A MI KIS FÓRUMUNK

Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.

Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.

Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.

719 hozzászólás a(z) “A MI KIS FÓRUMUNK” bejegyzéshez

  1. Sziasztok, olvaslak – olvasnálak ha írnátok – benneteket. 🙂
    Igaz, én is felszívódtam, de igazoltan vagyok csendben – nagyot léptünk előre a lakás-projekttel, holnap pajtizunk, jó az idő, egy kis bográcsozás már időszerű.
    Dolgoztam, nem keveset, bár a párom kímél, de teljesen kripli még nem vagyok – igaz, most stikában tekerem a beleimet egy spulnira 😀

    A köhögés még mindig erős, igaz, szakad is fel a lerakódás, de ez az egész most valahogy úgy néz ki, hogy szinte minden levegővétel, kifújás – főleg erősebben – krehácsolásba fullad – én meg a köhögésbe fulladok bele.
    Ja, képzeljétek – tegnap évferdülő volt: KÉT ÉVE NEM GYÚJTOTTAM RÁ! 🙂 Kérem a piros (de legalább rózsaszín) pontomat 🙂
    Megyek vacsizni, aztán pihi, mert tényleg elfáradtam 🙂
    Ölelés nektek – és tényleg jelentkezzetek, utálom magamat olvasgatni :/ 😀

  2. ” KÉT ÉVE NEM GYÚJTOTTAM RÁ! Kérem a piros (de legalább rózsaszín) pontomat”

    Megkapod az utolsó cigarettád parazsának fényét piros pontként.

  3. Találtam egy kis cikket a szemétszedő kocogásról. A lényeg:

    “A hajolgatással, guggolással, a szemét ide-oda hurcolászásával kombinált kocogás a Science Alert szerint egyébként óránként nagyjából 106 kalóriával éget el többet, mint a mezei kocogás”

    Szerintem egyrészt azért, mert többlet mozgás van benne, másrészt azért, mert a ritmustalan mozgáshoz nehezebb beállítani a légzést, ezért aztán jobban felviszi a pulzust.

    Csak azért hozom szóba, mert ez régi mániám, hogy a különböző fajta mozgásokhoz másképp kell beállítani a légzést és ha valaki sokat teker egyenletes tempóban biciklin, attól még hamar kifulladhat mondjuk hajolgatás közben, mikor kertészkedik. Mert olyankor nem is figyel annyira a légzésére meg ahhoz nehezebb is megszokni a jó módszert.

    Szóval olyan mozgásokat is kell végezni, mint amik problémásak és fontosak és ezek közben kell gyakorolni a levegővételt. Éljen a funkcionális légzéstréning!

    Jól van, jól van, tudom, hogy már sokszor mondtam, hagyjátok abba a záptojásdobálást…

    1. Mihály,
      nyitom az esernyőt, ez felfogja a tojásokat! 😉
      mert jó hogy szóba hoztad.
      Be kell valljam, többször is gondolkoztam rajta, vajon miért képes valaki kilométereket tekerni, de a egy háznyit képtelen sétálni. Igaz én a kérdés feltétele után meg is álltam.
      Szóval, ötletek, tapasztalatok?

  4. Sziasztok,

    tudjátok, hogy a nevetésnek hatalmas ereje van?
    Nos, én már tudom. 😀
    Az egyik nap, miután leballagtam (3 emelet) a postaládához, eszembe jutott, hogy bár egy nagyon fontos telefont várok, a készüléket fenn hagytam. Ezért a szokásosnál jóval lendületesebben indultam felfelé, s az első emeleti fordulónál elfogyott a levegőm.
    A korlátba kapaszkodva igyekeztem rendezni a soraimat, amikor kinyílt az egyik ajtó és kilépett a szomszédom. Valószínűleg látta, valami bajom van, de megpróbált tapintatos lenni, és rövid szemlélődés után megkérdezte:
    – Mit hozhatok? Tea, kávé, ásványvíz, “junájkum”?
    Hirtelenjében azt se tudtam, mit válaszoljak, csak néztem rá, és éreztem, hogy mosolygok, főleg, akkor amikor elhangzott a “junájkum” . Ő folytatta:
    – Vérnyomásmérő?
    – Esetleg fotelágy?
    Én ekkor már hangosan nevettem, s miután biztosítottam, hogy nagyon kedves és méltányolom segítőkészségét, elindultam felfelé, s meg se álltam a bejárati ajtóig.

    Mindenkinek szép napot sok levegőt és sok nevetést!

  5. Jó ez a blog. Most találtam, egy másik cikkben lévő linket követve. Lehet, hogy rég volt rajta update, de az én esetem most a közmondásos újszülötté a viccekkel… Remélem, segíteni fog.
    53 éves vagyok, asztmás és allargiás. Szedek rájuk gyógyszert, de mostanában reggelente így is alig bírom abbahagyni a köhögést. Már egy összetett mondatot nem bírok hangosan kimondani anélkül, hogy ki ne fogyjon belőlem a szusz. (Rá kell nyomnom hasból, hogy a végén meglegyen a hangsúly.)

    Futni nem szeretek, nem is nagyon tudok, de azt vettem észre, hogy nálam természetes módon kialakul a dupla kifújás. Ha jól beáll a ritmus, akkor kb. két lépésnyit egyben szívom a levegőt, aztán másik két lépésnyit két darabban fújom ki: “top-topp-fuh-fuh”. Ilyenkor vagyok talán a leghatékonyabb. Csak sajnos nem mindig áll be a ritmus, csak kapkodok a levegőért…
    A hasi lgzés is természetes módon kialakult, mivel hason alszom. Ellenben én is hajlamos vagyok arra, hogy visszatartsam a lélegzetemet, ha nagyon koncentrálok valamire…

  6. “nálam természetes módon kialakul a dupla kifújás. Ha jól beáll a ritmus, akkor kb. két lépésnyit egyben szívom a levegőt, aztán másik két lépésnyit két darabban fújom ki: ‘top-topp-fuh-fuh’”

    Na végre egy rokonlélek!! A sportlégzős posztban van egy “Kétfázisú szuszogás” című kis lírai ömlengésem erről.

    Szóval nem vagyok egyedül ezen a bolygón, másnak is bejön ez az izé. Legalábbis időnként.

    Jó, hogy egyikünk se tudja, miért, de az mindegy is.

    “Már egy összetett mondatot nem bírok hangosan kimondani anélkül, hogy ki ne fogyjon belőlem a szusz”

    Ismerős a szitu. Tömörebben kell fogalmazni és többet kell bólogatni…

  7. “Be kell valljam, többször is gondolkoztam rajta, vajon miért képes valaki kilométereket tekerni, de a egy háznyit képtelen sétálni. Igaz én a kérdés feltétele után meg is álltam.
    Szóval, ötletek, tapasztalatok?”

