Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.
Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.
A hozzászóláshoz nem kell sehová sem belépni, csatlakozni; meg kell adni egy álnevet, ez kötelező, meg lehet adni email címet is, ez nem kötelező.
Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.
Kőváriné Marika kinevezett engem osztályfőnöknek s ezen minőségemben kötelességemnek tartottam, hogy nevet is adjak az osztályomnak. Ez itt kérem az
El Nem Fekvő Osztály
Tudom, Erich Kästner tanár úrnak volt egy még jobb ötlete, de tüdőbetegként azt azért túlzásnak tartanám.
A FALIÚJSÁG itt található
Igen, mert ezen van mit elszúrni, és azt szigorúan büntetik, fulladással. A légzőgyakorlatozás kellemes, nyugodt, legfeljebb lassú mozgással kísért időtöltés, nemigen lesz belőle kétségbeesett levegőkapkodás.
A lépcsőzést, porszívózást s hasonlókat pedig egy pillanat alatt el lehet rontani és máris jön a láthatatlan óriás és szorongatni kezdi az ember torkát a rusnya szőrös mancsával. Ezzel pedig ki a fene szeret szembesülni szándékosan, úgy, hogy gyakorolni kezdi? Az az ember érzése, hogy ez olyan, mint a szaltózás, nem lehet lassan, adagolva gyakorolni… és itt a tévedés.
Mert de, lehet, és nem folytonos szenvedéssel, az kifejezetten tilos.
Annyi a trükk, hogy le kell csökkenteni az adagot és a tempót olyan kicsire, hogy az már röhejesnek tűnjön – akkor kezd el jó lenni, amikor azt érzed, hogy ez már túl lassú és túl kevés. És utána meg kell figyelni magadat, ami szintén nem könnyű olyan valakinek, aki nem sportolt korábban. Sőt, még neki is, mert rossz megfigyelni, hogy milyen trágya állapotban vagyok.
Igen, ez egy rohadt örvény. De ki lehet belőle jönni.
Ahogy írod, a szentháromság mintájára ez egy átkozottháromság: fulladás, legyengült izmok, félelem. Frankón tudnak egymás kezére játszani a rohadtak. Plusz még szégyelli is magát az ember, hogy kripli is, tohonya is, gyáva is.
Humphreyt üdvözlöm. Emirt is.
Sziasztok! 🙂
Már negyed 8, de olyan sötét van, mint a vakond belső zsebében.
Esik, pedig ma lenne csavargós nap a barátnőmmel….meg a szél is fúj.
Marika, ilyenkor is a teraszon tekersz?
Ági, össze fogod magad kapni -fizikailag is. Már ott tartottam, hogy a redőnyt nem tudtam félkézzel felhúzni…..
A derekam-hátam nekem is pocsékba ment, de arra is vannak jó kis tornák. Ami számomra a kihívás most – úgy használni (feszíteni , hogy jobb szó nem jut eszembe) minden mozgáshoz szükséges izmot, hogy közben a légzőizmok kellően lazák maradjanak, mert ha nem így van, akkor fújhatom (mert beszívni nem tudom) – és az szívás a köbön.
Évi, mizu az ablakaiddal? Zsuzsi, tacsiséták megvannak? Fiúk, ti merre? Jánost látom itt néha, mindenki más eltűnt mint az aranyóra. Ghepard mintha némi igazolt hiányzást előre jelzett volna…tévedek?
Bogartnak – amennyi cigit elszívott a filmjeiben – szerintem ugyancsak kijutott egy combosabb COPD…
Ölelés 🙂
Reggeli KV mellé…..talán egy szegmense nekünk is..Marika, mit szólsz? Mihály?
https://divany.hu/eletem/2019/05/29/sportpszichologia-tipp/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
válasz bolond lány 2019-05-30 – 6:27 DE.
“Fiúk, ti merre? Jánost látom itt néha, mindenki más eltűnt mint az aranyóra. Ghepard mintha némi igazolt hiányzást előre jelzett volna…tévedek? ”
Nem jeleztem, hogy hiányozni fogok – múltkor utólag írtam, hogy azért nem jelentkeztem sokáig, mert igencsak sok meló összejött és gyorsan kellett megcsinálni, akkor csak olvastam titeket. Most is csak úgy olvasom a blogot, szomorú vagyok egy kicsit, hogy többségben nem tudtok számottevően javulni az évek folyamán. Én próbálgatok még mindig javulgatni a magam módján, a légzésben is meg a teljesítmény, rugalmasság, erő, gyorsaság terén stb. Mint már írtam, a légzés az egyik mániám – mindenféle cucc, bogyó meg ketyere nélkül próbálok jobb lenni. Nekem ez a rengeteg esőt hozó idő nem árt annyira. Egyrészt nagyon tetszik, mindig is tetszett – másrészt már egy kicsit sok a földnek is, meg a növényeknek is (nincs nap, vagy nagyon kevés, szinte nem is nőnek). No meg a gerely miatt is egy kicsit rossz szemmel nézek már rá – mert akkor nagyon veszélyes, meg mindenem vizes meg sáros is, nagy a sérülés veszélye, minden csúszik stb. S a patakocska, mely mellett dobálgatok egész félelmetes nagyságú lett.
“Bogartnak – amennyi cigit elszívott a filmjeiben – szerintem ugyancsak kijutott egy combosabb COPD…”
Hát igen, nagyon sokat cigizett (nemcsak a filmekben, inkább mondjuk azt, hogy ott se tudta letenni) – de még többet ivott (alkoholt) – s így talán nem véletlen, hogy csak 57 évig húzta. De a cigitől van még sokkal rosszabb is – a levegőszennyezés (no meg sok minden más szennyezés is), ami már borzasztó méreteket öltött. Ha az ember ilyen helyen lakik, vagy dolgozik – na az nagyon durva. Cigizéssel ugyebár az ember kb 1 órát tölt el (mondjuk úgy nagy átlagban) naponta – de ha rossz környezetben lélegzik, akkor a tüdéjét a nap 24 órájában zaklatja, ami megviseli az egész testet. Nemcsak a tüdőt meg a szívet, mint még nemrég gondolták – hanem az egész testet úgy ahogy van…
“Ági, össze fogod magad kapni -fizikailag is. ”
Köszönöm a bíztatást. Tényleg nagyon szeretném 🙂 Azt, hogy ez nem fog gyorsan menni, magamnak köszönhetem…
“Mint már írtam, a légzés az egyik mániám – mindenféle cucc, bogyó meg ketyere nélkül próbálok jobb lenni. ”
Az inhalációs gyógyszert is beleérted? Mert mást én sem akarok használni, de anélkül szerintem (nekem már) nem megy az “állag” javulás sem. Ha nem fújok fulladok, ha fulladok nem mozgok. Ördögi kör. Az eső (pára) engem sem zavar, de azért már elegem volt ebből a novemberi májusból.
