A MI KIS FÓRUMUNK

Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.

Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.

Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.

719 hozzászólás a(z) “A MI KIS FÓRUMUNK” bejegyzéshez

  1. Szisztok mindenki. Bocsi hogy elvagyok tunve, csak sok a melo. Kedves bolond lany. Igen irtam a dragalatos koveimrol 😀 nem tudom mi van veluK. Mar egy jo ideje nem faj. Majd mennem kene kontrollra csak meg nem tudom, hogy mikor. Mindenkinek pusz. Es leszek mihelyt tudok.

  2. “Hiszed, nem hiszed, amikor bagóztam, kevésbé fulladtam. ”

    Van egy ilyen paradox hatás, én is megtapasztaltam, mikor leszoktam, aminek már 14 éve és akkor elmagyarázták nekem, hogy ez létezik (nem tudom, van-e magyarázat rá).

    Szóval a dohányzásról leszokás után van, akinél fellép egy ideig enyhe fulladás, nehezebben veszi a levegőt fizikai megterhelés közben. Ez nagyon szemét dolog, mert még tovább nehezíti a kitartást a leszokás mellett.

    Ha valaki ismeri a magyarázatát, írja meg, legyen olyan jó.

  3. Hajni, vigyázz magadra! 🙂 Remélem, a köve(i)d nem okoz(nak) már sokáig gondot.

    “…a dohányzásról leszokás után van, akinél fellép egy ideig enyhe fulladás, nehezebben veszi a levegőt fizikai megterhelés közben. ”

    És valóban! Az okát nem tudom (ez is fejben dől el?), viszont kérdezem: az “egy ideig” időintervallum mennyi időt jelent? Kinek mi a tapasztalata – főként a régebben leszokottak tudnak erről nyalatkozni. Hónapok? Évek? Örökké?
    Annak azért örülök, hogy ennek ellenére is letettem. 🙂

  4. “…a dohányzásról leszokás után van, akinél fellép egy ideig enyhe fulladás, nehezebben veszi a levegőt fizikai megterhelés közben. ”

    “És valóban! Az okát nem tudom (ez is fejben dől el?), viszont kérdezem: az “egy ideig” időintervallum mennyi időt jelent? Kinek mi a tapasztalata – főként a régebben leszokottak tudnak erről nyilatkozni. Hónapok? Évek? Örökké?”

    Azt hiszem, ez nem pszichológiai dolog, hanem tényleges testi tünet.

    Biztosan nem örökké, nem emlékszem, meddig tartott, nagyon rövid nem volt – a lényeg az, hogy nem kell megijedni és feladni.

  5. “…nagyon rövid nem volt …” – szóval, a 8 hónapommal még beleférek?

    Ma (azt hiszem) kibabrált velem a fúvókám. (Brimica) Nem először, és biztosan nem is utoljára. A reggeli fújásnál , úgy éreztem, alig valami kis fuvallat jött, a keserű íz, a por érzése sehol…de nem mertem még egyet fújni. Na, így nyomtam le a mai napot. Daráltam zsemlemorzsának való cuccot – jó kis karmunka volt, pihentem is közben, de a gyaloglást két részletben tudtam csak. Viszont megvolt a fél óra. 🙂

    Kataaaaaa!!!! 🙂 Hiányzol. 🙁

    Legyen nyugis, levegővel teli az éjszakátok!

  6. Sziasztok, most nem azért, de jól esik, hogy hiányzom… valakiknek!
    “Ma (azt hiszem) kibabrált velem a fúvókám. (Brimica) Nem először, és biztosan nem is utoljára. A reggeli fújásnál , úgy éreztem, alig valami kis fuvallat jött, a keserű íz, a por érzése sehol…”
    Írtad ezt Rita, velem is előfordult már többször is ez, de ha a zöldről átkattan pirosra a vonalka, akkor biztosan belement a tüdődbe, ezt olvastam is a használati utasításban. De javaslom azért, hogy jó erősen vedd a levegőt, a beszippantod a gyógyszert.

    Nem, nem vagyok jól lelkileg és ez már így is marad egy jó darabig. Mióta Újpestre költöztem, szilveszter óta egyszer láttam az unokám (pedig tőlük, Dunakesziről 12 perc autóval) és ez eléggé megvisel, ennek sajnos megvan az oka:( Mivel csak a fiam hozza el Marcit, márpedig ő nem mindig ér rá hétvégén sem.

    Más: nekem nem volt semmilyen fulladásom, mikor letettem a cigit és most sem fulladok hálistennek, bár olyan már kétszer is, hogy éjjel elkezdtem köhögni és be kellett fújnom a rohamoldóval.
    Nekem a séta annyi, hogy kimegyek két megállót busszal a piacra és körbejárom (mindig imádtam piacra menni), elég nagy és nem is vásárolok:)Ppersze már voltam máshol is. Még mindig az a véleményem, hogy sétálni én csak úgy tudok, ha van valami célja, nem tehetek róla.

    Olvastam egy cikket, hogy ez a betegség kihat a csontokra és az izületekre is. Na ettől sem lettem boldogabb, gondolom ezért fájt annyira karácsony táján a 20 éve operált bal térdem? Meg a derekam, most hálistennek rendben vannak, de ki tudja meddig? Pedig mindennap veszek be magnéziumot és elég sok sajtot és tejterméket eszem. Nem szeretném, ha mozgásban is korlátozott lennék!!! Az nekem maga a pokol lenne! Főleg így egyedül. Na most hallom a rádióban, hogy jön a hideg és a hó, grrrrrrr. Tavaszt szeretnék végre!

    Sajnos az egyedüllétet is nagyon nehezen szokom meg, mivel egész életemben nagyon-nagyon keveset éltem egyedül Noha megvannak az előnyei is!!
    És 71 éves korban ezzel szembesülni, hát eléggé pocsék és azzal az érzéssel, hogy már nincs szükség rám:( Még akkor is, ha sokszor éreztem úgy, hogy kihasználnak! Lehet ezért is alszom el nehezen éjjel, meg belekavar a Brimica is, pedig mindig nagyon szerettem aludni, így aztán reggel túl sokáig alszom 🙁 Ez sem jó. De nem akarok még altatót is szedni, van a Xanax meg a magnézium, ennél többet nem akarok.

    Na most puszi mindenkinek, legyetek jól!

  7. Szia, Kata – nagyon örülök, hogy végre jelentkeztél. 🙂
    Az a Brimica ma reggel is kitolt velem – úgy érzem pedig, hogy nagyot szippantok – mégsem érzem sem az ízt, sem azt, amit általában – hogy szinte tele a szám a porral, amit beszuszizok.
    Este oké volt.
    Ma olyan volt a nap, hogy akár szívószálon át is lélegezhettem volna. Mert kb. úgy jött a levegő. A 30 percet kitolom még egy héttel – nem emelek a jövő héten. Ma is, a fent leírtak miatt, csak 2 részletben tudtam legyűrni a 30 percemet.

    Kata, az ízületeim, csontjaim, gerincem alighanem ettől a nyavalyától is fájnak – de alapból örökség is. Ablakpucolásnál már nehezebben tolom fel magam fél lábbal a székre, leszállásnál meg, csak finoman, mert ha lezöttyenek, úgy érzem, mintha a bokám a térdemig csúszna fel, a térdem csípőbe…stb.

    Tudom, gyenge vigasz – én ritkábban látom az unokámat. A telefonon beszélgetés nem ugyanaz.
    Csinálj valamit, amit régen szerettél volna, aztán letettél róla. Vedd elő újra. 🙂 Vagy csinálj valami apróbb marhaságot. Nem világra szólót, csak olyan mosolyogtatót. 🙂
    Mi az, hogy nincs rád szükség? Hogyne lenne! Nekünk is szükségünk van rád – és a családnak is. A fene enné meg őket nélkülünk, a szájuk nagy csak, de ha gond van, olyan picik, hogy épp csak pelust nem kell nekik cserélnünk. 🙂 Kellesz te is, én is…csak egy nagy frászt fogják kimondani. Sérülne az egojuk…mi meg talán kezdjük a sajátunkat elfelejteni. 🙂
    Persze, hogy ezért alszol nehezen éjjel – én emiatt úgy döntöttem, nem görcsölök rá. Nézem a tévét, olvasok, amíg bele nem alszom….úgyis felébredek az esetek 90%-ában…na, akkor kicsit mélázok, pár órát vergődök…aztán visszaalszom. És úgy hajnali fél 9 körül felriadok. És nem érdekel senki véleménye, megjegyzése, ha netán a tudomására jut. Ha múlhatatlan dolog lenne, nyilván felhúzom az órát…de nem maradok le semmi jóról. Volt, hogy ittam egy pohár sört. 🙂 🙂

    Most vacsi, aztán egy kis vergődés. Jó éjt, pusszancs nektek! 🙂 És jóóóóó sok jóóóóó levegőt!

  8. “Még mindig az a véleményem, hogy sétálni én csak úgy tudok, ha van valami célja, nem tehetek róla.”

    Igen, ez is előjött már, meg a kicsit ellenkezője is: van, aki inkább úgy tud menni, hogy nem nyomasztja egy elvégzendő feladat, megtenni való táv.

    “agyalgattam azon, mi ez a para a kinti sétával… elindulok itthonról, és ameddig elmegyek, onnan nem fogok tudni visszaérni, mert elfogy az erő, a levegő… . A távolság is egy ilyen dili-tényező. Sokszor a Holdvilág -árok túraútvonalát legyaloglom, de ha annyit kéne mennem előre, remegne a lábam, mert nem tudom, mennyit bírnék.”

    Ki gondolta volna, hogy a szabadban való séta, amit éppen a tüdőbetegeknek ajánlani szoktak, ennyi kis lelki buktatóval van nehezítve.

    És hogy a lelki buktatókon is hasra tudunk esni…

  9. “Ma előkapom a súlyzócskáimat, mert hiányoznak…”

    És mindenkinek ajánlom az edzőszalagokat (Theraband, resistance band, resistance loop, Pilates band…). Nagyon jó dolgokat lehet csinálni velük, szépen, kímélősen, akár ülve vagy fekve is; olyan izmokat is át lehet mozgatni, amik különben ritkán moccannak.

    Meg az izometrikus gyakorlatokat is ajánlom figyelmetekbe (újra és újra). Nem szuszogtatnak, kevéssé terhelik az izületeket és mégis megdolgoztatják az izmokat.

    1. Szep napot kivanok Mindenkinek 🙂 Nagyon reg szemezodok ezzel a hasznos Bloggal,orvendek hogy ratalaltam,sok okos dolgot tanultam innen ,halla Mihalynak….. Udvozlok mindenkit szeretettel es a legjobbakat kivanom Nektek ….Bemutatkoznek egy par szoban: Erdelyben lakom, copd III-as vagyok 2015-tol,cigizem a kave melle….mar ugy is mindegy alapon !!! Sajnos itt nincs a gepen ekezet ! 🙁 Kivanok mindenkinek szep napot,legyetek jok es jol! Udv. Eva

  10. Mihály, azokból az izometrikusokból összeraknál egy adagot? 🙂
    Ha fent van, bocsi – most villanyt szerelünk éppen 😀

  11. Sokat beszélgettünk a szorongás leküzdéséről, most találtam egy rövid oktató videót a témában. Nem lehet egy az egyben alkalmazni COPD esetére szerintem, de a módszer maga adaptálható.