    Ez egy másik dolog, nem légzéstechnikai cucc, sokan meséltek sokszor ilyenekről itt, ezen a fórumon.

    A biciklizés és a séta is ritmikus, ismétlődő mozgás, itt nem a légzéstechnikában van a különbség.

    Hanem abban, hogy a (szoba) biciklizést kontrolláltan (bármikor abbahagyhatóan, önként) csinálja az állampolgár, a sétát meg sokszor azért, mert MUSZÁJ eljutnia valahová és a múltban már érte rettenetesen kellemetlen (fulladós) élmény közben. És ez az emlék elemi erővel feltör, amikor csak felmerül az utcai gyaloglás gondolata; és ez a szorongás

    ÖNMAGÁBAN, MINDEN FIZIKAI TERHELÉS NÉLKÜL

    rettentő légszomjat, fulladást tud produkálni. Ami persze további félelemet és így tovább.

    Nagyon regényes történetek hangzottak itt el arról, hogy milyen lassan szűnik ez a fajta pánik.

    De azt hiszem, egymást támogatva valamennyire megszüntettük, lefaragtuk néhányunknál.

    Szerintem ez a téma a leghúzósabb az összes közül, amikbe így együtt beleszaladtunk. A lélek és a lélegzés egysége. Amikor ez a kettő összefog ellened.

  8. Sziasztok,

    Misivel már váltottunk 1-2 mailt. Gondolom írok ide is pár sort. A ghepard nicknevet válaszottam, más fórumon is ez van nekem. Az életem kb 3 részre osztható. Az első 27 év 1979-ig tele gyógyszerekkel, orvosokkal, fulladásokkal, asztmával, krónikus bronchitissel, évente 2-3 torokgyulladással, allergiákkal, szinte állandó taknyossággal, 4 tüdőgyuszi a hátam mögött (az utolsó 1973-ban majdnem elvitt, nem sok hiányzott), fél tüdőmet elmeszesítették, orron levegőt se tudtam venni stb… Már borzasztó rossz volt a sok gyógyszer mellékhatása, mondom megpróbálom nélkülük, meg orvosok nélkül. Mi lesz? Nehéz volt, még az édesanyám is azt mondogatta, hogy meg fogok halni, ha nem szedem a bogyókat. Hát még élek és már jópár éve remekül vagyok. A másik szakasz 1979-2003-ig már sokkal jobb volt, de még nem az igazi. Akkor ugyanis (2003) véletlenül el kezdtem foglalkozni a légzéssel és a saját magam által gerjesztett különféle vibrációkkal. Innentől aztán kezdtem egy kicsit csodálkozgatni, hogy tulajdonképpen mi is okozza azt a sok pozitív változást, ami történt velem. Csaknem 2 teljes évbe telt, hogy elhiggyem – ezek a gyors pici vibrációs mozgásaim, meg a légzésem számlájára írhatók. Van 1-2 vibrációs légzéstechnikám is. Azóta nálam minden a légzés és a vibrációk körül forog. Mindent magam kisérleteztem ki, elkövettem hibákat (rögtön az elsőt 2004-ben követtem el), melyekre csúnyán rá is fizettem – de tanultam belőlük és így végül azok is segítettek, hogy eljussak arra a szintre, ahol most vagyok. Olyan megoldásokat kerestem, amihez nem kell semmilyen külső eszköz (zacskó, készülék, palack, bármi) és bármikor, bárhol, gyakorlatilag minden helyzetben csinálhatom. Én csinálom is, szinte állandóan ügyelek arra, hogy jól lélegezzek, minden más csak ez alatt van fontosságban.

    Zsebkendő már vagy 10 éve nincs is nálam, illetve van a táskámban, de nem haszáltam ez alatt a tíz év alatt, az utolsó torokgyulladásom 2007 decemberében volt. Már rég óta simán tudok orron lélegezni, még futás közben is, dombnak felfelé is. Felmegyek majdnem a harmadik emeletre úgy, hogy lent gyakorlatilag teljesen kifújom a levegőt. Egyetlen belégzéssel 203 lépést le tudok gyalogolni. Az izmaim még egy kicsit gyarapodnak is (pedig 66 éves vagyok), a reakcióidőm azt hiszem kimagaslóan gyors. Rugalmasabb, erősebb és gyorsabb is vagyok, gyakorlatilag minden évben javulok egy kicsit, némelyik évben többet. Van egy hosszútávú célom is. Ez hosszasan érlelődött meg bennem. Egy atlétikai versenyszámban (gerely) el szeretném érni az országos csúcs kétszeresét, de az sem néz ki lehetetlennek, hogy a 3-szorosa is elérhető. Tehát nem egy kicsit túldobni, hanem a dupláját vagy a háromszorosát. A kétszereshez már nagyon közel vagyok.

    Sokat olvastam Misi blogján, a hozzászólásokat is majd mind átfutottam, elolvastam. Tetszik az ide írók hozzáállása is. Érezni, hogy valamit tenni akartok, hogy jobb legyen a légzés. Ez már fél siker. A másik fele a kitartás és a gyakorlás, gyakorlás és megintcsak a gyakorlás. Én még 2014-ben sem tudtam, hogy mi az a COPD, akkor kezdtek irogatni nekem COPD-os betegek. Nem tudtam, hogy honnan, miért. Csak múlt héten tudtam meg, mikor átbömgésztem az INDEX FORUM-on a COPD-os topikot. Na ott volt egy hozzászólás, hogy meg fognak engem keresni. Érdekesség az is, hogy Misi ott 2 hozzászólással fejjebb írta azt, hogy nyitotta ezt a blogot és mindenkit szívesen vár ide. Hát kicsi a világ….