“Bogarthoz”
Igazából eredetileg a Macska-jaj-ra gondoltam, de ha beírom, hogy Sabri Sulejmani, azt nyilván senki nem értette volna (én is most néztem meg a nevét). Mihály ráérzett, mert Emirt üdvözölte (aki Kusturica). Ott szerepel az a magas öreg cigány, aki tolószékben ül, dohányzik, mint állat, közben inhalátort használ és folyton a Casablanca-t nézi. Ő idézte a filmben Bogart elhíresült mondását (isteni akcentussal)… De mindegy is, ő is biztosan COPD-s volt 🙂
Szép napot Mindenkinek
ghepard nem COPD-s, viszont nagyon különleges módszerei vannak, elsősorban rezgetősek és már régóta tartozom egy poszttal, amiben összefoglalnám a tudományát. A légzőgyakorlatos posztban van hivatkozás az egyik és egy másik leírására. Meg itt a fórumon is magyarázott sokat. Én eddig csak azt próbáltam ki, amit az ‘Orrhang (rezgetős légzés)’ cím alatt leírok a légzőgyakorlatos posztban.
Nem udvariasságból írtam, hogy örülünk minden beszámolónak, tőled is megtudtunk máris dolgokat. És én annak is örülök, ha a posztokkal kapcsolatban kapok valami visszajelzést: mi az,ami nem érthető, mit tartotok irreálisnak, mi nem sikerült, amit megpróbáltatok…
Meg persze az is, hogy mi sikerült. 🙂
válasz Michelberger Ágnes 2019-05-30 – 11:12 DE.
“Az inhalációs gyógyszert is beleérted? Mert mást én sem akarok használni, de anélkül szerintem (nekem már) nem megy az “állag” javulás sem. Ha nem fújok fulladok, ha fulladok nem mozgok. Ördögi kör. ”
Én már 40 éve anélkül, addig tömtek mindennel, már mindenem oda volt a sok bogyótól. 1979-ben mondtam magamban (akkor voltam 27 éves), hogy megpróbálom orvosok és bogyók nélkül, már mindegy volt. De még itt vagyok és virulok, hogy meddig az kérdés – nem tudom, mit hoz a következő perc, már holnap is felfordulhatok. De talán nem úgy néz ki az eredményekből és az adatokból. Akkoriban szinte már mindegy volt, hogy patkolok el. Igaz nekem nem diagnosztikáltak COPD-t, de közel voltam hozzá (asztma, krónikus bronchitisz, állandó taknyosság, levertség, gyengeség, 4 tüdőgyuszi, rengeteg fuldoklás, torokgyulladás stb. Igen, ez egy k*rva nagy és erős ördögi kör – én talán kimásztam belőle. Ezért nem hagyom abba, még mindig hajt valami, hogy jobban is lehetne csinálni. Nagyon nem akarom, hogy beálljon a 40 év előtti állapot. Ha valami az eszembe ugrik, máris próbálom, néha hónapokig is – hogy hoz e valamit a konyhára. Lehet ezért is tudok olyan dolgokat, amit nehéz utánozni és megcsinálni. Folyamatosan kell gyakorolni (szinte egész nap), míg ráérez az ember.
“ghepard nem COPD-s, viszont nagyon különleges módszerei vannak, elsősorban rezgetősek ”
Már olvastam a leírásaiból, ki is akartam 1-2-öt próbálni, de nem megy, vagy nem értem pontosan…
Nehéz ezeket átadni, én eddig csak keveset értettem meg, igaz, hogy keveset is foglalkoztam vele – hálásan fogadok minden ötletet arra, hogyan lehetne jól szemléltetni ezeket a rezgős dolgokat. Gyanítom, ábrák sokat segítenének.
Sziasztok Mindenki!
Pocsék ez az időjárás,szerintem sokunknak nem jó ez,de olvasom,hogy van akit nem zavar, illetve a fulladására nincs rossz hatással – sajnos én nem tartozom ezek közé,mert a párás levegőt nem csipem.
Rita kérdezted,hogy ilyenkor is kint tekerek-e a teraszon? igen bizony,hogy kint evés után hatkor gyogyik tömege, 9-körül légzőgyakorlat, addig teszek-veszek a szobában,konyhában, a légzőgyakorlat után 10 körül ki a teraszra és tekerem a 7 km-t, ma rekordot döntöttem, valószinű jobb volt a levegő,29 perc alatt hajtottam le, valamelyik nap meg 34 perc volt a menetidőm, órát nem lehet hozzám igazitani. Azután jön egy kis pihi,mert elfáradok – majd felmosás stb.ebéd,mosogatás – és kis lustizás,olvasás,kézimunka,vagy fekvés. Séta ebéd után ha csak lehet egy kör a megadott házak előtt, s úgy jön a nasi csak,azért meg kell dolgozni.
A tekerés után éppen ma mértem 92 %-ra ment le az oxigénem, volt már 82 is , Ghepard irta valahol,hogy nem fejlődünk, pedig igen ,csak nem látványosan mint Ő, pedig szeretnénk.Kedden is meglepődtem felmostam konyhát,fürdőszobát,előszobát és nem sokszor volt csüccs.Tegnap volt a háziorvos megvizsgált, kiirta a gyogyikat, szerencsére nem talált semmi különöset,de arra vigyázok is,hogy ne szörtyögjek , sok teát iszom,meg ipecakuana litykót is kétszer egy nap egy-egy kávéskanállal, – csak ne fáradnék el olyan hamar,hogy dolgozni is tudnék jobban,többet.
Ágika mire mindannyionk nyügjét elolvasod , kész lexikon lesz a fejedben,nekünk is úgy van.Mihályhoz kötök ugyan nagyon sok jó tanácsot,mert ha nem is értjük meg ,de megmagyarázza és akkor könnyebben tudjuk alkalmazni.Lépcsővel bajban vagyok most,mert a teraszra öt lépcsőn kell feljönni és felértem, na ezen gyakorolgatok.Fujom a léggömböt,meg meg a sok ketyerét, Berni gyakorlatábrázolása csúcs, csak meg kell tanulni. Sajnos délutánra már nem sok erő marad,de én Ventolint ritkán használok,mert nekem azt rohamoldónak irták, s amig nem kell olyan sürün,addig probálgatom igy az életem.
Kivánok mindenkinek szép estét,jó levegőt, holnapra megint sok erőt a köv, gyakorlatokhoz.!
Kriszti,Jusztina,Zsoltik eltüntetek teljesen,jelentkezzetek,hogy mi van veletek!
Még egy már napok óta próbálom ,hogy hány másodpercig tudom a levegőt kifujni és szépen haladok vele,nem ugy mint János,meg a fiúk de a kezdeti 10 mp után már 25-30 mp is van ,lassan egyenletesen ülve, ha séta van,akkor nem tudom ilyen sokáig,de tekerésnél ott is el tudok számolni 20-ig még kijön,pedig közben mozgásban van a lábom. – még ezt szerettem volna a fejlődésemhez hozzátenni , nehogy fekete pontot kapjak a végén.üdv mindenkinek!
Nos én a hétvégén 1perc 38mp-ig bírtam a levegő visszatartását, kb 4mp. belégzés után, ülő helyzetben,. stopperrel mértem, meg.
Előtte gyakoroltam egy kicsit, légzőgyakorlatot, meg légömb fújást, annak az átmérője 23cm. lett, fújás után, az sem rossz.
viszont a FEV1-es nagyon gyengül, hetente változik,.
