A MI KIS FÓRUMUNK

Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.

Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.

Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.

933 hozzászólás a(z) “A MI KIS FÓRUMUNK” bejegyzéshez

  1. válasz Nemes Mihály 2018-07-27 – 11:48 DE.

    Igen, lehet benne duplacsavar, de ezzel a pozitív taktikával átírod a negatívat és ha jól csinálod, akkor rohamosan a negatív ereje csökkenni fog – majd teljesen el is vész.

    Az úgy van rendjén, ami benned van, azt ki kell adni – mert akkor meg belülről emészt fel. Meg kell látni a hasznosat is a haszontalanban – akkor már nem tör sok borsot az orrunk alá.

    Igen, nem elnyomni kell a szorongást, hanem feloldani, kitessékelni magunkból. Ha megint jön, akkor hagyni szépen hogy jöjjön – de hagyni kell azt is, hogy menjen csak a másik úton kifelé. Nem bent futkoztatni körbe körbe. Hát ez lehet nem fog tényleg gyorsan menni, de lehet edzeni és edződni – az élet már csak ilyen.

  2. válasz Eva 2018-07-27 – 12:15 DU.

    “ghepard…koszontelek…Ertekes ember vagy,de kicsit erthetetlen….ha leirnad lepesrol-lepesre mit hogyan kell csinalni nagyon sokunkon segittenel…koszonom es udv Neked.”

    Hát azt elhiszem. Nagyon nehéz megérteni olyasmit, amit nem élsz át, nem érzed a hatást stb. No meg nehéz elhinni is. Leírni is nehéz, már sok helyen és itt is a mi kis fórumunkban is leírtam kb. Már hosszú évekkel ezelőtt (2003-ban) vettem észre, hogy a sok kicsi mozgás (vibráció) helyettesítheti a nagy erőt és kitartást igénylő mozgásokat edzéseket. Azóta ezen a vonalon próbálkozgatok a vibrációs légzéssel és mindenféle vibrációs mozgásokkal – még a kajálásnál, emésztésnél és a felszívódásnál is. Így sokkal de sokkal kevesebb energiaveszteséggel elérhető ugyanaz (van olyan érzésem, hogy még sokkal több is), mint a kemény fizikai edzéssel. Ezel értem el például azt is, hogy 66 éves fejjel képes vagyok egyetlen belégzéssel (két kilégzés között) lemenni 215 lépést. A gerellyel például az a célom, hogy egyszer elérjem az országos csúcs 4-szeresét korosztályomban. Haladok felé, méghozzá gyakorlatilag kemény edzés nélkül, szinte relax módban. Ezeknél a mozgásoknál a cél az, hogy egyre ksiebb kilengésekkel és egyre gyorsabban tudjam művelni, ez érvényes a légzésre is. Tehát lésről lépésre, nekem se ment minden egyhamar, de már 14 év kisérletezés és edzés van mögöttem és még mindig az az érzésem, hogy az út elején vagyok….

  3. válasz bolond lány 2018-07-30 – 6:15 DE.

    “Ghepard, három kislány unoka…nem csodálnám, ha kocsonyásodna a lábad ”

    Mikor a kettő kicsi volt akkor pár éves korukig sokat játszadoztam velük, mikor nálunk voltak, de most már nagyok, elvannak maguk is. Majd ha ez a harmadik fog tudni járni, akkor majd lehet fogok ezzela csöppséggel is játszadozni – mert a picik nagyon szeretnek minden mozgást, a nagyok már nem annyira,

    A rossz érzéseket, gondolatokat ít kell írni jobbakkal. Ha meg mikor a felszínre tévednek, akkor csak hagyni kell hogy tovaszálljanak és akkor tovaszállnak.

    “Azt hiszem, a “retye-petyére” születni kell – nekem sem sikerül semmiféle rezegtetést csinálnom.”

    Nem kell rá születni, én se születtem rá, 51 éves voltam, mikor egész véletlenül elkezdtem, mint írtam is.