  9. Sziasztok Mindenki!
    Üdvözlök minden új “osztálytársat” – irjatok nekünk sok hasznos tapasztalatot,hogy mi is hasznositani tudjuk az általatok jónak mondott gyakorlatokat.
    Ghepard – először is kérdezném,hogy az alábbi irásodban a gerjesztett különféle vibrációk alatt mit értesz? visszatartott levegővételt?
    “Akkor ugyanis (2003) véletlenül el kezdtem foglalkozni a légzéssel és a saját magam által gerjesztett különféle vibrációkkal. ”
    Ebből a bejegyzésedből erre következtetek,vagy lehet,hogy nem jól értelmezem.?Örülök,hogy Te már jól vagy, s komoly céljaid vannak , nekünk is lennének,de nekünk még a szusszal van gondunk. Kérlek,ha tudsz bővebben ird le ,hogy hogyan vegyük azt a fránya levegőt,hogy ilyen szép eredményt érjünk el.Gondolom ez mindannyionkat érdekelne.
    Lányok, Zsolti hol vagytok? Rita eltüntél te is, Kata hol van?
    Ki hogy van ezzel a széllel, nekem nagyon zizzent a fejem,meg levegőt sem tudom úgy szedni, ahogy szeretném.
    Mihály irtatok egyik bejegyzésben a dupla kifujásról, nem mertem eddig irni,ugy voltam vele,hogy biztosan az én nyavalyám ez, egyszerre nem jön ki a levegő,még egyet kell kifujnom,hogy érezzem az igazi kilégzést.-
    Azt sajnos tapasztalom,hogy minden mozgás más-más erőt igényel, terigetésnél is van még gond, szerencsére a tekerésnél nincs már régóta,de ha a kuka felé,vagy a kapu felé közeledek jön a frász, ezt is meg fogom tanulni,csak irjatok sok-sok hasznos tanácsot,aki már valamennyire kigyógyult ebből a fránya szuszhiányból.
    Kivánok jó levegőt mindenkinek, a hiányzókat keresem.Zsolti remélem jól vagy már! Ki hogy áll a nyákoldással? én ramatyul.
    Lányok új hét, új bejelentkezés!

    1. “Ghepard – először is kérdezném,hogy az alábbi irásodban a gerjesztett különféle vibrációk alatt mit értesz? visszatartott levegővételt?”

      Nem azt, hanem a légzésnél is valamiféle nagyobb és gyorsabb mozgást bevinni a kifújásnál és a belégzésnél is. Ezt többféleképpen lehet. Legegyszerűbb a hanggal. Az egy egészen erőteljes vibráció, ezzel kezdtem 2003-ban. Pár nap alatt a duplájára nőtt a légzőciklusom és pár hét alatt egy perc főlé ment simán. Ma képes vagyok kb 2 és fél perces légzőciklusra. Kb 70-80 másodperc belégzés (hanggal képzek akadályt, s ettől a rezgéstől meg sokkal jobb a tüdőhólyagocskák cseréje is) és kb ugyanennyi kilégzés, szintén hang kiséretében. Három féle képpen mozgatom a tüdőmet is: hanggal – hangszálakkal (100-3000 Hz), torokhanggal, vagy orrhanggal (ezt nem a hangszálak adják ki (nem is lehet), de nagyon hasznosak, nagyon mélyek és nagyon csendesek 20-90 Hz – a kutyák például borzasztóan félnek ettől a hangtól). Na és a rekeszizommal – ezt tudom mozgatni nagyon nagy sebességgel, akár 10 darabot egyetlen másodperc alatt. Kb nem is kell lélegezni, a rekeszizom mozgása magát a légzést is végzi. Meg lehet tanulni, tudom hogyan lehet elérni, hisz elértem.

      Azon kívül minden testrész bemozgatására is értettem. Például a szemeket is be tudom vibrálni (az egész fantasztikus hatást tud kiváltani – emiatt is például 3 nap alatt le tudtam tenni a szemüveget 2009-ben), a dobhártyát is belülről. Ez olyan hangot gerjeszt, amit egy másik ember meghall, ha a fülemhez teszi a fülét. Mindenféle vibrációval jóval hatásosabban lehet mozgatni a test bizonyos részeit (meg az egészet is), így a légzést is hatásosabbá lehet tenni. Tudok olyan piciket is, hogy nem is látni. Kb tudom is, hogy miért hatnak. Ezek olyan gyors pici mozgások, minél kisebb, annál gyorsabb lehet (és hatásosabb) – de egyáltalán nem megerőltetőek, a pulzus gyakorlatilag nem is emelkedik. A gerelyre is csak naponta kb 70 másodpercet edzek, de azt speciálisan, amit kitaláltam. Nem elírás – 70 mp, ezt össze se lehet hasonlítani az élsportolók edzésével, ami naponta több órát is igénybe vesz (így azonban idő előtt kinyírják magukat). Misi jól írta mottóként, hogy ne nyírd ki magad. Na ezt nagyon szem előtt tartom. Két éve elhagytam a focit, az idén befejeztem még a futást is, biztos meg fogtok lepődni, hogy miért – mert szerintem talán nem is annyira jó a futás, mint azt beállítják. Legnagyobb meglepi azután ért, mikor befejeztem a focit, ott sokat futottam. Pont a fordítottját vártam, mint ami történt.

      Hogy hogyan vegyetek levegőt. Legegyszerűbb válasz, hogy orron keresztül. De a fontosabb, hogy hogyan fújd ki. Inkább ne egyszerre, mint egyszerre. Sokadszorra talán hatásosabb. Megszakításokkal, nem kell hanggal, csak úgy simám. Eleinte a 15-20 megszakítís is sok lesz. De finomítani lehet és gyorsítani és simán 100 főlé is lehet menni, majd 200 fölé is. Ugyanúgy befelé is lehet megszakításokkal. A legnagyobb és leggyorsabb hatás akkor érhető elő, mikor majdnem tele a tüdő és képes vagy mozgatni a rekeszizmot gyorsan, nagyon gyorsan. Ekkor kis adag levegőt nyom ki majd szív vissza, alig érezhetőt. Ekkor nagyobb bent a nyomás és jobban dolgoznak a tüdőhólyagocskák is, persze nem egyszerű, de fokozatosan mindenben lehet javulni, haladni.

      Nektek is lehetnek céljaitok, már az is egy nemes cél. hogy jobbá akarom tenni a légzésemet és ezért mindent megpróbok bevetni – én is így kezdtem és ma is gyakorlom folyamatosan. Másképp visszesnék – de ilyenkor felhozom magamban, hogyan fuldokoltam, hogyan nem tudtam levegőt venni az orromon, milyen rossz volt a kórházban, mennyi mellékhatása van a bogyóknak – és csinálom tovább rendületlenül. Semmi késztetés nincs benne, szinte magától jön, mitha a testem is azt akarná, hogy jobban legyen, csak segétek neki a magam módján.

  10. Sziasztok 🙂
    “Megkapod az utolsó cigarettád parazsának fényét piros pontként.”
    Ő lesz a fény az alagút végén? És megesküszöl, hogy nem fog dudálni? 🙂 Köszönöm 🙂

    Üdvözlöm az újonnan érkezetteket – már elolvastalak benneteket párszor.
    Az a kétütemű sportlégzés néha 3-ban sikerül…az nagy baj? Ha lassabban szívom be a levegőt, és igyekszem nem egy szuszra kiengedni, akkor néha jól is esik, hogy 3 részben szabadulok meg tőle. A hangulat még erősen befolyásolja….

