Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.
Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.
A hozzászóláshoz nem kell sehová sem belépni, csatlakozni; meg kell adni egy álnevet, ez kötelező, meg lehet adni email címet is, ez nem kötelező.
Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.
Kőváriné Marika kinevezett engem osztályfőnöknek s ezen minőségemben kötelességemnek tartottam, hogy nevet is adjak az osztályomnak. Ez itt kérem az
El Nem Fekvő Osztály
Tudom, Erich Kästner tanár úrnak volt egy még jobb ötlete, de tüdőbetegként azt azért túlzásnak tartanám.
A FALIÚJSÁG itt található
válasz Kőváriné Marika 2019-03-26 – 7:12 DU.
“Ghepard teljesitményén csak bámulok, honnan van ennyi erőd,akaratod?”
hát onnan, hogy arra koncentrálok. Az lebeg előttem, hogy jobb is lehetek, mint most van – és megpróbálom elérni. A rosszat meg nem szabad beengedni, a jót kell mindig táplálni, hogy nőhessen. Nektek nagyon nagy a betegségtudatotok, szinte bénítóan hat – kell is igyekeznem, hogy ne szálljon át rám is. Ezért mindig igyekszem a jobb oldalára megfordítani amit írtok – de nektek magatoknak kellene magatokra hatni. Nekem arra semmi esélyem, meg senki másnak sincs.
“Tudom,hogy a saját állapotunkon javitani akarunk,de hogy ujjam végén probáljak fekvőtámaszt,azt nem hiszem,hogy sokan megprobálnák.”
Nem egyszerű az biztos, pláne én most már 102 kiló vagyok, tehát nem egy pehelysúlyt kell tartaniuk az ujjak hegyének. Ma már simán ment 2 egymásután – a harmadik már necces lett volna – pedig 50-60 napja egy tollat nem tudtam megtartani az ujjaim között. Nagyon nem akartam, hogy ilyesmi történjen velem, de mintha erősebbé tett volna – az adatok már azt mutatják, hogy jobb vagyok mint tavaly, meg január 17-e előtt – de olyan érzésem van, hogy mintha még mindig nem az igazi. Tehát mintha belül valami dolgozna azon, hogy ezt sugallja nekem – jobbnak kell lenned, ez még nem az igazi.
“Grat.érte, meg a többi kiemelkedő tevékenységedért, orvosi segédlettel nem jutottál volna negyedére sem.”
Köszi szépen, igyekszem magam miatt is – no meg talán másnak is megnövelheti a belső (mentális) erejét. Az szinte biztos, hogy nem sokat tettek volna s csak hátráltattak volna a sok felesleges vizsgálással, méresekkel, meg ki tudja mit akartak volna – s azt az időt és energiát (no meg biztos pénzt is) a javamra használtam inkább. Mindig az embernek, a testnek kell megoldania. Az orvos esetleg kezel, kiszed, betesz valamit, ezt azt ír fel – de ki is végzi el a feladatot? A test – tehát az gyógyít? Ehhez kellenek a természet erői, inteligens mozgások, légzés, egy kis táplálék – meg a belső jó irányú beállítottság. A COPD-re meg is van állapítva, meg kimondva is, hogy nem lehet kigyógyítani – vagyis inkább azt kell mondani, hogy nem tudják. Tehát nem lehetetlen, s ami lehetséges, akkor előbb utóbb meg lehet csinálni. Meg kell szabadulni a fékektől, rossz beidegződésektől – és a jó célra koncentrálni folyamatosan. Nem engedni, hogy valami eltérítsen arról az útról. Persze nem egyszerű ez – de nem lehetetlen.
“Na de nem fenékig tejfel az élet, 11-kor kezdtem tekerni, de valamelyik szomszéd meg begyujtani,az eszem megáll,hogy délre gyujt be gumival,szénnel a levegő tele szennyeződéssel,”
ez borzalom, hogy ilyen emberek vannak. Nálunk is van nem messze tőlünk egy fajankó, de tavaly már nemigen tüzelt, mert azt hiszem hogy rendesen beszólhattak neki. Vagy valaki a hatóságokhoz fordult amiatt – nálunk nagy büntetés van emiatt. Már én is úgy voltam, hogy valahogy befűtök neki….
Sziasztok Mindenki! Gephard külön köszi az alábbiakért:
“A COPD-re meg is van állapítva, meg kimondva is, hogy nem lehet kigyógyítani – vagyis inkább azt kell mondani, hogy nem tudják. Tehát nem lehetetlen, s ami lehetséges, akkor előbb utóbb meg lehet csinálni. Meg kell szabadulni a fékektől, rossz beidegződésektől – és a jó célra koncentrálni folyamatosan.”
Köszönöm, most ezt fogom magamban hajtogatni ,de Rita olvasd és mondjad Te is,hiszen ez tényleg igy van,csak bebeszéljük magunknak,hogy itt a vég,jobb már nem is lehet.Példa előttünk van bőven Mihály nyugodt,kiegyensúlyozott helyrebillentése időnként, amikor már a pince mélyén járkálok,Gephard tudatos gyakorlatban is végrehajtott gyógyulása, munkára fel!
Nálunk hűvös van,nem megyek még tekerni,de füstölés előtt ki kell jutnom mindenképpen.
Kivánok szép napot és jó levegőt !
Üdv. állítólag, egy bizonyos bálna fajnak a tüdeje, nem öregszik meg, és olyan sejteket termel, ami által saját magától képes a tüdő regenerálódni, ..
Ezt az Ausztráliában , egy partra vetődött állatból kimentett fél tüdőből átültették egy tüdőtágulatban szenvedő lóba, aminek a beteg már, kötőszövetesedett tüdejét eltávolították,, az állat megerősödött és hosszú évekig élt még..
Bécs melletti 20-emeletes tüdőkórházban, évente 180- súlyos beteget transzplantálnak sikeresen, ezeknek a túlélési esélye 60%, felett van 55éves korosztályig.. kár hogy mi nem juthatunk el oda,..
Szep napot kivanok Mindenkinek :))
Bohoka lany…tudod mit figyeltem meg Magamon? Mar amikor eldontottem a fejemben,hogy kimegyek …na mar akkor fulladok ! Tudatalatt szorakozik a kisordog velunk azt hiszem…de sajna olyan erovel muveli,hogy majdnem lemondom az aznapi programot( de tudom hogy holnap is ugyanezt muveli,tehat indulok!!!) Nagyon fontos>zarni a koroketkanibalizmus nemhallasodatHianyzok < jelentkezzetek!!!!! Pusz Mindenkinek}{}{
Szent Isten:((( Hova tunt a hossu levelem?!:(((
Csak az eleje es a vege ment at…nahatttt meg ilyent nem pipaltam,hmmm?!!!:(((( Irtam sokmindenrol+ Ghepardnak ,Marikanak es mindenkinek …offffffffffff:( Na de nem tudom ujrairni,mert indulok vilagga!!!!Minden jot kivanok Nektek,pusz!!!
válasz Kőváriné Marika 2019-03-27 – 9:08 DE.
“Sziasztok Mindenki! Gephard külön köszi az alábbiakért:………”
OK, szívesen, szerintem azokkal kell tömnötök magatokat és nem a bénító betegségtudattal. Ha nem tudják, akkor nem tudják az orvosok – nem kell azzal foglalkozni. Egyébként sok mindent nem tudnak, még magukat se igen tudják kezelni. Hogy a várható életkoruk jóval alacsonyabb a népességnél (hogy 6-7 év is átlagban) – s hogy van olyan ágazat is, ahol több mint 10-12 évvel is kevesebb. A doktor szó hogy tanítót jelent, na ettől is nagyon messze vannak. Az a magyar szó, hogy egészség nagyon frappáns. Ez mindent kifejez – tehát az egész testtől lesz az egészség – na és mi folyik ott? Hány féle orvos van? Meg se lehet már számlálni – és valahogy elmegy a kezük között az egészség.
“Köszönöm, most ezt fogom magamban hajtogatni ,de Rita olvasd és mondjad Te is,hiszen ez tényleg igy van,csak bebeszéljük magunknak,hogy itt a vég,jobb már nem is lehet.”
Igen, ez legyen a kezdet. Ne engedd a rosszat be, egyetlen pillanatig se. Persze néha be fog ugrani, de hesegesd el – a jó forogjon, a cél forogjon Benned. A sok sok pozitív gondolat lassan lassan átjárja a testedet és lassan lassan belopódik a szívedbe, pláne akkor, ha ma megcsinálsz olyat, amit még tegnap nem tudtál. Onnantól meggyőződéssé válik és elterjed Benned a szívedből áradó erő – ami olyan erős is lehet, hogy meggyógyulsz tőle. A szívedben kell érezned az erőt, az sokkal erősebb az agynál. A szívet mindig is az érzelmek központjának tartották – de a modern orvoslás az agyat tartja annak. Csak lehet, hogy ebben is nagyot tévedett. A szív hogy hamarébb tudja mint az agy, ha veszély vagy bármi fenyeget. Az elektromágneses mezeje hogy 5ezerszer nagyobb az agyétól. Ez messze kinyúlik a test körülire is – lehet ezt is megérzik az állatok. No meg hogy van itt más is, ami sugároz. Gondolj bele – 75 miliárd sejtből állunk – hogy a francba tudnak pont egyszerre szépen együttműködni. Kémiai úton az lehetetlen szerintem. Az óceánban találtak egy nagyon pici (pár centis) halfajtát, melyek el tudják riasztani a nagy fehér cápát is. Hogyan? Pontosan alakzatban lemásolják a nagy ragadozót – csak valamivel nagyobbra alakítva. Több százezer pici halacska úgy néz ki néhány méterről is, mintha egy nagy fehér cápa lenne. Még az uszonyok is mozognak, teljesen megtévesztő. Meg is tudnak fordulni, szájat tátani stb – elképesztő. Na a nagy kérdés, hogy ezt hogyan tudják összehozni? Gyakorlatilag mindegyiknek egy kicsit másképp kell mozognia, de úgy hogy megmaradjon az alakzat – na ehhez hogy a francba és honnan jön az impulzus. Meg más ilyesmi is van…
“Példa előttünk van bőven Mihály nyugodt,kiegyensúlyozott helyrebillentése időnként, amikor már a pince mélyén járkálok,”
Igen, Misi szépen tudja adagolni a szavakat (már a régi mondás is hirdeti – hogy a szónak nagy ereje van), jó humora is van – jobb orvos lenne, mint a legtöbb fehérköpenyes.
“Gephard tudatos gyakorlatban is végrehajtott gyógyulása, munkára fel!”
Pontosan, az tudatos volt a javából. Nektek is van tudatotok, tessék oda benyömöszölni a jó dolgokat és az elérendő célt. Ezzel a rosszak vesztésre lesznek utalva – persze nem egyik napról a másikra, de folyamatosan kell táplálni a pislánkoló lángocskát, hogy erős lánggá (meggyőződéssé, hitté) fejlődjön a szívetekben.
válasz Eva 2019-03-27 – 12:29 DU.
“Bohoka lany…tudod mit figyeltem meg Magamon? Mar amikor eldontottem a fejemben,hogy kimegyek …na mar akkor fulladok!”
Mert ez a meggyőződésed és a szívedben erősen ott van. A kutya meg a galambod is már ezt érzi, és hamarébb tudja, hogy ezt fogod gondolni és ez lesz a testeddel. A kutya például már érzi hogy jön haza a gazdi, de még nem is látja, nem is hallja és a szagát se érzi.
válasz Eva 2019-03-27 – 12:50 DU.
“Szent Isten:((( Hova tunt a hossu levelem?!:(((”
Azt hiszem már többször megesett ez Veled. Nem tudod a küldés előtt elmenteni máshova is, vagy máshol írni és onnan hozni ide?Az nem kellemes, ha az ember ír jópár sort és elveszik – elmegy a kedve újból ugyanazt leírni. Ne mérgelődj ezen, gondolj valami szépre, vagy csinálj olyasmit pár percig, amit nagyon kedvelsz.
Igen, és nem az akaraterőt emelném ki elsősorban, hanem a megfigyelőkészséget, a kísérletezés képességét. Ezt nehezebb elsajátítani, mint az akarást, a szorgalom sokakban megvan, csak lepattannak a problémákról, mert kísérletezés közben nem eléggé tudják pontosan megfigyelni saját magukat.
Hopp, erről a kifújás utáni mozgásról alig írtam, ha egyáltalán, pótolni fogom.
Mikulásnak tetszik készülni?
Megnyugtat, hogy sokat fejlődtem kisiskolás korom óta, nekem már nem kell hosszú szünidő…
“mert a felmosások kikapták a szuszt belőlem”
Ez a felmosás visszatérő motívum olyanoknál, akik különben elég rendesen mozognak. A hajladozás közbeni rossz légzésre gyanakszom, – vagy visszatartjátok a levegőt, vagy nem akkor fújjátok ki, amikor kellene (görnyedéskor).
Sziasztok!
Éva hová költözöl, ha eladtad a házad?
Berni, lehet, hogy ezek a szavazások akkor sikeresek, ha az érintett minél több ismerősét meggyőzi, hogy szavazzanak rá, illetve kampányoljanak az érdekében.
Örömmel olvastam, hogy javultak az eredményeid. Csak gratulálni tudok.
Anno nekem a doki azt mondta, hogy kerüljem a stresszt, de amikor megkértem, írjon fel egy lakatlan szigetet, csak mosolygott, mondván, az OEP ezt, sajna nem támogatja.
Hát ez van.
Ghepard, minden tiszteletem a tied. Nem semmi, ahogy sikerült rendbe hoznod a kezedet.
Bolond lány, ne parázz! Tudom, könnyű mondani, nehéz megcsinálni, de nincs jobb ötletem. Tereld el gondolataidat., ha kell állj meg, szuszogj nagyokat. Nekem az vált be, ha megállok és erőteljesen kifújom a levegőt, miközben hasi légzésre törekszem. Sajna menet közben még mindig nehéz ezt alkalmazni.