  4. Jól vagyok csak most úgy döntöttem nem foglalkozom a nyavalyámmal. Minden mással próbálom elterelni a figyelmemet és úgy érzem jobban is vagyok.

    „Jusztina, te hogy birkózol meg a meleggel?”

    Gratulálok a kis unokádhoz
    A lakásba hűvöset csinálok és nem megyek ki csak hajnalba meg késő este. Időnként majd jelentkezem.
    hűs oxigéndús levegőt mindenkinek.

    1. “Minden mással próbálom elterelni a figyelmemet és úgy érzem jobban is vagyok.”

      Jól teszed és sok sikert – de azért látogass meg néha minket. 🙂

      Megint ez jön elő: a lelki ügyek, a jó dolgokra való fókuszálás…

  5. Olvasónapló.

    A jelentudatosságról (mindfulness) olvasom:

    “…aki figyelmét tudatosan a jelen pillanat élményeire fordítja… és ezt úgy teszi, hogy ezeket nem címkézi jónak-rossznak, hanem inkább nyitottan és kíváncsian megfigyeli. Ez a tapasztalatok szerint a fájdalom és a kellemetlen gondolatok jobb elfogadásával és egyben jobb elviselésével jár…

    Kiemelendő, hogy az ilyen elfogadás nem passzív beletörődést jelent. Ellenkezőleg: jobb problémamegoldással társul, mert lehetővé teszi, hogy elkerüljük az impulzív (vagyis azonnali) cselekvést.” (Kökönyei Gyöngyi: Titokzatos testi tüneteink)

    Ez tetszik. Ilyesmiket érzek és ismételgetek a pánikkal és a szorongással kapcsolatban, ahol az azonnali cselekvés sokszor a nem cselekvés: elbújunk azon helyzetek elől, ahol fellép a pánik

    ————-

    “A rossz érzéseket, gondolatokat át kell írni jobbakkal. Ha meg mikor a felszínre tévednek, akkor csak hagyni kell hogy tovaszálljanak és akkor tovaszállnak.”

    Igen, nagyon így van. Csak tudni kell azt is, hogy sokáig vissza-vissza térnek, pláne beteg embernél, de ha ügyesek vagyunk, akkor azért gyengülnek.

  6. válasz Nemes Mihály 2018-07-31 – 11:23 DE.

    Mint írtam, én is szentségül féltem a sötétben. Voltak rossz emlékeim a múltból. Mivel gyakorlatilag nem hallok születésem óta, a sötétben egész borzalom volt lenni. A látásra nem tudtam támaszkodni, hallásra meg végképp – tehát szinte nem tudtam hol vagyok, merre menjek, semmi hang, szinte semmi látás -borzalom és a félelem előjött a sötéttel. Aztán 1999-ben kezdtem halászni járni az egyik haverommal este és éjjelre is sokszor kint maradtunk. Vele cseppet se féltem, mert tudtam, hogy jól hall. Annyi mindent mondott, hogy hall és tudja mi hol van, jön e valaki, valami stb. Még a madarak repülését is hallani a sötét csendben. Szinte napról napra távozott belőlem a félelem. Egyrészt azért is, mert rendkívüli módom élesedett a sötétbeli látásom (mivel rengeteget voltam azóta sötétben) – ezt aztán még fokoztam is azzal, hogy reggel sehol nem gyújtok villanyt (fél 4-kor kelek az első vonatra, persze akkor még 5-kor). Továbbá edzettem azt is, hogy sokszor csukott szemekkel járkáltam, tevékenykedtem – még a bicajon is tekertem csukott szemekkel. Továbbra se hallok jobban, de a látásom sötétben kimagasló és a szagokból is már sokat meg tudok állapítani – ezek az érzelmek eddig el voltak fojtva bennem. Na ez odáig vezetett, hogy semmi félelmem nincs a sötétben – mert nagyon sokat vagyok benne.