    Bocsi, ha beleszólok a nagyok dolgába, főleg, mert fizika ellen nem csak beoltva vagyok, de úgy álltam hozzá, mint akit felmentettek belőle:
    “…miért képes valaki kilométereket tekerni, de a egy háznyit képtelen sétálni…”
    Mivel előnyben részesítettem én is a brinyót a gyaloglábbal szemben, én is elfilóztam a kérdésen. Most pedig, hogy a talpam többet éri a talajt, mint a hátsóm a nyerget, még inkább. Írtam talán, hogy a gerincem iszonyúan fáj (legalább van 🙂 ), és az, hogy egyenesen álljak, sőt -menjek-, kissé meg kell feszítenem a felső testemet. Ez viszont azt eredményezi, hogy ami deréktól felfelé van, az minden megfeszül – így a légzőizmok is. Merthogy, tartani kell magam, kissé hülyén fogalmazva “emelni”. Viszont a biciklin erre nincsen gondom, mert az emelés, amitől befeszül minden, átvált popsin pihenésre. Nem kell emelnem , alá van támasztva. Ergo – az emelési feszítés – kiiktatódik. A lábmunka is egészen más, kevésbé strapás – így talán az oxigént is kevésbé zabálja.
    (Bocsi, ha nagy hülyeséget írtam.)

    Hétvégén megvolt a pajtizás – szuper volt. 🙂 Kissé leharcolt, de még este elpakoltunk. Viszont a ki-bejárkálást nehezen toleráltam – az a délutáni szuszfogyás most már kezd nagyon idegesíteni. Négytől szinte a légiósok díszmenete a viselhető tempó….
    A reggelek nehezen indulnak, mire kiérek a kávémért (nem kapom ágyba), az oxi-szint 86-88 körül bóklászik (mint gyaloglás közben), kicsit légzőgyakorlatozni kell, mire biztos lehetek abban, hogy nem megy cigányútra a kávé.
    Klassz, hogy a spirót általában fújás után egy órával mérik – néznék meg délután 4-kor. És köhögök – marha sokat.

    Ma a hasznosítható időben legyalogoltam a 45 percemet , ráhúztam még ötöt – és 3,5 km megvan. “Szedtem szemetet”, nyújtóztam (ezt Mihály már sokkal előbbi posztjában is ajánlotta), kicsit cipeltem a 6 kilós kettlebelemet, kis cuki darab 🙂 Hellyel-közzel használni is tudom már, de mire egy-egy rövid gyakorlatsor végére érek vele, hívom a 112-t, hogy hozhatják a vastüdőmet.
    Néha pocsékos a hangulatom, de akkor elkezdelek olvasni benneteket…. 🙂

    Ghepard – lehet, hogy hiába olvastalak el többször, mégsem vágom: sikerült beújítanod egy guszta kis copd-t, vagy a megkeresések kapcsán ismerkedtél meg vele?

    GRoman – ez a beszédprobléma ismerős nagyon. Igaza van Mihálynak – tömören fogalmazni, bólogatni – de néha én is szeretnék a másik szavába vágni és túlbeszélni 😀 😀
    Te is így vagy vele? 😀

    Mennem kell légzőgyakorlatozni – vevő vagyok minden újdonságra, hasznosságra is, nyilván abban sem vagyunk egyformák, hogy kinek mi hasznosabb – a kilégzés és vállak le vezet, a lábgyakorlatok, amiket Mihály ajánlott azóta is hetente min. 3-szor terítéken…és képzeljétek, a kis súlyzózás eredménye látszik a karjaimon, a gyaloglás pedig apaszt a sokat reklamált pociból. 🙂

    Zsuzsa, a “junájkum”-kúra már említés szinten is gyógyító erejű 😀
    Marika, Kata, Éva, Kriszti, Zsolt … merre vagytok?

    Ölelés mindenkinek 🙂

    1. “Az a kétütemű sportlégzés néha 3-ban sikerül…az nagy baj? ”

      Szerintem nem baj, az a fontos, hogy jól érezd magad. A kilégzésnél pedig úgy tud az ember megszabadulni több levegőtől (melyben mérgek, anyagcseremaradékok, széndioxd, oxigén meg stb van), hogy szakaszosan lélegzik kifelé (befelé is nagyon jó hatású), legalábbis nekem így egyszerűen és nagyszerűen megy.

      “Bocsi, ha beleszólok a nagyok dolgába, főleg, mert fizika ellen nem csak beoltva vagyok, de úgy álltam hozzá, mint akit felmentettek belőle:”

      Mondjuk én szerettem mindig is a fizikát, matekot, ráadásul egy tudományos intézetben melózom már 45 éve, melynek nevében benne van a (geo)fizika is.

      Hogy mire leszel képes, vagy mire vagy képes – az nagyban fejben dől el. Ha fáj a derekad, akkor bicajon könnyebb létezni, mint gyalogolni. Nekem is nagyon fájdogált a derkam gyaloglásnál (meg ülésnél is), de ez is már rég a múlté. Pedig rengeteget ülök a melóban számgép mögött, meg a vonatban is – de a légzéssel, vibrációkkal ez is megoldható simán. Mármint a derékfájás is – meg talán minden más is. Van 6 alapirány (az ember szempontjából: normális állás, kézen állás, bal majd jobb oldalt fekve, hason és háton fekve – ha ügyelsz mindegyikre és elosztod a nap folyamán, akkor sokkal jobb lehet a helyzet.

      “Ghepard – lehet, hogy hiába olvastalak el többször, mégsem vágom: sikerült beújítanod egy guszta kis copd-t, vagy a megkeresések kapcsán ismerkedtél meg vele?”

      Nem, csak most olvastam el azt a topikot. Nincs is ott sok hsz, csak valami 60, teljesen kihalt. De van ott (az INDEXEN) asztmás, allergiás topik – az pörgősebb, van ott valami 9ezer hsz. Na oda 2014 körül írtam is vagy 5-6 hszt, de ott is mintha egymás ellen mennének az emberek. De múlt héten elkezdtem oda irogatni, mert végre valaki megint felhozta a légzést. Legtöbb hsz-t a refluxos topikba írtam, ezer felett. Van 4 saját topikom is. Itt egész más a hangulat, a sorok között olvasva érzi az ember, hogy tenni akartok valamit, hogy jobb legyen – s nem csak bevenni valami bogyót, elmenni ilyen olyan orvoshoz (aki kb semmit se tehet). Ez minden dicséretet megérdemel. Igen a megkeresések kapcsán jobban megismertem ilyen embereket, írtak nekem jópáran akkortájt. Fogalmam se volt, hogy miért, nem kérdeztem, csak próbáltam válaszolgatni a sok kérdésre. De már akkor is rengeteg hozzászólásom volt az INDEX FORUM-on, manapság valami 7ezer körül mutat a számláló. Valamikor 2007-ben (vagy mikor) kezdtem el oda irogatni, 36 évig nem is írtam magyarul, majdnem teljesen elfelejtettem – nagy élmény volt számomra újból megtanulni az anyanyelvemet. Persze sose felejtettem el, de írni mégiscsak más, mint pár szót váltani naponta, sokszor csak néhánynaponta.

