A MI KIS FÓRUMUNK

Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.

Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.

Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.

999 hozzászólás a(z) “A MI KIS FÓRUMUNK” bejegyzéshez

  1. válasz Nemes Mihály 2018-07-27 – 11:48 DE.

    Igen, lehet benne duplacsavar, de ezzel a pozitív taktikával átírod a negatívat és ha jól csinálod, akkor rohamosan a negatív ereje csökkenni fog – majd teljesen el is vész.

    Az úgy van rendjén, ami benned van, azt ki kell adni – mert akkor meg belülről emészt fel. Meg kell látni a hasznosat is a haszontalanban – akkor már nem tör sok borsot az orrunk alá.

    Igen, nem elnyomni kell a szorongást, hanem feloldani, kitessékelni magunkból. Ha megint jön, akkor hagyni szépen hogy jöjjön – de hagyni kell azt is, hogy menjen csak a másik úton kifelé. Nem bent futkoztatni körbe körbe. Hát ez lehet nem fog tényleg gyorsan menni, de lehet edzeni és edződni – az élet már csak ilyen.

  2. válasz Eva 2018-07-27 – 12:15 DU.

    “ghepard…koszontelek…Ertekes ember vagy,de kicsit erthetetlen….ha leirnad lepesrol-lepesre mit hogyan kell csinalni nagyon sokunkon segittenel…koszonom es udv Neked.”

    Hát azt elhiszem. Nagyon nehéz megérteni olyasmit, amit nem élsz át, nem érzed a hatást stb. No meg nehéz elhinni is. Leírni is nehéz, már sok helyen és itt is a mi kis fórumunkban is leírtam kb. Már hosszú évekkel ezelőtt (2003-ban) vettem észre, hogy a sok kicsi mozgás (vibráció) helyettesítheti a nagy erőt és kitartást igénylő mozgásokat edzéseket. Azóta ezen a vonalon próbálkozgatok a vibrációs légzéssel és mindenféle vibrációs mozgásokkal – még a kajálásnál, emésztésnél és a felszívódásnál is. Így sokkal de sokkal kevesebb energiaveszteséggel elérhető ugyanaz (van olyan érzésem, hogy még sokkal több is), mint a kemény fizikai edzéssel. Ezel értem el például azt is, hogy 66 éves fejjel képes vagyok egyetlen belégzéssel (két kilégzés között) lemenni 215 lépést. A gerellyel például az a célom, hogy egyszer elérjem az országos csúcs 4-szeresét korosztályomban. Haladok felé, méghozzá gyakorlatilag kemény edzés nélkül, szinte relax módban. Ezeknél a mozgásoknál a cél az, hogy egyre ksiebb kilengésekkel és egyre gyorsabban tudjam művelni, ez érvényes a légzésre is. Tehát lésről lépésre, nekem se ment minden egyhamar, de már 14 év kisérletezés és edzés van mögöttem és még mindig az az érzésem, hogy az út elején vagyok….

  3. válasz bolond lány 2018-07-30 – 6:15 DE.

    “Ghepard, három kislány unoka…nem csodálnám, ha kocsonyásodna a lábad ”

    Mikor a kettő kicsi volt akkor pár éves korukig sokat játszadoztam velük, mikor nálunk voltak, de most már nagyok, elvannak maguk is. Majd ha ez a harmadik fog tudni járni, akkor majd lehet fogok ezzela csöppséggel is játszadozni – mert a picik nagyon szeretnek minden mozgást, a nagyok már nem annyira,

    A rossz érzéseket, gondolatokat ít kell írni jobbakkal. Ha meg mikor a felszínre tévednek, akkor csak hagyni kell hogy tovaszálljanak és akkor tovaszállnak.

    “Azt hiszem, a “retye-petyére” születni kell – nekem sem sikerül semmiféle rezegtetést csinálnom.”

    Nem kell rá születni, én se születtem rá, 51 éves voltam, mikor egész véletlenül elkezdtem, mint írtam is.

  4. Jól vagyok csak most úgy döntöttem nem foglalkozom a nyavalyámmal. Minden mással próbálom elterelni a figyelmemet és úgy érzem jobban is vagyok.

    „Jusztina, te hogy birkózol meg a meleggel?”

    Gratulálok a kis unokádhoz
    A lakásba hűvöset csinálok és nem megyek ki csak hajnalba meg késő este. Időnként majd jelentkezem.
    hűs oxigéndús levegőt mindenkinek.

    1. “Minden mással próbálom elterelni a figyelmemet és úgy érzem jobban is vagyok.”

      Jól teszed és sok sikert – de azért látogass meg néha minket. 🙂

      Megint ez jön elő: a lelki ügyek, a jó dolgokra való fókuszálás…

  5. Olvasónapló.

    A jelentudatosságról (mindfulness) olvasom:

    “…aki figyelmét tudatosan a jelen pillanat élményeire fordítja… és ezt úgy teszi, hogy ezeket nem címkézi jónak-rossznak, hanem inkább nyitottan és kíváncsian megfigyeli. Ez a tapasztalatok szerint a fájdalom és a kellemetlen gondolatok jobb elfogadásával és egyben jobb elviselésével jár…

    Kiemelendő, hogy az ilyen elfogadás nem passzív beletörődést jelent. Ellenkezőleg: jobb problémamegoldással társul, mert lehetővé teszi, hogy elkerüljük az impulzív (vagyis azonnali) cselekvést.” (Kökönyei Gyöngyi: Titokzatos testi tüneteink)

    Ez tetszik. Ilyesmiket érzek és ismételgetek a pánikkal és a szorongással kapcsolatban, ahol az azonnali cselekvés sokszor a nem cselekvés: elbújunk azon helyzetek elől, ahol fellép a pánik

    ————-

    “A rossz érzéseket, gondolatokat át kell írni jobbakkal. Ha meg mikor a felszínre tévednek, akkor csak hagyni kell hogy tovaszálljanak és akkor tovaszállnak.”

    Igen, nagyon így van. Csak tudni kell azt is, hogy sokáig vissza-vissza térnek, pláne beteg embernél, de ha ügyesek vagyunk, akkor azért gyengülnek.

  6. válasz Nemes Mihály 2018-07-31 – 11:23 DE.

    Mint írtam, én is szentségül féltem a sötétben. Voltak rossz emlékeim a múltból. Mivel gyakorlatilag nem hallok születésem óta, a sötétben egész borzalom volt lenni. A látásra nem tudtam támaszkodni, hallásra meg végképp – tehát szinte nem tudtam hol vagyok, merre menjek, semmi hang, szinte semmi látás -borzalom és a félelem előjött a sötéttel. Aztán 1999-ben kezdtem halászni járni az egyik haverommal este és éjjelre is sokszor kint maradtunk. Vele cseppet se féltem, mert tudtam, hogy jól hall. Annyi mindent mondott, hogy hall és tudja mi hol van, jön e valaki, valami stb. Még a madarak repülését is hallani a sötét csendben. Szinte napról napra távozott belőlem a félelem. Egyrészt azért is, mert rendkívüli módom élesedett a sötétbeli látásom (mivel rengeteget voltam azóta sötétben) – ezt aztán még fokoztam is azzal, hogy reggel sehol nem gyújtok villanyt (fél 4-kor kelek az első vonatra, persze akkor még 5-kor). Továbbá edzettem azt is, hogy sokszor csukott szemekkel járkáltam, tevékenykedtem – még a bicajon is tekertem csukott szemekkel. Továbbra se hallok jobban, de a látásom sötétben kimagasló és a szagokból is már sokat meg tudok állapítani – ezek az érzelmek eddig el voltak fojtva bennem. Na ez odáig vezetett, hogy semmi félelmem nincs a sötétben – mert nagyon sokat vagyok benne.

    “Igen, nagyon így van. Csak tudni kell azt is, hogy sokáig vissza-vissza térnek, pláne beteg embernél, de ha ügyesek vagyunk, akkor azért gyengülnek.”

    Hát igen. No de ezért van az ismétlés – ami a tudás anyja, vagy hogy mondják. Ha sokat, nagyon sokat ismételsz valamit, akkor megatnulod előbb utóbb a lehető legjobban.

  7. Sziasztok Mindenki! – csak röviden bejelentkezem, szenvedek piszkosul a melegtől, nincs levegőm – de gondolom ez nem ujság.Üdvözletem az uj Osztálytársaknak, olvassatok bennünket, irjatok ti is, tanuljunk egymás bajából,tapasztalatából, ez a segitség van nekünk.
    Szokásos reggeli 7 km- t letekerem, du. még ráteszek 3 km-t, séta az nem nagyon van ebben a száz fokban,lézengek mint az a bizonyos.Fizikai munka az nem megy most szinte semmi, tegnap azért kimostam – gép persze – terigettem, ma felmostam az előszobát,holnap a terasz van betervezve – piszok nehéz most minden.Várom,hogy szünjön ez a nyomi,párás,meleg idő, nem frissül fel egyáltalán éjjel 28 fok van a lakásban, a ventillátort nem birom, Van egy hütő-fütőnek hivom mobil kis klima azt használom,de már azt sem érzem,hogy hütene,pedig jég van benne.
    Légzőgyakorlat az megy mert nem szabad elhagyni,két fajtát is végzek délelőtt,olvaslak benneteket. Lányok jelentkezzetek, Rita babázz ezerrel,mert olyan gyorsan felnőnek, az én egyik leányzó unokám 30 éves most volt ő van németbe, a másik mellettem illetve szemben laknak velünk,de az én leányom születése óta szinte ő 11 éves, de olyan gyorsan elszalad vele az idő,hogy mindjárt megöregszik az ember mellettük.
    Depi is van nálam, meg pánik is, de nem részletezem el kell terelni a figyelmem,csak szuszom lenne, nem jön vissza a levegőm, na meg a nyákoldás is szimpi nagyon, már háromkor hajnalban kezdem a melót vele.
    Vigyázzatok magatokra,majd csak enyhül az idő és jobban idefutunk a géphez ,futó csiga tempóban.
    üdv. mindenkinek legyen sok-sok jó levegőtök, aki pihenni megy pihenjen, akinek meg szusz hiánya van,az gyorsan pótlódjék.

