni, hogy sétálni menjek, de ugye nem muszáj rögtön 1 órával kezdeni, a fokozatosság elve itt is be fog jönni.
    Sajnos az idegeskedést nem mindig tudom megúszni, mert vannak gondok, amin nem tudok segíteni, ez a legrosszabb.
    Kedves Bolond lány, nincs szó semmiféle túltengésről, nagyon is érdekel minden, amit írsz, meg tetszik a stílusod :))
    A pasi, akiről olvastál reményt ad, persze igaza van, nem kell rohanni sehová, mindent a saját erőnkhöz mérten kell/ene csinálnunk. Nekem azt mondta a doki, hogy miért csodálkozom, hogy hamarabb elfáradok, mint mondjuk 3-4-5 évvel ezelőtt, elvégre közben ment az idő (öregedtem). Neki meg abba kellett hagyni a teniszt a gerince miatt, pedig “mégcsak” 65 éves. Hát azért nem fakadtam sírva a sajnálattól 🙂 Na szóval ilyen szépen elbeszélgettünk.
    További kellemes vasárnapot mindenkinek!

  30. Sziasztok! 🙂
    Irigyellek, Kata – nekem délután még a félálomban szunyi se sikerül. Valamikor, amikor még 120%-kal ment a meló és a gyerekek se voltak önjáróak, néha beájultam volna….mindig csörgött a telefon, vagy jött valaki, vagy…most pedig, ha ledőlnék csukott szemmel is, azonnal kipattan, amint párnát ér a fejem 😀 A régi rögződések még működnek. 🙂
    Jelentem, könyvek egy része bedobozolva – én tovább bírtam, mint a dobozok. 😀 😛 Még maradt, de ráérek még. 🙂
    Jó kis testmozgás, hajolgatás, emelgetés (persze, nem egy polcnyit egyszerre), por lefúj (nem volt sok ), beletesz dobozba….a derekam jobban megérezte.
    Nekem is eszembe ötlött, hogy nyilván, az idő is halad, nem leszünk fiatalabbak…de ehhez nehéz hozzászokni, amikor 2-3 éve még a huszonéveseket is az asztal alá dolgoztam.

    Ha úgy gondolom, nem látok a jövőbe, és tartok tőle, hogy valaki vagy valami megakadályoz mozgásban, főzés közben is – lehet guggolgatni, pipiskedni, lábat erősíteni, hajolgatni, helyben járni….és a kaja is készül. 🙂 Persze, ezzel nem azt mondom, hogy helyettesíti a tényleges mozgást, tornát – de addig is megy az idő és nem olyan egyhangú a főzés. 😀
    Egyébként – néha van, hogy egy kádból kiszállás jobban megszuszogtat, mint a gyaloglás pár percig. Lehet, hogy addigra (estére) már nagyon gyengül a Brimica hatása? Vagy ez is valami fizika, amihez szőke vagyok? :-O 🙂 🙂
    Na, most megint egy kis házimunka – szép napot Nektek, jó levegőt, könnyű légzést! 🙂

    1. “nem leszünk fiatalabbak…de ehhez nehéz hozzászokni”

      Persze, pláne megfejelve egy betegséggel. A nagy mutatvány az, hogy ne keseredjünk el és hagyjunk abba mindent, mert rossz szembesülni a lecsökkent erőnkkel és ne is erőltessük görcsösen túl magunkat.

      “főzés közben is – lehet guggolgatni, pipiskedni…”

      Ez nagyon jó, hogy játékot csinálsz a mozgásból, nem kötelességet!

      “néha van, hogy egy kádból kiszállás jobban megszuszogtat, mint a gyaloglás pár percig.”

      Persze, a nagy erőkifejtést igénylő dinamikus mozgásokat rettentő rosszul bírja a tüdőnk-szívünk. Amiből következik, hogy nagyon megszelídített formában érdemes pont ezeket is csinálni. Ebben a posztban a guggolásokkal és az izometriával kapcsolatban próbáltam valami ilyesmit megfogalmazni. A gyógy-gyaloglásnál érdemes néha kis súly cipelésével kísérletezni (először nyilván otthon). Meglepően erősen megszuszogtat egy kis súly is – tehát hozzá tudjuk igazítani a légzésünket szép lassan az ilyenfajta terheléshez is.

      A másik megoldás a zuhanyozás fürdés helyett. 🙂

    2. “néha van, hogy egy kádból kiszállás jobban megszuszogtat”

      Basszus, hogy ez nem jutott eszembe. itt írok a lépcsőn járásról, a székből való felkelésről – csak épp a legnehezebbről nem: a földről (kádból) való felállásról.

      Az egyik trükköt már ismerjük, csak minél nagyobb szükség van rá, annál könnyebben megfeledkezünk róla: az erőfeszítés ELŐTT szívjuk be a levegőt és a megkezdésekor, KÖZBEN fújjuk ki.

      A másik trükk a feltápászkodás technikájáról szól. Legtöbben rosszul csináljuk: letesszük a két talpunkat és a kád szélébe kapaszkodva egyenesen előre próbálunk meg felállni, ami még egy erős, fiatal embernek sem könnyű. Ehelyett oldalra kell fordulni, az egyik talpunkat letenni, így most féltérden helyezkedünk el; ezután vagy ebből a helyzetből állunk fel, vagy a másik talpunkat is letesszük és onnan indulunk fölfelé, kinek mi jön be jobban.

      Itt mutatja be egy küzdősport-edző (sajnos angolul), hogyan kell a földről felkelni – lassúbb kivitelben ez mindenkinek ajánlható, kivéve, aki annyira gyenge, hogy a földre támaszkodva nem tud felkelni. Nekik székre, vagy segítő kezére kell támaszkodniuk.

      Meg erre a blogra. 🙂 Bocs, nem tudtam kihagyni.

      1. “…letesszük a két talpunkat és a kád szélébe kapaszkodva egyenesen előre próbálunk meg felállni, ami még egy erős, fiatal embernek sem könnyű. ”

        Hm. Ezt akarod ezzel mondani, hogy mi már nem a fiatalok táborát erősítjük? :-O 😀
        Valóban, egyébként tényleg ez a bevett szokás. Viszont, megnéztem a birkózókat – és úgy döntöttem, megfogadom a tusolásra vonatkozó javaslatodat. 🙂
        Meglepően jó az idő – kezdeni kell vele valamit, ha csak a kertben molyolásig jutok is el. 🙂

        Marika, Kata – nagyon eltűntetek! Remélem, minden rendben van veletek! 🙂
        Sok-sok tiszta levegőt kívánok mindenkinek! 🙂

        1. Sziasztok, nem tüntem el, csak olvasóüzemmódba mentem át egy-két napig, mert eléggé el vagyok kenődve, hogy úgy mondjam kissé depresszív vagyok, de igyekszem kimászni belőle, csak elég nehéz :(((

          Viszont megkaptam a mátraházai beutalómat, jövő év június 4-ére, úgyhogy most legalább van mire várnom.

          Szerencsére nekem nem kell kádba másznom, mert lent, a szobám mellett van zuhanyozó. Nekem az külön nehézségekbe ütközne, mert egy térdoperációm következtében a bal térdem nem hajlik.
          Igen, jó idő lett mára, de még nem szántam rá magam a sétára ma. Talán holnap, amúgy is intéznem kellene valamit Pesten. Majd meglátjuk.
          Tudom ez a kis szösszenet nem sikerült valami vidámra, de nem is vagyok az, azért bocsánat.
          Mindenkinek sok jó levegőt és szuszogást.

          1. Szia, Kata – és Mindenki, aki itt kóricál! 🙂

            Tudom, nem lehet mindig jó a kedvünk. Nem is az folyamatosan. Ráadásul a napocska sem süt állandóan, meg a napok úgyis tálalnak mindig valamit nekünk a tányér szélére, amit egyébként nem kérnénk….
            Kezdek arrafelé hajlani, hogy pakolok én is mellé, de olyat, amit nem úgy kell letuszkolni a torkomon, hanem magamtól nyelem, mint kacsa a nokedlit.
            Most pl. esőre áll – bármelyik percben leszakadhat az ég. Rádiót hallgatok, közben keresgéltem a lakásban olyan dolgokat, amiket szeretek – akár nézni, pucolgatni, fogdosni. ..bármit. És dudorászom közben. Nem azért, mert olyan marha jó kedvem van, hanem hogy marha jó kedvem legyen. 🙂
            Tornázni fogok, és délután mamával elmegyek a szemészetre. A kajákon filózok – többek közt a kádból kiszállás miatt….ha a kilók nem úgy viselkednének, hogy egy idő után bokától felszaladnak, nyakból lecsúsznak és deréktájt találkozva megállnak, hát talán a betegség ellenére is könnyebb lenne a kiszállási macera. 🙂
            Nekem kell a meleg víz, imádom – bár, legtöbbször én is a zuhany alá vonulok. 🙂
            Az ízületek néha rosszabbak, máskor jobbak – de az, hogy érzem őket, már állandósult.
            Örülök, hogy van a beutalód 🙂 – lehet, én is rákérdezek legközelebb a dokinál.
            Most szaladok kicsit, addig dudorássz, pakolássz, nézegess, énekelj…bármit, csak ne ülj le szomorkodni! 🙂 🙂 Lécci,lécci,lécci….! 🙂
            Jó levegőt kívánok! 🙂

          2. “Szerencsére nekem nem kell kádba másznom”

            A földről felkelést MINDENKINEK gyakorolnia kellene, mert bármikor eleshetünk, vagy egy hozzátartozónk eleshet – és sem a felkelés, sem a segítés technikáját nem tudja 100 emberből 99. Bele is írom majd a blogba, ha lesz egy kicsi időm, most csak röviden a lényeg:

            Oldalra fordulunk, féltérdre emelkedünk és onnan állunk fel, persze lehetőleg támaszkodva nemcsak a földre, hanem pl. egy székre is. A segítő pedig ezt magyarázza el az illetőnek, aztán nem a kezénél-karjánál fogva rángatja föl, hanem mögé áll, a hóna alá nyúl alkarral, kicsit leguggol és lábból emeli; lehetőleg az oda készített székre.

            Utána kávét főz, esetleg pezsgőt bont, ez a része a mutatványnak már egyedi.

  31. Sziasztok! most behoztam két napi olvasnivalót, olyan jól esik olvasni benneteket, mindig tanul az ember hiába telik a feje felett az idő s csökken az erő is ezzel arányosan. Én ma kicsit erőszakos voltam magammal, felmostam konyhát,teraszt, fehéreket,sötétet is mostam . Nem sokat kettőnkre nem lesz tele a gép nyilván,de munka az is.. Minden egyes teendőnél beszuszogtam piszkosul,de akkor is megcsináltam.Pihi és következő feladat. ezekkel 11-re végeztem, majd már egy hónappal ezelőtt elkezdtem a pilátes 21 napos tornáját Kiss Zsuzsa tartotta itt a facebookon, feliratkoztam,végigcsináltam .Nem kell szabályosságra gondolni,de napi 10 percet minden nap a kerékpározáson túl csináltam. Letelt a 21 nap izomláztól és a fáradtságtól is szenvedtem mind a 21 nap alatt,de most viszont letelt és elölről kezdtem, minden nap 10 perc – talán könnyebben is megy most már,tudom mikor mi következik. – Most pedig fürdés volt és jön az ebéd.Nektek is jó étvágyat kivánok!
    Marika

  32. Sziasztok, én is örömmel olvaslak benneteket – néha csak úgy, bármiről…
    Most egy ideig elvihogok a következőkön:
    Mihály írta válaszában a kádból kiszállás problematikájára:” Persze, a nagy erőkifejtést igénylő dinamikus mozgásokat rettentő rosszul bírja a tüdőnk-szívünk.” És amiért vihogok rajta, az csak annak vizionálása, hogy milyen lesz a megoldása, amikor a kiemelni való terebélyesedik. 😀 😀 😀

    Na jó, nem hülyéskedem el – azt hiszem, ezekre ugyanúgy rá kell készülni, mint a nehezebbekre – azok talán a nehézségük ellenére is attól tűnnek egyszerűbb feladatnak.
    Ehhez kapcsolódva még jelzem, hogy csináltam azokat a leülős-felállós, székre állok fél lábbal feladatokat is…némi kapaszkodással, mert a féllábazás az ízületeim miatt néha necces. Viszont, a mozgás azért kell azoknak is.
    A súlyzóval sétálás már könnyűségbe ütközik – és ma palacsinta sütés közben mászkáltam – mielőtt leég, érjek vissza – így néha kellett a tempót növelni. Kínomban találtam ezt ki, hogy egyéb tevékenység közben (ami megengedi), mert ha a dolog kész és épp tornáznék, kapok valami egyebet, ami miatt elmaradhat, vagy tolódhat…az már a kapkodós idegbaj. Nem jó.
    Pilatest anno én is akartam, feliratkoztam a hírlevélre, elküldtek 3 gyakorlatot, a többire meg x összeget befizethetek. Na, akkor szedtem elő az iskolai emlékeimet, és redukáltam szükség esetén bírhatóra, illetve nagy mértékben bővült a repertoár – immár a nyavalya ismeretében – az itt olvasottakkal.
    Marika – tudom, írta Mihály is, hogy nem érdemes azt firtatni, hogy miből mennyit, hányat, merre stb…de mégis megkérdezem a 12 km-edet, mennyi ideig tekersz a szobabrinyón – csak azért, mert ez csoda, h még egyáltalán tekerhető, bár olyan nehezen, hogy vállveregetést érdemelnék már csak azért is, mert felülök rá. 🙂 Semmi nem működik rajta, csak a pedál, de az is olajozásra szorulna….. 🙂
    Megcsinálom ma még a gerinctornámat, talán a könyvek pakolását is kicsit lendítem – de aztán kilakkozom a körmömet, mert megérdemlem 😀 😀 😉
    Legyen pihentető, munkás….ki mit szeretne …délutánotok 🙂

  33. Sziasztok, még hazaértem, mielőtt esni kezdene.
    Tudjátok, hol voltam? Egy szép, nagy házban, aminek a homlokzatára az van kiírva, hogy POSTA. 😀 😀
    Cca. 1600 m-t lődörögtem, mentem, vagy sétáltam – mikor hogy. Volt, hogy simán a szemben lévő járdán haladóval egy tempóban sikerült (nem cél volt, csak a megfigyelés eredményeként mondom), volt, hogy megálltam – sokat fotóztam megint, de a biciklimet vittem. Rájöttem, hogy azért is ragaszkodom hozzá, mert a lábaim talán hamarabb elfáradnak, mint a szuszogóm. És főleg az egyoldalú mozgástól – márpedig, a menés is elég monoton. Az utcán viszont nem igazán próbálhatom a nyakamba kapni a változatosság kedvéért…igaz, még nem próbáltam, lehet, nagy sikerem lenne. 🙂
    A fotózás némi pihenést is jelentett, nem beszélve a lelki feltöltődésről. Még így szinte délidőben is láttam pókhálót, telis teli csillogó harmatcseppekkel….. :-O Gyönyörű volt….és most a fákkal haverkodtam. 🙂 Egy csomó kéreg-fotót készítettem. 🙂
    Volt 1-2 olyan pillanat, amiről azt gondoltam, mindjárt lesz ez rosszabb is – aztán az a kilégzés, hasi belégzés segített egyrészt, másrészt pedig elkezdtem megbeszélni magammal, hogy tulajdonképpen mitől parázok? Pislákol a nap, a kutya nem piszkál, még ismerőssel is találkoztam, ami jó ürügy volt az 1-2 perces extra pihire…..szóval, nem volt akkora az a gyomorszájon vágás. A lábammal kell valamit…úgy érzem, mint akit végigvertek egy sodrófával. Aztán megpihen itthon, illetve nem fáj annyira… de a séta piszok jól esett, kis szellő, tiszta levegő… 🙂
    Most kaja, aztán egy kis szusszanás után könyvek újra, és mára tervezek még egy kis laza tornát. 🙂
    Milyen napotok van? Remélem, a leírtaknál nem rosszabb! 🙂
    Legyen sok tiszta levegőtök, erőtök a sétához. 🙂

    1. “a lábaim talán hamarabb elfáradnak, mint a szuszogóm.”

      Én azt vettem észre, hogy a combizmomon érzem először az oxigénhiányt, a nehéz légzés csak később jön – nyilván a nagy izmoknak sok oxigén kell. Lehet, hogy nálad is ez van, na meg az izületek esetleg?

      A másik, ami jelzi a kevés oxigént, az az agyam. Kezd nem eszembe jutni semmi, mikor rosszabbodik az állapot (az agynak is sok oxigén kell). Lehet, hogy ez talán a pánikkal is összefügg úgy, hogy a rosszabbul működő agy hajlamosabb hülyén túlreagálni dolgokat? Ki tudja.

  34. “a combizmomon érzem először az oxigénhiányt, a nehéz légzés csak később jön – nyilván a nagy izmoknak sok oxigén kell”

    Igen, abszolút logikusnak tűnik. Azóta figyelgetem ezt, mióta olvastam, hogy a gyalogláskor a láb igényli a legtöbb oxigént (nyilván ezért kell sétálnunk, hogy erősödjön a tüdő-szív, és képes legyen a talpunkba is elvinni a sok fincsa oxigént), de egészen biztos, hogy az ízületek is, no, meg idézhetném Marika dokiját 🙂

    “A másik, ami jelzi a kevés oxigént, az az agyam.”

    Ha igaz az, hogy minden fejben dől el (és talán ez a döntés függ az oxigén mennyiségétől is), akkor bizony, segíthet nekünk rosszul dönteni az oxigénhiányos agyunk. Mint a sivatagban kódorgó – már délibábot látunk.
    Pedig, láberősítést is csinálgatok, de kicserélni sajna nem lehet.

  35. Sziasztok! nem vesztem el, csak rengeteg feladatom van. Mihály neked megint csak köszönni tudom,hogy van a blog,hogy segitettél gyógytornászt találni. – Irtam már,hogy van egy nagyon aranyos gyógytornász a Korányiban dolgozik,de van a facebookon kirakva az üzlete,ahol meg lehet vásárolni,vagy futőárral megrendelni,elhozatni egy légzőtornás dvd-t , szalagot,sőt én még vettem pulsoximétert is, s Mihály irta valahol,hogy milyen hasznos, s tényleg saját magam tudom ellenőrizni,ha fulladok,hogy most éppen mennyi a véremben az oxigén,csüccs van olyankor még fel nem megy 96-ra legalább. – Azóta folyamatosan kapcsolatban vagyok a gyógytornásznővel, levélben kellett irnom,hogy mennyi a szintem,pulzusom az 50 perc kerékpár után,ami 12 km.- s ennek ismeretében végzem a gyakorlatokat. -Biztat,hogy javulni fogok,ha ennyit tudok tekerni, s 96-ról – 92-re ment le az oxigén szintem,ami szerinte jó 50 perc tekerés után. – Mindezeket azért irom le,mert olvasom,hogy sokan kerestek gyógytornászt, segitséget légzőgyakorlathoz,tornához. A gyógytornásznő Kerti Mária megtaláljátok a facebookon az oldalát,illetve az üzletét is.,vegyétek fel vele a kapcsolatot,nagyon sokat segitett nekem is igy ismeretlenül.3-4 nap alatt itt volt a dvd is, lehet nyomni rá.Nehéz az igaz a légzőgyakorlat is,de lehet ülve is eleinte csinálni,ki hogy birja. – Kivánom,hogy nektek is sikerüljön a segitséggel gyógyulni.Ma már kis megszakitással 18 percet légzőgyakorlatoztam,még egy kis testnyujtás is volt már benne, az egész 50 perces, van idő és teendő bőven. – Sajnos a sétával é-n is bajban vagyok,nagyon nehezen haladok,fulladok és elég rövid távon már kész a szuszom, elfogy.Valahol olvastam Mihály irta,hogy minden nap egy lépéssel többet és fog ez menni, hát igy vagyok én is, ha még egy ház eleje belefér,akkor már dicsérem magam,hogy továbbjutottam. Egyelőre ennyi a beszámolóm,irjatok ha van kérdésetek a gyógytornásszal kapcsolatosan is,most megyek tekerni,mert ilyenkor az következik – és miért van az,hogy a szobakerékpárom kint van a teraszon,szabad levegőn és még sincs olyan nehéz a 12 km letekerése ,mint egy 200 m.séta? ki érti ezt?Mihály gondolom tudod rá a választ. köszi mindent és legyen szép napotok!

    1. “miért van az,hogy a szobakerékpárom kint van a teraszon,szabad levegőn és még sincs olyan nehéz a 12 km letekerése ,mint egy 200 m.séta?”

      Nehéz feladvány, nem te említed először. Csak tippelgetni tudok.

      — Lehet, hogy gyaloglás közben nem figyelsz eléggé a légzésre, görcsös vagy?
      — Esetleg a bringázás közbeni testtartás kedvezőbb a légzésnek, mint ahogyan gyalogolsz?
      — Lehet, hogy a biciklizést laza tempóban csinálod, a gyaloglást meg túl gyorsan?
      — Vagy csak egyszer megijedtél a gyaloglástól és a pánik okozza a tüneteket – a biciklizéstől meg nem ijedtél meg? Erről az ijedtség-dologról és annak a légzésbénító hatásáról ‘bolond lány’ tudna mesélni egy hosszú mesét, sőt, már mesélt is.

      Ha valakinek van még ötlete, írja meg!

      1. Sziasztok!Teljesen igazad van Mihály, szinte mindegyik pont megfelel a valóságnak, görcsös vagyok, volt már,hogy alig birtam visszamászni,,mert annyira fulladtam, azóta tartok ettől a pár háznyi távtól,mindig eszembe jut,hogy milyen rossz érzés volt az a bizonytalanság amikor alig birtam hazamenni. A kerékpárnál éppen ma néztem,pedig ma hideg volt aránylag a szél is erősen kotort 15-16 km/h . sebességgel száguldozok, s a karommal tartom a hátam – ami a gyaloglásnál,sétánál a csipőre tett két kezemmel probálok helyettesiteni.
        Valójában én a kerékpározást 3-4 km-nél kezdtem és fokozatosan 100-200 méterrel emeltem eddig a szintig, és eleinte bizony az is nehéz, 9 fokozatoson 5-fokozaton megyek,tehát közepes szinten.
        A pánikot nagyon ismerem, csak eddig nem irtam róla,hiszen ne irjuk már csak a rosszat mindig,de én is pánikos , depressziós lettem az idők során mire kideritették ,mert befulladtam,hogy COPD okozza a mellkasszoritást stb.addig már 2 x 0,5 mg. xanax sr.-t szedtem, szedek ma is.Tudom mi a reszkető láb,meg majdnem elájulok érzés,de le kell küzdeni azt is,mert még többet ártok a COPD-nek az idegességgel. Ha dokihoz megyek előtte már 2-3 nappal kész vagyok,pedig oda menni kell,ha rossz akkor is.-nem csinálnak semmit csak a receptet adja ide a doktornő,1-2 mondatot beszélünk,de nekem elég a készülődés is. Most szerencsére úgy érzem,hogy ez a légzőgyakorlat ,amit most csinálok segit a könnyebb levegővételben is,meg megtanit,hogy orron be,szájon ki stb. és még ha nem is megy tökéletesen akkor is bizakodó vagyok,hogy minden nap könnyebb lesz a teljesités és talán a séta is javul,néha 3-4 kör is megy az utcán,persze nekem is volt valamelyik nap Piroska nénim, mikor a villanykarónál letámaszkodtam egy kicsit,hogy pihenjek az egyik szomszédasszony figyelt a tuloldalról,hogy mi van ott – mire köszöntem neki és igy elment. -ilyenkor eszembe jut,hogy céltalan én soha nem sétafikáltam,de most muszáj.
        Remélem a holnapi nap is eredményes lesz mindannyionknak kivánok szép hétvégét. üdv. Kőváriné Marika

        1. “én is pánikos, depressziós lettem az idők során mire kiderítették, mert befulladtam, hogy COPD okozza a mellkasszoritást stb.”

          Azt a mindenit. Szóval ilyet is tud csinálni a betegség. Hogy megvannak a tünetek, de még nem lehet tudni, mi okozza, felépül a pánik, aztán kiderül a betegség, de addigra a pánik megvan és meg is marad és rontja a légzést is. Remek.

          “az egyik szomszédasszony figyelt a túloldalról,hogy mi van ott – mire köszöntem neki és így elment. Ilyenkor eszembe jut, hogy céltalan én soha nem sétafikáltam,de most muszáj.”

          Számomra elég hátborzongató ez a világ, ahol emberek figyelik egymást, hogy a másik vajon miért sétál csak úgy céltalanul az utcán és ettől félni kell. És ha jól értem, ezek a figyelők nem bűnözők, nem ávósok, hanem tisztességes háziasszonyok. Hát van benne valami hányásig undorító.

  36. Sziasztok, találtam egy érdekes cikket, igaz, sok benne a szakszöveg, de azért érdemes bogarászni, megnézni a google-ban, mit jelentenek a kifejezések. A gyógynövények hatása COPD -re, tavaly készült a cikk.
    http://www.ameganet.hu/wp-content/uploads/2014/08/Gyogynoveny-gyogyszer-kolcsonhatasok.pdf

    Mondjuk olyat még nem találtam, hogy milyen vitaminokat érdemes szedni, de keresgélek tovább. Most kisütött a nap, lehet, megyek egy kicsit sétálni.
    Szép napot nektek 🙂

  37. Sziasztok, most csak beugrottam kicsit – 1-2 mondatra.
    A biciklizéssel kapcsolatban, hogy miért könnyebb, én az elmúlt 2 év munkába járásánál előnyben részesített brinyózás közben , a gyaloglás ellenében azt sütöttem ki, hogy a gyaloglást folyamatosan kell csinálnom, akkor is, ha tetű lassan megyek – a biciklizés közben meg elülök egy-egy pillanatra, az idő alatt vehetek levegőt….gyaloglás közben valahogy emelkedik a test (ha csak mm-eket is), és az már egy + mozgás…próbálj meg elindulásnál szinte “siklani”, vagy nagy elánnal “nekiindulni” a sétának…. 🙂

    Kata, az E vitamint olvastam, mintha kifejezetten ajánlanák. A cikket holnap olvasom, most át kell tanulmányoznom a szemész ajánlásait mamának….

    Mihály, a felállás-felsegítés technikáját köszönöm, hogy leegyszerűsítetted – épp tegnap kellett mamát összeszedni a kertben…. szóval, bár sajnos, de itt minden információ hasznos.
    Marika – le az összes kalappal – ennyit tekerni – a lelkem szakadna ki! :-O 🙂 Viszont, ahogy Mihály írta – olvass vissza! 🙂 Aki nálam jobban pánikolt a gyaloglástól, annak jövök eggyel… 😀 Nem állítom, hogy mindig totál ok vagyok – hiszen más is történik az ember körül, ami hatással van a lelkiállapotra – de az, hogy egyáltalán…és néha várom a gyaloglást…azt az ittlétnek köszönhetem elsősorban. Biztos, hogy lesz rosszabb napom még, lesznek olyan történések, ami “megriaszt” adott pillanatban, de közlöm magammal, hogy én vagyok az erősebb, meg hogy a tatár sem engem hajkurász, és a fenébe is, egyáltalán.,..csavarogni akarok, minél hamarabb, egyedül is, bicikli nélkül is, marha sokat! 🙂 És fogok – és nem érdekel, mennyi idő múlva – de fogok!

    Most jó éjt Nektek, szerintem alakulni fogunk 😉 🙂
    Ps.: Bocs az esetleges hibákért- most nagyon sietek…

    1. “A biciklizéssel kapcsolatban…a gyaloglás ellenében azt sütöttem ki, hogy a gyaloglást folyamatosan kell csinálnom, akkor is, ha tetű lassan megyek – a biciklizés közben meg elülök egy-egy pillanatra, az idő alatt vehetek levegőt”

      Tök igaz. Sőt, végig ülsz közben, ami azért legtöbbünknek könnyebb, mint az ácsorgás.

      “gyaloglás közben valahogy emelkedik a test (ha csak mm-eket is), és az már egy + mozgás”

      Ez is talált. Van az az emelkedés pár centi is – gyaloglás közben az egész testsúlyt emelgetjük kicsit, biciklin meg csak a lábunkat.

  38. Sziasztok – beállt a hátam, pedig nem erőltettem meg…azt hiszem, rosszat mozdultam, ráadásul hétköznapi tevékenység közben – mert tornánál nagyon ügyelek mindenre, hogy ne szaladjak bele valami rosszba. Mindegy, ettől függetlenül már tornáztam, bicikliztem ezen a rosszerkölcsű szobabrinyón (lefelé túl erősen kell nyomni a pedált, felfelé meg szinte húzni azzal a lábfejet rögzítő izével) – inkább elosztom apró etapokra a rá szánt időt, de a csípőízületeim totál kikészülnek tőle.

    Nos, bár fizikából nem céloztam meg a doktorit :D, az itt olvasottak, látottak, hallottak alapján próbáltam meg végig gondolni a sétálást…és ha igazam van, mint olvasom, akkor az lesz, hogy felnyomom az orrom a levegőbe, előkelősködő képet vágok, megrebegtetem a pilláimat és úgy vonulok végig az utcán, mint valami nagyságos asszony. ( Ha nem így, akkor egy lihegő-szuszogó-fújtató lóhoz fogok inkább hasonlítani).

    Lehet, hogy a következő napokban-héten, hetekben rapszodikusabban jelenek meg – nagyobb levegőt véve kezdünk valamit a szobával. Olvasni fogok, de akkor litániát nem írok, mert telefonról, tabletről elég macerás az aprócska klavival. Amikor leszek, azt észre fogjátok venni. 🙂 Amíg a nagy gép üzemel, csak idő függvénye – utána már a darabolásáé is….
    Vigyázzatok magatokra, sok levegőt kívánok, optimális oxigénszintet! 🙂

    1. Szia “Bolond lány”, nagyon nem jó, hogy beállt a hátad, nagyon fájhat :((( Remélem tudsz vele valamit kezdeni, kimozgatni vagy ilyenek, lehet, hogy most hülyeséget írtam?
      Ma voltam kicsit sétálni, pedig fúj az a rohadt szél, utálom, pedig itt a hegy/ecske tetején mindig fúj valamennyire. Közben végiglátogattam a legközelebbi szomszédokat, tekintve, hogy nekik elővásárlási joguk van a házra, ezért ki kell csikarnom belőlük egy lemondó nyilatkozatot. Eggyel tudtam beszélni, na majd holnap, szombaton, de lehet még ma estefelé is végiglátogatom őket, legalább addig is sétálok 🙂
      Más: azon tűnődöm már napok óta, hogy miért olyan titkolózóak-szűkszavúak a tüdőgyógyászok, már többen írtátok, hogy jóformán semmilyen felvilágosítást nem adnak a betegeknek. Miért kell úgy kihúzni belőlük az infókat vagy a neten keresgélni, ahol sok minden nem biztos, hogy helyes vagy igaz? És akinek nincs internet kapcsolata, az mit csináljon? Na szóval nem értem én ezt az egészet. Az én házidokinőm mindent szépen elmagyaráz, tehát még csak nem is időfüggő, mert öt-nyolc perc alatt el lehet magyarázni a hülye betegnek, hogy mi a probléma és a megoldást is.

      Legyen oxigénnel teli. kellemes napotok.
      Kedves “Bolond lány, drukkolok, hogy mielőbb meglegyen a szép szobátok, azért gyere, ha van egy kis időd.

      1. Sziasztok! Kata én hozzám , illetve hozzánk 5 hetenként jön a háziorvosnő,nagyon aranyos .Ő aki elmagyarázza,hogy hogyan szedjem a Medrolt- mert a tüdőgyógyász kiadta a receptet és pont. Egyébként a tüdőgondozóban kapott eredményt is el szokta magyarázni,mi mit jelent, mi javult,mi romlott.Azt hiszem a négy év alatt 3 alkalommal hallgatott meg a tüdőgyógyász,pedig volt tüdőgyulladásom is kétszer,amiből szerencsésen a háziorvosom hozott ki.Hiába mondja,a tüdőgyógyász,hogy minden léguti problémával hozzá kell menni, s hogyan? lázasan,fekve? ő nem jön ki. Nagyon sokat segit a háziorvos,ha nem ilyen lenne ,csak a net maradna okosodni. – Legyen szép napunk!üdv mindenkinek,megyek tekerni!

  39. Sziasztok, még jövök, még itt. 🙂
    A hátam nem is ANNYIRA nagyon fáj, inkább idegesítően kitartóan. Nem mondom, hogy kellemes, de volt már erősebb is a fájdalom. Mozgatom, lassan, óvatosan, mert nem ütéstől állt be, tehát gondolom, valami görcsnek köszönhető a jelen állapot – talán egy kis óvatos mozgatás nem fog még jobban betenni neki. Meg kenem, és pihentetem. Közben a barátnőm is hívott, ő is javasolt: kis dunszt – tehát, bebugyola melegen 🙂

    Remélem, siker koronázza, Kata, a sétáidat – mind egészségileg, mind “ház-eladásilag”.
    A tüdődoki nem mondott semmit (mondjuk, ahogy a neten nézegetve mérlegeltem a helyzetemet, talán jobb is 😀 ), a házidoki legalább annyit, hogy “lesz ez jobb”. Na, ezt igyekszem fejben tartani….
    Viszont, nem csak nem mondanak semmit, engem azzal lehet a falra kergetni, hogy még azt is én döntsem el, milyen vizsgálatokra lenne szükségem. Spirora is én kértem beutalót…ez most most komoly? 15 év után mentem laborba, EKG-ra, viccesnek tartom ezt az egészet – lassan meg is műtjük magunkat…. :/
    Na, mindegy – szerintem itt sokkal többet tanultam a dologról, mint a rendelőben – ergo, ide többet fogok jönni 🙂 🙂

    Köszi, a szoba nagyon-nagyon lassan fog haladni, mert ketten vagyunk rá, ha magamat nézem, inkább másfelen – és a párom dolgozik, tehát munka után még az is…de meglesz 🙂
    Megyek, megnézem mamát – ti is vigyázzatok magatokra, szívjatok sok friss levegőt! 🙂

  40. Sziasztok – nem látok a pipától – elszállt, amit írtam, pedig nem kevés volt. Marikának is írtam a paráról – majd megpróbálom egy következő pihenőnél reprodukálni…..Így most a mai nap levelezéséhez/beszélgetéshez egy máshonnan, állítólag 95 éves újságíró hölgy gondolataival járulok hozzá. 🙂
    Akár igaz a gondolatok származási helyére vonatkozó infó, akár nem – egyik-másik ugyancsak megszívlelendő jó tanács. 🙂 Főként a nagy levegővételre vonatkozóak…. 😀 😉
    Legyen levegős, szép estétek! 🙂
    1. Az élet nem igazságos, mégis jó.
    2. Ha tanácstalan vagy, egy kis lépést lépj előre.
    3. Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt gyűlöletre pazaroljuk.
    4. A munkád nem fog gondoskodni rólad, ha megbetegedsz. Ellenben a barátaid és a szüleid igen, ezért tartsad hát velük a kapcsolatot.
    5. Minden hónapban pontosan fizesd ki a tartozásodat.
    6. Nem szükséges minden vitát megnyerni. Eldöntheted: egyetértesz vagy sem.
    7. Sírj valakivel együtt. Jobban gyógyít, mint egyedül sírdogálni.
    8. Haragudhatsz Istenre, Ő megérti ezt.
    9. Már az első fizetésedtől kezdve tegyél félre a nyugdíjas évekre.
    10. Amikor a csokoládéról van szó, nincs értelme az ellenállásnak.
    11. Békélj meg a múltaddal, hogy az ne ronthassa el a jelenedet.
    12. Gyermekeid előtt nyugodtan kisírhatod magad.
    13. Ne hasonlítgasd a saját életedet másokéhoz. Sosem tudhatod, hogy az adott ember min megy keresztül az élete során.
    14. Ha egy kapcsolatot titokban kell tartani, nem érdemes ezt a kapcsolatot fenntartani.
    15. Minden megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
    16. Vegyél mély lélegzetet, ez megnyugtatja az elméd.
    17. Szabadulj meg minden olyantól, amit nem nevezhetünk hasznosnak, szépnek vagy vidámnak.
    18. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
    19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen. Ez a második boldog gyermekkor azonban csak és kizárólag tőled függ.
    20. Amikor azért kell tenni valamit, akit igazán szeretsz, sose mondj nemet.
    21. Gyújts gyertyát, használd a legszebb lepedőt, viseld a legszebb fehérneműt. Semmit se tartogass a különleges napokra. Ez a különleges nap éppen a mai!
    22. Mindenre készülj fel, aztán legyen, ahogy lennie kell.
    23. Most légy különc. Ne várjad meg az öregkort, hogy tűzpiros ruhában mutatkozz.
    24. A szex során a legfontosabb szerv az agy.
    25. Rajtad kívül senki se felelős a te boldogságodért.
    26. Minden, úgymond katasztrófa esetén tedd fel magadnak a kérdést: számítani fog-e ez öt év múlva?
    27. Mindig az életet válaszd.
    28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
    29. Az, hogy mások mit gondolnak rólad, ne izgasson téged.
    30. Az idő majdnem mindent meggyógyít. Adj időt az időnek
    31. Mindegy, hogy jó vagy rossz a helyzet, változni fog.
    32. Ne vedd magad túl komolyan, más sem teszi.
    33. Higgy a csodákban
    34. Isten szeret téged. Azért szeret, mert Ő az Isten és nem azért, amit tettél vagy nem tettél.
    35. Ne vizsgáld az életet magát. Te csak megjelentél benne és amennyit tudsz, megcsinálsz.
    36. Megöregedni sokkal előnyösebb lehetőség, mint fiatalon meghalni.
    37. Gyermekeidnek csak egy jövője van.
    38. Végül csak az számít igazán, hogy szerettél-e.
    39. Menj és sétálj minden nap. A csodák odakint történnek.
    40. Az irigység egyszerűen időpazarlás. Mindened megvan, amire szükséged van.
    41. Ha egy halomba gyűjthetnénk a problémáinkat, gondjainkat és összevethetnék másokéval, gyorsan belátnánk, hogy jobb a sajátunk.
    42. A legjobb még csak most következik.
    43. Nem fontos, hogy hogyan érzed magad, kelj fel, öltözz fel és menj emberek közé.
    44. Tudj lemondani.
    45. Habár az életet nem kötötték át masnival, mégis ajándék.

  41. Sziasztok! Nagyon hasznosak a pontokba szedett tanácsok,időnként el kellene olvasgatnunk,amikor elégedetlenkedünk magunkkal.
    Minden este eszembe jut,mikor fekszem le,hogy ki milyen magasan rakja a párnáját.Eleinte én birtam az alacsony párnát,nem okozott gondot,de bizony most már kispárna is kell. Csinálom a légzőgyakorlatot,tornagyakorlatot bizony nagyon fárasztó, szerintem nem 70 évesnek találták ki,de lehetne ülve is csinálni,akkor nem használna annyit , én tapasztalatom szerint.Nem nagyon megy a csukott szájjal a levegő beszivása a gyakorlatok közben,kifujni zárt szájjal az oké,de befelé nehéz.Ti hogy vagytok ezzel , én ugy érzem nem megy be semmi,de kifujni meg valami tartalékot csak tudok. Most nálunk esik az eső, sajna 11 fokban tekertem , s félek a megfázástól,ilyenkor van az,hogy néha nyitott szájjal kapkodom be a levegőt séta közben,mert már ott a vég és utána jön a megfázásos, náthás hét,vagy hetek.Mindannyian tudtok csukott szájjal sétálni,munkát végezni,csak én vagyok ilyen béna?