      Idős korra majd mindenki egy kicsit COPD-os, ALS-os, SM-es, szíve se az igazi, tüdeje se, az egész ember se ugyanaz már mint 30 egynéhány évesen. De azért lehet sokat tenni, hogy jobbra forduljanak a dolgok. A három legfontosabb dolog a légzés, mozgás (vibráció) és a kajálás – persze minden más is a maga részével hozzá tud tenni – ha jól csináljuk, vagy el tud venni – ha rosszul csináljuk (vagy rosszat csinálunk)..

  11. Egy volt kollégám és az egyik főnököm (4 éve halt meg) szokta mondogatni, hogy nehéz az élet, mindig van valami – ezért át kellene alakítani egy közmondást (amit ma megtehetsz, ne halaszd el holnapra) valahogy így: ha tudod, halaszd el holnapra, lesz egy szabad napod. Erre szoktam Neki felelni, hogy akkor 2 napra elhalasztani még jobb, mert lesz 2 szabad nap…

    Rohanó világban élünk, nem ártana talán lassítani. Ez a légzésre is vonatkozik, de csak lassan. Gondolom, ha valaki belekezdene, akkor simán lepipálna a javulásban engemet is. Én már nem tudok sokat javulni, ilyen szintről nagyon nehéz, de próbálkozom továbbra is. Sok tanács van, nehéz kiigazodni – de mindenki hagyatkozhat a saját fejére, gondolataira, amik elő jönnének, ha volna egy kis úgymond kényszer, vagy inkább nevezném célnak. Mondok egy tippet rá. Csak néhány másodperc naponta (1-2 nap szünettel a héten). De az legyen ugyanakkor, ugyanott és úgy egy kicsit menet közben. Tehát csak egyetlen kisérlet van egy nap – semmi több. Lemérem, hogy hány lépést tudok menni két kifújás között. Tehát csak egyszer vehetek be levegőt. Mehetsz, ahogy akarsz, gyorsabban, lassabban, kisebb lépés, nagyobb lépés, így szívod, úgy szívod stb. Azt az egy számot nem felejti el az ember másnapig és aztán se. Mondjuk kezdetekkor (mondjuk ma) 10 lépés sikerült. Másnap megint jön az a pontos idő és pontos hely – na ez már érdekes másnap. Valahogy az agy már előtte elkezd gondolkodni, hogy hogy is volt tegnap, jól csináltam, lehet jobban stb stb. Semmi vész, ha nem sikerül több. Az a rágondolás minden nappal egyre több lesz és egyre jobbnál jobb (de itt ott rosszabb) ötleteket fog kidobni az agy. Most gondoljunk bele, ha netán sikerül (biztos sikerülni fog) egy nap elérni 11 lépést – na az óriási fejlődést mutat. Az kérem szépen 10%-os javulás. Ez óriási. Én mostanában nagyon örülök, ha el tudok érni évi 2%-os javulást. Tavaly 196 lépés sikerült, ezt idén már túlmentem az említett 203 lépéssel – ez kb 2.5%-os javulás. Tehát egy ember, aki 10 lépésről felmegy 11-re, az kb 4-szer nagyobb javulásra volt képes, mint amit én tudok mostanában produkálni. Tehát jól elkalapálhattok engem. De 11-ről javulni egy lépést, már valamivel kisebb javulás lesz, mint 10% – de még mindig óriási. Mindenki legnagyobb ellenfele saját maga. Egyre tovább, ahogy telnek a napok, egyre több dologra jön rá az ember, veszi észre – ha beveti, változtat ezen azon – akkor jobb lesz. Ha megvan az a kicsi kényszer, hogy jobb szeretnék lenni, akkor az ember képes változtatni életmódján, ezen azon. Én például 57 évig fociztam, nagyon nehéz volt 2016-ban meghozni a döntést, hogy többet nem megyek. Ez volt augusztusban, na addig a legjobb eredményem 155 lépés volt és olyan 3-8% javulás szokott lenni évente – na ez decemberig felment 192 lépésre. Na ez valami 24%-os javulás volt 4 hónap alatt 12 évi gyakorlás után. Ez egyszerűen nem ment a fejembe – tényleg nem jó a futás? Futottam minden melónapkor továbbra, de egész másképp és nagyon keveset – pont annyit, amennyit egyetlen belégzéssel le tudtam futni. Ez azért egész nagy távolság. Tavaly csak ezt csináltam és már nem tudtam annyit javulni, de még javultam 196 lépésre. Ez kb 2%-os javulás volt. Az idén teljesen elhagytam a futást, de megint meglepetés ért, nem is kicsi, már áprílisban sikerült az említett 203 lépés és még van 8 hónapm, hogy megpróbáljak javulni. Ezek a dolgok fel tudják villanyozni az embert és sok mindent aztán fontolgat, mérlegre tesz – ha javulni akar.

    Nem az a boldog, akinek a legtöbb van – hanem az, akinek a legkevesebb elég.

  12. “kicsit cipeltem a 6 kilós kettlebelemet, kis cuki darab 🙂 Hellyel-közzel használni is tudom már, de mire egy-egy rövid gyakorlatsor végére érek vele, hívom a 112-t, hogy hozhatják a vastüdőmet.”

    Még azt is cipelni fogod.

  13. ghepard – a vibrációs módszereidet olvasgatom, próbálom megérteni, persze ezeket nagyon nehéz leírni, még egy videóval se volna könnyű…

    Tényleg, videót nem tudnál csinálni?

  14. Hát azt elhiszem, hogy nehéz megérteni, még csak elhinni is (a legtöbb talán erről a saját topikomban (az INDEXen) van írva (Az emberi hang – gyógyít? a címe) – de talán még nehezebb véghezvinni. Még a kollégáim se nagyon hitték el eleinte (pedig azok tudós emberek, professzorok, nagydoktorok stb), meg hogy valamit hat stb. Sok embernek mutattam, de szinte semmit se látni, csak érezni, ha rám teszik a kezüket ahova mondom. Nekem gyerekjáték, szinte már a lételemem. De nagyon sok próbálkozás után jutottam el erre a szintre. Egy dolog nagyon közrejátszik, hogy ennyire tudom érezni a frekvenciákat, rezgéseket és generálni is meg irányítani is – ugyanis születésem óta gyakorlatilag nem hallok. Ma már azonban tudom, hogy nem így volt, nem a születésem óta, hanem kb 1 éves korom óta, mikor tüdőgyuszit kaptam és a kezelésre használt AB kinyírta a hallószőreimet és azok sajnos már nem nőnek újra. Jó pár évre rá ki is vették a forgalomból, mert sok embernél észrevették ezt. Ez meghatározta az életemet, nem egyszerű gyakorlatilag hallás nélkül létezni.