Lám itt a példa, mennyit ingadozik a teljesítmény – most épp majdnem 18% javulás úgy, hogy nem jók a körülmények!
Dehogynem, bízd csak ide, hozzád igazítom, aztán majd megmagyarázzuk mindenkinek, hogy az összes többi óra jár össze-vissza, mert biztos beteg a tüdejük.
Világbajnok ötlet, kitűnően neveled magadat, szerintem Berni is így csinálja; ő a lovait idomítja (hű, de bele fog kötni ebbe a szóba), te meg magadat.
De jó lenne tudni, mi történt pontosan! Ha sikerült odafigyelned a légzésre közben és attól ment jól, akkor az egy nagy áttörés.
Mégpedig egy baromi nagy.
Ezt itt nagyon körül kellene járni. Azért megy nehezen az 5 lépcső, mert nehezen emel a lábad? Vagy közben a tüdőd tiltakozik?
Semmiképp, sőt, bevezetem a kék pontot, az még a pirosnál s többet ér és az elsőt te kapod.
válasz Michelberger Ágnes 2019-05-30 – 12:29 DU.
“Már olvastam a leírásaiból, ki is akartam 1-2-öt próbálni, de nem megy, vagy nem értem pontosan…”
Ha látod, akkor se egyszerű, pedig egyszerűnek néz ki. Misi talált is valami ilyesmikről videót is vagy 2-3 hónapja, a linkje ott van. A nagy vagy nagyobb kilengésű vibrációk mehetnek mindenkinek, főleg lassan – de a pici kilengésűek és nagyon gyorsak már kemény dió lehet. Ráadásul például a rekeszizmot nem is látni, mert bent van, no meg tudatosan nehéz rá hatni. Nekem is sokáig tartott, míg megtanultam felette uralkodni és gyorsan remegtetni, vibráltatni is.
válasz Nemes Mihály 2019-05-30 – 4:22 DU.
“Nehéz ezeket átadni, én eddig csak keveset értettem meg, igaz, hogy keveset is foglalkoztam vele – hálásan fogadok minden ötletet arra, hogyan lehetne jól szemléltetni ezeket a rezgős dolgokat. Gyanítom, ábrák sokat segítenének.”
Valóban nehéz lehet ezt átadni, ugyanis ezt megérezni kell. Akkor se egyszerű, ha látod. Találtál egy nagyszerű videót (gondolom ilyesmi több is van a neten), ami jól szemlélteti ezt. Mint írtam, kb olyasmi, mint amit az a kutyus mutat ott be az első lábával, mikor közelít rá a kamera. De, mint az előbb is írtam, a rekeszizmot nem is látni és nem egyszerű rá tudatosan hatni. Épp tegnapelőtt bejött hozzám a főnök (szerződéshosszabbítás miatt) és beszélgettünk erről arról. Tudja, hogy 67 éves vagyok és megkérdezte, hogy hogyhogy nincs szemüvegen, annak ellenére, hogy már hány éve is – 42 éve számgépezek (1977-től). Mondtam neki, hogy bvolt és hordtam 9 évig, de már 10 éve nem. Rákérdezett, hogy hogyan, magyaráztam neki ezt azt, olyant is, amit sehol nem talál (például saját szem mikrorezgésének látása és gyorsítása). No erre kíváncsi volt, koncentráltam, mondom érintse lágyan az ujját a szemhéjamra és figeljen – még így is sikerült bevibráltatnom. Csak nézett, mondom most próbáld meg. Nem ment neki, ezt meg hogyan. Aztán megmutattam neki a füllel is. Mondom tedd a füledet az enyémre és figyelj csendben. Meg tudom remegtetni belülről úgy a dobhártyámat, hogy hallani. Mikor mondtam neki, nem hitte el, de aztán hallotta – még akkor is tekerte a fejét.
válasz Kőváriné Marika 2019-05-30 – 6:41 DU.
” ….légzőgyakorlat után 10 körül ki a teraszra és tekerem a 7 km-t, ma rekordot döntöttem, valószinű jobb volt a levegő,29 perc alatt hajtottam le, valamelyik nap meg 34 perc volt a menetidőm, …”
Nagy gratula.
“A tekerés után éppen ma mértem 92 %-ra ment le az oxigénem, volt már 82 is , Ghepard irta valahol,hogy nem fejlődünk, pedig igen ,csak nem látványosan mint Ő, pedig szeretnénk.”
Igen, biztos szeretnétek javulni. Igyekezni kell és akkor lehet lesz javulás, fejben sok minden eldől. Van bogyó, ketyere, meg orvos – ezek hozhatnak egy bizonyos részt (sokkal kisebbet, mint gondoljátok) – a sokkal nagyobb és fontosabb rész rajtatok múlik.
“Még egy már napok óta próbálom ,hogy hány másodpercig tudom a levegőt kifujni és szépen haladok vele,nem ugy mint János,meg a fiúk de a kezdeti 10 mp után már 25-30 mp is van ,lassan egyenletesen ülve, ha séta van,akkor nem tudom ilyen sokáig,de tekerésnél ott is el tudok számolni 20-ig még kijön,…..”
Nagyszerű, emelem kalapom – ilyesmi kell, hogy erőt adjon a továbbiakhoz. Tartani ezt a szintet (nem szabad egyszerre sokat akarni, csak fokozatosan), megjegyezni az ezévi legjobbat és azt majd jövőre megközelíteni, vagy akár túlszárnyalni egy picit.
válasz Budai János 2019-05-30 – 9:14 DU.
“Nos én a hétvégén 1perc 38mp-ig bírtam a levegő visszatartását, kb 4mp. belégzés után, ülő helyzetben,. stopperrel mértem, meg.”
Nagyszerű Jani, minden elismerésem. Már az is dicséretre méltó, hogy egyáltalán megpróbáltad. Ez az idő egy nagyon jó eredmény, az egészséges tüdejű emberek nagyon nagy része se képes erre.
Esz a sárga irígység, én 40-45 másodpercet tudok, igaz, nem sokat gyakorolom, csak amikor a szipákolós gyógyszeremet beszippantom. Be szoktad fogni az orrodat? Úgy vettem észre, az is befolyásolja a dolgot.
Jó reggelt !
beszoktam fogni az orromat, igen, de tegnap este vacsora után 80mp. ig bírtam nyugton, ez is jó lehet,.
Az viszont gond, hogy a Fev1-es minden héten kisebb, egyre nehezebben tudom kifújni, a 4,7- 4,75L, értéket, leginkább csak ventolin után sikerül.
Nagyon önzőek ezek az itteni tűdődoktorok, alig 3-hete voltam Gyulán, és azt mondta hogy Ventolin elég lesz.
Az ambuláns lapra, meg azt írt pulmonológia betegség státusza, változatlan, meg azt hogy érvényes 1-évig a javaslat,
Viszont voltam a háziorvosomnál, és említettem senki a serevent evohalert, ami egy hosszú hatású b2-agonista, elég gyorsan lebomlik a szervezetben, és nem is a legdrágább inhaláltor, mire azt mondta ki tudjuk írni, de csak teljes áron tudom kiváltani, mert nincsen rá javaslat..