  8. Sziasztok, úgy látom, ciánoztak…vagy csak a meleg elől bujdokol mindenki?

    Lassan egy éve tatarozunk, felújítunk – eljutottunk a bútorgyártás utolsó fázisába…halálra fogom unni magam , ha kész lesz.
    Mit csináltok ebben a melegben? (Azon túl, hogy tátogtok, mint a partra vetett halacska…)

    Na, képzeljétek: nagyon sokáig nem mozdultam ki, mert Jusztinához hasonlóan azt gondoltam, semmi kötelező, semmi olyan, ami frusztrál, ami kényelmetlen, ami idegesít, ami para. Azt mondtam magamnak – kimész öreglány, amikor már a fene esz meg azért, hogy kimehess. Persze, gyalogoltam, addig is, meg súlyzó, meg pihegés is, és minden este kert, macsekok abajgatása, friss hűvös levegő..tegnap viszont, alig a fújás után ácsorgok kint és papucsban, az itthoni elegánsban (na jó, már nem volt túl világos kint), mondtam a páromnak, hogy séta…a szépséghibája, hogy velem jött (ami nem baj, csak nem verhetem a mellem, hogy egyedül ), körbe sétáltunk egy tömbnyi területet. Lemértem utána a tablet útvonal-tervezőjében – 650 m séta volt. Ha kicsit még várok, hogy a fújás jobban hasson, talán még több is belefért volna, de akkor jött rám a mehetnék, és végül is, egész napos jövés-menés után. Nem volt para, csak egy pici úgy 4-500 m-nél. Egyedül is elindultam volna, és tuti, hogy egyedül is megcsinálom.
    Ezért is írom le. Magamtól indultam el, így para nélkül sikerült (nem volt elvárás, kötelező semmi). Viszont, a 4-500. méternél a torkomig sikerült egy kis köhögni valót felhozni. Na, az kissé karistol, ezért köhögtet, a köhögés a levegőt is visszaveszi, így elő kellett szedni a tudományt. És a dacot…juszt se a 8. szomszéd háza előtt fogok megdögleni! 🙂
    Azt hiszem, első körben a következő okozta: eszembe jutott, hogy nem hoztam (rövid sétát terveztem)a Berodualt. Ez elindította, hogy naná, akkor tuti kéne….ettől gyomorszájon vágott valami, és elkezdtem kicsit szaporábban tutulni levegő után. (ezt a Beroduál-gondolatot viszont az gerjesztette, hogy addigra már azért nehezebben jött a levegő a gyaloglástól is – nem túl vánszorgós, de kényelmes tempót diktáltam). És nem csak ez (ezt aláhúznám, ha tudnám) – hanem némi fáradtság-érzés. Hogy juj, még odáig el kéne menni, mi van, ha nem sikerül? Kissé összetett, de ezek voltak. Pár méter után ez rendeződött, de bevallom, örültem, amikor hazaértünk. (Talán ezért , akkor jó volt, hogy a párom is ott volt – a lehetősége megvolt annak, hogy szóljak neki: nem ok minden).
    Kis pihi után viszont akár mentem volna még egy kört….azt nem tudom, sikerült volna-e lejárni, de a kedvem megvolt hozzá.
    Azt vettem észre, a lakásban séták alakalmával is, hogy úgy cca. negyed óra után sikerül felköhögni némi lerakódást..mintha a séta hozná magával. Ücsörgés közben nem érzek felköhögési ingerenciát.

    Örülnék nektek, ha bejelentkeznétek, legalább hogy megölelhessem 🙂
    Ölelés 🙂

  9. Csak azért ugrok be, hogy megölelgesselek benneteket 😘 ígérem, nemsokára lesz beszámoló a szanatóriumról is, mégha késve is.

  10. “És a dacot…juszt se a 8. szomszéd háza előtt fogok megdögleni! Azt hiszem, első körben a következő okozta: eszembe jutott, hogy nem hoztam (rövid sétát terveztem)a Berodualt. Ez elindította, hogy naná, akkor tuti kéne….ettől gyomorszájon vágott valami, és elkezdtem kicsit szaporábban tutulni levegő után.”

    Örülök, hogy jól sikerült a séta. Meg a küzdelemnek is, amit megnyertél.

    Milyen kétélűek ezek a fegyverek; amikor olyan nagyon kapaszkodunk abba, hogy a gyógyszer segít, annyira, hogy már el sem merünk indulni nélküle…

    De most el mertél. És kiderült, hogy nem annyira kell.

    Jó meccs volt, szerintem. Nekem tetszett. 🙂

  11. válasz bolond lány 2018-08-16 – 10:47 DE.

    Mondjuk nekem nem tesz be a nagy meleg (egyik tesztem se csökkent a nagy melegek miatt), de a feleségem mostanában nagyon ki van a meleg miatt – ugyanis a múlt hét elején tönkrement a 12-13 éves klíma. Milyen érdekes, pont azon a napon, melyen a szerelő kezdte a szabadságát s csak 18.-a után jöhet megnézni mi a baj, vagy kicserélni.

    Ilyen dolgokat értékelni tudok, amit tettél. Mindig igyekezni kell, hogy valahogy próbálkozzunk jobbá tenni a testünket – ilyen és ehhez hasonló kiruccanásokkal is. Ez majd segít leküzdeni a félelmet is. Több ilyen tapasztalat oldani fogja a félelmet és hinni fogsz magadban jobban, ez az ún angyali kör (most találtam ki ezt a szókombinációt) – s idővel menni fog az is, ami ma még nem. Türelem és kitartás. Érdekes lehet olyan ötlet is ilyenkor (nincs nálad a cucc, bogyó) – arra fogsz gondolni, hogy az előbb bevetted, de úgy isteniagazából elhiteted magaddal (átmész magadban mint egy film, hogy pontosan hogy vetted be stb). Ha ez sikerül, akkor a test kb úgy fog reagálni, mintha tényleg bevetted volna.

    Sikerült volna a kis pihenés után is. Persze, már az hogy gyalogolsz megnöveli a légzésed s emiatt bizonyos idő után egy kis köhécseléssel tisztábbá akarja tenni a test a járatokat.

    Kitartást a továbbiakhoz.

  12. “Több ilyen tapasztalat oldani fogja a félelmet és hinni fogsz magadban jobban, ez az ún angyali kör”

    Szerintem is így van és hozzáteszem (mert nekem muszáj mindig hozzátenni valamit), hogy sok-sok ilyen tapasztalat kell a félelem oldásához. Sok nem erőlködős, de a szorongással találkozós élmény. Nem nagy győzelmek kellenek, bár azok sem jönnek rosszul, hanem sok kicsi.

    “Érdekes lehet olyan ötlet is ilyenkor (nincs nálad a cucc, bogyó) – arra fogsz gondolni, hogy az előbb bevetted, de úgy istenigazából elhiteted magaddal (átmész magadban mint egy film, hogy pontosan hogy vetted be stb)”

    Ez is nagyon jó, megszívlelendő. Lehet, hogy megmarad a légszomj valamennyire, de legalább nemcsak a félelemmel foglalkozunk, hanem megpróbáljuk piszkálni, nézegetni, szétszerelni.

    Aztán elfelejtjük összerakni.

  13. válasz Nemes Mihály 2018-08-17 – 10:38 DE.

    Pontosan, sok kicsi győzelem kell, minden nap valami pici. Mint ahogy mondják is, sok kicsi sokra megy. Ezek a tapasztalatok egyre erősebb hittel (saját magában) ajándékozzák meg az embert, amitől kitartóbb, türelmesebb, erősebb stb is lesz.

    Az bizony sokat tesz a latban, hogy hogyan is áll hozzá az ember. A rossz helyzethez is lehet nagyon jól hozzáállni (mint az említett nincs bogyóm, de úgy tezsek minden idegszálammal mintha lenyeltem volna), csak ezt is gyakorloni kell, akkor menni fog. Ennek pont az a velejárója, hogy nem a problémára gondolsz, hanem arra, hogy megoldottad.

  14. “sok kicsi sokra megy”

    Igen, és a másik irányban is: sok kicsi zavaró dolog együtt nagyon súlyossá tud válni. Csak egy kicsit vagyunk fáradtak, csak egy kicsit van melegebb a kellemesnél, csak egy kicsit dörzsöli a cipő a lábunkat… és hopp, előugrik a félelem.

    Kellene már egy poszt a kicsi dolgok dícséretéről és szidalmazásáról. Majd szólok a bloggazdának, hátha ráér.

    Egy kicsit.

  15. Sziasztok Mindenki!
    Ebben az őrületes melegben – felénk oxigénhiány járkál, de nem mindig még az a szerencse. Sokat küzdök a fulladással mostanában, de remélem kinövöm egyszer, mint a gyerekek szokták. Tekerek reggel korán, a szokásos légzőgyakorlat is megvan,de fizikai terhelést nem akarom birni sehogy sem. Megcsinálom,mert terigetek,felmosok de kész őrület, amit összehörgök vele, leülök pihenni,majd folytatom – szóval, nem az én napjaim ezek. Lehet, hogy türelmetlenebb is vagyok már,mert hosszúra nyulik a meleg időszak,s ha jön is egy kis enyhébb idő nem sokáig tart.
    Irjátok,hogy a kis dolgoknak is kell örülni , bizony-bizony ezt én tudom csak igazán, ha valami semmi dolgot meg tudok csinálni, egészen feltölt. Ventolint nem használom sürün szerencsére,de a nyákoldással piszkosul megszenvedek minden reggel, még más a másik oldalára fordul én már kezdem, most meg minden nap egy-egy jégkrémet elfogyasztok,nem tudom Ti szoktatok-e? vagy egyáltalán szabad-e?
    Jövő héten kell mennem majd a tüdőgondozóba, kiváncsi vagyok az eredményre,szerintem romlott az állapotom, majd kiderül.
    Legyen szép hosszú hétvégétek, ünnepeljetek, sok-sok jó levegőt mindenkinek!