    2003-ban fordult velem a világ, akkor kezdtem el véletlenül – majd leírhatom, hogy mi volt az). Ez érdekelt nagyon és a meló csak már olyan el kell végezni szinten maradt, a matekot is hagyagoltam és az itt az intézetben (meg a szomszédosakban is: kémia, csillagászat, gyógyszerkutatás, fizika, elektrotechnika stb) kb 45 év alatt rámragadt tudást próbálom a magam javára fordítani.

    Magam nem tudok videót készíteni (már sokan felhozták ezt), de valahogy talán megoldhatnám, de nincs sok értelme – mint írtam gyakorlatilag semmit se látni, azok olyan kicsi mozgások. Az első dolog, hogy elhidd, hogy van ilyen és képes vagy rá és persze azt is, hogy hatásos, nagyon hatásos. Mondok egy kisérletet, amit el tud bárki végezni, hogy a saját szemével lássa, mi folyik itt vagy ott. Le kell darálni a száraz kifliket prézlinek. Ledarálod valami kézi masinával, de még sok benne olyan durvább nagyobb darab is, amit jó lenne átszitálni. Beleteszel a szitába egy adagot és látod, hogy semmi se történik, nem megy át magától semmi, ott hagyhatod ameddig akarod. Elkezdjük lassan mozgatni, még mindig szinte semmi se megy át a szitán. Ha ide oda kezdjük mozgatni bizonyos sebességgel, akkor már kezd átperegni a szitán és mondjuk egy bizonyos adag átmegy ilyen technikával olyan 25 mp alatt. Ha azonban sikerül olyan mozgást elérni, ami miatt a prézli elkezd forogni, na akkor már ugyanaz az adag átmegy mondjuk olyan 14-16 mp alatt. A forgás olyan lesz, hogy az összes átmegy az egyik oldalra és ott elkezd forogni fel le, tehát függőlegesen.

    Azt kell elérni, hogy épp csak forogjon, tehát ne repüljenek fejjebb feleslegesen, mert az időveszteség, míg visszaesik. Nos, és ha sikerül olyan speciális egész apró mozgást elérni, ami miatt kb a szita közepe mozdulatlan marad, de a két széle ellentétes mozgást fog végezni, ami miatt a prézli szépen két részre oszlik a szita két oldalán és ellentétes irányban fog forogni – na ekkor átpereg ugyanaz az adag kb 5-7 mp alatt. Ha még egy kicsit ügyesebbek vagyunk, akkor még ezt az időt is megfelezhetjük. Egyszerűen, megtanuljuk ugyanazt bal kézzel is (na ez már sokkal nehezebb annak, aki jobb kezes). Az adagot elosztjuk 2 részre két szitába és így ugyannyit át tudunk szitálni kb 2-3 mp alatt.

    Ez a kezdeti 25 mp mellett egész elképesztő eredmény. Ha ezt az ember meg tudja csinálni még más testrészével is, akkor a testben olyan keringést tud előidézni, amit talán még a legkeményebb fizikai edzéssel se tudna. Hát kb ezért elég nekem a napi 70 másodperces edzés a gerelyre – ennek ellenére már magasan a korosztályom világcsúcsa felett vagyok. Ami meglepő nagyon számomra, hogy már bal kézzel is jóval a világcsúcs felett vagyok. Mindenesetre nagyon jó érzés. Emlékszem, mikor pár éve elértem a világcsúcsot, az hatalamas élmény volt. Olyannyira, hogy a következő kisérletek már meg se közelítették ezt az eredményt, pedig a körülmények cseppet se változtak meg. Pont akkor értettem meg igazán, miért mondják le a többi kisérletet, vagy egyszerűen meg se közelítik, ha elérnek valami különlegeset. Azóta még vagy 50-szer javítottam, de ez már olyan természetes valami és nem nem visz el annyira az érzés. Remélem, hogy még fogok egypárszor ebben is javulni, messze még a cél, ami szemeim előtt lebeg……..

    A jó kérdés, hogy mi hat és miért hat? Majd megmondom, hogy én hogy látom. Ami érdekes, hogy tényleg látom is – a két szememmel. Ez közvetlen bizonyíték, hogy tényleg úgy lehet.

  15. Sziasztok, olvasok, meg tátom a számat….és megpróbálom megérteni a párbeszédeteket. (ghepard és Mihály köztit)
    Számomra rezgést csak az éneklés, a beénekléses mümmögéses, hümmögéses, lalalázós rezgés jelenti. Azt a rekeszizom rezegtetést bevallom, abszolút nem tudom elképzelni sem….mármint, hogy azt megcsinálni.
    Legyaloglom a napi adagomat, nehezítem guggolásokkal, nyújtózásokkal, néha a menetelés után egy-egy adagot kipakolok a szekrényből (lehajolgatás, karmunka, törlés…), utána fújtatok, mint Ajtmatov versenylova…..próbálom az állóképességemet megőrizni. Megteszem, hogy hol a 6 kilóst cepelem, hol énekelek….néha beszélek magammal hangosan( marha uncsi), máskor veletek beszélgetek (ez már érdekesebb), és köhögök.
    Ghepard – tökéletesen igazad van – célok kellenek. Vannak is. Mégis bosszantó, amikor az ember kénytelen szembesülni azzal, hogy eddig és nem tovább.
    Nagyon szemléletesen írod le a módszeredet, a megvalósítás nehéz az ezzel eddig nem találkozott embernek. 🙂
    A %-os javulás menete érthető – nyilván nem csak a kor a rohamosabb fejlődés akadálya… van egy plafon, amit a vége felé sokkal lassabban, kisebb lépésekben ér el az ember. Eleinte látványosabb, később – bár jelentős – mégsem olyan nagymérvű.
    Az itt bóklászók – azt hiszem – mindent kipróbálnak, amit csak tudnak. Kár, hogy ez a video nem járható út…. 🙂