Na most kérdem én, milyen világot élünk, hogy a betegnek kell panaszkodnia, könyörögni, telefonálgatni hogy egy nyavalyás gyógyszert kiírjanak, pl. és egyeztettem a szakorvossal is, mikor elmentem.
A telefonon azt mondta, ki fog írni nekem egy komolyabb inhalátort, ha még nincsen, és ezután lett a Ventolin, ami ugye nem egy tökéletes szer, mert nincsen benne gyulladás-csökkentő, ráadásul csak 4-5órát hat, azután kiürül a szervezetből, semmilyen hatást nem vált ki..
Hasonló gyógyszer kellene mint a Symbicort volt, na igaz ennek is van mellékhatása, akkora volt a fejem tőle,és a szám is büdös volt, amíg le nem bomlott, ki nem ürült, odabent,.
Egyébként kinek volt már Serevent evohaler, spray?és akinek van tapasztalata annak mennyire vált be?
Kőváriné Marika 2019-05-30 – 6:41 du.
“Ágika mire mindannyionk nyügjét elolvasod , kész lexikon lesz a fejedben,nekünk is úgy van.”
Alakul a lexikon. Rengeteg hasznos információ. Eddig csak olvasgattam, de most azt csinálom, hogy szisztematikusan végigmegyek a bejegyzéseken és egy saját doksiba kimásolom azokat a részeket, amelyek fontosak nekem. Vagyis csinálok egy rövidített “kézikönyvet”. Kezdőknek. Szubjektív válogatás lesz, mert arra koncentrálok, amit (most) én tartok fontosnak.
“Lépcsővel bajban vagyok most,mert a teraszra öt lépcsőn kell feljönni és felértem, na ezen gyakorolgatok.”
Ez is tanulságos számomra. Irigykedve hallom, hogy 7 km-t letekersz, felmosol stb… Ezek nekem rosszabbul mennek. De tegnap pl. voltam egy 500 éves érettségi találkozón, és felmentünk az osztályunkba, ami a 3. (!!) emeleten volt. Nagyon tartottam tőle, de teljesen simán ment. Próbáltam közben úgy venni a levegőt, ahogy a leírásban tanítják. Nehezítésként közben még beszélgetni is kellett. De nem köptem ki a tüdőmet 🙂 Ugyanakkor a sulitól el kellett gyalogolni 500 métert a kocsmáig, ahova mentünk a suli után, ami viszont már nehéz volt. A fránya derekam leszakadt, a fájdalomtól rosszul vettem a levegőt, és ezért kicsit fulladoztam is.
Szerintem Marika megérdemli a kék pontot!!! 🙂
Budai János
“Nos én a hétvégén 1perc 38mp-ig bírtam a levegő visszatartását, kb 4mp. belégzés után, ülő helyzetben,”
Ez elképesztő! Kipróbáltam. A negyede is nehezen ment.
ghepard
“Ha látod, akkor se egyszerű, pedig egyszerűnek néz ki.”
Fantasztikus, amiket leírsz. Az eredményeid is elképesztők. Jó lenne megtanulni, de most először a kripliségemet kéne megszüntetnem, utána próbálkozni mással.
A légzőgyakorlatokat elkezdtem. Módjával, mert nem akarok abba a hibába esni, hogy mindent egyszerre akarok “kijavítani”, amit eddig rosszul, vagy egyáltalán nem csináltam. Nehéz a helyes légzésre tudatosan koncentrálni, amikor mást csinál az ember. Még keresem azokat a gyakorlatokat, ami a hátam, derekam erősítését szolgálják, de úgy, hogy közben nem fulladok meg.
Itt a nyár! Mindenkinek nagyon szép, vidám napot!!!!!! 🙂 🙂
Szuper. Nagyon sokan szerintem kapkodnak, mikor hosszú kihagyás után elkezdenek akármit ‘behozni’, főleg lelkiismeretfurdalásból és ezzel el is rontják az egészet.
Le van ejtve a múlt.
Tök jó ötlet, szíves engedelmeddel vagy anélkül beleírom valahová. Tán több helyre is, természetesen forrásmegjelöléssel.
Eleinte nehéz biza, és az a cél, hogy automatikussá váljon. Én nem figyelek folyton a légzésre, de akkor viszont azonnal és reflexszerűen, amikor valami nehézség van. Mondhatni a légzésem figyelmeztet, hogy most nehéz neki, legyek szíves segíteni valamit. Ez jön magától, csak rosszak eleinte a reakciók: vagy visszatartjuk a levegőt, vagy olyan fárasztó módon kapkodjuk, hogy az kitikkaszt.
Igen, az életbenmaradás jó célnak tűnik. Háterősítő gyakorlatokat könnyen találsz a neten, pl. itt, és a nyújtás is fontos lehet; a krokodil-gyakorlatok nagyon jók, masszázshenger (izompólya-lazítás) is szóbajöhet és ebben a konkrét dologban érdemes lenne egy gyógytornásszal is konzultálni.
Érdekes, ilyet még nem hallottam, hogy a lépcsőzés megy jobban – másnak is volt ilyen élménye?
Szerintem ezzel még egy gyöngyhalász is elégedett lenne…
Lehet, hogy dinamikus, gyors kifújó gyakorlatokat lenne érdemes beiktatni? Végülis azok átmenetet jelentenek a rezgések felé, amiket ghepard olyan jól tud és lehet, hogy a tüdőhólyagok rugalmasságának legalább annyira jót tesznek, mint a statikusabb erőlködések.
A Serevent evohaler-kérdést kitűztem a faliújságra.
És Marika még tartozik egy beszámolóval, hogy miként nehéz neki a lépcsőzés.
Budai János
“A telefonon azt mondta, ki fog írni nekem egy komolyabb inhalátort, ha még nincsen, és ezután lett a Ventolin, ami ugye nem egy tökéletes szer”
A Ventolin nekem sem segített. Ha jól látom a Serevent nem szteroidos, de hosszú hatású szer. Ahogy már írtam, én most kezdtem a Foster-t. Nekem ez bejött, bár nem rajongtam a szteroidért. Mellékhatást még nem érzek. A háziorvosom azt mondta, hogy szerinte nem is lesz, mert annyira minimális szívódik fel (nem a tüdőben), hogy nyugodtan használjam. Sajnos vannak orvosok (ezt nem COPD kapcsán már tapasztaltam), akik nem feltétlenül vizsgálják meg az összes (jó) lehetőséget, felírják, amit “egyébként” szoktak, vagy ha a pöttyös májamnak engedek, felírják azt, amiért “tanulmányutakat” kapnak a gyártótól. Bevallom ezért mentem el fizetős klinikára, jó hírű orvoshoz. Nem olcsó, de a gyógyszer beállítást nem akartam a véletlenre bízni. Végül is ez nem olyan betegség, amivel hetente menni kell felülvizsgálatra.