Amúgy állítom, hogy fejben dőlnek el a dolgok. Amikor nagyon nem akartam elmenni, de menni kellett, már akkor megfulladtam, amikor kiléptem az ajtón. S mivel ez szörnyű élmény, a későbbiekben még nyomasztóbb volt.
Amúgy jól gondold meg mit kívánsz! 3 emelet napjában többször, mindezt rövid lábakon.
Marika, te mivel mosol fel? Nekem egy nyeles mopom van. Ezzel a felmosás inkább karmunka.
Vigyázzatok magatokra!
válasz Nemes Mihály 2019-03-27 – 2:56 DU.
“Igen, és nem az akaraterőt emelném ki elsősorban, hanem a megfigyelőkészséget, a kísérletezés képességét. Ezt nehezebb elsajátítani, mint az akarást, a szorgalom sokakban megvan, csak lepattannak a problémákról, mert kísérletezés közben nem eléggé tudják pontosan megfigyelni saját magukat.”
Jól látod ezt Misi, ez is nagy részt benne van. Minden porcikádat kell tudni érezni, mi folyik ott, hogy van stb. Érezni azt is, ha közben elfordulsz, megfordítod a kezed, ujjaid, tested – meg kell látni, hogyan jobb stb. Mondom, hogy jobb orvos lennél, mint a legtöbb fehérköpenyes.
““igyekeztem sok mozgást kifújás közben, meg kifújás után csinálgatni minél többet és többször.”
Hopp, erről a kifújás utáni mozgásról alig írtam, ha egyáltalán, pótolni fogom.”
ez elengedhetetlen – így jobban fejlődhet a felborult rész is. Lassú kifújáskor, no meg főleg utána (beszívás előtt) kezd nőni a széndioxid szintje a sejtekben – ez meg növeli azt a képességüket, hogy felvegyék az oxigént a vérből. Ez így több energiát jelent a javuláshoz. Ezt érezni is lehet, hiszen kifújás utáni másodpercekben mentek a leggyorsabban a pici mozgások a szinte teljesen bénult kezemben is. Ezt már hosszú éveken át tudom és érzem, ezért is edzek így – és talán emiatt is elég a keményből 90 másodperc naponta. Ekkor gyorsabb reakcióidő is, a szemek is ekkor mozoghatnak gyorsabban (gyakorlatilag a gyorsulással javultak fel a szemeim). Tehát tudtam már, hogy ezt kell nyomnom, ami a csövön kifér…
válasz Zsuzsa 2019-03-27 – 5:44 DU.
“Anno nekem a doki azt mondta, hogy kerüljem a stresszt, de amikor megkértem, írjon fel egy lakatlan szigetet, csak mosolygott, mondván, az OEP ezt, sajna nem támogatja.
Hát ez van.”
Nem a dokinak kell valamit felírnia, megmondania – az nem sokat ér. Neked kell saját magadnak megmondani, szinte megparancsolni – ami meg a legfontosabb, hogy fogadj szót és ne stresszelj sok mindenen.
“Ghepard, minden tiszteletem a tied. Nem semmi, ahogy sikerült rendbe hoznod a kezedet.”
Köszi szépen, remélem, hogy lesz ez még jobb is – szinte érzem, hogy ebből a slamasztikából erősebben jöttem ki, mint voltam. Majd meglátjuk, hogy mi lesz.
“csak bebeszéljük magunknak,hogy itt a vég, jobb már nem is lehet”
“A sok sok pozitív gondolat lassan lassan átjárja a testedet és lassan lassan belopódik a szívedbe, pláne akkor, ha ma megcsinálsz olyat, amit még tegnap nem tudtál.”
“Nektek nagyon nagy a betegségtudatotok, szinte bénítóan hat – kell is igyekeznem, hogy ne szálljon át rám is. Ezért mindig igyekszem a jobb oldalára megfordítani amit írtok – de nektek magatoknak kellene magatokra hatni. Nekem arra semmi esélyem, meg senki másnak sincs.”
“a nagy légzési problémád mellett is megvan még a jó humorod. Ez is hozzáteszi a maga részét, hogy átvészeld a nehézséget. De azzal még több erőd lenne, ha nem engednéd be a rosszat, a félelmet – mert azt veszem ki szavaidból, már bent eldőlt, hogy rossz lesz ha kimész”
ghepard minden tanácsával egyet lehet érteni, nagyon hasznosak, csak van itt még egy (több) bökkenő ezekkel a szorongásokkal. Régóta foglalkoztat, ahogy olvaslak benneteket. A nem-feladás, az elhatározás, a jó dolgokra és tervekre koncentrálás mind kell.
És nem elég.
Hiányzik még valami technika és ismeret. Akik ide írnak és szorongástól szenvednek, mind kitartóan és keményen küzdenek, gyakorolnak, keresik a megoldást nem adják fel lelkileg sem – de a szorongás nagyon-nagyon mélyen gyökerezik és rettentő lassan oldódik.
És ezt tudni kell, mert különben el lehet keseredni.
A másik, amit nem könnyű megemészteni: Igenis van olyan, hogy nem igazán javul az állapot és tudni kell elfogadni, hogy a stagnálás is eredmény.
A harmadik: a napról napra való ingadozásoktól sem szabad megijedni, ezek törvényszerűen vannak. Ma rosszul megy, ami tegnap könnyen sikerült, aztán megint két nap múlva jobb. Minimum idegesítő, de inkább elbizonytalanító, mert úgy érzem, nem nálam van a kontroll, ki vagyok szolgáltatva az elemeknek.
Egy kormányos ne rinyáljon attól, hogy hullámzik a víz és dobálja a hajót, hanem irányítsa folyton ügyesen, hogy a hullám ne oldalba kapja. Nem görcsösen egy irányba kell tartani a kormányrudat, hanem alkalmazkodni kell a támadóhoz.
Igaz. De sajnos mindenkinek, egy COPD betegnek meg pláne, jönnek napok, amikor nem tud megcsinálni valamit, amit tegnap még tudott. Na, ezt a maflást kell tudni átvészelni, ez a nagy truváj.
Írjatok ötleteket szorongás- meg pánik-elhárító ötleteket.
Ha nincs ötletetek, akkor történeteket. Egyre jobban belelovalom magam az érzésbe, hogy a kisebb-nagyobb pánikok a legfőbb ellenfelek, én meg harcba akarok szállni velük, de még nem elég anyagot kaptam a hírszerzőktől az ellenség módszereiről.
Maradok tisztelettel:
Don Kihótt-e (nem hótt ki)
válasz Nemes Mihály 2019-03-28 – 9:51 DE.
“ghepard minden tanácsával egyet lehet érteni, nagyon hasznosak, csak van itt még egy (több) bökkenő ezekkel a szorongásokkal. Régóta foglalkoztat, ahogy olvaslak benneteket. A nem-feladás, az elhatározás, a jó dolgokra és tervekre koncentrálás mind kell.”
Persze, ezek csak úgy a nagyja, pár szavakkal leírva. Mint mondani szokás – a részletekben van a kutya elásva. Ki hogyan mélyed bele mindenbe.
“És nem elég. Hiányzik még valami technika és ismeret. Akik ide írnak és szorongástól szenvednek, mind kitartóan és keményen küzdenek, gyakorolnak, keresik a megoldást nem adják fel lelkileg sem – de a szorongás nagyon-nagyon mélyen gyökerezik és rettentő lassan oldódik.”
Tudom, én is átéltem – most a kéznél is átéltem. Nem volt mindegy, mikor rátettem az asztalra és nem tudtam az egyik ujjamat se megmozdítani – na az nem volt mindegy. No meg sok minden mással is küzdenem kellett, de kinek nem. A tüdővel is, meg a légutakkal is. A szorongás valóban rettentő lassan oldódik, de azt a folyamatot fel lehet gyorsítani – ha valamivel gyorsabban meg tudod magad győzni az ellenkezőjéről. Tehát nem gondolni, hanem meggyőzni.
“És ezt tudni kell, mert különben el lehet keseredni.”
Igen, ezt is tudni kell – minden nap nem lehet javulni, ingadozik az, erről is már többször volt szó.
“A másik, amit nem könnyű megemészteni: Igenis van olyan, hogy nem igazán javul az állapot és tudni kell elfogadni, hogy a stagnálás is eredmény.”
Hát persze, nem lehet minden nap javulni. Ha látnád például a heti teljesítményemet 2012 májusától (mindig csak a heti legjobbat írom be), még az is nagyon cik cakkos. Ha a napit is vezetném, na az szinte kiismerhetetlen lenne. A havi legjobb már szép összefüggést mutat, már sokkal kevésbé ingadozó. A legstabilabb az évi legjobb – az eddig csak szépen megy felfelé. Az évek többségében van olyan, hogy 4-5 hónapig nincs javulás.
“A harmadik: a napról napra való ingadozásoktól sem szabad megijedni, ezek törvényszerűen vannak. Ma rosszul megy, ami tegnap könnyen sikerült, aztán megint két nap múlva jobb. ”
Persze, abszolút nem megijedni – még napszakban is ingadozó az ember teljesítménye. Ha az ember ezeket mint tudja, akkor semmi vész. Nem lehet folyamatosan javulni, mindig van és lesz visszaesés – de mindig igyekezni kell(ene) úgymond utolérni magunkat. Vagyis, hogy majd pár nap, hét, hónap múlva legalább ott tartsak, ahol már egyszer voltam, de lehetőleg strófoljam feljebb, már ha megy.
“Minimum idegesítő, de inkább elbizonytalanító, mert úgy érzem, nem nálam van a kontroll, ki vagyok szolgáltatva az elemeknek.”
Dehogyis, mindig sok minden változik és ez kihat az emberre – nem lehet hozni mindig a maximumot. De ha sikerül – akkor az nagyon meggyőző tud lenni. Ezért is törekszem arra, hogy ez sikerüljön még 67 éves fejjel is.
“Egy kormányos ne rinyáljon attól, hogy hullámzik a víz és dobálja a hajót, hanem irányítsa folyton ügyesen, hogy a hullám ne oldalba kapja. Nem görcsösen egy irányba kell tartani a kormányrudat, hanem alkalmazkodni kell a támadóhoz.”
nagyon jól látod, megint mondom, hogy jobb orvos lennél, mint…..
““pláne akkor, ha ma megcsinálsz olyat, amit még tegnap nem tudtál”
Igaz. De sajnos mindenkinek, egy COPD betegnek meg pláne, jönnek napok, amikor nem tud megcsinálni valamit, amit tegnap még tudott. Na, ezt a maflást kell tudni átvészelni, ez a nagy truváj.”
el kell fogadni, hogy az úgy van rendjén, nem lehet mindig a maximumot hozni és minden nap jobb eredményt felmutatni – olyan nincs, azt senki se tudja megcsinálni. Csak fokozatosan, kis léptékben – így aztán már a hosszútávú trend érezhetően felfelé fog ívelni. Persze az se mehet a végtelenségig.
“Írjatok ötleteket szorongás- meg pánik-elhárító ötleteket.”
Nos itt van az a félsz kimenni, mert fulladni fogok. Elvileg a levegő nem akadály, hisz kint gyakorlatilag mindig jobb a levegő, tehát kint jobban kellene éreznie magát az embernek, de mégsem – mert mélyen ott van a félsz, hogy mi lesz. Szerintem a kis léptékben itt is segíthetne. Ha kimegyek, tudom hogy 200 méter után rám jön a frász. Hogyan kellene kezdeni? Mondjuk nagyon kicsivel – például elmegyek a háztól 5 méterre és máris visszajövök a biztonságot (belső biztonságot) nyújtó ismert falak közé. Beszívom magamba, hogy semmi se történt – hisz még gyakorlatilag levegőt se kellett vennem el a falaktól. Jé tényleg nem fulladok. Na akkor kimegyek megint 5 méterre, majd vissza és megint meggyőződök, hogy semmi vész. Ezt elismétlem 20-szor egymás után és meg is lesz a 200 méter fulladás nélkül. Közben menjen a fejben, hogy kint voltam, lementem 200 métert és nem fulladtam, nem is volt mitől. Másnap menjek el a faltól 6 méterre, ekkor már elég lesz a 200 méterig 17 ismétlés. Harmadnap menjek el 7 métert, ekkor már elég lesz 14 ismétlés. Így eljutok 100 méterig elsőre és vissza is – és meg van a 200 méter. Aztán lassan emelhetem a távolságot. Valahogy így tovább – ezzel fokozatosan kiölheti magából az ember a félelmet és egyre erősebb lehet és többet fog bírni is.
Igen, ezt a módszert és is javasoltam és van itt a kommentelők között, aki ki is próbálta. Működött is, csak meglepően rettentő lassan múlogatott elfele a szorongás és nagyon hosszú ideig vissza-visszatért. A fuldoklástól való félelem nagyon mélyen van a tudatalattiban és iszonyú hosszú ideig tarthat, míg legalább enyhülni kezd. Mivel ez egy rendes, virtigli halálfélelem, az pedig elég masszív darab.
A szorongás olyan, mint a rosszabb fajta neszkávék. Rohadt nehezen oldódik.
Sziasztok Mindenki!