    “Igen, nagyon így van. Csak tudni kell azt is, hogy sokáig vissza-vissza térnek, pláne beteg embernél, de ha ügyesek vagyunk, akkor azért gyengülnek.”

    Hát igen. No de ezért van az ismétlés – ami a tudás anyja, vagy hogy mondják. Ha sokat, nagyon sokat ismételsz valamit, akkor megatnulod előbb utóbb a lehető legjobban.

  7. Sziasztok Mindenki! – csak röviden bejelentkezem, szenvedek piszkosul a melegtől, nincs levegőm – de gondolom ez nem ujság.Üdvözletem az uj Osztálytársaknak, olvassatok bennünket, irjatok ti is, tanuljunk egymás bajából,tapasztalatából, ez a segitség van nekünk.
    Szokásos reggeli 7 km- t letekerem, du. még ráteszek 3 km-t, séta az nem nagyon van ebben a száz fokban,lézengek mint az a bizonyos.Fizikai munka az nem megy most szinte semmi, tegnap azért kimostam – gép persze – terigettem, ma felmostam az előszobát,holnap a terasz van betervezve – piszok nehéz most minden.Várom,hogy szünjön ez a nyomi,párás,meleg idő, nem frissül fel egyáltalán éjjel 28 fok van a lakásban, a ventillátort nem birom, Van egy hütő-fütőnek hivom mobil kis klima azt használom,de már azt sem érzem,hogy hütene,pedig jég van benne.
    Légzőgyakorlat az megy mert nem szabad elhagyni,két fajtát is végzek délelőtt,olvaslak benneteket. Lányok jelentkezzetek, Rita babázz ezerrel,mert olyan gyorsan felnőnek, az én egyik leányzó unokám 30 éves most volt ő van németbe, a másik mellettem illetve szemben laknak velünk,de az én leányom születése óta szinte ő 11 éves, de olyan gyorsan elszalad vele az idő,hogy mindjárt megöregszik az ember mellettük.
    Depi is van nálam, meg pánik is, de nem részletezem el kell terelni a figyelmem,csak szuszom lenne, nem jön vissza a levegőm, na meg a nyákoldás is szimpi nagyon, már háromkor hajnalban kezdem a melót vele.
    Vigyázzatok magatokra,majd csak enyhül az idő és jobban idefutunk a géphez ,futó csiga tempóban.
    üdv. mindenkinek legyen sok-sok jó levegőtök, aki pihenni megy pihenjen, akinek meg szusz hiánya van,az gyorsan pótlódjék.

  8. Sziasztok, úgy látom, ciánoztak…vagy csak a meleg elől bujdokol mindenki?

    Lassan egy éve tatarozunk, felújítunk – eljutottunk a bútorgyártás utolsó fázisába…halálra fogom unni magam , ha kész lesz.
    Mit csináltok ebben a melegben? (Azon túl, hogy tátogtok, mint a partra vetett halacska…)