  12. “cigizem a kave melle….mar ugy is mindegy alapon”

    Nem mindegy. A saját gyötrelmeidet nem megrövidíteni fogod vele, hanem meghosszabbítani, fokozni és gyakoribbá tenni.

    “Sajnos itt nincs a gepen ekezet ! ”

    Semmi gond, tudjuk, hogy ÉKEZETET akartál írni. Az EKÉZETET tőlünk kapod, ha nem szoksz le a füstölésről.

    “Kivanok mindenkinek szep napot,legyetek jok es jol! Udv. Eva”

    Örülök, hogy idetaláltál, ha már a sors is odatalált hozzád a COPD-vel.

  13. “Mihály, azokból az izometrikusokból összeraknál egy adagot? Ha fent van, bocsi – most villanyt szerelünk éppen”

    Nem is izometria, talán inkább statikus, ez tágabb csoport. Tervezek majd feltenni kicsit részletesebben egy csokorral, most csak összedobálva egy pár darab:

    — Plank variációk. Nagyon hasznosak, mert a törzs vázizomzat nagyon fontos.

    — Guggolás úgy, hogy megállunk egy ponton és egy ideig úgy maradunk (hexensussz esetén nagyon hosszú ideig…). A lépcsős posztban írtam róla egy keveset. A láb is nagyon fontos.

    — Széken ülünk, a talpunkat erősen nyomjuk a talajhoz, farizom is megfeszül. Tartjuk, amíg bírjuk, közben nyilván nyugodtan lélegzünk, nem tartjuk vissza a levegőt, mert ebben a témában már professzorok vagyunk, ugyebár. Ez teljesen térd-kímélő.

    Variáció: magasabbra ülünk (például egy ún. párna nevű találmány segítségével); alacsonyabbra ülünk vagy a talpunk alá teszünk valamit, hogy más szögben legyen a combunk az alsó lábszárhoz képest.

    — Bármilyen gyakorlat, amit vagy nagyon lassan hajtunk végre, vagy egy-egy ponton megállunk és hosszan megtartjuk. Ezekhez baromi jók az edzőszalagok (most éppen a hurkokra vagyok nagyon rágyógyulva), mert tetszőleges mozdulatot vagy testtartást lehet velük kicsit nehezíteni. Keressetek rá a YouTube-on arra, hogy edzőszalag, resistance band, resistance loop band, fitness band, Theraband, Pilates band, mini band… annyi jó videó van fönn róluk, mint a nyű. És ha nehéz, amit mutatnak: szerintem MINDEN gyakorlatnak meg lehet csinálni a könnyített változatát.

    — Még egy konkrét példa: fekvőtámasz. Lemegyek valameddig és azt a helyzetet próbálom minél tovább tartani. SOKKAL kevésbé korlátoz a tüdőm. Variáció: egészen lassú fekvőtámasz, közben persze enyhe ki-be légzéssel.

    — A villanyszerelés is jó, amúgy. Sok benne az olyan torna-elem, amikor a fejed fölött kell hosszasan tartani a karjaidat. 🙂

  14. Vasárnap a Gellértheggyel küzdöttem edzőmaszkban és kezdtem magamban lefitymálni a hegymászókat. Odavannak attól, hogy felmennek a Mount Everestre oxigénpalack nélkül. Röhögnöm kell. Én oxigén nélkül megyek fel a negyedikre, hö.

  15. Sziasztok, kicsit beugrok hozzátok, mert kezdenek elvonási tüneteim lenni.
    Nagy történések nincsenek, olvasom, ha írtok – és hamarosan újfent nekiugrok a könyvek pakolásának. Polcokat élfóliázni kell, aztán bele is szakadhatok….teli lesz a fal. Meg a hócsukám… 😀
    Addig viszont felderítem az eldugottabb helyeket, ahol még megbújhatott a por és igyekszem megszabadulni tőle.
    Gyaloglom a napi perceimet – nem emeltem a múlt heti 30 percen, így is elég cifra, mert van, hogy 2 ezer m fölötti a teljesítményem, van, hogy 1800 körüli csak. Igaz, jobbára bent – de ha süt a nap, kinyitom az ajtót, és teraszon át kert, ott körbe, aztán vissza. Hideg van most piszkosul…..napsütésben is.

    Mihály, azokat a kis kacsákat imádom nézni 😀 😀 Olyan kis cukik. 🙂
    A gyakorlatokért köszönet, a súlyzóim karra nagyon jók, de a plank, és az ülés közben végezhető gyakorlatok szuperek. Na, ezek kellenek még nagyon! A lábgyakszik nehezebbek, azok megszuszogtatnak.
    Nem szeretem, amikor nem süt legalább haloványan a napocska…most még a fejemet is nyomja ez a hülye idő.

    Lányok, merre jártok? Zsolt, találtál valami hasznos infót alternatív ügyben?
    A Buteyko még mindig piszkál, annak ellenére, hogy nem sok reményt látok a hasznosítására – nem lehet, hogy a COPD-seknek egy bizonyos határig hasznosítható? (Úgy értem, x% FEV1 alatt már nem…?) Néha a beszívott levegőt sem tudom hosszabb ideig megtartani, kifújás után pedig nem venni levegőt x mp-ig….na, az felejtős…pedig, biztos hasznos dolog.
    Közben volt egy telefonom, így most mennem kell….legyen sok levegőtök, …és várom a többiek bejelentkezését.

    Legyen szép és könnyű napotok! 🙂

  16. Na, kiskacsás videó hatására megpróbáltam a vízbe ugrálni a stégről…hát, aki nem tud úszni, az ne másszon fára… inkább énekelek 🙂
    Legyűrtem a 30 percemet – rekord, 2111 m. DE…ebben közrejátszik az is, hogy a Brimica hatása ilyenkor van csúcson – ugyanez délután fél 3-kor már 300 m-rel kevesebb…és estig csak romlik. No, meg belátható távolság…azt hiszem, a parában az is játszik, hogy nagynak látjuk a távolságokat – én gyakran úgy érzem, hogy megyek és nem haladok.,..
    És még van bennem szufla, mert most látok neki annak, ami munkát találtam.
    Az egyéb gyakorlatok délután….lesz ami lesz! 🙂
    Hiányzik a bicikli, Marika, hogy állsz vele? Állsz? 🙂 😀
    Kata, tessék szíves lenne kibújni a csigaházból. 🙂 Kriszti, Hajni – merre jártok? 🙂
    Zsolt – valami siker…ha aprócska is… hm? 🙂

    Pá, egyelőre! 🙂

  17. “Na, kiskacsás videó hatására megpróbáltam a vízbe ugrálni a stégről…hát, aki nem tud úszni, az ne másszon fára…”

    “Sziasztok, kicsit beugrok hozzátok”

    Nagyon ugrálós napod van ma.

    “Gyaloglom a napi perceimet – nem emeltem a múlt heti 30 percen, így is elég cifra, mert van, hogy 2 ezer m fölötti a teljesítményem, van, hogy 1800 körüli csak.”

    Uramatyám, ember, miről beszélsz??? Egy profi sportolónak is ingadozik a teljesítménye a formája csúcsán tíz százalékot, nemhogy egy tüdőbetegnek!!!

    Tessék elolvasni szépen, mit írt a bácsi az adagolásos posztban, következő alkalommal kikérdezem, aztán dolgozatírás és ha még mindig nem megy, akkor szétültetlek!

    “Legyűrtem a 30 percemet – rekord, 2111 m. DE…ebben közrejátszik az is, hogy a Brimica hatása ilyenkor van csúcson – ugyanez délután fél 3-kor már 300 m-rel kevesebb…és estig csak romlik.”

    Igen. Valóban. A teljesítményünk, pláne ha napközben fizikai munkát végzünk, az idővel csökken, estefelé már kisebb. És ha még gyógyszer-hatás is benne van, akkor pláne.

    Keresem cefetül, hol van ebben meglepő, de nem találom. Az lenne fura, ha állandó lenne, nemdebár?

    Nem tetszik érteni, mitől e bántóan gúnyos hangnem? Hát megmondom én izibe.

    Nagyon klasszul beosztod az edzésedet, óvatosan, de hajtod magad rendszeresen, tüdőbeteg létedre fizikai munkát végzel hosszú idő óta és emellett is edzel és délutánra csak tíz százalék körül esik a teljesítményed – és mindezt nem mint NAGY GYŐZELMET jelented be nekünk, hanem mint kis kudarcot?

    Jaj.

    *Sóhajt*

    De nehéz is a szegény magyar blogger élete.

    Meg az iskolatáska is, de az hogy jönne most ide? Kérdezzük meg Rózsit, hátha ő tudja.

  18. “No, meg belátható távolság…azt hiszem, a parában az is játszik, hogy nagynak látjuk a távolságokat – én gyakran úgy érzem, hogy megyek és nem haladok.,..”

    Igen, ez nagyon így van. Sokat segít, amit Beppo, az utcaseprő mond a Momoban: Mindig csak a következő lépésre kell figyelni.

    Meg persze a légzésünkre, de ezt már én mondom.

  19. “A Buteyko még mindig piszkál, annak ellenére, hogy nem sok reményt látok a hasznosítására – nem lehet, hogy a COPD-seknek egy bizonyos határig hasznosítható? (Úgy értem, x% FEV1 alatt már nem…?) Néha a beszívott levegőt sem tudom hosszabb ideig megtartani, kifújás után pedig nem venni levegőt x mp-ig….na, az felejtős…”

    Erőltetni tetszik, csókolom.

    “a beszívott levegőt sem tudom HOSSZABB ideig megtartani”

    Addig kell benntartani, amíg ERŐLKÖDÉS NÉLKÜL megy. Ha két másodperc után jön a légszomj leghalványabb jele, akkor két másodpercig, ha tíz másodperc után jön, akkor tíz másodperig. Ugyanez természetesen érvényes a kilégzés utáni szünetre is.

    “kifújás után pedig nem venni levegőt x mp-ig”

    Ahol x egyenlő azon másodpercek számával, amikor már jólesne belélegezni. NEM egy előre rögzített értékkel egyenlő.

    Szegény x. Mindenki annyira utálja a matekos múltja miatt. Most már a légzéstechnika miatt is…

    És ez az x is baromi sokat ingadozik, még többet, mint a gyaloglás-mennyiség – és persze ahogy fáradunk, úgy csökken az időtartam.

    Ebben az a truváj, hogy folyamatosan eltaláljuk azt a KIS mértéket, amíg nem veszünk levegőt és közben egyáltalán nem kínozzuk magunkat. Ez sokkal nehezebb, mint sokan gondolják, mert úgy vagyunk szoktatva, hogy amikor testedzésről van szó, akkor erőltetni kell valamit.

    Hát, ahogy Rudi mondta: Egy túrót.