    1. “Nem nagyon megy a csukott szájjal a levegő beszívása a gyakorlatok közben, kifújni zárt szájjal az oké,de befelé nehéz.”
      “Mindannyian tudtok csukott szájjal sétálni,munkát végezni,csak én vagyok ilyen béna?”

      Ha kevésnek érezzük a levegőt, akkor szájon át fújjunk ki, így több levegőt ki tudunk préselni, aminek a helyére üzembiztosan bejön a pótlás magától. Persze ha egy légzőtornának épp az a lényege, hogy orron át vegyünk levegőt, az más, akkor ezt kell gyakorolni. Kérdés, hogy mennyire használod a hasi légzést? Akinek ez nem megszokott, az hajlamos megfeledkezni róla.

      Béna biztos nem vagy, gyakorolni kell ezt egy ideig, bármilyen egyszerű is. Munkánál, sportnál: orron be, szájon ki, illetve ha már erős légszomj van, akkor lehet egy ideig szájon át is be. Meg pihenni is lehet. 🙂

    2. Sziasztok!
      Marika kérdezted a kispárnát, én mindig is azzal aludtam, szeretem. Nekem még megy a csukott szájjal, amit csinálok, persze azt nagyon utálom, ha bedugul az orrom, mert akkor nem megy. Én is félek a megfázástól , többek között ezért is.

      Most azon gondolkodom, hogy tényleg szükség van-e arra a bizonyos tüdőgyulladás elleni oltásra, ami 16 ezer forintba kerül. Igaz, állítólag többször már nem kell a betegség ellen oltást adni, mert ez elég. Nektek mi a véleményetek? Mondta nektek is a háziorvosotok?

      “10. Amikor a csokoládéról van szó, nincs értelme az ellenállásnak.”
      Ez mélységesen igaz!

      “28. Mindenkinek mindent bocsáss meg.”
      Hát azért vannak megbocsájthatatlan tettek – szerintem!

      Most ennyire futja, pocsék kedvem lett, pedig délelőtt még viszonylag jól éreztem magam, most nem az egészségemről beszélek :(((

      Legyetek jól!

      1. ” tényleg szükség van-e arra a bizonyos tüdőgyulladás elleni oltásra…Mondta nektek is a háziorvosotok?”

        Mondta.

        “ha bedugul az orrom, mert akkor nem megy”

        Naponta orrmosás nagyon jót tesz. Én fecskendőt és Salvus vizet használok, vannak spéci edények is hozzá.

      2. Sziasztok! köszi a kispárnás megoldást Kata, nekem is kell most már a magasabb,eddig kis vékonyka volt,de most kicseréltem vastagabbra, s a refluxom is békén hagy ezzel a módszerrel.- Kata az én háziorvosom nem javasolta a tüdőgyulladás elleni oltást, influenzát beadja,de van egy olyan tüdőgyulladás elleni amiért talán nem kell fizetni,de csak két évre jó, utána nem lehet ujból beadatni. A 16 ezer forintost nem javasolta,de ha jön nov. végén rákérdezek én is.A mult télen sajnos háromszor visszaestem az influenza szerű frászba, s mindig antibiotikum volt a vége és egy tüdőgyulladás is jött, félek a téltől az az igazság.Sok nyavalya volt a mult télen – gondolom ezzel mindannyian igy vagyunk.Nálunk a fütésszezon beinditásával a levegő nagyon szennyezett,mindenki füt amivel tud és délután már nem ajánlatos kimenni sétálni.Gumi, széngáz, minden amit el lehet képzelni, mindennel tüzelnek, s füstölnek is. Szerintem a nagyvárosok levegője sem sokkal jobb.
        Mihály igazad van a hasi légzést kell legjobban gyakorolnom,mert ott van a gond, ha sétánál kevés a levegőm, kapkodom a levegőt a számon és hol van onnan a hasam, oda ugyan nem sok szusz megy olyankor. Tudom,hogy nehéz lesz rendesen megtanulni, de azon vagyok, már 25 perc megy a légzőgyakorlatos dvd-ről háromszor pihenek közben 1 percnyit, amig megmérem az oxigénszintem, irom és hasonlitom az előzőekhez,figyelem a javulást persze.Most már a szalagos gyakorlatot is elkezdtem, de a gyógytornásznő biztatott,hogy fokozatosan kell, s fog ez menni. Szerintem is javulok, most igy ha csüccs van az oxigénszintem 96-98 körül van,nektek mennyi? – már aki méri attól kérdezem. Mihály te szoktad ellenőrizni?
        Tudom,hogy a 99 lenne a legjobb,de már kétszer sikerült feltornáznom annyira, egyenletes nagy levegőkkel.
        Vigyázzatok magatokra, s ne legyen rossz kedved Kata. üdv.mindenkinek!

        1. “ha sétánál kevés a levegőm, kapkodom a levegőt a számon…Tudom,hogy nehéz lesz rendesen megtanulni”

          Nem olyan nagyon nehéz; a kifújás legyen erőteljes és utána, ha ellazítod a hasadat, bejön a levegő magától. A pánikreakciót nehéz megfékezni, mert az azt diktálja, hogy a szádon át kapkodd mellkasi légzéssel a levegőt. Érdemes otthon úgy gyakorolni, hogy valamilyen testmozgással megszuszogtatod magad és akkor figyelsz a hasi légzésre; aztán ha utcán elkap a légszomj és két-három mélyebbet tudsz lélegezni hasi légzéssel, utána a pánikreakció elég gyorsan oldódik.

          “az oxigénszintem 96-98 körül van”

          Az nagyon jó, nem kell több. Én csak akkor mérem, ha rosszul érzem magam.

  42. Köszi a gyors választ,majd az udvari sétákat fogom bevezetni és ott gyakorolom a hasi légzést. Igaz,hogy az udvarunk házzal együtt 100.n.méter,kis járda van,de majd keringőzök,csak sikerüljön. További szép estét és jó levegőt mindannyiotoknak!Lányok hol vagytok?

  43. Sziasztok – csak berohanok, aztán meg ki.
    Marika, akartam neked írni, hogy kezdj az udvaron – ha másra nincs lehetőségem, én is ott “sétálok” – néha lassan, a légzésre figyelve (menni fog a hasi légzés, nem akkora ördöngösség – én is bénáztam kicsit, de higgy nekem), néha meg elrohanok hátra, aztán séta vissza, lehajolok egy gazért, lefotózok egy virágot, bogarat….leguggolok, na azt utálom 😀 .
    Most az oxigénszint emelésért jobban meg kell dolgozni – a legtöbbször 91-93% között van, de azt már kiharcolom magamnak – volt 78 és 89 között is. Azért tűntem el, mert a szobát kell rendbe vágni. Majd’ 100 éves ház…gondolhatjátok, most épp ott tartunk, hogy padló felszedve (nem az egész), de alatta az akkor megszokott homok….mondjam tovább? Muszáj azt mielőbb fixálni, mert száll, mint a nullás liszt.(Talán ezért kell többet melóznom a szusziért.)
    A para lemegy, ha lassan is…frankó kis pánikbetegség, amire hülye gyógyszereket adnak, amit nem kérek – így kicsit nyilván tovább tart, de azt hiszem, egy-egy baráti beszélgetés, megnyugtatás, az, hogy tudod, adott állapotban ezt más is elfogadja, és segít – lendíthet a dolgon. A múltkor egy kedves ismerősöm azzal zárta a virtuális beszélgetést, hogy “Bízz magadban!”. Ezt adnám tovább – neked is szól, Marika! 🙂
    Olvastam az eredményeidet – hallod, komolyan mondom, hogy le az összes kalappal!!!!!

    Kata – alakul az eladás? Vagy még néhány séta kell hozzá? 🙂
    A védőoltást beadatom, pedig nagyon nehezen viselem a gyógyszereket…bármilyen formában. Azon csodálkozom, hogy eddig megúsztam mindenféle nagy járványt, tüdőgyuszit, pedig a közeg, ahol beszerezhetőek, ugyancsak adott volt hozzá. A doki is csodálkozott rajta…de csak csodálkoznak.
    Mihály, nem tudom, jól következtetek-e: ha kicsit dolgozunk, mármint az izmokat meghajtjuk (nem túl), akkor az oxigén is jobban szaporodik, mintha csak ülünk és szuszogunk. 🙂
    Nekem ebben a homokos levegőben most ugyancsak jól jön, hogy orron be…pedig nagyon igyekszik a párom is, hogy ez mielőbb eltűnjön.
    Még sokáig fog tartani, tehát tényleg csak beugrás-kiugrás – és lesz, amikor gép szétkap, wi-fi esetleg nem lesz….de már hiányoztatok. 🙂
    Most nagy üdvözlés mindenkinek, legyen sok friss levegőtök, kicsit süt a nap is. 🙂 🙂 Sajnos “futok” tovább… 😉

    1. “ha kicsit dolgozunk, mármint az izmokat meghajtjuk (nem túl), akkor az oxigén is jobban szaporodik, mintha csak ülünk és szuszogunk.”

      Szerintem megint telibe találtál valamit, ahogy szoktad. A testmozgás javítja a sejtek oxigénellátását, ha nem túl intenzív. Azt hiszem, hogy ilyenkor a VÉRBEN átmenetileg csökkenhet az oxigénszint (ezt méri a pulzoximéter), de a SEJTEKBEN megnő. És ez a lényeg, ott van rá szükség, a vér csak a postás. Azért ennek még utánakérdezek nálam tudósabb embernél.

      “Nekem ebben a homokos levegőben most ugyancsak jól jön, hogy orron be…pedig nagyon igyekszik a párom is, hogy ez mielőbb eltűnjön.”

      Ne hagyd, hogy a párod eltüntesse az orrodat. 🙂 És meg lehet próbálkozni lassan, hozzászoktatósan egészségügyi vagy munkavédelmi papírmaszkkal.

      1. “Azért ennek még utánakérdezek nálam tudósabb embernél.”
        Kíváncsi vagyok, jól következtettem-e.
        De, az orromból akár el is tűnhetne egy darabka – még mindig maradna épp elég, amin az a 2 kis lyukacska elfér. 😀

        Kata, örülök, hogy te is bejelentkeztél.
        Érthető az unokától való elválás miatti szomorúságod. Az én 9 éves, kislány uncsim már születésétől messzebb van – és sajnos, nincs túl sok alkalom a találkozásra. A tanulni való tényleg sok, ráadásul értelmetlenül…de ebbe ne menjünk bele, az unokád szeretetét nem képes elvenni, így szóra sem érdemes. Talan valaki tesz végre jót is az oktatással…vicc volt. :/ 🙂

        Jobb helyzetben vagy, mert a gyerekeid-unoka nem a világ végén. A fiam 6300 km-re…először 6 év elteltével találkoztam vele…nem könnyű. Javasolhatok? 🙂
        Építsd fel a saját életedet. Az nem jelenti azt, hogy lemondasz a családról, csupán annak lehetősége, hogy a saját szeretett dolgaiddal is foglalkozva, kapnak egy sokkal elégedettebb nagyit. 🙂 Mindenki csak nyer vele.
        Nekem is fáj a hiányuk. De igyekszem olyan dolgokkal pótolni (nem helyettesíteni) az űrt, ami valamikor régen kényszerűségből kimaradt az életemből, de szerettem volna. Hát, most….. 🙂
        Kössél, varrj, fess, ragassz, faragj, nem tudom…számíts magadnak, és amikor ehhez nincs kedved, akkor jöhet a minden más. 🙂 🙂 Van egy ismerősöm – megtanult tortákat sütni. Olyan csodákat csinál, hogy hihetetlen…mellrákos volt. Szerintem ennek (is) köszönheti, hogy 20 év óta is köztünk rohangál. 🙂

        Persze, a lakás fontos most. Szurkolok, hogy mielőbb sikerüljön.

        A szoba nagyon-nagyon lassan alakul, de a java a héten meglesz….és igen, vagy nem abban tartózkodom, vagy valami maszk….és sokat megyek ki a friss levegőre.
        Oltást beadatom…viszont viccesnek tartom, hogy jó ideig perkáltuk a TB-t, most meg horror áron vannak az eügyi dolgok…..

        Nem tudom, mikor jövök, de amikor sikerül, itt leszek. Minden fólia alatt….érdekes ücsörögni alatta 😀 😀
        Legyen tiszta levegőtök, sok!! 🙂

    2. Sziasztok! Szia Rita! – köszi a beszámolót, én is a séta körül parázok,probálom a hasi légzést,tudom,hogy fog az menni,csak tudod én most a kazettára is tornázom, már 30 percig jutottam, igaz négy-öt alkalommal megállok,pihizek és folytatom.Ott aztán van minden, légző ,utána pedig nyujtózás,torna a gumival, kinlódva,de csinálom – és még azt is mondhatom,hogy piszkosul megszenvedek vele,az oxigénem 90 körül mozog,de akkor már nagyon kevés a szuszom,meg el is fáradok. Ma az utcán sétáltam két nagy kört – na ez csak nekem nagy – elfáradok hiába, fulladok,de csinálom,mert gyakorlat teszi a mestert -mondják,ha mester nem is leszek,de legalább bizakodásra enged,hogy javulhatok én is. Vigyázz a homokporral én nagyon hamar észreveszem, az utca végén ha megy az autó és éppen odáig kellene érnem,inkább visszafordulok,mert még a szám szélén is érzem a port sajnos utána jön a fulladás is. A hasi légzést is probálom, tegnap Mihály is irta,hogy lassan,de menni fog,probálom. Legyen további szép estétek, s jó levegőt ,sokat – persze most mondja a tv.,hogy valami rádióaktiv sugárzás van felettünk,nem veszélyes – nekik – . üdv.mindenkinek Kőváriné Marika

      1. “Ma az utcán sétáltam két nagy kört – na ez csak nekem nagy – elfáradok hiába, fulladok,de csinálom,mert gyakorlat teszi a mestert”

        Nagyon jó, hogy kitartó vagy – és lehet, hogy jobban oda kellene figyelni a légzésedre gyaloglás közben. Ha ülve, állva jól odafigyelsz, attól még nem biztos, hogy menés közben is eléggé. Még az is lehet, hogy túl erősen próbálsz lélegezni, mikor sétálsz? Az is kiüt.

        És a gyaloglás tempójával is lehet variálni, NEM kell szégyellni, ha lassan mész. Magad előtt se kell. 🙂

  44. Sziasztok! Most egy kicsikét jobban vagyok, vasárnap és tegnap is itt volt kicsit az unokám (11 éves, fiú , imádjuk egymást, születése óta együtt éltünk, tavaly költöztek el és ez nagyon megviseli, engem még jobban. De lehet, családi békesség miatt ez jobb. Eddig kéthetente itt volt nálam egész hétvégén, de most nem engedik, merthogy rengeteg tanulnivalója van, most lett ötödikes, új suli stb. És ez nagyon rosszul érint. Így legfeljebb egy-egy napot lehetünk együtt, de talán a szünetben… Nyáron jobb volt, de hát ez van, megpróbálom elfogadni, de egyelőre nehezen megy.)
    Kedves “bolond lány”, igen, sikerült már három elővásárlásról lemondó nyilatkozatot beszereznem, már csak a negyedik van hátra. Talán jövő héten az adásvételi is meglesz, kicsit lassan mennek a dolgok. Nekem kell még lakást nézni Pesten, azt majd a “fiatalok”.
    Drukkolok, hogy jól menjenek a házfelújítási dolgotok. Vigyázz tényleg a porbeszívással, tegyél fel maszkot, ahogy Mihály javasolta.
    Én kezdek lassan, kisebb adagokat elcsomagolni, jó kis tornagyakorlat, de nem viszem túlzásba. A séta még mindig nehézséget okoz :(((
    Úgy veszem észre, hogy a Brimica és a flutter jót tesz. Bár, ha felmegy az “agyvizem”, az nem túl jó 🙁 Viszont a nyugtatólégzés jót tesz ilyenkor.
    Sajnos, mióta abbahagytam a dohányzást, felszedtem pár kilócskát, meg kellene szabadulnom tőlük… Ezért kevesebb kenyeret és tésztafélét eszem. Ha nem nincs kedvem kimenni, akkor a szobában masirozok, jó, tudom, ez nem pótolja a sétát, de most nagyon fúj a szél.
    Remélem nem unjátok a sirámaimat, mindenkinek jó nagy és sok levegőt és jobb kedvet kívánok.

    1. “A séta még mindig nehézséget okoz”

      Jön a fulladás? Vagy csak a fulladástól való félelem?

      1. Kedves Mihály, nincs sem fulladásom, sem az attól való félelmem, (hálaistennek) egyszerűen nem bírom a céltalan sétálást. Tudom, írtad már, hogy vegyem gyógysétának, de nem és nem megy bele a fejembe. Gondolom nagyon csökönyös vagyok 🙁 Ha arról van szó, hogy lemenjek a vasút állomáshoz (kb. 1,5 km lejtmenetbe, vonatra szálljak és elintézzem a dolgaimat (ott is gyalogolok eleget) a Westendben, aztán visszajöjjek ugyanannyit gyalogolva felfelé, nagyon elfáradok, de nem fulladok, viszont nem okoz semmiféle gondot. Miért van ez, nem tudom?
        Talán, ha visszaköltözöm Pestre, nem lesz a sétával gondom?

        1. “nem bírom a céltalan sétálást”

          Ez nagyon érdekes, nem te vagy az első, aki ezt írja.

          A gyaloglás ugyanúgy testedzés, mint a gimnasztika, vagy a szobabicikli; a futók egy pályán futnak körbe, az mennyire érdekes? Ez egy feladat, nem más, a célja az erősödés. És próbáld meg a kedvemért a váltott tempójú sétát: 20-30 lépést sietsz, aztán andalogsz, míg meg nem nyugszik a szíved, oszt kezded elölről. Nem kell nagyon meghajtanod magadat, de erre oda kell figyelni – ha még így is céltalan sétálásnak érzed, akkor beíratlak egy lustasági tanfolyamra.

          Persze olyanra,amit jó messze tartanak és gyalog kell odamenned.

          1. 🙂 Oké, ma megpróbáltam 20 percig és úgy, ahogy írtad, kicsit gyorsan, kicsit lassan, de majd eljutok az egy óráig is:)

            Ha arra gondolok, hogy húsz évvel ezelőtt munka után még lazán elsétáltam a Blahától a Nyugatiig, végig a Rákóczi úton… Na jó, ez azért elég régen volt :))))

          2. “lazán elsétáltam a Blahától a Nyugatiig, végig a Rákóczi úton… Na jó, ez azért elég régen volt”

            Az tényleg elég régen lehetett, amikor a Rákóczi úton el lehetett jutni a Blaháról a Nyugatihoz…

    2. Ismét Sziasztok! – most olvasom Kata bejelentkezésed- tudom,hogy milyen ha hiányzik az unoka. Sajnos ,vagy nem nézőpont kérdése,de nekem a nagyobb unokám németben van már négy éve, együtt voltunk nagyon sokat,volt amikor itt laktak,de szinházbérletünk volt,kirándulásra a cégemnél mindenhova együtt mentünk, s az én lánykám kiment egy évre, azóta már négy is eltelt,de szerencsére 3-4 alkalommal is hazajön a párjával, most a 70 éves szülinapomra is jöttek soron kivül, tavasszal, nyáron,na meg majd karácsonyi ünnepekre,de akkor is nagyon hiányzik. A másik kis unokám kislány Ő is,de 10 éves azóta együtt alszunk,szemben laknak velünk,este jönnek át, s reggel szalad haza indulásra, én meg az ablakból integetek a párommal mint az Öreg néne őzikéjében, de nagyon szeretem én is őket.Kata skypon tudtok beszélni,láthatod gondolom,nekem az nagyon nagy segitség,olyankor semmi bajom nincs szinte. Jön a nyár és akkor ujból együtt lehettek többet, én horgolok,nem tudom,hogy Te szoktál-e kézimunkázni,de már mindkettőnek pulóver lerakat készült,sapkák,sálak és még horgolom,addig is elterelem a figyelmem.
      Vigyázz magadra és mielőbbi lakáscserét kivánok ,remélem azután már megnyugszol, s könnyebb lesz.
      Kata ! szoktál nyákoldót használni a fuvókán kivül? nekem is van az a flutter szerü tünemény,de nekem nem sokat segit,nem tudom igazán megmozgatni a golyót,ha egyre gondolunk.Ird meg majd,ha lesz alkalmad. üdv Kőváriné Marika

      1. “nekem is van az a flutter szerü tünemény,de nekem nem sokat segit,nem tudom igazán megmozgatni a golyót”

        Lehet, hogy nem jó szögben tartod, próbáld meg vízszintesen, meg egy kicsit fölfelé emelve a végét.

        Ha nem megy, akkor gondolom, hogy erősíteni kellene a kifújó izmaidat. Lufival.

      2. “szoktál nyákoldót használni a fuvókán kivül? nekem is van az a flutter szerü tünemény,de nekem nem sokat segit,nem tudom igazán megmozgatni a golyót”

        Ebben a posztban van egy ilyen ötlet:

        Nyitott szájas fújás
        Erőteljesen kilégzünk nyitott szájjal. A kilégző izmok erősítésén kívül köhögtető hatása is van – illetve akkor is segít felhozni a lerakódott váladékot, ha nem követi köhögés (hiszen nagyon hasonlít a köhögésre).

      3. Sziasztok Marika és Rita, remélem nem volt nehéz napotok, fulladás meg por meg ilyenek?
        Most arra reagálok, amit az unokáitokról írtatok: szívszorító, hogy milyen fájdalmakat és bánatot kell nektek is kiállni, bárcsak jobb lenne ez a világ, bárcsak együtt lehetnétek a gyerekeitekkel-unokáitokkal. Bocsánat, hogy úgy kiborultam, bár talán kis könnyebbség leírni néha, mi bánt bennünket – szerintem.

        Könnyű estét és éjszakát nektek 🙂

  45. Még az oltásról: az influenza elleni oltást minden évben beadatom magamnak, nem is voltam beteg vagy három éve, pedig körülöttem az összes családtagom beteg volt és én ápoltam őket. Na jó, tavaly két napig voltam náthás. De ennyi. Tüdőgyuszi ellen kaptam öt éve egyet, de az lejárt, ezért kellene most az új, egyelőre keresem az anyagi megoldást. Lehet, hogy meglepem magam vele a novemberi szülinapomra 🙂 Sajnos rajtam kívül még 2 családtagomnak lesz szülinapja és egynek névnapja is:))

  46. Szia Marika, most csak “kutyafuttában”: ezt az oldalt találtam, ahol leírja a flutter helyes használatát, az oldalon nem pont a Shakerdeluxe-vel mutatja be, de a cikk legalján ott van: hasonló termékek.
    http://www.salusgyogypont.hu/hu/shop-pulmotrainer-asztmatikus-es-leguti-panasz-kezelesere-450322000-p6768
    Reggel mindig iszom egy jó meleg, de nem forró tejeskávét, az is segít a nyákoldásban, néha használok váladékoldót is : Terpin, este meg iszom egy pohár meleg tejet minden nélkül (van, aki mézzel szereti, én nem). A flutter is nagyon sokat segít.
    MA VOLTAM SÉTÁLNI 20 PERCET:) Fog ez menni, remélem.
    Majd még jelentkezem, mindenkinek szép napot.

    1. “MA VOLTAM SÉTÁLNI 20 PERCET”

      Megkapod a Kengyelfutó Gyalogkakukk díjat a gyémántokkal. Vagy üveggyöngyökkel, az már mindegy, nem?

      1. 🙂 Köszönöm, jóvanna’, mindennap valamivel több, hétvégére elérem az egy órát, jó lesz így?
        Bocs, nem Rákóczi utat akartam írni, akkor is a Blahától a Nyugatiig:)) Hiába úgy látszik kezdek öregedni.

        Holnap amúgy jó sokat fogok gyalogolni, tekintve, hogy be kell vonatoznom Pestre 🙂

        1. “Holnap amúgy jó sokat fogok gyalogolni, tekintve, hogy be kell vonatoznom Pestre”

          Azért az lenne az igazi, ha begyalogolnál… minek az a zötykölődés a vonaton…

          1. “Azért az lenne az igazi, ha begyalogolnál…”

            Ami késik, az nem múlik… vagy igen???? :))))

          2. “Ami késik, az nem múlik…vagy igen?”

            Ami késik, az a MÁV…vagy nem?

        2. “mindennap valamivel több, hétvégére elérem az egy órát, jó lesz így?”

          Csak óvatosan. Most valószínűleg áttörtél egy pszichés korlátot és egy ideig tempósan fog emelkedni a gyaloglás-adag, de nyilván valahol majd jön egy korlát + a teljesítőképesség mindig ingadozik – olyankor kell a nyugalom, a türelem.

          Az elkeseredés, az meg nem kell. Soha.

  47. “Ami késik, az a MÁV…”

    Kedves Mihály, te most engem cukkolsz… vagy nem? Ha eltaláltam, a Kengyelfutó Gyalogkakukk díjat a gyémántokkal . na azt kérem :)))))
    Valszeg a gyaloglás-utálat miatt :))) Most felbujtottál és csak azértis fogok gyalogolni egy órát! :)))

  48. Sziasztok! a ketyere fuvását probálgatom, felfelé tartva zötyörög benne az a golyóbis,de nekem nem rezegteti meg a bendőmet,hogy valami majd fel is szakadjon,de ezt is csinálni kell,hogy sikerüljön.Annyi a feladatom,hogy már órarendet kellene készitenem. Reggel fél 9-től légzőgyakorlat dvd-ről,majd másik légzőgyakorlat egy régi cd-ről,amit nem hagytam még abba,mivel nem tökéletes még a dvd-ről gyakorlatom,utána jön a kerékpározás , ma meleg volt, 12.km lement,ez 50 perc körül van,kint szabadban. közben teregetés,felmosás, folytatom a házi kis semmi munkát,mert nagyot nem birok.-ebéd után megyek az utcára kerülni egyet-kettőt,aránylag olyankor még nem tüzelnek. Szóval nagyon – nagyon meg szeretnék gyógyulni én is,de a hasi légzés tényleg csak ülve megy, ha járkálok,ott nem sikerül.Ma öregesen majdnem csoszogva mentem,mint az anyókák,figyeltem a légzésre, de nem kell dicsekedni az eredményemmel.Holnap folytatom. Mihály ismered a légzőgyakorlatos dvd-t, cudar nekem, az a zöld gumiszalag kifejezetten nyaktörő,ill. deréktörő.Igaz lehetne ülve csinálni, na de hát előbb igy kellene végig nyomni.22-25 perc lemegy már , egy-két perc szünettel. – Ennyi volt ma, holnap még szintén ilyen jó idő lesz, megyek az utcára én is. Legyen holnap is szép napunk és jó levegőnk!

    1. “Annyi a feladatom,hogy már órarendet kellene készitenem”

      Nagyon klasszul nyomod. Érdemes napról-napra variálni a mennyiséget, kellenek a pihenősebb napok is a fejlődéshez, meg ahhoz is, hogy ne fásuljál bele.

      “Mihály ismered a légzőgyakorlatos dvd-t”

      Nem, még nem találkoztam vele.

      “a hasi légzés tényleg csak ülve megy, ha járkálok,ott nem sikerül.”

      Gondolom, amikor valami elvonja a figyelmedet, akkor nem sikerül. Meg kell próbálni járás közben is a légzésre figyelni.

      Menni fog, ha te is menni fogsz. 🙂

  49. Sziasztok, ne haragudjatok – nem hűtlenedtem meg…de nagyon helyzet van, és lassan mennek a dolgok. És….öröm ért…itthon van a fiam! 🙂 🙂 Váratlanul….6300 km-t átrepülve….és most akár a világ végére is elgyalogolnék – de maradok, mert most itt van . 😀 Időm nem sok van írni, de rajtatok tartom a szemem. 🙂 🙂
    Vigyázzatok magatokra – és legyen sok levegőtök!

    1. Óóó, ez aztán a boldogság, köszönjük, hogy megosztottad velünk 😊

  50. Sziasztok! Rita ilyenkor aztán tényleg ki kell használni minden percet,mert olyan ritka pillanatok.- ha tudsz irjál nekünk is azért. Kezdődik a nap,már felmostam konyhát,előszobát ,szuszom nincs nagyon,most kezdődik a légzőgyakorlat sorozat és majd lesz,irjatok valami jó nyákoldót, nekem nem kell köhögnöm csak nagyon ritkán, de megszenvedek mire feljön a lerakodás, ezért lenne jó valami házi praktika.A sok tornától megfájdult a derekam,vissza kell venni a szalagos gyakorlatból,mert ott van sok hajolgatás. Szép oxigéndús napot kivánok mindannyionknak!

    1. Szia Marika, valamelyik nap már írtam neked nyákoldó ötleteket, csak nem tudom hová lett: Terpin (vény nélkül is lehet kapni), hagymatea, nekem szokott segíteni, még akkor is, ha pocsék íze van. Én nem szoktam belerakni semmit.
      http://www.hazipatika.com/eletmod/termeszetes_gyogymodok/cikkek/voroshagyma_mire_jo/20070725113519. Van egy légzőgyakorlat is itt, amit Mihály tett fel, az is szokott segíteni vagy használom a fluttert, nekem az is segít. Reggel meleg tejeskávé, este meleg tej vagy olyan tea, amiben nincs élénkítő, a lényeg, hogy meleg legyen. De a gyógyteákkal vigyázni kell, mert állítólag nem mindegyik tesz jót a COPD-eseknek.
      Mondjuk nekem sokszor akkor tapad le, ha lefekszem.
      Csodállak Marika, hogy ennyi mindent megcsináltál már, de nem kellene egy picikét visszavenni, nem lesz túl sok?
      Végül is nem voltam tegnap Pesten, elkezdtem válogatni, ha majd költözöm (majd!), mi a amit magammal akarok vinni és mi az, amit kidobok vagy nem tudom még mit csinálok a cuccokkal.
      Mivel tegnap olyan jó idő volt, sétáltam is, ma nem tudom mit csináljak, nagyon fúj a szél és az, úgy tudom nem tesz jót? Légzőgyakorlatokat biztosan, lépcsőzés.
      Egyelőre ennyi jutott az eszembe 🙂
      Legyen mindenkinek oxigénnel teli szép napja.

      1. “valamelyik nap már írtam neked nyákoldó ötleteket, csak nem tudom hová lett: Terpin…”

        Megvan az, itt lentebb.

        “nagyon fúj a szél és az, úgy tudom nem tesz jót? ”

        Csak nehezebb szembeszélben lélegezni, de szerintem nem árt, ha nem nagyon hideg. Nem kell félni, ki kell próbálni. 🙂

        1. “Csak nehezebb szembeszélben lélegezni, de szerintem nem árt, ha nem nagyon hideg. Nem kell félni, ki kell próbálni.”

          Kipróbáltam, nem volt vészes, mivel le kellett gyalogolnom a patikába innét a kis hegyről, aztán vissza felfelé 🙂 Na ezzel meg is volt a mai séta. Holnap még nem tudom mi lesz a program.

          1. “nehezebb szembeszélben lélegezni…ki kell próbálni.”
            “Kipróbáltam, nem volt vészes”

            Sorban nyomjuk le az ellenfeleket, mint a bélyeget.

    2. “A sok tornától megfájdult a derekam, vissza kell venni a szalagos gyakorlatból”

      Igen, kicsit lassabban, esetleg nem annyira erősen hajolva; és bemelegítésnek és lazításnak puha átmozgatás, kicsi nyújtás segíthet.

  51. Sziasztok, köszönöm, hogy velem örültök. 🙂
    A napjaim most eléggé rendszertelenek (pedig már nekem is eszembe ötlött egy órarendi mankó), de van meló….a derekam a könyvek pakolásától fáj. Azért csinálom a -főként- légzőgyakszikat, pár nm-re szorulva. Ha pihenek azt szabadban teszem, ott némi séta – még a kertben is gyorsabban-lassabban, ahogy Mihály javasolta. 🙂
    Nekem egy kolléganőm ajánlotta – meg is vettem – egy inhaláló készüléket – alkalmanként használom, piszkosul megköhögtet, de utána tisztább a levegő. 14 ezer körül volt, de vannak olcsóbb árukat kínáló oldalak. Nekem a köhögés egyébként marha könnyen megy…. :/
    Fiam nem itt sátorozik, nem is lenne most hely – de jön, és maga a tudat ….megfizethetetlen. 🙂
    Vigyázzatok magatokra, Marika, ne hajts -megvár. 🙂 Kata, hogy állsz a sétákkal? 😀 Süt a nap, gyűjts leveleket, gyönyörűek- aztán gyárts belőle vmi díszt – már nem cél nélkül lődörögsz. 🙂 🙂
    Legyen levegődús, szép napotok – amikor tudok, jövök. 🙂

  52. Sziasztok, nekem jobbára használ a shaker pipa a váladékfeloldás miatt, főleg reggel. Ami még használ, az a “köhögtető-váladékfelhozó légzés” 🙂
    Tegnap és ma sétáltam a jó időn, nem tudom mennyit, nem mérem, az a legjobb 🙂 Most jólesett, főleg, hogy két napja ezenkívül a gépet “nyúzom”, lakáskeresőben, kicsit kezdenek felgyorsulni a dolgok. Még az is megfordult a fejembe, hogy nem kellene egy nyugdíjas házba költöznöm Pesten, ha lehetne?
    Nem szeretnék tolakodó lenni, de mi már annyit írtunk magunkról, kedves Mihály, nincs kedved pár sort írni neked is magadról?
    Na megyek tovább, lakást keresni, oxigénnel teli jó estét nektek.

    1. “Ami még használ, az a “köhögtető-váladékfelhozó légzés”

      Ezt ezen a blogon találtad? (Én is írtam ilyesmiről.) Ha máshol, akkor kérem a forrást, szeretném elolvasni!

      “nincs kedved pár sort írni neked is magadról?”

      Kösz az érdeklődést, most csak annyit, hogy ugyan nyugdíjas vagyok, de dolgozom mellette (programokat fabrikálok) – viszont eléggé elfogytak a megbízások, ezért egy ideje munkára vadászom, pénteken voltam egy cégnél második fordulón. Ha ráértek kicsit, szurkoljatok nekem, csak közben ne feledkezzetek meg a helyes légzésről!

      — Önéletrajz vége —

      Nagyon hálás vagyok a sok részletesen leírt problémáért, rengeteget tanultam belőle, nem gondoltam például, hogy egy séta mennyi lelki gubanccal tud járni; megpróbálok minél többet majd átadni a bejegyzésekben is a tanultakból. Jó ideje zizeg már bennem egy poszt a pánikról, az izometrikus gyakorlatokról, a gyaloglásról, arról, hogy a sportolók edzéseiből hogyan faragjunk gyógytornát…

      Ezentúl is írjatok meg mindent, amit tapasztaltok magatokon, a gondokat, az ötleteket, a kis győzelmeket!

      Ja, meg a nagyokat. Azokat ki ne hagyjátok.

  53. Kedves Mihály, köszönjük a rövid önéletrajzot, szurkolok neked, hogy megkapd a munkát.

    A te blogodon találtam “Köhögtető, légúttisztító légzőgyakorlatok” címen, csak éppen nem jutott eszembe a pontos cím 🙂 S az a jó benne, hogy gyors hatása van:) Mivel elég sokat olvasgatom a leírásaidat, tanácsaidat, mindig találok valamit, amit magam tudok hasznosítani.

    Jó alvást mindenkinek!

    A pánikról és magától a betegségtől való félelem legyőzéséről tényleg jó lenne minél többet megtudni.

    Arra is nagyon jó ez az egész blog, hogy az ember tudja, nincs egyedül a problémáival, bárcsak minél többen találnának ide.

    1. “A pánikról és magától a betegségtől való félelem legyőzéséről tényleg jó lenne minél többet megtudni.”

      Azt hiszem, szép lassan kitalálunk itt együtt egy új műfajt. Lehet, hogy írnak erről máshol is, de én még nem szaladtam bele, pedig sokat keresgéltem a neten.

      Nagyon sok történet és ötlet jött tőletek, remélem, mások is majd elmesélik az övéket.

  54. Sziasztok, mindenek előtt: Marika, sokat gondolok Rád a biciklis köreiddel – észbontóan kitartó és makacs vagy! 😀 Jó értelemben, persze. Meglesz az eredménye, biztos vagyok benne.
    Kata, szurkolok, hogy a lakásvadászat eredményes legyen – szerintem, az itteniek alapján nem való vagy te nyuggerházba. 🙂 🙂
    Mihály – drukkolok, hogy meglegyen az az állás. Programozni is tud…akkor tuti, matekból is jó vagy…kalapemelés 🙂 😀
    Olvaslak ám benneteket, még a torna néhány elemét is tudom csinálni, bár beszorultunk a kisszobába, ami akkora, hogy elfér az ágyunk, meg 1-2 apró holmi…na, ide spájzoltunk most be sok minden mást. Ágyon tudok gyakorlatozni, meg mászkálok a kertben, úgy nézek ki, mint egy kőműves kisinas. Pedig tevékenykednem ebben nem sokat kell – ami sok, az a por. Szellőztetünk, szerencsére jó idő van, mégis….és mióta nem bagózok, nagyon megérzek minden nem kellemest a levegőben. Köhögtet is rendesen, igaz, a torkomat is kaparva nekem ez könnyen megy.
    Írtátok a kilókat- talán Kata? Hát, mióta leszoktam a bagóról, nekem is felszaladt 10 kiló – ami épp elfér, mert a 47-48 kilóra nem olyan sok az – inkább az eloszlása zavar. Tudjátok, bizonyos kor után lentről felcsúszik, fentről lecsúszik, középen pedig megáll….és bárhol máshol örömmel fogadnám, de így…hát, még a szuszogás is más.