    Na, képzeljétek: nagyon sokáig nem mozdultam ki, mert Jusztinához hasonlóan azt gondoltam, semmi kötelező, semmi olyan, ami frusztrál, ami kényelmetlen, ami idegesít, ami para. Azt mondtam magamnak – kimész öreglány, amikor már a fene esz meg azért, hogy kimehess. Persze, gyalogoltam, addig is, meg súlyzó, meg pihegés is, és minden este kert, macsekok abajgatása, friss hűvös levegő..tegnap viszont, alig a fújás után ácsorgok kint és papucsban, az itthoni elegánsban (na jó, már nem volt túl világos kint), mondtam a páromnak, hogy séta…a szépséghibája, hogy velem jött (ami nem baj, csak nem verhetem a mellem, hogy egyedül ), körbe sétáltunk egy tömbnyi területet. Lemértem utána a tablet útvonal-tervezőjében – 650 m séta volt. Ha kicsit még várok, hogy a fújás jobban hasson, talán még több is belefért volna, de akkor jött rám a mehetnék, és végül is, egész napos jövés-menés után. Nem volt para, csak egy pici úgy 4-500 m-nél. Egyedül is elindultam volna, és tuti, hogy egyedül is megcsinálom.
    Ezért is írom le. Magamtól indultam el, így para nélkül sikerült (nem volt elvárás, kötelező semmi). Viszont, a 4-500. méternél a torkomig sikerült egy kis köhögni valót felhozni. Na, az kissé karistol, ezért köhögtet, a köhögés a levegőt is visszaveszi, így elő kellett szedni a tudományt. És a dacot…juszt se a 8. szomszéd háza előtt fogok megdögleni! 🙂
    Azt hiszem, első körben a következő okozta: eszembe jutott, hogy nem hoztam (rövid sétát terveztem)a Berodualt. Ez elindította, hogy naná, akkor tuti kéne….ettől gyomorszájon vágott valami, és elkezdtem kicsit szaporábban tutulni levegő után. (ezt a Beroduál-gondolatot viszont az gerjesztette, hogy addigra már azért nehezebben jött a levegő a gyaloglástól is – nem túl vánszorgós, de kényelmes tempót diktáltam). És nem csak ez (ezt aláhúznám, ha tudnám) – hanem némi fáradtság-érzés. Hogy juj, még odáig el kéne menni, mi van, ha nem sikerül? Kissé összetett, de ezek voltak. Pár méter után ez rendeződött, de bevallom, örültem, amikor hazaértünk. (Talán ezért , akkor jó volt, hogy a párom is ott volt – a lehetősége megvolt annak, hogy szóljak neki: nem ok minden).
    Kis pihi után viszont akár mentem volna még egy kört….azt nem tudom, sikerült volna-e lejárni, de a kedvem megvolt hozzá.
    Azt vettem észre, a lakásban séták alakalmával is, hogy úgy cca. negyed óra után sikerül felköhögni némi lerakódást..mintha a séta hozná magával. Ücsörgés közben nem érzek felköhögési ingerenciát.

    Örülnék nektek, ha bejelentkeznétek, legalább hogy megölelhessem 🙂
    Ölelés 🙂

  9. Csak azért ugrok be, hogy megölelgesselek benneteket 😘 ígérem, nemsokára lesz beszámoló a szanatóriumról is, mégha késve is.

  10. “És a dacot…juszt se a 8. szomszéd háza előtt fogok megdögleni! Azt hiszem, első körben a következő okozta: eszembe jutott, hogy nem hoztam (rövid sétát terveztem)a Berodualt. Ez elindította, hogy naná, akkor tuti kéne….ettől gyomorszájon vágott valami, és elkezdtem kicsit szaporábban tutulni levegő után.”

    Örülök, hogy jól sikerült a séta. Meg a küzdelemnek is, amit megnyertél.

    Milyen kétélűek ezek a fegyverek; amikor olyan nagyon kapaszkodunk abba, hogy a gyógyszer segít, annyira, hogy már el sem merünk indulni nélküle…

    De most el mertél. És kiderült, hogy nem annyira kell.

    Jó meccs volt, szerintem. Nekem tetszett. 🙂

  11. válasz bolond lány 2018-08-16 – 10:47 DE.

    Mondjuk nekem nem tesz be a nagy meleg (egyik tesztem se csökkent a nagy melegek miatt), de a feleségem mostanában nagyon ki van a meleg miatt – ugyanis a múlt hét elején tönkrement a 12-13 éves klíma. Milyen érdekes, pont azon a napon, melyen a szerelő kezdte a szabadságát s csak 18.-a után jöhet megnézni mi a baj, vagy kicserélni.