  20. Sziasztok Mindenki!
    Szia Évi, most látom,hogy szaporodott az osztálylétszám, – remélem találsz magadnak megfelelő tapasztalatokat azok között,amiket már felirtunk, illetve amit irni szoktunk saját kinjainkról. – na meg az örömeinkről is – néha az is akad azért na.! – itt szállt egy kismadár és azt csipogta,,hogy eldobod a cigit, mi már mindannyian elhagytuk, legalább is ugy gondolom Hajni is eladta már az utolsó dobozát Mihály segitett neki a mult hetekben.

    A múlt héten csak inkább olvastalak benneteket,mert nem voltam igazán elégedett magammal,tudom az időjárásra is szoktam fogni,de most tényleg az ide-oda hideg-meleg már megfájditotta a fejemtetejétől a lábam ujjáig mindent.Derekam már kezd helyrejönni.
    Ritám a mult héten én elkezdtem a kerékpározást, szót fogadtam, 2 km-volt a kezdő napon és kint a teraszon. Volt olyan nap amikor 14 fokban tekertem, most már a hóesésben kicsit lassabban ment,bebugyolálva,kabát,fene alig találtam meg a kerékpárt alattam,de most már sikerült feltornáznom megint magam 20 perc és 5 km. – ez a végtávom lesz szerintem, ha nem akarok ugy járni mint a multkor nem is emelem,hanem váltok még másra.Séta is van minden nap nem sok,de van.Közben minden napra egy kis házi munka,ami padlóra tesz,mert a porszivó sem abban a magasságban lakik,ahol én elérném kényelmesen,ki kell venni,össze kell szerelni,na meg hajolni a tolicskázáshoz – ilyenkor jön a csüccs.Azért lassan de visszatérhetek már mire itt lesz a jó idő a régi szokott sétáimhoz,kertet is kapirásztam már a mult héten egy keveset,sajnálom a kis játszintokat,tulipánokat bujnak ki és most meg jön a hideg- ezt azért irtam most le,hogy haladok szép lassan.
    Tegnap voltam pszichiátriás dokimnál , egész nap tiszta ideg voltam, fulladtam – minden bajom volt, – na du.4-re kellett menni,egész nap még enni is alig birtam. Rita eszembe jutottál Te is,hogy na tessék itt a pánik,semmi bajom nem lenne,de honnan jön ez a frász rám és akkor a fulladás tetejébe.Főorvosnő egyből tudja,hogy nálam ez van ,mindig elsőnek ir be időpontra, lényeg,hogy szépen beszélgettünk,elmult a fulladásom – s azután kérdezte,hogy miért nem küld el tüdőkorházba a másik szakorvos, Mátraházára,vagy valahova sokkal kevesebbet fulladnék,ha megfelelő terápiára mehetnék,segitenének különböző gyakorlatokban.
    Kérdésem az lenne,hogy Ti voltatok-e már kifejezetten ilyen korházban,vagy szanatoriumban? én csak a helyi belgyógyászaton feküdtem öt évvel ezelőtt,de máshol nem. Azért örülök Mihály segitésének,mert csak a netről tudok tanulni, öt év alatt azt hiszem háromszor vizsgált,ill. találkoztam a tüdőorvosommal, fujok a nővérkéknek és kiadják a papirt a következő hat hónapra.
    Légzőgyakorlatot én továbbra is a Buteykot csinálom, szerintem belejöttem már, de a másik légzőtornás – szalagos -gyakorlatot is csinálnám,de nekem az első 18-20 perc megy, a szalaggal meghuztam a derekam,hátam ott elakadok.,pedig olvasom,hogy Mihály irt róla,majd visszamegyek ujból elolvasom és megprobálkozom vele megint.
    Na most aztán mindenről irtam, Kata hol vagy?Hajni sem jelentkezett?
    Mihály névsorolvasás kellene már,mert igazolatlan hiányzások vannak. – s a végén kapjuk a fekete pontot.
    Remélem a jó idővel kevesebb panaszunk lesz, mindenki frissen szedi szépen lassan a levegőt! Zsolt sem jelentkezett, remélem elkerül benneteket az influenza!
    Szép napot mindenkinek!

  21. Hurrá, Marika, de jó, hogy megint olvashatlak. 🙂
    De bunkó vagyok, bocsánat – épp a villanyszerelős posztom fölött van Éva bejelentkezése – szia, Éva, üdv az osztályban – hogy Marika szavaival éljek – és csatlakozva az eddig írtakhoz meg gondoltakhoz – tedd le azt a rohadt cigit! 🙂 😀 Én is kávézom, napi sokszor, igaz az is lazább, sok vízzel higítom, ha erősre sikeredik…de jó az cigi nélkül is.
    Marika, ügyes vagy! 🙂 🙂 A szobabrinyót még csak várom, de az előbb táncikáltam egy kört konyhaszekrény törölgetése közben, meg énekelni is megpróbáltam, de a fene… bár sose voltam egy diszkópatkány, azért elugráltam ha zene szólt, de most azért már más a leányzó fekvése… 😀
    Közben újra átolvastam, amiket Mihály írt – tökéletesen igazad van. Az x igen, és bebeeee, tudom még a kétismeretlenesmásodfokúegyenletmegoldóképletét…! 😛 🙂
    És annyira nem erőltetem, és valóban nagyon kevésnek ítélhető az a 3-4 mp, amíg bírom tartani a levegőt, vagy kibírom levegő nélkül…hát, gyöngyhalász szakmára ne váltsak, tudom. 🙂

    Közben eszembe jutott megint egy kérdés (lehet, költői marad), hogy annyit írjuk, mondjuk ezt a FEV1-et…amiről tudjuk, mit takar – de mit jelent úgy egyébként, a tüdő állapotának tekintetében? Persze, lehet hogy jobb, ha nem mondják a képembe, hogy akár ki is dobhatnák belőlem…csak úgy megfordult a kis szőke fejemben. 😀

    Kata megy valamikor a nyáron valami javítóba…de úgy látszik, senki orvosának nem jut eszébe, hogy mást is tehetne a betegéért, mint felschreibolja a gyógyszert. A dokinőd miért nem a tüdőgyógyásznak teszi fel a kérdést? Ez a jó – amikor az ugyanazon emberen ügyködő dokik nem beszélnek egymással….
    Mindegy, majd mi… 🙂
    Mihály – a teljesítményemet azért nem vállveregetve mondom, mert nem az utcán történt. Szóval, a jelek szerint fizikailag alkalmas is lehetek pár dologra, akár menetelésre is – de a fejem húz vissza. Mihály, nézd el nekem, hogy nem tudom, mikor van okom dicsekvésre/büszkeségre, mikor elkeseredésre – még csak alig 9. hónapja van papírom erről a vacakról.
    Nagyon várom már a tavaszt, a hagymások dugják már ki a kis zöldjüket…aztán hideg van és még a kis cinkék is bekéretőznének a melegbe 🙂

    Tényleg kell egy névsorolvasás – és emelje fel a kezét, aki hallja a nevét… 🙂

    Majd jövök. Marika, varázsszó – lassan 🙂

  22. ” Mihály, nézd el nekem, hogy nem tudom, mikor van okom dicsekvésre/büszkeségre, mikor elkeseredésre”

    Tessék szépen örülni. Elkeseredni tilos.

    És punktum. Nekem itt ne tessenek az én blogomon keseregni, mert hívom a biztonságiakat és lesz itten mulass!

  23. “Kata megy valamikor a nyáron valami javítóba…de úgy látszik, senki orvosának nem jut eszébe, hogy mást is tehetne a betegéért, mint felschreibolja a gyógyszert. A dokinőd miért nem a tüdőgyógyásznak teszi fel a kérdést? Ez a jó – amikor az ugyanazon emberen ügyködő dokik nem beszélnek egymással…’
    Marika és mindenki, akit érdekel
    Most csak gyorsan írok erre: Valóban nem beszélnek egymással a dokik, de mivel kaptunk beutalót a tüdőgyógyászhoz a házidokitól, attól kezdve a tüdőgyógyász köteles ellátni a betegségünkkel kapcsolatban és elvileg elmondani a rehab lehetőségeket, amit persze nem fog, ha csak magunk nem kérdezünk rá:) 🙁 Na szóval az ember fogja magát és kér szépen egy beutalót a tüdőgyógyitól a mátraházi intézménybe, amit neki meg kell adni, legalább egyszer egy évben jár nekünk! Mikor megkaptad a beutalót, postán elküldöd Mátraházára a főnővér nevére (linket küldtem, ott a neve), a kedves főnővér nagyjából egy-két héten belül elküldi neked az időpontot, hogy mikor mehetsz (három hét az ott tartózkodás).
    Állítólag egészen jó ott lenni, én is úgy hallottam két barátnőmtől is, akik évek óta odajárnak! Azért érdemes némi pénzt ráfordítani és nem a kórtermi változatba menni (WC a folyosó végén stb), hanem a térítéses szobákat választani. Kaja sem túl rossz 🙂 De van jó büfé és pár perc séta egy vendéglőhöz, ahol jót lehet enni 🙂
    Én június 4-től kaptam időpontot.
    Most ennyi voltam, mindenkit ölelek, legyetek jól!

    http://www.matraigyogyintezet.hu/jo-tudni

    http://www.matraigyogyintezet.hu/egeszsegugy/matrahaza/pulmonologiai-rehabilitacios-osztaly

  24. Sziasztok! Hétfőn találtam ezt a blogot, olvasgattam és szeretnék ide tartozni, 5 éve vagyok COPD. IV. stádium. 3 éve 2 szer volt rohamom, másodjára eszméletvesztéssel vittek az intenzívre, azóta van oxigénpalackom, napi két órát használom. Mostani állapotom tűrhető, nem köhécselek, kevés nyák van reggel, nem fulladok, tudok napi 8-9 órát aludni folyamatosan. de a stressz meg a pánik az nem múlik. Ha el kell menni rögtön jön pánik. Kávéhoz néha elszívok egy-egy cigit de nem folyamatos. 7 házra lakom a főúttól, ha kisétálok a sarokig, megcsap a benzin ,gázolaj szaga rosszul leszek vissza kell menni.

  25. “találtam ezt a blogot, olvasgattam és szeretnék ide tartozni”

    Foglalj helyet nálunk. 🙂

    “nem fulladok, tudok napi 8-9 órát aludni folyamatosan. de a stressz meg a pánik az nem múlik. Ha el kell menni rögtön jön pánik.”

    Ezen nagyon sokat agyaltunk már közösen, tervezem is összeszedni a tudományunkat egy posztban, csak még nem jutottam hozzá. Szerintem érdemes végigolvasni a korábbi hozzászólásokat is (még korábbiakat a nyitóoldalon is találsz) és keresni a “pánik” meg a “para” szavakat. Szerintem írtunk használható dolgokat…

    ” Kávéhoz néha elszívok egy-egy cigit de nem folyamatos. ”

    Jó lenne eldobni. A leteszemacigit.hu oldalon szerintem vannak használható tanácsok. Én meg kiválóan tudok gorombáskodni a dohányosokkal, kérdezd meg a többieket. 🙂

    Érdekelnek a tapasztalataid, meg hogy mit találtál itt jónak és hogy mi hiányzik.