    A para…nem volt diagnosztizálva, de ezer %, hogy 30-as éveimben nem dilis voltam (csak), hanem pánikbeteg is. Nem sima kis rohamokkal, hanem komolyan, keményen. Csak akkor valahogy nem volt idő megijedni, mert sok felé kellett szakadni. Most ehhez társul ez a copd, és együtt a kettő máris csúcsra járatja az érzést. És tetszik vagy sem, fiatalabban jobban bírtam a gyűrődést. Most már egy hangosabb zajra ideges leszek. Akkor béta blokkolót kaptam, amit nem kérek…akkor is leszoktam róla, és pszichésen próbáltam magam helyre billenteni. Nem akarok elkeserítő lenni – nem volt könnyű. Most, ez a séta-ügy ….azt gondolom, a kettő együttes hatása működik – és ha valami hatásos tud lenni, az ez – nem a ráolvasás. Olyankor jobb a helyzet, amikor valami nagy-nagy pozitív inger ér…de nem fog minden nap hazarepülni a gyerekem, és nem lesz minden nap alkalom több éves spórolás eredményét élvezni….szóval, gatyát felkötni. 🙂
    Néha félhangosan beszélek magamhoz, és magyarázom, hogy semmi baj, csak tegyem a lábaimat egyiket a másik után. Attól nem egyszerű a mutatvány egyébként, hogy mivel az ember a levegőtlenségtől fél, önbecsapás, ha azt mondom, hogy nem lesz ilyen. De lesz, mert ennek a betegségnek ez egyik velejárója. Kinek jobban, kinek kevésbé. Nyilván, a stádiumtól függően. Reméljük, hoy az is javulni fog. Azt kell megtanulnunk, parásoknak, hogy azt tudjuk kezelni, amikor beállnak az izmok, mert menés közben számtalan izom megmozdul…és fárad is. És feszül, beáll, lemerevedik egy idő után, főleg, ha rágörcsölünk…és itt a gond.
    Nyilván, ezért kell őket edzeni. Meg aztán, ha jön az a szusz-szünet…előszedni a gyakorlatokat, amiket Mihály írt itt…a KILÉGZÉSSEL kezdve, mert tényleg az a leghasznosabb. És nem mondhatjuk azt magunknak, hogy most nem lesz szuszi-szünet…mert nyilván lesz, csak ne érjen váratlanul. Hát, szerintem ezen kell dolgoznunk – és nem kis munka. Én is kerestem már sok infót a pánikról – de néha olyan érzésem van, hogy aki írt róla, annak fogalma sincs arról, amiről írt. Nem lenne rossz,ha ezzel is kezdhetnénk valamit – talán a szuszogásunk is jobb lenne. 🙂
    Megjegyzem, több helyen írják, hogy a copd-vel szinte “kötelezően” vele jár a pánik, épp a légzés változása miatt….de ez is fehér folt, mert a dokik ezzel se’ kezdenek semmit.
    Ne haragudjatok, ha kissé össze-vissza írtam, azt hiszem, azért értitek… 🙂
    Megyek, megnézem, ma melyik dobozból tudok öltözni. 🙂
    Vigyázzatok magatokra, legyen sok friss levegő – és szipákoljátok erősen! 🙂 🙂

    1. “Programozni is tud…akkor tuti, matekból is jó vagy…kalapemelés”

      Nem mondtam, hogy tudok, csak azt, hogy ezzel keresek pénzt. A matekhoz egyébként nem sok köze van az ilyen képességeknek, bár sokan így hiszik.

      “ami sok, az a por”

      Gyógyszertár, eü maszk. Neked nemcsak kellemetlen, de káros is a por. Mars a patikába. (Menetgyakorlatnak is, remélem, messze van.)

      “Írtátok a kilókat…még a szuszogás is más”

      Igen, érdemes leadni a plusz kilókat, ez orvosilag is javallott, csak persze nehéz, mert a tüdő akadályoz az intenzív mozgásban, a nekikeseredett lelkünknek meg jólesik a nassolás. A mozgásból egyébként a minél hosszabb és kevéssé intenzív fogyaszt jól – itt jön be megint a gyaloglás és a bringa – illetve az intenzitást lehet variálni és akkor hosszú is lesz, meg kicsit hajtós is.

    2. “A para…néha félhangosan beszélek magamhoz, és magyarázom, hogy semmi baj, csak tegyem a lábaimat egyiket a másik után. Attól nem egyszerű a mutatvány egyébként, hogy mivel az ember a levegőtlenségtől fél, önbecsapás, ha azt mondom, hogy nem lesz ilyen. De lesz, mert ennek a betegségnek ez egyik velejárója. Kinek jobban, kinek kevésbé. Nyilván, a stádiumtól függően.”

      NEM SZABAD azt mondani, hogy nem lesz ilyen, ez tényleg pont kontraproduktív.

      Amikor nincs fulladás, de megjelenik a gondolat, hogy majd lesz, azt nem elnyomni kell, hanem éppenhogy tudatosítani, szembenézni vele és barátságosan, szelíden elküldeni:

      ‘Eszembe jutott, hogy baj lehet, igen, félek. Ha majd baj lesz, a légzésemre figyelek, pihenek, segítséget kérek, majd akkor megoldom, úgy ahogy eddig is. Most jobb, ha nem a félelemmel foglalkozom, mert az csak árt. Tudom, hogy itt van, de most szelíden megkérem, menjen kicsit el.’

      Hülyén hangzik a szelídség, de működik, jobban, mint amikor az ember dühösen csinálja ugyanezt. Nem tudom, miért. Talán így rájövünk, hogy a félelem is hozzánk tartozik, vele is törődni kell? Fogalmam sincs.

      És amikor kezdődik a fulladás, akkor ugyanez, csak határozottabban:

      ‘Most a légzésemre kell koncentrálnom, mert csak az fontos. A félelem itt van, de nem foglalkozhatok vele, más dolgom van.’

      És TÉNYLEG a légzésre kell figyelni, az fizikailag is jót tesz + megnyugtat.

      És a légzőgyakorlatok listájában ott van a ‘Légszomj megszüntetése’ fejezet, ezt gyakorolni kell pánik nélkül többször, hogy amikor kifulladás vagy pánik van, jól tudjuk használni.

    3. “azt tudjuk kezelni, amikor beállnak az izmok, mert menés közben számtalan izom megmozdul…és fárad is. És feszül, beáll, lemerevedik egy idő után, főleg, ha rágörcsölünk…és itt a gond. Nyilván, ezért kell őket edzeni.”

      Az edzés az egyik dolog, a másik, legalább ennyire fontos dolog pedig a lazítás. A nyújtásról, lazításról is van egy bejegyzés itt, de ez csak az egyik fele a dolognak, konkrétan az otthoni testedzéskor végzett lazítás.

      A másik része az, hogy amikor mozgunk (akár csak gyalogolunk), akkor ne feszítsük meg feleslegesen az izmainkat. Sajnos a lelki feszültség, félelem pont azt szokta okozni, hogy a nyakunktól kezdve a lábunkig megfeszülnek feleslegesen az izmok. Ez ellen csak azt tehetjük, hogy időről időre gondolatban körbetapogatjuk a testünket és ahol felesleges feszülést észlelünk, azt az izmot tudatosan ellazítjuk. Viszonylag sűrűn kell ismételni, mert az összehúzódási reflex erős; viszont ez az elfoglaltság a légzés-figyelés mellett pluszban leköti a figyelmünket és így jobban telik az idő, jobban megy a séta.

  55. Igen, igen, igen! 🙂
    Azt hiszem, megpróbáltam összeszedni a parával, kilókkal, mozgással összeköthető gondolataimat – amiket köszönöm, hogy kissé összefog(lal)tál, Mihály. 🙂 🙂
    Jó nagy felfordulás van kívül, így aztán a belsőt is kissé megkuszálta…a fogalmazásomat minden esetre. 😀 😀 😀
    A vállkörzéses gyakorlatokat kiemelném – sokat említetted őket , és egyrészt nem kell rákészülni, másrészt az ízületeim miatt is, néha ösztönösen csináltam ezeket a vállkörzéseket. Jót tesz azoknak is.

    A para sok munkát ad – annyi mindentől függ, hogy van-e, jön-e…de dolgozunk rajta. 🙂

    Por csökkentve, maszk volt itthon 😀 Vasaltam, rétest sütöttem…tornáztam, és holnap tervezek némi kimozdulást végre ebből a káoszból. Ja, a gyógyszertár a postával szemben!!! 😀 😀 😀

    Megtennétek, hogy megírjátok, mi a menete és mikor a védőoltásoknak? Házidoki? Ott beadja, vagy felírja, kiváltom, vissza…? Bocs a hülye kérdésért…de általában apróságokban vagyok ilyen tesze-tosza… 🙂

    A kilók sajna nem a nasitól. Kortól… 😀

    Sok-sok oxigént kívánok, kellemes szuszogást! 🙂

    1. Sziasztok , most csak oltás ügyben. Házidoki felírja, kiváltod, beadja. Telóról utálok így írni. Holnap jövök. Jó éjszakát,

    2. “A vállkörzéses gyakorlatokat kiemelném”

      Hát-váll-nyak lazítónak az sem rossz, ha begörbíted a vállad (a lapockák távolodnak), aztán kihúzod magad (a lapockák közelednek); persze ezt is lazán, puhán, sokszor. És: behúzod a nyakad, felhúzod a vállad, mintha hideg víz csorgott volna a nyakadba, aztán fölfelé nyújtod a nyakad, lefelé pedig a vállad.

      A nyújtásról annyit írnak mindenhol, nem értem, hogy a puha átmozgatás miért csak az én mániám.

      1. Helló! 🙂
        Kata, köszi az infót – telefonról épp elég, én sem szeretem a kis billentyűzetet.

        Nem, Mihály, a puha átmozgatás nem csak a te mániád. 🙂 Nekem nagyon jól esett, amikor a nap végén már beállt minden izmom, inam, mint a gerely. Munkából haza indulva, biciklire szállás előtt megejtettem, amikor csak volt pár percem. Most, nyuggerként a nap részét képezik ezek a nyújtások. És még mindig van benne munkahelyi maradék. :/

        Erről is jut eszembe, írod: “…behúzod a nyakad, felhúzod a vállad, mintha hideg víz csorgott volna a nyakadba…” – és itt meg is állt a dolog. Mármint, a gyaloglásnál pl. Ugyanis arra sose maradt idő, hogy “aztán fölfelé nyújtod a nyakad, lefelé pedig a vállad.”
        Na, ezek a merev izmok is a nyak-hát-váll vonalában, megtették a magukét a parás gyaloglásért.

        De jó, hogy ezeket a lazítókat írtad – 1-2 laza mozdulattal bővült a repertoár. 🙂

        1. “jó, hogy ezeket a lazítókat írtad”

          Még ez is jó: Kicsit összegörnyedsz ülve vagy állva, aztán kihúzod magad, lapocka össze, nyak is kinyúlik, majd elölről.
          Meg ez is: karokat fölemeled behajlítva vagy nyújtva és kajakozás-szerűen mozogsz.

          “Na, ezek a merev izmok is a nyak-hát-váll vonalában, megtették a magukét a parás gyaloglásért.”

          Igen, gyaloglás közben is folyton figyelni kell, hogy ne legyenek görcsösek az izmok, nemcsak előtte meg utána kell lazítani. Ennek a mozgás közben lazításnak kellene egy jó nevet találni, mert rettentő fontos és elhanyagolt téma. Már csak azért is,mert még a légzést is gátolják a megfeszített izmok.

          1. GYP-LGY. 🙂 Gyaloglási Para-Lazító Gyakorlatok. 🙂

            “Már csak azért is,mert még a légzést is gátolják a megfeszített izmok.”
            Főként ezért írtam. Mert észrevettem, hogy ha behúzott nyakkal, vállal megyek – márpedig a parától való para ezt teteti az ember lányával – akkor szusz se nincs.
            Jó, hogy bővíted a lazítási lehetőségek tárházát- nagyon kell, minden oldalról, minden négyzetcentinek. 🙂
            Marika – ugye, minden oké? 🙂 MZ/X- jelentkezz! 🙂
            Kata, nem irigyellek – rám még vár az “iktatás” 😀
            Minden hírre vevő vagyok! 🙂 🙂 Főként a jókra….
            Sok levegőt nektek!

          2. “Jó, hogy bővíted a lazítási lehetőségek tárházát”

            Igazából ezek már le vannak írva itt.

            “GYP-LGY. Gyaloglási Para-Lazító Gyakorlatok.”

            Nem rossz név, de GYP miatt nem az igazi. Erről másra szoktak a népek asszociálni…

  56. Sziasztok, éppen szortírozok dolgokat, mit kell kidobni, rengeteg irat-papir.

    Marika remélem jól vagy????

    Az oltásokat nálunk november elejétől adják be.

    Kedves Mihály, jól szurkoltunk?

    Ma reggel nem voltam valami “hűdejól”, volt egy nagyon enyhe légszomjam, gyorsan megkerestem itt a légzés segítséget, hamar rendbejöttem, köszönöm Mihálynak!:) Ilyenem még nemigen volt, most túl meleg van kint, ez sem jó.
    Amúgy továbbkeresek lakásokat.
    Legyen levegővel teli délutánotok!

  57. Sziasztok! – köszi az érdeklődést , nem a legjobban érzem magam. A tornánál szerintem a szalagosnál meghuztam a hátam,keresztcsontom,nem tudom mim, de fáj a derekam,nem tudok lehajolni,de meghajolni sem . Jaj, és hát fulladok továbbra is, most keltem fel a délutáni szunyiból egy fél órát tudtam aludni,de alig kapok levegőt. Reggel légzőgyakorlatoztam,nem sok szusz van az a bajom, nekem sem jó ez a meleg sem,de a reggeli ködben ki sem merem dugni az orrom.Ti hogy vagytok ezzel.? Küzdök az ipekakuanával,teával, paxirasollal,hogy felszakadjon aminek fel kellene, de nem nagy eredménnyel, a mellkasomon csüccsent most.Az a baj,hogy a hagymateát nem birom,ill, a hagyma szagát sem,nem hogy a teát. A szokásos tekerés ,egy ici-pici kis séta is volt ma is még, de nehezen mennek a dolgok most.Ha Mihály van valami jó kis tapasztalatod ezekkel irjad,már olvastam annyit,de nem jutok előbbre most.-Erős rágót rágózok,kicsit ugy érzem jobb,de rövid ideig. Nem tudom,ha ventolint fujnék be mi lenne, igaz az roham esetére van. Az oxigén szintem mérem,ma reggel porszivoztam,azt hittem megfulladok, na nem panaszkodom,mert lehuzlak benneteket.Ha van valami javaslatotok irjátok,várom. üdv. és jó egészséget mindannyitoknak!

    1. “ma reggel porszivoztam,azt hittem megfulladok”

      Hát lehet, hogy nemcsak a gép, hanem te is szippantottál egy kis port.

      A porszívód jól van? 🙂

      1. A porszivóm jól van köszi, én a munkától fulladtam, ismerős érzés biztosan másnak is.Alig kaptam levegőt és jött a csüccs, meg a segitő légzés,aztán ujból neki a porszivónak. – köszi a választ.

  58. Sziasztok! Mihály most mértem az oxigénem 97 , a pulzusom 74 és mégis fulladok, illetve ha felállnék biztosan nem sokáig jutnék a teraszig legfeljebb, lehet ez? vagy a depim bolondozik velem? mit gondoltok?- tudom,hogy idegességtől is fullad az ember,pláne ilyen depis ,mint én,de okom más nincs rá semmi.- olyan mérges vagyok ez miatt,már a Párom is mondja,hogy sok a z egész délelőtti légzőgyakorlat, torna,kerékpár 12 km, s az biztos ront még,de én már nem tudom. Irjatok valami jót nekem! – vigyázzatok magatokra! itt a szép idő én meg nem tudok se kint csinálni semmit, de bent sem.

    1. “most mértem az oxigénem 97 , a pulzusom 74 és mégis fulladok”
      “sok az egész délelőtti légzőgyakorlat, torna,kerékpár 12 km”

      Lehet, hogy poros a levegő, ideért annak a nagy viharnak a hatása vagy valami pollen? És lehet, hogy egy kis pihenés sem árt, nagyon meghajtottad magad. szerintem csináld azért, csak egy-két napig kevesebbet, aztán meglátjuk. Talán pár dolog összeadódott – meleg, por, fáradtság… bonyolult játék ez.

  59. Sziasztok! szerintem is leveszem a távot a kerékpáron , a dvd-n a légzőgyakorlat 24 perc, közben 2-3 alkalommal egy szuszra megállok,de lehet,hogy több szünet kellene ott is. Ezután van még tornagyakorlat .A szalagossal meghuztam magam, cudar nehéznek érzem onnan a gyakorlatot most. Meglátjuk, bizzunk benne,hogy lesz ez jobb is. Lányok ti is irjatok! szép estét mindenkinek!

    1. ” szerintem is leveszem a távot a kerékpáron , a dvd-n a légzőgyakorlat 24 perc, közben 2-3 alkalommal egy szuszra megállok,de lehet,hogy több szünet kellene ott is.”

      Szinte biztos. Valószínűleg túledzetted magad s most jön ki a kimerültség. Van olyan, hogy valami munka közben már érezzük, hogy túl kemény ez így; van úgy, hogy megállás után érezzük; van úgy, hogy csak pár órával később; és van, amikor sok edzés után nem érezzük, de a fáradtság csak gyűlik, gyűlik és valahányadik hajtás után elkezd tiltakozni a szervezet. Tüdőbetegeknél például fulladással tiltakozhat.

      Megtapasztaltam én ezt egészségesen is (és nálam sokkal nagyobb sportolók is megtapasztalják), hogy milyen az összegyűlő, kumulatív fáradtság; betegen is hasonló a jelenség, de másképp jön ki a hatása és persze ijesztőbb is.

      Hála Istennek nagyon kemény és szorgalmas vagy – neked a legfőbb lecke az, hogy kitanulmányozd magad és ne hajtsd túl a szervezetedet. Pihenj most egy kicsit; mindenfélét addig a pontig csinálj pár napig, amikor még NAGYON jól esne tovább csinálni ÉS AKKOR HAGYD ABBA.

      A légzőgyakorlatokból is csak a relaxációsakat, nyugtatósakat, elaltatósakat csináld egy ideig.

      Pár nap múlva érezni fogod az igényt a több munkára, de lehet, hogy ezt még csak az akaraterőd fogja bebeszélni neked, próbáld megérezni azt a pontot, amikor nem az akaratod, hanem tényleg a tested kívánja az erőfeszítést.

      Picit el lehet ezzel molyolni, míg összejön, de menni fog azért. Az akaraterőt is kordában kell tudni tartani, nemcsak a lustaságot; és őt néha még nehezebb is. Hiszen akaratos. 🙂

  60. Sziasztok! Köszi Mihály megnyugtató szavaid, éppen jókor olvastam,mert most kezdeném a légzőgyakorlatot,de akkor lassitok egy kicsit. Azt már tapasztaltam,hogy a légzőgyakorlat kb 13-15 percig három fajta elvégzéséig nem okozott gondot,nem remeg a lábam sem addig, utána kezd nehezebb lenni,mikor már a torna is belép- na akkor majd addig megyek egy pár napig. A tekerés az megy,mert már régóta tekerek,mint irtam 3 km-nél kezdtem jó pár évvel ezelőtt, s utána jobb a keringésem azt is észrevettem már, – van egy 25 perces légzőgyakorlatom, ami csak légzésből áll , tehát testmozgás nincs benne,majd azt csinálom. Köszi még egyszer segitséged,majd jelentkezem,hogy hogy állok. Legyen szép napod!
    Még annyit,hogy az elmult évtizedekben is mindig maximalista voltam magammal szemben, s most ez a fékbehuzás nem nagyon akar menni. Ma is felmostam a konyhát,fürdőt azt hittem megfulladok, lement az oxigénem 82-re csipogott az ártatlan,de megcsináltam . – na majd most három részből fog ez menni. –

    1. “most ez a fékbehuzás nem nagyon akar menni.”

      Persze, a te lelki beállítottságoddal pont ez a nehéz. Gondolj erre is mint megoldandó feladatra. Nem száz méteres síkfutás ez, hanem ultramaraton; a profit az különbözteti meg a dilettánstól, hogy kiismeri magát és megtanul az erejével gazdálkodni. Mondom

      MEGTANUL AZ EREJÉVEL GAZDÁLKODNI.

      Ha valaki tizedszer is ugyanúgy túl nagy lendülettel szalad bele a kanyarokba, akkor nem szorgalmas ember, hanem szerencsétlen lúzer.

      Legyél te inkább profi. 🙂

      1. Igazad van, meg kell probálni lassitani,bármilyen nehéz is lesz,talán nem fog tovább romlani az állapotom,mert most ugy érzem,mint ha inkább romlanék,mint erősödnék. – Jaj,de nehéz is, nem tudom Neked milyen foku a copd – d, sajnos nekem D. – s ez annyira megijeszt ,hogy nincs kiut,hogy bepánikolok szinte. – remélem azért sikerül behuzni a féket és szot fogadni Neked, s sikerül profinak lenni. Lányoktól is szeretném kérdezni,hogy kinek milyen fokozata van, én vagyok csak ennyire beteg,vagy más is. Köszi,ha válaszoltok.Legyen szép esténk!

        1. “meg kell próbálni lassítani,bármilyen nehéz is lesz”

          Nem annyira nehéz, amikor az ember már felfogta, hogy néha a teljes erőbedobás pont rosszat tesz. Egy szorgalmas, energikus ember úgy áll hozzá, hogy teljes erővel csinálom, amit kell, mert így érek célhoz – és ez nem mindig igaz, sőt. A házi feladat saját magad megfigyelése, a tempó, a mennyiség beállítgatása finoman, ügyesen. Gondolj arra, hogy egy heveskedő gyereket akarnál egy kis higgadtságra és odafigyelésre szoktatni – most te vagy a gyerek is. 🙂

          “most ugy érzem,mint ha inkább romlanék,mint erősödnék”

          Átmeneti hullámzások mindig lesznek, ezt bele kell kalkulálni és nem szabad pánikba esni. Ez is egy feladat.

          “annyira megijeszt ,hogy nincs kiut,hogy bepánikolok szinte”

          Olyan kiút nincs, mint egy gyomorrontásnál, ami elmúlik egy idő után, de sok út áll előttünk és ezek közül a legjobb milliószor jobb, mint a legrosszabb. Ezt az utat okos és módszeres munkával járhatjuk végig. Az ‘okos’ alatt pont a szélsőségek elkerülését értem, mármint az eltunyulást és bágyadt elkeseredést, illetve a görcsös erőlködést.

          1. Sziasztok! Talán alakulok,ugyan az éjjel 2 órát ha aludtam,de már ma csak 6 km-t,tegnap is csak 6 km-t tekertem,lassitok ez is nehéz, legalább annyira,mint amikor fejlődtem felfelé. Ha segitetek az utat megtalálnom, remélem én is nyugi leszek és nem lesz ilyen pánikos napom. Köszi mégegyszer, majd jelentkezek.
            Legyen friss levegős napotok!

  61. Sziasztok!
    Kedves Mihály végtelenül megörültem, amikor megtaláltam a blogodat, szeretném ha tanulhatnék Tőletek.
    2015. óta COPD.-s vagyok, lehet, hogy régebben csak nem foglalkoztam vele. Természetesen végig bagóztam az életem.
    Ebben a hónapban, viszont egy felső légúti fertőzésből kiindulva, igen csúnya heveny megjelenése volt a betegségnek.
    Most végre beláttam, hogy l./ abba kell hagyni a dohányzást, 2./foglalkozni kell a lelki és fizikai állapotommal.
    A dohányzást abbahagytam, remélem meg is tudom állni, szeretnék foglalkozni kicsit magammal, hogy legyenek életesélyeim még.
    Szeretnék segítséget kérni, légzés terápia és egyéb szükséges hasznos tudnivalók elsajátításában. azt gondolom, hogy szükséges lenne
    egy gyógytornászra, aki a kezdeti időkben megtanítaná merre is induljak és mi is lenne jó nekem.
    Egyenlőre elveszettnek érzem magam és szeretnék kitalálni a „rengetegből” !
    Előre is köszönöm a segítségeteket Mikó Katalin

    1. Szia kedves Katalin, nagyon jó helyre jöttél, itt végre rengeteg mindent megtudhatunk a betegségünkről és miként tudunk segíteni magunkon! Sok mindenről beszélgetünk, biztosan olvasgattad már a posztokat, jó lenne, ha minél többen idetalálnának, mert akkor mindannyian tudnánk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Kaptál gyógyszert is a tüdőgyógyászodtól? Ő is olyan szűkszavú, mint itt, a többieké?
      Nem is értem, miért nem vagyunk többen itt?
      Kedves többiek, én most főleg a lakáskereséssel vagyok elfoglalva, mivel november végéig el kell innét költöznöm 🙂 Azért sétáltam, tényleg majdnem egy teljes órát, mivel úgy a gondolataimba voltam merülve, hogy észre sem vettem az idő múlását 🙂
      Marika azért ne vidd túlzásba az edzéseket, pihenni is kellene.
      Rita/bolond lánynak rengeteg időt kívánok eltöltve a fiával és minél hamarabb túl legyen a “renováláson”.

      Oxigénnel teli estét mindenkinek 🙂

  62. Sziasztok, én is üdvözöllek, Katalin. 🙂 Valóban jó (ha nem a legjobb helyre) vetődtél. Hasonló módon kerültem én is ide – véletlenül.
    Ne haragudjatok, most csak utalgatok kérdésekre, illetve írom, ami eszembe jut.
    Marika, pihenj néha – engem se tudtak annak idején leszögelni sem, most mégis tudni kell kicsit leállni. Minden nap tornázom, ami ebben a tatarozási mizériában belefér…mármint, szó szerint, mert horizontálisan ugyancsak minimális a helyem – csak egyik karomat tudom kinyújtani oldalra. 😀 😀
    Megjegyezem, Mihály által begyűjtött tornák tudnak izomlázat is csinálni! :-O 🙂

    Kata, irigyellek a sétáért. Ma kikentem magam, rákészültem, alakult a szép napos idő, és ugrásra készen vártam a jóembert, aki azt mondta, ma hoz a tatarozáshoz ezt-azt. Hát, ahogy hozzátok vitte…én meg itthon rágtam a kefét egész nap, hogy ne fusson lukra az ember. Én nem tudtam a számát (talán jobb is), ő meg nem szólt, hogy sorry. Szóval, ennyit a mai császkálásról. Holnap reggelre ígérte megint – hát, …..
    Marika, kérdezted a stádiumot: az enyém III D-ről C-re váltott május-július között. Nem tudom, lesz-e kimutatható javulás a köv. kontrollon. Jobb, úgy érzésre – de a műszer mit mér, arra kíváncsi leszek.
    Katalin – nem fogsz rágyújtani. Én se tettem, immár 1,5 éve. Iszonyú büszke vagyok magamra. 🙂 Te is az leszel. 🙂 🙂 Ha nálam többet bagóztál, akkor kérhetsz bármit…. 🙂

    Fiam hétvégén jön megint, ma akkora dugó volt, hogy inkább visszafordult, mert nagyon későn ért volna ide.
    Közben figyelgetem magam…amikor azt fogalmaztam meg, hogy nem jön be a levegő, az nem csak az izmok merevsége miatt lehet….néha úgy érzem, mintha odabent foglalt lenne minden köbcenti…akkor is, amikor kifújom.
    Mihály- erre van valami ötleted, mitől lehet? Vagy nagyon rosszul fogalmaztam meg? Röntgenen voltam, amikor kellett….

    Katalin – mindenek előtt javaslom, hogy kezdj itt olvasással….a leírások, videók, valamint eszközök címszó alattiakkal kezdd, legalábbis én onnan indultam. A betegfórumot kerüld – van lehúzós is, nem vagyunk rá kíváncsiak. 🙂 A többiben viszont hamar meg fogod találni az épp leghasznosabb gondolatokat magadnak. Aztán ez szaporodni fog.

    Kata, van remény a megfelelő lakás megtalálására? Szorítok neked!

    Marika, próbáld ki, hogy a gyakorlatok közt több szünetet iktatsz be, és nem egy nap csinálod meg valamennyit. 🙂 Tényleg órarend fog kelleni 😀
    Nekem most pl. az ízületeim csendesedtek kicsit, amit csinálok, azt lassabban, ill. abban a tempóban, amit kellemesnek érzek. Ha megy, belehúzok. 🙂 DE ha nem – akkor nem hajtok ezerrel – csak 999-nel 😉

    Megyek, vacsi – ma kellemesen elfáradtam, mert szállító ember azért nem amortizált le totálisan.
    Ha nem írok is, de olvaslak benneteket. Most jó éjt mindenkinek, legyen nyugodt, levegős az éjszakátok, pihentető az alvás és álmodjatok szépeket! 🙂

    1. Sziasztok! Szép jó reggelt Mindenkinek! Nagyon örülök, hogy válaszoltatok Nekem, mert tényleg kicsit egyedül éreztem Magam. Olvasom az oldalt, de hát hála az égnek elég hosszú és sok mindent többször is át kell rágnom, hogy megértsem. Nem baj fog ez menni, így Veletek meg pláne. A dohányzást tényleg abbahagyom, nincs más alternatívám.
      Igen kaptam Gyógyszert, miután “heveny fellángolás” volt egy torokgyulladásból kiindulva, sajnos túl sokat is, de hát már jövök le róla. Medrol 32 mg, Ventolin, Spioltó, na meg az jó kis Augmentin. Ebből a Medrol az aminél már a lejövő fázisban vagyok, tehát 5 napig szedtem és 12 napig jövök le róla.
      A Doktornő akihez járok, kedvesen elmagyaráz dolgokat, ha kérdezem, de először meg kell tanulnom kérdezni. Írtam tegnap egy légzésterapeutának, gyógytornásznak, hogy tudjak segítséget kérni a kezdeti időkben, várom a jelentkezését.
      Szép napot kívánok Mindenkinek, megyek én is egy kis reggeli rutinra.

  63. Ja, és jut eszembe, Mihály! 🙂 Ne haragudj, nem túráztatni akartalak a már leírt gyakorlatok megismételtetésével – csak valahogy adott szituhoz kötve könnyebben tanulom őket.
    Megjegyzem, valóban számtalan hasznos légzőgyakorlat és nyújtás, és minden mozgató össze van gyűjtve. 🙂

    Most jó éjt mindenkinek! 🙂

    1. “Ne haragudj, nem túráztatni akartalak a már leírt gyakorlatok megismételtetésével – csak valahogy adott szituhoz kötve könnyebben tanulom őket.”

      Persze, mint mindenki. Akkor érti meg jól az ember a választ, amikor ő maga tette fel a kérdést. 🙂

  64. Sziasztok, némi siker és friss hírek. 🙂

    Ma – elég hosszú idő után, merthogy a tatarozás miatt eléggé leszűkült a mozgásterem és az azzal kapcsolatos lehetőségeim – úgy döntöttem, hogy a gyógyszer feliratása és védőoltásokkal kapcsolatos teendők okán valahogy elvergődök a dokihoz.
    Biciklivel, persze….1,5 km-re van.
    A dokinál sikerült mindent barátságos légkörben elrendezni, örült, hogy a Ventolinra igazán nincs szükség.
    És most a hír, nektek, ha még fehér folt lenne – merthogy érint titeket is: ott nyomban megkaptam az influenza ellenit. Nem is fájt! 🙂 A Tüdő Gyula elleni védőoltást csak 2 hét múlvától bármikor szabad, amennyiben nem adják be a másikkal együtt,a azonnal. Nekem jó lesz az 2 hét múlva is – nem halmoznám az élvezeteket. 😀
    Az árakról: influ védő ingyenes. A tüdőgyuszisért most fizettem 7612.- jó magyar forintot, és beadáskor kell még egy ezrest kiköhögnöm (hogy stílszerű legyek).

    Na, egy kicsit elültem a váróban, de jó is volt, mert a sok csak itthoni torna és egyebek megint előhozták a parát…de olyan mértékig, hogy alig bírtam elvergődni a rendelőig biciklizve.
    Ott kicsit lenyugodtam, hogy a fene enné már meg ezt a parát, komolyan szinte az a világból kiszaladós, utcán sikítós erősségű kapott el a brinyón. Gondoltam, ha most emiatt kivasal egy autó, mi a fenét fogtok kezdeni nélkülem… 🙂 😀 😛

    Nem kértem, de kaptam friss pletyiket – amiért tetszett: 1. nem rólam szóltak 2. kicsit elterelték a figyelmemet a diliről.

    Amikor végeztem, addigra már olyan piszok jó hangulatom lett, hogy elhatároztam, legalább az utca végéig gyalogolni fogok. Aztán az utca végén elhatároztam, hogy most már ha a fene eszik fenét, akkor is elmegyek a gyógyszertárig….úgy is lett. 🙂
    Ott megint pihiztem egy kicsit, amíg elintéztem, amit kell – és nekilódultam gyalog továbbra is. ÉÉÉÉÉÉÉSSSSSS….lássatok csodát!!!!! :-O 😀 A kapuban vettem észre, hogy végig gyalogoltam a 1,5 km-t. Nem mondom, néha kicsit megálltam, de talán egy lépés kihagyásának idejére…

    Olyan jó lenne, ha az indulási idegbajt valahogyan ki tudnám iktatni. De a mai elindulásnál is próbáltam magamnak mondani, hogy tuti lesz, de…jöjjön, aztán menjen…de nem volt ilyen egyszerű. Észrevettem, hogy ha a nagy sétát megelőzően ér valami ezzel kapcsolatos pozitív élmény, akár a világnak is nekiindulnék talán….most lement ez az 1500 méter…és legközelebb megint para lesz a 300 méterre lévő buszmegállóig… (?)
    Naná, fotóztam közben, olyan szépek a színek, hogy az ember szíve belefacsarodik. 🙂 És süt a nap…még 🙂 🙂 <3

    Megéheztem, eszem valamit .
    Vigyázzatok magatokra, sétáljatok és lélegezzetek mélyeket! 🙂

    1. “A kapuban vettem észre, hogy végig gyalogoltam a 1,5 km-t.”
      “Olyan jó lenne, ha az indulási idegbajt valahogyan ki tudnám iktatni.”

      Kincset érnek a beszámolóid.

      És a másfél kilométerért kiutalok neked egy leereszkedő vállveregetést.

      Meg egy boldog vigyort a hozzávaló kacsintással.

      Ez milyen ajánlat?

      1. “Kincset érnek a beszámolóid.”

        Köszönöm- cserébe én is kincseket kapok. Minden tapasztalat, jó tanács kincset ér. 🙂

        “És a másfél kilométerért kiutalok neked egy leereszkedő vállveregetést.”

        😀 😀 Nyilván könnyű…de csak, amennyiben magasabb vagy az én 165 cm-emnél 😀

        “Meg egy boldog vigyort a hozzávaló kacsintással.”
        Már megérte 🙂

        “Ez milyen ajánlat?”
        Szuper! 🙂 A legjobb, amit valaha kaptam 🙂

    2. “Olyan jó lenne, ha az indulási idegbajt valahogyan ki tudnám iktatni.”
      “A sok csak itthoni torna és egyebek megint előhozták a parát…de olyan mértékig, hogy alig bírtam elvergődni a rendelőig biciklizve.”

      Megint fején találtad a szöget, vagy az én fejemen, mittudomén: ‘A sok csak itthoni torna előhozta a parát.’

      A szorongás újratermelődik sokáig – azt szereti, ha egy ideig nem találkozol a félelem tárgyával, nálad például a gyaloglással. Hiába győzted le párszor, ragaszkodó típus, egyem a lelkét, vissza-vissza tér.

      Mással is így van ez, csak nem ennyire feltűnő. Ha sokáig nem bicikliztünk, akkor félünk, hogy menni fog-e, pedig tudjuk a lelkünk mélyén, hogy hát mi a bánatért ne menne.

      Ugyanez az autóvezetéssel.

      Ha sokáig nem találkoztunk egy kedves ismerőssel, félünk, hogy vajon tudunk-e vele még mindig egy jót beszélgetni, pedig minden sejtünkkel tudjuk, hogy NANÁ.

      Ezekben van valami racionálisnak látszó mag, de valójában a mechanizmus szerintem kicsit hasonló. A gyaloglásról kiderült többször, hogy sikerül és a görcsöket el tudod mulasztani – de ha eltelik valamennyi idő, a szorongás visszaszivárog és elkezdjük magunktól kérdezgetni, hogy jaj! vajon legközelebb mi lesz?

      Ha ezeket aláhúzom és előjelhelyesen összeadom, ki is jön pikk-pakk 2 végeredmény.

      1. végeredmény: Nem kell hosszú időt kihagyni, ha csak arra van idő, hogy 5 percet szánjunk rá, akkor menjünk el a sarokig meg vissza; ez testgyakorlásnak nem egy nagy mutatvány, de kapcsolatban maradunk a szorongást kiváltó dologgal, nem tud elmisztifikálódni a nehézsége a lelkünk sötétebb bugyraiban.

      2. végeredmény: Ha valami miatt ez nem megy, mert például betegek voltunk, akkor számoljunk vele előre, hogy újratermelődhetett a félelem. Ettől nem fog ő eltűnni, de nem fog meglepetésként érni, mikor megpróbál lelökni a bicikliről.

      Ez hogy tetszik?

      1. Nem idéznék, emelnék ki külön semmit Mihály által leírtakból. Ugyanis, minden szavával egyet értek. Valóban, a hosszabb kihagyás újra képes generálni a szorongást. Most, sajnos, kényszerből is kellett kihagynom – de komolyan, úgy rákészülök, hogy mint írod, legalább az utca végéig elmenni minden nap, hogy vettem 2 szabadidő rucit. Tudom, pasifejjel ennek sok jelentősége nincs – de így legalább ha reggel azt veszem fel, és hirtelen felindulásból kimegyek a kapun és sétálok egyet, mégse a mosogatórongy melegítőben teszem. És ez nem csupán hiúsági kérdés: ugyanis, ha megyünk valahová, mégse az otthoni ruciban tesszük – azaz, rákészülünk, “összeszedjük magunkat”. Úgy vettem észre, engem már az is stresszel…..ergo…ld. fent 🙂

        Nagyon jól levezetted a gondolatmenetet – valóban, a kérdés felmerül minden alkalommal: meg tudom-e csinálni? És 1-2 hét elteltével már a kisördög is kiabál bele, és nem csak az igent hallod.

        Szóval, ja. 🙂
        Marika, veled kapcsolatban pedig sokszor eszembe jutott Mihály unokájának szóló első tanács: “Ne nyírd ki magad! ” 🙂 Hiszed-e, de magamnak is elmondom nap mint nap. 🙂

        Nincs időm megnézni, írtam-e – de a patikában kértem valamit az ízületeimre, a hölgy adott egy “csodaszert”, amit kúraszerűen kell szedni. Na, várom a csodát…ugyanis, a mozgást is jó lenne rendbe vágni, mert a görcs néha nem lelki, hanem fizikális – azaz, egy-egy mozdulatra begörcsöl egy izom, mert az ízületet nem tudom jól használni -és máris kibabrált velem …valaki, vagy valami. 🙂

        Alakulunk a javítási munkákkal – ha lassan is, de már tisztul a kép. 🙂

        Legyen szép időtök, sétára, levegőzésre! 🙂

        1. “úgy rákészülök, hogy mint írod, legalább az utca végéig elmenni minden nap, hogy vettem 2 szabadidő rucit…azaz, rákészülünk, ‘összeszedjük magunkat'”

          Nagyon igaz, hogy kis segédeszközök (amik lehetnek szabadidő-ruhák, sporteszközök, bármik) sokat tudnak segíteni. Képesek szinte mondogatni, hogy ‘gyere, használj minket, csináljunk valamit’. És talán arra is képesek, hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha megvan a saját kis játékunk.

          Bizony mondom néktek, feleim, él bennünk egy gyerek, akit a betegség elő tud csalogatni – bánjunk vele kedvesen, segíteni is bír az a gyerek, higgyétek el, segítségül kell hívni őt, nem pedig szégyellni.

          1. “Bizony mondom néktek, feleim, él bennünk egy gyerek, …”

            Így igaz! Én pl. sose tudtam elhajkurászni! 😀 😀

  65. SOS! – Mihály mi a véleményed az Aloe Vera termékekről, vagy Lányok ti ettetek már ilyen terméket a COPD_-re? most ajánlottak nekem,tudjátok elég rossz állapotban vagyok,de nem tudom ezek egyáltalán segitenének-e,vagy mit tudtok róla. Ha tudtok valamit irjatok- köszi.

    1. Szia, Marika, én sajnos nem ismerem erre a problémára. Általában jó az Aloe, de nagyon régen, és csak a kozmetikai változatát próbáltam ki.
      Remélem, a többiek tudnak neked segíteni.
      Orvost nem tudod felhívni tanácsért?