  16. Sziasztok, még félájultan a fülledt melegtől….
    Zsuzsa, neked ölelés, tacsinak pocisimi – naná, hogy neki is jár valami ölelés-pótló. 🙂
    Katám, várjuk a tapasztalatokat, ötleteket, jó tanácsokat, amikkel haza eresztettek 🙂 🙂 Naná, hogy neked is ölelés.! 🙂
    ..és Marikának, Évának, Jusztinának, Áginak is, Zsolt 1-2-nek…Mihálynak, ghepardnak… 🙂

    Na, szeretgetés megvolt 🙂 🙂 Az az “angyali kör” kifejezés nagyon tetszik, ghepard! Igen, valami ilyesmit terveztem – kis sikerecskék, és semmi kötelező. Talán úgy jobban megy. Bizony, az apróságok sokat számítanak – néha több múlik rajtuk, mint a komoly súllyal bírókon.
    Marika, valószínűleg ez a hőség ad olyan érzetet, mintha romlott volna a kapacitásod. CCa. 3 hét múlva nekem is esedékes, mert akkor fogy el a “kísérleti ” gyógyfújóm….már edzem magam a pocsék számokra. Mert gyalogolok, súlyzó, egész napos trapp, ha kell…igaz, 4 körül valahogy ez is hatástalan. Biztos a meleg teszi – most meg tudom fogalmazni, amit hiányolok az orvosoktól…hogy elmondják, mi az, ami adott esetben belefér, és nem kell miatta nagyon idegeskedni. De semmit nem szólnak. Csak a mért vacak alapján döntenek – Mihály, nem lehet, hogy ezért méricskélek én is többet, mint kéne, vagy mint ami indokol, normális? Még egy sem kérdezte meg, hogy mire vagyok képes, meddig érzem hatásosnak ezeket a vacakokat, hogy mikor vannak rosszabb napok….-mér és dönt.

    Marika, én fagyizni szoktam …és nem érdekel, szabad-e. 😀 Jó ötlet, mindjárt be is nyalok egy adagot. 🙂 Neked használ a Ventolin? :-O

    Mihály:
    “Kellene már egy poszt a kicsi dolgok dícséretéről és szidalmazásáról. Majd szólok a bloggazdának, hátha ráér.”

    Valóban. Amikor még csak kicsit nem kapunk levegőt, attól piszokul meg tudunk ijedni. Ergo – jó lenne megtanulni, hogy a kis sikerek is ilyen mértékben hassanak! Nekem az a séta ilyen volt 🙂

    Most fagyi!! 🙂

    Ölelés 🙂

  17. Sziasztok! Szép vasárnapot, hűvös szobát,jó levegőt mindenkinek!
    Én most tekertem az előbb még mindig tartom a reggeli 7 km-t,33 perc kell most hozzá,de 20 fokban elmegy,de most már felment 25-re ez már a végén nehéz volt.,de kész,kipipálva. Most kezdem a légzőgyakorlatom itt bent,de már a falak is átmelegedtek itt sincs igazán hűvös.
    Ritám – nekem a Ventolin nem használ különösebben észre sem veszem,hogy befujtam,csak az agyam tudja és azt hiszem,hogy jobb,pedig ugyan úgy fujok,szivok,hörgök mint az őrült ha fizikai melót csinálnék.Le kell ülnöm, megvárni még valahogy nagy nehezen visszaállok, én is méricskélek lemegy az oxigénem 76-ra is most ebben az iszonyú melegben,meg egy-egy terigetés után. Valahogy majd csak átvészeljük ezt az időszakot, az orvosi tanácsot én már nem is várom,mert még amire azt hiszem,hogy hasznos amit csinálok, arra is biggyeszt egyet,s kész.A tekerésre azt mondta,hogy van 40 perc,mondtam,hogy nincs csak 35 – akkor nem ér sokat. ennyire megdicsért.Itt nektek szoktam mondani amiket csinálok,meg a házidokimnak, aki viszont biztat.
    Rita mit fujkálsz,vagy szivsz reggel – délután?mi a neve? én port szivok kétszer Bufomix hát nem veszem észre,hogy valamit jelentene.
    Ha tudnék valami mást,amit észre is vennék, jó lenne.
    Na most már légzőzni kell,mert eltelik az idő,nem tartom az órarendem.- puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra!Legyen szép ünnepetek! ja és jó levegő!

  18. “nem lehet, hogy ezért méricskélek én is többet, mint kéne, vagy mint ami indokol, normális?”

    Hát könnyen rá lehet szokni, a számok megbűvölnek, kapaszkodót kínálnak a bizonytalan érzések tengerén, csak az a baj, hogy mindig csak az utolsót nézzük. Nem tudjuk tudomásul venni, hogy igenis ingadoznak, nem, azt akarjuk, hogy folyton mindig jó számokat lássunk. És amikor látunk egy rosszat, az hipnotizál, elkezdünk mániákusan görcsölni, hogy jajajaj, baj van, baj van… és mivel a rettegés kajakra visszahat a működésünkre, lesz is. Abba kellene hagyni.

    Mármint a méricskélést, pláne, ha tudod, hogy túlzott.

    “amit hiányolok az orvosoktól…hogy elmondják, mi az, ami adott esetben belefér, és nem kell miatta nagyon idegeskedni.”

    Irreális elvárás. Itt már több, mint egy éve próbáljuk közösen megfejteni ezeket a titkokat, amik egyénenként mások és mások és még mindig csak kicsit tudtunk lelket önteni egymásba és magunkba. Egy rendelésen mit lehet erről mondani? Ne is törődjön vele? Az sem jó. Ahogy maga érzi, kedveském? Az sem jó, milyen tanács az?

    Már mióta beszélgetünk róla és még mindig vannak egyesek, akik túl sokat méricskélnek… 🙂

  19. “A tekerésre azt mondta,hogy van 40 perc, mondtam,hogy nincs csak 35 – akkor nem ér sokat. ennyire megdicsért.”

    Jó fej az orvosod. Még ha igaza is lenne, akkor is mondhatna inkább bíztatást, dehát úgy látszik, a beleérzőképessége is akkora, mint a gyógytornáról való tudása. Még egy egészséges embernek is sokat számít 35 perc biciklizés, nemhogy egy betegnek.

    “én is méricskélek lemegy az oxigénem 76-ra is most ebben az iszonyú melegben,meg egy-egy terigetés után”

    Hát ez az. Pont a terhelés után minek mérni? Én megmondom neked előre, hogy olyankor lejjebb megy. Csak az elkeserítésre jó.

    Na tessék, nemcsak az orvosod gorombáskodik veled, hanem én is… neked se könnyű…

  20. Marika, te is meg vagy áldva azzal a dokival. Ki kellene az ilyenekkel szemben fejleszteni egy olyan képességet, mint egyik pajtink – amikor az asszony megszólal, automatikusan becsukódik a füle 😀 😀
    Marika – most AirFluSolt kaptam Bretaris-szal. Igaz, a köhögés miatt az AirFluSolt, de ugyanúgy krehálok. Berodualt rohamoldónak, mert a Ventolin már pszichésen sem hatott.

    “Már mióta beszélgetünk róla és még mindig vannak egyesek, akik túl sokat méricskélnek… 🙂”
    Én már nem méricskélek olyan sokat – és ahányszor egy mérőeszközt a kezembe veszek, már megszólaltok és duruzsoltok lelki füleimbe. 😀 Lassan a süteményt is übersacc-ra fogom összezatyulni 😀
    Valóban – nagyon hat a mérési eredmény – mert annak alapján vagyunk beskatulyázva. És igenis, mondjon valami használhatót az az orvos…mert egyébként meg adja ide a recepteket és majd én, aki sokkal többszöri méréssel jobban képben vagyok, nem egy évi egy alkalom alapján…majd elrendezem a magam sorsát, és talán az idegeim sem járnak vitustáncot. Tényleg siralmas, amit velünk produkálnak.

    A mérést csinál dúgy, Marika, hogy megméred a tekerés előtt, és utána – azt figyelve, hogy mennyi idő alatt áll vissza. Nyugiban viszonylag hamar normalizálódik – úgy tapasztaltam. Én emiatt mérek. Azt is megcsináltam már, hogy megmértem séta előtt, aztán feltettem a mérőt menet közbeni megfigyelésre, aztán 1-2 perc után levettem, és a vége után, megálláskor tettem vissza. Közben persze azt is figyeltem, hogy a szervezetem mit üzen – és ha legközelebb olyat érzek, akkor nagyjából tudni fogom, hogy hol tartok és kell-e valamit tennem a jobbulásért…mennyi időre kéne megállnom..ilyesmi. 🙂

    Piszok meleg van, a napocska melegét jobban bírom, mint azt a párás, vagy a fene tudja mitől nehéz levegőt.
    Megyek cicázni 🙂
    Ölelés – vigyázzatok magatokra, legyen sok levegőtök! 🙂

  21. A sok, főleg terhelés körüli méricskéléssel nekem az a bajom, hogy nem látom, mi a cél, de majd elmagyarázzátok.

    Tekerem a bringát, befejezem, jól érzem magam, megmérem az oxigénemet, 76. Ebből mi jön ki? Tévedésből érzem jól magam?