    1. Bocsi hogy nem írtam de könyvelem a fiam vállalkozását és meló volt. Kórházról van rossz tapasztalatom. Túladagoltál a gyógyszert a korányiba (2016), hazajöttem és 4 nap múlva volt az eszméletvesztés. Egy évvel később fertőzést kaptam ugyanott és félévig kezelték a Lászlóba, szerintem azóta van pánik, Tetszik hogy odafigyeltek egymásra és segítetek ahol csak lehet. Én néha úgy érzem a fulladás mástól van mert csak akkor fulladok ha feljebb megy a vérnyomásom.

  26. “a beszívott levegőt sem tudom HOSSZABB ideig megtartani”

    “Addig kell benntartani, amíg ERŐLKÖDÉS NÉLKÜL megy. Ha két másodperc után jön a légszomj leghalványabb jele, akkor két másodpercig, ha tíz másodperc után jön, akkor tíz másodperig. Ugyanez természetesen érvényes a kilégzés utáni szünetre is.”

    “És annyira nem erőltetem, és valóban nagyon kevésnek ítélhető az a 3-4 mp, amíg bírom tartani a levegőt, vagy kibírom levegő nélkül”

    Már akartam írni egy trükköt, csak mindig elfelejtettem. Méricskélős trükk.

    Először leméred, mennyit tudsz teljesíteni. Vegyük például a kilégzés utáni szünetet. Próbálgatod párszor, hogy mikor jön az első inger kilégzés után, hogy most már jó lenne levegőt venni; mondjuk azt találod, hogy most éppen kábé 4 másodperc után.

    Ezután elkezdesz gyakorlatozni úgy hogy kilégzés után kevesebbet vársz ennél, mondjuk 2 vagy 3 másodpercet. Így egy kicsit azért vársz is a belégzéssel, de üzembiztosan kevesebbet, mint amikor az enyhe inger jön – valószínűleg ez eléggé sokáig fog menni (ez az előnye). Szerintem ezzel szép lassan felfelé lehet tornázni az időtartamot. És nincs szenvedés, ami nagyon fontos.

    “Szóval, a jelek szerint fizikailag alkalmas is lehetek pár dologra, akár menetelésre is – de a fejem húz vissza.”

    Igen, ezt már régen felfedeztük. És ismét elmondom: az edzés csak az egyik része a szorongás elleni küzdelemnek, a másik, legalább ilyen fontos dolog: MINDEN NAP ki kell menni rövid időre a szabadba, hogy múljon a szorongás. Ez a része nem edzés, hanem szoktatás. Ha ez kimarad, akkor sokkal lassabban múlik a pánik.

  27. Sziasztok, üdv Jusztina, jó helyre jöttél.
    Mindenről írunk – lehet örömködni, panaszkodni, sírni, nevetni – amit nem szabad(na), az a bagózás. Tedd le, mert Mihály elveszi az ellenőrződet és beír egy fekete (de min. szürke) pontot. 🙂 😀
    Láttad, hogy engem szétültetéssel fenyegetett meg? :-O 😀
    Na, komolyan – olvasgasd vissza, sokunknak sikerült- neked is fog. Semmi jótól nem fosztod meg magad….sőt.
    Kemény, amit leírtál- én ezek után ránézni sem mernék a cigire.

    Hajni, jelentkezz be, aztán mehetsz dolgozni. 🙂
    Kata, kösz a linket, infót – klassz , amit olvastam róla.
    Mihály, igen, úgy kellene, ahogy írtad – lassan, türelmesen…csak amikor 40 mp-es légzésszünetet írnak, és nem fulladnak meg…de persze, nyilván nem keddről-szerdára virradóra.

    Azt a pánikot kéne rendbe tenni…pocsék éjszakám volt, ennek következtében a mai nap is az volt…igaz, mentem, 2 km felett…de du. aludnom kellett kicsit, ami nem esett jól (ugyanis nem az volt betervezve), de hajnali fél 4-től csak agyaltam a sok vacakon, ami nem dobta fel a hangulatomat. Lett is para, már a gondolatra, már a paplan alatt …ki se kellett mozdulnom.
    Most vacsi, és remélem, holnap jobb nap lesz – legyen nektek is nyugis, levegős éjszakátok, holnap pedig könnyű napotok.
    Ölelés 🙂

  28. “Mihály, igen, úgy kellene, ahogy írtad – lassan, türelmesen…csak amikor 40 mp-es légzésszünetet írnak, és nem fulladnak meg…de persze, nyilván nem keddről-szerdára virradóra.”

    Hát EZÉRT nem szabad konkrét követendő számokat írni, főleg tüdőbetegeknek, ahogy egyesek csinálják, hogy az a…

    A pillanatnyi állapotból kell kiindulni és onnan tipegni előrefelé és SEMMI más nem fontos, mint a pici lépések előre.

    Grrrrr.

  29. Igazad van , ne morogj! 😀
    Csak a holnap ne legyen ilyen elcsiribázott, mint a ma… 🙂
    És holnap megyek is – KINT!!! 🙂

    Jó éjt! 🙂

    1. “Igazad van , ne morogj!”

      Sokkal bénább lenne, ha akkor morognék, amikor nincs igazam, jegyzem meg halkan és szerényen.

  30. “Láttad, hogy engem szétültetéssel fenyegetett meg? :-O 😀
    Na, komolyan – olvasgasd vissza, sokunknak sikerült- neked is fog. Semmi jótól nem fosztod meg magad….sőt.
    Kemény, amit leírtál- én ezek után ránézni sem mernék a cigire”
    Sziasztok Mindenki!
    Legelőször Katám Neked köszönöm meg a részletes tájékoztatást, 15-én jön a háziorvos,megbeszélem vele és 28-án megyek a tüdőgondozóba akkor következik a fél éves javaslat a gyógyikra és akkor pedig ott állok elő az óhajommal.Először megnézem az ablak nyitva van-e ,mert lehet,hogy repülök, majd Papinak mondom,hogy az udvar felől figyeljen,ha repülnék kapjon el. Azt irtad,hogy egy évben egyszer el lehet menni, akkor most már az ötötdik évben lehet,hogy nem ártana kicsit feltölteni,eddig nem történt meg szakorvosi részletes kivizsgálás.- na majd most.
    Jusztina a cigiről csak annyit,hogy itt mindannyionk cigizett ki -ki meddig,de abba lehet hagyni,én közel 40 évig füstöltem, cudar jó volt, sokszor eszembe is szokott jutni,milyen jókat beszélgettünk esténként kint a teraszon, – na de most is nagyon sokat eszembe jut,mikor ezt a cudar gyogyit szipókázom és majd nem megfulladok,ha lehetne még a dohány levelét is kiirtanám,mint a parlagfüvet irtatják velünk. sikerülni fog,csak fogj neki.
    Hajni mi van Veled?- eltüntél ,nem tán cigiszüneted van, köveiddel mizujs?
    Rita látom nálad is jelentkezik még mindig a pánik is,sajnos nálam is,de minden nap sétálgatok egy keveset,mert ebben az időben felénk a 0 fok is hideg,párás ,büdi – de azért minden nap tekerek a teraszon,ahol friss levegő ugyancsak lengedez 20 percet bebugyózva és 5 km-t már elértem fokozatosan, elég is,ma például sajnáltam,hogy nem vettem kesztyűt,majd holnap.
    Éjszakai alvással nekem is gondjaim vannak,de az is elmulik ha jön a jó idő biztosan. Légzőgyakorlatot azt csinálom, de eszembe szokott jutni,hogy ha keveslem a kontrolszünetet, ami nem nagyon sikerül ugy ahogy szeretném ,vagy kellene,Mihály irta egyszer nekem,hogy nem buvár képzőbe járok,nem kell olyan nagy erővel akarni,hogy levegő nélkül minél tovább birjam,hanem gyakoroljam és lassan fog az menni. – na ehhez tartom magam.
    Zsolt hova lett?
    Vigyázzatok magatokra, s irjatok sok-sok jó dolgot.
    Ritám azért vigyázz nehogy osztályfőnökit kapj,mert nem fogadsz szót! – lassan-lassan, nekem is azt irtátok ne feledd!
    Kivánok szép délutánt mindenkinek!

  31. Marikának:
    “Azt irtad,hogy egy évben egyszer el lehet menni, akkor most már az ötötdik évben lehet,hogy nem ártana kicsit feltölteni,eddig nem történt meg szakorvosi részletes kivizsgálás.- na majd most.”

    Azért nem néztem utána rendeletnek, de mivel több barátnőm sok éve jár oda, asztmával (tüdőakármivel szívbajokkal) meg nem tudom mivel még, ők mondták elöször, hogy nyugodtan kérjek beutalót a tüdőgyógyásztól, meg fogom kapni a beutalót.És valóban, mondtam udvariasan, hogy szeretnék kérni beutalót Mátraházára és szó nélkül ideadták a beutalót :))))

    Ja azt kifelejtettem, hogy van internetelérés és ha jól tudom még szám.gép is van. Lehet vinni laptopot is 🙂
    Pusszancsok oxigénnel megspékelve.

  32. Szeretettel koszontok Mindenkit…. Visszapergettem az idot (mostmar itt egyedul,nagy maganyomban :(( ) es rajottem hogy semmi sem veletlen a Nap alatt. Kb. 5 eves lehettem amikor szuleimmel kirandultunk egy kicsit a Maros partra . Abban az idoben az exkavator (kotrogep szedegette ki a homokot-kavicsot nagy buzgon a vizbol. En labdaztam a szeleben es csak bokaig ert a viz ,aztan a kovetkezo lepesnel mar benne voltam egy godorbe,a viz tetejen uszkalt a lofarkom en lent fulladoztam…senki nem vett eszre csak egy hatalmas nagy farkaskutya,amelyik a magaspartrol berepult es a hajamnalfogva kihuzott…megmenekultem. A masik erdekes dolog,szuleim szinhazba voltak es en (no meg a batyam) otthon aludtunk…ekkor fulladni kezdtem de nagyon ( 8 eves lehettem) Szerencsemre megerkeztek a szuleim es rogton beszalitottak egy kozeli korhazba….es itt jon az erdekesseg…Betettek egy gyerekagyba es a labamhoz egy 10-15 litres fazekba forro sos viset kotottek ,aztan az egesz agyat leboritottak egy nagy najlonnal…helyrejottem… Masodszorra is megmenekultem.No es amiota copd -s lettem a konyhaban a tuzhelyen allandoan ott a 10 literes sosviz….Elcsodalkoztam azt olvasva itt hogy egyeseket zavar a goz ! Vajon nekem ez miert hasznal ?!……Meg egy erdekes megallapitas: imadok a termeszetbe jarkalni,orakat, deltol keso estig ,gomba,gyogynoveny,faoleles es beszelgetes a Termeszet Szellemeivel….soha nem volt panikom se el nem faradtam,ilyenkor boldog vagyok nagyon…DE ! amikor ki kell menni a hazbol (vasarolni,patikaba,postara,szamlat fizetni stb. mindig gorcsbe van a gyomrom…hm Furcs dolgok ezek. A multkor elfelejtettem ,most potolom a Fev1-em 49….(csak egy hajszal valaszt el a II-fazistol ( morfondirozok!!! Udvozlok mindenkit legyetek jol es jok…Marika koszonom a kedvessegedet puszika!

