A MI KIS FÓRUMUNK

Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.

Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.

Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.

646 hozzászólás a(z) “A MI KIS FÓRUMUNK” bejegyzéshez

  1. OMSZ: 2018. április 16. 17:58
    Szaharai por Magyarország felett

    2018. április 15-én, a későesti óráktól szaharai por érkezett Európa fölé, amelyet hazánk felett is detektálni, azaz mérni tudunk. Az Észak-Afrikából kiinduló, és Európa nagy részét beterítő „porfelhő” – szerencsére ritkán előforduló –, nagymértékű légköri átlátszóság-csökkenést okoz hazánk felett is.

    A műszeres mérések szerint, Magyarország felett is határozottan látható a nagyobb koncentrációban jelen lévő szaharai por (2. ábra). Ezt támasztja alá MET-ÉSZ észlelő kollégáink által készített fényképek is (3. és 4. ábra).

    Vasárnap este érkezett a poros-homokos légtömeg első hulláma, és amint az az aeroszol-előrejelzési animáción látszik, a keddi nap végéig felettünk is marad, sőt, sőt a homok koncentrációja kissé tovább nőhet. Az időjárás előrejelzés szerint kedden a nap végén egy hidegfront érkezik, amely szerdára okoz légtömeg-váltást, és ennélfogva a levegő “tisztulását”.

  2. Sziasztok

    B Lány Én kezdettől fogva használom a Spirivát nekem kitart 24 órát

    Mihály Az első belégzés után megy 3-5, kilégzés után 2-3, a másodiknál már kevesebb. azzal van gondom, ha folyamatos egymás utáni légzésnél a kilégzés utáni szünet drasztikusan csökken. Ha elejétől csak 1p szünetet tartok akkor is csak 4 ki be légzésig bírom. A kilégzés utáni az egyre rosszabb.
    Ha pihenés után újra próbálkozom vele már 4 ki- be légzés után még rosszabb. Többszöri próbálkozás után kellett az oxigénpalac.
    Lényeg folyamatos egyenletes lélegzetvételnél a kilégzés után nem tudok szünetet tartani. Ha csak a belégzés után tartok szünetet azzal nincs problémám 10 ig is megy.
    Jó idő van de reggel az autó sárga színű volt a rárakódott homoktól. Csak maszkba szabad kimenni.
    szuszogás mentes napot.

  3. Jusztina részletesen leírta a légzésszünetes tapasztalatait:

    “Az első belégzés után megy 3-5, kilégzés után 2-3, a másodiknál már kevesebb…”

    Köszönöm, ezek az élmény-leírások nagyon hasznosak mindnyájunknak! Megpróbálom őket összegyűjteni és levonni a tanulságokat.

    Ha a belégzés után is, meg a kilégzés után is tartottál szünetet, az szerintem egy SOKKAL nehezebb gyakorlat, mintha csak az egyiknél csinálod.

    És ha kilégzés után 2-3 másodperc megy, akkor legfeljebb 1 másodperccel jó kísérletezni, vagy még rövidebbel – épp csak egy minimális szünet az AZONNALI légvétel helyett.

    Azért rugózom ezen ennyit, mert a mozgásadagolós és a légzőgyakorlatos poszban is megpróbáltam leírni, hogy mi az, hogy “kevés” és szerintem nem egészen sikerült. Meglepően nehéz téma; a mozgásnál még csak-csak felfogja az ember, hogy ne annyit csináljon, mint amennyit bír, hanem kevesebbet (igaz, Marika?) – de a légzésnél ez nehezebb.

    Van olyan gyakorlat is, amikor megpróbáljuk (kevésszer) késleltetni a levegővételt, addig, amíg bírjuk.

    Viszont a másik gyakorlatnál, ami a Buteyko módszernél jön elő, csak addig tartunk szünetet, míg minden erőlködés nélkül megy és ezt próbáljuk többször ismételni. Szoktatjuk a szervezetünket; ha 5 másodperc megy, akkor csak 2 másodperc szünetet tartunk, ha 2-3 másodperc megy, akkor csak fél, vagy egy másodpercet.