    Ilyen dolgokat értékelni tudok, amit tettél. Mindig igyekezni kell, hogy valahogy próbálkozzunk jobbá tenni a testünket – ilyen és ehhez hasonló kiruccanásokkal is. Ez majd segít leküzdeni a félelmet is. Több ilyen tapasztalat oldani fogja a félelmet és hinni fogsz magadban jobban, ez az ún angyali kör (most találtam ki ezt a szókombinációt) – s idővel menni fog az is, ami ma még nem. Türelem és kitartás. Érdekes lehet olyan ötlet is ilyenkor (nincs nálad a cucc, bogyó) – arra fogsz gondolni, hogy az előbb bevetted, de úgy isteniagazából elhiteted magaddal (átmész magadban mint egy film, hogy pontosan hogy vetted be stb). Ha ez sikerül, akkor a test kb úgy fog reagálni, mintha tényleg bevetted volna.

    Sikerült volna a kis pihenés után is. Persze, már az hogy gyalogolsz megnöveli a légzésed s emiatt bizonyos idő után egy kis köhécseléssel tisztábbá akarja tenni a test a járatokat.

    Kitartást a továbbiakhoz.

  12. “Több ilyen tapasztalat oldani fogja a félelmet és hinni fogsz magadban jobban, ez az ún angyali kör”

    Szerintem is így van és hozzáteszem (mert nekem muszáj mindig hozzátenni valamit), hogy sok-sok ilyen tapasztalat kell a félelem oldásához. Sok nem erőlködős, de a szorongással találkozós élmény. Nem nagy győzelmek kellenek, bár azok sem jönnek rosszul, hanem sok kicsi.

    “Érdekes lehet olyan ötlet is ilyenkor (nincs nálad a cucc, bogyó) – arra fogsz gondolni, hogy az előbb bevetted, de úgy istenigazából elhiteted magaddal (átmész magadban mint egy film, hogy pontosan hogy vetted be stb)”

    Ez is nagyon jó, megszívlelendő. Lehet, hogy megmarad a légszomj valamennyire, de legalább nemcsak a félelemmel foglalkozunk, hanem megpróbáljuk piszkálni, nézegetni, szétszerelni.

    Aztán elfelejtjük összerakni.

  13. válasz Nemes Mihály 2018-08-17 – 10:38 DE.

    Pontosan, sok kicsi győzelem kell, minden nap valami pici. Mint ahogy mondják is, sok kicsi sokra megy. Ezek a tapasztalatok egyre erősebb hittel (saját magában) ajándékozzák meg az embert, amitől kitartóbb, türelmesebb, erősebb stb is lesz.

    Az bizony sokat tesz a latban, hogy hogyan is áll hozzá az ember. A rossz helyzethez is lehet nagyon jól hozzáállni (mint az említett nincs bogyóm, de úgy tezsek minden idegszálammal mintha lenyeltem volna), csak ezt is gyakorloni kell, akkor menni fog. Ennek pont az a velejárója, hogy nem a problémára gondolsz, hanem arra, hogy megoldottad.

  14. “sok kicsi sokra megy”

    Igen, és a másik irányban is: sok kicsi zavaró dolog együtt nagyon súlyossá tud válni. Csak egy kicsit vagyunk fáradtak, csak egy kicsit van melegebb a kellemesnél, csak egy kicsit dörzsöli a cipő a lábunkat… és hopp, előugrik a félelem.

    Kellene már egy poszt a kicsi dolgok dícséretéről és szidalmazásáról. Majd szólok a bloggazdának, hátha ráér.

    Egy kicsit.