  33. “Meg egy erdekes megallapitas: imadok a termeszetbe jarkalni,orakat, deltol keso estig…soha nem volt panikom se el nem faradtam,ilyenkor boldog vagyok nagyon… DE ! amikor ki kell menni a hazbol (vasarolni,patikaba,postara,szamlat fizetni stb. mindig gorcsbe van a gyomrom”

    Ezen már sokat gondolkoztunk – van, aki csak úgy tud pánik nélkül kimenni, ha konkrét feladata van, más meg csak akkor, ha nem nyomasztja konkrét feladat.

    Aki “feladatra menős”, annak könnyebb talán a dolga: azt mondja magának, hogy a feladat maga a gyaloglás, hogy erősödjek és hogy múljon a szorongásom.

    Aki “feladatra szorongós”, annak nehezebb, azt hiszem. Eddig azt találtuk ki a nagy kollektív eszünkkel, hogy mérni kell feladat nélkül; szóval megtenni ugyanakkora távot séta gyanánt, mint amekkora a rettegett postáig (rendelőig, piacig, akármiig) megteendő, aztán otthon tudatosítani magunkban, hogy megtettük az illető távot. (Igen, beszélni kell néha magunkhoz, ne tessenek kuncogni.)

    A legjobb persze, ha az ‘ugyanakkora távot’ a lehető legtermészetesebb módon mérjük ki: TÉNYLEG elmegyünk a postáig akkor, amikor nincs rá szükség. Esetleg sorban is állunk kicsit szórakozás gyanánt, aztán amikor sorra kerülnénk, kimegyünk a mögöttünk állók nagy örömére.

    Aztán séta gyanánt megteszünk nagyobb távot, helyenként egy kicsit nagyobb tempóban, utána otthon jön a beszélgetés saját magunkkal. (Már megint vihogást hallok a hátsó padokból, legyen már csönd!)

    És mielőtt tényleg elindulnánk a piacra, postára, kitudjahova: megbeszéljük magunkkal, hogy ha fejre állunk is, akkor is ott lesz a rinya a nyomunkban induláskor, mert ez sajnos lassan múlik. És még a következő alkalommal is ott lesz, de szép lassan gyengül. Jobban járunk, ha nem reménykedünk abban, hogy legközelebb nem lesz félelem, hanem bágyadtan beletörődünk, hogy úgyis lesz, de megint túl fogjuk élni.

    Az a baj, hogy ez az egész gyerekesnek hangzik talán, pedig biztos, hogy működik. Mert a pánik legyőzéséhez edzés is kellhet – de SZOKTATÁS, az biztosan. Szoktatás ahhoz a környezethez, amelytől félünk.

    Lehet persze kisebb adagokkal kezdeni, ha az illető postavagyakármi elég messze van: először elmegyünk félútig és ott visszafordulunk, aztán 100 méterrel tovább és csak ott fordulunk vissza…

    És hát az örökzöld téma, a lazítás: amikor érezzük a pánikot, akkor nyugodtan légzünk, lazán tartjuk az izmainkat, figyelünk arra, hogy csak a szükséges mértékben vegyük a levegőt Buteyko bácsi tanításai szerint, elmondjuk magunknak, hogy azzal járunk jól, ha a légzésre figyelünk és nem a fejünkben sipítozó hangra, mert az úgyis csak hülyeségeket beszél.

    Azt pedig tudni kell, hogy a lelkünkben először nagy ellenkezés lesz a postavagymiafrász felé gyaloglással – minden ütődött kifogás eszünkbe fog jutni: most épp hűvös van, meleg van, fáj a fejem, majd holnap, fontosabb most megnéznem a tévéhíradót… ezeknek nem kell beugrani. Nagyon egyszerű, hétköznapi szövegek, de mindet a szorongás mondja nekünk álruhában és elváltoztatott hangon.

    Nna, ilyenkor NEM kell leállni beszélgetni magunkkal, hanem az egyszerű “kuss” kifejezés többszöri hangoztatása után/közben el kell indulni.

  34. Sziasztok! Előszöris Évát köszöntöm a klubban, remélem, hosszan együtt leszünk és csak jó dolgokról fog beszámolni. Na persze a körülményekhez képest. Jó, hogy a Kati is előkerült, hiszen már azzal, hogy 1-2 modatot leírt, úgy gondolom könnyíteni tudott a lelkén.
    Mihály, ez a ciginélküliség utáni fulladásmár kifejezetten idegesít és nagyon vissza kell magam fogni, hogy ne szívjak el egy cigit. Na, azért nem teszem, de birkózni kell magammal. Köszönöm a tájékoztató linket az e- cigiről, Én már az egész net-irodalmat kiolvastam, arra lennék kiváncsi, hogy saját tapasztalat van-e.
    Az alternaiv szerekről: Nekem speciálisan összeállított Varga gomba kivonatom is van, amit használok, remélem jó lesz, Egyébként Mindőtöknek “összeállítanak”, javasolnak személyre szabottan, de ezt csak szeméyles/telefonos egyeztetés után tudjátok megtenni. A Kálium pótlására ott a banán, kapok alternatív kapszulát a szteroid helyettesítésére/kiegészítésre, (fokozatosan csökkenteni szeretnénk a szteroidot), valamint szedek a szteroid által okozott bevérzések csökkentésére is. Ha érdekel Benneteket, akkor írok fellelhetőségi címeket ill. a nekem bevált szerek neveit. Ne tudom hogy vagytok az alvással? Én teljesen átfordultam. 2-4 között fexem és képes lennék délig aludni. De az sem zavar, ha reggel 6-7.kor fel kell kelnem. Altatót nem szedek, viszont feszkó oldót muszály. Ha az idő engedné, már mennék, minden nap többet és többet (mindíg, mindenben szerettem feszegetnia határaimat), igaz, volt hogy visszafelé kellett fújnom, hogy hazajussak.
    Hajni! Milyen az élet cigi nélkül?
    Remélem -eddig- Mindőtök kihagyta randit az influenzával. Kivánom, hoigy maradjon is így és szurkolok, magunknak, hogy ezt a maradék -beigért- telet megússzuk. Ja még 1. : Pont 1 hónapra kaptam a dokihoz időpontot, ezen kicsit elszállt az agyam.
    Tudom, csapongtam, írtam, ami eszembe jutott, de ezért elnézést…….
    Jó sok levegőt és egyenletes szuszogást kívánok!

  35. “Mihály, ez a ciginélküliség utáni fulladásmár kifejezetten idegesít és nagyon vissza kell magam fogni, hogy ne szívjak el egy cigit. Na, azért nem teszem, de birkózni kell magammal. ”

    Csak egy kis bíztatást tudok küldeni. Meg azt, hogy ha megint cigiznél, attól nem lenne jobb a lélegzésed. Csak ártana.

    “Tudom, csapongtam, írtam, ami eszembe jutott”

    Tartsd meg ezt a jó szokásodat. 🙂

  36. “imadok a termeszetbe jarkalni,orakat, deltol keso estig…soha nem volt panikom… DE ! amikor ki kell menni a hazbol (vasarolni,patikaba,postara,szamlat fizetni stb.) mindig gorcsbe van a gyomrom”

    Benne lehet az is, hogy amikor sétálni mész, akkor kényelmesen gyalogolsz, ahogy jólesik, meg-megállsz – amikor pedig céllal mész, akkor sietsz egy kicsit, hogy minél hamarabb túl legyél rajta. Sietve meg nyilván hamarabb fullad az ember a lelki okok nélkül is.

    És azt hiszem, minél idegesebbek vagyunk, annál inkább hajlamosak vagyunk sietésre (ugyanúgy, mint a kapkodásra). Kimondhatjuk tanácsnak: ha nem azért sietünk, hogy elérjük a buszt, hanem mert nyugtalanok vagyunk: lassítsunk! Ez biztos nem könnyű, mert sutyorog a kisördög a fülünkbe: Ne andalogjál már a szentségit! Igyekezz!

    Be kell szerezni valami kisördögirtó sprayt. Nem baj, ha nem öli meg, elég, ha jól megköhögteti, akkor mondhatjuk neki: Látod milyen jó dolog fuldokolni, te szemét? Anyádat hajszold, id. Ördöghné született Arkangyal Jolánt, ne engem!

    De ha van praktikusabb ötletetek, szívesen fogadom.

  37. Sziasztok, na, idevánszorogtam én is – amúgy négykézláb . 🙂
    Ma volt 3. napja, hogy pakoltam a könyveket, jó kis meló volt – de büszke vagyok magamra. Székre fel, székről le – és ma még egy kiló krumplit is lereszeltem, legyalogoltam az erre a hétre esedékes 35 percemet (csak bent), ezen kívül is rohangáltam eleget, ma már érdemes volt kiporszívózni, és az előbb még kicsit súlyzóztam is. Igaz, most szép lassan teszem ujjamat a betűk fölé, mert kiremeg…de majdcsak megáll. 😀
    Pihenéskor olvastalak benneteket, de írni nem értem rá – mostanra meg lehet, megint elfelejtem a felét…de jó is lenne, ha inkább hülye lennék, mint tüdőbajos…vagy…már mindegy? 😀
    A múltkor kipróbáltattam a párommal, mi hogyan szuszogunk…nagyon tekintettel van erre a vacakra, a helyzetemre – de igazán nem tudja, mit érzünk – csak tudja, mivel, hogyan tud segíteni, meg óvni…na, a szájába biggyesztettem egy szívószálat, az orrára egy csipeszt, és mondtam, hogy akkor most mehet a dolgára. 😀 Hát, megköszönte szépen a demonstrációt, és azt mondta, tudta, sejtette, hogy nem egy irigylésre méltó helyzet, de ez durva.

    Zsolt, ne gyújts rá! 🙂 Nekem anno mondták leszokott ismerősök, barátok, hogy sokat fogok köhögni, meg fulladni…de mit várok egy szétbagózott tüdőtől? Ha rágyújtasz, kevesebb esélyed lesz arra, hogy egyszer ez megszűnjön. Köhögök mostanában annyit, hogy őrület….amíg bagóztam, nem volt ilyen…de nem gyújtok rá egy hamis “jólét” érzése miatt. 🙂 Ki fogod bírni. 🙂 Ne gondolj mindig arra, hogy rágyújtanál…
    “Pont 1 hónapra kaptam a dokihoz időpontot, ezen kicsit elszállt az agyam.” Öööö…izé…ez az 1 hónap sok, vagy kevés? Engem pl. egy évig le se fütyülnek…. Az alternatív megoldásaidról várjuk a tapasztalataidat. Engem a szteroid még nem érint, viszont szinkronban alszunk 😀 Mindig sokáig fent voltam, most is fél 2-kor még TV-t nézek, olvasok….aztán behalás, mert mama miatt fel kell kelnem időben. Igaz, az is olyan hajnali 8 körül van. Viszont, nem tudom, ti felébredtek-e éjjel – csak úgy. 10-ből 8-szor ébredek. De nem olyan lassan, ahogy pl. reggel szokott az ember észhez térni, hanem pikk-pakk, kinyílik a szemem, és ha meglenne hozzá a szellemi kapacitásom, doktorit írnék ott rögtön atomfizikából. És utána marha nehezen alszom vissza – van, hogy nem sikerül. És nem fulladok. Nem azért ébredek.