      Nagyon gyors jobbulást kívánok.

    2. Szia Marika, én is csak testápolóban használtam aloe verát, semmit sem tudok, hogy a mi betegségünkre van-e hatása. De ha rossz állapotban vagy, lehet vissza kellene menni a tüdőgyógyászatra. Még akkor is, ha a tüdődoki szűkszavú, valamit csak mondani kell neki. Azt írtad valahol, hogy szokott menni hozzátok a házidoki, vele is lehetne konzultálni, nem? Úgy olvastam, hogy sajnos a mi betegségünk eléggé speciális és nem biztos, hogy segitenek ezek a cuccok. 🙁

    3. “mi a véleményed az Aloe Vera termékekről, vagy Lányok ti ettetek már ilyen terméket a COPD-re?”

      Nincsenek ilyen ismereteim, csak azt tudom, hogy az utóbbi időkben divatba jött az Aloe Vera és most éppen ennek tulajdonítanak csodálatos hatásokat. Feltehetőleg fél év múlva majd más lesz a sláger.

      Ha nem árt, akkor gondolom fogyasztható, legfeljebb az a hátránya, hogy feleslegesen reménykedsz valamiben és utána növekedni fog a szorongás.

  66. Sziasztok! – megvagyok behuzott fékkel. Aloe Vera terméket nem vettem aztán végül is, mert én félek az ilyen csodaszerektől, dicsérik,dicsérik én nem merem bevenni.Lehet,hogy gyáva vagyok, Mihálynak teljesen igaza van,egy nagy csalódás,kudarc lett volna a vége,még a béka sejhaja alá is keseredhetném magam. Ma nagy köd volt felénk,nem mentem csak egy – két kikisérési utra,nem is tekertem, de légzőztem bőven, holnap majd bepótolom a mai tekerést.
    Rita helyettem irod a történéseid, akár én is irhatnám, én mellényt horgoltam magamnak,nagy zsebbel,hogy beleférjen a vésztartalékos rágó,zsepi és abban megyek sétálni, már kettő is van belőle,hogy ne legyen hiány .Igen,ha már felveszem a kardigánt – amit tekerésnél,sétánál használok ősszel,télen,már kezdek feszülni,fulladni.Nem jól vagyok összegyurva szerintem,ha már ez is elég ahhoz,hogy pánikoljak, sajnos a két utca sarkon ,ahol meg szoktam fordulni és beszélgetni,mindkét helyen meghaltak az ismerőseim,egyik egy éve,másik két éve, na nem tudok szinte kimenni a sarokig,egy házzal előbb fordulok meg. A tél pedig még jobban be fog bennünket szoritani a lakásba,pláne a fütéssel, álarcban kell igy is kimenni estefelé már.
    Remélem holnap még azért lesz séta idő,legyen szép hétvégétek és jó levegőtök!

    1. Szia, Marika, örülök a bejelentkezésednek. 🙂
      Talán azonos a bajunk, azért “írom a történetedet”. Kicsit tartok én is a téltől – alapból nem a kedvencem – de megpróbálom felidézni, hogyan is ment, amikor minden nap (talán 1- kihagyással) télen-nyáron bicikliztem, vagy gyalogoltam munkába és vissza – az is több mint egy kim-re volt. Kellett kicsi dombnak felfelé is tekerni…és megoldottam, bár akkor már kapiskáltam, hogy valami nem százas (mármint, rajtam kívül…) 🙂
      No , a hidegben volt orron szuszi, mert a torkom alaposan kicsinálva, és minden légvételre köhögőroham.
      Nekem ez a közeli séta….hát, majd eljárok a zöldségeshez, mert ismi nem sok, csak azok a felületesek, akikkel nem tuti, hogy van közös téma.
      Jó lenne, ha nem kéne magunkra zárni az ajtót télen….

      Marika, azok a vállkörzős gyakorlatok nagyon jók – ne tudd meg, még azoktól is lett némi izomlázam 😀
      Vigyázzatok magatokra, legyen szép álmotok, sok friss levegő. 🙂

  67. Sziasztok! Ritám igazad van, a légzőgyakorlatos dvd-n a légzőgyakorlat tornával van,karkörzések tömege,érzem is hogy melyik a jobb és melyik nehezebb. 14 -15 perc körül van olyan felváltott karkörzés hátra,előre,majd könyökfogásos, ezek még elmennek s a későbbiek nehezebbek,szalagos meg meghuzta a derekam,azért pihi most. Igen a sétát nekem is erőltetnem kell még akkor is,ha rossz idő lesz,valahogy majd csak átvészeljük ezt a telet is, most a lerakodásommal is küszködök egy kicsit reggelente,de ezzel nem én vagyok egyedül. Sajnos a hagymát nem birom már irtam is, maradt az ipekakuána,meg a kakukkfüves tea.
    Legyen szép estétek és szép holnapunk, sok-sok levegővel.

    1. “karkörzések tömege,érzem is hogy melyik a jobb és melyik nehezebb…a későbbiek nehezebbek,szalagos meg meghuzta a derekam”

      Minden nyújtó, lazító mozgásnál fontos, hogy lassan csináljuk, nem rángatva és csak addig a pontig, amíg nem fáj. Ezt a figyelmeztetést főleg azoknak ajánlom figyelmébe, akik szorgalmasak és hajlamosak túlterhelni magukat. 🙂

      1. Sziasztok! ma felénk pocsék ,esős,hideg jaj de őszi idő volt,ezt nem szeretem,fulladtam is eléggé. Nem is tekertem ma,mert csukott szájjal nem birtam volna, a hideg levegő meg nem biztos,hogy most jó lenne. Köszi Mihály a figyelmeztetést,értem én,de lehet,hogy most kicsit később vettem észre a nyujtó,lazitó gyakorlatoknál a lassitást, de már lassabban csinálom és kezd javulni a hátizmom is.Persze a földig hajolás még nem megy nyujtott kézzel,keresztbe,de majd holnap megint kisérletezek,menni kell annak ujból,ha eddig sikerült. – Legyen szép hetetek és jó levegőtök és jó éjszakát!
        Lányok hol vagytok?

  68. Sziasztok, kicsit benéztem – a laptop vacakol, ki-kilép óránként, másfél óránként. Küld valami hibaüzit, aztán sutty!
    Ma már elkezdtem egyszer írni, de elszállt, aztán dolog volt, most újra megpróbálom….

    Marika, nekem is azt diktálta a habitusom, hogy hajrá! Erősen, gyorsan – de azon túl, amit Mihály írt:”…lassan csináljuk, nem rángatva és csak addig a pontig, amíg nem fáj…” hozzátenném: lazán. Egy idő után azt vettem észre, hogy még torna közben is befeszítek. Mint gyaloglásnál. És ez független attól, mint amikor elfelejtünk tisztességgel bemelegíteni, és megrántjuk valaminket. Ez a minden áron akarás feszülése. Szóval, lazíts…! 🙂

    Kata, Katalin – mi újság felétek?
    Hogy áll a hurcolkodási válogatás? Egyáltalán – halad a költözés projekt? 🙂

    Katalin – “lejöttél már a szerről”? (A Medrolról..) 😀
    Most megint süt a nap – ki is megyek kicsit, elég volt mára a munkából. 🙂
    Jelentkezzetek! 🙂
    Könnyű légzést kívánok! 🙂 🙂

    1. Sziasztok, megvagyok még:) Péntek-szombaton Szolnokon voltam, egy barátnőmnél, hétfőn-kedden unokáztam 🙂 Moziban is voltunk a West and Cityben, azon kivül, hogy nagyonnagyon elfáradtam, semmi bajom nem volt. Ma pihizek, úgyhogy válogatás elhalasztva, holnaptól folytatom. Lakásprojekt halad előre a maga útján, még ne találtam semmi alkalmasat.

      Folyamatosan olvasgatom a Mihály által leírtakat, annyi van, hogy mindig van valamin gondolkoznom.
      Tényleg, végül is nem tudjuk jól szorítottunk-e Mihálynak munkaügyben?

      Rita, hol tart a “lakás-projekt”?

      Van egy olyan mondás: “Lassan járj, tovább érsz!” Ugye jól írtam.

      Ma ennyi voltam, azon tűnődöm, hogy lehetne ezt a rohadt szelet kivédeni, mert hogy ki kellene mennem sétálni.

      Legyetek jól :)))

      1. “Tényleg, végül is nem tudjuk jól szorítottunk-e Mihálynak munkaügyben?”

        Baromi jól, köszönöm, sikerült, nagyon ügyesek voltatok! 🙂

  69. A flutter (fújóka) egyre jobban használ, azaz elég jól felszedi a váladékot, persze jó erősen ki kell fújni, erre is jó, hogy erősítse nyilván a kifújást, a hosszát is. Nem tudom, elég értelmesen írtam-e le most ezt? 🙂

  70. Sziasztok! Igaz Ritám, a légzőgyakorlat elején még laza vagyok, nyugiban csinálom a vele járó mozdulásokat, eltelik kb 4-5 fajta gyakorlat kb 9-10 perc és akkor már kezdek feszülni, ott megállok most már egy pár pillanatra lecsüccs, megmérem az oxigént és addig szépen lecsitulok és folytatom.Most csak 25 percig csinálom kisebb szünetekkel, de másikat is csinálok,ott nem kell csak szuszogni, na meg a tekerés 6 km lett , lassan majd visszatornázom én magam,de meg kell várni,hogy helyrebillenjek.Séta nincs csak az udvaron,mert hideg a szél nálunk nagyon. Még nem kaptam oltást,azt hiszem november közepén jön a dokinő hozzánk és hozza a szurit. Nem tudom mit mond a tüdőgyulladás ellenire, máskor nem javasolta.Mihály te milyen szurikat kérsz? Tudom,hogy lányok ti kéritek,illetve gondolkodoban vagytok vele,majd irjátok,hogy hogyan döntöttetek. Egyelőre ennyi van, nem tudok most csinálni semmit, lent vagyok nagyon a fizikai erőmmel,de elmulik ez a pocsék idő és a köd is eltünik valamennyire nem kell a szobában tornázni. Tekerni a teraszon tekerek és olyan jó a levegő,ott nem ér a szél szerencsére.
    Vigyázzatok magatokra , legyen szép,egészséges holnapotok!

    1. “a légzőgyakorlat elején még laza vagyok, nyugiban csinálom a vele járó mozdulásokat, eltelik kb 4-5 fajta gyakorlat kb 9-10 perc és akkor már kezdek feszülni, ott megállok most már egy pár pillanatra lecsüccs, megmérem az oxigént és addig szépen lecsitulok és folytatom.”

      “lassan csináljuk, nem rángatva és csak addig a pontig, amíg nem fáj… hozzátenném: lazán. Egy idő után azt vettem észre, hogy még torna közben is befeszítek. Mint gyaloglásnál.”

      Igen, erről nem volt eddig eléggé szó, bele is írom a nyújtásról-lazításról szóló bejegyzésbe: mindenféle mozgás közben hajlamosak vagyunk feleslegesen megfeszíteni izmokat – minél jobban árt, annál inkább. Sajnos. Mármint tüdőbetegnek jobban árt, mint egy egészséges embernek, mert akadályoz a légvételben is.

      Legyen a jelszó “folytonos lazítás” vagy valami hasonló. Nem könnyű, mert a légzésre is figyelni kell; de azért nem is olyan ördöngősség, ha már ki van jelölve célként. Periodikusan gondolatban körbejárjuk a testünket – arc, nyak, váll, hát, has, derék, lábak – és figyeljük, nem feszül-e valami, aminek nem kellene.

      Gyaloglás közben egyszerűbb, mert a járás maga nem igényel nagy figyelmet, viszont tornázás közben nehezebb még erre is koncentrálni, pláne kombinált tornánál (légzés plusz gimnasztika). Újra kell tanulni a tornázást; nem az a cél, hogy végigcsináljuk, hanem hogy odafigyelve csináljuk végig, befeszülés nélkül.

      Ha kell, akkor eleinte csináljuk rövidebb ideig és lassabban, amíg meg nem szokjuk ezt a működést.

      Mintha zongorázni tanulnánk – nincs értelme gyorsan és adott ideig zongorázni, ha tele van melléütésekkel az egész; először lassú ütemben, részenként meg kell tanulni a darabot, aztán megpróbálni lassan egyre hosszabb részt eljátszani, aztán lassan az egészet végig és EZUTÁN lehet fokozni a tempót egy értelmes mértékig.

      1. Szia! ennek igazán örülök,végre valami jót is tudtunk neked tenni,szoritottunk.Gratulálok a sikerhez. –
        Éppen az előbb határoztam el,hogy nem csinálom a légzőgakorlatot a tornásat csak addig, amig nem érzem a feszülést,nem csüccs és folytatom,hanem abbahagyom.Majd később egy fél óra mulva , ha ténylegesen lenyugodtam,akkor folytatom, mert a 15 perc környékén a levegő szinte nem is akaródzik bejönni,hiába szivogatom,úgy érzem a torkomnál elakad,de az elején rendesen érzem,hogy a mellkasom,gyomortájékom,hasam emelkedik,majd lazitásnál megy ki a levegő.Tanulni kell hiába. Köszi a segitséget, szótfogadok.

        1. “nem csinálom a légzőgyakorlatot a tornásat csak addig, amig nem érzem a feszülést,nem csüccs és folytatom,hanem abbahagyom.Majd később egy fél óra mulva , ha ténylegesen lenyugodtam,akkor folytatom”

          Szerintem ez sokkal-sokkal jobb, mint a túlerőltetés!

          DE.

          Amivel nagyon érdemes lenne kísérletezned, az az odafigyelés, hogy ne görcsöljenek KÖZBEN az izmaid feleslegesen. Nem könnyű, mert a légzésre is figyelni kell, de próbáld, meg, rettentően megéri. Inkább csinálj kevesebbet és lassabban, de végig figyelj arra is, hogy laza legyél. Szerintem.

          (Végülis mibe kerül az nekem, hogy ugráltassalak? Semmibe.)

  71. “Katalin – “lejöttél már a szerről”? (A Medrolról..)”

    Sziasztok! Köszönöm az érdeklődést, még három nap és lent vagyok. Jó hosszúra kellett nyújtani, de igyekszem, főleg azért, hogy ne kelljen többet “rákerülnöm”. Szombaton elmentem a Buteyko nyílt napájára, hátha tudok hasznosítani dolgokat.
    A helyzet az, hogy sajnos tanfolyamra nincs pénzem, így gondoltam meghallgatom mit is kell kihagynom. A hangulat nagyon szimpatikus volt, sok érdekes történetet is hallhattunk, de azt gondolom én még erre nem vagyok felkészülve. Igazság szerint igen rosszul élem meg a helyzetemet, nem tudok azonosulni vele, főként, ha épp nem is érzem magam “betegnek”, azaz nincs különösebb légzési problémám. Tudom, ez nagyon kétes értékű önámítás, de jelenleg itt tartok. Ha szólhatok az Aloe Vera igen jó általános erősítő szer,(mondják) de teljes mértékben igazat adok Misinek egy divat hullám, ha nem is új keletű, de én félek minden olyan szertől ami “mindent” meggyógyít, mert ez nem lehet igaz, hiszen akkor egyetlen beteg ember sem lenne a földön.
    Neki láttam az őszi nagytakarításnak, három napra osztottam be, mert nem akarok kipurcanni közbe. Nem azért, mert “kastélyt” takarítok, hanem azért mert így részint van három nap pótcselekvésem cigi ügyben, részint pedig csak kicsit fáradok el és könnyebben regenerálódok. Ez nekem most a séta.
    Szép estét kívánok Mindenkinek Sziasztok

  72. Sziasztok!
    Ma jól kibabráltam magammal – vagy a szél, vagy a para, vagy ők is meg én velük karöltve – nem tudom. El kellett mennem a patikába (nálunk minden nevezetes pont egy csomóban, ergo akár posta, akár ATM, akár patika – az kb. ugyanaz a táv), és persze brinyóval…meg vittem ezt a rohadás parát is. Mire összekészültem és elindultam, ott tartottam, hogy tán nem kéne mennem. 😀
    Úgy terveztem, hogy bicikli végig, oda is meg re…ha ingerel a séta, akkor sétálok kicsit. Oda tekertem, fújt a szél és utáltuk egymást. Dolgom végeztével elindultam gyalog, de olyan nem esett jól hangulatban. Azért csak mentem, úgy 5-600 m-t, de közben volt megállás, sikítófrász. Annyira nem akart jönni a levegő, mintha valami szoros fém mellénybe lettem volna beleszuszakolva, ami egy számmal kisebb. “Fújhattam” a hasi légzést, meg a lassút, meg kifelé a préssel…az istennek se akarta az igazságot. Komolyan, ahogy elképzeltem magam magam kívülről nézve, a sztyeppén vánszorgó szerencsétlen katonák képét láttam lelki szemeimmel.
    Most majd kell valamit kitalálni, amitől valami pozitív élményem is lesz, mert hogy ma így nem fekszem le, az holtbiztos.
    Kata, nagyon irigyellek, hogy fulladás nélkül sikerül olyan sokat menned. Úgy szeretnék “csavarogni”, de nem merek ezek miatt elindulni – csak az ilyen biciklivel megtámogatott kis sétákra.

    Marika, azt hiszem, okos elhatározásra jutottál. Igaz, az ember mást is szeretne csinálni, de a lassan járj, tovább érsz-igazsága erre is érvényes. 🙂
    És ha már…a tatarozás lassan halad, nagyon lassan…mert jó munkához idő kell,… 🙂

    Mihály, gratulálok én is a munka elnyeréséhez! 🙂

    Katalin – akár én is írhattam volna pár mondatodat. Illetve, ezekkel a szuszistop-okkal már megtapasztaltam a betegséget. Amíg nem tudtam, addig nem is zavart ennyire….
    A cigi: irtó büszke vagyok magamra! Rengeteget szívtam, (így is, úgy is..) stresszoldó volt. Amikor 3 év alatt volt 7 halottam, az azért betett rendesen – és a nap 24 órájában lógott a számban a bagó. Illetve ez sem igaz, mert munka közben nem, és sokat dolgoztam.
    Lényeg, hogy egy ideje játszottam a gondolattal, hogy nem kéne…volt prá sikertelen próbálkozás – inkább az idővel játék, hogy óránként, két óránként…de az nem működik.
    Késői vacsizók vagyunk – utána már nem gyújtottam rá, de egy kedden megettük a vacsorát fél 8-kor. (Akkor még én is dolgoztam, meló után kellett főzni.) Ültem és azon agyaltam, hogy ilyenkor még simán rá szoktam gyújtani, de vacsi után már nem…és vacsi megvolt korábban – oltári dilemma. Úgy döntöttem, nem gyújtok rá. Másnap reggel inkább, mint akibe belebújt a kisördög, azt mondtam: kávé, cigi nélkül. 🙂 És mivel szerda lévén reggelt 7-től este 5-fél 6-ig bent, hát a melóban se volt sok esély a rágyújtásra. Akkor elkezdtem úgy gondolni rá, mint egy játékos kihívásra. Hogy na, juszt se kellesz ….kellhetnél, de erőlködj csak! 🙂
    Lényeg, este 8-kor azt mondtam tátott szájjal magamnak: Húúú, te leány, 24 órája!!!!!!! nem gyújtottál rá! 🙂 🙂
    Na, kibabrálok én veled, lesz ez több is. Három napig senkinek nem mertem megemlíteni….attól féltem, hogy majd belehasalok….aztán nm kellett mondani, kérdezték, hogy nem megyek ki velük egy cigire? Azt mondtam? MOST nem. És nem mentem ki később sem, de mindig a MOST-ra hivatkozva.
    Egy hét után afféle kergetőzős játék lett belőle – és számolás, napok, hetek – amióta nem gyújtottam rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe – helyzetek is voltak, amikor azt mondtam, most jól esne, de meggyőztem magam, hogy: amikor rágyújtottam, sem oldódott meg magától a probléma, meg nem fogok mást csinálni magammal szemben sem a számból, mint ami…és egyáltalán…milyen jó volt eddig is a büdi füst nélkül. A párom szó nélkül kivonult bagózni – most vissza legyen csinálva?
    Szóval, úgy csináltam, hogy ne érezzem magam megerőszakolva, inkább afféle pajzán kihívásnak igyekeztem felfogni. Nem találtam ki sem pótcselekvést, sem pótfüggőséget. Az édességet addig is szerettem, most sem ettem belőle többet. Igaz, feljött pár kiló – de az nem ártott a fizimiskámnak. 😀 És sokszor mondtam magamnak, hogy te igazából nem is vagy dohányos…..de igen, de klassz csaj is vagy! 😀 És anélkül, hogy egy percig is rosszul éreztem volna magam, vagy elvonási tüneteket produkáltam volna, egyik napról a másikra letettem immár másfél éve. Te sem vagy gyengébb nálam 😉 🙂
    Ha előbb sikerül, most vígan tekergek, mint friss nyugger – így meg még az unokámhoz utazás is kétséges….

    Azt hiszem, ez most a rosszabb napok egyike – és lesz majd jobb, pl. holnap. 🙂
    Most azt hiszem, újraolvasok dolgokat és újra megpróbálok valami jót kicsikarni mára. 🙂
    Legyen jobb a levegőzésetek ma, mint nekem! 🙂

    1. “fújt a szél és utáltuk egymást…azért csak mentem, úgy 5-600 m-t”
      “Most majd kell valamit kitalálni, amitől valami pozitív élményem is lesz”

      Segíts már, nem jut eszembe, ki volt az az itteni hozzászólók közül, aki nemrégiben még jó időben is begörcsölt már 50-100 méteren belül a gyaloglástól és szélben inkább ki se ment?

      “hát a melóban se volt sok esély a rágyújtásra. Akkor elkezdtem úgy gondolni rá, mint egy játékos kihívásra.”

      Nagyon-nagyon jó ötlet. Amikor az ember óriási elhatározást tesz, azzal szinte felnagyítja az ellenfelet és könnyebben belebukik. Ha meg játék? Azt gyerekkorunkban sem szerettük abbahagyni…

  73. “Segíts már, nem jut eszembe, ki volt az az itteni hozzászólók közül, aki nemrégiben még jó időben is begörcsölt már 50-100 méteren belül a gyaloglástól és szélben inkább ki se ment?”

    Ööööööö…. izé….ki? 🙂
    Igen, igazad van. De ez is még mindig csak biciklivel. Hogy ha “baj van”, legyen mivel hamar elmenekülni.
    Most fejeztem be egyébként az itthoni tornát, légzőket… itt a gép mellett olvasgatva is csináltam. És ment, mert ugye, egy felnőtt , intelligens ember tud egyszerre több felé is figyelni. 😀

    Ez a tatarozás a tornát kissé körülményesebbé teszi, de mint írtad egy régebbi hozzászólásban Mihály – ez által kikecmergek a komfortzónámból. Gerinctorna – már nagyon hiányzott a csigolyáimnak, és a kontrasztos mozgás közben a nehezített légzés még talán légzőgyakorlatnak is beválik.
    Aztán mentem azt a nem tudom, miért 6 perces gyaloglást mérnek (már akinek mérik, nekünk nem)- szóval, gondoltam, a szobában nem fúj, nem esik…legyalogoltam, aztán úgy döntöttem, megismétlem, közben csináltam a Mihály által javasolt nehezítéseket (karemelés, lehajlások, tempó növelése stb.), szóval, minden baj nélkül ment a 12 perces menetgyakorlat. A végén 40 mp-et még kocogtam is.
    Mindezt azért, hogy talán segít megfejteni, hogy ugyanez miért nem megy akadály nélkül kint. Ok, hideg, meg szél..de az sincs mindig.
    Már olyasmi is eszembe jutott, hogy kis térben beláthatóbb a teljesítendő táv, mint nagy térben – talán az is stresszel. Hogy hú, az meg még milyen messze van…és itt, ha kell, le tudok ülni, kint meg egy tisztességes járdaszegély sincsen. Szóval, a szoba nagyobb biztonságérzetet ad. Vagy olyat mondtam, amit ha a kutya bevenne, megveszne tőle? :-O Hajlamos vagyok rá, ha nem tudom valaminek az okát…akkor gyártok 😀

    Hogy vagytok? Merre jártok? Mit csináltok? 🙂
    Marika, a hátad rendben van már? Ha kell, kicsit masszíroztasd meg, kend be valami gyógykenőccsel, lókenőccsel…

    A bagóról leszokáshoz még annyit – komolyan mondom, irtó jókat mosolyogtam közben. Könnyebb volt így letenni, mint akkor, amikor hiábavaló kísérletezések folytak rá, komolyan megfontolva-tervezve, idegbajjal, folyton a cigire gondolva.
    Katalin, vegyél helyette egy sópipát – az még hasznos is 🙂

    Volt szó alvásról is – meg nem alvásról…..hát, én is rossz alvó vagyok, illetve lettem az évek folyamán. (Hol vannak a régi szép idők, amikor a déli buszt lekéstem, mert hajnali ötig olvastam? ) Arra még nem ébredtem a pocsék FEV1-em ellenére sem, hogy nem kapok levegőt. A párom horkolására már többször. 😀 😀
    Viszont, ha nem vagyok kipihenve, akkor pocsékabb napnak nézek elébe.

    Nos, legyen pihentető alvásotok, sok friss levegővel, szép álmokkal! 🙂

  74. Sziasztok! Ritám most már kezd helyrejönni a hátam,de egyszerre nem tornászom már annyit, légzőgyakorlattal van torna,ill. mozgás,hajlongás is bőven,ma éppen 24 percet sikerült két pihentetővel, nem volt olyan nehéz ma.Nem egyformán sikerül a napunk tudod. Mihály is irta,hogy beosztással,ameddig jól esik csak annyit kell tornászni,légzőzni,mert többet ártok,mint használok. Tekerek 6 km-t lefeleztem azt is,de az jól esett kint a teraszon,sütött a nap, most délután – én szoktam egy órát feküdni, aludni, mikor hogy sikerül – elővettem a fuvókás ketyerét, sikerült a golyóbist megfujkálnom, jól megkinzott az igaz,de eredményes volt, most már rájöttem a kezelésére remélem,minden nap fogom használni kétszer legalább. Félek már ,hogy jön a hideg és nyitott szájjal nem ajánlatos tekerni, fél órát azért remélem kibirok szabályosan. Ma sétálni nem voltam,tegnap sem a z utcán,csak az udvaron,teraszon,lakásban tekergek,terigettem az udvaron. mennyi a FEV 1-ed,hogy azt irod pocsék, az enyém az tényleg nagyon pocsék.Most már a légzőgyakorlatokkal,zacsi fuvásokkal azért fel tudom vinni 98-ra is az oxigénemet,s ha nyugi van,horgolok igen csak 97-98 körül van, s ennek örülök már.Remélem okosan ,lassan majd meg is tudom valamennyire tartani a mozgás során is.
    Aludni éjjel én sem tudok még a depire kapott altatós gyogyival is 3-4 órát csak, amikor délután nem feküdtem le, még ennyit sem birtam, délutánra elfáradok és akkor sikerül szundizni egy kicsit,de inkább pihenni. Igaz én már nem a ti korosztályotok vagyok,kevesebb is az alvásigényem szerintem.
    Én évtizedekig bagoztam sajnos,de ahogy kiderült, korházba kerültem a copd-vel, négy éve lesz karácsonykor,addig már csak délelőtt cigiztem szinte, azóta egyet sem,egyből leraktam. nálunk mindenki dohányzik, most már kint a teraszon,meg a kazánházban.Sajnos nekem az Anyukám,meg a testvére,nagypapám mindenki asztmás volt,nekem már nem kellett volna a cigi,annyi eszem lehetett volna,de késő bánat, a hajlam megvolt a léguti bajra.
    Vigyázzatok magatokra, szép napot,jó levegőt kivánok mindannyiotoknak.Kata hol vagy? Mindannyian cigiztünk vajon a betegségünk előtt,alatt?

    1. Sziasztok! 🙂
      Marika, ennek örülök!
      “…most már kezd helyrejönni a hátam,de egyszerre nem tornászom már annyit, légzőgyakorlattal van torna,ill. mozgás,hajlongás is bőven,ma éppen 24 percet sikerült két pihentetővel, nem volt olyan nehéz ma.”
      Én nem csináltam a gyakorlatok ennyire elszántan – vagy makacsul…mikor nem esett jól, abbafejeztem. Később folytattam, sőt nagyon sokszor azt csinálom, hogy ahányszor felállok, annyiszor mozgok is valamit – vagy a nyújtókból csinálok néhányat, vagy pár guggolást, a gép előtt légzőgyakorlat – és ehhez jön a “háztartási rohangálás”.

      A tekeréshez hűvösebb időben nem használ a sál a szád elé? Az viszonylag melegebben engedi már be a levegőt és talán még frissen is…amikor kénytelen voltam a munkahelyemre biciklizni, esőben, szélben, fagyban (szó szerint), akkor a szám elé tekert sál jó szolgálatot tett, úgy érzem.

      Írod az oxigén szintedet: nyugiban nekem is 97-98 % körül van, olyankor abban az esetben sincs baj, ha kint hűvös van, vagy bent gyorsabban kell szaladgálnom….de a gondolatára, hogy ki kell mennem, már csökken a szintje. Tehát, a dili képes keresztbe tenni ez ügyben is.
      A kötést én is előszedem, meg a jó kis könyveimet, filmeket – kézi súlyzózni filmnézés közben is lehet 🙂

      Kérdezted a bagót: hát igen, én is nyomtam ezerrel. És a nehéz időszakokban kétezerrel is… és persze, a szüleim is cigiztek – én csak dacból gyújtottam rá – hát, életem legnagyobb marhasága volt. Anyám tüdőrákban halt meg, apámnak tuti volt ugyanez a nyavalyája, de orvos nem látta. A tesóm és a gyereke asztmás. Szóval, genetikailag is bennünk van a baj.
      A FEV1-em első alkalommal 36% volt, aztán felment 41%-ra, majd a 3. hónapra 43%-ra. Biztos vannak napok, amikor ennél jobbat is képes lennék fújni, de olyanok is, amikor ennyit sem.

      Az éjszakai alvásba olyan sok minden beleszól….most pl. a lányomékat 3. napja áztatja a felső lakó és még szerelőt se hívott, a lakó tel.számát a lányom nem meri nekem megadni, mert telefonon keresztül tekerném ki a nyakát….így marad az ébrenlét.

      Délután nagyon ritkán tudok aludni – amikor kénytelen vagyok, akkor kukorékolok hajnalig. Bagoly voltam mindig. 🙂
      Nem szedek semmit a nagyon szükségesen kívül – tudok hülye lenni magamtól is, nem kell nekem ahhoz segítség 😀 😀 😀 Mert egyszer próbáltam, amikor 2 nap nem tudtam összesen 3 órát aludni, de lehúztam 20 órát annyi “alvással”.
      Na, olyan voltam utána, mint a kemotoxos légy… 🙂

      A fiamnak ma járt le az itthoni tartózkodás – kicsit nem jó a kedvem tőle.

      Kata, Katalin – csavarogtok? 🙂 🙂
      Mihály, a munkát sem kell túlzásba vinni – megvár 🙂
      Marika, vigyázz magadra továbbra is! 🙂
      Én most egy film – és lufi, meg súlyzó….az előbb voltam kint – friss levegő, nagy légzés…

      Legyen nektek is hasonlóan kellemes élményetek! 🙂

      1. szia Rita! nekem nagyon rossz a FEV 1 -értékem, aug végén 580 ml 31 % volt, a TIFF volt 49 % igen sulyos foku légzéskárosodást ir, CAT pontszám 21 – és D. csoportbeosztás,s ez már javuló állapotom.Sajnos a tüdőgyuszi is szeret ,már kétszer is voltam benne, de valahogy majd csak javulok, vagy sem. – most a kütyürét is fujkálom, csökkentettem a km-t a kerékpáron,s a kütyü fuvását erőltetem, eredményes volt tegnap is,ma is,.
        Én nem szoktam a szám elé tenni semmit, csukott szájjal tudok 6 km-t tekerni aránylag,csak ne legyen minusz 3-4 foknál hidegebb. Sajnos nem tudok sokat tenni-venni,mert fulladok,már a tudattól,hogy virágot megyek locsolni,már attól bepánikolok,hogy majd fulladni fogok biztosan,akkor már csökken nekem is az oxigénem, a pulzus 80-90 körül, na jön a frász akkor. Nem tudom,hogy ti hogy vagytok ezzel,valószinü jobb állapotban vagytok,de én ezt a semmit nem tudok csinálni cimű résztől vagyok betegebb. Nekiindulok és féluton már végeztem is, levegővételre figyelek olyankor, tudom,hogy más betegségek is vannak és sulyosabbak is, s együtt kell vele élni,de szörnyű betegség ez is. Mindig Mihály jut eszembe,hogy mit is irt erről-arról,vagy jövök a géphez és elolvasom, de a reggelek is nagyon rosszak.Neked nem? – már félek a reggelektől 4-5 óra között ébredek és akkor kezdem a kinlódást.Most meg ezek a frontok nekem borzasztóak,beszorulok a lakásba.,de gondolom ezzel Te is igy vagy. Vigyázzunk magunkra, valami jó nyákoldón probálkozom, kakukkfű teát szoktam inni ,paxirasolt veszek be, de nem sokat használnak most. – na elég a panaszkodásból, legyen holnap szebb,jobb levegős napunk inkább azt irom. Vigyázzatok magatokra, s próbáljunk erősödni.

        1. “nekem nagyon rossz a FEV 1 -értékem, aug végén 580 ml 31 % volt”

          “Légzőgyakorlat és a tekerés az ami még segit nekem, a légzőgyakorlattal van torna is,ott akadok meg mert nem nagyon akaródzik a levegő már 10-12 perc után lentebb menni a torkomnál,elakad,pláne ha fel kell emelni a kart és az oldalamhoz vegyem a levegőt”

          “csukott szájjal tudok 6 km-t tekerni aránylag,csak ne legyen minusz 3-4 foknál hidegebb”

          Kemény vagy, mint a Rolling Stones és ez nagyon jó. A küzdeni tudók mindent meg tudnak tanulni. Úgy érzem, a túlerőltetés visszafogása terén egész jól haladsz, pedig neked ez nem könnyű, mert alapállásod a maximális teljesítmény megcélzása; de van még egy jó pár megtanulni való lecke ezen a téren. Meglepően sokáig tart, míg megtanulunk odafigyelni magunkra és megtanulunk lazítani mozgás közben.

          NEM a kilométerek számával kellene most főleg foglalkozni, hanem azzal, hogy HOGYAN tekered végig. Meg kellene próbálni (a kedvemért) eltalálni azt a lassú tempót, aminél még FOLYAMATOSAN oda tudsz figyelni arra, hogy semmilyen izmod ne legyen feleslegesen megfeszítve és arra, hogy megfelelően lélegzel-e.

          A ‘megfelelő’ azt jelenti, hogy a hasi légzés sem felejtődik el és azt, hogy NEM LÉLEGZEL TÚL ERŐSEN. Igen, az is káros, többféle módon és igenis hajlamosak vagyunk rá, hogy a szükségesnél mélyebben és szaporábban lélegezzünk. Figyeld meg olyankor, amikor még nincs légszomj, de már igény van a nyugalminál több oxigén-adagra, hogy hirtelen elkezdesz nem kicsit több levegőt venni, hanem sokkal több levegőt venni. Meglepne, ha nálad nem így lenne; én magamon ezt tapasztalom.

          A mutatvány az, hogy kikísérletezzük a még éppen szükséges szuszogás mértékét (mélységét és gyakoriságát). Ha hiszed, ha nem, jó ideig el lehet vele művészkedni, míg elkezd összejönni a dolog. De aztán megtérül ám nagyon. Aki folyamatosan nyugiban tudja tartani magát: nem erőlködnek feleslegesen az izmai és nem lélegzik túl erősen, az ugyanolyan erőnlét mellett a többszörösét tudja teljesíteni fizikailag, mint egy ugyanolyan másik figura, aki nem ismeri a ‘csak pont eleget’ nagy varázslatát.

          A kifújás, mint mindig, kulcsfontosságú, ennél is figyelni kell, hogy ne legyen túl erős, csak olyan mértékű, amilyen épp szükséges.

          És ez a folyamatos figyelés a pánikot is nagyon kordában tartja; amikor felüti ocsmány fejét a félelem, akkor észrevesszük őt és azt mondjuk neki, hogy ‘ehelyett a testemre figyelek, mert így járok legjobban’. Ettől nem tűnik el varázsütésre (nyilván), de sokkal-sokkal jobban kézben lesz tartva.

          “ha lefekszem ugy érzem megfulladok, probálok én Mihály szerint a légzésre figyelni,lassan be – szájon ki,de nehéz olyankor még a lábujjammal is levegő után kapkodnék legszivesebben.”

          Amíg megy erőlködés nélkül: orron be és orron ki; ha légszomj van, akkor lehet gyorsítani (erősebb kifújás, több légvétel percenként). És ha mindez lefekvéskor a legrosszabb, arról meg kellene kérdezni orvost, gyógyszerészt, gyógytornászt (meg az itteni olvasókat), mert ehhez nem értek. Nekem is csak a magasabb párna jut eszembe, mint ötlet.

          1. Szia Mihály! és Lányok! – köszönöm a válaszod, elolvastam már háromszor, meg kell ezt is tanulnom nyilván,mert minden sora nagyon hasznos,remélem eredményesen be is tudom majd tartani. Most a légzőgyakorlatnál tudok eredményt mutatni az első 10 percnél,addig laza vagyok, s nincs légszomj olyan,ami bekeményitene, akkor most eddig fogom egy pár nap végezni.A kerékpáron lentebb veszem a nehézségi fokot is,meg a tempót is,nem kell 22 perc alatt teljesiteni a 6 km-t, majd irom a fejlődésem.Most éppen a ketyerét fujkálnám, azt nem tudom,hogy szerinted egy nap hányszor kell ezt fujkálni, illetve hányszor ajánlatos, sok lerakodás nincs,de azért könnyebb utána. nincs a mellkasomon nyomi,jó meleg citromos,kakukfüves teát iszom és utána fujkálok ketyerét. – a Buteyko légzésnél van,hogy ne mélyet,hanem kicsit, laposat lélegezzünk, s ha az elég,akkor elég. – erre gondoltál?
            Juj,de sokat kell még tanulnom,hogy valamennyire sinen legyek, a magasabb kispárnát már használom,de ha másodszor,harmadszor fekszem vissza hajnalban,majd megfulladok olyan légszomjam alakul ki, kérdezni csak itt tudok Tőletek. – mert ti saját tapasztalatotok alapján segitetek,mig a dokinál egy a sok közül,de nem is nagyon látom az orvost,csak a javaslatot,nővér fujtat.A háziorvosom aranyos nagyon,de tapasztalata ebben – meg lehet probálni – szintü, segit ő mindenben,amiben csak lehet ,de nekem itt ebben többet tudtok segiteni. Köszönöm a segitséget eddig is, s ha tudtok irjatok valami csudijó ötletet,hogy a pocsék idő ne készitsen még jobban ki.Gondolom mindannyionk küzd ezzel a párás,nyirkos ,szeles idővel. Kivánok szép hétvégét mindannyiotoknak és jó levegőt!

          2. “Most a légzőgyakorlatnál tudok eredményt mutatni az első 10 percnél,addig laza vagyok, s nincs légszomj olyan,ami bekeményitene, akkor most eddig fogom egy pár nap végezni.”