Köszönöm a sok-sok segitséget,amit irtatok most az utóbbi bejegyzéseitekben Mihály és Gephard, szuper jó és hasznos dolgok, én a magam részéről irhatom,hogy ezek közül sokat alkalmazok is.Pl. az araszolva – majd nem giliszta módján haladva – mindig kicsit-kicsit tovább jutok egy, vagy fél háznyit az időjárástól és a frásztól függően a séta során.Valóban úgy van ez,hogy ha sikerül valami olyasmire gondolni,ami eltereli a figyelmem arról,hogy na meddig is megyek most, akkor elérek én addig a bizonyos pontig,de mintha a földbe lenne valami botló,vagy sorompó képes egy pillanat alatt rám jönni a frász, s már kapkodom is a levegőt és a lábam fordul is vissza. Igaz az időjárás még nem éppen olyan ami sétára alkalmas itt az utcánkon, szél,hideg minden fene van, vagy jönnek ezek a nagyobb gázolajjal müködő autók, na onnan aztán kotri befelé,mert a szám szélén is érzem az olajszemcséket.Az utca végén van két melléküzem is,nem nagy létszámmal ugyan,de napi 40 autó biztos jön-megy ablakos,meg lakatos -karbantartó,szerviz üzem. A fogorvosi rendelőt nem emlitem,mert oda is sok autó jön,de személykocsi ott csak azt kell tudni eldönteni,hogy kerozinnal,vagy gázzal müködik a kedves beteg kocsija.ezután következik a fütés füstje. Világ életemben érzékeny voltam a szagokra,füstre, most meg pláne. Én azt hiszem,hogy tul sok alkalommal ért már visszafelé az uton “majd meg fulladok,csak már hazaérnék” hogy ezt kell legyőzni, s bizom benne,hogy ha jön a jobb idő akkor sikerül ujból az utca végéig kimenni. Próbáltam már,hogy a Izike unokámmal – 12 éves – mentem sétálni,az sem volt jobb, akkor meg a légzésemre sem tudtam figyelni, mert beszéltet és a végén mindig a számon vettem már a levegőt.Lassan belejövök én, ma is letekertem 20 fok volt a teraszon és 7 km meglett, s még a ruhákat is összehajtogattam a száritóról, igaz elfáradtam,de igy haladok talán majd előbbre.
Zsuzsám nekem is van felmosóm, csoda jó az, de ahhoz is kell valamennyit hajolni és Mihálynak igaza van,ott a levegővétellel van gond,holnap megpróbálom úgy venni a szuszt,ahogy irja,sikerülni kell,- persze a derekam ugy is megfájdul,elég nagy a terasz is,meg a konyha hozzá ,de amikor végzek olyan jó az eredményt látni.
Köszönöm a segitségeteket, kivánok jó éjszakát,jó levegőt , fagy mentes éjszakát!!
Hú, ez az idézőjelezés meg visszatekerés nekem a halálom, ne vegyétek illetlenségnek, ha elhagyom.
Én is nagyon örülök, hogy számszerűen meg tényszerűen is jobban vagyok, bár lassan fel kell vennem a Mihály által említett cowboyjelmezt, kegyetlenül porol már most az agyag. Májusban – kisebb kölcsönkért összeggel – nekirugaszkodom a ‘pálya’ munkagépes meglapításának. Amikor meghallottam, mennyibe kerülne a talajrendezés erre szakosodott cégekkel, szakikkal, elkenődtem egy pillanatra, nekem 250.000 Ft-om van ami számomra felfoghatatlan összeg, ők viszont lazán beajánlottak 20×10!!! méterre 600.000-t… merthogy 50 centin kimarni, aztán 25 cm rizsa finomságú kavicságy, rá a geotextil, rá meg persze csakis valami speckó, méregdrága folyami homok, meg a vízelvezetés, meg ez, meg az, gondoltam magamban, nem akarom én itthon megépíteni az olimpiai díjlovasnégyszöget, csak egy talpalattnyi sima placcot szeretnék ahol nem bukunk fel lépten-nyomon. Na, ha le lesz simogatva, s sikerül még szerezni egy kis pénzt, faaprítékkal borítom majd be – az jó puha tud lenni, s nem utolsósorban, nem is porol.
Ezt a stresszmentes életet nekem is mondták, ha nem lennének a piszkos anyagiak, nekem tényleg meg is lenne. A sokszor szoros cipő azonban a nyugalom ára, a jó mulatság férfimunkákon kívül meg vagyok elégedve az életemmel. Mindig is erre vágytam, reggel felkelek, megetetem az éhes szájakat, nekikészülök az aznapi foglalkozásoknak, ha van kedvem, hangulatom, szomszédolok, vagy feballagok a boltba, van idő bámulni az eget, szagolni a virágokat, hallhatni a szomdszéd méheinek dongását. Reggel napkeltével este naplementével meglenni… Hú, ezt nem cserélném el semmire, ezért még a jó mulatság férfimunka és a néha szoros cipellő is belefér.
Pályázat… megkaptuk ma az eredményt amit nem igazán értek. Abban az oszlopban vagyok, akik állítólag kapnak támogatást, de az összeg nincs feltüntetve. Nem nagyon tudom értelmezni, mert több verzió is van, van akinél a nyert rubrikában – igen áll, nálunk és még pár másiknál ‘igen, köSZpénz’ , van ahol ‘igen népfőiskola’, van, ahol meg nem. Remélem, a mentorom elárulja majd, mit is jelentenek ezek. Jó lenne, ha valóban kapnánk valamit, hozzádobnám a pályapénzhez…
Érdekes módon az ugyanahhoz a mentorhoz tartozó, az én szememet eléggé csípő pályázó (a pályázata majdnem szó szerint megegyezett az enyémmel, csak jóval combosabb anyagi-erkölcsi háttere volt. A szememet pont azért csípte, mert amit én csinálok, arra főiskolás koromban azt mondták – Berni, te hülye vagy – ma meg sokan élnek meg belőle vígan. Sokszor paprikázom fel magam ezen, most is fortyogtam kicsit, az egybeeséseken…) Az a pályázat majdnem ötször annyi szavazatot kapott, mint a miénk, nálunk tuti elakadt nagyon sok a rendszerben, sokan jelezték… Erre tessék, az a pályázat a nem nyert oszlopban van…
Ahogyan látjátok, a pozitív gondolkodásra nekem sokszor elég erősen oda kell koncentrálni.
Ghepard, hidegrázós volt a 26.-i bejegyzés majdnem-legvége. Ismeretlenül is hihetetlen erőt adsz nekem.
Amikor előrehajolsz, egész lassan fújd ki a levegőt, annyira csak, amennyire ez a testhelyzet úgyis szorítja ki belőled, amikor felegyenesedsz, szívd be, de ne erőltetetten és ha fáradsz, akkor felegyenesedés után tarts pici szünetet.
Próbáld meg, hogy megállsz, akkor is, ha visszafordulsz, maradj állva kicsit, lassítsd vissza a légzést még állva, aztán indulj el. Tovább előre, vagy visszafelé, majd adja magát.
Meg van bocsájtva, ha rendesen viseled a porvédőt a fejeden. Azért találtam ki ezt az idézősdit, mert nem mindig lehet tudni, ki mire válaszol, ha pedig válaszként küldöd el a szöveget, akkor tök hülye lesz a sorrend.
Na, ez az egy még nem derült ki rólad. A beszámolóidból árad az életkedv, szerintem nemcsak az én napjaimat vidítod fel.
Sziasztok,
Marika, nekem csak picit kell hajolnom. Talán a felmosó nyele hosszú, vagy én vagyok alacsony, lehet a kettő együtt, nem tudom.
Mihály, igen a félelem kegyetlen dolog. Hála az égnek, az a dolog, ami miatt mennem kellett, befejeződött. Most már azért megyek, mert akarok menni.
Oda, ahol úgy bepánikoltam már másnap visszamentem., mert a szerre vissza kell menni. Nem volt könnyű. Nagyon nem volt könnyű.
Arról biztosan írtam már, ha csak messziről megláttam a helyet, már fogyott az oxigén, de Ebentyű tovább húzott.
A múlt héten viszont céltudatosan mentem oda, mert szükségem volt néhány cuccra, amit csak ott tudok megvenni. Kicsit kicseleztem a frászt, mert az ismerősöm is arra ment, igaz ő a másik boltba, így együtt ballagtunk. Végül egy kellemes séta kerekedett ki.
Mihály, igazad van. A kormányos ne rinyáljon! A kormányos csak egy dologra figyeljen, ha jön a hullám, minél gyorsabban forduljon rá. Ez kétszeresen is jó, nem borul fel a hajó, és miközben a manőverre figyel, nem ér rá pánikolni.
ghepardnak azt mondja, hogy ““Nektek nagyon nagy a betegségtudatotok, szinte bénítóan hat” . Amikor olvastam, eszembe jutott a mit mondott az orvos, amikor a fiamról kiderült, hogy vele született szívproblémája van: “nagyon vigyázz, hogy a gyerekben ne alakuljon ki a betegségtudat!”.
A betegségtudat tényleg bénító, amit csak fokoz a kellemetlen élményektől való félelem.
Marika, nekem veled ellentétben szerencsém van. A lakótelepen tiszta a levegő. A házak szellősen épültek, közöttük gyep és bokrok, 30-40 éves fák, padok.
Igaz télen a közeli kertvárosban mindennel fűtenek, úgyhogy esténként iszonyú fullasztó a levegő, ha arról fúj a szél.
ghepard, igazad van, nem a dokinak kell megmondani, de akkor és ott, olyan jó lett volna egy lakatlan sziget, valahol a déli tengereken.
Bocsi, ha össze-vissza kapkodtam a témák között.
Vigyázzatok magatokra!
válasz Nemes Mihály 2019-03-28 – 6:37 DU.
“Igen, ezt a módszert és is javasoltam és van itt a kommentelők között, aki ki is próbálta. Működött is, csak meglepően rettentő lassan múlogatott elfele a szorongás……..”
hát az világos, hogy az nem fog csak úgy elillanni, sokat kell és kitartóan megerősítgetni, hogy egyre erősebb legyen a nem félsz..
VÁLASZ Kőváriné Marika 2019-03-28 – 7:19 DU.
“Köszönöm a sok-sok segitséget,amit irtatok most az utóbbi bejegyzéseitekben Mihály és Gephard, szuper jó és hasznos dolgok, én a magam részéről irhatom,hogy ezek közül sokat alkalmazok is…..”
OK, szívesen, nagyszerű, hogy próbálkozol, másképp nincs semmi eredmény. Idővel magad is ráérzel, hogy mit, mikor, mennyit. Sajnos az emberiség nagyon mérgez mindent, a levegőt, a földet, a vizeket – nehéz találni valamivel nem fertőzött helyet. De van ahol kevésbé.
VÁLASZ Berni 2019-03-28 – 7:19 DU.
egyre keményebb az élet, pláne ha valamivel nap mint nap sokat foglalkozol magadon kívül. Kell hozzá ez meg az, de jó környezetben vagy. Én már úgy vagyok, hogy csak élni akarok még egy kicsit – szép nyugodtan, békésen, lélegzetelállítóan egyszerűen.
“Ghepard, hidegrázós volt a 26.-i bejegyzés majdnem-legvége. Ismeretlenül is hihetetlen erőt adsz nekem.”
aznap 2 bejegyzésem is volt, gondolom az volt hidegrázós, melynek a végén az ujjhegyes fekvőtámasz volt említve. Na az nekem is egy kicsit frászos volt, hisz ilyenkor eltörhet simán az ujj. De azt hiszem jól érzem a test jelzéseit – a feszülések, nyomások között meg lehet érezni, hogy ha nem engedek, akkor törik. Fokozatosan hoztam vissza napról napra. Olyan 60 napja nem voltam képes ujjheggyel eltalálni (rendesen ki se tudtam nyújtani) vonatban az ajtónyitó gombot (alig 2 centi az átmérője és a vonat ide oda mozog), ha meg eltaláltam, akkor meg nem tudtam benyomni, mert összebicsaklott a mutatóujjam. Akkor nem gondoltam, hogy 60 nap múlva ujjhegyen megcsinálom a fekvőtámaszt az én 102 kilós súlyommal – de már bennem volt, hogy egyszer majd újból meg tudom csinálni. Ilyen egyszerű az – persze nem az, de mégis az.
Nem kell nagyon hajolni ahhoz, hogy rossz légzéstechnikával kifárasszuk magunkat, elég, ha egészen kicsit kényelmetlen a dolog. Picit kényelmetlen vagy idegesítő dologra (pláne több, egyszerre jövő dologra) is már sokszor reagálunk levegővisszatartással vagy épp erőltetett, kapkodó légzéssel – ez egészséges embernél is így van, csak épp észre se veszi, a COPD-s, szorongós beteg meg nagyon észreveszi…
Az információ első kézből jön, magamon figyeltem meg, igaz, enyhe formában, de nálam már kialakult a reflex, hogy a legkisebb stresszre is lassított légzéssel reagálok.
A “kényelmetlen vagy idegesítő dolog” nemcsak erőkifejtést igénylő testtartás lehet, hanem szinte bármi más is, fáradtság, erősebb hideg vagy meleg… visszatérő motívum a beszámolóitokban a szél:
A szél meg a hideg nem kellemes, de azért általában nem igazán visel meg fizikailag – épp csak annyira zavaró, bizonytalan kicsi érzést keltő csekélység, hogy elkezdjük kapkodni a levegőt; és a pánik ETTŐL jön, nem a széltől.
Régóta tervezek egy posztot erről, a villoni “Apró képek balladája” mintájára az “Apró frászok rémregénye” címet szánom neki, de más javaslatokra is nyitott vagyok.
Először is sietve tisztázom, hogy szerintem “szer” alatt Zsuzsa tornaszert értett és nem heroint. Szóval hogy leesés után megint fel kell menni mondjuk a felemás korlátra, ha nem is feltétlen a problémás gyakorlattal, mert különben bennünk marad az ijedtség és ahogy a bevert végtagunk kékül, úgy alakul át ijedtségből félelemmé, félelemből szorongássá.
Én nem szertornáztam, a mondást sziklamászó körökben ismertem meg, ott így hangzik: “Esés után mászni kell”.