  15. Sziasztok Mindenki!
    Ebben az őrületes melegben – felénk oxigénhiány járkál, de nem mindig még az a szerencse. Sokat küzdök a fulladással mostanában, de remélem kinövöm egyszer, mint a gyerekek szokták. Tekerek reggel korán, a szokásos légzőgyakorlat is megvan,de fizikai terhelést nem akarom birni sehogy sem. Megcsinálom,mert terigetek,felmosok de kész őrület, amit összehörgök vele, leülök pihenni,majd folytatom – szóval, nem az én napjaim ezek. Lehet, hogy türelmetlenebb is vagyok már,mert hosszúra nyulik a meleg időszak,s ha jön is egy kis enyhébb idő nem sokáig tart.
    Irjátok,hogy a kis dolgoknak is kell örülni , bizony-bizony ezt én tudom csak igazán, ha valami semmi dolgot meg tudok csinálni, egészen feltölt. Ventolint nem használom sürün szerencsére,de a nyákoldással piszkosul megszenvedek minden reggel, még más a másik oldalára fordul én már kezdem, most meg minden nap egy-egy jégkrémet elfogyasztok,nem tudom Ti szoktatok-e? vagy egyáltalán szabad-e?
    Jövő héten kell mennem majd a tüdőgondozóba, kiváncsi vagyok az eredményre,szerintem romlott az állapotom, majd kiderül.
    Legyen szép hosszú hétvégétek, ünnepeljetek, sok-sok jó levegőt mindenkinek!

  16. Sziasztok, még félájultan a fülledt melegtől….
    Zsuzsa, neked ölelés, tacsinak pocisimi – naná, hogy neki is jár valami ölelés-pótló. 🙂
    Katám, várjuk a tapasztalatokat, ötleteket, jó tanácsokat, amikkel haza eresztettek 🙂 🙂 Naná, hogy neked is ölelés.! 🙂
    ..és Marikának, Évának, Jusztinának, Áginak is, Zsolt 1-2-nek…Mihálynak, ghepardnak… 🙂

    Na, szeretgetés megvolt 🙂 🙂 Az az “angyali kör” kifejezés nagyon tetszik, ghepard! Igen, valami ilyesmit terveztem – kis sikerecskék, és semmi kötelező. Talán úgy jobban megy. Bizony, az apróságok sokat számítanak – néha több múlik rajtuk, mint a komoly súllyal bírókon.
    Marika, valószínűleg ez a hőség ad olyan érzetet, mintha romlott volna a kapacitásod. CCa. 3 hét múlva nekem is esedékes, mert akkor fogy el a “kísérleti ” gyógyfújóm….már edzem magam a pocsék számokra. Mert gyalogolok, súlyzó, egész napos trapp, ha kell…igaz, 4 körül valahogy ez is hatástalan. Biztos a meleg teszi – most meg tudom fogalmazni, amit hiányolok az orvosoktól…hogy elmondják, mi az, ami adott esetben belefér, és nem kell miatta nagyon idegeskedni. De semmit nem szólnak. Csak a mért vacak alapján döntenek – Mihály, nem lehet, hogy ezért méricskélek én is többet, mint kéne, vagy mint ami indokol, normális? Még egy sem kérdezte meg, hogy mire vagyok képes, meddig érzem hatásosnak ezeket a vacakokat, hogy mikor vannak rosszabb napok….-mér és dönt.

    Marika, én fagyizni szoktam …és nem érdekel, szabad-e. 😀 Jó ötlet, mindjárt be is nyalok egy adagot. 🙂 Neked használ a Ventolin? :-O

    Mihály:
    “Kellene már egy poszt a kicsi dolgok dícséretéről és szidalmazásáról. Majd szólok a bloggazdának, hátha ráér.”

    Valóban. Amikor még csak kicsit nem kapunk levegőt, attól piszokul meg tudunk ijedni. Ergo – jó lenne megtanulni, hogy a kis sikerek is ilyen mértékben hassanak! Nekem az a séta ilyen volt 🙂