    Tekerem a bringát, túl erősen hajtok, túlságosan kimerülök, megmérem az oxigénemet, 76. Ebből mi jön ki? Túlhajtottam magam? Igen, azt éreztem is, stimmel, ha időben nem lassítottam, akkor ezt most elszúrtam. Ezt a műszer nélkül is tudom.

    Tekerem a bringát, túl erősen hajtok, túlságosan kimerülök, megmérem az oxigénemet, 96. Ebből mi jön ki? Nyugodtan hajtsam máskor is túl magamat?

    Szóval nekem még hiányzik a következtetés. Terhelés után mér valaki, lát egy számot, ami hol 76, hol 83, hol 95; és milyen következtetést von le belőle?

    Mert amikor túlságosan zihálok vagy nagyon lassan regenerálódom terhelés után, az annak a jele, hogy túlmértem az adagot. Megvan a következtetés: ha máskor ennyire kell kínlódni az utolsó percekben, akkor lazítok, pihenek, nem tikkasztom ki magam.

    Ha egy kicsit sem fáradtam ki, akkor is megvan a következtetés: lehetne legalább időnként nagyobb adagot (vagy sebességet) bevállalni.

    A számokból milyen következtetést vontok le? Mármint közvetlenül terhelés közben és után, amikor száz százalék biztonsággal lehet tudni, hogy lemegy az oxigénszint.

    Ha az ember nyugalomban megméri néha, abból kijöhet a nyugalmi átlag. És ha ez a nyugalmi érték napokig jóval kisebb a megszokottnál, akkor lehet, hogy kivizsgálás kell, mert esetleg egy tüdőgyulladás áll a háttérben.

    A Korányiban egyszer épp egy emeletre fölgyaloglás után mértek nekem oxigénszintet, kérdezte is a doktornő, hogy az utóbbi negyedórában volt-e valami terhelés. Mondtam igen, feljöttem gyalog pár perce. Ja, mondta, akkor kicsit később mérünk, mert ez így nem mond semmit.

    Itt a vége, fuss el véle. De futás után ne méricskélj.

  22. “Szóval nekem még hiányzik a következtetés. Terhelés után mér valaki, lát egy számot, ami hol 76, hol 83, hol 95; és milyen következtetést von le belőle?”

    Messzemenőt nem igazán. A magam részéről azt gondolom, a dilim generálja. Szeretném tudni, hogy amit érzek, az valós-e, megoldhatom-e az elgondolt módon, amit érzek az egyik 76%-nál, kb. azt érzem-e a másik alkalommal is. Vagy, hogy amit érzek, az mindig ugyanazt az értéket (mérhetőt) generálja-e… Hogy amit az itthoni méréskor éreztem, és jön az utcán, azt tudjam kezelni, mert “mérhetően” sikerült lakáson belül megoldani – és hogy ne jöjjön rögtön a para, hogy “na, ez most mi a frász, itt fogom letenni a kanalat?” Ugyanolyan tapasztalatszerzés számomra, mint az általatok javasoltak kipróbálása, gyakorlása.
    És talán pótolja mindazt, amit a dokiktól vártam volna, hogy elmondjanak erről az egész mocsok betegségről. A mérés és a ti segítségetek az, amivel – ha lassan is – de talán a helyükre kerülnek a dolgok. Persze, a mérés másodlagos. Hiszen, valóban vannak napok, sok egymás után, amikor eszembe nem jut mérni. Viszont, egy új tapasztalatot valami módon “ellenőrizni” kell – mi a hatása rám.

    Az a 26%….azért jó sok segítséggel sikerült igazolni, hogy ez bizony ilyen – egyszer jobb, máskor rosszabb…és mégse szakadt még le az ég.
    Valami ilyesmi … 🙂

  23. Sziasztok! Rita helyettem irtad a méréssel kapcsolatos tapasztalataid, én is hasonló képpen vagyok ezzel.Régebben a vérnyomásom mértem,mert kellett napi háromszor,na megszoktam és mértem amikor már nem kellett akkor is.De az oxigén az más, meg a pulzus is,mert a depitől a szivdobogás,szorongás is megvan, s azt hiszem,hogy már kiugrik, közben pedig 80-at mutat, akkor megnyugszom.Most meg ez a meleg nagyon sokat kivesz az emberből, szinte használhatatlan vagyok,illetve annak érzem magam, s ez meg elkeserit.Tudom,hogy nem 71 évesen kell a világot megváltani,de nehéz megszokni ezt a tutyi-mutyiságot, mert ha nem akkor mindjárt fulladok,mehetek a mellékhelyiségbe,rám jön minden, nem tudom nektek van-e,volt-e ilyen tapasztalatotok,lehet,hogy csak én vagyok ilyen flugos futam. Ha volt, irjátok meg hogy tudtatok rajta változtatni.
    Legyen szép napotok!

  24. “Szóval nekem még hiányzik a következtetés.”

    “Szeretném tudni, hogy amit érzek, az valós-e, megoldhatom-e az elgondolt módon, amit érzek az egyik 76%-nál, kb. azt érzem-e a másik alkalommal is. Vagy, hogy amit érzek, az mindig ugyanazt az értéket (mérhetőt) generálja-e… Hogy amit az itthoni méréskor éreztem, és jön az utcán, azt tudjam kezelni, mert “mérhetően” sikerült lakáson belül megoldani”

    Világos, hogy érteni szeretné az ember, hogyan működik és szeretné mérhetővé tenni, hogy ezzel küzdjön a szorongás ellen. És biztos sokaknak nem világos, hogy miért zsörtölődöm ez ellen, pedig oka van.

    Több oka. Az egyik az, hogy zsörtölődő vénember vagyok, de ez most nem tartozik szigorúan a tárgyhoz.

    A fő ok az, hogy magamon is azt tapasztaltam és sok itteni hozzászólásból már régen kiderült, hogy a dolog gyakran pont fordítva működik: Nem megnyugtat, hanem éppenhogy feszültebbé és szorongóbbá tesz.

    Sok ilyen jellegű hozzászólás volt: “…nincs bajom, de biciklizés vagy gyaloglás közben lement az oxigénszintem X értékre és ez most nyugtalanít. Nektek mennyi szokott lenni?”

    És ez az utolsó kérdés sokat elárul a problémáról. Merthogy ez személyenként nagyon különböző, adott személynél is rettentően ingadozik ugyanolyan körülmények között is, ezért aztán nagyon nem jó ötlet összehasonlítgatni az én pillanatnyi oxigénszintemet Gipsz Jakab VALAMILYEN körülmények között mért értékével. Lehet, hogy ő mond egy számot, ami öttel nagyobb az enyémnél, de ő feleannyit tekert a bringán és jobban aludt, mint én.

    És igen, ilyen formában hangzott el néha a kérdés. Nem úgy szólt, hogy “nagyon kimerített ma a szokásos bringázás vagy gyaloglás adagom, ti mit csináltok ilyenkor”. Nem, a számokról szólt az ijedt kérdés.

    Ezek az értékek egyetlen embernél is ingadoznak észlelhető külső ok nélkül is, pláne terheléskor, akkor aztán lengedeznek nagyokat. És a pillanatnyi fizikai állapottal is nagyon összevissza kapcsolatban vannak.

    “hogy amit érzek, az mindig ugyanazt az értéket (mérhetőt) generálja-e”

    Nem fogja. Nem úgy működik.

    Na jó-jó, mondjátok, de mire e szent hevület, miért baj, ha nagyrészt véletlenszerűen változó adatot méricskélek? Miért veszekszik a bácsi?

    Azért, mert az ilyen mérés sokszor nem csökkenti a szorongást, hanem NÖVELI. Pont a mért dolog nagy ingadozásai és az ingadozások sok oka miatt; amiatt, hogy nem lehet egyenes arányosságot találni a leolvasott érték és a fizikai állapot között. Nem szétszálazni segít a fizikai bajokat a lelki trutyitól, hanem még jobban összekeveri.

    És már régóta világossá vált számomra az itteni beszélgetésekből, hogy a félelem, a szorongás legalább akkora ellenfél, mint a leromlott tüdőkapacitás. Mostanában a pánik kiismerése és legyőzése a fő célom. Az, hogy ezen a blogon ebben a dologban tudjunk segíteni egymásnak.

    Marika említette a pulzust:

    “meg a pulzus is, mert a depitől a szivdobogás,szorongás is megvan, s azt hiszem,hogy már kiugrik, közben pedig 80-at mutat, akkor megnyugszom”

    Ez teljesen jogos, mert néha úgy érzi az ember, mintha felment volna a pulzusa, pedig nem, ezt jó ellenőrizni. Az oxigénszint áttételesebben van kapcsolatban a közérzetünkkel és több tényező rángatja összevissza.

    Lassan már elárulhatnám, hova akarok kilyukadni, mi a tanács.

    Hát az, hogy nyugalomban érdemes mérni néha az oxigént és akkor aggódni csak, ha tartósan (egy vagy több napig) alacsonyabb, mint amilyen szokott lenni. A terhelés körüli mérés csak arra jó, hogy elvonja a figyelmet a lényegről, saját magunk megfigyelésétől. Kicsit hasonlóan működik, mint amikor várok valakit, aki valamikor délelőttre ígérte az érkezését és én fél tíztől kezdve folyton az órámat nézem: már kilenc óra harmincnyolc, vajon miért nincs még itt?

    A számok tudnak ám hipnotizálni. Van itt köztünk, aki tudna arról mesélni, mennyire földhözvágta tartósan fizikailag egy rossz spirometriai (FEV1) érték. Nem, nem fordítva volt, nem azért mértek rosszat, mert éppen annyira leromlott állapotban volt, az ok-okozat fordítva működött.

    Az illető figyelmetlenül ment át az úton és elgázolta egy szám. Placcs.

    Zárszó.