Nagy gratula neki, hogy visszament. És hogy megfogalmazta a pánik elleni harc alapszabályát, amit így is mondhatunk:
Ijesztően hangzik, pedig épp fordítva van: újra és újra ki fog derülni, hogy nincs ott semmi borzasztó és lassan nemcsak az agyunk, de a gerincvelőnk is megtanulja a leckét. Ahogy ghepard írta:
Igen, beszívom magamba, még a tüdőm is tanulja meg és a lábujjam körme is, hogy mi a valóság.
Szerintem nem igazán jó ötlet, félő, hogy nincs térerő és akkor hogy olvasol Tüdősblogot? És van egyáltalán lépcsőház egy ilyen szigeten? Ha nincs, mi lesz a kondiddal?
válasz Zsuzsa 2019-03-29 – 1:48 DE.
“……..ghepardnak azt mondja, hogy “Nektek nagyon nagy a betegségtudatotok, szinte bénítóan hat”. Amikor olvastam, eszembe jutott a mit mondott az orvos, amikor a fiamról kiderült, hogy vele született szívproblémája van:.“nagyon vigyázz, hogy a gyerekben ne alakuljon ki a betegségtudat!”.
A betegségtudat tényleg bénító, amit csak fokoz a kellemetlen élményektől való félelem.”
hát igen, ha ezt sugárzod folyamatosan a sejtjeidhez – azok azt átveszik és ezek szerint korlátozottan fognak működni – na és úgy néz ki, hogy ez átmegy az emberen kívülre is. Például jön velem szemben egy nagyon rossz ember, rögtön tudom, hogy az – régebben a frász is rámjött egyedül kint. De ha nem fél az ember és a békét sugározza erősebben, akkor bedöglik a rossz a másikban. Ez az állatokra is hat, míg megijedtem, féltem – ugattak, mint az ablakos, meg támadni akartak stb – megérzik a félelem sugárzását. A saját test is hasonlóan reagál – félelemre félelemmel. S ez nincs másképp akkor se, mikor a kis csöppség az anyaméhben növekszik.
“ghepard, igazad van, nem a dokinak kell megmondani, de akkor és ott, olyan jó lett volna egy lakatlan sziget, valahol a déli tengereken.”
mint Misi is írta már viccesen, az nem biztos. Ha csak 20 napig ott kellene élned mindenféle civilizált szerszám nélkül – azt hiszem nagyon kemény lenne.
Meg ha odaköltöznél, már úgyse lenne lakatlan. Akkor meg már nem az igazi.
Szep napot mindenkinek!
>Eva hova koltozol ha eladtad a hazat?< Zsuzsa,beadtam eleg magass arert egy Lakaskozvetitohoz…kinlodjanak ok vele,en majd fizetek ezert nekik 1000 eurot ( ha eladtak) es be irtam hogy 60 napig meg itt lakhatom…..tehat lessz idom keresgelni addig ! Majd jon egy koltozteto ceg (autoval es 2-4 cipekedo-munkassal) ez is 1000 euro ,majd a kozjegyzoi arak (es az sem kicsi) addig van idom ramolni-szelektalni-dobni-ajandekozni stb.
Roppant nagy ez a haz+kertudvar + napjaban takaritani + kemenyen megromahoztak az emlekek a telen….na megyek egy kissebbe! Remelem sikerul…Nem merek sokat irni mert elszokik a kozepe:((((
Kellemes hetveget kivanok Mindenkinek…Udv ,legyetek jol es jok. Pusz!
Sziasztok,
Most jól elvettétek a kedvem a lakatlan szigettől. 🙁
Ghepard, az ujjtörés az smafu, nem az hidegrázós, hanem attól borsódzik a hátam, ahogyan néha fogalmazol…
Hát ez is…
“Én már úgy vagyok, hogy csak élni akarok még egy kicsit – szép nyugodtan, békésen, lélegzetelállítóan egyszerűen.”
Én is így akarok élni.
Pár éve azt mondtam még – egyszerű szeretnék lenni… Egyszerű, de mégis használható…
Amikor kiderült az izombetegségem, anyám minden erejével próbált betegségtudatot belém sulykolni, de ezt egy 24 éves, a gyertyát két végén égetőbe nem olyan könnyű. vagyunk páran szerintem, akit az életnek csak egyes, ritka szituációi, s sajnos inkább a társadalmi berendezkedés és az emberi hozzáállás szembesít a betegségével. én itt a kis falumban nem érzem magam betegnek, nem érzem a korlátokat sem, csak a jómulatságférfimunkánál’ persze… mondhatnók’, kivonultam, így is van… Az állatok… az állat annyira érzi, hogy egy magabiztos, önmagával tisztában lévő, karakán mozgássérültet, értelmi fogyatékost vagy látássérültet partnerként tisztelnek a lovaim, míg sokakat, akiknek fele annyi bajuk van mint ezeknek a tanítványaimnak, vagy nekem, nem tisztelnek vagy épp hülyére vesznek. nagyon jó tükröt tartanak…
Az én első páromnak, Isten nyugosztalja, olyan veleszületett mellkasfali defektusa volt, szívhibával, hogy papíron az öt évet sem érhette volna meg. Kamaszfiúként, vasággyal együtt 35, evés után 40 kiló és 153 centi lévén telivéreket lovagolt úgy, hogy általában a seggén vett levegőt, ahogy ő mondta. Azt is mondta, neki úgyis mindegy, s a legbolondabb lovakat is bevállalta. Végül aztán ez lett a veszte, balesetet szenvedett, s pár évre rá elvitte a rák… de addig… sok ép ember megirigyelhette volna a hozzáállását… Neki aztán nem volt betegségtudata…
A környezet amúgy szerintem nagyban felelős azért, hogy valakinek van vagy nincs…
Igen és erről jutott eszembe, hogy erről kevés szó volt eddig – mit szólnátok egy ötletgyűjtéshez mondjuk
MIT CSINÁLJON A HOZZÁTARTOZÓ (ÉS MIT NE)
címmel?
Olyan sokszor agyalok ezen, hogy kinek mitől megy jobban vagy rosszabbul a betegséggel való küzdelem – akiket itt megismertem, mind harcos alkatok, nem adják fel, ilyen szempontból nincs különbség.
Most az jutott eszembe, hogy biztosan segít egy olyan vezérhangya, amihez a kitartáson kívül erős odafigyelés is kell testi reakciókra, lehet az lovaglás vagy gerelyhajítás… Mert akinek lételeme az ilyesmik megfigyelése, az sokkal nehezebben keseredik el, a testi problémákat reflexszerűen megfigyelni való témáknak fogja fel és elkezd velük kísérletezni. A kísérletezés meg agyonver mindenfajta szorongást irgalmatlanul.
A házimunka, az erősítésként végzett kerékpározás és hasonlók nagyon hasznosak, de speciel ez a koncentrálós, odafigyelős dolog nincs meg bennük.
Szóval ha egy beteget rávehetnék, hogy végezzen egyensúlyozó gyakorlatokat, próbáljon meg bekötött szemmel egyenesen menni, tanuljon meg két labdával zsonglőrködni… most úgy érzem, hogy az jót tenne neki, pedig nem növelné direktben az erőnlétét.
Mindenféle gyógytornából általában hiányzik a cél, a játékosság, talán ezért is viszolyognak sokan tőle. Lehet, hogy a játék egy kulcsszó?
Mit gondoltok? Segítsetek kicsit álmodozni.
Sziasztok,
olyan zsizsikelést hallottam a szusziblog irányából, hogy irányt változtatva hamar bekukkantok. 🙂
Hűű,de sokat írtatok – és csupa hasznosság, jó dolog!(Eddig is ilyeneket olvastam itt, de most sokkal többen néztetek be ide egyszerre) .
Azt hiszem kimondatlanul is észrevehető, hogy Bernin kívül én vagyok a másik, aki nem idéz 😀 😀
Inkább leírom, ha írok valamire, de Dante nem kóválygott annyit össze-vissza az emberélet felénél elébe toppanó nagy, sötétlő erdőben, mint én a kommentek közt.
Ahogy olvasom az utóbbi napok terméseit, egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy orvost csak akkor lássak, amikor elkerülhetetlen, afféle adminiStráció okán. Komolyan – hülyére stresszel a tudat, hogy megint teljesíteni kellene, oszt nem megy…
A személyes történetek – amiknek megosztását emberileg is nagyon köszönöm – eszembe juttatták azt a harcot, amit a két béna lábammal kellett vívni. Ki tudja mitől, egyszer csak – maradt az ágy. Ott írtam dogát, meg hozták a leckét… kis alsós voltam,és úgy rémlik, egy félév alatt túlestem rajta – azóta sem tudom, mi okozta, és mitől gyógyult. Nem ismételtem évet!! És utána versenyszerűen futottam. Ehhez viszont kellett a környezet – anyám bármennyire be volt is tojva, hogy kerekesszék lesz a vége – egy szóval sem mondta, hogy veszünk, szerzünk, íratunk fel, mittudomén…csak úgy, mintha semmi baj nem lenne.
A hétfői csavargás mellett egy rövidke csütörtökön is befigyelt. Megcsintam, de kissé olyan szuszizással, mint aki a Scalaba indul fellépésre , berekedve, köhögve, hasmenéssel körítve…és ez a légzésen is észrevehető. Viszont, a barátosném azt mondta: csinálj úgy, mintha nem lenne semmi bajod! 😀 😀 Mondtam, mi sem könnyebb…egy évig azt se tudták a kollégáim, hogy a rákos férjemet ápolom napi két óra alvásokkal…mi ehhez képest egy kis szuszizavar? 😀
Mihály, előveheted a mogyoróvesszőt, mert tuti, körmöst fogsz akarni osztogatni..de nem fogsz, mert….szóval, pár hete írok, mérek…lépésszámot, métert, kalóriát, oxi-szintet, vérnyomást, sebességet…egy tüchtig kis táblázatba gyűjtve. A 6 perc alatti menés adatait tükrözi a kis gyűjtemény. Olvastam valahol, hogy ez is a kotroll egyik formája. Oszt fújok egyet abba az aranyos kis csőbe, ami eddig legjobb esetben 150-ig vánszorgott fel….de akkor már a fél tüdőm ott lapult benne …most néha a szemem ugrik ki – nem az erőlködéstől, a meglepitől – volt, hogy 180-190-et is fújtam. Szóval, ne az ott a kontrollon mért egyszeri szarból döntsék már el, hogy megpusztulok-e, hanem valami folyamatát szeretném láttatni a dolgoknak…amiben igen, benne van jópár 150-160-as fújás is, meg alig 370 m vánszorgás – és persze, nem minden nap mérek…mert pihenőidőt is adok magamnak.
Zsuzsa, az a vissza a tetthelyre jó ötlet…basszus, én is arra kolbászolgatok, ahol először volt pocsék….ezt így nem is gondoltam át.
Évám, ugye, valami természetközeli helyre mész? Hiányolnának a fáid. 🙂
Marika, le a kalapokkal! 🙂 Figyi, menni fog – nem mondom, hogy tök nyugiban, de ha megyek, már nem a lábremegésem a fő jellemzője a sétának (ez persze attól is függ, hogy épp ki sétál szembe velem 😉 😀 ) , és az esetek 98%-ában afféle vizsgadrukk szintű para sincsen.
Berni, mérd már le nekem a pacik sejhaját, a kihízott nadrágjaimat átutalnám nekik 😀 Borzalmas, hogy az ágyban megforduláshoz alig bírom megemelni, aztán meg levegőstop 😀 😀
Na, ami komoly…a köhögés nem szűnik – mozgásra több, erősebb..néha a sétában nem a para, hanem a köhögés által elvitt levegő a legrosszabb. Este félálomból krehácsolom fel magam a totál éberségig…nehezn szakad fel és sok, sokszor megköhögtet.
Mihály, játékos mozgás…tökéletes ötlet! A lovaglás tuti szuper lehet, de itt nincs rá lehetőség. Viszont, preferálom a táncikálást továbbra is.
Kevés levegős lötyögéshez (mint egy lájtos rumba):
https://www.youtube.com/watch?v=V1NkE-GIE44
Jobb passzban (garantáltan el fog múlni, erről a Rolling Stones földi maradványai gondoskodnak! 😀 ):
https://www.youtube.com/watch?v=O4irXQhgMqg
Nektek nincs olyanotok , hogy mintha lötyögne a szívetek? Vagy lebegne a vízben….vagy a fene tudja..de iszonyúan úgy érzem, mintha valami idegen cucc lenne, ami nem az enyém. Néhanap van ilyen. Ma meg még szédülök is, mint a liba. Fáziskésésben van a fejem belseje annak mozgásához képest….
Ghepard – átgondoltam- törjenek a körmök, inkább azt próbálom, mint a rezegtetést – az totál reménytelen 🙂
Süt a nap, aki most nem kint levegőzik, az kap egy beírást….én is kotrok el innen. 🙂
Ölelés 🙂
Mihály: “Mindenféle gyógytornából általában hiányzik a cél, a játékosság, talán ezért is viszolyognak sokan tőle. Lehet, hogy a játék egy kulcsszó?”