    Ha még több élmény és vélemény összejön, akkor megpróbálom részletesebben beleírni ezeket a posztokba.

  4. Halihó, jó ötlet Mihálytól ez a rendszerezés – amit egészítsünk ki azzal, hogy kezdünk valamit a terheléses légzéssel is. Amikor a gyaloglás, a fékromlás (Marika, jó szó ez? 🙂 ) erőteljes szuszogáshoz/lihegéshez vezet. Persze, lehet megállni…de vannak helyzetek, amikor azt nem lehet (pl. úton mész át még zöldnél), tehát lélegezni kéne, de nincs rá megfelelő technika. Mert sétánál megállok…meg előre hajolok….meg szájon be-ki, aztán csak ki, aztán orron – fokozatosan lassítva a légzést.. .de az út közepén megállva a szememre hányják az egész rokonságomat.

    Én is szoktam gyakorolni a levegő bent tartását belégzés után is. Valóban könnyebb, mint kilégzés után. De ahogy Mihály is írja – nem erőltetem. Van, hogy 11-12 mp., de vannak rosszabb napok, amikor csak 5-6 mp.
    Ami jó, azt nem tudom leírni érthetően. Van a Buteykonak egy olyanja, hogy be-kilégzés orrod alá tartott ujjal – lélegezz úgy, hogy nem érzed a levegő áramlását. Na, a belégzést úgy, … nehezen éreztem rá – azt hiszem, már megy. Kicsit olyan, mintha harci paripaként az orrlyukaidat kitágítanád és mintha csukott szájjal mégis a torkodon, szájon át akarnál levegőt venni. Más hasonlat: amikor valami oltári büdöset érzel és arra reagálsz. Kilégzés ugyanott, ugyanúgy.
    Békésen ülve a tévé előtt ezek nagyon nem jelentenek gondot – igaz, a magam ritmusát követem. Aki azt mondja, 2-ig be, 3-ig számolva kilégzés…de nekem a 3 és 4 jön be, akkor azt csinálom. Az orron át légzést azért tartom egyébként hasznosabbnak, mint szájon, mert szájon véve a levegőt hasít, karistol – olyan köhögés kap el, hogy az totál levegőtlenít – utána nem győzök levegőért kapkodni. Orron át lélegezve ennek a veszélye kisebb. Lassabban jön a levegő – ezért viszont séta közben nem tudok sietni egy idő után. Merthogy, egyszer csak kéne a gyorsabb légcsere., de orron át nem megy, szájon át köhögtet.
    Ha erősebbnek érzem magam, akkor egyszer megpróbálok 1-gyel tovább számolni, utána viszont (akár sikerül, akár nem), nem ebben a ritmusban folytatom, hanem legalább egy percig normálisan lélegzek, utána próbálkozom újra. Van, hogy többször is megkísérlem ezt a visszatartós játékot, de hogy hányszor, milyen ritmusban, hogyan, mivel ötvözve – azt az első kísérlet sikere dönti el.

    Van, hogy a kis szőnyeg megrázogatása után jöhet a vastüdő…de ha rákészülök, és a levegő KIfújása (lassan) közben rázogatom az ominózus szőnyeget, akkor nem olyan gáz a végeredmény.

    Zsuzsa írta valahol régebben a sétája kapcsán, hogy önkéntelenül behúzza a hasát.- én is. valamikor az természetes (hiúsági) részletkérdés volt, most viszont azt vettem észre, hogy meg kéne tanulni mozgás közben külön-külön lazítani a szükséges izmokat. Mert ha “lazáztam”, hiszen a görcs az összes izmot összerántja , akkor a lazítás eredménye az lett, hogy nem csak a hasi légzéshez kellő izmok lazultak, hanem a háti, tartó izmok is. Ami nem szerencsés, ha épp sétál, egyenesen megy az ember lánya. Ha sikerülne, akkor a tartás is megmaradna, és a légzőizmok sem görcsölnének.