    Nem akarok én itt nagy igazságokat kinyilatkoztatni, bár valószínűleg úgy néz ki. Vitatkozni, beszélgetni szeretnék és nagyon jó, hogy írjátok a tapasztalatokat, ötleteket, sokat tanulunk belőle.

    Én legalábbis biztosan.

  25. Sziasztok
    Ma unatkozom mert mindenki eltávozott a környezetemből. Kiolvastalak benneteket, nem tudok hozzászólni, én nem nagyon méregetek kivéve a vérnyomást,

    Marikának azért írok mert indok nélkül sokat fullad és azonos szinten van a légzésfunkciónk. Szerintem a gyógyszer összeállítás nem megfelelő, meg a változtatások sem tesznek jót, Én már 2010 óta ugyanazt a gyógyszert szedem és nem változott a légzésfunkcióm, csak néha fulladok, nem köhögök, nyák kevés, ritkán évente van rohamom, (ami szerintem a szívemtől van), akkor szoktam kapni Medrolt de csak 1 hétig utána fokozatosan elhagyva,
    A szívemmel is gond van most azzal voltan a Délpestibe a kardiológián. Törökbálinton csak szanatórium helyett voltam kis felerősítésen egy ismerős által.
    Reggel 1 puff Spiriva 18 mikrogramos + 1puff Seletide Diskus /ua mint az AirFluSolt/
    + retafilin 1 tabletta.
    Este 1puff seretide Diskus+ 1 retafilin tabletta.
    Rohamoldónak Buventonom van /ua mint a Ventolin/, de időnként lecseréltetem Bereduálra.
    A véroxigén szintem 86, ha oxigént szívok felmegy 98-99 re. Hűvösebb és oxigéndús levegőt.

  26. Még egy gondolat az oxigénszint méréshez, testedzés közben és közvetlenül utána.

    “Régebben a vérnyomásom mértem,mert kellett napi háromszor,na megszoktam és mértem amikor már nem kellett akkor is”

    De ugye a vérnyomást senki nem biciklizés közben méri, hogy utána rémülten megállapíthassa, miszerint magasabb lett.

    Ugye.

  27. Sokat összeírtatok a három nap alatt.

    Hát ez az Misi, a másik irányban is – ez meg az ördögi kör. Az ember nem is nagyon tudatosítja, de a mindennapi sok kicsi negatív érzelmek, gondolatok összeadódnak és egy idő után gebasz lesz a testben is emiatt. Ebbe én nem nagyon akarok kerülni, ezért inkább az angyali körökön szorgoskodom.

    A sok méricskélés majd mindig fals adatokat ad ki – ha az ember nem vesz figyelembe minden tényezőt. Elmész ugyanazzal a problémával 10 orvoshoz – mérget lehetne rá venni, hogy sok lesz a difi, lehet nem lesz két egyforma megállapítás. Már csak azért is, mert nem egyforma időben (és a dokik is máshol vannak) mész hozzájuk. Én például vagy 12 évig (2002-2014) mértem a pulzusomat minden éjjel. Szinte ütemre pontosan tudtam már, hogy milyen lesz azon az éjjel – mert tudtam mit ettem, mennyi a hőfok, mit csináltam, mit éreztem, hogy lélegeztem, hogyan gondolgodtam stb stb. Rengeteg dolog befolyásolja ezt is. Mint azt is meg tudom mondani, hogy most pontosan mennyit fogok tudni dobni gerellyel (olyan 50 centis szórással, széljárás, szélerősség, hőmérséklet, hány óra van stb stb). Reggel mikor mérem, hogy mennyit fogok tudni lemenni két kifújás között – ott is meg tudom előre mondani, hogy mennyi lesz kb. Most megmondom előre, hogy az idén át fogok menni az 50 méteres álomhatáron gerellyel helyből (25 centi hiányzik). Már csak a jó szélirányra és a megfelelő szélerősségre (no meg hőfokra is) várok – fel vagyok rá készülve úgy néz ki. Onnan tudom, hogy az idei és a tavalyi átlag difije kétszer olyan nagy (160 centi), mint az idei legnagyobb és a tavalyi legnagyobb dobásom difije (80 centi). Ez annak tudható be, hogy nem volt szerencsém olyan körülményekre, amik feltolnák a maximumomat is legalább ennyivel. Most jönnek a legjobb hónapok ebből a szempontból (szept-november) – ha nem jön össze az álomhatár, akkor csak pechem lesz az időjárással.

    Tehát a mérésnél nemcsak magát a mérést kell nézni, hanem minden körülményt is, ami azt befolyásolja – s akkor az ember nem lesz meglepve. S ha minden körülmény figyelembevételével is nem a várt eredmény jön, akkor vagy túl jók vagyunk, vagy valami nem kóser odabent. Mindkettőt érdemes kivesézni, hogy miért lehet és aszerint tegyünk a továbbiakban. Már maga az a tény, hogy mérni fogsz befolyásolja az eredményt. Tehát nálam amolyan fordított szerepe van a mérésnek – azt mutatja meg nekem, hogy jól ismerem e magam, tudom, hogy most ez mire elég. Emiatt sok mindent észreveszek még azelőtt, hogy valami látszata lenne.

    Milyen ember lehet az, aki azt mondja hogy a 35 perc nem sokat ér, ha nincs meg a 40 perc. Hát ez borzalom, hogy lehet ilyet mondani egy páciensnek – megáll az eszem. Magatokban higgyetek és bízzatok, másban nem nagyon lehet sajnos….

  28. “Magatokban higgyetek és bízzatok, másban nem nagyon lehet sajnos”

    Nono. Meg a Szuszogóblogban, tenném hozzá sietve és neheztelve.

  29. “Nono. Meg a Szuszogóblogban, tenném hozzá sietve és neheztelve.”

    :)))

    Ez jó Misi, itt lehet tanulni – de az embernek magának kell kiigazodni saját magán. Akkor sokkal kevesebb lesz az ördögi kör és több az angyali kör…..

  30. Csóközööööön! 🙂

    “Vitatkozni, beszélgetni szeretnék és nagyon jó, hogy írjátok a tapasztalatokat, ötleteket, sokat tanulunk belőle.
    Én legalábbis biztosan.”

    Mi is – én legalábbis biztosan. 🙂
    Ha nem lennének a viták, megbeszélések, sosem derülne ki, hogy valamit csak pontatlanul, hiányosan fogalmaztunk meg, vagy valóban hülyeséget gondoltunk. Nálam kötözködősebb némbert pedig még nem hordott a hátán a föld – szóval, nyugi van 🙂

    Még mindig a mérés….igen, ghepard, talán kihagytam a körülményeket. Talán amiatt is méricskél az ember – igazából saját magát szándékozza kitanulmányozni az ember. Mindenféle körülmények közt. Hogy ne ijadjen meg, hanem amikor úgy érzi, hogy…akkor bevillan az a mérés, az eredmény és az időközben kitapasztalt megoldás. Talán azt eredményezi, amit ghepard is írt: már mérnie sem kell, hogy tudja a frankót. Mert ismeri a saját szervezetét mindenféle konstellációban – de ennek nyilván voltak méréses előzményei.

    Jusztina, örülök , hogy “láttalak”. 🙂
    Marika, az a megjegyzése a dokidnak még nekem se megy ki a fejemből. Akiknél voltam, azokról nagyon nem éreztem, hogy én vagyok életük legfontosabb mozzanata – de legalább sem bunkók, sem cinikusak nem voltak.

    ” “Magatokban higgyetek és bízzatok, másban nem nagyon lehet sajnos”

    Nono. Meg a Szuszogóblogban, tenném hozzá sietve és neheztelve. ”
    Számból vetted ki a szókat, Mihály! :)))))))))

    Egyébként, talán eredményként lehet elkönyvelni, hogy eddig a kilépés gondolatára “kocsonyásodtam” – mostanában nem ilyen durva a helyzet – nem az az első gondolatom, hogy kész, hol leszek rosszul , hanem hogy mi a legjobb kivitelezhetőségi megoldás. Ez akkor most jó?

    Most kicsit molyolok, mert a szobában van a régi és a félkész új bútor… a vezetékeket el fogom vagdalni, mert őrület, hogy nem képesek kellő hosszúságúak lenni…meg ilyenek. 🙂

    Legyen sok levegőtök, ne ez a dögmeleg.
    Ölelés. 🙂

  31. Sziasztok

    „Azt vettem észre, a lakásban séták alakalmával is, hogy úgy cca. negyed óra után sikerül felköhögni némi lerakódást. mintha a séta hozná magával”

    Ez úgy van, nekem 200 300 méter után mindig feljön a lerakódás pedig nekem kevés van. Erről jut eszembe van egy ismerősöm aki nem tudott sétálni, vett egy narrátort azzal sétál az udvaron és most már nem kell neki nyákoldót szedni. Én 400-500 métert szoktam sétálni naponta 2 szer, persze korán meg késő este mikor még nincs meleg. Most olvastam hogy kánikulába a levegőben lévő oxigénszint elég sokat csökken, ezért is mi jobban fulladunk.
    puszi mindenkinek és sok oxigént.

  32. válasz bolond lány 2018-08-21 – 9:35 DE.
    Ha kitapasztalod, hogy mikor hogyan mennyi miért stb – akkor nem fogsz megijedni, mert tudod hogy akkor ott kb az volt a várható. Persze sok tapasztalat kell, hogy az érzés a kisujjadban legyen. S aztán egy idő után rájössz, hogy ne úgy legyen (rosszul), hanem amúgy (jobban). Mint írtam, én hosszú évekig mértem minden éjjel a pulzusomat. Még annak is utánajártam, hogy Hold negyedekkor csökken a pulzusunk. Ezt azért nehéz kimutatni, de igaznak találtam. Kb 40 napig folyt a kisérlet, ugyanakkor, ugyanannyit ettem vacsorára és éjjel többször is mértem. És igen, kb 10-12%-al lassabban vert Holdnegyed éjszakáján, mint általában. Én inkább olyan 5-10%-ot állapítottam meg. Tehát mondjuk 50-es pulzusnál (nekem olyan 52-55 éjjel, s még nappal is bőven 60 alatt van a melóban) ez olyan 2-5 ütés percenkénti lassulás.