A cél megvan, azt általában a diagnózis szabja meg, néha ez is a baj, hogy a betegséget, a sérülést próbálom korrigálni, javítani s nem az egész embert nézem. Amikor osztályon dolgoztam, az osztály jellege – felnőtt neurológia – miatt nem nagyon volt lehetőségem játékosságot vinni a foglalkozásokba – ott az volt a tét, hogy valaki a szájához tudja emelni a kanalat, vagy ki tudja törölni a fenekét. A lovakon, az ülésjavításban és a fejlesztő munkában is, gyakran ‘játszom’ a lovon ülővel, úgy, hogy közben észre sem veszi, hogy épp az egyensúlyát, a koordinációját vagy mittoménmit’ fabrikálok rajta. Mivel kb. 1.35 -1.60 cm magasan ülünk, a védekező reflexek elég erősen működnek, még észrevétlenül is kapaszkodik a lovas lábbal, ha hagyom, kézzel is. Elengedni a kapaszkodást nagy feladat, de ha pl. azt mondom, ha jól érzed magad a hátán, tapsolj egyet, a tapsoláshoz máris két kéz kell… Aztán tapsolj kettő, hármat, négyet… Aztán ott a labda. Egyvalaki ül a lovon, egyvalaki mellettem – ha egyedül vagyok, jómagam, először célzottan a lovas kezébe dobja a lasztit, s amikor már biztosan elkapkodja, kezdődhet a szívatás, kicsit előbbről,kicsit hátulról, kicsit magasabbra vagy épp mélyebbre, a lovon ülő pedig csak a gömbre koncentrálva hajladozik, veszíti el és nyeri vissza folyton az egyensúlyát, de hol törődik ő a kapaszkodással, amikor ott a labda… ‘Földi gyógytornában’ gyakran csinálok párokat az értelmileg akadályozott csapatomból, aztán egymást kell húzni-vonni, egymás tükörképe lenni, nyolcan összekapaszkodva ‘koronát’, kört csinálni, óriás szülinapi gyertyát közösen elfújni, ‘lekvárt kavarni’ vagy egymás mellett sorban állva hátrafelé,- oldalra totyogva lasztit vezetni. Betegre nevetjük magunkat közben. A ‘száraz’ gyakorlatsorok rutinná, unalmassá válnak, meglesz egy idő után a ‘csak tudjuk már le’ jellege…
A játék, a vidámság és a csapat a kulcsszavak, vagy ha nem is csapat, akkor a pár, de gondoljátok, hogy minden gyógytornász leáll a ‘páciensével’ együtt mozogni, tükörképe lenni, labdát dobálni vagy szalagot húzkodni egymás kezében? Nem… Én leállok, szeretem. Télen sokszor azon izgultam – mert ilyenkor nem tudunk lovazni, beszorulunk a házunk nagyszobájába vagy a lakóotthon nappalijába – hogy ki ne fogyjak ötletekből. Szerencsére sok szerem van, ha csurran-cseppen egy kis pénz, veszek párt egyensúlyozókorongot, egy nagylabdát vagy óriástojást, mostanra egész jól felszerelt kis műhelyem lett. A dögunalmas gerinctornát pl. nagyszerűen fel lehet dobni egy óriástojással és egy, a tojáson üldögélő fejére tett könyvvel, vagy egy tükörrel.
A bajt általánosan a foglalkozások ‘nagyüzemi’-vé válásában, s az idő szorításában látom. Meg néha a másik oldalban is, engem pl. sokan nem vettek komolyan, amikor elkezdtem így dolgozni (amióta ide költöztünk a sajátunkba), aztán felismerték, mi is a lényege, miért így csinálom. Aki eljön, nem is nagyon akar elmenni, pedig még kupis, s szegényes a műhely.
Persze az ember nem fog nekiállni egyedül ‘játszani’, így gyógytorna helyett én inkább a közös, mozgásos foglalkozásokat forszíroznám heti egy-két alkalommal, s a többi napra (akinek minden nap javallt) maradna a hagyományos, ‘száraz’ változat, a betanult (ám az állapot változásához képest variált feladatokkal).
Berni, köszönöööööööööm… (Minden idézőjel nélkül, na tessék!)
Csak kicsiklandoztam belőled, hogy írsz a foglalkozásaitokról. 🙂
Jaj, ez nagyon jó volt.
Igen is meg nem is. Hátha össze tudunk szedni pár ötletet azoknak, akik hajlandóak egyedül játszani.
Te is hajlandó vagy .
ghepard is.
Én is.
Csak vagyunk még egy páran???
Nem úgy értettem a célt – arra gondoltam, hogy a betegnek nincs egy olyan célja, hogy megtanuljon mondjuk zsonglőrködni és abban egyre jobb legyen; eközben mintegy mellékesen testedzést is végez. Ezért (is) lehet jó a lovaglás, mert ott az abban való jártasság a cél. Csak persze ez nem mindenkinek elérhető, pláne nem télen.
Lehet persze a sport a gyaloglás vagy lépcsőzés, de ott egyetlen cél tud lenni: gyorsabban vagy többet menni, ezt pedig beteg embernél kitűzni minimum kétélű fegyver. Hipp-hopp túlhajtja magát.
Igen, ez jó, csak ugyanaz a probléma, mint a pacinál: 100 tüdőbeteg emberből hány fog közös, mozgásos foglalkozásra eljárni (már ha találna ilyet)?
Otthoni, egyedül vagy családtaggal végezhető játékos gyakorlatokra vágynék, ezeket keresem most – a légzéstechnikát könnyű hozzáadagolni, mert ha valamire kicsit oda kell figyelni és közben a légzésünkre is oda kell figyelni, az máris egy mutatvány.
Mondjuk pattogtatok vagy fel-fel dobok egy labdát és közben hosszan kifújok, valamilyen hangot kiadva. Ilyesmik.
Tiszta óvodás dolog, tudom, dehát vissza kell menni gyerekbe, ha küzdeni akarunk a betegséggel. A gyerekek még kíváncsiak, a kíváncsiság meg nagyon kell ebben a harcban.
Sziasztok Mindenki!
“A cél megvan, azt általában a diagnózis szabja meg”
Igen a cél szerintem mindenkinél ugyan az, javuljon az állapotunk,vagy legalább ne romoljon,gyógyuljunk talán ha lehet ilyet várni.
Minden féle méréseket csináltam már én is, éppen a mult héten irtam melyik nap hány másodpercig tudom a levegőt kifujni, kontrolszünet mennyi, mindent mérek ,számolok én is mint Rita, ha rosszabbul sikerül az sem jó,azért van sikerélmény is ami viszont nagyon megdobja az embert.Ma nem dicsekedhetek 35 perc alatt ment le a 7 km a tekerésen, igaz 24 fok volt a teraszon és ott nyomtam, tegnap meg 31 perc és nem volt ilyen meleg.
Léggömböt is fújom becsülettel, minden nap van próbálom,de ha már harmadszor fújom , akkor már fáradt vagyok és nem megy 4-5 levegővel olyan nagyra,mint előtte.
Hasi légzéssel próbálom az oxigénemet emelni,bizony néha 95 még ha nyugodtan ülök akkor is,nem kell hozzá fizikai terhelés sem.
A sétai levegővételről irtam már a multkor nekem csak eredményesen egyedül megy,nem figyelek a másikra,,nem kell beszélni, tegnap már hosszabb távon két házzal messzebb jutottam el, frász nem jött velem,de még vissza sem, elmaradt valahol mert kivettek két fát a másik utcában és azt figyeltem,hogy mi hiányzik, s elterelődött a frász valahogy,de úgy örültem útólag neki.
Ritától kérdezném,vagy Mihály biztos tudod Te is ,hogy mi a neve annak a golyósnak ahol a szuszt tudja mérni Rita,a golyót fújja fel valami 160-ig, Ritám ird már meg a nevét és hogy hol lehet beszerezni. Még az is egy jó kis feladat ahogy Rita is irja.
Ma nem mentem sétálni,mert elfáradtam előszoba felmosás volt, kicsit meghajolva csak kifujom ha tolom a felmosót,na meglett az is,csak hát elfáradok nagyon.Az óra átállitás meg most még jobban megzavart, délután sem tudtam aludni,de majd éjjel hátha.
Várom, ki milyen jó ötlettel jön, s játszunk a saját érdekünkben.
Zsuzsa,Éva valami ötletet dobjatok be ti is,Rita már irt,én is próbálkozom, Fiúk leköröznek bennünket bőven, tényleg Gephard,Beni,MIhály ti milyen gyogyit szivtok,fujtok? szerintem ti több munkát tudtok végezni mint mi Rita ugyan keni-vágja a sétát is, én vagyok helyben járós.
Kivánok szép vasárnap délutánt,s jó levegőt,jó hetet.
“Igen a cél szerintem mindenkinél ugyan az, javuljon az állapotunk, vagy legalább ne romoljon”
Nem jól fogalmaztam – engem most az foglalkoztat, hogy ha van az embernek a BETEGSÉGTŐL FÜGGETLEN célja, az sokat segíthet. Hogy jobban megtanuljon lovagolni vagy lovaglást tanítani. Hogy messzebbre tudja dobni a gerelyt. Hogy hosszabb ideig tudjon egy focilabdával dekázni. Hogy mittudomén.
Az a pillanatnyi fixa ideám, hogy ha játékos elemet viszünk a gyakorlatainkba és a játék-részében próbálunk fejlődni, annak sok haszna lehet, bármily egzotikusan hangzik is.
Berni sokat írt egyensúlyfejlesztő játékokról; én most azt gondolom, hogy ha pl. egyensúly gyakorlatokat megspékelünk egy kis tüdőbosszantással, mint hangos számolás oda-vissza, egy magánhangzó hosszan kitartott kiéneklése s hasonlók, az jót fog tenni a lelkünknek is, a kísérletezőkedvünknek, az önmegfigyelő-képességünknek. S közben még fizikailag is fejleszt.
Volt itt szó olyan kórusról, ahol tüdőbetegek énekelnek és igencsak jót tesz nekik. Hát szerintem ez is ilyen dolog – azért jönnek össze, hogy szépen tudjanak énekelni és ez nagyon hasznukra válik.
Nem tudom bizonyítani, egyelőre csak mánia, de nagyon rácsavarodtam. Cáfoljatok meg vagy segítsetek ötletekkel.
Sziasztok,
egy kis reggeli légzőgyakorlat : aki Peter O’ Toole -lal együtt tudja énekelni, az jutalmul kap egy kis plusz levegőt (mert amúgy meg elviszi a cica. 🙂 )
Marikának írok most főként a ketyerékről, mert ez az óraállítás akkora szivatás, mint ide Lacháza, tök8, hogy dolgozni kell-e menni, vagy itthon lopja a napot az ember. :/
Marikám, a következő vacakokat szereztem be:
A javát blogi ajánlásra.
A pulzoximétert:
http://beurermedical.hu/media/catalog/product/cache/1/image/9df78eab33525d08d6e5fb8d27136e95/p/o/po40_1.jpg
A tri-ballt: (légzőgyakorlat, ellenőrizhetően a teljesítményt – felmegy a 3 golyócska, vagy csak libegnek ):
https://4.imimg.com/data4/CY/VT/MY-13495870/tri-ball-spirometer-500×500.jpg
A kilégzési csúcsáramlásmérőn fújt 160-ak nem ám a csúcsok csúcsa…főleg, ha figyelembe veszem, hogy a beosztása 700-ig rajzolt:
https://s12emagst.akamaized.net/products/4737/4736206/images/res_8621e42c0409cb0a126b72859ecb1ea9_200x200_50h9.jpg
Amit legutóbb kaptam, légzőizom erősítő:
https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/41FZbpSm0bL._SY355_.jpg
A lerakódás felszaggatásához segítségként:(flutter pipa – itteni ajánlás volt ez is)
http://www.salusgyogypont.hu/files/cache/image/p18834_1280_1280.jpg
..és van az inhalátorom, aminek használatakor jön a postás a Hédi néni, a futás, meg a bánat tudja…
Szerintem ezeket ismered, Marika – és megjegyzem, már a legkevésbé sem tudott az utóbbi hónapokban stresszelni, hogy mennyi az annyi.
Persze, vannak még lufik is, és folyton szól valami zenebona. Az utca népe Shosztakovichot és a kemény rockot nem igazán díjazza (talán szélsőségesnek találják?) – pedig eszi, nem eszi…. 😛
A játékossághoz…a légzőgyakorlatokhoz lehet azt játszani, hogy egyre bővítünk egy mondatot, és azt egyszuszra kell elmondani – vagy ki tudja többször felsorolni egy levegővel a hét napjait…vagy adott mondókát
A lakásban lehet elszórni apró vackokat (nálunk mindig akad valami), amit hajolgatva össze lehet szedegtni…a légzés ritmusának belövésére, meg arra, hogy terheléskor ne szaladjunk bele állandóan ebbe a rosszul veszem a levegőt dologba…
Indítom a napot, aztán meglátjuk, mikor alszom be a hajnali kukorékolás után.
Ölelés 🙂
Szia, bolond lány!
Ezek a mindenféle, csúcsáramlást mérő, mechanikus műszerek, nem pontosak, de a tüdőkapacitás meghatározására, hogy közelítő értéket kapjunk, arra pedig alkalmatlanok.
Marad az egyszerű lufi, meleg vizes töltés tágítás után, belefújunk egy nagyot, lecsomózzuk, ne szökjön ki a levegő, majd megmérjük egy vonalzóval, az átmérőjét.
Így máris megvan a TLC- vagyis teljes tüdő kapacitás,illetve érdemes még hozzáadni,az Rv-t, reziduális volument, amit ugye nem tudunk kifújni, erőltetve sem, mivel a lufiban lévő nyomás, és a beszűkült beteges kis hörgők, nem teszik lehetővé ezt,.
Ennek értéke, a betegség stádiumától, a beteg állapotától, korától függően, 1L-1,6-18Liter lehet.
Én ma reggel mértem meg, 22-23cm. volt a lufi átmérője, a harmadik kifújási próba után, ez 5-5,6liter tüdő térfogatnak felel meg,.
Viszont én úgy gondolom hogy mégis több lehet, mivel egy 5Literes lúgos vizes ballont, és 2db. 1,5literes ásványi vizes palackot, simán felfújok, néhány mp. alatt, egyetlen nagy légvétel után, befogott orral is..
Szóval az Rv. 1Liter-1,6Liter, 52-60éves korban, az normál értéknek számít.. vagyis elég jó..
