Utolsó módosítás: 2019-07-07

Nagyon gyorsan és egyszerűen ellenőrizhető vele a vér oxigénszintje. Ha ez tartósan túl alacsony (úgy tudom, 93 alatt már alacsonynak számít, tessék szakorvost megkérdezni), akkor érdemes megvizsgáltatnunk magunkat akkor is, ha nincs különösebb panaszunk, mert nagy valószínűséggel hamarosan lesz. Dr. Zátrok Zsolt blogján olvashatjuk ezt a cikket az oxigénszint méréséről.

Az OEP támogatási jegyzékben nem találtam ilyen eszközt, ha valaki ügyesebb nálam és rábukkan, az szóljon!

A fórumon elég sok vita folyt a helyes használatáról, mármint arról, hogy MIKOR érdemes mérni. Az oxigénszint mérése is ki tud váltani felesleges szorongást csakúgy, mint annyi más dologé, amint erről a HAM posztban szó van az idő- és egyéb teljesítmény-mérések kapcsán. Itt nem a teljesítményünket mérjük, hanem egy fiziológiai jellemzőt, de ettől az egész még alkalmasabb a félelemkeltésre.

Gyakoriak voltak az olyan megjegyzések, melyek arról számoltak be, hogy szobabiciklizés vagy tornázás közben, vagy utána közvetlenül lement a véroxigénszint és ez aggodalmat váltott ki:

 
Erőkifejtés közben mindig természetes módon lemegy a szint, pont azért, mert a sejtek átvettek a vérből valamennyi oxigént, hiszen kell nekik a fokozott működéshez. A terhelés közbeni O₂ mérésből nem jön ki az égvilágon semmi, viszont sokan megijednek tőle. Annyi jön ki belőle, hogy jé, tényleg megerőltettem magamat valamennyire, nahát. Talán nem véletlen, hogy amikor az orvos méri ezt, akkor nyugodtan kell ülni és lélegezni – nekem egyszer a Korányiban mérték úgy, hogy előtte felgyalogoltam az emeletre, mondta is a doktornő, hogy ez akkor kuka, majd később visszajön és újra mérjük.

Feltétlenül szólni szeretnék itt a beépített oxigénszint-mérőimről is (nem, nem vagyok robot), melyek a következők:

• hangulat,
• gondolatok erőnléte,
• combizmok.

Mielőtt megérkezne egy kisebb-nagyobb exacerbáció, az első jel mindig az, hogy nagyon pesszimista, életunt érzések bújnak elő valahonnan, aztán azt veszem észre, hogy kezd botrányosan rosszul menni a gondolkodás és csak ezek után szokott jelezni a lábam, oly módon, hogy már két lépcsőfok után is úgy érzem, mintha a tizedikre szaladtam volna fel. Érdemes odafigyelni ezekre a jelekre.

Úgy általában érdemes odafigyelni magunkra, csak nagyon vigyázzunk, hogy ez ne csapjon át hipochondriába, mert az szorongással jár, ami pedig a légzésfunkciókat veri agyon. Ehhez képest kisebb probléma, hogy még a környezetünknek is az agyára megyünk.

HOZZÁSZÓLÁSOK EZENTÚL ITT TEHETŐK!