“szíves engedelmeddel vagy anélkül beleírom valahová”
Örülök, ha ötletet adtam. Nem kell a forrást megjelölni 🙂 Azért csinálok személyre szabott manual-t, mert tényleg nagyon sok az információ. Állandóan keresgetni, hogy “hol is olvastam??” nagyon munkás és időigényes. Általános kivonatot pedig nem lehet csinálni, mert mindannyian mások vagyunk. Mástól félünk, mást szeretnénk erősíteni stb…
Most éppen egy számítógép melletti munkát kell megcsinálnom. Csak az agyamat kell erőltetnem, de már nem felejtek el felállni, kicsit sétálni, elvégezni néhány egyszerűbb légzésgyakorlatot. Apró örömök 🙂 🙂
Szép napot mindenkinek!
Már késő. A lépcsőzős és a légzőgyakorlatos posztba is beleírtam a találmányodat. Ezt már nem mosod le magadról.
A lépcsőzős posztba beleírtam Zsolti1 rettentő kalandját a lépcsővel, remélem, nem esik rosszul neki, hogy megírtam, ő milyen rosszul esett… és jó lenne tudni, hogyan gyógyul.
Sziasztok Mindenki!
” Marika még tartozik egy beszámolóval, hogy miként nehéz neki a lépcsőzés.” – Mihály az az igazság,hogy az öt lépcsőfok nem probléma, a tüdőgondozóban nagyobb a lépcsőfok és körlépcső és ha jól számoltam 8 lépcső,pici pihenő két lépés talán,ott a z a kanyar, s ujból -na ott van a gond.A teraszlépcső az még megy,de nem sokszor egymás után ám, gyakorolom,de ha jön valaki,megyek kaput nyitni,vagy a kaját hozzák – hordatjuk hétközben – az nem ellenfél már most, régebben az volt, de ez is időjárásfüggő, mikor hogy sikerül.
Nekem ma nem jár semmi féle pont,legfeljebb leszúrás,megint nagyon erős voltam, s azóta is csüccs.Délelőtt a szokásos kis házimunka a konyhában,meg az ágyazás stb., még ugy ahogy elment,közben egy-két csüccs beiktatva, hanem azt hittem,hogy a 7 km után még menni fog a kelt tésztából lekváros kifli készitése.Nem kellett volna tekerni,ma ki kellett volna hagyni,vagy elhalasztani délutánra.
Mire a kifliket elkészitettem,kész voltam teljesen, alig jött a levegő, a hátam beszakadt, s 92 % körül volt még az előbb is az oxigénem,pedig aludtam is ,illetve pihentem du. – lényeg nem szabad többet,mint ami erőnkből telik, mert most már a mai napom nem nagyon lesz jobb. Nekem a szipókák du. 4 -kor vannak, hát nem veszem észre,hogy utána majd jobb lesz,a Ventolin sem csodaszer, nekem azt rohamoldónak irták,nem is merem használni,mert ezt a kifárasztásos fulladást nem sorolom roham közé.- nem tudom Mihály ezt hogy gondolod?
Most a teraszon csüccs,kézimunka marad,de a terasz felmosása holnapra tolódott.-mondani nem kell senkinek,még jó hogy nem olvassa sem a párom,sem a lányom,hogy miket tervezek,mert a hörgést nem csipik, mindig “mit csináltál már megint,mikor itt vagyok?”- de az holnap remélem simán sikerül,tekerés előtt.
Nagy szél van nálunk, nem megyek sétálni,mert valamelyik esős napon valamennyit kint voltam az utcán,s este,reggel volt annyi lerakodásom,hogy régen volt ilyen,bekapkodtam a piszkos levegőt nyitott szájjal.
25 mp-ig tudom kifujni a levegőt , azt is probálgattam még délelőtt.
Kivánok sok levegőt,jót és jobbulást mindenkinek.A hiányzóktól gondolom Mihály várod az igazolásokat!
Hú, ez most nagyon fontos, érdemes volt Marikát leírásért nyaggatni! A tüdőgondozóban nem olyan nagyon sokkal több a lépcső, pihenő is van, mégis nehezen megy – szerintem mert:
Egy: mert oda az ember szorongva megy, az pedig felviszi a pulzust, plusz elvonja a figyelmet a légzésről.
Kettő: kényelmetlenebb (körlépcső) és a kényelmetlenség nagy ellenfél, az is intenzíven elvonja a figyelmet.
Három: szokatlan ez a lépcső, mindig csak egy (az otthoni) lépcső szerepel az edzésekben és a sikerekben.
Négy: nemcsak a vizsgálat miatt érzett szorongás dolgozik, hanem a lépcső miatti is. Már rögzült az az élmény, hogy ‘itt kínlódni szoktam’.
Miért pörgök ezen a témán annyit? Mert sokaknál nem tudatosult, hogy nemcsak a fizikai nehézség (sok-sok lépcső), amire gyúrni kell, hanem minden más is, ami elvonja a figyelmet a légzéstől: kisebb-nagyobb félelem, plusz bármiféle kényelmetlenség, a megszokottól eltérő körülmény. Ki kell alakítani a reflexet, hogy amikor valami
akkor azonnal bekapcsoljon a légzésre-figyelő üzemmód, mint egy jó babafigyelő automatika.
Sokat pörögtünk már ezen és én rontottam el, mert valamikor azt írtam, hogy folyton a légzésre kell figyelni, ami nagyjából kivitelezhetetlen – úgy hangzik helyesen a tanács, hogy amint valami szokatlan vagy nehéz dolog felbukkan, akkor azonnal kezdjünk a légzésre figyelni. És ez a reflex kialakítható, tapasztalatból mondom.
És megint, és újra: amennyire kivitelezhető, néha variálni kell az edzés helyét, módját, nehézségét, különben csak az rögzül a tudatalattinkban, amit nap, mint nap csinálunk, abban fogjuk csak biztonságban érezni magunkat → minden más körülmény egy kis ijedtséget szül. ‘Jaj, ez ijesztő, nem ehhez vagyok szokva’ mondja a lelkünk mélyén valami.
Kisgyerekeken, idős embereken (bárkin, aki nem mi magunk vagyunk) jól észrevesszük ezt a görcsös félelmet a megszokott zónából való kilépéstől.
Hát tessék magunkon is észrevenni és korrigálni – ezt elkezdeni persze nem könnyű, de bele lehet jönni. A szokatlanhoz szoktatjuk magunkat.
Ez a derékfájás-dolog egyre többször előjön többeknél, tanulmányoznunk kellene.
Kendőt vagy maszkot nemcsak télen lehet ám viselni, hé! Az a portól is véd, meg a széltől is, a szélnek a fullasztó hatásától is. Ha fölveszed, mindjárt nem nyitott szájjal fogod kapkodni a levegőt.
Néha túlzásba viszi az ember, ez elkerülhetetlen, de utólag észrevetted. Jobb ez sokkal, mintha feladnád.
Nix leszúrás, jó részletes beszámolót küldtél a klubtagoknak, jár a dicséret.
“Ez a derékfájás-dolog egyre többször előjön többeknél, tanulmányoznunk kellene.”
Nagyon-nagyon támogatom ezt a javaslatot 🙂 Nálam sokszor ez váltja ki a rossz légzést, pánikot, majd a fuldoklást.
Nyugodalmas, jó levegős estét Mindenkinek.
Ajjaj. *Fejvakarás*
Ehhez szakértelem kellene, vagy legalább részletesebb leírások.