            Ez jó terv, de azért hozzátennék egy-két ötletet.

            Ötlet 1. Addig csináld, amíg el nem kezd kellemetlen lenni. Nagyon jó, hogy most már észreveszed magadon a görcsölést, azt, hogy 10 percnél jön valami feszülés; és a célt úgy kellene megfogalmazni, hogy “addig csinálom, míg nem kezd kellemetlen lenni”. Mert holnap lehet rosszabb napod és már 6 perc után jól fog esni abbahagyni, vagy lehet jobb napod és esetleg csak 13 percnél kezdesz majd a saját agyadra menni.

            És persze van egy felső korlátja az egésznek, azt te tudod, hogy például 20 percnél mindenképp abbahagyod, mert annyi elég ebből.

            Ötlet 2. Amikor kezd kellemetlen lenni egy kicsit, AKKOR figyelj fokozottan, hogy hol a baj és próbáld korrigálni, mielőtt abbahagynád. Például észreveszed, hogy befeszíted a hátadat – próbáld tudatosan lazítani; vagy észreveszed, hogy elkezdtél “rosszul” lélegezni, kapkodva és túlzottan – próbálj visszatérni a jó légzéshez.

            Amikor nagyon oda akarsz figyelni, akkor érdemes lassítani, enyhíteni a mozgást, mert úgy könnyebb megfigyelni. Ha elmúlt a holtpont (hidd el, lesz ilyen), akkor óvatosan vissza lehet emelni a tempót és a nehézséget. Az a jó tempó, ami mellett meg tudod figyelni magad; ez a figyelés-képesség fejlődik ám rendesen idővel és akkor lehet gyorsítani, nehezíteni.

            Persze nem biztos, hogy sikerül mindig a rendbehozás; hát akkor megállsz, pihensz. De pont ezek a pillanatok a legtanulságosabbak: amikor egy KICSIT elkezd valami rosszul menni! Mert ilyenkor még meg tudjuk figyelni, mi a hiba és idővel korrigálni is tudjuk. Amikor már nagyon kellemetlen, azt nehéz megfigyelni is, meg szabályozni is.

            “A kerékpáron lentebb veszem a nehézségi fokot is,meg a tempót is,nem kell 22 perc alatt teljesiteni a 6 km-t, majd irom a fejlődésem.”

            Itt is ugyanaz az ötlet előjön: figyeld meg, mikor kezd KICSIT nehéz lenni, próbáld korrigálni és ha nem megy: akkor pihi.

            “a Buteyko légzésnél van,hogy ne mélyet,hanem kicsit, laposat lélegezzünk, s ha az elég, akkor elég. – erre gondoltál?”

            Igen, a Buteyko módszernél is középpontban van az, hogy ne lélegezzünk túl erősen, azért, hogy ne fújjunk ki túl sok széndioxidot – én még azt is hozzáteszem: azért sem, mert egyszerűen fárasztó. Azért kívánsz több oxigént, mert fáradnak az izmaid, ezután túl erősen légzel, amitől még fáradtabb leszel és nem kapsz annyi plusz oxigént, hogy mindezt fedezze. A sokat emlegetett ördögi kör ebben is kirajzolódik (hogy a fene verné már ki az ördög kezéből azt a körzőt).

            Ha megfigyelek egy ügyes mestert, feltűnő, hogy csak annyi erőfeszítést tesz, amennyi épp szükséges. Amikor nehezen megy be egy szög, csak akkorákat üt, amekkorákat kell, különben elgörbítené a szöget is, megsértené a deszkát is, meg ő maga is feleslegesen elfáradna.

            “Most éppen a ketyerét fujkálnám, azt nem tudom,hogy szerinted egy nap hányszor kell ezt fujkálni, illetve hányszor ajánlatos, sok lerakodás nincs,de azért könnyebb utána. nincs a mellkasomon nyomi”

            Nem igazán értek hozzá, de szerintem, amíg jól esik, addig lehet csinálni; megkérdeznék orvost vagy gyógytornászt is erről.

            “ha tudtok irjatok valami csudijó ötletet,hogy a pocsék idő ne készitsen még jobban ki.”

            Orron át légzés; meg itt már szóba került a száj elé tett sál is, szerintem az is használ. És a párás levegő is olyasmi, ami túlzott és kapkodó légzésre próbálja ösztönözni a tüdőbeteget; hát ne ugorjunk be neki.

      2. “gondoltam, a szobában nem fúj, nem esik…minden baj nélkül ment a 12 perces menetgyakorlat. A végén 40 mp-et még kocogtam is. Mindezt azért, hogy talán segít megfejteni, hogy ugyanez miért nem megy akadály nélkül kint. Ok, hideg, meg szél…de az sincs mindig.”

        Két dolog lehet: az egyik, hogy kint nem figyelsz eléggé a légzésedre meg az izmaid lazán tartására, mert elvonja a figyelmed, ami körülötted történik, plusz a benned lévő izgalom, hogy nem lesz-e baj.

        A másik pedig, hogy az aggodalomtól eleve feszültebbek az izmaid + esetleg az első rossz jelre elkezded túl-lélegezni magadat. Próbálj meg csak annyira szaporítani vagy mélyíteni a légzéseden, amennyire tényleg kell. Hidd el, hogy még egy egészséges ember is hajlamos túlreagálni az izgalmat, nemhogy egy tüdőbeteg. És a túlzott légzés többféle módon bele tud rántani egy örvénybe: a kapkodó légzéstől még idegesebb leszel; kifáradsz tőle; és még közben túl sok széndioxidot is fújsz ki és paradox módon az is káros.

        A biciklit is említetted, hogy nem mered elhagyni – hát erre csak egy megoldás van: hogy otthonhagyod. És rövidebbet mész, aztán egyre hosszabbat. Ezt már lejátszottad párszor, csak úgy látszik, a szorongás lassabban oldódik, mint hittük. De azért oldódik ám, gondolj csak vissza a két hónappal ezelőtti testi-lelki állapotodra.

        “Délután nagyon ritkán tudok aludni – amikor kénytelen vagyok, akkor kukorékolok hajnalig. Bagoly voltam mindig.”

        Javíts ki, ha rosszat kérdezek, mert gyenge vagyok biológiából – de biztos, hogy a baglyok kukorékolnak?

        1. Sziasztok, még írok, hétfőig, ha lesz időm, mert aztán egy hét unokázás 🙂 Szorítsatok, mert akkor aztán lesz gyaloglás, meg 3 emelet……

          Most pár gondolat a gondolatokra:

          “Két dolog lehet: az egyik, hogy kint nem figyelsz eléggé a légzésedre meg az izmaid lazán tartására, mert elvonja a figyelmed, ami körülötted történik, plusz a benned lévő izgalom, hogy nem lesz-e baj.”

          Azt hiszem, inkább a túlzott feszültség. Mindenre érzékenyebben reagálok, ennél fogva tényleg túllégzés, túlpara, túlfeszülés, …minden túl a normálison. Azt nagyon jól tudtam, hogy a pánik nem csak ennek a vacaknak köszönhető, így a hatása is dupla – meg a tőle való szabadulás ideje is.
          Most nálunk vendégeskedik a lányomék kutyusa – egy “hevenyészett bisop” 😀 😀 Vele pl. nagyon jó kimenni….nem mentünk messze, a ház körül ólálkodtunk, de néha még tempósabban is, mint a séta. Szél fúj, hideg van – és köhögtet, ahogy veszem a levegőt, mert hasít.

          “Próbálj meg csak annyira szaporítani vagy mélyíteni a légzéseden, amennyire tényleg kell.”

          Bizony, bennem is motoszkál egy ideje a gondolat, hogy “nem veszel te több levegőt, mint amennyire valóban szükséged van?” Biztos igaz. Viszont az a sóhajtásos nagy levegő – valamiért mégis kívánja az ember, holott próbáltam megfigyelni, hogy “alapállásban” valóban nem kell olyan sok és nagy szuszogás, és menet közben egy lassúbb lépés már segít a fogyó levegő pótlásában.
          De nekem a dilim nagyobb probléma talán, mint ez az egész szuszogó….illetve, ez is, ha nem elég megfontoltam teszem a dolgom. 🙂

          “…de biztos, hogy a baglyok kukorékolnak?”
          Most, hogy így kérded – már semmiben sem vagyok biztos 😀 😀 😀 😀 😀 😀

          Marika, okos gondolat ez a megtanulni a tanácsokat – én is azt teszem, és abból válogatok – nem sikerül mindig minden gyakorlás egyformára. 🙂
          És..nem vagyok hajlandó kapkodni, pedig…a magam 58 évével, akár….de ha minden jól megy, a január különleges lesz: akkor lesz az 59. szülinapom, mert 59-ben születtem, és ha még sikerül olyan fincsit főzni, mint ma is, akkor 59 kilós leszek 😀

          Tatarozás halad, de lassan – az ázás terjed, mert ….nem megyek bele, mert egy tüdőbajos ne akarjon még agyvérzést is beújítani magának….

          Kata, így előre kívánok boldog szülinapot! 🙂 Lehet, épp nem leszek, amikor ünnepelsz. 🙂 Talán már új lakásban? 🙂

          https://www.youtube.com/watch?v=rMit2iHMvl8

          A lányomnak a telóján van net, ő pedig este fog haza érni….szóval, majd jövök…én leszek a meglepi 😀

          Marika, a sál jó ötlet, talán írtam, nekem bevált a brinyón. 🙂
          Vigyázzatok magatokra, hétfőig még vagyok. 🙂 Olvasni fogok, ha nem is itthonról….
          Legyen sok levegőtök! 🙂

          1. “Marika, a sál jó ötlet, talán írtam, nekem bevált a brinyón.”

            Igen, és szél ellen jó egy kendő is a száj elé, vagy egy papír eü maszk akár.

          2. “Bizony, bennem is motoszkál egy ideje a gondolat, hogy ‘nem veszel te több levegőt, mint amennyire valóban szükséged van?’ Biztos igaz. Viszont az a sóhajtásos nagy levegő – valamiért mégis kívánja az ember”

            Nagyon jó egy-egy mély légvétel, persze, főleg pihenés közben. Csak mozgás közben nem tesz jót a FOLYAMATOS túl erős légzés, pedig a szervezetünk mintha azt kívánná. Nehéz elhinni, de igaz: néha hamis riasztásokat ad ki a szervezetünk (főleg, ha a szorongás segít neki).

            “próbáltam megfigyelni, hogy ‘alapállásban’ valóban nem kell olyan sok és nagy szuszogás, és menet közben egy lassúbb lépés már segít a fogyó levegő pótlásában.”

            Meg néha lassúbb lépés sem kell. A feleslegesen megfeszített izmok lazítása sokszor megoldja a dolgot; ezek ugyanis

            • egyrészt zabálják az oxigént,
            • másrészt erősítik a lelki feszültséget,
            • harmadrészt akadályozni tudják magát a légzést.

            Nekem főleg a nyakam, vállam, trapézizmom, a lapockáim környéke és a hasam szeret befeszülni magától, pedig nem kérem rá őket. Azt hiszem, másnál is előfordul, nemcsak nálam, hogy egy kicsit felhúzza feleslegesen a vállát (megfeszül a nyak oldalt és a trapézizom), ami cipekedésnél is fellép, pedig ott aztán fokozottan rossz: ezeknek az izmoknak pluszban a kezemben lévő súlyt is emelniük kel, a kis szorgalmasoknak. Még fejfájást is tud csinálni ez a csíny.

            Amint úgy érzem, hogy mintha kicsi oxigénhiányom lenne, azonnal gondolatban végigjárom az izmaimat: arc, nyak, váll, hát, has, karok, kezek, lábak… és lazítok, ahol lehet. Gyaloglás és cipekedés közben ez már önmagában majdnem mindig megoldja a gondot. Szóval átirányítottam az ‘oxigénhiány’ riasztást, először nem mélyebb levegőt veszek, hanem lazítok.

            Nekem ez marhára bejött.

            A másik trükk egy kicsit hülyén hangzik, talán nem is hihetően. De merem ajánlani kipróbálásra ezt is.

            Szóval gyalogolok, esetleg edzőmaszkkal és jön egy kicsi (fontos, hogy csak egy kicsi!) inger a mellkasomban, torkomban az erősebb légzésre. És én erre először azt csinálom, hogy hamis riasztásnak veszem, nem változtatok semmin, a lazítást leszámítva. És tessék, lehet hitetlenkedni: majdnem mindig elmúlik az inger, megyek tovább simán és vidáman.

            Olyan ez, mint amikor csak falánkságból kívánunk egy kicsit enni, nem igazi éhség miatt: ha ellenállunk az ingernek, hipp-hopp elmúlik. aztán megint jelentkezik persze, de egyre nehezebben ugrunk be neki.

            Nyilván ez az egész nem igaz, mikor TÉNYLEG kell több oxigén, mert lépcsőn megyek fölfelé, vagy már nagyon elfáradtam – az éhséget és a torkosságot meg kell különböztetni egymástól.

            A harmadik trükk: Gyaloglás, torna közben, amikor jól érzem magam, próbálok ritkítani a légzésemen, vagy csak kisebbeket lélegezni. Nagyon sokszor kiderül, hogy menet közben észrevétlenül ráálltam egy feleslegesen erősebb légzésre, ha csökkentem, ugyanolyan jól érzem magam. Vagy még jobban.

            Szóval nagyon fura, hogy a beidegződések milyen buták tudnak lenni. A lelki feszültség például sokszor azt csinálja velünk, hogy visszatartjuk a lélegzetünket, amikor nem kellene, máskor meg azt, hogy túl erősen szuszogunk. Néha meg felváltva csináljuk a kettőt, ami a legrosszabb mix. Egyetértek a Buteyko módszer egyik alap-tanításával: Ne lélegezzünk feleslegesen erősen, amikor nem éppen légzőtornázunk, tüdőnket tágítjuk.

            Kíváncsi volnék az eredményekre, ha kipróbáltátok ezeket a trükköket, de nagyon. Remélem, valamennyire érthetően írtam.

            Ja, és ez is fontos: ha mégis kell több oxigén, akkor először egy kicsit gyakrabban veszek levegőt és amikor már ez sem segít, akkor jöhet a mélyebb légzés. Főleg hasi légzéssel, akinek ez megy.

            Akinek nem megy, tanulja meg, megéri.

  75. Helló, Fiú(k), helló, Lányok! 🙂
    Újra itt egy rövid beköszönés erejéig.
    Képzeljétek, izomlázam van – ezektől a nyújtó és egyéb gyakorlatoktól. Isteni érzés! 🙂
    Sokkal többet meg tudok csinálni mindenből, mint eddig – tehát, látom az elmúlt hónapok eredményét. Még mintha némi izmot is éreznék magamon – azt már régen tapasztaltam. És lehet, nem akarom elkiabálni, az az ízületekre szedett “csodaszer”, ha csodát nem is tesz, de talán javít valamit….vagy csak az időjárás, ami már nem az a meleg, ami rossz az ízületeseknek, de még nem is olyan hideg, mint ami szintén bekavar? 🙂 Nem tudom, de ma is rengeteget “ugrabugráltam” torna címén – ha csak itthon is. 🙂 Ennek is köszönhető a gyakorlatok szaporítása…és nem érzem azt a nagy fájdalmat közben, ami miatt inkább nem csináltam. Úgy szeretném, ha minimum így maradna!

    Na, akkor most küldök búcsúintegetést 🙂 Legyen nyugodt, levegő-telt estétek, éjszakátok!:)

  76. Sziasztok, most csak röviden, azért, hogy lássátok, nem vesztem el és szeretek veletek beszélgetni. Már nem csavargok, unokám is elment hétfőn délután (jó, tényleg itt volt 2 és fél napig), így most egyedül vagyok.
    Kedves “bolond lány”, hidd el, nagyon is veled érzek, hogy fiadnak vissza kellett utaznia:(
    Sajnos én is 20 éves korom óta dohányoztam, addig hagytam abba teljesen, míg vártam a fiamat és utána még, amíg nem ment bölcsibe. Nem hiányzott és azóta is kérdezem, miért szoktam vissza, jó olyan volt a munkahelyem, férjem is dohányzott, de akkor is. Most, mikor júniusban diagnosztizálták a betegségemet és mondták, cigit elhagyni, hazajöttem a dokitól és attól kezdve nem gyújtottam rá.Tényleg így volt és nem hiányzott, azóta sem, talán egyszer-kétszer azért mostanában rágyújtottam volna, mert fel…ák az agyamat, de szerencsére nincs itthon cigi és venni sem tudok, mert a bolt több kilométerre van tőlem, Bár úgyse gyújtottam volna rá, mert nem is esne jól.
    Aludni én sem tudok mindig, van amikor még 3 órakor olvasok, de valószínűleg ebben benne van az is, hogy félek elaludni, mert azonnal elkezd pörögni az agyam. Ez azért pocsék, mert mindig is jó alvókám volt, igaz ennyi problémám viszont nem volt, Na most megyek, nézek valami kaját, ami nem hízlal 🙂
    Mindenkinek levegővel teli szép estét:)

  77. Sziasztok! Kata most olvasom bejegyzésed,s azt is,hogy milyen sokáig dohányoztál Te is. Sajnos mindannyian az orvosom szerint “pénzért vett betegségben”szenvedünk.Nekem az Anyukám asztmás volt,meg nagyapám,tehát ezen az ágon volt előttem példa nekem is,nem kellett volna cigizni,de már késő bánat.Te milyen fokozatú vagy? Nálam már négy éve lesz karácsonykor,hogy diagnosztizálták,de nem akarok javulni,pedig mindent megteszek ,hogy könnyebb legyen.Egyik nap pocsékabb,mint a másik, erő az persze nem sok, az alvással nekem is gondok vannak pedig én szedem 2 x 1szem 0,5 mg.xanax sr-t,és éjszakára is depire valót,ami segit aludni egy kicsit.Sajnos én a lerakodással is küzdök,mert a nyugtató lenyugtat,fujkálom most a ketyerét talán ezzel valamit tudok felhozni, a z itókák,meg a paxirasol nem sokat ér . Légzőgyakorlat és a tekerés az ami még segit nekem, a légzőgyakorlattal van torna is,ott akadok meg mert nem nagyon akaródzik a levegő már 10-12 perc után lentebb menni a torkomnál,elakad,pláne ha fel kell emelni a kart és az oldalamhoz vegyem a levegőt, az aztán kemény,de csinálom pihenéssel közben,de remélem előbb-utóbb majd csak javulok.Rita is milyen szépen feltornázta magát,remélem én is tudom követni.
    Te milyen magas párnán fekszel éjszaka? én ha lefekszem ugy érzem megfulladok, probálok én Mihály szerint a légzésre figyelni,lassan be – szájon ki,de nehéz olyankor még a lábujjammal is levegő után kapkodnék legszivesebben.Te hogy érzed?
    Ha ráérsz majd válaszolj és vigyázz magadra,igaz biztosan jóval fiatalabb vagy mint én,de ez a kutya betegség nem korfüggő annyira,inkább a tüdőnk állapota határozza meg az állapotunkat. Most mértem az oxigén szintemet igy ülve 98 volt, de ha valamit csinálok,akkor vége a világnak lemegy 85 alá sipol szegény ketyere.Te is szoktad mérni? Ha egyedül vagy és lesz időd irjál a kérdéseimre.Köszi és kivánok szép napot,vigyázzunk a frontokkal.

  78. Sziasztok, hát jó ronda idő van 🙁
    Marika, kérdezted, hanyadik fokozatú vagyok: fogalmam sincs, de ahogy olvastam kb. a B-és C között lehetek, van tüdőtágulásom is. A tüdődoki sem mondta a fokozatot, de hát miért is mondta volna? 🙂
    A legutolsó (szept.18.) kontrollon a “szipus” asszisztens annyit mondott, hogy egészen jó lett a spirométeres eredményem, nem kérdeztem rá mennyi . Annyit írtak, hogy minimális restr.ventill zavar. Gondolom ez az jelenti, hogy valamennyit javult a légzésfunkcióm június 28.-i kontrollhoz képest. .
    oxigénszint:97-97% (ez mindhárom kontrollon ennyi volt. A tüdőm teljesen tiszta. Márciusban kell visszamennem kontrollra,.
    Brimicát szipózok 2×1 nap és felírtak Berodualt – rohamoldót, ezt még egyszer sem használtam. Ennyit, semmi mást, na jó váladékoldónak a Terpint, ha nincs itthon, hagymatea, ha idegesít a letapadás, meleg italt szoktam, tea vagy tej, ki mit bír. Még a meleg kakaó is szokott használni, de az tele van cukorral, ezért inkább csak akkor iszom, ha már nagyon kívánom az édességet. Mert mást nem tartok itthon, miután felszaladt pár kiló a cigi abbahagyása után.
    Nincs oxigénmérőm, nem is akarok (egyelőre), nagyon idegesítene, és folyton nézegetném.

    Ja és novemberben leszek 71 éves … brühühü:(

    Nekem két szottyadt nagypárnám és egy kicsi van, de nem tudok túl magasan aludni, mert akkor meg reggelre a nyakam és derekam kinyiffan. Este egy 500 mg magnéziumot és egy 0,25ös Xanaxot szoktam betolni, de nem mindig alszom el hamar, mert pörögni kezd az agyam.

    Szerencsére a fulladás nagyon-nagyon ritka nálam, inkább az zavar, hogy elég hamar elfáradok, főleg a lábam. De ebbe valószínűleg az is benne van, hogy a bal térdem kétszer tört el (már nagyon régen) és nem tudom teljesen behajlítani és így inkább a jobb lábamon van a nagyobb terhelés. De azért két-három évvel ezelőtt még nem éreztem, hogy ennyire hamar fáradt leszek. Meg van olyan nap, amikor többet krákogok és vannak napok, mikor megkérdezem magamtól: ” Ez most komoly, én beteg vagyok? Na neeeeeee…” De mint Mihály írta, folyton változik az állapot.
    Bocs, hogy ennyit írtam most magamról, de lehet, segít ez is másoknak.
    Ja reggel, meg rögtön iszom egy jó meleg tejeskávét, az segít felhozni az éjjeli letapadást.

    Rita, lányodnak sikerült valamit intézni beázás ügyben? M az, hogy nem hívnak a fentiek szerelőt????

    Legyen mindenkinek levegődús estéje:)

    A másik Kata hová lett vajon?

    1. Szia Kata! köszi a válaszod, olyan jó,hogy részletesen irtál magadról, legalább a tapasztalataidat én is megprobálom.Most engem a Mihály ellátott tanulni valóval,majd olvasd el, már háromszor elolvastam, elég lesz megtanulni és főleg betartani. Sajnos az én állapotom sokkal rosszabb,mint a tiéd,de iparkodni fogok,hogy kicsit legalább én is javuljak. Én most multam 70 éves, akkor egy korcsoportban vagyunk, igy még jobban csodállak,hogy ilyen jó állapotban vagy. Kivánom,hogy igy is maradjon, majd nyomulok utánad.

      Legyen további szép estéd és szép holnapod.

  79. Sziasztok, megvagyok ám, csak most eléggé fegyorsultak itt a dolgok, november 30-ig ki kell innét mennem és lakás még sehol :((( Már bérlakást is nézünk.
    Kedves Rita/bolond lány, nagyon megörültem a szülinapi dalnak, gyönyörű, jó sokszor meghallgattam, jót tesz a lelkemnek és most minden kell, ami jót tesz a lelkemnek, hogy ne omoljak össze.
    Tegnap nappal tök jól voltam, éjszaka meg elkezdtem krákogni, alig aludtam valamit 🙁
    Most csak légzőgykorlatokat végzek, meg sétálok, kivéve tegnapelőtt, mert akkor szélvihar volt.
    Remélem mindenki elvan valahogy, Marika, Rita – gondolom most jól van a lányánál:) Mihály is biztosan jól van? Mi lett a másik Katalinnal vajon?
    Na megyek továbbnézni lakásokat, már jojóznak a szemei.
    Legyen mindenkinek sok levegővel teli napja.

    1. Szia Kata! és Többiek! felénk is pocsék idő van, képzeljétek tegnap abban a viharban mentünk orvoshoz,pszichiáterhez kellett mennem a gyógyszert kiiratni,rám jött olyan fulladás,azt hittem megbolondulok, nem kapok levegőt. – igaz már előtte is bepánikoltam, hogy menni kell,éjjel már nem is aludtam semmit szinte, de a vihar az meg berakta a kaput. Felénk azt irta a telefonom,hogy 110 km-es szél volt, azt hittem fellök még a taxiig kiértem.
      Ma már csendesedett egy kicsit, tekertem a teraszon ,de csak 6 km-t, szépen, lassan mire végeztem 92 volt az oxigénem, de nem voltam nagyon fáradt, szót fogadok Mihálynak. Légzőgyakorlatoztam ma,de nem sétáltam kint a fentiek miatt, majd ha csendesedik az idő majd akkor,nagyon fulladok az a baj. Fujkálom a golyós ketyerét, valamit segit, sok teát iszom aránylag, de nem sok szakadozik fel,pedig biztos van,mert érzem a nyomást a mellkasomnál .
      Mihály irta a légzőgyakorlatoknál hogy szedjük a levegőt, én már régóta olyan gyakorlatot is végzek,hogy csökkentem a bevett levegő mennyiségét, lassan,ülve ,de sajnos amikor sétálok és már ilyen rossz passzban vagyok,mint most nem segit,nem tudom lassan,laposan venni a levegőt.Pedig tapasztaltam már sokszor,hogy mennyivel jobb ,pld. ha egy 10 percig szépen,nyugodtan ülve szedem a” laposlevegőt” az biztos ,hogy szabaddá válik a levegővételem., azért szoktam csinálni minden nap,mert kitágulnak a légutak. – ez szerintem a Buteyko légzés alapja is, nekem régen leirta Szilágyi Varga Gyula azt hiszem,de nem vagyok benne biztos az utónevében,de sajnos a gépem elromlott,elszállt a sok okosság amit irt nekem, – s ott irt erről,most bizony sokszor elolvasnám azt is.
      Most én küzdök a fulladással,de bizom benne,ha elmulik ez a bolond idő,könnyebb lesz.
      Vigyázzatok magatokra,meg ne fázzunk még ráadásul. További szép estét Nektek!

  80. Üdv. Hajni vgyok 28 eves nő. Nagyon jo hogy megtalaltam eztablogot mert az orvosom szerint nekem is kezdodo copdm van…. Amit nem ertek hogyan…. Igaz dohanyzok de nem 30 eve 😂. Visszavezettte a gyerekkori sulyos tudogyulladasomhoz…. De en valahogy nem nyugazok bele jogy ez van, nem vagyok meg stadiumos, se semmi. En nagyon hinni akarok abban hogy ez aszthma. Most a Fev1 ertekem 74% volt….. Lepcsozni, futni tudok, igaz hogy kapkodva a levegot de megy, nyugalomban is erzem hogy nem tudok sohajtozni asitani, de hamar sikerul. Vagy nem is copdm van hanem a gyerekkori tudogyulladasom kovetkezmenye, mert vegulis gyerekkorom ota erzem ezeket a fulladasos epizodokat. Gyogyszert amugy nem szedem…… Epp ezert…. Van mikor ha ugy erzem fulladok vagy valami hasznalom de nem hasznal… Reggelente kohogok trusszogok ezert is gondoltam h inkabb aszthma vagy nem tudom…. De mivel ilyen fiatal vagyok meg igy uralja a mindennapjaimat ez a franya copd…. Anyukam 4. stadiumu copds meg ha genetikailag is orokoltem akkor sem ilyen fiatalon jonne elo nem? Az oxigen szintem allandoan 98-99%.meg ha erzem hogy fulladok akkor is annyi. Amugy tavaly oktoberben derult ki a betegsegem. Kerem onoket hogy irjanak valami tanacsot vagy teljes copd illetve aszthma kivozsgalast kerjek vagy mi tevo legyek? Nem akarok bele nyugodni a helyzetbe….. Koszonom szepen. Hajnalka

    1. “az orvosom szerint nekem is kezdodo copdm van”
      “teljes copd illetve aszthma kivozsgalast kerjek vagy mi tevo legyek?”

      Egy kivizsgálás biztos hasznos; az orvos tüdőgyógyász? Ha az, akkor valami szakmai oka biztos van arra, hogy COPD-t mondjon.

      “Gyogyszert amugy nem szedem…… Epp ezert…. Van mikor ha ugy erzem fulladok vagy valami hasznalom de nem hasznal…”

      Ha ez nem roham-oldó gyógyszer, akkor folyamatosan kell szedni; nem várható tőle azonnali hatás.

      “meg ha genetikailag is orokoltem akkor sem ilyen fiatalon jonne elo nem?”

      Általában idősebb korban szokott kezdődni, de nem mindenkinél.

      “Reggelente kohogok trusszogok ezert is gondoltam h inkabb aszthma”

      Sok COPD-s is köhög, éjszaka és reggel talán gyakrabban, mint máskor.

      “Lepcsozni, futni tudok, igaz hogy kapkodva a levegot de megy”

      Akár asztma, akár COPD, nem jó annyira hajtani, hogy kapkodni kelljen a levegőt; erről itt egy kis eszmefuttatás. És bízom benne, hogy amik ezen a blogon le vannak írva, segíthetnek valamennyire, akármi is a fulladások oka. 🙂

      1. “az orvos tüdőgyógyász? Ha az, akkor valami szakmai oka biztos van arra, hogy COPD-t mondjon.”

        Hat igen igaza van. Valami szakmai oka tuti van hogy ezt mondta. Es az az abszurd hogy meg nem alakult ki….. Meg rontgenen is tiszta minden. Pedig a tunetek nem ezt mutatjak.. Meg az hogy gyerekkorom ota van ez…. A gyogyszerrol annyit hogy hasznaltam es akkor hatott. Jah es 1x voltam beteg csak az elmult egy evben. Koszonom

        1. “Meg rontgenen is tiszta minden.”

          Ha jól tudom, maga a COPD nem látszik röntgenen.

          “Nagyon sokat gyaloglok a friss levegon, meg dombos utcakat is jarok. Igaz a dombokat utalom.”

          Ez nagyon jó! Lehet, hogy neked arra kell figyelned, hogy ne erőltesd túl, ne ziháltasd magad… ha jól sejtem, benned is van küzdőszellem, ami nagyon hasznos alkatrész. Épp csak egy kicsi féket is kell rá szerelni.

    2. Üdv kedves Hajnalka itt!

      “Amugy tavaly oktoberben derult ki a betegsegem. Kerem onoket hogy irjanak valami tanacsot vagy teljes copd illetve aszthma kivozsgalast kerjek vagy mi tevo legyek? Nem akarok bele nyugodni a helyzetbe…”

      Ki derítette ki, hogy COPD-d van? Mert azért nem mindegy. Ha nem egy tüdőgyógyász, akkor el kell/ene menned egy szakorvoshoz, ahol megkapod a pontos diagnózist. Milyen gyógyszert szedsz? Mert van olyan, amit naponta kétszer kell állandóan és van a rohamoldó. Cigiről leszoktál? Mondták, hogy le kell szokni?

      Itt kezd kialakulni egy jó kis társaság, mindent meg tudunk beszélni és az oldalon rengeteg olvasnivaló van, ami hasznos lehet a betegség stabilizálásához (Mihály munkája, mivel ő indította ezt a blogot!)
      Írjál nyugodtan, ha van valami problémád.

  81. Azt elfelejtettem emliteni hogy fiziksai munkat vegzek. 🙂 es birom. Nagyon sokat gyaloglok a friss levegon, meg dombos utcakat is jarok. Igaz a dombokat utalom. 😀

  82. Sziasztok, csak röviden…
    Képzeljétek, egyben ment a 3 emelet. 😊
    Unoka tündér, imádom. Ma jobb idő volt, lépcső és kis menés para nélkül ment. Az esti fujast azért már vártam. 🙂
    Otthonról majd bővebben, mert bosszankodas is van. Kata, remélem, jól alakul a lakással kapcsolatos minden. Marika, tényleg lassan. Úgy jobban müködik. Utálok telefonról írni, így most búcsúzom. Vigyázzatok magatokra. Sok levegőt kívánok. Mihály, vigyázz kérlek a lányokra! 🙂😊

    1. Szia, de örülök, hogy látunk:)
      Gratula a 3 emelethez! Gondolom ennek lelki okai is vannak, hogy együtt lehetsz a tündér unokáddal.
      Lakás még nincs, majd lesz, nézek azért bérlakást is. Itt is írom, hogy nagyon köszönöm a gyönyörű dalt, amit a majdani szülinapomra küldtél, többször is meghallgattam:)
      Érezd továbbra is nagyon jól magad!

  83. Sziasztok, üdv Hajnalka. Azért csak most üdvözöllek, mert eddig nem láttalak…most frissített a telóm. Hallgass Mihalyra és a lányokra, sajnos van már gyakorlat…
    Kösz Kata a gratulat, igazad van, lelkileg is pozitív hatásoknak is köszönhető. Örülök, H tetszett a dal. 😊
    Marika…azt a nyak, váll lazítást gyakorold! Nagyon igaza van Mihálynak. Majd jövök, de ezt 25 percig potyogtem. És a teló ujfent atir…aaaaaaaaaaa!
    Legyen sok levegőtök!

    1. “Képzeljétek, egyben ment a 3 emelet.”
      “Gratula a 3 emelethez! Gondolom ennek lelki okai is vannak, hogy együtt lehetsz a tündér unokáddal.”
      “igazad van, lelkileg is pozitív hatásoknak is köszönhető.”

      Tán felfedeztünk valami matematikai törvényt.

      öröm = szorongás * (-1)

      Remélem, az unokádat a nyakadban vitted a harmadikra?

  84. “Ki derítette ki, hogy COPD-d van?”

    Igen tudogyogyasz allapitotta meg. Ha nem hagyom abba a dohanyzast copdm lesz. Egyre jobban roncsolodik a tudom azt mondta, es koze van a gyerekkori sulyos tudogyulladashoz. A gyogyszer neve bretaris. 2x kene naponta. Es az az erdekes hogy a fujasom a grafikonon olyan csucsos hogy majd kiszalad a papirrol 😀 de am tervezek elobb a dokimhoz menni a kontroll elott mert megakarom vele beszelni ezt az egeszet. Am meg cigizek de mar leszokoban csak nehez 🙁 koszonom.

    1. “A gyogyszer neve bretaris. 2x kene naponta.”

      Vagy megbízol az orvosban és akkor azt kell csinálni, amit mond, vagy valamiért nem bízol meg benne, akkor keresni kell egy másikat. Nem vidám dolog szembenézni a betegséggel, erről mindnyájan tudnánk mesélni egy sort, dehát ezt dobta a gép és ebből kell kihozni a legjobbat. Ha okosan csinálod a dolgokat, ezerszer jobban fogod magad érezni, mintha bután. A gyógyszerekhez az orvos ért, oda kell figyelni arra, amit mond és be kell tartani; ha kétszer kell szedni, akkor kétszer kell szedni. Egyébként most rákerestem a Bretaris-ra és többek között ez van a leírásban:

      A Bretaris Genuair a krónikus obstruktív tüdőbetegség fenntartó kezelésére javallt, és nem alkalmazható a hirtelen fellépő légszomj vagy sípoló légzés kezelésére. Ha a COPD tünetei (légszomj, sípoló légzés, köhögés) nem javulnak vagy súlyosbodnak, akkor amint lehet, kérjen tanácsot kezelőorvosától.

      Ha most elmész az orvoshoz, akkor nehogy eltitkold előle, hogy nem szeded a gyógyszert, mert félrevezeted és lehet, hogy egy hatásos gyógyszert mellőzni fog ezután.

      “az az erdekes hogy a fujasom a grafikonon olyan csucsos hogy majd kiszalad a papirrol”

      Hála Istennek. És jó lenne, ha ez sokáig így is maradna. A COPD romlását akadályozza a gyógyszer meg más dolgok is; ha az ijedtség miatt inkább elfordítod a fejedet, akkor szabad pályát adsz a betegségednek.

      Nyilván nem fordítod el egészen a fejedet, hiszen akkor nem lennél itt és nem kérnél tanácsot. 🙂

      “Am meg cigizek de mar leszokoban csak nehez”

      Nehéz, de nagyon fontos. Itt lehet például sok praktikus és lelki tanácsot olvasni a leszokáshoz. Én azt tudom hozzátenni, hogy erre tényleg szükséged van, mert a füst rombolja a tüdődet. És értem, hogy az ijedtebbik éned a jó FEV eredményedet nézi és bíztatgat, hogy hát nem lehet igaz a rossz hír… ragaszd le a száját leukoplaszttal ennek az énednek, ne beszéljen most bele a nagyok dolgába. Hallgass inkább arra az énedre, aki ide vezetett, hogy tanácsot és segítséget kérj.

      Ja, meg az orvosodra.

      Bocs a szigorú és talán nagyképű szavakért; te is ilyesmit mondanál, ha például egy gyerek bajban lenne a környezetedben.

  85. Kedves Mihaly. Koszonom az oszinte sorait. Igen ez van bennem ponthogy csak egy rossz alom ez a copd es nem is igaz. Emlekszem mennyit sirtam mikor kiderult. Es a cigit lekell tenni mert akkor meg megallithato talan a rosszabbodas azt mondta a dokim. Bizom benne meg minden csak hat ilyen fiatalon ez a franya copd ezt nem fogadom el. Meg akkor sem ha idosebb lennek….a tudorontgenre visszaterve a copd pusztitasa nem latszik meg…. Az erdekelne meg hogy ez a betegseg onnel mennyi ido alatt alakult ki? Legalabb tudnak viszonyitani hogy mikor leszek stadiumos…. Koszonom

    1. “onnel mennyi ido alatt alakult ki?”

      Szabad javasolnom a tegezést? Ebben a klubban ez a szokás. Köhögünk és zihálunk, de nem magázódunk…

      Nem tudom pontosan, jöttek s elmentek kicsit légzésben gyengébb időszakok, aztán kezdett egy kicsit állandósulni a kisebb fizikai teljesítőképesség, de csak annyira, hogy akár az öregedés számlájára is lehetett írni (mindez 64 évesen), aztán durr, egy exacerbáció (fellángolás), amiből gyorsan kirángatott a Medrol, viszont maradt markánsan a kisebb teherbírás, másfél évvel később egy tüdőgyulladás, pici, de gonosz, abból is kirántottak egy hét alatt egy kis szteroid-fröccsel, az azóta eltelt majdnem másfél évben meg csak javulok. Sok, de óvatos mozgás, légzőgyakorlatok,fogyás.

      Meg blogírás.

      “mikor leszek stadiumos”

      Nem jósolható még egyetlen egyénnél sem semmi, baromian nem egyenletesen halad előre; bizonyos értelemben visszafelé is tud haladni: a cigaretta elhagyása és a sok mozgás (jól bemérve) és a légzőgyakorlatok nagyon fel tudják javítani az állapotot. Ezeknek az az előnyük, hogy nincs hátrányuk – na persze csak átlagban működik a javulás, mert rosszabb napok elő-előfordulnak, ezt bele kell kalkulálni.

      És ha elkezdesz kísérletezni ezekkel a dolgokkal szép türelmesen és megtanulsz odafigyelni a saját működésedre, akkor ez a rémes kezdeti letaglózottság is meglepő gyorsan el tud oszolni.