    Éva, ahogy írtál a természetbeni sétáidról – na, az pánik nélküli lehet. Marika, megyünk? 🙂

    “És azt hiszem, minél idegesebbek vagyunk, annál inkább hajlamosak vagyunk sietésre (ugyanúgy, mint a kapkodásra). ”
    És talán az is benne van, hogy az emberek közt az emberek “húznak”. Ha sétálsz, és elmegy valaki melletted, kissé sietősebben, ösztönösen meggyorsítod a lépteidet. Nekünk ezt nem kéne….

    Marika, az ellenőrzőm folyton kikészítve – jó ég tudja, mikor lépek rosszat. 😀 Aztán jön a pocakos fekete pont 😉 🙂
    Ami nekem folyamatosan a fejemben motosztkál – tuti, hogy az eddig összegyűjtötteken kívül is lesz valami , ami a pánikot okozza. Akár fizikálisan…egy picike valami, ami kiváltja, akkor is, amikor egyébként sikerülne nyugiban elindulni. Mert volt már rá példa, hogy szinte vigyorogva indultam el, nem siettem, és egy idő után elkapott…alaposan megtáncoltatott. Szóval, nem akarok károgni (tudom, akkor ne tegyem), de ez alaposan megdolgoztat majd minket.
    Kata, merre vagy? Megnéztem én is azt a Mátraházát, a Google Earth is szépet mutatott.
    Marika, lassan jön egy kis jó idő. 🙂 Tekerhetsz.
    Hajni – bújj már elő, remélem, minden ok. 🙂
    Jusztina, Kriszti van valahol a környéken?

    Influenzát eddig sikerül megúszni, de a levegővétel, meg kifújás néha köhögtet, meg van is mit felköhögni. Az meg kevés levegőt enged.

    Most mennem kell, de igyekszem jönni, vigyázzatok magatokra, írjatok, várom 🙂

    Pusszancsok

  38. Sziasztok!
    Hiányolom Bolond lányt, Marikát, Hajnit, hol vagytok lányok? Remélem nincs gond?

    “Jó, hogy a Kati is előkerült, hiszen már azzal, hogy 1-2 mondatot leírt, úgy gondolom könnyíteni tudott a lelkén”

    Kedves Zsolt, köszönöm az együttérzésedet. Valamit mindig segít, az az embernek van kinek kicsit “kiönteni’ a lelkét. Sajnos egyszerre több dologgal is meg kell küzdenem és az unokámmal sem az volt a fő gond /most már volt kétszer is:))/ , hogy kevesebbet láttam, hanem a MIÉRT!

    “Én már az egész net-irodalmat kiolvastam, arra lennék kiváncsi, hogy saját tapasztalat van-e.”
    Én szívtam e-cigit, de őszintén szólva sz…t sem ért, egyrészt hiába szívtam, nem volt olyan, mint az igazi cigi füstje, aztán pedig egy pár hét után elkezdtem szédülni tőle és a gyomrom is megérzett valamit. Abbahagytam rögtön és jól eldobtam. Mint kiderült, olyna mérgezőanyagok is vannak benne, ami még a rendes ciginél is ártalmasabb! Nem értem ezt a cigi nélküli fulladást, nálam ilyen nem volt, pedig én igen hirtelen tettem le a koporsószöget. Lehet elvonási tünet?! Nekem a házidokim azt mondta, hogy legalább három hónap, míg kiürül a szervezetből a nikotin.
    Nálam az is lehetett, hogy mielőtt teljesen leszoktam volna, már sokkal kevesebbet szívtam, mert valamiért nem esett jól, lehet, ez már a szervezetem jelzése volt, hogy valami nem stimmel.

    “Ne tudom hogy vagytok az alvással? Én teljesen átfordultam. 2-4 között fexem és képes lennék délig aludni. De az sem zavar, ha reggel 6-7.kor fel kell kelnem. Altatót nem szedek, viszont feszkó oldót”
    Én ugyan így vagyok az alvással ill.nemalvással. Jó, mondjuk olyan is volt, hogy nem bírtam abbahagyni, amit éppen olvastam, de nem is éreztem magam álmosnak. Az álmatlanságban nálam “besegít” a Brimica fujós gyógyszer, mert egyik mellékhatása az álmatlanság. Meg az embert sok minden foglalkoztatja, ami talán nem elalvás előtt kellene!!!!

    Ritám, hogy áll a ház szépítés, Marika, hogy müködöl? Hajni, jól vagy, munkahely megfelelő?
    Írjatok, ha tudtok :)) Éevegős estét nektek.

  39. “És azt hiszem, minél idegesebbek vagyunk, annál inkább hajlamosak vagyunk sietésre (ugyanúgy, mint a kapkodásra). ”

    “És talán az is benne van, hogy az emberek közt az emberek “húznak”. Ha sétálsz, és elmegy valaki melletted, kissé sietősebben, ösztönösen meggyorsítod a lépteidet. Nekünk ezt nem kéne….”

    Szerintem ez így lehet. Mindenki siet valahová, hogy néz az ki, hogy én csak lődörgök? Valami ilyesmi ugrik be tudat alatt.

    Mi meg neki ugrunk be.

    “Marika, az ellenőrzőm folyton kikészítve – jó ég tudja, mikor lépek rosszat.”

    Ez a jó módszer. Hogy az ellenőrződet készíted ki és nem magadat.

  40. Sziasztok, még sok a dolgom, de éppen végeztem a mai napra rendelt 35 percemmel…és közben filóztam.
    Kvízkérdés: mi lehet annak az oka, hogy néha nagy levegőt tudok venni, amúgy tartalom nélkül, néha meg olyan frankón teli van a levegő hasznos cuccal, hogy öröm szuszogni? Szóval, amikor azt mondjuk, hogy nem tudunk nagy levegőt venni, az igazából talán a levegő tartalmatlanságára, mintsem a méretére utal(hat).
    Folyománya: amikor séta közben nagy levegőt (azaz: tartalmasat) akarunk venni, ehhez képest csak a mérete közelíti meg az elvártat, jön/jöhet a pánik. Merthogy ugye, a tartalmatlan légvétellel nem leszünk beljebb, és nehezebb a séta. És mondjuk, minden körülmény optimális (nincs para, nincs hideg, se szél, se idő ami sürgetne…) – mégis az a tartalmatlan szusz jut csak nekem…
    Ma némi lemaradásban sikerült teljesítenem a 35 percet – nem ment gyorsan, sőt…párszáz m lemaradásban voltam magamhoz képest, de ugyebár délután van, már kidolgoztam magam, és a Brimica hatása sem az a frissítő, ami délelőtt szokott lenni – ezzel együtt is élhetőnek ítélem a helyzetet.

    Katám, kérdésedre: a könyvek fent, már csak bútort kell a páromnak fabrikálnia 😀
    Zsolt, az e-cigi nem ok. Ahogy Kata is írta…

    Mennem kell – sütök valami sütikét, élvezem, hogy megint hozzáférek ehhez-ahhoz, amit már el is felejtettem, hogy van a lakásban. 😀

    Legyen szép a napotok hátralévő része, és sok TARTALMAS levegőtök! 🙂

  41. “Kvízkérdés: mi lehet annak az oka, hogy néha nagy levegőt tudok venni, amúgy tartalom nélkül, néha meg olyan frankón teli van a levegő hasznos cuccal, hogy öröm szuszogni? Szóval, amikor azt mondjuk, hogy nem tudunk nagy levegőt venni, az igazából talán a levegő tartalmatlanságára, mintsem a méretére utal(hat).”

    Nem hiszem – a levegőben az oxigén az egyetlen ‘tartalom’ – a kellemes illatok jól eshetnek, de azt hiszem, csak ennyi a szerepük.

    Szabadban az oxigénszint nem sokat ingadozhat (ha ezen a bolygón maradsz), viszont például a páratartalom annál többet és azt hiszem, párás levegőben rosszabb az oxigénfelvétel a tüdőben. (Tudja ezt valaki biztosan?) Szobában elfogyhat az oxigén – de azt érzékeli az ember és nem akar nagyokat lélegezni, hanem inkább szellőztet.

    Szóval inkább a belső fizikai és lelki állapotunk ingadozhat nagyokat és ettől érezzük jobbnak vagy rosszabbnak a nagy sóhajtást.

    Gondolom én.

    Dehát nem vagyok akkora tudós, hogy igazán tudjam.

    *Nagy sóhajtás*

    “Nem dobnál meg egy kis sütivel?”

    Csak óvatosan. Ha nagyobb darabot sütött egybe, akkor mehetünk látogatni téged a balesetire. Legfeljebb abban bízhatsz, hogy rosszabbul céloz, mint ahogy süt.

    1. “Csak óvatosan. Ha nagyobb darabot sütött egybe, akkor mehetünk látogatni téged a balesetire. Legfeljebb abban bízhatsz, hogy rosszabbul céloz, mint ahogy süt.”

      :)))))))))))) Köszi Mihály, szeretem a humorodat!

  42. “Ami nekem folyamatosan a fejemben motoszkál – tuti, hogy az eddig összegyűjtötteken kívül is lesz valami , ami a pánikot okozza. Akár fizikálisan…egy picike valami, ami kiváltja, akkor is, amikor egyébként sikerülne nyugiban elindulni. Mert volt már rá példa, hogy szinte vigyorogva indultam el, nem siettem, és egy idő után elkapott…alaposan megtáncoltatott. ”

    Igen, ezt még tovább kellene vizsgálgatnunk, ez megint egy fontos megfigyelés.

    Jó lenne, ha minél többen minél pontosabban leírnátok az élményeiteket. Majd csak összerakjuk a nagy pánik-puzzle-t.

  43. “Mihály, ez a ciginélküliség utáni fulladás már kifejezetten idegesít és nagyon vissza kell magam fogni, hogy ne szívjak el egy cigit. Na, azért nem teszem, de birkózni kell magammal. ”

    Most jutott eszembe erről.

    Amikor leszoktam, akkor azért vissza-visszatért a kísértés, hogy rágyújtsak. És azt találtam ki, hogy szó szerint veszem a kisördög szavait, aki folyton a rágyújtásra akart ösztökélni.

    Jól van – mondtam neki – rágyújtok, ha annyira akarod.

    Rágyújtottam, szívtam két slukkot, aztán el is dobtam. Nem szívtam félig se.

    Utána könnyebb volt egy ideig, mert az jutott eszembe: Hát a múltkor se kellett egy egész cigi, egy szippantás elég volt, nem? Anélkül meg csak ki lehet bírni.

    De azért persze észnél kellett lenni, mert a kisördög megint csak előólálkodott és mondta a magáét: Szívjál gyakrabban egy slukkot! Nyugodtan tovább is szívhatod!

    Nem hallgattam rá. Ha nagy volt a késztetés, akkor először a késleltetős trükköt dobtam be. Amikor először jött, hogy rágyújtsak, akkor elhessegettem: Gyere vissza, ha annyira fontos! Elsőre nem hallgatok rád!