Jóóóóó reggelt, Tüdőbajosok Vidám Társasága! 🙂
KV közben, viszonylag kialva/kialudva magam 🙂
Derékfájás, hátfájás – “jó” téma, tartós feladatokat ad. A magam részéről kiegészíteném az ízületek miatti nyavalygással is – nekem épp a térdeim adnak okot a sírás-rívásra (persze, az alapon kívül).
Ági felvetésére Mihály már válaszolta a krokodil-tornát – ezzel megelőzött. Sok-sok éve ( lassan 30, bár a matek nem erősségem) küzdök vele. A folyamatos ácsorgás, másnál ücsörgés, az egyoldalú/egyirányú toporgások, vagy állandó menés – mindegy, valami betesz a népeknek, mert bármiből is sok, ami van.
A krokodil-tornából is, mint minden másból, azt csinálom, amit érezhetően hasznosítani tud csoffadt testem. Illetve, kis módosítást végzek…értesd: csak annyit, ami nem változtatja meg a feladatot (pl. nyújtott lábat írnak/mondanak, de az nem megy – ezért kissé hajlított a térd).
Kroki-torna, amiből több is van, én ezt szeretem – az oroszt is lehet gyakorolni közben: 🙂
https://www.youtube.com/watch?time_continue=153&v=Qajxb7itwdM
Ezen kívül van még a YT-on. Érdemes keresgélni, kipróbálgatni. Lényeg, hogy legyen rá időd, mert elkapkodni nem szabad. (Nálunk mindig akkor csenget valaki, amikor nekifexem)
Vadász Ákosra a fészen találtam rá – csinálható, jó kis gyakorlatok.
https://www.youtube.com/watch?v=XqVjokVQIW4
Ezeken kívül néha magam találom ki, mivel gyötröm magamat – olyankor találomra tekerem/húzom/nyújtom akármelyik részemet – amiről úgy érzem, hogy ez most jól is esik. 🙂
Mihály, tudod, mi jutott még eszembe? Hülyén hangzik, de a fogalmak tisztázása. Pl.: Ki mit csinál, amikor fuldokol? Mindenki leírta már a szót, és “ide a rozsdás bökőt”, hogy ebből legkevesebb hárman nem ugyanazt érzik, amikor fuldokolnak.
A délelőttök egész élvezhetőek – a délutáni gyógyszererő viszont továbbra is fogy – a Symbicortot meg fújhatom akár a fülembe is – a Bretarisnak hosszabb a hatása. Este már úgy megyek, mint a légiósok díszlépésben – meggondolok minden mozdulatot. Alig várom az esti fújást, de mire oda eljutok, elfáradok a légzésben. Akkorra már mintha minden légcsatornámra csomót kötöttek volna. Ha ebből a Breatrisból lehetne még 2 körül is fújni, talán a kutyám se lenne sánta…. 🙂
Na, nekem ez a fuldoklás csimborasszója. ide a strapás tevékenységekkel sikerül még eljuttatni magam.
A másik fuldoklás, amikor a köhögés akar eltenni láb alól…
Ilyenkor reggel is csak az üléshez és a gépeléshez elég a levegő – mire a KV-mat behozom a konyhából, úgy fújtatok, hogy egy kovácsműhely két kézzel kapkodna utánam…..
Beindítom a napot, aztán lesz ami lesz… 😉
Ölelés 🙂
A légzésnél tudatosítani kell valahogy, hogy nem a tüdő mozog, úgymod lélegzik – hanem azt lélegeztetik, mozgatják a körülötte lévő izmok. Biztosítják a kisebb vagy nagyobb nyomást a tüdőre. Tehát azokat kellene valahogy jobb munkára bírni, akkor a tüdő is jobban muzsikálhat. Például, ha az ember el akarja érni, hogy egy kézzel csináljon fekvőtámaszt – akkor nemcsak a kéz izmait kell bevetni, hanem szinte a test összes izmát. Ha nem tetszik, hogy alacsony a fev1 érték, akkor azt is lehetne valahogy edzeni – nem a tüdőt, hanem a körülötte lévő izmokat. Én azokkal az emlegetett vibrációkkal ezt próbálom elérni. Tudjak hatni erre, majd arra, majd mindkettőre egyidőben is. Így jópár gyakorlás után az is megy, hogy egyidőben fújom ki a levegőt az orromon, de közben a szájon meg szívom be. Az ember meg tudja aránylag gyorsan feszíteni bizonyos izmait, el kell valahogy érni, hogy gyorsan el is tudja ernyeszteni, majd újból gyorsan feszíteni, majd ernyeszteni. Ha jól megy, akkor kialakul olyasmi, mint azon az említett videón a kutyus lábán. Ettől gyorsabban és kisebb kilengéssel már szinte nem is látni, hogy valami mozog.
Ezeket elsősorban azért tanulom és gyakorlom még ma is rengeteget, mert érzem, hogy nagyon sokat hozzátesznek az állapotomhoz, teljesítményemhez. Megtanultam sok mindent ezzel kezelni -a fogfájástól derékfájásig, gyakorlatilag mindent, ami jött. Persze kezdetben nagyon nehéz volt (főleg mentálisan), mert nem tudtam, hogy elég lesz e. De ha nem próbáltam volna meg, akkor sose tudtam volna meg.
Szép napot gephard, és a többiek!
Nálam a Fev1-értékének csökkenése, minden esetben a főhörgők szűkületére vezethető vissza, ezt hajszárítós+szaunás tesztel sikerült, többször bebizonyítani magamnak,.
Vagyis nálam nemcsak a tüdőkapacításának a lassú csökkenése a gond, hanem obstruktív- irreverzibilis folyamat is lejátszódik, főleg akkor érezhető hallható, egy erőlködő susogó hang, amikor kihagyok 1-2-napot az inhalálással,
Ezt erősíti meg az un. Bernoulli hatás, pl. reggel erőset próbálok fújni, a Vitalograpf, műszerbe, és minél jobban erőltetem, hogy magasabb volument írjon ki, annál jobban nem jön össze, hanem egy szörcsögő jellegzetes hang jön ki, a 3-ik fújásnál, de viszont ha Symbicortot, beklametazont szívok be, előtte, akkor könnyedén csendben áramlik ki a levegő,.
A Fev, 1sec.ra jutó érték stabilan marad, 4,7-4,75L, nél,
Tehát evidencia, hogy érdemes és kell is, hosszú hatásmechanizmusú inhaláló-szert használni, mert különben hiába a sok mozgás, a hörgők szöveteiben, termelődő makrofágok, újra termelik a károsító önpusztító anyagokat,/hisztaminokat/ és ezen az sem változtat, hogy valaki bagózik, avagy sem,.
Mert ez egy aljas, nyomorult betegség, sajnos nem lehet túljárni az eszén, mindenáron szűkíteni akarja, a főhörgőket is..
Ezért fontos a kombinált kezelés, mint egy fenntartó-kezelés, részeként.
válasz Nemes Mihály 2019-06-02 – 9:07 DU.
“”Ez a derékfájás-dolog egyre többször előjön többeknél, tanulmányoznunk kellene.”