    Jó irányba mész. Ha jó gondolatmenetekkel indítod a gyaloglást, kimenést stb – akkor jobban is fogod átvészelni. Az így szerzett tapasztalatok fognak a legtöbbet érni, ezek visznek majd előbbre, csak kitartás és türelem. Erre itt van egy drasztikus példa, az állatot nem lehet csak úgy rászedni valamire – mégis nála is működik. Egy orvos bedobott egy patkányt egy félig vízzel telt fémes hordóba. Elkezdett úszkálni, de kimászni lehetetlen volt. Kb 24 órát bírta, aztán kampesz. Kb ennyit bír ki egy patkány. Na most vett egy másikat, de azt 22-23 óra múlva megmentette – betett egy létrát, amin felmászhatott utolsó erejével. Kb egy hónapig etette, dédelgette – ekkorra már felépült az átélt kalandból, de nem felejtett. Most újból bedobta a kegyetlen hordóba – óriási meglepi volt, a patkány barátunk, hogy most már kb 14 napig bírta a strapát. Ez egészen elképesztő eredmény. Ennyit jelent a tapasztalat, bent volt már a fejében, hogy majdcsak jön a létra. Tehát, sok ilyen kis létrát rakj be a fejedbe –az hatalmas erőt kölcsönöz majd.

    VÁLASZ Jusztina 2018-08-21 – 2:08 DU.
    Hát igen, a nagy melegben ugyanazon térfogatban valamivel kevesebb van az oxigénből is, mert kitágulnak a gázok is. Minél melegebb van, annál kevesebb van ugyanakkora helyen. Plusz még ilyenkor az ember teste jobban igyekszik, hogy hűtse magát, ahhoz meg oxigén is kell, így még nehezebb. Ilyenkor ér igazán aranyat a hatásos légzés.

  33. Sziasztok 🙂 Csak kis időre ugrottam most be – sok apró, molyolós dolog van 🙂

    “…vett egy narrátort azzal sétál az udvaron és most már nem kell neki nyákoldót szedni. ”
    Jó ötlet – egy pincemély hang…húúúúú 🙂

    Találtam egy cikket… érdekes dolgok vannak benne…valami ilyesmit tanulgatunk, ugye?

    Ölelés 🙂

  34. Sziasztok!
    “vett egy narrátort azzal sétál az udvaron és most már nem kell neki nyákoldót szedni.”

    Jusztina – nem értem, magnót vett? -vagy mit takar a narrátor? ami segit neki a sétálásban? Valaki magnóról beszél és eltereli a figyelmét? – segitsetek ,mert ezt nem értem ,mert nekem is kellene akkor,sem sétálni nem tudok már rendesen,meg a nyákoldás is megkinoz reggelente.
    Köszi – legyen szép napotok és sok oxigén – ma megint 35 fok lesz, reggel lement a7 km letekerése,de 24 fok volt a teraszon. –

  35. Ez a cikk: https://hogyanmondjamelneked.hu/felelmek/2018/08/21/ha-nyilvesszo-van-a-torkodon-lepj-egy-nagyot-elore vajon tényleg irányt mutat-e? Nem tudom. Talán, egy kicsit. Annyit mond, hogy nem feltétlenül kell engedni a félelemnek, ami igaz, de néha engedni kell, mert óvatosnak is kell lenni. Írja a régi emlékét, amikor sziklás terepen nem mert ugrani – lehet, hogy igaza volt, mert ő gyengébb vagy sutább volt, mint a többiek, jobban tette, hogy segítséget kért.

    Ha hegyes nyílvessző van a torkodon, szerintem NE lépj előre egy nagyot.

    Annyiban segít viszont a cikk, hogy igenis, a félelmeinket meg kell vizsgálni, szembe kell nézni velük és ha indokolatlanok, akkor nem szabad hallgatni rájuk.

  36. válasz bolond lány 2018-08-22 – 7:43 DE.
    “Jó ötlet – egy pincemély hang…húúúúú ”

    Nekem mondjuk nem kell narrátor, magam is irányíthatom magam a hangokkal, légzéssel…

    “Találtam egy cikket… érdekes dolgok vannak benne…valami ilyesmit tanulgatunk, ugye?”

    Hát úgy a nyílvesszővel elég ijesztőnek hangzik, az még akkor is életveszélyes mutatvány, ha tompa a hegye. A félelmeink ellen harcolhatunk anélkül is szerintem.

  37. “Annyiban segít viszont a cikk, hogy igenis, a félelmeinket meg kell vizsgálni, szembe kell nézni velük és ha indokolatlanok, akkor nem szabad hallgatni rájuk.”

    Nyílvessző-próbát tuti nem tartok…szikláról se fogok ugrabugrálni – a többi, a félelmek kezelésének módja használható nekünk is. Mindenkinek más a mumus – nekik az, nekünk ez.
    Irányt – szerintem – mi már meghatároztunk. Azt gondolom, a cikkből ki tudjuk szedni a számunkra hasznos ötleteket, megerősítéseket.

  38. Most írja az újság:

    “a Duna szélsőségesen alacsony vízállása a folyó oxigénszintjére is káros hatással van”

    Ajjaj, már a Duna is fuldoklik. Belefullad magába szegény.

    Vigyázzatok magatokra és folyóitokra!

  39. Sziasztok
    Marika a narrátor kerekes járókeret bevásárlókosárral.
    Nézd meg a Google ban.
    sok oxigént mindenkinek

  40. “a narrátor kerekes járókeret bevásárlókosárral”

    Ez elgépelés, a gurulós járókeret rollátor.

  41. Sziasztok

    Mihály köszönöm a helyesbítést.

    Marika neked orvost kellene cserélned.
    1./ Én már azon is csodálkoztam hogy tehetnek egy tüdőgondozót emeletre ha nincs lift.
    2./ Neked már a körzeti orvos is adhatott volna egy beutalót vérgáz vizsgálatra, ha már a tüdő gyógyászod olyan amilyen.

    Én ismerek olyan beteget akinek a Fev1 42 % és van oxigénpalackja. Nekem a 20 literest Kardiológus írta most a Délpestibe mert csak 10 literesem volt, sőt most Törökbálinton írt a főorvosnő hordozható koncentrátort, csak azzal az a baj hogy 8000 ezerrel megdobja a villanyszámlát, úgyhogy kevesebbet használom mint a palackot.
    Amig nem volt oxigénem én is állandóan fulladtam.
    Hűvösebb időt és oxigén dús levegőt

  42. “Irányt – szerintem – mi már meghatároztunk. Azt gondolom, a cikkből ki tudjuk szedni a számunkra hasznos ötleteket, megerősítéseket.”

    Így van, nekem csak az volt kicsit ijesztő, hogy mintha a mindenáron való megpróbálásra ösztönözne, de lehet, hogy rossz szemüveggel olvastam. 🙂

  43. Sziasztok,

    mit mondjak, a félelem nagyon nagy úr. Parancsol és mi engedelmeskedünk.
    Anno leestem a felemás korlátról, az edzőm, miután meggyőződött, hogy semmim se tört el, újra megcsináltatta velem a gyakorlatot, csak utána mehettem sírdogálni az öltözőbe.
    Biztosan úgy vélitek, hogy szadista volt, de nem. Tudta, ha nem megyek fel a szerre, legközelebb félni fogok és újból leesek.
    A félelem olyan mint a beteljesülő jóslat. Öntudatlanul is rosszul csináljuk a dolgokat és tényleg bekövetkezik a baj.
    Ebben a melegben tényleg nagyon nehéz a mozgás. Nem csak nekünk, de az egészségeseknek is.
    Sokszor nagyon nincs kedvem kimozdulni, de mennem kell, mert Ebentyűnek sétálnia kell.
    Mi most átfordultunk. Éjszaka a nagy barangolások ideje. 10-11 órára már lehűl a levegő és a házak között vannak olyan helyek, ahol fúj a szél. Gondolom, a csatornahatás érvényesül.
    Amikor napközben kell menni, bizony előfordul, hogy elfogy a levegőm. Számomra az vált be, hogy lassan, mélyeket lélegzek. Változó, hogy milyen gyorsan, de eddig mindig sikerült úrrá lennem a problémán.
    Vigyázzatok magatokra!

  44. “…nekem csak az volt kicsit ijesztő, hogy mintha a mindenáron való megpróbálásra ösztönözne, de lehet, hogy rossz szemüveggel olvastam. 🙂”

    Szerintem semmi baj a szemüvegeddel – jól áll 🙂 🙂

    Ösztönöz. Úgy érzem, nem mindenáron, inkább annyira, amennyire mi képesnek érezzük magunkat. Hogy később ne a gyávaságunk miatt fájjon a fejünk (hanem mert esetleg fejre estünk a nagy megvalósítás közben – de ettől nem félek, már kiskoromban megtörtént 😀 ).
    Hiszen, azt is mondta, hogy döntsük el – megtesszük, vagy sem – de később is a döntésünkhöz tartsuk magunkat, a megítélésben is, a vállalásában is.
    Csak az ilyen t*k*részősökkel nem számolt, mint amilyen én is vagyok…. 🙂

    Marika – igazat kell adnom Jusztinának. Neked rosszabb a helyzeted az enyémnél, ami a dokikat illeti…

    Ölelés 🙂

  45. ” leestem a felemás korlátról, az edzőm, miután meggyőződött, hogy semmim se tört el, újra megcsináltatta velem a gyakorlatot”

    Igen, a sziklamászóknál is az a mondás járja, hogy esés után mászni kell. Én inkább ott intéztem a pottyanásokat. 🙂

    “A félelem olyan mint a beteljesülő jóslat. Öntudatlanul is rosszul csináljuk a dolgokat”

    Meg tüdőbetegen nem is kell csinálni semmit ügyetlenül, a félelem önmagában fel tudja vinni a pulzust és ha hagyjuk, akkor kiüt.