    Aztán ha mégis erős volt a vágy a pöfékelésre, akkor jött a második trükk, a félig-sem-szívom-el mutatvány. Szippantottam egyet-kettőt s már nyomtam is el.

    Aztán elmaradt az egész.

    Legjobb persze egyáltalán nem engedni a kisördögnek – de ha egyszer-egyszer mégis győz, akkor sincs veszve semmi. Ezekkel a trükkökkel el lehet kedvetleníteni.

    A kedvetlen kisördögnél meg nincs röhejesebb lény. És ha kinevetik, azt rosszul tűri, oszt elbujdosik.

  44. Szep napot kivanok Mindenkinek ! Mihaly…..ugyesen levezetted ezt a >franya gyomorgorcsot
    * Jobbanjarunk ha nem remenykedunk abban hogy legkozelebb nem lesz felelem hanem bagyadtan beletorodunk abba, hogy ugyis lessz de megint tul fogjuk elni * Oriasi !nagyon koszonom,megvilagosodtam ,sehogyse fert a fejembe,hogy mar a farmert huzva ,miert orul a lelkem ha termeszetbe megyek es miert jon a gyomorgorcs ha kotelesseget lebonyolitani ?! Egyszoval >celfuggo lettem <…. Mihaly pszihologus (is) kellett volna legy,mar a kisrucas videonal megallapitottam ,Te erzed az Embert! Nekem most mar azert is konnyebb mert nem kell Evaval szelmalomharcot vivjak …Ez van ,ezt kell szeretni:) Udv ,legy jol es jo.

    .

  45. Udvozlok Mindenkit es szep napot kivanok sok szeretettel! Zsolt egy par sor neked 🙂 Alternativ dolgok: en nagyon reg hasznalok nehany erdekes dolgot ,mar csak megszokasbol( csodat tolluk mar nem varok ) Tengeri So: furdovizbe teszem+ sos levego uszkal a levegobe(gozolom a hazat) osztol -tavaszig napjaba+ sos kicsiparnat csinaltam magamnak( no ezt van amikor megmelegitem,de hidegen is hozzabujok ejjel)+ vettem parajdi- sotumboket ott az agyamfejenel talcakon+van solampam + egy uveg vizbe bedobok egy C1000 vitamint es 1-2 csipetnyisot ,ezt iszom. A kovetkezo a Gyogynovenyek,sajat magam szedem oket….kakukkfu+ menta+ utifu,na ezeket iszom 3 honapig aztan szunet egy honap es ujbol kezdem,aztan a Kristalyok ( na ezekbe is szerelmes vagyok )Tehat mindenbe amit Isten teremtett !!! Rengeteg kovem van ,a minap vettem egy Turkiz-gyongyot( hazahotam,megtisztitottam,feltoltottem,beprogramoztam) ejjel a parnam alatt alszik,nappal a csuklomon, a nyakamon,vagy csak markolaszom a ball kezembe) Rengeteg info van a kristalyokrol a netten. Ha beirod* a turkiz gyogyhatasa* ,kiadja a lenyeget ( de mas ko is gyogyit,nemcsak ez) Kovetkeznek az Allatok…imadom oket…rengetg allatom van,ok mar csaladtagok,nem ehetok mert vagy 25 eve vegetarianus vagyok,a kertembe nagyonsofele-fajta madar lejon az erdokbol mar evek ota,megszokta hogy napjaba enniuk adok ,elterjedt a hire ennek ( gondolom)mert mara mar 50-100 kozott van a szamuk:) Nemsokara elmennek es majd csak novemberbe jutok az eszukbe ujbol-jol van ez igy. Reflexoterapia,na ezt en csinalom magamnak evek ota + a masszazst is+ a gyogyito olajokat,kremeket,eszenceket. Rengeteg Vitamint-Multivitamint hasznalok k.b. egy eve,sokat segitenek ezek a dolgok ,erdemes megszivlelni,no es legutojara hagytam a Sportot: szobabicaj+expander+sulyok+torna+seta (az utobbi csak modjaval igy a gripas-periodusban,mert tiltakozik minden porcikam az oltastol) Zsolt kivanok neked minden jot,egeszseget,bekesseget es nyugottsagot) Udvozollek ….sok szeretettel Eva.

  46. Sziasztok! 🙂
    Kicsit megint benéztem, mert néha úgy felszaporodik az olvasni való, hogy kihagyok részeket…ezt pedig folytatásokban szeretem. 🙂

    “Csak óvatosan. Ha nagyobb darabot sütött egybe, akkor mehetünk látogatni téged a balesetire. Legfeljebb abban bízhatsz, hogy rosszabbul céloz, mint ahogy süt.”

    Katám, ha csak annyi lenne, hogy durr, gépbe – már menne is a süti – vagy ha szomszéd utcában lennél, már itt ülnél és sütikéznénk 🙂 Mindenkinek jutna. 🙂 Utána egy óra sétával bandáznánk egy jót. 🙂 Egyébként, fincsa lett (a süti), lenne mit lesétálni 😀 És igen, egy tepsi, egyben (a nagyobbikban sütöttem) – de puha, omlós(z) – kinek hogy tetszik 😀
    És ne reménykedj, Mihály – alsó széle közepe – és 10-es! 😀 😉 A fiúkat megvertem lövészetben. 😛 Volt idő, amikor jobban lőttem, mint ahogy sütöttem 😀

    A “tartalmas” levegőhöz: igazából a tartalmasságát a hasznosíthatóságban/hasznosulásában értem. Tudom, hogy a levegő összetétele adott, nem változik (jó esetben) …tehát mondom máshogy… 😀 A nagy levegő, ami tök mindegy, hogy van, vagy mekkora svunggal juttattam be – olyan, mintha nem juttattam volna be semmit a tüdőmbe – ezért hívom tartalmatlannak. Vajúdnak a hegyek, és egereket szülnek – megdolgozok érte, alapvetően a szám is tele vele, meg az orrom is, meg tágul a mellkas, has …aztán olyan, mintha semmi nem került volna be. Ez is afféle para-előidéző, mert a “tartalmatlan” levegő vétele után még mindig csak azt érzem, hogy szuszogtam, és mégis fuldoklom…és már pánikolok is.
    Bocs, hogy ennyit rugózok ugyanazon a témán…

    Zsolt, ha lehetőséged van rá, olvasd el az Allen Carr leszokást segítő könyvét. ( Nem kell megvenni – én kölcsön kaptam). Átrágtam magam rajta, és azt gondolom, amilyen szkeptikus voltam az elején, annyira meg tudott győzni a végére. Vicces, hogy nem az elolvasás után varázsütésre tettem le a cigit (nem is ígérte, nem is volt célja, sőt azt sem mondta, hogy tedd le a cigit), de sokszor eszembe jutott utána, és szinte vigyorogtam, mert úgy működött minden, ahogy írta. Amikor bagóztam, azt mondtam, le nem teszem – ragaszkodom a szeretett dolgaimhoz (na, ezért nem fog tudni innen elzavarni senki 😀 ), tehát, nem fogom letenni a cigit. Mert ha leteszem, akkor rosszabb lesz az életem – ennyi jár nekem, ha már nem kényeztet a sors…mi marad, ha ez is eltűnik? …és hasonló gondolatok motoztak a fejemben. Más lett – valóban. Ha előbb sikerül, sokkal jobb lenne….

    Katám, remélem, simulnak a dolgok – a miértek nehéz kérdések. Át kell rágni, együtt – mert egyébként csak elbeszélés van egymás mellett…néha azt sem tudja az egyik, hogy a másik nem is arra gondol…persze, esetfüggő, emberfüggő – de az “onokádnak” is szüksége van rád 🙂

    Marika, merre tekersz? 🙂 Eszembe jutott, hogy írtad a múltkor a sok ruhát, amibe bebugyolálod magad, hogy mire kiérsz a kapuig, már zihálsz. Én kipróbáltam, hogy nem öltözöm fel sarkvidéki hidegre, és mégsem fáztam. A csizma, a kabát viszont “húz”, nehéz – a menés is körülményesebb. Cipelni kell a többletet, naná, hogy megziháltat.
    Hajni – ugye, nem üldöztünk el a leszoktatási macerával? 🙂

    Most pályára állt a kaja, én meg lezúzom a 35 percemet….és bár esik a hó, de felfűzöm a teraszt is az útvonalra…..kinti nagy csavargás holnap, de holnap utánra is tervben van egy…

    Szuszogjatok kényelmesen, ölelés 🙂

  47. “A “tartalmas” levegőhöz: igazából a tartalmasságát a hasznosíthatóságban/hasznosulásában értem. Tudom, hogy a levegő összetétele adott, nem változik (jó esetben) …tehát mondom máshogy… 😀 A nagy levegő, ami tök mindegy, hogy van, vagy mekkora svunggal juttattam be – olyan, mintha nem juttattam volna be semmit a tüdőmbe – ezért hívom tartalmatlannak. ”

    Azt hiszem, értem – van, amikor kap az ember elég oxigént, de nem érzi azt a jó nagy sóhajtás utáni érzést – szerintem ez változó, egészségesen sincs mindig és talán nem érdemes kergetni?

    Egy kicsit a megerőltetés utáni zihálás jut eszembe, amikor az ember ösztönösen erőltetné a mellkasi légzést ezért a jó érzésért; a hasi légzés + erős kifújás kombó tök jól működik, csak nincs ez a visszajelzés. Aztán amikor megnyugodtunk, jön egy jóleső nagy sóhajtás, de az már csak a ráadás.

    Lehet, hogy rosszul hangzik, de úgy érzem, ezt nem kell nagyon keresni, mert talán csak görcsösebbé válunk tőle? Néha jön és kész.

  48. Halihóóó, megint beugrottam – nem túl jó élménnyel.
    Az előbb értem haza egy kis plusz csavargásból – kint, a barátnőmmel, a megszokott tempóban, hangulatban.
    Mégis: azonnal levágta a látványból, amikor elkapott a pánik – és csak azért nem éreztem múlhatatlan vágyat a sikítozásra, mert nem voltam egyedül.
    Azt hiszem, ez is rátesz az elindulás előtti pánikra: nem tudom, mibe fogok beleszaladni. Elindulok itthonról, viszonylag tűrhető állapotban, “majd lassítok, ha kell”-gondolattal, aztán lassíthatok, majdnem elfekszem a járdán, mégis olyan, mintha azon a bizonyos szívószálon át kapnám a levegőt, miközben épp lefutottam a félmarathont…lazíthatok, kilélegezhetek, de igazán még azt a FEV1-es 43%-ot sem – se ki, se be….
    ilyenkor csak a megállás “segít”…annyiban, hogy legalább nem esek pofára. :/
    Végig gondolva a napot: nem aludtam ki magam rendesen, mert vendég jött…ez máskor is előfordult, nem okozott oltári nagy gondot…a levegő párás, esős…ilyen is volt…igen, …csizma, meleg holmik….eddig általában délelőttre, vagy kora délutánra esett az az időpont, amikor teljesíteni kellett…..és most 4-fél 5 körül…amikor is a Brimica hatása már elég lájtos. Szóval, jó lenne, ha lenne valami hosszabb távon hatásosabb cucc. Ebben az időszakban már szinte olyan (főleg ha nem csak vakaróztam egész nap), mintha semmit nem fújtam volna reggel.