    Most fagyi!! 🙂

    Ölelés 🙂

  17. Sziasztok! Szép vasárnapot, hűvös szobát,jó levegőt mindenkinek!
    Én most tekertem az előbb még mindig tartom a reggeli 7 km-t,33 perc kell most hozzá,de 20 fokban elmegy,de most már felment 25-re ez már a végén nehéz volt.,de kész,kipipálva. Most kezdem a légzőgyakorlatom itt bent,de már a falak is átmelegedtek itt sincs igazán hűvös.
    Ritám – nekem a Ventolin nem használ különösebben észre sem veszem,hogy befujtam,csak az agyam tudja és azt hiszem,hogy jobb,pedig ugyan úgy fujok,szivok,hörgök mint az őrült ha fizikai melót csinálnék.Le kell ülnöm, megvárni még valahogy nagy nehezen visszaállok, én is méricskélek lemegy az oxigénem 76-ra is most ebben az iszonyú melegben,meg egy-egy terigetés után. Valahogy majd csak átvészeljük ezt az időszakot, az orvosi tanácsot én már nem is várom,mert még amire azt hiszem,hogy hasznos amit csinálok, arra is biggyeszt egyet,s kész.A tekerésre azt mondta,hogy van 40 perc,mondtam,hogy nincs csak 35 – akkor nem ér sokat. ennyire megdicsért.Itt nektek szoktam mondani amiket csinálok,meg a házidokimnak, aki viszont biztat.
    Rita mit fujkálsz,vagy szivsz reggel – délután?mi a neve? én port szivok kétszer Bufomix hát nem veszem észre,hogy valamit jelentene.
    Ha tudnék valami mást,amit észre is vennék, jó lenne.
    Na most már légzőzni kell,mert eltelik az idő,nem tartom az órarendem.- puszi mindenkinek, vigyázzatok magatokra!Legyen szép ünnepetek! ja és jó levegő!

  18. “nem lehet, hogy ezért méricskélek én is többet, mint kéne, vagy mint ami indokol, normális?”

    Hát könnyen rá lehet szokni, a számok megbűvölnek, kapaszkodót kínálnak a bizonytalan érzések tengerén, csak az a baj, hogy mindig csak az utolsót nézzük. Nem tudjuk tudomásul venni, hogy igenis ingadoznak, nem, azt akarjuk, hogy folyton mindig jó számokat lássunk. És amikor látunk egy rosszat, az hipnotizál, elkezdünk mániákusan görcsölni, hogy jajajaj, baj van, baj van… és mivel a rettegés kajakra visszahat a működésünkre, lesz is. Abba kellene hagyni.

    Mármint a méricskélést, pláne, ha tudod, hogy túlzott.

    “amit hiányolok az orvosoktól…hogy elmondják, mi az, ami adott esetben belefér, és nem kell miatta nagyon idegeskedni.”

    Irreális elvárás. Itt már több, mint egy éve próbáljuk közösen megfejteni ezeket a titkokat, amik egyénenként mások és mások és még mindig csak kicsit tudtunk lelket önteni egymásba és magunkba. Egy rendelésen mit lehet erről mondani? Ne is törődjön vele? Az sem jó. Ahogy maga érzi, kedveském? Az sem jó, milyen tanács az?

    Már mióta beszélgetünk róla és még mindig vannak egyesek, akik túl sokat méricskélnek… 🙂

  19. “A tekerésre azt mondta,hogy van 40 perc, mondtam,hogy nincs csak 35 – akkor nem ér sokat. ennyire megdicsért.”

    Jó fej az orvosod. Még ha igaza is lenne, akkor is mondhatna inkább bíztatást, dehát úgy látszik, a beleérzőképessége is akkora, mint a gyógytornáról való tudása. Még egy egészséges embernek is sokat számít 35 perc biciklizés, nemhogy egy betegnek.

    “én is méricskélek lemegy az oxigénem 76-ra is most ebben az iszonyú melegben,meg egy-egy terigetés után”

    Hát ez az. Pont a terhelés után minek mérni? Én megmondom neked előre, hogy olyankor lejjebb megy. Csak az elkeserítésre jó.

    Na tessék, nemcsak az orvosod gorombáskodik veled, hanem én is… neked se könnyű…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.