    “Én már azon is csodálkoztam hogy tehetnek egy tüdőgondozót emeletre ha nincs lift.”

    Ez mekkora szadizmus…

    “Marika neked orvost kellene cserélned.”

    Szerintem ha elcseréled egy jobb szobabiciklire, már jól jársz.

  46. Sziasztok, jóóóó reggelt mindenkinek! 🙂

    Tegnap volt megint a nagy csavargások napja – sokat mentünk, és kegyetlenül jólesett. Nem fulladtam, nem volt para, az idő épp olyan volt, amilyet ilyen helyzetekre álmodik magának az ember. Fújt egy kis szellő, nem volt hőség, de kellemes melegen sütött a nap, szakaszonként megálltunk, mert dolog volt, és így egészen más érzés volt megállni, mint amikor már muszáj.
    A kedvem is szuper volt, az meg ezek szerint nagyon kell, mert egy pillanatig nem morfondíroztam azon, hogy jaj, mi lesz…. 🙂
    Az előző nap viszont …jaj, na azt nem ajánlgatnám senkinek.
    Se levegő, se erő, se menés, …..alig vártam, hogy vége legyen. Nektek is vannak ilyen napjaitok? Mintha se fújás nem lett volna, de legalább is a félmarathont lefuttatták volna velem.

    Most azért némi idegeskedés mégis van kicsit, mert lejár a 3 hónapos próbaidő a cserefújóval és menni kell megint kontrollra. Nem tudom, ti hogy csináljátok, hogy évekig ugyanolyan eredményt produkáltok.

    Zsuzsa, azzal a félelemmel kapcsolatban valóban úgy működik. Valószínűleg azért nyektet minket is itten az ofőnk, hogy újra menjünk akkor is, ha beleszaladtunk valami sikertelenségbe. 😉

    A lakásban már a szépítgetéses fázisnál tartunk. 😀 Jól elvacakoltunk vele – de megérte. Úgyhogy, most azért lesz kis futkosás ide-oda, lehajolgatás, bepakolgatás, meg ami ezzel jár.

    Marika, voltál orvosnál?

    Azé’ hiányolom ám a többieket is…! 🙂

    Ölelés 🙂

  47. Na elszokott a hosszu levelem 🙁 Varok egy picit es ha nem jelenik meg…majd ujra irom…addig is kivanok mindenkinek szep napot es sok oxigent….udv Nektek!

  48. “Valószínűleg azért nyektet minket is itten az ofőnk, hogy újra menjünk akkor is, ha beleszaladtunk valami sikertelenségbe. ”

    Még hogy nyektet. Nyilván azt akartad írni, hogy “végtelen jóságában bölcs és hasznos tanácsok tömegével halmoz el”, csak zavarodban nem találtad a megfelelő kifejezést.

    És pontosítanék. Nem “menjünk akkor is”, hanem “akkor menjünk csak igazán”.

  49. Sziasztok Mindenki!
    “Marika, voltál orvosnál’
    Igen voltam, rövid leszek,mert nem a legjobban érzem magam.Nemaz én dokim volt,hanem a másik. Alig birtam felmászni, mindjárt fujtam 27-et, lecserélte a gyogyszereimet, Symbiccort, aztán –Bretatist adott,meg nyákoldónakErdomedot, lényeg,hogy most küzdök az uj gyogyszerekkel,mert a három együtt ujként kemény a többi betegségemhez kapott gyógyszerekkel. –
    Bizakodom,hogy jobb lesz,Mihály a kerékpárom igy megmaradt, de ez már a harmadik és még csak egy éves,de lecserélődött most magátol a dokinőm biztos szabin volt,nem tudom.
    Ki szedi a Symbicort, valamelyikötök már irt róla,ha jól emlékszem,irjatok róla,hogy kinek milyen mellékhatása jelentkezett,vagy jobb lett -e.?
    Üdv mindenkinek, vigyázzatok magatokra, jó levegőt !!!! Tekerni azért tekerek ám, ennek a dokinőnek nagyon jó véleménye van a tekerésről – illetve a hatásáról.

  50. Meg kell mondanom nekem nincs baj a tüdőmmel, véletlenül keveredtem az oldalra, de a tisztelt bloggazda olyan elragadó stilusban, bájos humorral ír, hogy egyszerűen itt ragadtam. Gratulálok!

  51. Szep estet kivanok Mindenkinek ! Bohoka lany neked irtam es elszokott….Rajottem azert a horror szamert nem Te vagy a hibas, ezen ne agyalj,lesz meg jo ne busuly….Az aki gyakrabban fullad+ kohog + farad azt jelenti hogy az alapgyogyszer mar keves es surgosen ki kell cserelni….Nallam is megtortent a csere kivette a dr-no a Spirivat 18 microgram es adott Ultibro 85 microgramot . En is juniusba voltam es 45% volt a fuvasom…de eletemben ennyi Ventolint nem hasznaltam ( napi 2-3 szor kellett fujjak) De ez az uj gyogyszer mar sokkal jobb….Sokat gondolok rad es erzem a lelkivilagodat !
    Megoldottam a torok-rezegtetest is,egy gyogyszeres dobozt kifurtam es szivoszalat tettem bele ,felontottem vizzel…tenyleg mukodik,nagyon jol felhozza a letapadt nyakot,mindegyre fujkalok es sokat segit ….Marika erdemes kiprobalni….Nem merek tobbet irni mert szokik (valami van ezzel a geppel) Krisztikem aprilistol hallgatsz,kerlek jelentkezz….Mindenkit szeretettel udvozlok es vigyazzatok magatokra…ja es azt olvastam hogy ha valaki nagyon fullad ,20 percenkenket fujjon be Ventolinnal es hivja a mentoket….majd megkeresem es megirom hogy honnan ez az info….Legyetek jol es jok…puszika Mindenkinek es irjatok tobbet,nagy a csend a Forumon!!!!

  52. válasz Eva 2018-08-31 – 6:31 DU.
    “Megoldottam a torok-rezegtetest is,egy gyogyszeres dobozt kifurtam es szivoszalat tettem bele ,felontottem vizzel…tenyleg mukodik,nagyon jol felhozza a letapadt nyakot,mindegyre fujkalok es sokat segit ….”

    Igen ez is működik, valamikor régen én is próbálkoztam ezzel, de túl hangos és nincs is mindig úgymond kéznél. Például még hatásossabb, ha pontosan a torokban fortyol a víz – az ember saját nyála – na ezt rengeteget csináltam, míg nem fedeztem fel magamnak a torokhangot. Azzal úgymond gurgulázva lehet rezegtetni ezerrel, no meg a saját nyál ütögeti is a torkot, meg tartalmaz hasznos anyagokat. Ettől még jobb a mély torokhang, ez a kedvencem. De nagyon hatásos lehet az is, ha torokra erősíti az ember valahogy a fülhallgatót és nagyon hangos (s így nagyon rezgő) zenét vagy egyebet ereszt belé. De vannak erre a célra külön hangok is a neten, például macskadörömbölés is jó lehet, az kb olyan mint az én torokhangom, csak jóval magasabb a hang (mivel a macska sokkal kisebb)….

  53. Sziasztok, tegnap akartam írni, de az az érfelmetélőshülyesötéthangulatú idő volt. Pakolásztam, válogattam egész nap – el is fáradtam tisztességgel estére.

    Évám, nekem is volt egy időben olyan, hogy minden és bármi elszállt amit írtam. Bárhová és bármikor. Nagyon bosszantó tud lenni, mert nincs mindig kedve az embernek újra írni ugyanazt, az időről nem is beszélve. Akkor jó sokáig azt csináltam, hogy megnyitottam egy dokumentumot, beleírtam amit akartam, aztán csak bemásoltam a címzetti helyre. Bevallom, mostanában nem így teszek, de nincs is baj a gépemmel (kop-kop), és a nettel sem olyan sűrűn.

    Ma jobb lesz már az idő – vicces, de jó volt, hogy kissé lehűlt, a szél és eső viszont nem hiányzott. Kezdődik a “hogyan szokjunk hozzá a hűvösebb, torokkaparászós levegőhöz?” c. fejezet.

    Jövő héten megyek megint kontrollra, letelik az a 3 hónapos próbaidő ezzel az új gyógyszerkombóval…
    Nem tudom, csak én vagyok-e ilyen elfuserált…de nekem a hatóidejével több bajom van, mint a hatásfokával.

    Úgy néz ki, a macsekok végképp becókmókoltak hozzánk – imádom is őket. A kicsi már engedi magát dögönyözni – olyankor úgy csinál, mint aki felforrt. 🙂

    Marika, várom a jelentkezésedet – hogy alakulsz az új gyógyszerrel? Az a fúvóka használ?
    És persze a többieket is – Zsolt1-2, Zsuzsa, Kata, Ági…és valahány név a naptárban… 🙂

    Ma is dolgos nap lesz – ezt jobban szeretem, mint a sipárgós-picsogóst 😉 🙂
    Igaz, néha köhögök ezerrel…de olyankor megállok….