    Na, most megyek egy kört kint. :)Nagyon zavaros volt?
    Ölelés 🙂

  5. ” amit egészítsünk ki azzal, hogy kezdünk valamit a terheléses légzéssel is. Amikor a gyaloglás, a fékromlás (Marika, jó szó ez?) erőteljes szuszogáshoz/lihegéshez vezet. Persze, lehet megállni…de vannak helyzetek, amikor azt nem lehet (pl. úton mész át még zöldnél), tehát lélegezni kéne, de nincs rá megfelelő technika.”

    Főleg a terheléses légzéssel kell kezdeni valamit. Az egész sportlégzéses poszt erről szól és biztos ki lehet még ezer apró, kétszázötven közepes és huszonhárom nagy dologgal egészíteni, ha kapok tőletek segítséget.

    Azzal azt hiszem nemigen foglalkoznak a gyógytornászok, hogy testmozgás közben hogyan lélegezzünk, pedig ha van fontos dolog, akkor ez az.

    Minden kis megfigyelésre, élményleírásra, hozzászólásra vevő vagyok. A saját tapasztalataimat megpróbáltam írásba önteni, dehát én csak egy darab ember vagyok két darab tüdővel és azoknak az élményeivel.

    Jó lenne minél több tüdő naplóját összeönteni egy nagy okossággá.

  6. Bocs, hogy ilyen szakaszosan – de ahogy eszembe jut néhány eset: szóval, írtam talán valamikor, hogy menet közben, ha nagyobb levegőt akartam venni, úgy sikerült a legtöbbször, amikor a a légvételt a hátul lévő lábamon támaszkodva, azzal “elrugaszkodva”, előre tolva magam, egyidőben vele vettem a levegőt – akkor éreztem a legkisebb görcsöt.
    De: még mindig vezet Mihály hasi légzése, és a vállak leeresztése….

    Na, jó éjt, ma már csak az ágyat célzom meg. 🙂
    Legyen sok levegőtök, és aludjatok jól! 🙂
    Ölelés 🙂

  7. Jó reggelt! 🙂
    Én vagy eltűnök, mint az aranyóra, vagy túltengek – bocsánat.
    A reggeli kávé melletti gondolat: nem tudom, mi a rosszabb – az, hogy piszkosul kevés a levegőm, (pedig még egy óra van fújásig, és már egy órája tart az érzés) vagy az, hogy ahhoz a kevéshez is iszonyú erőfeszítések árán jutok. Emiatt a reggeli jövés-menés is elég érdekesre szokott sikerülni. De legalább jól kiköhécselem magam :/

    Ma csavargyár…jó idő lesz, nem ülök itthon 🙂
    Hasonló szépeket kívánok mindenkinek – aki régen volt, jelentkezzen, aztán mehet a dolgára. 🙂

    Napsütéses , oxigén-dús sok levegőt mindenkinek! 🙂
    Ölelés 🙂

  8. “Van, hogy többször is megkísérlem ezt a visszatartós játékot, de hogy hányszor, milyen ritmusban, hogyan, mivel ötvözve – azt az első kísérlet sikere dönti el.”

    Ez a lényeg – hogy mindig az aktuális állapotunkhoz igazítjuk a nehézséget kísérletileg és nem ahhoz, amit előre elhatároztunk.

    “most viszont azt vettem észre, hogy meg kéne tanulni mozgás közben külön-külön lazítani a szükséges izmokat… Mert ha “lazáztam”, hiszen a görcs az összes izmot összerántja , akkor a lazítás eredménye az lett, hogy nem csak a hasi légzéshez kellő izmok lazultak, hanem a háti, tartó izmok is.”