“Nagyon-nagyon támogatom ezt a javaslatot. Nálam sokszor ez váltja ki a rossz légzést, pánikot, majd a fuldoklást.”
Ajjaj. *Fejvakarás*
Ehhez szakértelem kellene, vagy legalább részletesebb leírások.””
Vagy gyakorlat. Nekem ezzel is rengeteg gyakorlatom van, no meg sok szenvedésem is. Az 1974-es mélybezuhanásom a sötétben után a derkam szinte ripitya volt, menni se tudtam pár napig. De úgy ahogy rendbejött, persze már sose lett olyan mint előtte, s a bal térdem se. Az például azóta valami 40-szer kiugrott. Meg kellett tanulnom visszatenni. Egy kis gyakorlás után (a fájdalom óriási volt, de a vibrációval tudtam csökkenteni, hogy ne ájuljak el). Ma már úgy megy, hogy nem is érzem, mikor visszateszem a helyére, 1-2-szer mostanábam is kiugrik 3 évente. Utána gyakorlatilag olyan, mint előtte és futhatok, meg gerelyezhetek is azon nyomban.
A derék még nehezebb dió volt, az szinte életveszélyes is, meg rokkantveszélyes is. Voltak éveim, amikor szinte ülni, de még feküdni se tudtam nyugodtan a fájdalom miatt, a cipőt gyakran kínszenvedés volt bekötni. Évente 2-3-szor be is szokott állni a derkam, amikor napokig szinte a fejem se tudtam mozdítani, Azt hittem olyankor, hogy nem fogk tudni felszállni a vonatra, hogy melóba jussak, de valahogy mindig sikerült. Aztán beugrott, hogy a derékra is megpróbálom azt amit a térdemnél. Vibráció közben mozgatni. No de hogy vibráltassam a derkamat – hát a rekeszizommal. Már nem is tudom, hogy pontosan mikor, de rendesen belevágtam. Ahogy láttam, hogy egyre csak jobb lett derkam – ez még több erőt adott. Aztán pár évre rá jött az egy kicsit veszélyes ötlet, mert a focin kijelentettem, hogy én helyből is megdobon a szlovák csúcsot gerellyel (nekifutással kb 44%-al lehet többet dobni). Kiröhögtek a srácok, otthon a feleségem is, meg páran a melóban is. A fiam viszont nem és vett nekem egy nagyon drága gerelyt (azóta már a hatodik gerelynél járok, mert egyik másik eltörik a nagy vibrációtól), pedig én csak párat akartam dobni valahol. Innen már nem volt visszút, persze elsőre nem dobtam meg, de ha a csúcsból levettem azt, amit nekifutással tettek hozzá – akkor már az első héten megdobtam. Pár évre rá a világcsúcsot is (amiből persze levontam szintén azt, amit nekifutással tettek hozzá). Most ott tartok, hogy talán a világcsúcsot is megdobhatom pár éven belül helyből. Tehát helyből próbálok többet elérni, mint amit nekifutással értek el a világ legjobbjai. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a gerely rendkívüli módon terheli a derkat, meg a térdet is (persze az egész testet is) – s nekem meg mindkettő romokban hevert.
Az ember csak akkor haladhat előre, ha van egy hosszútávú cél, vagy kényszerben van. A hosszútávú cél is egy bizonyos fokú kényszer. De azt elérni, hogy benne legyen az emberben ez a cél kell valami, ha nem elég az, ami bennünk van. Nekem sokat nyomott a latban az, hogy kiröhögtek azért, amit mondtam – és akkor valahogy belémmaródott, hogy azt el fogom érni.
Sziasztok.
Remelem, hogy mindenki jol van. Olvasgatom a blog-ot rendszeresen nem tuntem el. Igaz 2 hete az elso szabadnapom, jobb volt igy, mint itthon ulni es agyalni a tortenteken. Jo, hogy itt vagytok egymasnak tenyleg, sok segitseget talal itt az ember, ha mar evvel a “szemet” betegseggel kell elnie.
Viszont, amiert irok most: Akarmennyit olvasok itt, azt kell, hogy mondjam, hogy igaz anyu beteg volt, de szerintem akkor is korai volt neki:( O azert mindent csinalt, fozott, mosott, biciklizett minden nap bolt, posta stb, felmosott napi 20x a kutyuk miatt. Neha neha leult pihenni egy kicsit de megcsinalt mindent! Azutan pedig fej es torokfajas egyik este 2 nappal kesobb pedig mindennek vege:( Azt nem ertem, hogy az orvos mondta, ha valami megfazasi tunetek vannak, akkor azonnal el kell kezdeni antibiotikumos kezelest. Ertem, de akkor nem kellett volna mondjuk felirni valamit ilyen esetekre, hogy biztonsag kedveert legyen otthon, ha szukseg van ra? Ujra csak leirom, hogy ne haragudjatok, de ez a forum sokat segit abban, hogy feldolgozzam a tortenteket.
Vegszonak pedig: ha valaki megfazik, egybol menjen orvoshoz, vagy korhazba mert nagyon nem jatek sajnos. Vigyazzatok magatokra amennyire csak lehet, ez a forum nagyon jo dolog, nagyon sajnalom, hogy en mar csak akkor jottem ide amikor keso volt:(
“Ez a derékfájás-dolog egyre többször előjön többeknél, tanulmányoznunk kellene.”
“Nagyon-nagyon támogatom ezt a javaslatot. Nálam sokszor ez váltja ki a rossz légzést, pánikot, majd a fuldoklást.”
“Ajjaj. *Fejvakarás*”
Teljesen megértem a fejvakarást 🙂 Én már véresre vakartam a sajátomat. Nálam tuti, hogy ez nem COPD-specifikus probléma, de sajnos hat rá. (Fáj, levegőkapkodás, fulladás)
Az én derék (és hát) fájásomhoz annyit, hogy csípőficammal, születtem, amit csak másfél évesen vettek észre nálam. Mert 100 évvel ezelőtt ugye még nem volt a szűrés. Szerencsém volt, kikezeltek (9 hónap gipsz), nem sántítottam soha, de ez a csípő 55 évig bírta, utána kaptam egy protézist. Ez ma már nem ügy, a csípőm tökéletesen működik, minden fájdalom nélkül. Utána kezdődött a derékfájás. A doki, aki műtött azt mondta, hogy sajnos hosszú évekig (tudatosság nélkül) úgy tartottam magam, hogy kíméljem ezt a lábat és ez “nyomot hagyott” a gerincemen. Ez nem látszik, de ott van.
Bevallom (talán a csípőm miatt is), nem voltam egy tornászbajnok (max. röplabdáztam és úsztam), és nem lett lételemem a mozgás. A fulladás óta ez tovább szűkült (mármint a mozgás). Szóval az én derékfájásomra van magyarázat. Elmúltak az izmaim (gerinc, hát, derék).
Pár óra (1-2) állás, vagy menés (amikor még mentem egyhuzamban 1-2 órát) után egyszerűen beszakad a
derekam (hátam). Pár éve voltam gyógytornán, de ott olyan gyakorlatokat csináltattak velem, amit viszont a fuldoklás miatt nem bírtam. Ezért szépen abbahagytam. Ha nem terhelem nem fáj, fulladás sincs, ha nem mozgok… Vagyis “nagyon okosan” a kripliség egyenes útjára léptem. Kb. 3-4 éve.