Egyébként nekem is Beuer pulzoxi méterem van, 2-éve használom, elég pontos, és érzékeny kis műszer, abszolut követi kijelzi a változásokat…
Peter O’Toole lemaradt:
https://www.youtube.com/watch?v=yEnDOXmyU-o
Ma reggel rengeteg új bejegyzést látok. Egy kicsit felélénkült a blog. Én speciel két célt próbálok elérni, ami látszatra mintha ütné egymást – egyrészt azt próbálom elérni, hogy minél nagyobb legyen a teljesítményem, gyorsabb, rugalmasabb, erősebb stb legyek – de a másik oldalon (a blog mottója szerint) – ne nyírjam ki magam idő előtt, vagyis tovább legyek működőképes. Ebben megint segít a természet – ha megnézzük, hogy hogyan csinálják az állatok. Két nagy összefüggés is van: az egyik az, hogy minél nagyobb egy állat, annál tovább él, a másik meg az, hogy minél lassabb a légzése és a pulzusa – annál tovább él. Valahogy efelé próbálok elmozdulni. Mikor kezdtem gerelyezni 93 kiló voltam, ma 102 csupa izom – ha nem tudom, hogy mit csináltam, nem is érteném. A másik dolog, amit nem értenék meg, hogy hogyan lehet sokkal jobb a légzésem – ha sokkal nagyobb, súlyosabb vagyok – és sokkal kevesebbet edzek, mozgok, már nem is futok – gyakorlatilag állandóan relaxálok és csak jól próbálok lélegezni, meg valahogy nem is láthatóan vibráltatni a sejtjeimet. Tavalyi 215 lépést egyetlen belégzéssel se nagyon akartam elhinni, hisz akkor is nehezebb lettem a régebbi évekhez képest, ezt túlszárnyalni az idén is gyakorlatilag lehetetlennek néz ki, hisz még nehezebb vagyok, ráadásul egy évvel idősebb is. Elméletileg mindennek bennem rosszabbnak kellene lennie. De majd meglátjuk sikerül e? Már picit 200 felettivel is nagyon meg volnék elégedve….
http://hitelsikerek.hu/wp-content/uploads/2016/05/gy%C5%91ztes1.jpg
Ez Marikáé!!!! Azt a pár lépcsőt akár segítek is megmászni! 😀 😀
Ez igaz, viszont szerintem arra jók, hogy a változásokat lássuk, pl. azt, hogy az előző naphoz képest erősebbek vagy gyengébbek vagyunk-e.
Ez a beszéd! Egyébként nem rossz, ha az ember naplót vezet a különböző teljesítményeiről, én csak azért morogtam a mérések ellen, mert gyakoriak voltak az elkeseredett tudósítások: “Ma közvetlenül fizikai terhelés után mértem az oxigénszintemet és rosszabb volt a tegnapinál… tök jól vagyok egyébként, de ez nyomaszt…”
Ha valaki csak arra használja a méréseket, hogy felidegelje magát, akkor AZONNAL HAGYJA ABBA és sürgősen olvassa el, amit américskélésekről írtam.
Kikérdezem!
Köszönet az eddigi ötletekért játékos gyakorlás-témában, várok továbbiakat is – egy új témában is: Hogyan tudhat jól segíteni a hozzátartozó? (Akármilyen gyakorlásnál.)
Sziasztok Mindenki!
Most aztán feladtátok a leckét, alig birtam mindent elolvasni, még egyszer elolvasni,most meg emésztem,értelmezem stb.- rájöttem,hogy sehol sem járok én a kis gyakorlataimmal.-
Ritám köszi a masinákat , nekem is van ilyen csak a három golyós az nincs,na majd olyat is beszerzek,ha felocsudok a sok tennivalóktól. Piros szőnyeg van,de nem olyan hosszú, de azt hiszem arra van idő még beszerezned.
Én is fujkálom a léggömböt,de amit János irtál , hol vagyok én attól ? – na majd gyakorolunk, a hét napjait már egy levegővel 7-8 alkalommal el tudom mondani, de ezt is gyakorlom majd.
Most még elolvasom egy párszor a sok hasznos tanulnivalót.
Mihály én a hozzátartozók segitéséről nem tudok irni, nálunk ez úgy müködik,: harcolnom kell,hogy én mosom fel a teraszt, én mosom fel a konyhát,mert a Férjem mindent megcsinál,kimélne,csak jobb legyen nekem, tekerjek, figyel,ha sétálok,mindenben azt szeretné,hogy nekem jobb legyen. Igaz szokatlan volt mindenkinek, amikor lerobbantam,hogy én is tudok ilyen elesett lenni,nem volt rám jellemző.- a korházban meg még a főorvos részletesen elmagyarázta,hogy annyit ami jól esik,nem esik nehezemre annyit csinálhatok – és itt járunk.Ezért bánt,hogy a két felnőtt lányom is azon van,hogy csak jobb legyen nekem,ne idegeskedjek,mert az is okozhat fulladást ,de inkább minden napra beosztok valami házi nagyobb munkát,mosást,ablakpucolást stb. hogy magam csinálhassam,de bizony hörgéssel megy.
Persze nem adom én fel, csak a tini kor már elmult felettem, s a szivemet is nézni kell.
Köszönöm a sok-sok tanulni valót,kivánok jó levegőt Mindannyiotoknak!
Szép estét!
egy jó ideje már, talán 3-4-hónapja is van, azt veszem észre hogy nagyon stabil az spO2, szintem, jobb kéz-bal kéz ujjaimon mérve, 97-98%, de egy kis bringázás séta után 99%-ot mutat stabilan,.a műszer.
Ennek ellenére egyre fázósabbak, a végtagjaim, a jobb kéz utolsó új perecei pedig hidegnek tűnnek, de mások szerint is az, akivel kezet fogtam, napos meleg idő ellenére is, azon kívül lilás a kézfej, a tenyér bőre is..
Ezt a szomszédom is megerősítette, és kijelentette , hogy keringési problémák vannak, továbbá feltűnt neki párszor az is, hordó mellkasom van, nem ilyen volt 3-4-évvel ezelőtt, a testtartásom,.
Amikor 18fok van, akkor is érezni, valami nagyon nem stimmel, az biztos.
A háziorvosommal konzultáltam, meg a belgyógyász dr. úrnál, de azt mondták, születési adottság, ilyen voltam, mindig..
Mire én kijelentettem, tudom a betegségemet, és azt is mivel jár ez, az idők előrehaladtával, na erre komoly arcot vágtak, nem válaszoltak semmit..
Sajnos még mindig állásnélküli vagyok, semmilyen pénzt nem kapok, a szakmámban nem tudok elhelyezkedni, pedig a munkaügyi kp, dolgozói, 3-álláshelyre is kiküldtek már, de nem jártam sikerrel..
A vonatkozó törvények szigorúak, így 52-évesen, semmilyen ellátást támogatást , nem kapok, nem kaphatok, mivel nem vagyok jogosult rá,.. sajnos így alakult a helyzet, rossz ez a kilátástalanság..
Udv Mindenkinek (remelem nem szokik el ez is,elmenteni nem ertek hozza)
…Janos most csak Neked! Itt bolondulok meg es szenvedek Miattad 🙁 Aterzem a helyzetedet!:(
az 52 ev a civil eletben ,meg fiatalt jelent…viszont a munkamezejen mar oreget:( Sajnos ez van!!!!
Ebben a hejzetben surgosen le kell zarni fejben es lelekben a multat,most Stilusvaltas kovetkezik!!!!
Ami azt jelenti hogy keresgelni az uj lehetosegeket…ha van csalad az viszont nagy segitseg….Sokat gondolkoztam a megoldason (mert szerintem >megoldas<mindig van!)
Itt erdelyben azonnal lehet betegnyugdijt csinalni….ha van jogositvanyod sofor is lehetsz valahol (na itt nem szamit a kor), lehet csinalni egy kis csaladi valalkozast es arulgatni imitt-amott (piacokon is)vagy kapusnak is el lehet menni barhova…nem ismerem az ottani lehetosegeket es torvenyeket…de szerintem aki keres az talal!!!!
Nehez eset,nagyon elszomoritottal:(((
Kerlek ne add fel es ne ess depresszioban ,szep lassan kialakul,meglasd….az ido ,az evszak is neked kedvez most!!! Kivanok nagyon sok sikert es imatkozom,hogy alakuljon ki az eleted joiranyba
!!! Legyetek jok es jol ,szep napot kivanok Mindenkinek!
Olyan jó lenne Jánosnak valami bíztatót írni, dehát kábé csak annyit tudok előszedni, hogy itt vagyunk egymásnak, meghallgatjuk, kinek mi fáj… de talán ez sem semmi.
A kéz-hidegség, az nekem is kezd meglenni, akkor fokozódik, mikor kis fellángolásaim vannak, rövid, pár napos nyavalyák, olyankor a lábujjaim is bírnak fázni a paplan alatt zokniban, meg a hidegrázás is meg-meg látogat. Aztán elmúlik.
Na, ez nem valami nagy tanács. De most nincs jobb a tarsolyomban.
Pont írtál valami fontosat – hogy a segítést is lehet túlzásba vinni és ezzel a betegségtudatot és a feleslegesség-érzetet erősíteni.
Elnézést, hogy én is belepislogtam és be is vettem az eszköz-felsorolásba a csúcsáramlásmérőt.
Sziasztok, egy kis kávé veletek….
János, sajnálom, hogy még nem jutottál dűlőre az állás-dologgal. Nem minősíteném, ismerjük az állapotokat.
A mérések ügyében, ahogy Mihály is írta: csak annak kontrollja, hogy egyik nap milyen a másikhoz képest. Kaptam néha egy-egy szürke pontot, mert ezek a mérések eléggé befolyásolták a hangulatomat, de azt hiszem, a segítségetekkel ezt is helyre pakoltam. tehát, írom a kis eü.-naplót, hátha egyszer valaki rászán pár percet és tesz a hangulatom jobbításáért szakemberi szinten 😀 (Micsoda szép körmondatot kerekítettem, mi? :D)
A kezem-lábam nekem is hideg volt, amíg bagóztam. Most már nem, illetve csak ha fázom, akkor sem sokáig. És, nem is fázom olyan gyakran, sokkal jobban tolerálom a hűvös időt, mint annak idején. Folyamatosan fáztam – mondtam is, a pokolra akarok kerülni, mert meleg ott meleg van (nem beszélve a sok kedves ismerősről, a szuper társaságról).
Marika, hallgass néha a családodra – és ránk. Ha azt látják, hogy megfogadod ezeket a tanácsokat – csak lassan, figyelve a levegőre – kevésbé fogják kikapkodni a kezedből a munkát, mert látják, hogy ésszel, biztonsággal meg tudod csinálni. Mindenki boldogabb lesz, hidd el 😀 A vörös szőnyeget meg elkezdem szőni 🙂 😀
Tegnap a szokásos barátnős séta….hát, megadtam a módját!!! Kiglancoltam magam, mint az a bizonyos István Jézus nevének napján…és elébe mentem az én barátosnémnak. Marha meleg volt – azt pedig nem bírom már annyira…sütötte az okos fejemet a nap, (és mielőtt leszőkéznétek, nem volt árnyékos rész, oldal, ahova átmehettem volna), az kissé visszafogott. Haláli nyugiban indultam el, de higgyétek el, 200-250 m után már csak azt a felületes légzést sikerült produkálni, amit már egy éve is úgy fogalmaztam, hogy “tartalmatlan”. Sztem az oxigénszintem a béka segge körül imbolygott, a levegőt meg olyan össze-vissza, rövid ki-be módon, mint amikor kivágtak a filozófia vizsgámon, mert összebalhéztam a tanárral. (Ő volt a hülye!)
Hiába álltam meg, az az “ásításos” mély levegővétel nagyon sokára és nagyon nehezen sikerült. Szóval, azért van min dolgozni…ha van 5let, tudjátok.,.. nem tudom, az számít-e, hogy ez már a délután, amikorra a fújás hatása érzésem szerint már nem játszik, és a Symbicort önmagában nem tesz csodát.
Képzeljétek, az a légzőizom erősítő, meg shakewr gumi”szája” kicsapja a képemet :-O Igaz, anno az allergiavizsgálaton azt mondták, búra alá velem, de ennyire? :-O Szóval, még a pofámat is kenegethetem…
Na, elindítom a napot érdemben is, legyen szép napotok, könnyű levegőtök!
Ölelés 🙂
Hát jó esetben igen, bár szerintem általában küzdeni kell, ami érthető is. Ha a beteg fullad, mert túlhajtotta magát, azt elég könnyű észrevenni és a környezetnek aránytalanul ijesztő – ha meg eltunyul, az nem olyan szembeötlő. Eleinte.
Ráadásul orvostól is hallottam olyat, hogy csak lassan sétáljak, mást ne csináljak, szerencsére nem hallgattam rá, meg egy másik doki viszont mondta, hogy amit bírok, azt óvatosan bár, de mindenképpen nyomjam.
Gondoltad te, de a tudatalattid szerintem mást gondolhatott.
Az ásításos nagy levegővétel teljesen felesleges, csak baromi nagy a késztetés. Ezt biztos nem hiszed el nekem, pedig ki van próbálva magamon is. Pszichés szükséglet és nem hasznos,
Minél lassúbb, hosszabb kifújás, hasi légzés és punktum. Amikor már minden rendben, akkor jöhet a nagy ásítós, hogy a lelked is kapjon valamit.
Sziasztok,
bevallom nekem semmilyen ketyerém sincs. Pontosabban van egy vérnyomásmérőm. A doki javaslatára vettem, és mértem minden nap, jegyeztem az adatokat, sőt szakmai ártalom miatt még szép grafikonokat is rajzolgattam. Aztán amikor az orvos is megmérte, a csillagos égben volt. Mondtam is neki, “ő váltja ki nálam ezt az állapotot”. Később elvittem a sajátomat, és csinált vele egy kontroll mérést. Egyforma eredmény volt.