    Ölelés mindenkinek! 🙂

  54. Sziasztok! 🙂
    Tegnap voltam a 3 hónap utáni kontrollon – nem vált be az Airflusol, kaptam helyette azt, amit Marika is – Symbicort. És köptetőt, hogy ne kelljen annyit krehácsolni a békéért.
    Marika, hogy vált be ez az új fúvóka ?
    Nem tudom, elmondták-e neked amikor lecserélték, hogy érdekesen működik ez a cucc (Symbicor): nem kell szigorúan ragaszkodni a 2×2 puffhoz, hanem menet közben is szabad fújni – lényeg, hogy a 4×2 fújást ne lépd túl. De, ha úgy érzed, hogy elég, egy puffot is fújhatsz félidőben pl. Azt mondta a főorvosnő, hogy ha tudom, hogy valami nagyobb szuszt követelő dolgot csinálok, előtte nyugodtan fújjak. A hatóanyagai közt van valami,ami nem csak hosszabb távon jelentkezik, hanem az átmeneti időszakot kivédi egy gyorsan ható összetevővel.
    A Berodual maradt, mert még mindig úgy érzem, segített, amikor kellett. (Mint a Terus néni 😀 )

    Éva – eszembe jutottál, mert a múltkori 26% után 32%-ot fújtam, aztán kaptam 2 puffot ebből az újból, negyed óra múlva 34% lett. Még mindig rosszabb, mint amikor gyógyszer nélkül, az első vizsgálaton fújtam a 36-ot….de most ez van.

    Némely fontos tényező viszont javult, és a főorvosnő azt mondta, alapvetően az a fontos, hogyan érzem magam.

    Egyébként a szokásos kis idegbaj megvolt a vizsgálat előtt, A kórháznál derült ki, hogy többet kell sétálni, és lement egyszuszra, nem kellett megállni, nem volt dili.

    A gyaloglásaimat csinálom, légzőgyakorlatokat is – a súlyzókat sem zártam el. Azt hiszem, hogy amiben javulás mutatkozik, az annak is köszönhető, hogy az itteni eszmecsere tapasztalatait hasznosítjuk.

    Ma délután csavarogni megyek a barátnőmmel. 🙂
    Jelentkezzetek! Hiányoztok! 🙂

    Ölelés 🙂

  55. “a múltkori 26% után 32%-ot fújtam, aztán kaptam 2 puffot ebből az újból, negyed óra múlva 34% lett”

    De jó, hogy túl vagy a múltkori rossz mérés okozta sokkon.

    “…34% lett. Még mindig rosszabb, mint amikor gyógyszer nélkül, az első vizsgálaton fújtam a 36-ot”

    Elmondanám ismét, mert nagyon fontos: ezek az eredmények 2%-nál bőven többet tudnak ingadozni napról napra idegállapot, időjárás, fizikai állapot, meg a minden függvényében. Aki ilyenekből következtetéseket von le, az vagy áltatja magát (ha jó az eredmény), vagy kínozza magát (ha rossz).

    A te mostani eseted a legjobb példa erre: a múltkor sokkal rosszabbat, 26%-ot fújtál az előzőnél, nagyon kétségbeestél és a fizikai teljesítőképességed az ijedtségtől tartósan és erősen lecsökkent; most az volt az ítélet, hogy nem vált be az új gyógyszer, mégis jobbat fújtál. Egy minimális kis kezdődő megfázás vagy fokozott aggodalom miatt fújhattál volna megint rosszat. Vagy még 3%-kal jobbat, ha azt dobja a gép.

    NAGYON ingadoznak ezek, ne essünk könnyen kétségbe, kéremszépen. Szorongani rossz, értve vagyok?

    Azért ismételgetem ezt ennyiszer, hogy inkább ettől idegeskedjetek, ne a rosszul értelmezett statisztikától. Végtelen jóságomban házhoz szállítom nektek az idegességet, nem kell magatoknak fáradságos munkával beszerezni.

  56. “Elmondanám ismét, mert nagyon fontos: ezek az eredmények 2%-nál bőven többet tudnak ingadozni napról napra idegállapot, időjárás, fizikai állapot, meg a minden függvényében.”

    A tudnivalók megosztása és a pudingpróba együtt kell hogy működjön. Milliószor bele kell rágni a tudatomba (nem tudom, a többiek is így működnek-e), aztán megtapasztalni, majd újra jöhet a szájbarágás…és egyszer csak meglesz az a konzekvencia. 🙂

    “Szorongani rossz, értve vagyok?”

    Hát má’ hogy a viharba ne! 🙂 Tegye fel a kezét az, aki ezzel vitába akarna szállni! 😀

    “De jó, hogy túl vagy a múltkori rossz mérés okozta sokkon.”

    Nem tudom, mi lett volna, ha ez is vagy pocsék, vagy pocsékabb a múltkorinál…így fogtam, hogy a múltkori pocsék után lehet jobb, és ha egyszer kicsit rosszabb lesz, akkor remélhetőleg nem dőlök kardomba, mert utána újra felfelé vezet az út. 🙂

  57. “A tudnivalók megosztása és a pudingpróba együtt kell hogy működjön. Milliószor bele kell rágni a tudatomba (nem tudom, a többiek is így működnek-e), aztán megtapasztalni, majd újra jöhet a szájbarágás…és egyszer csak meglesz az a konzekvencia.”

    Statisztikai adatok értelmezése mindig nehéz, mert sokszor ellentmondanak a várakozásainknak, a hétköznapi szemléletünknek – de olyankor aztán, amikor az egészségünkről van szó, hát akkor különösen nehéz higgadtnak maradni, majdnem lehetetlen.

    Ha valami kütyü folyamatosan mérné pl. a FEV1 értékünket és felrajzolná szépen a görbét, akkor világos lenne, hogy ingadozik az összevissza akkor is, amikor nem történt semmi jelentős esemény és nem is érzünk semmi rosszat; ilyenkor békésen bólogatnánk, hogy “ja igen, ha tegnap mérte volna az orvos, falnak megyek az idegtől, ha tegnapelőtt mérte volna, akkor meg pezsgőt bontok”.

    De nincs ilyen kütyü, nincs felrajzolt görbe. Néha van egy-egy mért pont, amit gondolatban összekötünk az előző eredménnyel. Ha most 5%-kal rosszabb az érték, akkor elkezdünk számolni: 3 hónap múlva már 10% lesz a romlás, hat hónap múlva már 15%… nem tudna adni valaki egy ásót, hogy elássam magam?

    Annyi történetet elmeséltünk itt egymásnak szorongásról, kétségbeesésről, a szorongás okozta fulladásról… harcolni akarok ellene és ez az egyik front. Az ingadozó számok okozta kétségbeesés.

  58. bolond lány 2018-09-11 – 9:57 DE.
    szerintem az volna a jobb mérés, amit magad mérsz magadnak otthon, nyugisan, nem stresszelve. Elmenni orvoshoz, várni, izgulni stb stb – ez mind nagyon befolyásolja és aztán az eredménytől megintcsak stresszes lehet az ember. Fontos az, hogy hogy érzed magad otthon a hétköznapjaidban. Ilyen méréseknél nagy a szórás, mint Misi is említi. Bőven a 2% felett, de lehet bőven 10% felett is. Vedd például azt, hogy jól érzed magad, de rosszat mérnek – na akkor a mérés után máris rosszul fogod magad érezni, pláne ha a doki mondja is, hogy hát ezt mértük. Ez nagyon sokszor megesik.

  59. “szerintem az volna a jobb mérés, amit magad mérsz magadnak otthon, nyugisan, nem stresszelve. Elmenni orvoshoz, várni, izgulni stb stb – ez mind nagyon befolyásolja és aztán az eredménytől megintcsak stresszes lehet az ember”

    Igen, meg magától a mérési eredmény ingadozásától is, hajlamosak vagyunk csak az utolsó értéket és az utolsó kettő közötti különbséget figyelni és arra rápörögni. Az segítene, ha tényleg látna az ember egy szép hosszú görbét, ami folyton le-föl ingadozik, akkor talán legbelül is belenyugodnánk, hogy hát igen, ez ilyen, folyton leng ide-oda.

  60. Nahattt,bravooo te Bohoka Lány!!!:) Ügyes vagy de nagyon,örvendek Neked!!! Tudtam ,éreztem ! Tudod te azt h túl finom lelkű és maximalista vagy,innen erednek a bajok,problemak( biztos vizjegy vagy; hal,rák,skorpió) Az életben mindenkinek ki van mérve egy “horror” nekünk ez jutott ! Ez így működik! Tudom ajánlani: a gorcseidet írd ki magadból egy fuzetbe és ne olvasd vissza..
    .Az írásban mágia működik !!! A másik jó tanács ,dicsérd sokat magad ( figyeld azt H mi mindent tudsz elintézni egy nap és dicserd is meg magad,ez nagyon fontos) A harmadik tanács : kell tudni H az életben “2 életünk van” Küszöbön belüli világ+ küszöbön kívüli világ …no ez nagyon fontos! Figyeld H Rita jól érzi magát a legjobban …alakuljon magad után és minden kényszert zárja ki az eletedbol ! Az én kedvenc szlogenem;Azt csinálok amit akarok és ami zavar nem létezik…tehát sokat kenyeztesd és dicserd magad ! Működik! Én is parazok de rájöttem H ha ki kell menni mindig beiktatok egy kis ajándékot magamnak(nekem a természet a mindenem( faoleles,galambok etetése,séta egyben energiát veszel fel+ jó levegőt,szerelmes lettem egy kis rokaba és ez kölcsönös stb…) Tehát kicseleztem így azt a hitvány párat ! Rita nagyon de nagyon boldog vagyok,örvendek H megirtad a jobbulasodat és tudom hogy ennél még jobbak az eredményeid! Most elnézést kérek mindenkitől a mobilon írok és ahogy elküldöm azonnal átvált az írásom.
    Ez is beteg+ a gépem is

    Puszilom mindenkit és írjatok mert túl nagy a csend a Fórumon+ hiányoztok Mindenki!!!!! Legyen csodás a napotok!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.