    A kora délutáni sétámmal együtt ma végül kicsit 3 ezer m feletti távot tudtam le. Ebben a levegőtlen állapotban kb. 8-900 m-t…ez nem esett annyira jól… 🙂
    Na, ma sehova…leülök és olvasni fogok…ha idejön a könyv – mert egy lépést nem vagyok hajlandó ma már tenni. 😀
    Ölelés, levegő…

  49. “Én kipróbáltam, hogy nem öltözöm fel sarkvidéki hidegre, és mégsem fáztam. A csizma, a kabát viszont “húz”, nehéz”

    És újra és újra: a kendő vagy eü maszk az arc előtt BAROMI sokat melegít. A minap megint rácsodálkoztam – sütött a nap, nem vettem pulóvert a gyalogláshoz, ami hiba volt, mert azért csípős voltaz idő; föltettem a papírmaszkot és öt perc múlva már majdnem izzadtam. Pusztán kontrollként levettem, pár perc múlva már fáztam. Visszavettem, megint melegem volt kellemesen.

  50. “Halihóóó, megint beugrottam – nem túl jó élménnyel.”

    Egy tipp: a kinti gyaloglást kellene a pihent időszakra tenni, mert az a legkritikusabb – mindegy is, hogy lelki vagy testi okok miatt, meg azért is, mert abban lenne a legjobb fejlődni. Aztán ha maradt energia, akkor otthon lehet tornázni meg fickándozni.

    Ehhez mit szólsz?

  51. “Mihaly pszihologus (is) kellett volna legy”

    Kösz, inkább COPD-s lettem, ez sokkal izgalmasabb szakma.

  52. “Egy tipp: a kinti gyaloglást kellene a pihent időszakra tenni, mert az a legkritikusabb ”

    A tipp tökéletes, nekem is eszembe jutott már, hogy úgy csoportosítom a dolgaimat – ez viszont váratlanul jött lehetőség, és pénteken dettó tervbe van véve egy kis csavargás – de már most tartok tőle, mert kb. ugyanebben az időben. Nem mindenki boldog nyugger, így csak késő délután érnek rá…ebből sajnos az jön le nekem, hogy a társasági életet vagy felfüggesztem, vagy …mert a társaság későn ér rá, én meg későn már nem tudok menni… mert anno a postai és egyéb tudott, előre tervezett dolgaimat igyekezetem ezek szerint beosztani.

    Kissé elkenődtem – mint bogár a szélvédőn :/ Pedig, azért túráztatom magam, meg súlyzó, meg egyéb…hogy fizikailag (is) ok legyek…

    1. “Egy tipp: a kinti gyaloglást kellene a pihent időszakra tenni, mert az a legkritikusabb”

      “Nem mindenki boldog nyugger, így csak késő délután érnek rá…ebből sajnos az jön le nekem, hogy a társasági életet vagy felfüggesztem, vagy…”

      Hát most a kinti gyaloglás az egyes számú cél, ha épp nincs társaság, menj egyedül – a társaságot biztosan meg fogod tudni oldani.

      Mondjuk sütsz valamit csalinak, aztán arra odagyűlnek szépen.

  53. Valóban – a kinti császka a cél. A kellemest a hasznossal jó lett volna összekötni.
    Az valahogy akkor sem gömbölyű, hogy ennyire durván meghúzható a határ a -tól-tól az -ig 🙂 🙁

    Na jó…elsétálok a könyvig 🙂

  54. Még mindig megfejtésre vár, vicceket félretéve – mert már jó ideje itthon, közben a párom is hazaért, de beszéd közben is erősen kell szuszognom…a levegőben van valami? :-O

    Hm…és nekem kell beszélnem, mert rárepült a sütire 😀

  55. “beszéd közben is erősen kell szuszognom…a levegőben van valami?”

    Nem, benned nincs levegő…

    1. Sziasztok! ezt most olvastam és gyorsan leirom a saját tapasztalatomat is.

      “beszéd közben is erősen kell szuszognom…a levegőben van valami?

      Sajnos nekem is előfordul ez elég sürün, telefonon is észre lehet venni, szokták mondani,,hogy kezdek merülni, fogy a duracellből az erő. –
      Szerintem ezzel más is igy van,nem csak mi Rita.
      További szép estét és holnapra sok jó levegőt!

  56. Sziasztok Mindenki!
    Most nem idézek senki hozzászólásából,mert nagyon sok a lemaradásom, s szerencsére sokat irtatok.
    A múlt héten mikor jobb idő volt én is elkezdtem már a tekerést,sétát, fokozatosan tekertem, végén már most
    vasárnap olyan szép napos idő volt 8 és fél km-t tettem a helybenjárósommal, 40 percig tekertem, na meg légzőgyakorlatoztam, egy keringős rövid séta is volt. Most viszont tegnap és ma már nem mentem ki,mert esett és megfigyeltem,hogy ha ilyen nyirkos az idő, az én agyam a párára kapcsol át,mert jön a para,hogy majd vissza milyen lesz az utam,…….. lényeg,hogy minden rám jön és a végén tényleg szuszogok,hörgök már mire hazatámolygok, a teraszra már alig birok felmászni. Ritám biztos ismerős ez az érzés,de leküzdjük ahogy megérkezik a jó idő.
    Olyan jó volt vasárnap szinte éreztem,hogy most az ehetit is letekerem, holnap ha már megint 5 fok körül lesz,remélem megyek és tekerek ha sétára nem is vállalkozom hosszan egy kört azért beiktatunk.
    Ma volt a házidoki – nincs szerencsére semmi gond, a beutalót beszéltük,de felénk a tüdőgondozó intézet főorvosa intéz mindent, ő fog dönteni benne, majd ha nem boldogulok,akkor vissztérünk rá és kigondolunk valami megoldást,egy közelebbi rehab.intézetben,ahol van tüdőgyógyász.
    Most nagyon nem jó a szuszom, nem sokat tudok csinálni, a mult hét jobb volt, haladtam,minden napra volt feladat,idő is jó volt hozzá,felmostam,takaritgattam,most curik van,remélem hamarosan kitavaszodik.
    28-án megyek a gondozóba ott majd eldöl,hogy lesz-e lehetőségem elmenni szanatóriumba,vagy valami gyogyiváltással próbálkozik a főorvosnő – egyelőre ennyi van.
    Olvasom a cigizést – nem kell sem e.cigi,sem más,el kell nyomni és kész.Én négy éve mult,amikor kiderült a copd-s bajom, azóta nem volt cigim, igaz megvallom én erős rágót szoktam rágcsikálni.- pedig egész karton cigim volt itthon, de ugy látszik én jobban megijedtem,mint hogy ne fogadjak szót a dokiknak.
    Sajnos a lerakodással még igy is küzdök elég sokat,pedig már mindent kiprobálok, kisebb-nagyobb sikerrel.
    Nekem is van sópipám, Himalája-só van egy nagy tálban nem messze az ágyamtól,só lámpa világit – nem tudom használ-e ,,de azért mindent kiprobálok én is.
    Én is ettem már három adag Varga-gyógygombát még a mult évben,-nem vettem észre javulást – lehet,hogy tovább kellett volna szedni,nem tudom Zsolt majd megmondja,hogy neki használ-e.
    Sogornőm is hozott csodacseppeket, minden nap egy csepp és nem fogok köhögni, már régóta nem köhögök csak a lerakodással kell megküzdenem.
    Várom a jó időt, s remélem már nem sokat kell várnunk. Vigyázzatok magatokra, további szép estét kivánok és jó levegőt.!

  57. “megint beugrottam – nem túl jó élménnyel”
    “nem aludtam ki magam rendesen…a levegő párás, esős”
    “és most 4-fél 5 körül…amikor is a Brimica hatása már elég lájtos”
    “A kora délutáni sétámmal együtt ma végül kicsit 3 ezer m feletti távot tudtam le”

    Gondolkodom ezeken; szerintem a kialvatlanság baromi nagy hátrány, a fizikai és főleg a lelki teljesítményt nagyon visszaveti. Egészséges ember is ingerült, könnyen ijedős, pesszimista tud lenni kialvatlanul – ez neki csak egyszerű kellemetlenség, de egy tüdőbetegnek, aki begyűjtött még magának jó kis pánikot is… hát nála nagyon nagyot szól.

    Elmegy sétálni vagy gyalogolni és jön valami zavaró dolog:

    — ott a hideg, párás idő;
    — akár még egy kis megfázás is bújkálhat valahol;
    — a kialvatlanság miatt rosszabb az erőnléte (a kialvatlanság volt szerintem a fő gonosztevő ma);
    — ugyancsak emiatt az ítélőképpessége picit rosszabb, kicsit nagyobb tempót erőltet az optimálisnál;
    — az első fellépő kellemetlen érzésre fokozott ijedtséggel és ingerültséggel reagál és…

    …hopp, kész is a nagyobb ijedtség, onnan meg már csak egy lépés a pánik.

    Nem nagy dolog egyik sem, de egy-kettő összeadódnak, összefognak ellenünk. És aki gyakorlott szorongó, az gyorsan belecsusszan egy gödörbe és nehezebben mászik ki belőle, mint mások.

    Márpedig te gyakorlott, aranykalászos, élvonalbeli szorongó vagy.

    És olvasom a beszámolóidat és nagyon örülök, hogy hajtod magad és nem ész nélkül akarod emelni a napi gyalogló-távodat… de azért valami azt súgja, egy egész kicsit hajszolod magad. Tényleg csak egy kicsit, nem annyira, hogy fizikailag kicsinálnád magad; épp csak annyira, hogy legyen egy kicsi, de állandó teljesítménykényszer a tudatod mélyén. Ami nem a lazítás irányába lökdös… Például nem látom, hogy variálnád tudatosan az edzés-intenzitást: egyik nap hajtok átlagosan, másnap kicsit erősebben, aztán meg SZÁNDÉKOSAN KEVÉSBÉ. Azaz: olyankor hagyod abba, amikor még nagyon jólesne tovább csinálni.

    Másik módszer (a jóga-futásból kölcsönözve): lassabban mész, mint ahogy tudnál. Igen, visszafogod magad a saját tempód ALÁ – ha hiszed, ha nem, ehhez is kell ám rendesen koncentrálni. És nagyon pihentet és lazít.

    Ha mindez nem lenne elég magyarázatnak, akkor itt az adu ász: vannak istenverte napok és kész.

    Nekik is van azonban szerethető tulajdonságuk! Végetérnek.

  58. “beszéd közben is erősen kell szuszognom…a levegőben van valami?

    “Sajnos nekem is előfordul ez elég sürün, telefonon is észre lehet venni, szokták mondani,,hogy kezdek merülni, fogy a duracellből az erő. –
    Szerintem ezzel más is igy van,nem csak mi ”

    Igen, a beszéd fáradtan vagy terhelés közben egy meglepően nehéz légzőgyakorlat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.