Mostanában, csak akkor veszem elő, ha nagyon húz a fejem. A mérés alátámasztja a tapasztalatomat, tehát, úgy döntöttem, nem mérek.
Nekem kb. 2 évbe tellett lelassulni, kimászni a mókuskerékből. Ebben persze “segített” a COPD is. Eleinte furcsa volt, hogy nem kell rohanni, nincsenek határidők, de meg lehet szokni. Nagyon meg lehet szokni. Lustálkodni viszont nem lehet.
Ezt a 3 emelet se engedi. Naponta többször menni kell Ebentyű miatt.
Sétálni kell, akár tetszik, akár nem. Szerencsém van, mert sok a park, sok a pad. Amennyiben elfáradok, vagy nehezebb a légzés, leülők és megpróbálom rendbe hozni magamat. Ez eddig bevált.
Szerencsém van abban is, hogy a legtöbb üzlet 1 napi járóföldön belül van, tehát kényelmesen el- és visszasétálunk. Nagyobb távolságokra mindig úgy indulok el, hogy viszem a szájkosarat is, gondolva a vissza útra.
Amúgy ne gondoljátok, hogy vásárlási mániám van, csupán azt jelenti, hogy nem egy helyre járok és a sétáknak egy plusz célt ad. Zömmel kisboltok, pékség, hentes, zöldséges, mézes, cukrászda, posta, stb.
A háztartási munkákat is nekem kell csinálni, mert “kidobtam a bejárónőmet, mivel mindig visszabeszélt”. Nehogy komolyan vegyétek!
Esténként elalvás előtt szoktam légzőgyakorlatokat, Mihály által ajánlott tüdőtakarítást, hasi légzés gyakorlását, végezni.
A macskámmal van egy játékunk. A kisszobában, biztosan ismeritek, rizslámpabúrák vannak belógatva. Ezeket szoktam fújdogálni, a lámpa “hintázik”, és az nagyon tetszik Cárevnának. No, nem órákon keresztül csinálom és nem minden nap, de elég gyakran.
Ami a családot illeti. Nos engem elég ridegtartásra fogtak. Csak akkor veszik ki a kezemből a munkát, ha én kérem őket erre. Pl. a nagy bevásárlásnál a fiam cipeli fel a cuccot vagy amikor haza megy leviszi a szemetet.
Mondjuk a 10 kiló macskaalmot már nem cipelem haza, mert rájöttem, ha megrendelem sokkal olcsóbban kapom meg, s mivel nagyfogyasztók vagyunk, ez sokat számít.
Mivel itthon vagyok, én vagyok a valaki, akit meg lehet kérni, menjen el ide vagy oda, csinálja meg ezt vagy azt.
Szóval, nem hagyják, hogy elhagyjam magam.
Van egy ismerősöm, akinek van egy macskája. Mivel a gazdi sokat utazik, ilyenkor én vagyok a macsszitter. 3 emelet le, 2 emelt fel, közben 20 perc komótos séta, majd vissza.
Szóval lehetséges, nem én vagyok az ideális beteg. Azt amit Gephard csinál, azt csak csodálni tudom. És nagyon sokat lehet tanulni a filozófiájából.
Berni imádja a lovait, boldoggá teszik és boldoggá teszi, hogy segíthet embereknek.
Szerintem ők nagy küzdők és nagyon boldog emberek. Évát a fák és az állatok teszik boldoggá.
Nagy küzdő vagy te is Marika, és te is bolond lány. Ti a félelmetekkel harcoltok. Keményen veszitek fel a frásszal a harcot. Ami hatalmas dolog, mert a félelem a legkegyetlenebb ellenfél.
János, nekem is hideg a kezem, sokszor mondták, mint a békaláb. Az orvos szerint keringési probléma, nem tudom.
Szurkolok, hogy minél hamarabb legyen munkád.
Bocs, ha nagyon hosszúra sikeredett a mondanivalóm.
Vigyázzatok magatokra!
Sziasztok Mindenki!
“Minél lassúbb, hosszabb kifújás, hasi légzés és punktum”
Igen-igen éppen most volt a próba a hasi légzésre, vendégünk volt,kint beszélgettünk a teraszon,kikisértük a kapuig ott meg már a szél miatt nem jött a szusz, na szépen lassan besétáltam 85 volt az oxigén és 4 igazi hasi légzéssel felvittem 95-re, de ezt már sokszor tapasztaltam,mióta megtanultam a hasi légzést,hogy sokkal eredményesebb a felületes,vagy a nagyot sóhajtson -nál,hamarabb jön helyre a szusz.
Mihály igazad van,ha az ember saját maga nem e r ő l t e t i a feladatokat,még ha megterhelő is, mindjárt eltünik az erő a lábából,fejéből,meg minden honnan.- Én abból nem nagyon engedek az igaz,hogy minden napra betervezem a házi feladatom,már irtam,hogy órarendem van a fejemben a házi munkákról,ami nem sok,de meg kell csinálni,még a z ételhordót is össze kell pakolni. Nem sok a feladat,de mosás,teregetés,felmosások ,fürdőszoba takaritás tehát aházi munka az az én dolgom.A bevásárlás, egyéb nehezebb mint a porszivózás nem mindig az enyém az állapotomtól függő.Tegnap pl. azt hittem,hogy itt a vég 4 cserép orhideát vittem ki a fürdőszobába lemosni,visszahozni,szerintem egészséges embernek fél óra,nekem sem volt sokkal több,de a hörgés felért egy disznóvágásos hörgéssel,pedig csüccs is volt közben,de megcsináltam.
van még 7 km tekerés minden nap,légzőgyakorlat hol a lapos légzőgyakorlat “haszontalan” Rita szerint a Buteyko féle légzés,hol a Kerti Mária légzőgyakorlata, na most meg bejött a hét napjait sorolom egy levegővételre,irom is ezt is, nem valami nagy eredmény 6-7-8 alkalommal tudom felsorolni.
Szóval és tettel van itt feladatunk mindannyiunknak, a hideg kéz-, láb az tényleg keringési panasz lehet,nekem adtak régen infuziót cavintont,meg notropilt értágitónak igaz 3-4 alkalommal feküdtem bent a korházban,de azóta nincs olyan nagy gondom vele, akkor is már az okozott nagyobb gondot,hogy el is zsibbadt a bal lábam,csak ha ültem akkor volt jobb.
Sajnálom,hogy nincs Jánosnak munkalehetősége,nem tudom,hol lakik ott milyenek a lehetőségek, felénk azért keresnek portást,könnyebb munkára is van néha hirdetés.Ez főleg idegesitő lehet,hiszen a betegség is pénzzel jár,meg a létfenntartást is biztositani kell.
Nekem a havi gyogyim 30 ezer körül van,többe van mint a kajám.
Most már mindent irtam,irjatok házi feladatokat,s kivánok jó levegőt és pihentető éjszakai alvást.
válasz Budai János 2019-04-02 – 2:52 DU.
“Üdv. állítólag, egy bizonyos bálna fajnak a tüdeje, nem öregszik meg, és olyan sejteket termel, ami által saját magától képes a tüdő regenerálódni, ..”
A bálnák egész életük folyamán szinte edzik a tüdejüket – no meg nem cigiznek és talán a levegő szennyezettsége se olyan nagy mint a szárazfőldön nagyon sok helyen, no meg sós is a víz. Feljönnek a felszínre, kifújják, ami bennük van – aztán vesznek egy nagy levegőt és mennek is a víz alá. Ott meg nem lélegeznek ugyebár – azzal kell ellenniük, amit a felszínen beszippantottak, ráadásul még mozognak is. GYakorlatilag ezt csinálják egész életük folyamán. Egyes faj lemehet egészen 3000 méter mélyre is és kb másfél óra múlva jön fel és kifúj majd vesz megint levegőt. Tehát úgy néz ki, hogy lehetne tőlük tanulni a légzést illetően. Például nem lélegezve csinálni ezt azt, néha néha tele tüdővel, de talán még jobb majdnem üressel – én mindenesetre próbálgatom. Az a 215 lépés nem véletlen műve. A bálnák nagyon sokáig élhetnek, akár bőven 200 év felett, pulzusuk 20–35 között van percenként, mélyen a víz alatt még jóval kevesebb is.
válasz Zsuzsa 2019-04-02 – 3:23 DU.
“bevallom nekem semmilyen ketyerém sincs. Pontosabban van egy vérnyomásmérőm. ”
akkor ebben egy sínen vagyunk, nekem sincs semmi ketyerém, még vérnyomásmérőm sincs. Ha ügyes vagy akkor három ujjal is megállapíthatod, hogy magasabb vagy alacsonyabb a vérnyomásod. Már vagy 5-6 éve nem nagyon mérem, de kb 2003-2013 között minden éjjel mértem a pulzusomat és saccoltam a vérnyomást is. A kisujjamban volt, hogy hogyan fog alakulni a pulzus és a nyomás annak függvényében, hogy mit ettem, mit csináltam a nap folyamán, milyen lelki állapotban vagyok, hogyan lélegeztem stb. Most csak élvétve nézem, hogy meg e van 52-55 között. A dokikról jobb ha nem is szólok – miért kellene megfogadni olyan emberek tanácsait, akik magukkal se tudnak elérni bizonyos dolgokat. Nagyon alacsony a várható életkoruk, az ember azt gondolná, hogy nekik legalább 2-szer tovább kellene élniük, mint az átlagembernek.
“Szóval lehetséges, nem én vagyok az ideális beteg. Azt amit Gephard csinál, azt csak csodálni tudom. És nagyon sokat lehet tanulni a filozófiájából.”
Az egyszerű, próbálom kiismerni magam és ezek szerint javítani ezen azon, hogy lehetőleg jobb legyen. Tanulni mindig lehet – főleg a természettől, az állatoktól, növényektől – és kell is….
Azért ebben benne van masszívan a folyamatos sokirányú stressz, a túlterheltség, a meg nem becsültség. A gyógyítási és bürokratikus teendők sokasága, a felelősségteljes feladatok, amik elvégzéséhez sokszor hiányoznak a mindenféle feltételek. A leglelkiismeretesebb orvosok szenvednek legtöbbet, azok, akik nem veszik félvállról a dolgukat. Meg lehet nézni, mit csinál mondjuk egy családorvos vagy egy heti hármat ügyelő kórházi orvos, aki közben életmentő műtéteket csinál, meg beteszik emberhiány miatt olyan osztályra ügyelni, amihez nincs kiképzése és mindjárt tisztább lesz a kép.
válasz Nemes Mihály 2019-04-03 – 7:04 DE.
“Azért ebben benne van masszívan a folyamatos sokirányú stressz, a túlterheltség, a meg nem becsültség…..
nagyon jól látod Misi. Nos és miért nem tesznek ez ellen, sajnos ezt meg átpasszolják az emberekbe is, akiket éppen gyógyítani kellene – de azzal nem foglalkoznak. Nincs is rá idő. Ezért még az is ül, ha az ember sokat jár orvoshoz – egyre csak rosszabbul lesz. Pedig fordítva kellene hogy legyen. Nekem tiszta a kép, ezért is igyekszem a magam módján. Persze van az a helyzet, amit nem lehet megoldani egy kettőre, az életmentő technika sokat fejlődött…..
Mi sem egyszerűbb. Mondd meg a közkatonának, hogy rosszul szervezték meg és rosszul vezetik a hadsereget, tegyen ez ellen.
A múlt héten olvastam, és atv.ben is volt róla szó, szakorvosok, intézményvezetők nyilatkoztak, mi szerint 423-körzetben nincs háziorvos, február óta, valamint sok 2-3-helyen, kórházi osztályt kellett bezárni, mert elmentek, felmondtak a műtősök, azután az asszisztensek,.
A mindenkori kormányok sara ez, a pénzhiány, ez egészségügy be nem sorolása, a milliárdok elvonása, giga-beruházásokra, pl. stadionok, Szombathely , Budapest, Miskolc, Balatonakali-nál kikötő épül, rengeteg fát kivágtak, nádast, madarak ezreinek élőhelyeit,pusztították így el,.. A népligeti oriás projekt, pedig 240-milliárd ft-ot kapott, itt is kitakarítanak mindent, betonból-aszfaltból lesz minden..
Csodálkozunk hogy lebetegszik a tüdőnk, zsibbad a kezünk, a lábunk, megvastagszik, amikor 8millió autó szaladgál az ország, nagy városaiban, naponta, Szarvason Békéscsabán, az elkerülőn pedig 2300-kamion suhan el, minden nap, oda- vissza irányba, a 44-esen, amikor 2018-november végéig, leszállt az egymilliomodik utasszállító gép Ferihegy 2-ön, meg amikor az emberek, nagy része, vizes fával+gumival, nejlonnak, műanyag hulladékokkal rakja meg a kályhát, ezeknek minden egyes terméke, külön-külön is rákkeltő anyag, és mi beszívjuk, ha akarjuk ha nem..
Csoda hogy élünk, ebben a mocskos levegőjű légkörben, amikor hónapok óta 1csepp eső nem volt,, a legmagasabb a szálló-por koncentráció, az alföldön is, ahol nagy gyárak ipari üzemek, nincsenek,..
János, a kéz hidegsége meg a lilaság bizony rendes keringési zavar, fájni nem fáj?