      Hidd el, végigmentem rajta én is. Illetve először a kétségbeesés ment végig énrajtam, de aztán rájöttem, hogy inkább cserélni szeretnék; oszt úgy is lett. 🙂

  86. Nagyon szepen koszonom a valaszod. A magazodas meg nalam alap dolog tudod a tisztelet. 🙂 de ha lehet a tegezodes akkor jo 🙂 amugy a kohogesrol jut eszembe, cigizes kozbe se kohogok csak lepcsozeskor. 🙂 bocsanat elore is a helyesirasi hibakert csak telorol vagyok. Amugy nalad mindennapos a fulladas? Marmint nyugalomban stb? Oxigenszinted? Hanyadik stadiumba vagy?

    1. “Amugy nalad mindennapos a fulladas?”

      Nem fulladok, kivéve a fellángolásos rövid időszakokat, csak sokkal kevesebbet bírok fizikailag, mint amikor egészséges voltam.

      “Oxigenszinted?”

      93 és 97 között szokott lenni.

      “Hanyadik stadiumba vagy?”

      Fogalmam sincs. 🙂

  87. Akkor te meg jol vagy….most gondolkozok en nem is tudom hogyan fulladok…. Nyugalomban annyi van hogy sohajtoznek de nem megy aztan persze jon az ordogi kor es hiperventillalok 🙂 lepcsot kettesevel szedem es volt mikor nagyon kifulladtam de az ritka. Oxigenem rohadt jo, terheleses ekgn is voltam 96%os lett asszem. Ha kohogok akkor a torkom kapar, es van kopet is. Lassakat kicsiket lelegzek, hasbol. Van gerincferdulesem ez is befolyasolja a lwgzesemet. So pipa az jo? Parasito? Most akarom am kiprobalni a nikotinos ragot. 🙂

    1. “So pipa az jo? Parasito?”

      Sópipát nem próbáltam, a párásító mindenképpen hasznos lehet; én a köhögősebb időszakokban inhalátort használok, amiről itt írtam egy keveset, jó a flutter pipa is, arról itt egy leírás és ki is próbálták többen az itteni olvasók közül, be is vált, csak próbálkozni kell vele egy kicsit.

      Ja, és sokat kell inni, hogy legyen elég víz a szervezetben, amit át tud adni a lerakódott pornak és így aztán az felköhöghető legyen.

      “lepcsot kettesevel szedem es volt mikor nagyon kifulladtam de az ritka”

      CSAK addig és olyan tempóban csinálj mindent, hogy ne ziháltasson meg erősen. Ez egyszerűen hangzik, de el fog tartani egy ideig, míg ráállsz a megfelelő tempóra. Lelkileg nehéz az elején, újra és újra meg fogsz próbálkozni a megszokott, régi tempóval, aztán elszontyolodsz, hogy nem megy, aztán megint… lehet, hogy hetekbe telik, míg rákapsz az ízére, hogy ez is csak egyfajta sportág, ki kell ismerni magadat és ki kell hozni magadból a maximumot.

      Nekem nem ment gyorsan; a kezdeti elkeseredés elég hamar elmúlt, de utána a régi tempó erőltetése elég sokáig vissza- visszatért. Aztán valahogy helyére került a dolog a fejemben és még az időnként jövő gyenge napok se bírnak elkeseríteni.

      “Nyugalomban annyi van hogy sohajtoznek de nem megy aztan persze jon az ordogi kor es hiperventillalok”

      Tudsz már egy csomó dolgot erről, az látszik! A nagy sóhajtást nem kell erőltetni, mert tényleg jön a pánik meg a hiperventilláció; a hasi légzés és a megfelelő erősségű kifújás a megoldás, csak ezek után nem jön az a jól ismert érzés, amit a jó nagy, ‘ásítós’ légzés után megszoktunk.

      De sebaj. Az oxigén jöjjön, az a lényeg. 🙂

  88. Sziasztok, Hajnalka, olvasgass vissza is, sztem sok még fel nem tett kérdésre is találsz választ.😁 Nekem is van sopipam. Az itt olvasott akkor hasznosabbak, de nem árt. Szárít…
    Ma taliztam egy régi barátnőmmel…majd emlekeztessetek …. elmesélem. Marika, főleg. Kata, van ujsag?
    Még telóról, így most ölelés nektek.
    Legyen nyugodt almotok. 😉

  89. Kerdeznek egy eleg fontos kerdest. Parkapcsolatban elek, szeretnenk gyerkocot. Fel tudom en ugy nevelni hogy teljesseggel az anyja legyek??? Ettol felek….

    1. “Parkapcsolatban elek, szeretnenk gyerkocot. Fel tudom en ugy nevelni hogy teljesseggel az anyja legyek?”

      Ha tüdőgyógyász szakorvos lennék, akkor is azt mondanám, hogy meg akarlak vizsgálni, meg akarom ismerni a kórtörténetedet és utána tudok mondani valamit; látatlanban semmit. A szakorvosodat kérd meg, hogy meséljen részletesen a betegségedről és a kilátásokról. Olyanokat fog mondani, hogy ‘nagy valószínűséggel’ és hasonlók, mert minden eset, minden ember kicsit más és teljesen biztosat nem lehet állítani, no meg a gyógyszerek is rohamtempóban fejlődnek, hála istennek meg a sokat szidott gyógyszergyáraknak és a számítástechnikának.

      Amennyit írtál magadról, az nekem azt valószínűsíti, hogy elélhetsz 90 éves korig is és nem nyomorékként – de én nem vagyok orvos plusz csak részleteket tudok rólad.

      És most ideült mellém a leendő gyermeked és ezt üzeni:

      Ha nem teszed le azt a rohadt cigarettát és nem tartod be az orvosod javaslatait, rám ne számíts!!!

  90. Nagyon szepen koszonom mihaly…. Kerdeztem az orvost mar de azt mondja hogy nem tudja a masik ha leteszem a cigit megallhat a tudom romlasa…… Nagyon eros fizikai es lelki elvonasi tuneteket okoz nalam….. Jajjjjj

    1. “ha leteszem a cigit megallhat a tudom romlasa”

      Igen; ha pedig tovább szívod, akkor tovább rombol, az biztos.

      “Nagyon eros fizikai es lelki elvonasi tuneteket okoz nalam”

      Nem könnyű neked; csak annyit tudok segíteni, hogy megint ideírom ezt a linket; szerintem sok okos tanács van leírva.

  91. “Nagyon eros fizikai es lelki elvonasi tuneteket okoz nalam”

    “Nem könnyű neked”

    Hat az biztos hogy nem konnyu. Most is dolgozok. Jo ez a seta es nincs is hideg. 🙂

    1. “ha leteszem a cigit megallhat a tudom romlasa”
      “Nagyon eros fizikai es lelki elvonasi tuneteket okoz nalam”

      Közben eszembe jutott egy módszer, amit kajálással kapcsolatban találtam ki, működött és lehet, hogy dohányzásra is jó.

      Azt a nevet adtam neki, hogy ‘csak a harmadik’.

      Amikor először jön az inger rágyújtásra, akkor azt mondod, hogy “ezzel még nem törődöm, semmi bajom se lesz, ha két perc múlva gyújtok rá”; mikor másodszor jön, akkor ugyanígy, aztán ha már nagyon erős a hiányérzet, akkor rágyújtasz. És nem szívod végig.

      Kíváncsi vagyok, működik-e valamennyire. A reflexszerű, kényszeres cselekvést tudja rombolni ez a lassítós megoldás.

  92. Kiprobalom majd koszonom 🙂 meg dolgozok, megis latszik, jobban fulladok 🙁 faradok. De a seta jo, foleg a domb 😀

  93. Sziasztok, most csak életjel. Itt van Marci unokàm, 💕 boldogság van. Holnap estig. Lakás projekt beindult​, kaphatók sok drukkolást? Nyugodt éjszakát!

    1. Katám, ez a pár sor most csak neked, szurkolásból! 🙂
      Majd jövök, hosszabb beszámolóval – de előbb fel kell vennem újra az itthoni fonalat….előbb azonban ki kell bogoznom. 😀
      Legyen sok levegőtök!

    2. Sziasztok! – Katám drukkolunk ezerrel!sikerülni fog biztosan!- Na és nagyon jó unokázást!
      Ritám,rázódj vissza a megszokott hétköznapokba és irjál,várjuk a beszámolóid.
      Mihály hol vagy? – hogy érzed magad, – ilyet kérdezni ? – Te vagy nekünk az erőadónk!
      Hajni üdvözöllek a csoportba,mert én még nem irtam mióta vagy n ekünk, remélem sok mindent tanulsz majd Te is Mihály mindannyionkat gyógyit, ellát nagyon jó tanácsokkal.
      Magamrólmost nem sokat tudok irni, fáj a derekam ez visszavesz az erőmből sokat,nagyon nyögdécselnek a napjaim, fulladok is, na de azért légzőgyakorlatok,kerékpár,házimunkából ici-pici teszek-veszek van,de nehezemre esik most minden . Legyen szép hétvégünk,na és jó levegőnk!

  94. Kedves Marika. Jobbulast kivanok neked, es ne eroltesd tul a derekad. Kend be bengay kremmel az nagyon jo, es a fulladasra annyit hogy tobbszor nyiss ablakot, nekem segit.
    Kaptam egy fontos infot a noveremtol a copdre hatassal lesz szerintem. Lyukacsos tudovel szulettem, akkoriban panelba laktunk, elkellett koltoznunk tanyara friss levegore hogy ne haljak meg, plusz allandoan tudogyulladassal szenvedtem. Allitolag ezt kinottem, de valoszinu ez a kovetkezmenye. Majd szolok az orvosomnak, mostmar vilagos hogy miert fulladtam gyerekkoromba is……. Mert tudobetegen szulettem.

  95. Sziasztok, én még uj vagyok. Én csak most fogok menni tudogondozoba, szerintem nekem is copdmn van. Ugy erzem h bal tudom nem mukodik, es ott enyhen olykor faj. Voltam 4 honapja tudorongenen negativ lett, ekg, verkép es vernyomás is jo. Szivultrhangom is ami 24 oras volt. 4 napja raktam le cigit, mert olyan.fulladasos rohamaim voltak egesz nap, h azt hittem megorulok. Ejszaka a legrosszabb, roham es kijon a vacsora, mert refluxos vk. Régebben is éreztem h a cigi nem igazan jo nekem, de nem fogl vele. Etto flenul képes vagyok fél orat kocogni és rendszeresen jarok kondizni. Régebben is kohogtem, aztan abbahagytam a cigit, elmult a kohogesem 6 -8 nap mulva, de én hulye fejemmel visszaszoktam….most eldontottem h soha nem gyujtok többet rá, mert még gyerekem.sincs, s nem akarok 15 ev mulva meghalni.

    1. “abbahagytam a cigit, elmult a kohogesem 6 -8 nap mulva”

      Mindenképpen jó, ha abbahagyod a dohányzást és tudnod kell, hogy a hatását csak hosszabb idő alatt fogod érezni; a 6-8 nap múltán megszűnő köhögés lehet, hogy csak szerencsés véletlen volt. Még olyan is előfordul, hogy leszokás után egy ideig néha rosszabb az állapot, mint előtte! Ez azért veszélyes, mert akkor vissza lehet szokni, mondván, hogy úgysem segít a cigimegvonás. Velem ez történt – nem sokat szívtam, de leszoktam jó régen és utána egy ideig rosszabb volt az állóképességem, mint előtte, akkor tanultam meg orvostól, hogy van ilyen fura hatás és nem kell beugrani neki.

      A refluxodat kezeltesd, nekem is volt, teljesen karbantartható! A reflux külön disznósága, hogy köhögést csinál fekvő helyzetben…

  96. Sziasztok, újra köztetek. 🙂
    Üdvözlöm én is Magdit, mint új tagot az asztalnál.

    Kata, ennyi drukkolással sikerülnie kell annak a lakás dolognak! 🙂 😀 Nagyon vár/-om/-juk a híreket. Lehetőleg, jókat! 🙂

    Marikám, az itthoni kuszaság még nem egyenesedik ki mostanság – de annyit elérek, hogy mindig helyet tudok csinálni a szükséges feladatoknak. Most tuti, hogy rólam mintázhatná Picasso a Vasaló nő-t, egy hadseregnek való vasalásra váró holmi összejött az elmúlt zavaros időszak alatt.

    Katám, váltjuk egymást unoka-fronton – nagyon rossz volt ott hagyni az én gyönyörűségemet. És ami diliház volt előtte, na, Mihály, az aztán kibillentett a megszokásból. 😀
    Itt álltam (guggoltam, terpeszkedtem….) térdelő rajtban, hogy hétfőn erre kanyarodnak a lányomék, és összeszednek, megyünk, de jó! Ehhez képest az ország másik végén a kocsi beadta a kulcsot – éjszaka fél 2-re értek haza vonattal bumlizva végig. Be se mondom, nem tartottam velük. Viszont így a kutyus még nálunk vakációzott, ami nekem jót tett, bár az én drága Bogikámmal jobban töltöttem volna az időt. Szerdán sikerült a menés, akkor már a körmünkre is égett, mert őszi szünet volt még, de a lányomnak már dolgozni kellett. Na, akkor másztam meg dicsérettel a 3 emeletet. Egyben, megállás nélkül – na jó, talán egy nagyobb lélegzetre megtorpantam – és állítólag megleptem a lányomékat, mert legutóbb sokkal lassabban értem fel. Piszkosul büszke voltam magamra. Azért a légzőgyakszikat csináltam, meg sokat játszottunk Bogival – mindig megvert társasban. 😀

    Aztán, kicsit leckéztünk is…mert az őszi szünet nem szünet lecke nélkül. :/
    Meg szentségeltem is egy kört magamban, mert bár a kislány örömében mondja a magáét, mint minden gyerek, nyilván kiszalad a száján a válasz a suliban is. De hogy emiatt 50-szer kell leírnia, hogy ha mondandója van, felteszi a kezét – még valami más főben járó vétkével karöltve, kibővítve a mondat- az kicsit kiverte nálam a biztit. Nesze neked 21. századi pedagógia!

    Marika, a derekadat is tornáztathatod nagyon óvatosan- én az előbbi vasalás után nyekkentem egyet az ágyon, és tekergőztem kicsit. Jót tett.
    A másik dolog, amit jeleztem telóról: találkoztam a régi barátnőmmel. Olyan régi, hogy a lányom születését, aki már 33 éves, már ő is várta. Egészségügyes. Ő volt mindkét gyerekem védő nénije, és a család minden nyavalyájában a támasz, segítő, megnyugtató, és az ilyenkor szokásos mindenes. Lelkiismeretes, az ő tanácsaira sosem fáztam rá – mindig kihúzott a csávából egészségügyben/betegségügyben.
    Már a múltkor mondtam neki ezt a copd-t, és meglepett, hogy nem kezd el szörnyülködni, sajnálkozni. Most újra szóba került, meséltem a 3 emeletet. Azt kérdi, mért ne tudnál feljönni? Mondom, mert kezdődött 37 %-on, és most is csak 43%-on dolgozik a kopoltyúm. Erre legyint, és vigyorog. Simán lehülyézett. 😀 (Persze, nem ilyen direktbe, csak a vigyorgásával). Szóval, a lényeg – ennek a problémának nagy része a para. Mert mint mondta, ugye, mielőtt tudtam a bajt, még simán kötelet másztam, meg rohangáltam…..meg emeltem, meg cipekedtem, és dolgoztam két munkahelyen 16 órákat, 50 + évesen is. Azóta hogy tudom a bajt, óvatoskodom – néha feleslegesen. Nem tudok sietni? Hát hova akarok rohanni? Menjek lassan, aztán ha sikerül tempósabban, akkor menjek tempósabban. Mitől félek? Hát, hogy az árokparton fogok megpusztulni….azt mondta, ha szeretném tudni, ezzel a sz@rnak nevezett eredménnyel sem fogok a copd miatt elpatkolni. Főleg nem az árok szélén. Szóval, menjek a dolgomra, ne beszéljek hülyeségeket és élvezzem az életet. Ő majdnem megvakult (két hétre “sikerült” is neki), de olyan nincs, hogy leülni a sarokba pityeregni. Szóval, Marikám- ne erőltesd túl magad – azt hiszem, ez a beszélgetés segített megfogalmazni azt, ami miatt te túlhajtod magad, én meg lelkifurkát érzek, ha leülök egy filmet megnézni: nem szabad. Csak TELJESEN leülni nem szabad. És tanuljunk meg pánik nélkül kimenni. A barátnőm is azt mondta, nincs miért pánikolni…na, találjuk meg azt, amiért érdemes még kimozdulni. 🙂 Megjegyzem: amikor nekiindultam a 3 emeletnek, nem volt időm ráparázni…találkoztam egy ismerőssel, aztán sietni kellett (ez tényleg nem volt sok, kb. 20 m), és már ott is volt a lépcső. Mire észrevettem, már az első emeletet elhagytam. Ezt igazolta a barátnőm. Nem parázok, akkor megcsinálom.

    Más:
    “Még olyan is előfordul, hogy leszokás után egy ideig néha rosszabb az állapot, mint előtte!”
    Nos, köszönöm Mihály, hogy ezt leírtad. Megnyugtat. Leszokás után egy kicsit volt jobb, aztán szinte szó szerint azt mondtam én is, hogy minek, ha most meg rosszabb, mint cigizve? Nem gyújtottam rá, csak kicsit elkedvetlenedtem. De ha azt is mondod, hogy lesz újra sokkal jobb, akkor most lenyomok egy dance-t 😀
    Kedves Hajni, Magdi! Olvassatok vissza – leírtam a leszokásom történetét, pedig aki nálam többet szívott, az hazudik és még festi is magát. Én nem próbáltam meg sokszor leszokni, élveztem a bagózást, talán egyszer kísérleteztem vele. 3 napig tartott, aztán azt mondtam, ennyi nekem is jár. Ne kelljen leírnom, milyen okból és mennyi volt a maximum, amit szívtam – de ha én letettem, akkor bárki képes ezt megtenni. Hajnalka, a történetedet olvasva neked különösen fontos megállni 🙂
    Hajrá, lányok! 🙂

    Most megyek egy kört a kertben, holnap viszont hosszabb menésre számítok. 🙂

    Kellemes szuszogást kívánok mindnyájunknak! 🙂

  97. Jaj, még kifelejtettem valamit!
    Haza egyedül jöttem, igaz, java busszal – de siettem az átszállással, ahol kellett…para nélkül.
    Itthon, leszállva a buszról egyedül, motyót cipelve. Direkt nem szóltam a páromnak, hogy jöjjön ki elém. 🙂
    És sikerült végig gyalogolnom, ami azt is jelenheti, ha ide sikerült, akkor oda is sikerülnie kell…
    Igaz, néha kissé szaporán vettem a levegőt, de a lazítás nyakban, vállban segített.
    …és még mindig van, amit újra olvasok, és amit be kell gyakorolni…nem lesz unalmas a következő időszak sem 🙂

    1. Szia Rita/bolond lány, újra köztünk:) Hát nagyon kalandosra sikerült az utazásod!Nagyon is meg tudlak érteni, milyen fájó szívvel búcsúztál az unokádtól:( Amit viszont a régi barátnőddel történt találkozásról írtál, az kicsit feldobta a hangulatomat . Mondjuk nekem is mondta a házidokim s a tüdőgyógyós is, hogy azért még ne írjam meg a végrendeletemet, a betegségünk sokáig karbantartható, főleg, ha akarjuk is 🙂
      A cigileszokásról annyit, hogy már mielőtt diagnosztizálták volna a copd-t nálam, sokkal kevesebb cigit szívtam és volt, mikor már nem is esett jól, akkor meg elnyomtam és bosszankodtam, ha nem esik jól, mi a fenének gyujtok rá! Úgyhogy mikor mondták, hogy nagyon gyorsan tegyem le végleg a cigit, hát nem esett nehezemre és aznaptól kezdve nem gyújtottam rá és ez komoly! Mondjuk köhögtem vagy egy hónapig (amíg cigiztem, nem nagyon) és néha, főleg, ha felforrt az agyvizem, szívesen rápipáltam volna, de szerencsére nincs itthon cigi és a legközelebbi bolt 2,5 kilométerre van innét- De most már ez is elmúlt. tehát nagyjából öt hónapja egy szálat sem szívtam el.

      Remélem mindenki jól van, mi újság a többiekkel?

      Nyugodalmas estét nektek:)

      1. Sziasztok – már, ha van itt valaki. :-O Hova tűntetek? :-O
        Kata lakásozik…és a többiek? Marikám, csak nem túl messzire tekertél a szobabrinyón? 😀 Gyere már vissza! 🙂
        Mihály? Ne dolgozz annyit! Nem szabad. 🙂 Ártalmas 🙂 🙂
        Új lányok: Hajnalka, Magdi? A cigivel vívtok erős küzdelmet?

        Ma köhögős nap van…tegnap csavargás volt, még séta is, igaz, mamával, az ő tempójában – de volt 🙂 Ma egy nagyobb szusszanás megköhögtet. Pedig süt a nap, és viszonylag jó idő van – de kissé csípős.

        Volt szó az alvással kapcsolatban párnákról, azok magasságáról…az enyém olyan, hogy elalvás előtt tévézéshez felpofozom, aztán reggelre lelapul – amit nem reklamálok…és van egy kispárnám, ami csak azért kell, hogy legyen mit pakolásznom a fülem alá éjjel. Ha elalszom, akkor tudok nagyon jól aludni, fulladásra (még) nem ébredtem. Horkolásra már igen, meg ha van min agyalni. De nem igénylem az éktelenül magas párnát fulladás ellen.

        Legalább jelentkezzetek be, hogy jól vagytok – ne kelljen már miattatok is idegeskedni! 😀 😀

        Legyen levegős, szép napotok! 🙂

  98. Eszre vettem valamit. Ha toltott cigit szivok, fulladok, most boltit szivok tegnap ota es nem fulladok. Olyan jokat sohajtozok es dombbal felfele se fulladok ugy…. Erdekes…. Holnaptol jon a nikotin rago…

    1. Kedves Hajnalka, a töltött dohányt valami csípős vacakkal itatják át, a boltit meg leszokást gátló sz@rral tömik meg.
      37 év bagózás után is tudtam még a buszra futni…de aztán alaposan megszívtam. ..és nem a cigit.
      Szerintem le tudod tenni azt a bagót – mert tudod, hogy előbb-utóbb fulladni fogsz dombnak felfelé. 🙂

      Ma jó kis izomlázat csináltam magamnak.
      Mihály, segítség! Kérlek, magyarázd el, mitől van olyan érzésem (és most végre meg tudom fogalmazni talán azt a fulladást, ami igazából nem is az), szóval, hogy azért nincs levegő néha, amikor pár száz métert megyek, és jön a vacak, mert mintha a beszívott levegő egy lyukas tasakba menne, vagy egy végtelenségig nyúló, rugalmas lufiba….amit beszívok, nem hasznosul, hanem eltűnik…vagy mégsem sikerült pontosan fogalmazni? 😀

      Legyen nyugodt álmotok, sok tiszta levegőtök! 🙂

      1. “magyarázd el, mitől van olyan érzésem (és most végre meg tudom fogalmazni talán azt a fulladást, ami igazából nem is az), szóval, hogy azért nincs levegő néha, amikor pár száz métert megyek, és jön a vacak, mert mintha a beszívott levegő egy lyukas tasakba menne, vagy egy végtelenségig nyúló, rugalmas lufiba….amit beszívok, nem hasznosul, hanem eltűnik…vagy mégsem sikerült pontosan fogalmazni?”

        Azt hiszem, ez a pánik, megint és még mindig. Mintha azt súgná a füledbe valaki, hogy több levegőt kell venned, pedig igazából NEM IS, mert simán bírod a fizikai terhelést nyugis légzéssel – és a pánik felpörgetteti veled a légzésedet FELESLEGESEN, és magával a levegő utáni (amúgy felesleges) kapkodással csinálod ki te magad magadat.

        Ez milyen magyarázat?

        Komolyan kérdem; én nem éltem át, csak figyelek és találgatok.

  99. Vagy lehet nem is a cigi minosege… Penteken megyek a tudodokimhoz, elmondom neki az uj infokat, majd leirom az nap. Kicsit felek….. Eredmenyeimet is leirom majd. Jo ejszakat mindenkinek es friss levegot.

  100. Kedves bolond lany. Ezeket nem is tudtam a cigirol….. Fujjjj.. A panik amit Mihaly irt le sz nekem is ismeros….. Egyszer volt olyan hogy rosszul lettem, es ettol en megijedtem es olyan eros panikroham tort ram hogy felment a pulzusom 140re,es megjobban nemkaptam levegot, zsibbadtam mindenhol es remegtem…. Nagyon rossz volt. Orvosnal kotottem ki aki mondta hogy nagyon eros panikrohamom volt……. Kaptam ra gyogyazert amit azota is szedwk mert hajlamos vagyok a panikra. Azota nincs.
    Kedves Mihaly te hogy vagy? Nagyon eltuntel.

    1. “Egyszer volt olyan hogy rosszul lettem, es ettol en megijedtem es olyan eros panikroham tort ram hogy felment a pulzusom 140re,es megjobban nemkaptam levegot, zsibbadtam mindenhol es remegtem…. Nagyon rossz volt. Orvosnal kotottem ki aki mondta hogy nagyon eros panikrohamom volt”

      A szorongás meg a pánik együttműködése a tüdőbetegséggel megérdemelne egy könyvet. Vagy legalább egy posztot itt… lesz is, csak most két napja új állásban vagyok és kevés a szabad agysejtem. De ez nem tart sokáig szerintem.

      Mármint nem az agysejtre gondoltam, hanem a kevés időre.

  101. Panikom mar 2014 ota meg van…..korhazban is kezeltek fel evig miatta mert melle meg tatsult depresszio is… Hal istennek mar minden ok, a gyogyszernek es az orvosnak hala. Jo munkat akkor Mihaly, ne eroltesd tul magad.

    1. “Panikom mar 2014 ota meg van…..korhazban is kezeltek fel evig miatta mert melle meg tatsult depresszio is… Hal istennek mar minden ok, a gyogyszernek es az orvosnak hala.”

      Meg annak hála, hogy szembeszálltál vele. Lehet, hogy már nem is kellene gyógyszer – persze nem biztos,mert vannak örökölt hajlamok dolgokra, amiket nem lehet pusztán akaraterővel kajakra lenyomni. De egy kísérletet talán megérne? Kérdem nagyon óvatosan, mert nem vagyok orvos.

  102. Sziasztok,
    bár fúj a szél és hideg van, mégis tekeregtem kicsit a barátnőmmel.Piacnap volt, és körbe mászkáltuk a kínálatot.Olyan házikolbit vettem, hogy rá lehet könyökölni az illatára!! 😀
    A minden egyéb tekergés mellett ma beadattam azt a tüdőgyuszi elleni védőoltást. Ki tudja, milyen idők lesznek, és a biciklire sincs kedvem ráfagyni .
    Megint úgy indultam el, hogy majd valahol út közben találkozunk – de kicsit feltartottak, így nem sikerült pár száz méternél többet gyalogolni.
    Viszont a hideg nem jó, ha levegőt veszek, szinte megfagy bennem. Ettől aztán beáll minden izmom, mint a gerely…. de azért hősiesen mentem, amikor menni kellett. Csak már kicsit zihálva…
    Mihály, azt írod:
    “Azt hiszem, ez a pánik, megint és még mindig. Mintha azt súgná a füledbe valaki, hogy több levegőt kell venned, pedig igazából NEM IS, mert simán bírod a fizikai terhelést nyugis légzéssel – és a pánik felpörgetteti veled a légzésedet FELESLEGESEN, és magával a levegő utáni (amúgy felesleges) kapkodással csinálod ki te magad magadat.”

    Biztos sok igazság van benne…csak nem tudom, mit csináljak vele. Olyan odafigyeléssel lélegzem ilyenkor, mégis még pár méter utána és már zihálás…mint amikor bújócskázáskor a nagy rohanós elbújás után nem akarsz hangosan zihálni, mert lebuksz… vagy más hasonlattal, a fagyit nem nyalod, amitől van tartalom is, hanem beleharapsz..és semmi ízt nem érzel. Ugyanazt írtam? 😀

    Katám, már dobozolsz? Marika, kérlek, jelentkezz! Csak egy szóra, ha nincs több időd… jó? )

    Hajni, bizony, a cigiben ezek a leggázabb cuccok…tedd le a fenébe, te sem vagy gyengébb nálam. 🙂 A pánik…nekem volt már fiatalabb koromban, talán eddig is csak tünetmentes voltam, ha ebben van egyáltalán ilyen stáció.
    Magdi, veled minden rendben?

    Most keresek valami filmet tegnap az Enigmáról szóló tetszett. Ma nem tudom, milyen hangulatom van 😀 😀
    Legyetek könnyen szuszogósak! 🙂

    1. Sziasztok , még kis drukkolást kérnék ☺ ma pocsék napom volt, csak úgy, lelkileg. Most Castle-t nézek krimi. Remélem Marika előkerül hamarosan! Holnap többet.

      1. Drukk megy, ezerrel!
        Én is kérek egy kicsit mára – nem magamnak, csak annyit, hogy oké legyen…. 🙂 Köszi 🙂
        Na, Castle alatt mindig te fogsz először eszembe jutni – én is nézem néha, ha nem is figyelek oda. 🙂 🙂

        Marikaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!! 🙂

    2. “Olyan odafigyeléssel lélegzem ilyenkor, mégis még pár méter utána és már zihálás…mint amikor bújócskázáskor a nagy rohanós elbújás után nem akarsz hangosan zihálni, mert lebuksz”

      Hát a hideg ellen külön védekezni kell, például sállal, mert az be tudja indítani a zihálást; és persze sokféle szituáció van, lehet, hogy néha tényleg kell a több oxigén vagy a megnyugtatás érdekében éppen a hosszabb, lassabb, kicsit mélyebb légzés? A hideg részben fizikailag rontja a légzést, másrészt talán ez is egy apró változás, amitől megijedünk és kezdünk kapkodva légzést váltogatni a levegővisszatartással – utóbbi ellen jó lehet a nyugtatós szuszogás.

      Együtt majd csak kitaláljuk szép lassan, ügyesen…

      “ha ezt a pánik-csomagot le tudnám tenni végleg és teljesen, a kutyám se lenne sánta”

      A kutyádnak üzenem, hogy gyúrjon keményen, mert nemsokára benevezzük egy félmaratonra.

      1. 🙂
        “…és persze sokféle szituáció van, lehet, hogy néha tényleg kell a több oxigén vagy a megnyugtatás érdekében éppen a hosszabb, lassabb, kicsit mélyebb légzés? …”
        Azt hiszem, ez mind – ha nem is ebben a sorrendben. Valószínű, hogy az előforduló szituk mindegyikével kell találkozni, megismerni rá a megoldást, hogy legközelebb ne jelentsen gondot. Talán május óta még nem telt el annyi idő, ami ennek a megtanulásához, megszokásához kell.
        Néha valóban kell a nagyobb lélegzet, a több levegő – bár abban is igazad van, hogy néha indokolatlan a fizikai terheltséghez viszonyítva…most az újdonság a romló időjárás..ahhoz kell alkalmazkodni.
        Igen, együtt, biztos minden nyünnyögésre lesz megoldás 🙂
        Köszönöm! 🙂

  103. Kedves bolond lany. Te milyen stadiumban vagy es mikor derult ki? Am ma reflexbol ment az elso cigi igy a nikotinrago nem sikerult….. De probalkozom. A csipos hideg szel engem is irrital foleg minuszban, meg az orrod is befagy nemhogy a tudod…. Figyelem enis a legzesem es annal rosszabb a levegovetel…. Igy megprobalom nem annyira figyelni…. Jo levegot mindenkinek.

    1. Kedves Hajnalka, IIIC.
      Májusban mentem légzésfunkciós vizsgálatra – türelmesnek titulált a doki (nem akart csípőből lehülyézni sztem), mert kérdezte, mióta van a fulladás, meg egyéb szuszogás-gond…és hát, 2 évet mondtam…pedig, azt hiszem, talán több is van az.
      Májusban kaptam Bretarint, azt nem igazán éreztem hasznosnak – most a Brimicával élhetőbb a helyzet. Igaz, ha ezt a pánik-csomagot le tudnám tenni végleg és teljesen, a kutyám se lenne sánta. 🙂 Mihály és a lányok sokat segítenek ebben.
      Le fogom tenni azt a pakkot – te meg tedd le a cigit! 😀 Rágó, meg egyéb ilyen vacak nélkül…minek rászokni egy szenvedély abbahagyásához egy másikra? 🙂

      Legyen kellemes levegőtök, sok oxigén! 🙂 Szép álmokat!

    2. “reflexbol ment az elso cigi igy a nikotinrago nem sikerult”

      Van ilyen – de a másodikra nem kell azért rágyújtani. 🙂

      Észrevettem, hogy amikor az ember egy kicsit megszeg egy fogadalmat, például fogyókúra közben egyszer többet eszik, akkor hajlamos földhöz vágni az egészet, mondván, hogy ‘most már úgyis elrontottam’. Valami önbüntetés-féle, ami egy marhaság, dehát sokan így vagyunk megcsinálva…

      1. SZiasztok, aggódom Marikáért, mi lehet vele?

        A fogyókúra most eljött hozzám, mert sajna a cigi abbahagyásával felszaladt – mit szaladt, rohant – rám pár(?) kiló:( Hogyan szoktam le a cigiről, már írtam.
        Még egy pár nap drukkot kérek szépen, aztán mesélek 🙂
        Kedves Bolond lány, nekem már csak a kolbász illata marad egy darabig, az nem hízlal 🙂
        Nekem valahogy mázlim van, mert nincs pánikrohamom, viszont nagyon idegesít, hogy olyan hamar elfáradok, most keresek valami erősítő vitamint, ami nem ütközik a fogyókúrámhoz, ami abból áll, hogy felét eszem annak egyszerre, amit eddig, semmi sütikézés:( csokizás, kevés kenyér, zabpehely reggelire. És megpróbálok este hat után nem enni, na ez megy a legnehezebben, mivel későig fent vagyok este, ezért előbb-utóbb megéhezem…

        Legyen oxigénes estétek:)

        1. Szia, Kata, Marika is köztünk. 🙂
          Pár kiló? 😀 Én 10-et szedtem fel. Igaz, elfér…de kényelmetlen 😀 Viszont, mindig édességmániás voltam.
          Drukk addig nincs befejezve, amíg azt nem írod, hogy egyenesben vagy.
          Olvasgattam, olyat láttam, hogy a tüdőbetegeknek az A és E vitamin lehet hasznos. Egyik az izmokat, másik a tüdőszöveteket erősíti.
          Most itt is párás a levegő, megint olyan, mintha vattával lennék kitömve és azon át kéne szuszognom…

          A kolbász íze sem utolsó – és nem piszkállak vele…de az sem módszer, hogy nem eszel…
          Na, mi este elég későn vacsizunk….a borzasztó, hogy néha olyan éhes vagyok, mint aki éhen akar veszni 😀 😀

          Ebben a pocsék időben agyzsibbasztó filmeket néztem – persze, a lakásban fel-alá azért legyalogoltam 2x 300 m-t…tudom, nem az igazi.
          Meg súlyzóztam, de fáj a karom a szuritól. 🙂

          Marika, nekem is sűrűn beáll a derekam – eszembe jutott, hogy a doki Movalist és Midetont írt – és ez már akkor is használ, amikor időben elkezdem szedni, mert érzem, hogy rossz vége lesz a mozdulatnak…kérdezz rá. Pár nap után használ…izomlazító, fájdalomcsillapító.

          Örülünk, hogy bejelentkeztél. Ne hajtsd magad, a fájdalom is összerántja az izmokat, és a levegőt is nehezebben veszed emiatt.

          Tényleg aszerint kell aprózni a menést, ahogy Mihály javasolta…kimenni és valameddig… 🙂
          Persze, most maradj a melegben! 🙂 🙂

          Legyen szép estétek, Kata, remélem, hamarosan lesz miről beszámolni.

        2. Sziasztok- már jelentkeztem az előbb- vigyázzatok magatokra! Katám én most anélkül fogyozok,hogy szeretnék fogyni,nincs étvágyam, fájok. – én is elfáradok nagyon hamar sajnos, most meg nem is tudok nagyon mozogni, örülök,hogy a fürdőszoba nincs messze. –
          További szép estét!

          1. Kedves Marika, vigyázz magadra, remélem hamarosan jobb lesz a derekad, ne erőltesd túl magad.

            Bolond lány, kedves, nem kell elárulnod, mikor keltél fel és főleg ne legyen lelkiismeredfurid, és sokszor kelek későn 🙂

            Elég nehezen találtam most ide, valami össze kutyulódott a posztokban, mármint a dátumokban, de lehet bennem a hiba, mert most más böngészőt használok? Mihály, nehogy megbántódj, kérlek!

            Amúgy azért nem éhezem csak kevesebbet teszem, mert nem szeretnék kihízni az egyetlen télikaábtomból 🙂
            Mindenkinek nyugodalmas estét és éjszakát:)

          2. “valami össze kutyulódott a posztokban, mármint a dátumokban, de lehet bennem a hiba, mert most más böngészőt használok? Mihály, nehogy megbántódj, kérlek!”

            Nem én kutyultam, úgyhogy nem is bántódom. 🙂

            “megpróbálok este hat után nem enni, na ez megy a legnehezebben, mivel későig fent vagyok este, ezért előbb-utóbb megéhezem…”

            Az este hatot azoknak találták ki, akik korán fekszenek; inkább azt lehet mondani, hogy lefekvés előtt 3-4 órával már csak keveset együnk. És éhezni tényleg nem szabad, mert bírni se lehet sokáig meg a szervezet is arra áll rá, hogy spájzoljon erősen, aztán kész a jojódiéta.

            A kevés szénhidrát tényleg jó; kenyérből csak kevés, inkább korpás keksz vagy valami puffasztott, extrudált helyette; felvágott kenyér nélkül viszont vajjal kellemesen laktat; evés előtt víz ivása csökkenti az étvágyat. És persze lehetőség szerint minél több mozgás (nem megerőltető, hanem inkább hosszan tartó). És amikor nagyon elege van az embernek, akkor tartson egy-egy szünet-napot, ilyenkor ehet kicsit többet.

            Én ilyenekkel most 4 hónap alatt 12 kilót gyúrtam le magamról és nagyon jól érzem magam; COPD szempontjából is hasznos, ha lemennek a fölösleges kilók.

    3. “A csipos hideg szel engem is irrital foleg minuszban”

      Igen, azt hiszem a hideg görcsös összehúzódásra tudja ingerelni a légzőizmokat (is), amitől be tud indulni köhögés és levegő utáni kapkodás.

      Sál, kendő vagy eü maszk a száj és orr elé sokat segít.

  104. Ugy fulladok most a paras levego miatt mint egy asztmas….. Komolyan….

  105. Kedves bolond lany. A III. C mar eleg sulyos,. Hat kitartaat neked…. Tudo atultetes amugy van a copdseknek? 😀 a stadizmod mar akkor annyi volt amikor kiderult a copd? Koranyi korhazba tartozol teis? Marha budapesti vagy, habar mindegy mert orszagos. Nagyon jo pulmonologiai korhaz. Szep napot.