    Marika, viszont a tegnapi teregetéskor te jártál az eszemben – azt gondolom, attól fulladsz, hogy nem lazítasz. Kb. a felénél abbahagytam. Leültem a kád szélére, és megbeszéltem magammal: Te lüke tyúk, a bánatért kell ennyire sietned? (Tényleg, mintha valahova igyekeznem kellett volna). Másrészt, az a váll-leengedős, lazítós, és fokozatos belégzés-kilégzés működtette a dolgot. Észre vettem, hogy akkorát emelek egy pici darabon, mintha chewbacca bundáját kéne kiaggatnom. Feszes karral, görcsösen….ha arra figyelve kilazítod magad, a teregetés sem lesz túl mumus. 🙂

    Többiek merre? Mindenki a Seychelle-szigetek-en? :-O 🙂
    Megyek…menni 🙂
    Ölelés 🙂

  16. Sziasztok Mindenki!

    Eltüntetek, nyári szabadság? Mihály a fentieket magyarázd el,olyan nyelven,hogy én is értsem, mert én rezeghetek,remeghetek – szoktam is a gyengeségtől – de ilyen rezegtető gyakorlatot nem tudok létrehozni,ha megszakadok sem.Ha Te érted, ird már le nekem sötét agyunak. Annyit tudok már,hogy tegnap egy levegővétel után 20 lépést megtettem, ma majd remélem ez javul.
    Egyébként fujkálok, légzőgyakorlatozom,mint egy mozdony,nem sok eredményem van,de van valamennyi.Szusz az kevés ebben a szeles időben,most megyek tekerni,mert felénk még most kezdett igazán sütni a nap,a szél meg lekotor a teraszról olyan erősen fúj.
    Jusztina és a többiek mi van Veletek? Zsolti jól vagy? Nyákoldót mit használtok most? nekem van Lyxio nevű porocskám, most azzal próbálkoztam,de ez meg köhögtet egy kicsit – most ez jó-e,nem-e irjátok meg nekem.
    Várom a rezegtetős módszer leforditását – nem akarok én gerelyt dobni,csak kiprobálnám,mennyire használna nekem.
    Katával mi van?Kata jelentkezz!!!
    Kivánok jó levegőt, szép napokat,de irjatok.

  17. Sziasztok
    Vagyok olvasok nem is nagyon értem, meg nem is igazán tudom ezt az összevissza légző gyakorlatokat csinálni. Maradok a kórházba tanult légző gyakorlatomnál az nekem bevált. Az a véleményem hogy más gyakorlat kell a másik fajta COPD nak és másmilyen az aszmásnak. Marika a Buventont (ventolin) lecseréltem Bereduál N spyre ez jobb, ez nyákoldó is. Ebből 1×2 puffot lehet négyszer vagy 1×1 puffot 8 szor. Az inhalátorba is bereduál kell csak az oldat.
    Puszi, oxigéndús levegőt.

  18. Ismét én.
    Marika én nem szedek vény nélkül kapható gyógyszereket minta a lyxio, mert nem tudhatom melyik gyógyszerrel nem szedhető. Mert van olyan pl. mint a Ventolin ami a teofilinnel együtt nem ajánlott.
    Bocsi kimaradt

  19. Bolond lánynak,
    tetszik a nickneved, én olyan furfangos és kitartó emberkének látlak. Nehéz azt megérteni, a nagy okosok se nagyon értik, hamarébb el lehet hinni, ha van saját tapasztalat. A rezgést és a vibrációt már rengeteg helyen és már rég óta használják. Az ember saját rezgésére általában csak a hang jön be. De szinte minden porcikánk, minden sejtünk mozog, rezeg, vibrál – mégpedig elég gyorsan – kb mondjuk 30 és több száz mozdulás egyetlen másodperc alatt. Hogy csak egyetlen másodperc alatt kb 7000 kémiai reakció zajlik a sejtben, tehát gyors ott a mozgás. Csak nemrég derült ki, hogy az agyunk hogyan méri az időt, ami szerint aztán irányítja az egyes mozgásokat. Na ebbe is bele lehet pofázni és olyan reakció időt lehet produkálni, hogy nem is akartam elhinni hogy sikerülhet.

    Azt én se tudtam elképzelni, ma viszont már nélküle nem tudom elképzelni. Lassan kell kezdeni. Próbálj tudatosan nagyon keveset beszívni, majd nagyon keveset kifújni. Na ez nagyon lassan fog menni, mert nem fogsz tudni gyorsan átkapcsolni – a lassú agyműködés miatt. Keverni is fogod, mintha változtatni akarsz, de 3-4-szer csak kifújni fogsz, stb. De ha fogsz minden nap egy kicsit (én órákig gyakoroltam, de úgy menet közben, majd mindenhol, minden tevékenység közben) gyakorolni, akkor javulhatsz. Ha ez nem megy akkor próbálkozz csak azzal, hogy megszakítva fújod ki a levegőt kis adagokban. Sok gyakorlás után nagyon kis adagokban leszel képes megszakítani majd beindítani a kilégzést. A belégzéssel dettó így van. Legnehezebb kilégzés után gyors belégzés, minél picibb ki be. Nos és egy idő után észreveszi az ember, hogy mintha magától menne. Nem kell semmi erőlködés, a felgyorsult agy sokkal gyorsabban fogja tudni küldeni az impulzusokat. A rekeszizom kulcsfontosságú a légzésben – így a tüdőt úgymond első kézből mozgatja. Most képzeld el a tüdődet a nemrég említett prézli helyett – mire lesz képes azzal a többlet és gyorsabb mozgással. Mekkora melót tud majd elvégezni.

    A hang nagyon jó. Leírom, hogy növelheted a légzés idejét csak a hanggal: szívd tele magad, ameddig jólesik, aztán próbáld meg a legmagasabb hangot kiadni csukott szájjal, de a leghalkabban (nekem meg kellett fognom a torkom, hogy tényleg rezegnek a hangszálaim és mellettem senki semmit nem hall). Ez a legvékonyabb rést hagy a légcsőben, közben a leggyorsabban rezeg, de a legkisebb kilengéssel (amplitúdóval), fogsz érezni egy kis nyomást pár másodpercig (de a rezgés nagyon gyorsan elintézi, hogy elmúljon, majd egyszer megírom, hogy miért), csak fújd, majd megint fogsz érezni nyomást, na ekkor már kezd csökkenteni fokozatosan a hang magasságát egyre mélyebbre, lassan úgy hogy ne érezd a nagyobb nyomást, vagy állandó legyen. Mikor már eléred a legmélyebb hangot (ekkor megy ki a legtöbb levegő, mert már nagyobb a rés) és több hang már nem megy, akkor még mindig fogsz tudni fújni ki levegőt. Ha már nem megy, akkor megállsz, de nem veszel levegőt, kis idő után megint fújhatsz ki egy kis adagot. Majd megállsz és így tovább – én még vagy 10-szer is megállhatok, vagy még jópár mp-ig fújhatok ki, szakaszosan is. Nálad az egyes fázisok rövidebbek lesznek, talán jóval rövidebbek, de menj át mindegyiken. Idővel hosszabbodni fognak minden nehézség nélkül. Ha jól csinálod, lehet meg fogsz lepődni, mint annak idején én is – az olyan nagy meglepi volt, hogy szabályosan hangosan megkérdeztem egy mellettem lévő akácfát. Azt többször is megkérdeztem, mondom igaz ez, például mínusz 12 fokban se fáztam meztelenül (pedig én maga voltam a fagyos szent), úgy hogy egy helyben ültem teljesen mozdulatlanul – érted ezt, mert én még nem (mármint az akácfa), de aztán megértettem.