    Jó, hogy szóbahoztad, nem hangsúlyoztam ki. Aki nem szokta ezt, annak kell hozzá egy kis gyakorlás. Amit nyilván nyugalomban (is) érdemes megejteni, hogy jobban oda tudjunk figyelni.

  9. Szia Mindenkinek!

    Kicsit eltűntem, de olvastalak Benneteket. Túl vagyok a nyuszi ajándékán (vesegyulladás), nem kívánom senkinek, úgyhogy, ha lehet kerüljétek. Az okát senki nem tudja, de 2 antibiotikumos kúrával sikerült megjavítani az elromlott szerkezetet. Írtam, hogy érdekesen vagyun összeszerelve. A COPD és a vesegyulladás egy “iszteni” kombó. Mert ugye, a COPD-nél jó, ha tudsz köhögni, a vesegyulladásnál viszont elk kell dönteni, hogy mit csinálsz. T.i. Ha köhögsz, akkor félő, hogy az általad termelt különböző “festékekből” könnyen “festhetsz” freskót a rajtad lévő alsóneműdre. Ha meg akarod kímélni magad a ruhafestéstől, akkor elképzelhető, hogy “lazán” megfulladsz. Van még egy “előnye” a dolognak: Rájössz, hogy a vesédben van egy automata, ami akkor lép működésbe, amikor azt hiszed, hogy sikerül végre egy olyan fekvő helyzetet találnod amikor kevésbé fáj. Na, akkor bekapcsol az automata és -emlékeztetve magzati időszakodra- baromi sebességgel összeránt magzati pózba. Ne kövezzetek meg érte, de kínomban bűnöztem. Rágyújtottam……. Nem ajánlom senkinek -félre ne értsetek-, de két szippantás után lényegesen könnyebben jutottam az áhított levegőhöz, ill., könnyebben szakadt fel, aminek fel kell. Úgy éreztem, hogy jobb volt, mint a Ventolin. Igaz nem sokat használom az említett rohamoldót de néha szükségem van rá. Megvallom még 2-szer kipróbáltam Ventolin helyett a bagót és bevált. Meg fogom kérdezni a dokit, hogy mi a véleménye az előbb leírt helyzetről, de úgy éreztem, hogy az életminőségemen javított az a nagyon lihgt-os cigi.
    Kedves Kriszti!
    Én 22 %-os FEV 1-el vagyok, nem mondom azt néha, hogy hú de jó, de megfelelő gyógyszerekkel majdnem mindent tudok csinálni. Nem azt mondom, hogy baromi sebességgel, de módjával megy a séta, a házt. munka, még néha -feszegetve a határokat-, a kerti munka olyan része ism, amire nem is gondoltam. Ha elfáradok, leülök. Egy necces dolog van: a hajolgatás. Kérlek, ne gondolkozz százalékokban, mert akkor arra fogsz figyelni! Engedd el! Van, aki 16%-kal is él, teszi -lassan- a dolgát. Van, aki 65 %-kal fuldoklik. Nekem volt a FEV 1-em 14 % is és itt vagyok. Hozzá kell tegyem, hogy én Medrolt is szedek (10 mg/nap). Ha bejelentkezel, bármikos csinálnak Lfunkciót. Nem kell ragaszkodnod a doki visszarendeléséhez. Ami még nagyon nem tesz jót, az az idegesség, ha ilyen gondod van, próbálj vmi természetes nyugtatót magadhoz venni.
    Kedves Marika! Palackot a kórházban ambuláns rendelésen is felírnak. Nekem a kórházban azt mondták, hogy a tüdőgyógyász is felírhatja. Most találtam a vebbetegen:
    “Otthoni használatra tüdőgyógyász vagy kardiológus orvos javaslatára a háziorvos írhatja fel olyan betegek részére, akiknek állapotában ezen terápiával jelentős javulás érhető el.”
    Kedves Jusztina!
    Még nem tudok én sem olyanról, aki az otca közepén megfulladt volna COPD miatt. Nekem is volt 2 rohamom, jött és vitt a mentő. Az utcai rosszulléttól ne parázz (annál rosszabb), de ha előfordulna tudsz segítséget kérni és nem fognak magadra hagyni, azzal hogy piás vagy. Tapasztalatból írom: Én a kórházban is rohamoztam, annyi erőm nem volt, hogy nyomjam a nővérhívót, de hörögve tudtam kiabálni segítségért.
    Egyelőre ennyit. Megyek ezt-azt elintézni. Folyt. köv.
    A jó levegő legyen Veletek!