    1. Kedves Hajnalka, sose volt rám jellemző, hogy elaprózzam a dolgokat – ha már, akkor szóljon nagyot! :/ 😀
      Amikor kiderült, akkor D volt..szóval, javult valamennyit.
      Tüdőátültetésben még nem is gondolkodtam….de sztem nem azoknak tartogatják, akik szétbagózták az életüket.
      Nem jártam még a Korányiban, egy területi SZTK-ban voltam háromszor. Egy év múlva akarnak viszontlátni.
      Szép, levegős estét kívánok! 🙂

  106. Sziasztok Mindenki! – megvagyok még mindig nagyon fáj a derekam, semmi torna,semmi mozgás szinte,csak amit nagyon muszáj. A keresztcsontom huztam meg tudom is mikor,a légzőgyakorlat közben éreztem,de nem hagytam abba,hanem még tovább és most még mindig nagyon ramaty.Remélem lassan majd kilábalok ebből, volt már máskor is, kenjük a derekam és algópyrint eszek rá,majd a jövő héten jön a háziorvosunk ki, remélem akkor már nem fáj,hozza a szurit biztosan.Ha nem mulik el addig, akkor ad majd valamit rá. Fulladás az megvan ha terhelem magam, ma pár ruhát terigettem volna ki,de pocsék helyzet,mert a derekam is fájt,meg a fulladás is előjött,mert bepánikolok mindjárt a fene vinné el. – Vigyázzatok magatokra, jelentkezem. Legyen szép estétek!

  107. Kedves bolond lany. Nekem 3 havonta kell jarjak kontrollra. Sztem a doki se biztos benne hogy copd vagy aszthma, allandoan kerdezi a gyogyszerem hogy jo e, es nem jelentett be egy evig a koranyiba csak mikor ott voltam akkor….. Ma elegge hosszan elbeszelgetek vele hogy vizsgalja ki rendesen hogy mi ez a nyavalya. Ne agyogyszerrel kiserletezgessen….

  108. Na tovabbkepzesen van a dokim….. Meg kicsesztem magammal…. Francia mukormom van egyszeru es rovid, bevertem a huvelykujjamon a kormom, letort belole egy darab es a koromagyam iszonyatosan faj… Nem tudok ugy korommel hozzaerni semmihez mert faj es luktet. Ugye az igazi kormom szinet nem latom. Kell szerintetek doki? Holnap persze leszedetem e ujjamrol. Mihaly? Marika es a tobbiek hogy vagytok? Ma nem fulladtam kivetelesen.

    1. Szia Marika, nagyon sajnálom, hogy ennyit kínlódsz a derekaddal, nagyon kell ám vigyázni, nem szabad túlhajtani magunkat, Drukkolok, hogy minél hamarabb rendbejöjjél.
      Nekem nincs problémám az illatokkal, de állítólag a korral kevésbé érzünk szagokat vagy illatokat, de olyen még nincs nálam, hogy amit megszoktam vagy szeretek, azt most már nem bírom. (Ez csak a terhességem alatt volt, de akkor nagyon!). Azért vagyok keveset, mert ágyat keresek magamnak a neten, ma is, mire felocsúdtam a keresésből, már majdnem este lett 🙂 Lakásügyben is lesznek kedden fejlemények, de nem akarom elszólni, majd akkor.
      Hajnalka, persze, hogy kell a doki, ha visszajött a továbbképzésről, szerintem mindenképpen menj el hozzá. Egyébként rájöttem arra, hogy ha nem tudok valamit és adoki meg nem mondja, mert általában marha szűkszavúak, hát “pimaszul” kérdezek és akkor kénytelenek válaszolni, pedig nem vagyok egy erőszakos ember, de rájöttem, ha saját magunk nem képviseljük az érdekünket, akkor senki sem fogja helyettünk. Uhh, most ez egy nagyon hosszú mondat lett.

      Kedves Mihály, köszönöm a fogyós tanácsokat, valóban, úgy lesz, hogy lefekvés előtt kb. három órával nem eszem, legfeljebb egy-egy korpás kekszet,, ha már nagyon nem bírom.

      Hétfőn intézem az influenzaoltást és akkor megkérdezem, hogy a tüdőgyuszi ellenit mikor kell beadatni. Nekem a november és december teljes anyagi csőd, most meg még ágyat is kell vennem:( Két születésnap, két névnap és decemberben meg a karácsony.

      Én úgy érzem, hogy a Brimica nekem segít, időnként már a letapadt undokság is hamarabb feljön.
      Legyen oxigénnel teli éjsakátok.)

  109. Sziasztok Mindenki! Jaj,de cudar derekam van,még mindig kinoz sajnos.Most már a harmadik krémet probálgatom,de hiába ennek idő kell, torna semmi,mert a zoknit is müvészet felvenni.Most aztán lemegy egy pár kg biztos,mert nincs étvágyam sem,de nem is baj,ha könnyebb leszek a tüdőmnek is jót teszek legalább. Most jön megint ez a borongós,bús idő,amit nem szeretünk szerintem,de majd lesz még egy kis napocska is,csak a levegő ne legyen nekem nagyon párás. Ti hogy vagytok az illatokkal? Én mióta ilyen rottyant vagyok nem birom az illatokat, fokozatosan jön elő ujabbnál , ujabb nem birom ezt az öblitő,tisztitószer sőt még az ételek illatával is bajban vagyok.Nektek nincs ilyen tapasztalataitok? Kedvenc levendula illatommal is hadilábon állok, úgy érzem,hogy majd mindjárt fulladok tőle,szerintem az agyammal van már baj.A hagymát,fokhagymát eddig sem birtam,de hát az illatszerekkel nem voltam hadilábon . Hajnikám én a körmöm mindig szerettem rendben tartani, lakkozni – nem mükörmöt ,sajátot, most viszont semmi pompa,semmi lakk minden erős illatú nekem. Nagyon hiányzik,hogy nem tudok most tekerni,sétálni,de remélem lassan majd csak megprobálhatom,most nem merem még, szerdán jön a háziorvos,majd megmondja a továbbiakat. Hiába irta Mihály nekem,hogy lassitsak – hát nem fogadtam igazán szót, s ráfizettem,pedig irta,hogy ameddig jól esik addig kell tornázni,ne fárasszam ki magam, igaza volt nagyon.Két jobbos-balos oldalra fordulást nem kellett volna,pedig éreztem is. –
    Remélem Ti nem jártok igy, olvaslak ám minden nap benneteket,gyüjtöm az okosságokat, Kata hol vagy? Ritám én C-s vagyok,s remélem megyek utánad és javulok én is. -Én is este 6 óra körül szoktam vacsorázni,mert megfigyeltem,hogy ha később vacsizunk valami miatt, bizony sokkal nehezebb az életem, teljes kiörlésű kenyeret szoktunk enni, de csak napi 2 szeletet, nasinak ritkán egy kis süti,de inkább zabfalatok kekszet rágcsálok, nem tudom Ti szeretitek-e?Vigyázzatok magatokra,szép hétvégét mindenkinek!

  110. Kedves Marika enis lakkozom a kormom amugy csak nincs idom, annyit dolgozok. Meg toredezik igy ugy gondoltam mukorom lesz 😀 jobbulast neked

  111. “persze, hogy kell a doki, ha visszajött a továbbképzésről, szerintem mindenképpen menj el hozzá.”

    Kedves Kata, igen tudom hogy vissza kell menni, de csak penteken lesz 🙁 nagyban hasonlit a tuneteim az asztmara…..

  112. Sziasztok, nagyon örülök, hogy Marika is itt van, ha derékfájósan is…írtam gyógyszer neveket, kérdezd meg a dokidtól, használhat-e neked. Én is olyankor eszem, amikor egy tüsszentés, köhögés miatt beáll mindenem – olyan “derékszög-felező” tartásom van olyankor, mint egy matuzsálemnek. Nekem a kencék arra nem sokat használtak, csak zsibbadtam, aztán újra fájt és merev volt minden izmom – ezért tett jót az izomlazító.

    Más: valaki írta, hogy olyan kutyulásnak érzékeli az írásokat. 😀 Eleinte én is így voltam vele…aztán, rájöttem, hogy lehet írni választ valakinek a hozzászólására, és lehet írni a lap alján simán hozzászólást. Ha valakinek válasz megy, az bizony az ő hsz-nál jelenik meg. Ezért szoktam oldalt megnézni (balra) a posztoknál, hogy jött-e azóta valaki, hogy láttam az utolsót. Hú, ez így most nagyon szőkenős? 😀

    Marikám, az illatokhoz én is Katához hasonlóan viszonyulok. Nem bánt, egyik sem – viszont sokkal erősebben érzem, mint amíg bagóztam, és olyat is megérzek, amire addig rá se hederítettem. Mondanám, tisztult a szaglásom. Körömlakk van vagy 40 féle 😀 Viszont, most nincs mire kenjem, ez a száraz,poros levegő kiszárítja, törik. Pedig, kedvem lenne cifrázni. 🙂 Ja…én is az igazit. 😉

    Hajnalka, én is azzal a gondolattal mentem el a dokihoz, hogy asztma. Hugom is asztmás, a fia is. Megállapította mindenki, még mi is, hogy húúú, de egyformán fulladunk, köhögünk…aztán, neki asztma, nekem copd.

    Kaja: én imádok enni. 🙂 🙂 Volt idő, hogy 8 körülkaréj lekvásos kenyeret becsókoltam, és maradtam 50 kiló. Most a cigit letéve jött pár kilócska, meg hát ugye, a kor is hozza magával. Nyaktól lecsúszik, bokától felszalad, félúton találkozva megállnak 😀 Néha – főleg nyáron – salátázunk, azzal , ha nem is fogyás, de nem jönnek újabb kilók. Nem tehetek róla, azoktól a pótkajáktól csak éhesebb leszek. 🙂

    Kata, szurkolás még nincs beszüntetve, ráérek drukkolni neked – remélem, ágyad is lesz , meg hely is, ahova teszed 🙂 🙂
    Oltás: vagy egyszerre kapod meg a kettőt, vagy az influenza után el kell telnie két hétnek köztük. Már túl vagyok rajtuk, a tüdőgyuszi elleni kicsit izomlázhoz hasonló karfájást csinált, de borogattam kicsit és jó lett. Két éjjel – de nem volt drasztikus. 🙂

    Mihály, meló kész? 🙂 Te tudsz csavarogni ebben a hűvösben?
    Nincs valami tanácsod valamire, amire még nem kérdeztünk rá, mert nem tudjuk, hogy meg kéne kérdezni, te viszont tapasztaltad? Csak, hogy ne érjen minket váratlanul…. 🙂

    Legyen ma is sok-sok jó levegőnk! 🙂

    1. “Néha – főleg nyáron – salátázunk”

      Ahhoz lehet tolni húst, tojást, vajat, úgy egész laktató és nem hízlal.

      “Te tudsz csavarogni ebben a hűvösben?”

      Engem ez még nem bánt, csak ha nagyon ködös-füstös is hozzá.

      “meló kész?”

      Betanulok, tömik a fejemet, ami nagyon jó.

      “Nincs valami tanácsod valamire”

      A Buteyko módszert kezdem kiismerni, majd leírom, ha lesz idő – de most épp tömik a fejemet (ld. előző bekezdés).

      “Hú, ez így most nagyon szőkenős?”

      Á, dehogy, inkább vidáman szökkenős.

      1. “Ahhoz lehet tolni húst, tojást, vajat, úgy egész laktató és nem hízlal.”
        Ebben a sorrendben… 🙂 Valamennyit szeretem, de vénségemre sajnos megtanultam jól főzni, és így már az evést is jobban élvezem – viszont, komolyra ferdítve: ilyenkor valóban vadászik az ember a “könnyebb” kajákra. A múltkor a lányoméknál ettem isteni valamiben pácolt (most van folyamatban az összetevők leinformálása) csirkemellet. 🙂

        Azért szűrd meg azokat, amiket a fejedbe akarnak tuszkolni. 🙂 Irigylésre méltó, hogy van még helyed 😀 Próbálják ezt meg az én fejemmel… 😀 😀 😛

        Vicces – két napja én is a Buteykot nézegetem…próbáltam is, de…majd egyeztetünk. 🙂

        1. “két napja én is a Buteykot nézegetem…próbáltam is, de…majd egyeztetünk.”

          A tennivalók lényege nem bonyolult.

          Buteyko 1. Amikor csak lehet, lélegezzünk orron át.

          Buteyko 2. Figyeljünk arra, hogy csak olyan mélyen és olyan gyakorisággal vegyünk levegőt, amennyire szükséges.

          Ez főleg olyan helyzetekben fontos, amikor szaporábban lélegeznénk: fizikai terhelésnél, izgalomnál, fizikai terhelés által kiváltott izgalomnál… Amint valami lelki vagy testi nehézség fellép, az első reakciónk vagy az, hogy visszatartjuk a lélegzetünket, vagy az, hogy túl erősen kezdünk el szuszogni. Valahogy bennünk van, hogy a nehézségre erős légvétellel reagálunk, ami tüdőbetegeknél azzal cifrázódik, hogy érezvén a belégzés nehézségét, MÉG ELKEZDJÜK ERŐLTETNI IS. Pedig akkor ez még bőven nem az oxigénhiány jele, csak a légzés erőltetése; mint amikor a kutya húzza a pórázt és jól kifárad. Aztán elég gyorsan lehet belőle igazi légszomjat csinálni, onnan pedig beindul az ijedtség, az izmok befeszülése, amitől nehezedik a légzés, ez fokozza a pánikot…

          És ezen meglepően gyorsan lehet változtatni. Tapasztalatból mondom, el lehet hinni.

          Amint bármilyen fizikai terhelés fellép, most már automatikusan arra kezdek el figyelni, hogy ne kezdjek el erőteljesebben levegőt venni – egész addig, amíg TÉNYLEG nem kell. Akkor pedig először egy kicsit szaporábban veszem a levegőt (erőteljesebben fújok ki, nem többet, csak lökésszerűbben, amitől hamarabb jön a következő belégzés); a mélyebb belégzés csak ezután következik, Ha egyáltalán szükség van rá. És ilyenkor baromian odafigyelek, hogy ne főleg a mellkasom felső részébe szívjak többet, hanem: erősebb kifújás (nagyobb mennyiséget), has belapul közben, aztán has ellazul, jön a belégzés…

          Nem bonyolult, mégsem biztos, hogy sikerül elsőre, mert nagyon erős a megszokás hatalma – annak a megszokásnak, hogy az első lelki vagy testi ingerre a légzés túlerőltetésével válaszoljunk, meg annak a megszokásnak, hogy hogyan lélegzünk.

          A minap villamos után futottam egy fél háztömbnyit, ami szép teljesítmény tőlem, mert húzom magam után a COPD-t is, aki meg rohadt lusta, állatian nem szeret mozogni. Gondoltam, kipróbálom itt is azt, hogy NEM kezdek erősebben lélegezni, míg nem muszáj és láss csodát: sikerült.

          Mi az, hogy sikerült – sokkal kevésbé pörgött fel a szívem, mint amennyire szokott. A villamoson egy percbe sem telt, mire visszaállt a normális értékre, pedig amúgy 2-3 megállóval odébb is még zihálni szoktam egy-egy ilyen mutatvány után.

          Buteyko 3. Csináljunk olyan légzőgyakorlatot, amikor normálisan (nem erőteljesen) légzünk, aztán egy kilégzés után tartunk 4-5 másodperc szünetet, majd megint normálisan légzünk négyet-ötöt és ismét kilégzés után tartunk pár másodperc szünetet.

          Akinek nem megy a 4-5 másodperc szünet, az tartson rövidebbet, akinek könnyedén megy, az tartson hosszabbat. És fontos, hogy kilégzés után legyen a szünet, de nem erőltetett, hanem normális kilégzés után. Annak a háttere nagyon érdeekes, hogy ez a légzőgyakorlat mit és hogyan változtat, de itt most nem írom le.

          Buteyko 4. Azt kérdheti mindenki: hát akkor azok a légzőgyakorlatok, amikor jó nagy levegőket veszünk, azok nem jók? Dehogynem, átöblíteni a tüdőnket oxigénnel néha hasznos, meg az is nagyon hasznos, hogy edzzük magunkat és ezáltal mélyebbeket tudjunk majd lélegezni, amikor szükség van rá. De az is nagyon fontos, hogy a tornán kívül csak akkor lélegezzünk erőteljesen AMIKOR SZÜKSÉG VAN RÁ. Egy kicsit a sportolók feladataira hasonlít a dolog: nehéz gyakorlatokat végeznek, hogy erősödjenek, plusz megtanulják a versenyen csak annyira használni az izmaikat, amennyire feltétlenül szükséges, így aztán lassabban fáradnak ki.

          1. Sziasztok! Igy csinálom én is a légzőgyakorlatot ahogy Mihály leirta a Buteyko módszer szerint, még annyit tennék hozzá – saját tapasztalat, – hogy a második 4-5 másodperc szünet után már érzem,hogy minden légút szabad, szabad mindkét orrlukamon a levegővétel,nem érzem a torkomban a gombócot,de csak az orromon szabad levegőt venni és a száj csukva.Igy tudom csukott szájjal – tudtam ,most szünet – 40-50 percet letekerni a keromon, s nem fulladtam,nagyon hiányzik.Nekem annak idején azt irta a Varga Úr,hogy számon soha ne vegyek levegőt,na ezt eddig még nem sikerült megtanulni. Az viszont biztos,hogy ha 20 percig csinálom a Mihály általad is leirt légzőgyakorlatot, felér egy relaxálással,megnyugszom, s ez hiányzik is ha véletlenül kimarad.Én ezt ugy szoktam nevezni,hogy egy kicsit laposan lélegzem, s majd könnyebb lesz. – Nem tudtam még megtanulni,hogy sétánál is menjen,ott egy 100 méter után már kell a számon keresztül is egy nagy sohaj, s utána megint orromon,akik tudják ezt végezni,nagyon dicsérik ezt a módszert. Lányok itt az ujabb házifeladatunk, meg kell tanulnunk , amit Mihály leirt,mert igy tudunk csak gyógyulni valamennyit. Köszönet érte Mihálynak. Kivánok további szép estét és várom a folytatást.

          2. “Nekem annak idején azt irta a Varga Úr,hogy számon soha ne vegyek levegőt”

            Az túlzó megfogalmazás, hogy SOHA ne vegyünk a szánkon át levegőt – törekedni kell rá, hogy csak ritkán legyen ilyen, de ha néha kell, hát kell. A “soha” és a “mindig” szavakat nagyon kerülöm. 🙂

            “Én ezt ugy szoktam nevezni,hogy egy kicsit laposan lélegzem, s majd könnyebb lesz. Nem tudtam még megtanulni,hogy sétánál is menjen, ott egy 100 méter után már kell a számon keresztül is egy nagy sohaj, s utána megint orromon”

            Egy hosszabb légzésszünet edzés után simán előfordulhat, hogy kell egy nagyobb szusszanás, nincs azzal semmi baj. Tippjeim:

            * Próbáld meg a nagy sóhajt orron keresztüli belégzéssel; ha nem megy, az se baj.

            * Esetleg rövidebb légzésszüneteket tarts séta közben, próbáld meg, hogy mekkora szünetekkel tudsz hosszabb távot megtenni. Kísérletezni jó. 🙂

  113. “Ahhoz lehet tolni húst, tojást, vajat, úgy egész laktató és nem hízlal.”
    Ebből egyedül a vajat nem egészen értem, mert a vajat kenyérre vagy kekszre, exdrudált kenyérre lehet kenni, az meg hogy hogy nem hízlal? És a mi a helyzet a margarinnal?
    Köszönöm a további drukkolást, még keddig lenne jó 🙂

    1. “Ahhoz lehet tolni húst, tojást, vajat, úgy egész laktató és nem hízlal.”
      “Ebből egyedül a vajat nem egészen értem, mert a vajat kenyérre vagy kekszre, exdrudált kenyérre lehet kenni, az meg hogy hogy nem hízlal?”

      A vajat a sonkára, húsra, tojásra, sajtra kenem, nix kenyér. Így sokkal laktatóbbnak érzem, kevésbé marad hiányérzetem.

  114. Sziasztok mindenki. Gyogyszertol hogyhogy lehet hizni ha annyit eszek mint elotte? Antibogyot szedek es ez van a mellekhatasaban es fel is szedtem par kilot. 48-49 kg voltam mindig sose mentem 50 kg fole most meg vagyok 53. Kihizom a nadragjaim 😀 meddig mehet ez meg felfele valyon? Mindenkinek sok fincsi levegot.

  115. Ha sonka, hús, meg tojás…a vaj már nem is kell 😀

    Kata, drukk megy, amíg le nem állítod. 🙂

    Hajni, én már kihíztam az 54 kilósan viselt gatyáimat – majd megkapod őket 😀 😀 😀

    1. “Ha sonka, hús, meg tojás…a vaj már nem is kell”

      Persze, nem szükséges, de tartósan, hosszú időn keresztül így sokkal jobban lehet bírni.

  116. Igazságod vagyon, Mihály! 🙂 😀
    A vajtól jobban csúszik a sok finomság. De…a felsoroltak után neki csak a sor vége jut 🙂

    1. “A vajtól jobban csúszik a sok finomság. De…neki csak a sor vége jut”

      Ez biztos egyéni is, én most 4 hónap alatt 12 kilótól váltam meg, a tizenharmadik is nemsokára elbúcsúzik – nekem bejött.

  117. Egy erdekes megfigyeles… Ha otthon vagyok, teszek veszek akkor nem fulladok, de ha dolgozom a szabad levegon akkor minden bajom van. Ez mitol van?

    1. “Ha otthon vagyok, teszek veszek akkor nem fulladok, de ha dolgozom a szabad levegon akkor minden bajom van.”

      Egyrészt a hideg lehet, másrészt a lelked. Hogy már rögzült a félelem a kinti mozgástól, ezért mindjárt fellép a félelem, ettől összehúzódnak az izmok, erre jön a túlzott zihálás… Meg kellene próbálni akkor kimenni a szabadba, amikor NEM MUSZÁJ; megpróbálni nyugisan tartani a légzést akkor is, amikor jön az ijedtség, aztán ha rossz az egész, akkor visszamenni a szobába, pihenni és később megint próbálkozni.

      Az “amikor nem muszáj” szerintem sokat segíthet. Kimész azzal a tudattal, hogy

      — te kezdeményezted és
      — akkor hagyod abba, mikor akarod.

  118. Sziasztok! – lassan-lassan majd csak kiheverem a derékfájást,de nehéz.Van egy jó Flextor nevű krém, szerintem ez most nyilván beválik,majd meglátom, lényeg,hogy fel tudtam mosni most a konyhát, ez pedig nagy szó.
    Tegnap szerintem ide-oda jövő frontok miatt is,meg a nyügöm miatt is fulladtam még,egész semmi mozgástól is. Az oxigénszintem szerintem tökéletes ilyen nyanyusnak 95-98 között van,de nem mozgok csak horgolok. Nem fekszem le,pedig sokan mondják,hogy pihentetni kellene a derekat,mert félek a tüdőgyuszitól.Most kiváncsi vagyok,hogy beadja-e a doktornő a szurit,mivel fáj a keresztcsontom,szerintem ez is gyulladás, majd meglátjuk.
    Olvasom a diétás ,illetve kimélő étrendeteket, hát igen bizony a cigi elhagyása mindenkinek hozott 1-2 kg zsirocskát,nekem is a pocakomra,mind Rita Neked, persze jött közben egy kis betegség , azzal lement 2 kg is,de visszamászik a drága,pedig én tényleg alig eszem.Reggel egy szelet kis kenyeret , margarinnal a gyógyszerek miatt,na meg 3 deci tea.Főzni nem főzök – sajnos – hordatjuk a kaját, nagyon jól főznek, ma is gombás,borsós leves van, milánóival hatalmas szelet rántott hússal, de nagyon keveset eszünk,marad mindig a vacsihoz is.Én nagyon szerettem,tudok is főzni,de mióta jött a copd- azóta azt mondta a Férjem,hogy kész, eszünk egy kis maszek kaját, mivel a szagokkal bajba keveredtem. Régen időszámitás előtt volt nekem hasnyálmirigy gyulladásom, s azóta mindig elő- előjön az összeütközés a zsirszaggal,stb.-vel.
    Szegény kenyeret szoktunk venni, olyan jó rozsos,teljes kiörlésü barna kenyér, abból két szelet a napi adagom,nincs már finom fehér kenyér, pedig nagyon szerettem,vajas-lekvárost,na meg meleg kolbász zsirba belemártva, most kimulnék tőle.
    Légzőgyakorlatokat olvasom,hogy a Buteykót olvassátok, én minden nap azt csinálom, és szeretem,nem nehéz,s sokat segit a tiszta levegővételhez,csak a pánikot kellene valahogy elhagynom, meg szerintem a lerakodásra kellene valami tutit kitapasztalnom. Ipekakuanát minden nap 3 x 1 kanállal kell ennem-innom , de igy is sok termelődik váladék termelődik,már arra is gondoltam,hogy nem-e ez a litykó késztet a termelésre. Ha tudtok rá valami okosat,irjatok.
    Na most már beszámoltam mindenről, Katám,ha van lakás,ágy irjál,mert addig szoritunk Ritám megyek utánad a javulásban,remélem sikerül.
    Irjatok mire jutottatok a Buteykoval, ha tudok és kérdeztek, mondom. Legyen szép napotok.

    1. “csak a pánikot kellene valahogy elhagynom”

      Azt is összerakjuk együtt szerintem. Ha szembenéz vele az ember és elkezdi elemezgetni, el bír ám az olvadni, ha nem is gyorsan.

  119. Kedves bolond lany. Meg nem fer ram a nadragjaid 😀 meg lehet visszafogyok ahogy abbahagytam a gyogyszert. Hihi….

  120. Sziasztok! 🙂

    Ma dolgoztam – nem keveset, de bírtam, mert okosan lassan csináltam..és érdekes, de azt hiszem, semmivel sem voltam kevésbé hatékony, mint mikor kapkodtam egyik feladatból a másikba…akkor olyan sokszor mentek mellé a dolgok, hogy talán attól voltam kész lassabban…szóval, a “Lassan járj, tovább érsz!” közhelyi igazsága működik. 🙂

    Igyekeztem közben valami nekem jó légzést, ki-be arányát kitalálni…ez a munka ritmusát is megadta. 🙂

    Kééépzeljéééteeeek, mit műveltem pihenésként!!! 😀 😀
    A sok edzőcipős kényelem után most megtaláltam egy tűsarkúmat. 😀 😀 És…fel is vettem!!!! 😀 És….igaz, hogy csak a lakásban, a konyha-előszoba egyenesében, de lemértem – 620 m-t lezúztam benne 😀 Marha jó volt, nagyon élveztem. 😀 Kicsit más tartás, kicsit más lépéshossz…szerintem, ezek is számítanak. És nem rohantam…tűsarkúban csak elegánsan, nőcisen, kihúzva magad (a derekamat bezzeg éreztem, mert az sok bajt okozott már) – még ha a díszmagyar hozzá csak a melegítő 😀
    Jó volt – leginkább akkor, amikor kibújtam belőle és visszatettem a szekrénybe…de lehet, hogy kinevezem önbizalomerősítő eszköznek 😀
    Mihály, neked ma nem tudok ajánlani… 🙂 Bocs 🙂

    1. “most megtaláltam egy tűsarkúmat. És…fel is vettem!!!! És….igaz, hogy csak a lakásban, a konyha-előszoba egyenesében, de lemértem – 620 m-t lezúztam benne”

      Jó nagy lakásod van, lehet, hogy azért nem talál meg a postás, mert mire kimész ajtót nyitni, már lejár a munkaideje.

      “Kicsit más tartás, kicsit más lépéshossz…szerintem, ezek is számítanak.”

      Megint eltaláltál valamit, azt hiszem – a más tartás, az a nem betegséghez hordott, az hozzáadhatott egy kis pluszt…

      “Mihály, neked ma nem tudok ajánlani… Bocs”

      Semmi gond, nagyon jól ráéreztél, nemigen hordok tűsarkút.

      “okosan lassan csináltam..és érdekes, de azt hiszem, semmivel sem voltam kevésbé hatékony, mint mikor kapkodtam”

      Olyan jó ilyeneket olvasni és nagyon rímel a legutóbbi mániámra – hogy a légzést is érdemes megpróbálni lassúnak, nyugodtnak megtartani terhelés közben is, amíg lehet. Sokkal többször csináljuk ki magunkat a túlerőltetett levegővétellel, mint gondolnánk.

  121. Kedves bolond lany. Ugy felvennek enis magassarkut de nem tudok a bokam miatt megis van tiltva 😀 korabbi bokatores miatt meg van nyulva a bokaszallagom. Csak magas szaru cipoket hordhatok 🙂

  122. Sziasztok, kicsit megint itt, amíg szárad az alapozó…

    Marika, azt írod:
    “Nekem annak idején azt irta a Varga Úr,hogy számon soha ne vegyek levegőt,…”
    Ez számomra értelmezhetetlen…hiszen, ha beszélek, akkor önkéntelenül is , akár csak egy pici slukkot a pont kirakásához a mondat végére, de tuti, hogy a számon veszem.
    Én is próbálom ezt az orron át légzést, ami azért is jó, mert a torkomat nem savazza végig a hidegebb levegő, vagy por, vagy bármi, amit sikerül beslukkolnom.

    “Jó nagy lakásod van, lehet, hogy azért nem talál meg a postás, mert mire kimész ajtót nyitni, már lejár a munkaideje.”
    😀 😀 A lakás elég kicsi, de kettőnknek épp elég, no meg a takarítást se szívesen csinálnám több száz nm-en 😀
    A folyosó-konyha egy valamikori tornácból lett kialakítva – lemértem, egyben 8 m a kettő. Ha egy oda-vissza utat számolok benne, az 16 m. Kétszer 20 kanyarral bőven megvolt a táv, azzal együtt is, hogy számtanilag több, de a faltól-falig ugyebár, 1-2 lépéssel azért rövidül, másként az lenne, hogy “…nekimegy a falnak, nagyot koppan, azután elhallgat.”
    A csípőmnek így is eléggé macerás volt, mert a kanyarokat, a visszafordulást azért nem túl simán lehet megoldani a keskeny folyosón. 🙂 DE..ezt úgy értelmeztem, hogy kiléptem a komfortzónámból. 🙁
    Ja, kösz a dicséretet – csak úgy gondoltam, hogy te, Mihály, előnyben részesíted a kevesebb tériszonnyal járó cipőket. 🙂

    Hajni, manapság már én sem fogok rendszert csinálni a magassarkú hordásából – de érdekes volt kipróbálni újra. És nem utoljára, azt gondolom. 😉 A magas szárú legalább vigyáz a bokádra. Még nem voltam eltörve sehol – de nem is vágyom rá. 🙂 Viszont, a bokám már nem egyszer kiment, volt, hogy fél évig húztam a lábamat, de nem a cipő miatt. 🙂 😀

    Marika, a derekadat hozd helyre, aztán megint tekerhetsz. 🙂
    Nálunk még felfordulás, szerintem ebben köszöntjük a következő esztendőt…. 😮 Brühühü…!
    Így marad némi talpalás, a meló, súlyzózás, légzők, meg a dumaparti a barátnőkkel 😀 😀

    Katám, remélem, tudsz valami jót mesélni nekünk. 🙂 Még mindig szurkolásban vagyok, pedig már szerda van… 🙂 🙂
    A Buteykoval én is ugyanarra jutottam, mint ti – ami érdekelne, hogy a parahelyzetben, amikor a köhögés erőltet, mert próbálom lassítani a légzést, meg nem nagyot próbálni slukkolni, hogyan kivitelezhető. mert nyugiban már egész jól megy ez a ritmus…igen, olvastam, Mihály a villamos után sikeresen szaladt egyet…talán meg kell tapasztalni, hiszen azt érzi az ember.

    A lassított, hasznosabb tempót igyekszem tartani, sokkal élhetőbb…és képzeljétek, ma fújás előtt, csak erre figyelve söpörtem és mostam fel a lakás minden szabad területét – és nem fulladtam be.

    Még egy dolgon filóztam, lehet, hülyeséget mondok vele…Marika a másik parabajnok. 🙂 Az jutott eszembe, hogy azt figyeltem meg, hogy amikor ki kell menni, az idegbajtól elkezd már szaporábban verni a szívem. Ugye, ugyanezt érezzük a pánikroham alatt is…na, ez a kis szaporább tempó fajul tovább, hiszen, az alapból, még otthon kezdődő szívverés szaporasága eleve egy kis fizikai remegést idéz elő…nem annyira, hogy elejtsem a tányért, hanem csak úgy “sejtszinten”. Ergo, az alap megvan, mire elindulunk….nagy marhaság?

    Na, most lépek, mert főzök is közben, és az unokaöcsémnek rakok össze egy pps-t – de szívok a zene alápakolásával, mint a torkosborz…. :/

    Süt a nap, sipirc kifelé – mit ültök itt a gépnél? 😀 😀

    1. Sziasztok Mindenki!
      Ritám a szájon keresztül levegővételt arra irtam,hogy amikor levegő után sóhajtozunk ,szinte megszokásból,azt kerüljük el.Lehetőleg mindig az orrunkon keresztül szedjük a levegőt,sétálás,sportolás,stb.közben is,mert felmelegszik, az orrunk megszüri a levegőt, s ezáltal keveseb szutykot szivunk,s nem olyan hideg a levegő ami bejut.Sajnos én ezt már 4 éve kb.csinálnám, napi szinten megy a légzőgyakorlat,ülve a szobában.Kint viszont már nehezebb,séta közben már kemény,mint ahogy Mihály is irta nekem,meg kell állni,lassitani,pihenni és ugy folytatni.Biztosan láttál már képeket,mikor a Buteykosok futnak leragasztott szájjal fenn az akárhol Bp-en,- oda nem tudok én eljutni innen,-akkor is azt gyakorolják, s erősödnek. Unokatesom volt olyan futáson,asztmások,copd-sek is vannak köztük., én is szerettem volna egy tanfolyamra menni,de akkor sem voltam olyan állapotban,hogy eljussak,ezért irt nekem a Varga Úr, de sajnos elszállt a gépem és a z okosság is. Szerencsére most Mihály megirja nekünk ezeket a gyakorlatokat és lehet sok jó tapasztalatot gyüjteni,megtanulni. Én egyébként mindig azt mondom,hogy aki benne van,Ő tud igazán jó tanácsot adni,amit saját maga tapasztal és jónak talál. Igaz már az én koromban nem olyan nagy futások vannak hátra,de azért még probálkozom kisebb-nagyobb gyakorlatokkal. _Ma volt a doktornő a nagy tornászmutatványommal izomhuzódásom lett a derekamban a keresztcsontnál,mindkét oldalon -hát mindkét oldalra kellett hajolni a fenébe is ,váltva – most szedhetem,kenhetem az izmaimat,innen tudom,hogy van. Kaptam rá gyógyikat és pihentetni kell,ami viszont a fulladásomnak nem jó,mert kiesek a gyakorlatból,a tekerések,meg a légzőgyakorlatok után mindig könnyebben tudtam levegőt venni.Szerencsére már ma is le tudtam hajolni, ugy hogy a kezemmel elértem a földet,nem fulladtam közben,meg elég közel volt a padló is. Kiirta az orvos a tüdőgyuszis szurit,holnapra hozzák a gyógyszertárba,de előbb még megkapom az infulenza ellenit,majd utána a másikat.
      Katám – mi van Veled? nem irtál,vagy még nem görgettem addig,hogy áll a lakáshelyzet?Hogy érzed magad? Hajnika hogy érzed magad? – igaz, még Te nagyon fiatal vagy szerencsére,könnyebben veszed az akadályokat,de vigyázz magadra. Én a minusz 2-3 körül már gondban voltam régebben is,de most nem tudom hogyan fogok szuszogni,ha itt lesz a hideg.
      Mihály köszönöm a segitő tanácsaidat,olvasom,tanulom és szótfogadok.
      Legyen szép estétek és jó éjszakátok, oxigén dús holnapotok!

      1. “a szájon keresztül levegővételt arra irtam,hogy amikor levegő után sóhajtozunk ,szinte megszokásból,azt kerüljük el. Lehetőleg mindig az orrunkon keresztül szedjük a levegőt,sétálás,sportolás,stb.közben is,mert felmelegszik, az orrunk megszüri a levegőt, s ezáltal keveseb szutykot szivunk,s nem olyan hideg a levegő ami bejut.”

        Igen, és a kilégzés is lehetőleg orron át, ezt nemrég tanultam meg, a célját is, de most azt nincs idő taglalni. És megint leírom azért: nem jó, amikor azt mondják az embernek, hogy SOHA ne csináld ezt vagy azt, mert görcsössé tesz.

        “Kint viszont már nehezebb,séta közben már kemény,mint ahogy Mihály is irta nekem,meg kell állni,lassitani,pihenni és ugy folytatni.”

        Így van – illetve még inkább: el kell találni azt a lassú tempót, ami mellett még oda tudunk figyelni a légzésre! Nem szabad törődni vele, hogy hogyan néz ki, ha nagyon lassan megyünk. Amikor valami újat tanul az ember, akkor lassan és kis intenzitással kell csinálni, hogy oda lehessen figyelni; ha csigatempóban, hát akkor úgy.

        Az első fázisban nem valaminek a végigcsinálása a cél, hanem a magunkra figyelés és a pontos végrehajtás. És ez annál nehezebb, minél megszokottabb dolog áttanulásáról van szó.

        “izomhuzódásom lett a derekamban a keresztcsontnál,mindkét oldalon -hát mindkét oldalra kellett hajolni a fenébe is ,váltva – most szedhetem,kenhetem az izmaimat”

        Hát igen, az ember látja, hogyan mutatják be a gyakorlatot és megpróbálja utána csinálni… ez is kis kelepce. Ebben is meg kell keresni azt az alacsony intenzitást,amivel még megy a dolog – különben ha nem is lesz húzódás, de elkeseredés és abbahagyás biztosan, haszon meg semmi.

        Egyáltalán nem egyszerű a nem maximális erőbedobást megtanulni, nem is hinné az ember… pedig így van. Mert a nagy erőbedobás reflexszerűen jön, erre meg piszkosul oda kell figyelni.

        “a Buteyko módszerrel kapcsolatban: igaz, említik a COPD-t – de főként az asztmások nyilatkoznak légzési jobbulásról”

        MINDENKINEK használ a takarékos légzés, az orron át légzés, a légzésritkítós gyakorlatok, ez 100%. Csak az asztmások talán könnyebben javulnak plusz őket talán kevésbé nyomasztja a betegség és paradox módon ezért aktívabbak is a legyőzésében. Aki súlyos betegségéről értesül, az esetleg neki se lát a küzdelemnek, ha nem magyarázzák el neki alaposan, hogy rengeteget tud fékezni a romláson.

        Meg persze vannak, akik nekilátnak és meghúzzák a derekukat. 🙂

  123. Ja, és még egy kérdés a Buteyko módszerrel kapcsolatban: igaz, említik a COPD-t – de főként az asztmások nyilatkoznak légzési jobbulásról, a copd-t esetleg érintik. Talán azért, mert a tünetek hasonlóak, így a megoldás itt is, ott is működőképes? (Mert az a lassú légzés, meg orron át, teljesen rendben van – tényleg kérdezem…) Vagy van egy szegmense a dolognak, ami adhatna valami +-ot nekünk?

  124. Rita ! keresd a kis bejátszások között van egy pár copd-s is, akik elmondják,hogy mennyit javultak ezektől a gyakorlatoktól ,vannak tv-ből vett kisfilmek is,az echo tv-n én is láttam többet,ami aztán felkerült ide.. – én is azt bujtam mindig,még szerencsére a Mihályra rá nem találtam. üdv. további szép estét.