    Bizony kell egy cél. De nehéz elhitetni magaddal, hogy ez lesz a célom és megyek utána minden akadályon keresztül. Nekem sikerült úgy 5 éve, hogy azt fogom csinálni, akkor minden porcikámnak magas szinten kell lennie, másképp nem sikerülhet. A rezgésekkel, légzéssel (persze kajával is) igyekszem magas szinten tartani a porcikáimat.

    Nagyon jó a meglátásod. Eleinte a javulás meredek, de aztán a javulás egyre nehezebb és kisebb mértékű. Ez mindennel így van, amibe belekezd az ember. Például a gerelyben az első évben 66%-ot javultam bal kézzel. Most meg már bőven a kezdeti érték dupláját tudom. Egyébként jobb kézzel már az első héten (200 kisérlet után) túldobtam a szlovák csúcsot, mindezt úgy, hogy életemben nem gerelyeztem. Azóta minden hétvégén kimegyek és megnézem hol tartok, kivétel nélkül. Ha télen nagy a hó akkor van mit takarítanom, mert elveszne a gerely, ami nagyon drága. Mostanában meg sokat kell kaszálnom, mert tökig érő a gaz. De talán most már le lesz kaszálva, mert május 15-től lehet halászni és akkor kaszálnak mindent.

    Marikának,
    majd elfogja, van olyan érzésem, hogy Misi el fogja hinni és meg is fogja érteni, de Ti is meg fogjátok. Az már más kérdés, hogy mennyire tudjátok majd alkalmazni stb. Nincs abban semmi nehéz, megy az magától – csak el kell érni, hogy menjen magától. Olyan sebességet tudatosan nem lehet elérni. A szemekkel (és bármivel azt hiszem) el tudok érni akár 30 feletti gyors pici mozgást egyetlen másodperc alatt. Mondom ez tudatosan nem megy, rá kell szedni az agyat, hogy gyorsabb legyen.

    Fantázia. Nagy gratula. Egy levegővétel után 20 lépés. Nagyszerű. Fog javulni, ha fogod akarni és fogsz rajta gondolkodni. Nem kell semmit érteni, csak törd a fejed – ki fogja dobni, Te még nem tudod, de az agyad már dolgozik rajta és intézi, amit kell, csak törd a fejed és próbálkozz ma is, holnap is és talán egyre jobb lesz. Ha sikerül majd 21 lépés, na az 5%-os javulás lenne. Az még mindig óriási az enyémhez képest, amit az idén elértem.

    Remélem majd beszélünk a vibrációról még egy kicsit, az egy nagyon jó opció szerintem. A legjobb benne az, hogy az ember nem is döglik ki miatta, mégis hatalmas erőre és gyorsaságra, rugalmasságra tehet szert. Ez tetszik nekem benne a legjobban, mert én a három leglustább ember egyikének tartom magam a világon. Lustább tőlem már nem igen lehet. Nem kell gerelyt dobnod, semmi erőltetőt nem kell csinálnod. Én csak azért csinálom, mert tetszik és így látom,, hogy az erőm, gyorsaságom, rugalamasságom is nagyon magas szinten van. Mint írtam én már a futást is elhagytam, felesleges. Persze futni lehet jó is valakinek, de hosszú távon talán nem is annyira.

    Jusztina,
    az asztmásnak, meg krónikus bronchitisesnek se nem jó a tüdeje. Én azt hittem akkor mindig, hogy valami falba ütközök belégzésnél. Persze minden ember más, nem egyformán hatnak ránk a dolgok, nem egyforma idő alatt hat ez vagy az….

  20. Sziasztok,

    már korábban felmerült probléma a hajlás közbeni légzés. Nos mint azt már írtam, én a zsiráf technikát alkalmazom, amikor Ebentyűvel sétálunk.
    Most kipróbáltam, milyen folyamatos hajlás közben folyamatosan levegőhöz jutni.
    A házunk előtt van egy kb. 2,5-3 méter széles terület. Papíron közterület, de a városgazda szerint a házhoz tartozik, a lakók szerint a közé, magyarán senki földje.
    Ezért az esetek többségében csodás “gazborétumok”, néhol csodás kertek.
    A házunk előtti részt pár éve néhányan rendbe szedtük. Van néhány tő rózsánk, a mostoha körülményeket elviselő juccák, nősziromok, sásliliomok. S néhány méternyi sövény, már ami megmaradt, köztük a pár éves pótlás. Szóval, alakul.
    Már hetek óta zavart, hogy gazos, egyre gazosabb. A sövény pedig kihasználva a helyzetet igencsak elkanászodott.
    Pénteken vettem egy nagy levegőt, metszőollót, kapát, szemeteszsákot és belevágtam.
    A sövényt állva lehet nyírni, tehát a jól bevált módszerrel szuszogtam. DE, a hársfák körül a hajtások, na itt már hajolgatni kell, jól meghúzni és vágni, igenám ezt csak lehajolva lehet csinálni.
    Első körben lendületből, hajlás, húzás, vágás, húzás, vágás……….. Ajjaj, elfogyott az oxigén. Percek kellenek, mire rájövök, nem víz alatt vagyok.
    Két út van előttem, feladom és felmegyek, vagy kitalálok valamit és folytatom. Az utóbbi mellett döntöttem.
    Hajlás, orron keresztül mély levegő, lassan kifújva, mély levegő lassan kifújva ….. közben komótosan húz, vág, húz, vág………….. Jé, így megy. Kiegyenesedés, szuszogás, derék egyengetés, egyenletesen szuszogva. Majd újra hajlás, és így tovább míg el nem készültem.
    Legalábbis számomra megvan a trükk. Folyamatos hajlásnál, egyenletes légzés, lassú mozdulatok.
    Szóval lányok! Mindent meg lehet csinálni, nem kell rohanni, szépen lassan, komótosan!
    Bolond lány, szégyellem magam, hogy az a megoldás nem jutott eszembe, hogy ha biciklizel, ülsz. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.