Van ilyen betegség, bár annál rohamokban hideg és fázik az embernek minden ‘kiálló része’, a kéz, s fül, az orr, még a lábujjak is. Ezeknek a hülye kisereknek más a beidegzése mint a nagyoknak, még jó, ha csak a ‘végrészeken’ van probléma, ha panaszos, hasznos lehet ránézetni. Lehet, nincs összefüggésben a légzőszervivel’…
Ez a hatalmas lyuk a szochálón’ ez számomra érthetetlen, magam is abban a cipőben járok, amiben te, nekem az a szerencsém, hogy van majdnem kemény ötvenkétezer forint járadékom. Szakmámban esély nincsen elhelyezkedni – peddig kis jóindulattal lehetne, volt olyan versenyzőtársam, akinek nem volt lába és altatóorvos volt, már az egyetemet is úgy járta, úgy is született – persze nem kis hazánkba, hanem Németországba. S azt érzem, minél tovább van az ember ‘igazi’ munka nélkül, annál nehezebb találni is, s a munkába visszatérni akarás ereje is csökken egy idő után… Hjaj’ a kiközvetítős, munkaügyis munkákon jókat nevetek, olyan helyekre akartak már elhelyezni, ami épkézláb férfiember erejét is meghaladná, lehet, valamelyik fára kamera van telepítve, s nézik, itthon mit kell csinálnom 🙂
Itt a faluban nincs munka, a legközelebbi városba idő és pénz bejutni, én ezért próbálom építgetni a magam kis műhelyét, mert tudom, esélye, sincs ‘normális’ munkára.
Ilyenkor aztán rögvest az ember hóna alá nyúl valami ismerős s megpróbálja belerángatni az MLM-be, meg jönnek a telefonos meg a házalós munkák… Egy napig voltam díjbeszedő a saját falumban, ám amikor a sokadik családot látogattam meg, akik még nálam is szegényebben éltek, azt montam, 200 Forint/cím (ha be tudod szedni a díjat) nem éri meg nekem, hogy napi több tucat emelkedőt másszak meg, s vagy a sokgyerekes cigányasszony ültessen le egy kávé mellé, elmesélni a nyomorát, vagy a kőgazdag kovácsoltvas kerítése mögül ordibáljanak rám a harci kutyák meg a gazdáik…
Ha valaki megoldást találna erre a munkahely-problémára, megérdemelné a társadalmi Nobel-díjat. Már hallom – nem tudom, János, neked mondták-e – hogy el lehet menni védett munkahelyre, foglalkoztatóba, nekem már mondták, sőt amikor megbetegedtem, másfél évet dolgoztam is ott. Gondolom, mindegyik más, amit eddig láttam, mind agyhalál… S a ‘fizetés’ nevetséges, ha az emberfia bejárós, s megveszi a pesti bérletet, marad pár tízezer forintja?
Cudar egy világot élünk… Ismerek olyan szakmákat, ahol még jóval a nyugdíjon túl is dolgoznak – s vannak, akik nem kényszerből, hanem ‘a szellem frissentartása végett’ – ezeket az embereket irigylem. Sokunkat harminc felett már a kukába dobják… Egyszerhasználatos eszköz’ lett az ember, könnyen elhajítanak, s ha nem is mindenki, de a legtöbbünk pótolható.
Hú, már nem emlékszem, ki kérdezte, hogy Ghepard és én mivel működünk, én személy szerint napi 2×2 szusz Beroduallal és változó gyakoriságú inhalálással, ugyanebből a matériából. Ha nem bolondokháza a napom, akkor napi 3-4, ha bolondokháza, sajnos van, hogy a reggeli is elmarad, de azt meg is érzem utána egész nap. A jó levegő, a nagy csámborgások a határban, az erdőben, szerintem megint jót tesznek, még akkor is, ha történetesen gyalogosan is caplatok néha a tanulóim és a lovak mellett. Őrbottyánban, ahol nap mint nap órákon át illatos erdőkben, fenyvesekben csavarogtam, nem is volt még semmi bajom, amikor a Pest környéki poros-füstös vidékre vetett a sors, ott kezdődtek a bajok a tüdőmmel, pedig az izombetegség már régen megvolt…
Na, megyek, mert az ablak alatt itt pöröl a két szomszédom, az egyikük rám is orrol épp – képtelen vagyok megmagyarázni, hogy nem szeretném meglátogatni olyan állapotban, amikor épp a takonytól-köhögéstől nem látva ágynak esett, mert ha én becumizok’ egy ilyet’, annak elég rossz vége szokott lenni… Zeng az utca a károgástól, megyek, megnézem, mit csinálnak.
További szép napot!
válasz Nemes Mihály 2019-04-03 – 7:54 DE.
“Mi sem egyszerűbb. Mondd meg a közkatonának, hogy rosszul szervezték meg és rosszul vezetik a hadsereget, tegyen ez ellen.”
Hát igen, az nem igen fog menni – mert azt tartják, hogy ez így van jól (nekik). Vannak államok, ahol jobban megoldották ezt. Nálunk – meg úgy néz ki Magyarországon is – nem valami rózsás a helyzet. De talán idővel lesz jobb is – addig talán jobban jár az ember, ha el tudja kerülni azt a közeget.
Ez egy magyar világszabadalom. Olyan háló, ami csupa lyukakból van készítve.
Miért? Gyógytornászként, fejlesztő pedagógusként dolgozol most is. Hogyhogy nem tudsz a magad portáján kívül elhelyezkedni?
És a negyedik ipari forradalom még csak most kezd beröffenni. Melynek fő hozománya az lesz, hogy még több ember válik feleslegessé.
Oszt miért irígykedsz? Te pont ilyen vagy… 🙂
válasz Budai János 2019-04-03 – 9:17 DE.
Jól foglaltad össze Jani. Sajnos amúgy nagyon sok pénz megy az eü-be, a legnagyobb biznisz lett a világon, már hogy a hadászatot is veri. De mire is költik? Szerintem abból csak nagyon kevés (néhány %) megy arra, amire igazán kellene.
Igen, mindenhol csupa méreg, rengeteg van mindenhol. Ráadásul még az orvosok is tömik a jónépet azzal – azoktól se lehet az ember erősebb.
Minden évben van pár egér a pincében, nem is zaklatom őket, de idén marha sok lett. Februárban még volt 10-15 darab almám, amit a természetből hoztam, ahol csak úgy vannak az erdőben, erdőszélén. Egy ládában voltak és azt is ették jóízűen, aztán mikor már 3-4 maradt, kezdtem vásárolni a TESCOban és oda tettem a ládába azok mellé. Azt a 3-4 kintit megették, a TESCOshoz hozzá se nyúltak és azóta se. Ha nem látom, el se hiszem. Ugye a jó kérdés, hogy miért nem kellett és kell nekik a TESCOs?
válasz Berni 2019-04-03 – 10:35 DE.
nekem a melóval szerencsém is van. Felvettek akkoriban és még melózhatok – azt nem tudom, hogy meddig – részemről semmi akadálya eddig. De amit csinál az emberiség – az nem sok jót vetít előre.
“Hú, már nem emlékszem, ki kérdezte, hogy Ghepard és én mivel működünk, én személy szerint napi 2×2 szusz Beroduallal és változó gyakoriságú inhalálással, ugyanebből a matériából.”
én szerencsére semmi ilyesmit már rég nem használok. Pedig voltak hosszú hosszú évek, amikor én is ilyesmikkel (bogyókkal, teákkal, meg már nem si tudom mivel próbálkoztam – no meg az orvosok is mindenfélével tömtek). Valahogy sikerült ezeket a dolgokat magam mögött hagyni, remélem még ez kitart jó ideig – igyekszem kicsit, hogy úgy legyen. De sose lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, vagy még a ma….
Gondolom az Auchanba járnak az egereid. Márkahűség is van ám a világon.
Mihály:
“Miért? Gyógytornászként, fejlesztő pedagógusként dolgozol most is. Hogyhogy nem tudsz a magad portáján kívül elhelyezkedni?”
Ahol beteghez kell nyúlni – pl. manulási terápiát végezni, emelni – ott már nem tudom megállni a helyemet. Az én időmben, amikor én végeztem, még nem volt ‘kamarai tagság’, működési engedély, s a pénzes továbbképzéseken való részvétel sem volt feltétele a munkavállalásnak. Utóbbiak adják a kreditpontokat… nekem ezekből egyik sincs meg, harmadévesen lettem beteg, hiába voltam évfolyamelső, s dolgoztam kolléga felügyelete mellett elsős koromtól – így negyedévesen már jócskán volt tapasztalatom – fél év neurológiai rehabilitáció, s egy több mint 100 kg súlyú beteg emelése után, búcsút mondhattam a gyógytornász karriernek. Sok terület van, ahová nem kellene kifejezett fizikum – kardiológia, pulmonológia, járóbeteg-ellátáson a csoporttorna, stb, magyarul ahol nem neked kell a beteg helyett mozgatni kezét-lábát vagy az egész beteget. Ezekért a munkahelyekért már a fősulin ment a nagy tolongás, ilyenekre csak nagy szerencsével lehet bekerülni. Én amóta az eszemet tudom, neurológiai rehabilitációval foglalkozom, főiskolás korom óta. Jó lett volna váltani, de nem tehettem meg, nekem nem telt fizetős pontszerző képzésekre, most meg pláne nem telik, s a jogosítványok’ – a működési engedély és a kamarai tagság sem két fillér (nekem legalábbis). Az én diplomám már csak arra jó – s ezért nem is pisilem körbe, és égetem el – hogy a tapasztalataimat és a tanultakat legalizálja, és hogy nem csinálok hülyeséget, ha neurológiai kórképpel jön hozzám valaki, akár lovazni, akár nem, többnyire tudom, mit csinálok. Így mehet a tartásjavító és a ‘jóközérzet’-torna is lovon, s így mehet a mozgásfejlesztés az értelmileg akadályozottaknak.
Veresen volt itt egy álláslehetőség, egy gyógytornász-magánpraxisban, nagyon kedves volt a kolléganő, s lehet, még fizikailag meg is álltam volna a helyemet, ám olyan módszerek, technikák birtokában kellett volna lennem, amiknek már csak a neve is csoda,- és újdonságszámba ment az én időmben… Persze ezeket megtanulni sem két fillér, s ahhoz, hogy onnan folytassam a gyógytornász-létet, ahol a betegség közbeszólt, bizonyos időt el kellene töltenem egy, minden ‘jogosítvánnyal’ rendelkező kolléga keze alatt…
Sajnos azt veszem észre, a kollégák gyakran meghökennek egy mozgássérült gyógytornászon… Pedig volt nekem olyan kolléganőm (szívatta is a kápóarcú kollégája emiatt) aki az egyik lábán ortézist (egyfajta járógép) viselt. Az én betegeim soha nem tették szóvá, hogy húzom a lábamat vagy reggelente csak az egyik szemem tudom kinyitni. A bentlakásos intézetben, ahol kisegítő gyógytornász voltam a főiskolai évek alatt, viszont akadt olyan srác, aki – mivel kamaszfiúként plátóian szerelmes volta mozgásterapeutájába, ám aez viszonzatlan maradt – az arcomba vágta – ‘na, majd most megtudod, mi a magyarok istene’… volt olyan is, akinek a mai napig hálás vagyok, hogy segített feldolgozni, amiért a sors áthajított a ‘másik oldalra’.
Hú, mondjam azt, ha a kollégákban és a szakmában lenne – egy szerintem ilyen szakmában ALAP empátia – akkor lenne számomra is munkalehetőség. Itt a faluban van pár középkorú és kisöreg, akik szeretnék, ha járnék hozzájuk, de van aki nem tudja, van aki nem akarja megfizetni. Egy pesti kolléga apanázsa 5-6000. Ft/ alkalom, itt már a 2500-at is lelkifurdalással kérném meg, nem húsz-huszonöt, hanem hatvan percért.
Hát ennyit a gyógytornáról…
“Ismerek olyan szakmákat, ahol még jóval a nyugdíjon túl is dolgoznak – s vannak, akik nem kényszerből, hanem ‘a szellem frissentartása végett’ – ezeket az embereket irigylem”
Én azért irigylem – s becsülöm meg magam, mert azt csinálom, amit valóban szeretek. Az ára néha rettenetes, de ha eltűnődöm, egy ‘rendes munkahely’ fix havi 150.000 Forint nettóval, napi nyolc órában, vagy a járadék mellett csurranó-cseppenő, ami mellett gyakran meg kell gondolni, az állatok esznek, vagy jómagam, egyértelmű, hogy az utóbbi. Az a baj, hogy az ilyesmi nem tűr mást maga mellett, talán csak félnapos, négyórás munkát – itt, vidéken, csak úgy, ha autód van. Az állatok ellátása, s a fejlesztő munka időigényes, ha nem is jön lovas, a lovakat akkor is mozgatni, a helyüket takarítani kell, az udvart rendben tartani, a törpelábúakat ellátni. A szomszédom négy órát dolgozik a helyi TSZ-udvarban, így tud méhészkedni, tejjel-sajttal és baromfival foglalkozni a fennmaradó időben.
Olyan ez, mint a fagyis meg a lángosos a Balatonon, szezonban kell dolgozni, amennyit csak lehet, s abból élsz télen. Persze, ahol fedett lovarda vagy négyévszakos pálya van, az más tészta, de az nem az én súlycsoportom.
Az én egereim eltűntek, lehet, ez a nemrég beköltöző két idegen kandúrnak köszönhető (a lányok sajnos már nem nagyon egerésznek, fene a jó dógukat’, pedig egy ideig még a patkányt is hozták).
A fiúknak mondtam, lehet maradni de a golyóikkal fizetnek érte – nem vettek túl komolyan, még mindig itt vannak. Most azon gondolkodom, hogy lehet majd befogni őket a töketlenítéshez.
Az ivartalanítás errefelé sajnos annyira nem szokás, hogy a szomszéd néni két lánymacskája tavaly is ellett, s már most is vemhesek, ráadásul ők is átjárnak, csak renénykedem benne, hogy nem a kerítésen innen óhajtanak megelleni. Van olyan család a faluban, ahol együtt tartanak bak és nőstény, kanca és mén, stb. jószágokat, mert ‘minden állatnak legyen gyereke’…
Erre megjelenik itt valami pesti hülye, s az ivartalanításról kezd papolni…