  125. Sziasztok, MINDENKINEK SZÍVBŐL KÖSZÖNÖM (ez most nem kiabálás, hanem örömködés!) a hosszan tartó drukkolást:) Sikerült találnunk egy kis aranyos, felújított garzont Újpesten egy kis csendes, kertes házakkal teli utcában, tehát a levegő jó, busz gyalog 2 percre /tudom, Mihály most nem örülsz annyira rövid távolságnak :)/, bolt szintén 5 perc gyalog :). A busz két megállóval bevisz a központba, ahol minden van. December 15-ével kell innét kiköltözni.
    Holnap majd írok többet, mert most már nagyon-nagyon fáradt vagyok.
    Oxigéndús estét és éjszakát!

  126. Kedves Marika igen fiatal vagyok meg ezert is vagott az taccsra hogy ez copd ezert is ketelkedek mert 40 eves kor folott alakul ki alltalaban. De most erdekes nem fulladok egy hete se terhelesre se sehogy. Csak ez a hulye allergia ne lenne. Minden reggel szettrusszogom a lakast, estenkent eros torokkaparasra kelek kohogessel…..

    1. “igen fiatal vagyok meg ezert is vagott az taccsra hogy ez copd”

      Nagyon fejbeveri az embert, mikor megtudja, hogy van egy ilyen betegsége… de amint elkezded megfigyelni és tenni ellene valamit, lelkileg is lassan javulsz – persze néha visszajön az elkeseredés, nem mondom, de egyre ritkábban.

  127. Sziasztok! Kata örülök,hogy végre lett kedvedre való lakás, szoritottunk,megérte.Biztosan jól fogod magad érezni az uj helyen,ha a leirtak alapján még jó helyen is van és tetszik Neked,minden közel van.Most már dobozolhatsz tényleg,de vigyázz magadra.
    Hajnika – mire vagy alergiás? nagyon kellemetlen lehet, testvérem a virágporokkal van hadilábon, trüszköl,prüszköl szegény egész nyáron mindig nyilik valami,ami nála náthát okoz,de szerencsére nem fullad .
    Mihály köszi amit irtál, megértem én,de még mindig nagyon sok sötét folt van az agyamban, – szerintem nem is fog kivilágosodni – a lapos,lassú légzéssel kevesebb oxigén jut be,az oxigén szint leesik a vérben,/ma mértem /na akkor miért jó az?jónak biztos,hogy jó,mert a légutak kitisztulnak nekem kb 10-perc után szabadon veszem a levegőt,de nem erősödök az biztosan érzem, a dokim azt mondta,hogy 96-98 között már szuper jó nekem az oxigénszint nyugiban, de ha már megyek , vagy valamit csinálok leesik, pláne meg ha majd megint kiszabadulok sétálni,laposlégzéssel ? – holnap hátha ki tudom már probálni, mai napom már kicsit könnyebb.
    Kivánok Nektek szép időt,jó levegőt!

    1. “a lapos,lassú légzéssel kevesebb oxigén jut be,az oxigén szint leesik a vérben”

      Átmenetileg, testedzés közben leesik, az normális + ezt se kell túlzásba vinni, amikor erős (tehát valóságos) az inger, hogy mélyebb levegőt vegyél, nem kell ellenállni neki.

      “még mindig nagyon sok sötét folt van az agyamban”

      Egyáltalán nem, kiderült már régen, hogy egy dologra kell legjobban vigyáznod: hajlamos vagy túl intenzíven csinálni dolgokat; inkább intsd magad egy kis lassúságra, mint nagyobb szorgalomra. 🙂

      1. Sziasztok! köszi Mihály a gyors válaszod,tudom,hogy türelmetlen vagyok, s kevésnek tartom mindig , amit elérek .Ezt nagyon nehéz ledolgozni, amit az ember évtizedeken keresztül maximálisan teljesit és csak azt érzi jónak,- hát most meg fékbehuzva élni, ezt csak a fulladás tudja nálam visszavenni,de az meg már akkor nagyon rossz.
        A kontrollszünetet – tudom,hogy nem ez a kotrollszünet – de én úgy mérem,hogy számolok magamban, a kilégzés alatt ami szépen lassan történik,akkor számolok addig,amig kiürül a levegőm.Megfigyeltem,hogy a kezdetkor 20 körül van amig tart a levegő kiengedése, de ha 10-15 percig csinálom, akkor már elég sokáig tudom lassan kiengedni a levegőt,30-35-ig is el tudok számolni. Mindennel probálkoztam én már,hogy javuljak, – jó vagyok én ugyan,csak a tüdőm nem – ma is kimentem egy ici-picit azért sétálni,sántikálva,de kerültem a friss levegőn. Elővettem megint egy könyvet,hogy felfrissitsem azt a tudásom is,nem sokra mentem vele ugyan “Fulladok,köhögök, COPD-s vagyok” a cime,nem tudom ismered-e.
        Most az idegesit,hogy a tornamutatványommal visszaestem a légzéssel,mert nem fulladtam előtte ennyire,na de majd lesz ez jobb is remélem. – Megvettem a tüdőgyuszi elleni oltást, hűtőben van,előbb az influenza ellenit kell még beadni.Te oldatod magad Mihály?Szoktál fulladni? – ugy képzelem el,hogy már mindenen túl vagy,megerősődtél és semmi gondod a mi nyügjeinkkel, ezeken már túl estél.Ventolint szoktál használni? mi a véleményed róla? Na most mondhatod,hogy a kis kiváncsi öreglány,de ezekről még nem irtunk, s nem tudom,hogy mindenki igy tart-e a Ventolintól, én nagyon nehezen használom, egy hónapban 1-2 alkalommal,de inkább nem, csüccs és várom a csodát.
        Mégegyszer köszönöm a türelmed,hogy végigolvastad, igérem,hogy behuzom a féket.

        1. “Te oltadod magad Mihály?Szoktál fulladni?…ugy képzelem el,hogy már mindenen túl vagy, megerősödtél”

          Az oltásokat a biztonság kedvéért beadatom; fulladásom rég nem volt; megerősödtem, de tudom, hogy jöhet még kutyára köhögés. Ez már csak egy ilyen cucc.

          Ventolint én speciel csak kétszer használtam, akkor hatott is – de persze nem azonnal, ezt tudni kell róla.

          “nem tudom,hogy mindenki igy tart-e a Ventolintól, én nagyon nehezen használom, egy hónapban 1-2 alkalommal,de inkább nem, csüccs és várom a csodát.”

          Azt hiszem jó, ha az ember feleslegesen nem gyógyszerezi magát. Nagyon kínlódni nyilván nem érdemes, de túlzottan rászokni a szerre se igazán nyerő.

  128. Sziasztok, szaladva, hogy megelőzzem a net újbóli leállását.

    Kata – HURRRÁÁÁÁ! 🙂 Nagyon örülök, hogy sikerült ez a lakás projekt. Na, most tuti irtó sebesen nyargalászol örömödben! 😀 😀 Jól hangzik az elhelyezkedése…és szerintem ennek ellenére fogsz te gyalogolni is. 🙂

    Marika, köszönöm, igen, amikor megy újra a net szaggatás nélkül, végig is nézem a Buteykos videókat. Javul a derekad?
    Feltettem a telómra egy lépés-számláót, méri a megtett métereket is, meg az elhasznált kalóriát, időt, …hó végén meg kölcsön ad. 😀 Szóval, ha másra nem is lesz jó, de figyelem elterelőnek talán.

    Mihály, köszönöm a megerősítést neked is a Buteykoval kapcsolatban. Ülve, meg nem erős mozgás közben simán megy az orron be és ki, próbálgatom a terheléskor jelentkező jelzéseket…meg a CSL-t, meg a KSZ-t… 🙂 Na, a KSZ az nagyon gáz… remélem, fog javulni.
    Alvás közben, félálomban amikor megfordulok, is eszembe jut, hogy orron szuszi…aztán, visszaalvás. 😀

    Hajni, sajnos, vannak COPD-sek 40 alatt is, de milyen jó is lenne, ha tévednének a dokik! Az az allergia szörnyű lehet. Kapsz rá valamit?
    Nos, megpróbálom – hátha elviszi valami ezt a pár sort…legyen könnyű a szuszogásotok! 🙂

    1. “Ülve, meg nem erős mozgás közben simán megy az orron be és ki, próbálgatom a terheléskor jelentkező jelzéseket”

      Klassz – arra kell szerintem főleg figyelni, hogy ne akarjunk egy adott terhelést elérni (például gyorsaságot gyaloglásnál), hanem éppen csak annyira dolgoztassuk magunkat, hogy oda tudjunk figyelni a légzésre, vissza tudjuk fogni a rossz reflexet, az erősebb légzést olyankor, amikor még nem kell. Ez egyáltalán nem könnyű, mert egyszerre két reflexszel is küzdünk: az egyik arra sarkallna, hogy menjünk gyorsabban, a másik arra, hogy vegyünk mélyebb levegőt. És a reflex nem könnyen múlik…

      “Na, a KSZ az nagyon gáz… remélem, fog javulni.”

      A többieknek: A kontrollszünet az az idő, amennyit kilégzés után kibírunk erőlködés nélkül a következő légvételig. NEM KELL ERŐLTETNI a mérését és nem kell gyakran mérni, mert csak felidegeled magad rajta ugyanúgy, mintha gyaloglásnál mérnéd görcsösen a tempót. Annyi, amennyi. Gyakorolni kell sokszor a normális kilégzés utáni rövid, egyáltalán nem erőltetett szünetet és kész, mert hasznos.

      Na meg a magad megfigyelését gyakorolni, de az neked nagyon jól megy; ez óriási előny. Az átlagember vagy elhagyja magát és úgy nem figyel a teste – lelke jelzéseire, vagy a céljaira figyel és megint csak nem arra, hogy mi történik a mellkasában meg az agyában.

  129. “Az az allergia szörnyű lehet. Kapsz rá valamit?”

    Kedves bolond lany. Meg nem mondtam az orvosomnak, azt hittem mindig hogy a mandulam miatt. Kikene venni amugy. Ma megyek vissza a tudodokihoz……. Mindent el mondok neki…. Ha fiatalkorban alakul ki COPD felveti azt az eshetoseget hogy genetikailag hianyzik egy enzim ami vedi a horgocskeket. Nem vizsgaltak ki ezt se.

  130. Na voltam a tudogyogyaszaton es elmondtam nwki mindwnt. Igy marfelvetette az aszthmat. Allergia probat is csinalt az negativ lett. Most egy honapig gyogyszer nelkul megnezzuk mi lesz. De mondta hogyha fulladnek hasznaljam a rohamoldot. Ugyanugy 75% lett a FEV1 ertekem es gyogyszer nelkul…… Majd kiderul…. Jo levegot neked, es vigyazat kint hideg van es para.

  131. Sziasztok, tegnap ez a fránya net nagyon kibabrált velem – amikor a leginkább kell, olyankor szórakozik a szolgáltató is – egész nap!
    És a fontos dolog ez esetben nem a fészbúk volt…

    Este elmentem egy barátnőm meghívására egy életmódváltó klub előadására…na, nem a copd-sek életmód váltásáról volt szó, inkább afféle önmegvalósítási dolgokkal összefüggő okosságok. Úgy voltam vele, ha kockásra ülöm is a fenekemet, de kimozdulok. Igaz, a szomszéd faluban volt, oda kocsival mentünk, de volt séta a hidegben, egy emelet lépcsőzés, Buteyko ellenében hangos röhögések teli szájjal – nekem az KELL, mert olyan jó, amikor okom lehet rá….és este értem haza, majdnem elfelejtettem fújni. Igaz, éreztem, hogy mintha nehezebben jönne a levegő, de kb. 10 percig agyaltam azon, hogy mit is kéne csinálnom vele…
    Az előadás hallgatható volt, de vén kutya nem tanul új kunsztokat…vagy ilyesmi…szóval, tudom én, tudtam én, hogy mi az én önmegvalósításom útja, módja – csak marhára nem volt időm rája. 🙂 Majd most…! 😀

    Ezzel a parával kapcsolatban (nem megy még az agyatokra, hogy folyton “parázok”? ) még azt vettem észre, hogy itthonról el…idegbaj, hazafelé már sokkal élhetőbb a gyaloglás is…talán, a biztonság felé haladás tudata teszi? Marika, te mint gondolsz? Mihály? Nem tapasztaltátok?

    Ma lekentem néhány ajtót, tokot alapozóval, az jó kis karmunka volt…aztán gyalogoltam szellőztetés közben jó 10 percet – hol kint, hol bent – utána kis légzőgyakorlatok, a kedvenc nyújtósaim, és egy kis súlyzózás. A gyalogláskor most a csípőm kissé nehezebben bírta, kezdett a fordulóknál ízülettől 10-20 centiig bezárva érzéketlenül zsibbadós lenni…

    Más, amit észre vettem. Mindig fagyos voltam. Ősszel már két pulcsi, de lábam-kezem olyan hideg volt, hogy hűtő olvasztáskor én vigyáztam a husit, hogy ne olvadjon ki. 🙂
    Most itt lébecolok rövid ujjúban, nem fázom, kifejezetten jól érzem magam, ha kicsit megérint a hideg, megyek két kört és oké. Persze, nyilván a bagó hiányának jótékony hatása – nem olyan szűkek az erek. És a mozgás…

    Hajni, kíváncsi vagyok, hova teszi le a voksát a doki…
    Nekem a rohamoldó valahogy még nem tett csodát, csak pszichésen. Legalábbis így érzem, vagy csak nem vettem észre, mert az idegbaj felülírta.
    Istenem, egy országot adnék 75%-ért! 🙂 Mandulát felnőtt korban elég macerás kivenni…nem?

    Marika, a Buteykos dolgokat “Mihályon átszűrve” tudom alkalmazni. Amikor a leírtakat próbálgattam, iszonyú pocsékul éreztem magam, mert nem úgy ment, ahogy gondolom, kéne….tehát, hozzátok hasonlóan némi módosítással, ami számomra élhető, fogom csinálni. A kifújást én is beleszámolva, és szájon át is kiengedve…sokkal használhatóbb a levegőm, amikor a szájfékes kilégzés után szippantom. Persze, törekszem majd az ott olvasottak betartására, de nem fogom magam frusztrálni – amitől jól, jobban érzem magam, az jöhet – dögivel! 🙂

    Kata? csak óvatosan kérdem….fizikailag is jól vagy? Mert lelkileg, gondolom, most oké. 🙂 🙂

    Most jöhet egy film, mert dolgoztam eleget…de gyalogolni fogok még 😉 Legyen friss levegőben részetek! 🙂

    1. szia Rita! a légzésgyakorlat nekem minden nap már hiányzik, nem görcsölök rá, nem is probáltam már annyira szabályosan,hogy a kilégzés után mennyi az az idő amikor ujból levegőt veszek,mert akkor biztos,hogy elájulok érzésem jön.Én ugy mérem,ahogy irtam is már,lassan kilégzésnél kezdem magamban számolni és amennyivel kezdem, ahhoz viszonyitva tovább tudok számolni a végén, a 15 perc után biztosan az orromon is szabadon jön a levegő,könnyebb az biztos, s tovább is tudom lassan kiengedni a levegőt a szájfékkel. Most egy kicsit lent vagyok,mert még mindig nem jött helyre a derekam, s tudod a dilis ember mindig agyal rosszabb dolgokon,de remélem ujból tudok tekerni,ha elmulik a derékfájás,Mihály irta nekem,hogy huzzam be a féket és lassitsak a tempomon,hát meg kell azt is tanulnom.Mikor elindulok pl. virágot locsolni a másik szobába, a második fordulónál talán már attól félek,hogy majd fulladni fogok – gondolom én – begyorsitok,hogy biztosan mind meg tudjam locsolni és készvagyok akkorra már,persze,hogy zihálok, mindenen kapkodnám a levegőt, pedig szép lassan is csinálhatnám – nem hajt a tatár,időm is van rá.Tanulni kell mindent hiába, majd Mihályt olvasgatom figyelmeztetésként .
      Örülök,hog ymentél ma, nagyon jól sikerült akkor a napod,festettél,dolgoztál – én meg semmit, na tessék.- legyen szép hétvégét,jó levegőd!

      1. “a légzésgyakorlat nekem minden nap már hiányzik, nem görcsölök rá, nem is probáltam már annyira szabályosan,hogy a kilégzés után mennyi az az idő amikor ujból levegőt veszek, mert akkor biztos,hogy elájulok érzésem jön”

        Van pár fontos dolog:

        — Görcsölni tényleg tilos, nagy igazság!

        — Más dolog a gyakorlás, más annak a lemérése, hogy meddig bírjuk levegővétel nélkül és más a kontrollszünet mérése.

        Amikor akármit hosszasan gyakorlunk, akkor nem jó a maximumig erőltetni semmit. Néha egy-egy olyan légzés-visszatartást is be lehet iktatni edzésként, amikor addig csináljuk, amíg csak megy, de ez betegeknél ne legyen sűrűn. Egészséges búvárokra más szabályok vonatkoznak.

        Le lehet mérni néha, hogy meddig bírjuk levegővétel nélkül akár tele tüdővel, akár kifújás után, de ez nem a kontrollszünet mérése.

        Lehet mérni a kontrollszünetet: nyugodt, tartósan nyugalmi helyzetben, normális kilégzés után megmérjük, hogy mennyi idő után jön az első inger a belégzésre; szóval az ELSŐ INGER felbukkanását figyeljük és nem azt, hogy maximálisan meddig bírjuk!

        Szóval amikor hosszabb ideig gyakorlunk, akár séta közben, akkor csak akkora légzés-szüneteket tartsunk, ami még jólesik. Csak így lehet fejlődni.

        “Mikor elindulok pl. virágot locsolni a másik szobába, a második fordulónál talán már attól félek,hogy majd fulladni fogok”

        Igen, ez a kelepce már szóbakerült: azért kezdünk kapkodni, mert félünk, hogy a feladat végére nem marad már szusz – és pont ettől nem marad…

    2. “Ezzel a parával kapcsolatban (nem megy még az agyatokra, hogy folyton “parázok”? ) még azt vettem észre, hogy itthonról el…idegbaj, hazafelé már sokkal élhetőbb a gyaloglás is…talán, a biztonság felé haladás tudata teszi?”

      Nem unjuk, ez nagyon fontos téma (lehet, hogy a legfontosabb) és így tudunk egymástól tanulni, ha leírjuk a gondjainkat. Hazafelé azért lehet jobb, mert már túl vagy az indulás előtti aggodalmon, ami ezek szerint borzasztó lassan tűnik el; és még csak kevés idő telt el, hiszen pár óránál többet általában nem töltesz a célodnál. A szorongásnak nyilván kell valamennyi idő, szerintem legalább egy nap, vagy több nap, hogy elkezdjen újratermelődni.

  132. “Mandulát felnőtt korban elég macerás kivenni”

    Szia bolond lany, mar leirtam mit mondott a doki de ez az oldal valamiert nagyon lassan kuldi el, illetve jeleniti meg a hozzaszolasokat. Igen maceras felnottkorban kivetetni, de minden mas mutet is rizikos. Itt csak a beverzes ami rizikos. De muszaj kivenni… Na hajra neked, megy ez. Jobb tenni venni mint semmit se csinalni. Hat igen ez a 75% Fev1….. Volt a tudogondozoban egy,1925 os szuletesu nenike akinek 94% os volt, na akkor en mondtam azt magamban amit te…… Neked amugy mennyi? Jo filmezest. Mihaly? Marika???

  133. Jajjj elneztem bocsi…. Enis kivi vagyok mit mond majd a doki jajjj. Amugy ugy nez ki a karom az allergia teszttol mintha pokok csipkedtek volnameg 😀

  134. Sziasztok, csak beugrottam, mert szerencsére a 7végén azért lehet valamit látványosabban haladni…és most épp haladunk. 🙂

    Hajni, nem irigyellek az allergiádért. Az első gyerek után jött ki nekem is, de olyan szinten, hogy a kontroll-anyag, aminek 3 napig kellett fent lennie, 10 perc után már megörjített, amikor leszedték, csak lepkéztek és ájuldoztak, mert lezabálta a bőrömet. Nekem a hátamra nyomtak mindenből egy kis adagot….gyakorlatilag mindenre allergiás vagyok.

    Marika, megirigyeltem tőled a derékfájást…alamit vagy rosszul emeltem, vagy fordultam, vagy nem tudom, de most érzem én is, és ugyancsak meggondolom minden mozdulatomat.
    Mihály, néha egy fekete (vagy szürke) pontot ki kellene osztani a meggondolatlan mozdulatokért! 😀

    Ma kissé hanyagoltam a munka miatt a konkrét gyakorlatokat. Viszont, ha mozgok, akár munka, akár séta, akár festegetés, bármi – közben könnyebben jön a levegő. Éjjel pl. megmértem az oxigén szintemet, csak 90 körül bóklászott,és nehezebben is ment a szuszogás…sétáltam egy kört a lakásban, meg kivételesen fújtam egyet a Ventolinból, aztán sikerült visszaszunyálnom.

    Vigyázzatok magatokra, most szaladok tovább, ami jó, mert szeretném már a célegyenest látni. 🙂
    Legyen sok friss levegőtök! 🙂

    1. “Mihály, néha egy fekete (vagy szürke) pontot ki kellene osztani a meggondolatlan mozdulatokért! ”

      Kiosztja azt az élet, nincs nekem itt semmi tennivalóm.

  135. “Mihály, néha egy fekete (vagy szürke) pontot ki kellene osztani a meggondolatlan mozdulatokért! ”

    -> “Kiosztja azt az élet, nincs nekem itt semmi tennivalóm.”

    Azért gondoltam a pontokra, mert sokkal hatásosabb , de kevésbé fájdalmas.😊

    1. “Mihály, néha egy fekete (vagy szürke) pontot ki kellene osztani a meggondolatlan mozdulatokért! ”

      -> “Kiosztja azt az élet, nincs nekem itt semmi tennivalóm.”

      -> -> “Azért gondoltam a pontokra, mert sokkal hatásosabb , de kevésbé fájdalmas.”

      Ha kevésbé fájdalmas, akkor kevésbé hatásos.

  136. Szia Mindenki! Nem tüntem el, nem felejtettelek benneteket, mert erőt adtok nekem, csak most ez a költözés, azaz pakolás teljesen kimerít, mind fizikailag, mind lelkileg is. Ráadásul egy csomó születésnap-névnap ebben a hónapban 🙂 Sajnos most nemigen érek rá az egészségemmel foglalkozni, ha pakolok és úgy érzem, nagyon elfáradtam és nem úgy jön-megy a levegő, ahogy kellene, akkor abbahagyok mindent és pihenek egy kicsit, használom a Mihálytól tanultakat.)
    Azért megkérhetek valakit, hogy küldje már ide a Buteyko féle légzés-videokat, mert én alig találok valamit, no meg ugye az idő…
    Marika, Bolond lány hogy van a dereketaok-hátatok?
    Hajnalka, most akkor allergiás , asztmás vagy? A COPD lekerült a listáról vagy én nem értem, miket mondott az doki neked?
    Mihály, remélem jól vagy és a munka is:)))
    Legyen oxigéndús estétek, írjatok, jó? 🙂

  137. Sziasztok, olyan csend van , mintha angyalok röpködnének itt. 🙂 😀
    Marika, hogy van a hátad? Én valamivel nagyon kilöktem magammal újra, mert sikerült rosszabb állapotba kerülnöm…vagy kihúzom magam, és feszítek, mint pók a lucernásban, vagy görnyedek, mint valami rőzsehordó. Nem tudok visszaemlékezni a mozdulatra, amitől most az egész hátam kivan, a derekamat meg le is törhetnék, nem érezném.
    Ma olvastam, nem keveset, igaz, volt pár olyan oldal, amit nem itt találtam, de nem is megyek vissza, mert színtiszta fizika…na, az meg nekem matekul van. 😀
    Lényeg Marika, amit Mihály írt és hangsúlyozott – kilégzés! Most már nehezebb behúzni a hasamat, mint anno, főleg ha bezabáltam – de a levegőt azért kipréselem, hogy legyen hely az újnak.
    Itt esik…és hideg van, így a kert a séta helyszíne.

    Kata, gondolom, örömödben fel és alá rohangálsz – de állj meg néha velünk egy szóra ! 🙂 🙂 Amúgy pihenni . 🙂
    Hajni, dokival mindennek pontot tettetek a végére?

    Most ennyi – megyek hátat egyengetni…. :/ Jjjjjjaaaajjjjjj!

  138. Sziasztok Mindenki! Hogy birjátok ezt a párás időt, én nagyon fulladok az az igazság, a derekam is fáj még,de a fulladás az nagyon rossz.Ti is fulladtok,vagy csak én? Nem nagyon megyek ki ugyan,mert az eső is esett ma,de lakáson belül is fulladozok.Még egy kérdésem lenne: ki mennyi folyadékot iszik ebben a hűvös időben? Én továbbra is probálok több folyadékot inni, de alig megy le.
    Rita,Kata,Hajni mi va n Veletek? Mihály tudom,hogy jól vagy,de azért gondolj ránk is nyögősökre, ilyenkor jönnek ezek a frontok,holnap meg a melegfront kire milyen hatással van?
    Legyen azért holnap is szép napunk,meg friss levegőnk.

  139. Sziasztok, úgy látom, egy idő után egyformán kezdünk egymásnak hiányozni. 😀 🙂

    Ma helyben topi, mert ígértek vakolatnak valót – de. 10-re…most du. 2 van…alig merek elmenni pisilni is….és iszonyú pipa vagyok!

    De nektek örülök! 🙂
    Marikám, kérdezted a vízivást. Reggel min. egy pohárral kezdek, és mivel az ízületre szedett csodaszer ugyancsak igényli a sok vizet, hát a lovakat megszégyenítő mennyiségben vedelem a vizet. Különbség: ők vödörből, én kulturáltabban – pohárból. 🙂
    Egyébként a tüdőbajunkra is jó, ha sokat iszunk.
    A köhögésre, meg a mindenféle felköhögött vacakra a sópipa is jónak ítéltetett, szárító hatásának köszönhetően. Légzéskönnyítő.

    Katám, Mihály feltette a Buteykos videókat, meg ami publikus belőle – a “Leírások, videók” menüpont alatt külön fakkot kapott, Buteyko néven.
    Jó az a pakolás, amivel mostanában foglalkozol – örömöt ad. 🙂 Én meg lassan a TV képernyőjét is átfestem, úgy belejöttem a mázolásba 😀

    Marika, írod, hogy fulladsz. Néha én se annyi levegővel élek, amennyit úgy gondolom, hogy be kéne szippantanom…de már tudja a bánat. Viszont, te azt írod, fulladsz, én is írtam ilyet – de igazából inkább kevésnek találom a levegőt. Fulladni köhögés után szoktam. Az a levegőhiány nem is annyira fulladás, mint inkább megfulladás. Már, ami az érzést illeti. Te hogyan, milyennek érzed?

    Jelenleg süt a nap, még a szellőztetés is klassz, de amint eltakarja egy felhő, már lehűl a levegő – de legalább nem esik.

    Most kiszaladok kicsit, szuszogjatok és igyatok sokat! 🙂

    1. “Egyébként a tüdőbajunkra is jó, ha sokat iszunk.”

      Igen, hogy a tüdőben lerakódott porhoz kerülhessen elég víz, mert csak úgy tud leválni és távozni, esetleg köhögéssel. A köhögés ilyen szempontból hasznos. De azért megszeretni nem igazán fogjuk.

  140. Sziasztok. Most azt mondta a dokim hogy megnezzuk most gyogyszer nelkul hogy alakul az allapotom, es dec. 18-an kell visszamenjek hozza azt majd akkor kiderul…. De remelem minden ok lesz….. Ha COPD akkor elfogadom……. De jo lenne ha nem. Mert most se fulladok…….. Es eszrevettem hogy idonkent jon ram. Tudom tiszta, oxigenszintem jo, hidegnol melegbe es forditva akkor kohogok erre mondta a dokim h ez is az aszthmara utalhat. Meg ha erzem hogy fulladok megmerem az oxigenemet es akk is 99-98% os…….. Az a lenyeg hogy enyhe szukulet van a leghojagocskaimban – remelem jol irtam- es majd kideeul mostmar remelem 100%osan hogy melyik betegsegbol. Jah meg cigizek de egyre lejjebb vittem mar…. Es nem kohogok cigi kozben.

    1. “Jah meg cigizek de egyre lejjebb vittem mar….”

      De jó! És hajrá.

      “Es nem kohogok cigi kozben.”

      Jobb lenne, ha köhögnél cigizés közben. Akkor gyorsabban abbahagynád. 🙂

  141. Hajni, nekem is az jutott eszembe, amit Mihály írt – a köhögés/nem köhögés-ről cigizés közben. Tessék ici-picit köhécselni, a hidegben is kipróbálva – úgy leteszed, mint turista a forró patkót. 🙂

    Marika, Mihály! Kitaláltam megint valamit – igazoljatok, vagy cáfoljatok! 🙂
    Ráérős időben, mert a tegnap de. 10-re ígért vacakot a mostani percig nem bírta még ideszállítani a jóember…nem teszi az ablakba, amit kap (ha jön).
    Szóval, ki -és bemászkáltam várakozás közben. Bent ugye, könnyebb neked is, Marika? Mármint, a menés …séta … gyaloglás … sétagalopp … ilyesmi. Kint van a gond. Főként, ha friss az idő, tiszta a levegő. Ajtót nyitva hagytam, azzal se kelljen bajlódnom, hogy nyitom-csukom, csak a gyaloglásra kelljen figyelnem. És kint szinte mindig, az esetek 80%-ában nehezebben vettem a levegőt, mint a lakásba érve. Kezdődött a para-állapotban érezhető szuszi-baj. (Saját portán ennek nem igazán kellene jönnie.) Nem siettem, olyan ráérős voltam, hogy egy pillanatnyi fulladást, légszomjat sem éreztem, kiérve viszont, mint a hegymászóknál, amikor elérik azt a határt, ahonnan már csúcstámadásra készülnek. Gyakran oxigénpalackkal…na, az ehhez hasonlatos lehet – persze, nagyobban. Kint szaporáztam a légvételeket, nagynak, túlzónak tűnt, miközben nehezebben kaptam annyit, amennyit igényeltem volna. Sikerült nagyon kicsit, de túllihegni. Nem lehet, hogy a mi rozzant kopltyúnknak a hirtelen jött friss levegő feldolgozhatatlan élmény – úgy hirtelen kapva? Vagy ez már végképp nagy marhaság? Csak azért jutottam erre a megállapításra, mert sem a séta sebességén nem változtattam, sem a lépéshosszon, cipőt sem váltottam közben.
    Hogy vagytok? MZ/X és a többiek! Jelentkezzetek! 🙂

    1. “hogy a mi rozzant kopltyúnknak a hirtelen jött friss levegő feldolgozhatatlan élmény – úgy hirtelen kapva?”

      Hát a hideg levegő összehúzhatja az izmokat, meg okozhat ezáltal valami kis ijedtség-félét- talán valami ilyesmi; nekem nem volt ilyen élményem, de hideg érezhetően kellemetlen bír lenni, azt aláírom.

  142. Sziasztok! Mindenek előtt Mihály köszönet,hogy felraktad a Buteyko okosságokat – nekem ez volt meg a régi gépemen, s eltünt,mikor bedöglött a gépem. Végigolvastam, ugyancsak igy folytatom a napi légzőgyakorlataimat már három éve -ugyan ezt már irtam, s kb 10 perc mulva szabadon veszem a levegőt,bent a lakásban és ülve persze. Most majd valahogy cd-re kellene tenni,hogy könnyebb legyen hallgatva biztosan könnyebb a légzőgyakorlat.

    Ritám – irod a tapasztalataid a ki- és bejárásnál ami tényleg igy van, nekem más bajom is van ezzel. Tegnap szép napsütés volt, mostam,terigettem a teraszon kevés volt ugyan a levegő,de azért tullihegés nélkül sikerült,de nagy erőfeszités volt,mert már az a tudat,hogy kint mit fogok csinálni és nem-e fulladok majd, ez már gond – ezt nevezem dilinek,mert 5 perces terigetés nem csinálhatná ezt,ha a fejemben rend lenne, nem a xanax.
    Ugyanakkor hidd ,higgyétek el, amikor tekerhetek – remélem már nem sokáig fájdogál a derekam, s mehetek ki. – kint a teraszon van a kerom, mikor rámászok bizony nehéz a kezdés,de eltelik rádió hallgatással pár perc, csukott szájjal,kényelmesen,semmi levegőkapkodás nélkül lemegy a 6 km, ill. még nem csökkentettem 8-10 km-ig nyugiban tekertem, az utolsó 2 km volt már amikor nehezebbnek kezdtem érezni,de akkor sem fulladtam. Maga az a tudat,hogy majd könnyebb lesz utána és jobb lesz, az okozhatja,hogy nem kapkodom a levegőt,nem fulladok olyankor. Most már nagyon hiányzik, bizom benne,hogy ezután is igy lesz majd.Egyelőre ma a ködben szintén pulcsikat terigettem, hát nem dicsérem érte meg magam,mert még a fülemen is levegőt szedtem volna, az oxigénszintem 78-.ra ment le,sipolt szegény ketyere,de szépen visszatornáztam 98-ra csakhát le kellett ülni a szobában,nyugiban.
    Már régóta minusz 3-nál már fulladtam kint, addig jártam kerékpárral,de ha a hőmérséklet -3 alá ment,már nem tudtam menni dolgozni,akkor már jött a kolleganőm értem . -utbaestem neki,de addig nem engedtem.
    Biztos,hogy a hideg összehuzza az ereket is,vele együtt ahogy Mihály is irja az izmokat is,meg nem jut elég oxigén az izmokhoz és már kevés a szusz.
    Igazán kezdem kiismerni nagyjából ,hogy reggel mikor hogy könnyebb, felkelek kb 4-kor, s addig nem fekszem vissza,még a leesett oxigénszintem nem tornázom fel 95-re, s ugy fekszem vissza,akkor nem fulladok a lefekvéstől,egyébként zihálok,mint az őrült. Fel kell kelnem,mert már a váladékkal akkor kezdődik a gondom,s igy most jobb. Nem tudom,hogy ez a váladékképződés meddig lesz igy,vagy már annyira ramaty állapotban vagyok,hogy ez igy is marad,vagy még rosszabb lesz?Ti nem küzködtök ezzel?
    Én Ipekakuánat,paxirasolt szedek,ha abbahagytam, éreztem két nap mulva a mellkasomon a lerakodást,s jött a hadd-elhadd,napokig szenvedtem mire feljött. Kénytelen vagyok igy kezelni,mert félek további nehézségektől.
    Ugy gondolom Ritám – visszatérve az általad tapasztaltakhoz,hogy ha nekem feladatom van kint, séta nélküli,pl.fel kell mosni a teraszt,vagy a lakásban is virágot locsolni,felmosni nekem egyformán fulladós a helyzetem. Tegnap kimentem az utcára,nap is sütött, nem volt sétagalopp az biztos,vártam, hogy hazaérjek pedig pár háznyi távolság volt,de mint Mihály irta minden nap egy lépéssel többet,hát ezt is probálom betartani.
    Még annyit,hogy szerencsére nem köhögök, erőltetném,de nem jön fel semmi,nem kell köhögnöm – most nem is baj a derekam miatt,ha nem erőltetem.
    Most aztán tényleg kipanaszkodtam magam, bocsi érte. – köszönöm,ha elolvastátok, s ha van észrevételetek,tapasztalatotok irjátok,várom.
    Legyen további szép estétek és jó napunk holnap.

  143. Jo estet mindenkinek. Ugye fentebb irtam hogy milyen reg ota nem fulladtam. De ma ebben a kodos idoben elkezdtem fulladni, feszult a tudom, elohozta ezt az is hogy egesz nap rohantam es tulterheltem a tudom….. Most hasznaltam elosszor rohamoldot inhafort a neve. Mostmar merem azt allitani hogy tuti aaztmam van. Jobban utana olvastam es a tunetek okesak. (nem mindennap fulladok, terhelesre se, hideg vagy meleg levego jobban provokal stb) de majd kiderul remelem. Remelem jol vagytok es minden ok veletek. Elteszem magam holnapra vegre fellottek a pizsit. Jo ejt

  144. Sziasztok!
    Hű, nagyon ramaty idő van, tegnap voltam a házidokinál, megkaptam az influenza elleni oltást, a tüdőgyuszi ellenit, majd később.
    Marikának:
    “Nem tudom,hogy ez a váladékképződés meddig lesz igy,vagy már annyira ramaty állapotban vagyok,hogy ez igy is marad,vagy még rosszabb lesz?Ti nem küzködtök ezzel?
    Én Ipekakuánat,paxirasolt szedek,ha abbahagytam, éreztem két nap mulva a mellkasomon a lerakodást,s jött a hadd-elhadd,napokig szenvedtem mire feljött.”

    De, küzdök én is vele, főleg este, mielőtt elalszom és reggel, mikor felkelek, nekem a TERPIN (kérd a házidokit, írja fel, úgy olcsóbb, bár nem egy drága gyógyszer) eléggé bevált napközben, mivel este már nem lehet szedni, ezért akkor előveszem a Mihály-féle váladékoldó légzést. Lehet egyébként ACC-t is szedni, meg sok meleg folyadékot. Én nem nagyon szeretem és nem is bírom a tejet, de este elalvás előtt megiszom egy pohárral jó melegen, igaz, csak 1,5 %-ost, az nem zavar be nekem.
    Marika, különben mondtad az orvosodnak ezt az erős váladékozást, hátha találtok valami hatásosabbat?

    Mint Mihály már többször elmondta az állapotunk változó, ami eléggé idegesítő, mert vannak napok, mikor tök jól vagyok, sehol váladék, se semmi, aztán egyszer csak arra ébredek, hogy van váladék és nincs kedvem felkelni, mert olyan fáradt vagyok. A fáradtság, álmatlanság egyébként sajnos a Brimica (különben nagyon hatásos gyógyszer) egyik mellékhatása is és az izomgörcs is, amit néha elővesz a lábamban 🙁

    Ennek a kimenetel-séta-gyaloglás dolognak – szerintem persze – lelki okai is lehetnek, mert ha pl. itt van az unokám és bemegyünk vonattal Pestre (mint írtam a vonatállomás kb.10 perc séta lefelé lejtőn, aztán persze hazafelé felfelé) az égvilágon semmi bajom, még csak eszembe sem jut, hogy nahát kint vagyok és gyalogolok:) De ha csak úgy sétálni “kell”, akkor puff, rám jön, hogy nehogy megfázzak, meg nehogy hideg levegő menjen a tüdőmbe, meg ilyenek.
    Most ugyan hanyagolom a sétálást, mert a pakolás nagyon kiveszi az erőmet, még akkor is, ha örülök, hogy végre megszabadulok ettől a rémséges helytől,:) Ahová költözöm Újpestre, az egy kertes ház utca, ott fogok sétálni vagy az Újpest központban, ahol minden van.

    Mindenkinek javuljon meg a dereka, legyetek jobban, Hajni várjuk nagyon a december 18-át, mit mond az orvos. Most megyek, tovább pakolni 🙁

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Klub asztmásoknak, COPD-seknek és egyéb roggyant tüdejûeknek