  10. “Túl vagyok a nyuszi ajándékán (vesegyulladás)”

    Nagyon kemény, amin átmentél, jó hallani, hogy túl vagy rajta!

    “Egy necces dolog van: a hajolgatás”

    Igen, ezt magamon is megfigyeltem és mások is írták, hogy talán a legnehezebb fizikai tevékenység. Nagyon figyelni kell arra, hogy lehajlásnál ellazítsuk a hasunkat és lazán kifújjunk, illetve engedjük kiszaladni a levegőt; ha tovább tart a dolog, akkor apró kifújásokkal és minél lassúbb belégzéssel szerezzük be az oxigént. Azért kell nagyon figyelni, mert sajnos reflexszerűen ilyenkor beszívja és visszatartja az ember a levegőt, ami persze görnyedve nagyon kellemetlen.

    Nekem az is szokott segíteni, ha az egyik lábammal előrelépek, úgy hajolok le és a térdek enyhe rogyasztása is jót tesz. Na meg persze ha nincs szükség mindkét kézre, akkor az egyikkel lehet a térden támaszkodni.

    Vagy meg kell kérni valakit, hogy hajoljon le helyettünk…

  11. “Kérlek, ne gondolkozz százalékokban, mert akkor arra fogsz figyelni! Engedd el! Van, aki 16%-kal is él, teszi -lassan- a dolgát. Van, aki 65 %-kal fuldoklik.”

    Nagyon jó tanács. Egyrészt a FEV1 csak egy mérőszám a sok közül, másrészt a számokra nagyon rá lehet csavarodni, kialakulhat egy hipochondria, ami tönkreteszi a lelki egyensúlyt.

    Azt szokták hipochondernek nevezni, aki csak képzeli magát betegnek, de szerintem egy fajtája igazi betegek között is létezik: aki túlzottan gyakran és aggodalmaskodva figyeli a mérőszámokat és ezzel kínozza magát.

    Persze ezt nagyon nem könnyű abbahagyni, talán leginkább segíthet, ha van társ, akivel meg lehet beszélni az aggodalmakat. Akinek nincs, az meg keressen egy jó kis fórumot a neten…

  12. “most viszont azt vettem észre, hogy meg kéne tanulni mozgás közben külön-külön lazítani a szükséges izmokat… Mert ha “lazáztam”, hiszen a görcs az összes izmot összerántja , akkor a lazítás eredménye az lett, hogy nem csak a hasi légzéshez kellő izmok lazultak, hanem a háti, tartó izmok is.”

    Kitaláltam ehhez egy gyakorlatot. Lehet ülve, állva, sétálva, guggolva csinálni. Kihúzzuk magunkat, kicsit kihomorítunk, ezzel szándékosan enyhén megfeszítjük a hátizmainkat és közben hasi légzést végzünk.

    Próbáljátok ki, a túlélők számoljanak be a tapasztalatokról.

    És még egy másik az előző, hajolgatós problémához: Lehajolunk egy kicsit (nem kell a földig) és próbálunk egyenletesen, enyhén, a kifújásra koncentrálva lélegezni. Ha jól megy, akkor próbálunk mélyebbre hajolni.

    Ez a “pont azt gyakoroljuk, ami rosszul megy” című találmányomhoz kapcsolódik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.