Most (ma 12 napja), hogy a képembe vágták a COPD-t, és eldöntöttem, hogy még szeretnék pár jobb évet. Ezért nagy erőkkel keresem a hát-derék erősítés módját, ami nem “ütközik” a beszűkült légzéssel. Kicsit “kutya” vagyok (bár a kínai horoszkóp szerint tigris :)). Ha megkaparintom a csontot, akkor nem engedem el. Az elmúlt 12 nap nagy része azzal telt, hogy a COPD-vel és a derékfájdalommal kapcsolatos információkat keresem a neten. (Rátok is így bukkantam – szerencsére) Meg akarok ismerkedni ezzel az ördöggel! Tudni szeretném, hogy hogyan tudom kijátszani.
Azt látom egyelőre a derékerősítés kapcsán, hogy a jóga az, ahol vannak olyan gyakorlatok, amelyek közben nem kell megfulladni. De vajon mennyire hatásosak? A semminél bármi jobb, de azért javulni is kéne ennek a fránya gerincnek, ha már a COPD nem igazán javítható…
No ennyi a derékról. Ami azért nem egy derék dolog 🙂
Szép napot Nektek, és sok levegőt 🙂
Mozgás és mozgás között lehet némi difi. Én úgy igyekszem, hogy ne dögöljek ki, még csak ne is fáradjak el – s ezt elérem a vibrációval. Tehát mozgok is rendesen, az izmok feszülnek és ernyednek.
A vázizmok összességében a test legnagyobb szervét alkotják, és a közelmúltig úgy véltük, hogy szerepük kimerül a testtartás és a mozgás biztosításában. Az elmúlt években azonban a tudomány kiderítette, hogy az izomsejtek az összehúzódás során több százféle fehérjét állítanak elő, amelyek a hormonokhoz hasonlóan a vérkeringés révén eljutnak a szervezet összes többi szervéhez, és segítenek megőrizni vagy helyreállítani azok egészségét. Ha nincs izomösszehúzódás – testmozgás –, nem termelődnek ezek a gyulladásgátló, érfal-és csontvédő, a rákot és az öregkori elbutulást gátló molekulák, amelyek végső hatásként az élettartamot is meghosszabbítják.
A mozgás elsajátításában meg az orvosk szinte a nullával egyenlő segítséget jelentenek. A beteg ember meg lehetőleg ne is mozogjon – nekem is mondták régebben, hogy elment az eszem. Emlékszem, mikor 1973-ban a nagyon súlyos tüdőgyuszimnál (ez volt a negyedik) kórházban is edzettem. Meglátott az egyik nővér és panaszolta a főorvosnak, az meg lecseszett. Én meg másnap azt mondtam neki, hogy teljesen kinyír azokkal a bogyókkal, meg injekciókkal és többet nem vagyok hajlandó bevenni – mondtam az édesanyámnak (elég jól ismerte), hogy szóljon neki, hogy engedjen haza, de édesanyám ezért engem is egy kicsit megdorgált. Sírt is, hogy meg fogok halni – persze én se tudtam, hogy mi lesz – de azért, hogy lecseszett a doki – bent úgy éreztem, hogy megpróbálom megmutatni neki valahogy (nem tudtam még hogy hogy). Persze senkinek nem ajánlom ezt, de nekem már mindegy volt. De ha akkor tudom azt, amit ma, lehet tüdőgyuszit se kaptam volna. De a doki később nem nézett rám rossz szemmel, aztán még sokat röplabdáztunk is – mivel volt egy pálya a kórház udvarán és szeretett röpizni. Tehát jól látta, hogy felépültem arról a mélységről. Később említette az édesanyám, hogy mondta neki – még egy tüdőgyuszit nem élek túl. Eddig elkerült, igyekszem is, hogy továbbra is így legyen – persze az ember sose tudja.
“Vadász Ákosra a fészen találtam rá – csinálható, jó kis gyakorlatok.”
Dejó! Én is megtaláltam és a saját magamra szabott manual-ba beraktam 🙂 Krokodiltornát megvizslatom…
Ki hogyan fullad?
Elkülönítem a Foster első megkapása előtti és utáni fokozatokat. Mielőtt Fostert kaptam (10 napja) csak Ventolinom volt.
Tehát Foster előtt: már kisebb házimunkánál is kevés volt a levegő, pihenéssel kellett újabb erőt gyűjteni. Lépcsőn felfelé (17 lépcső az ajtóig) 3-4 lépcső után meg kellett állni zihálni. Ha egyben felmentem, kétrét görnyedve kellett 1-2 perc, hogy levegőt kapjak. Hosszabb ülésből felkelve már 2-3 lépés után úgy éreztem, hogy nincs levegőm. Ez azért volt megrázó, mert adott esetben előtte mozogtam fulladás nélkül. Ha köhögős betegség volt, akkor már lefekvéskor is idő kellett, hogy kapjak levegőt normálisan. Séta esetén pontosan a pánikos tünetek jöttek. Otthon viszonylag nyugi, de már mikor elindultam jött a para és a fulladás. 300 méter a buszmegálló, de nagyon nehéz volt odáig menni, hogy ne kelljen megállni. Ha valakiben kapaszkodhattam, akkor eggyel jobb volt, de szerintem nem is annyira a támaszkodás, mint a biztonságérzet (nem vagyok egyedül) segített. Ventolin gyakorlatilag nem segített semmit (amit éreztem volna).
Foster óta: Lépcsőről már írtam. A 17 lépcsőt egyben le tudom nyomni, nincs levegő kapkodás. Éjjel nincs nehéz légzésem. Jobban bírom a házimunkát is, bár teljesen nem szűnt meg. Nem is “igazi” fulladásom van, hanem inkább nehéz légzés, ha kicsit megerőltetem magam. Köhögős betegségnél nem tudom, hogy mi lesz… Jó lenne nem is megtudni. A séta sajnos nem az igazi. De nem annyira a fuldoklással kezdődik, hanem a derékfájással, amitől előbb-utóbb elkezdek zihálni, ami persze fulladáshoz vezet. Nyugalmi helyzetből való felálláskor nem jelentkezik fulladás. Erőltetőbb mozgás (akár házimunka, akár más) esetén azért jön a mumus, tehát nem gondolom, hogy meggyógyultam 🙂
Kétszer fújok, de egyelőre én nem érzek kifejezett légzés javulást befújás után, vagyis nem várom, hogy mikor fújhatok, illetve a 12 óra elteltével nem érzek légzés rosszabbodást sem.
Nincsenek illúzióim. Ez a javulás szerintem addig tart, amíg a gyógyit meg nem szokom.
Attila. Nagyon-nagyon sajnálom Anyukádat. Nem védem az orvosokat, mert nem érdemlik meg, de sajnos az antibiotikumot nem szokták “előre” felírni. Sokféle van, minden betegségre (stádiumra) más és más való, és ha valaki elkezdi az egyiket (ami mondjuk otthon van), nem szerencsés ha váltani kell az állapota miatt. Együtt érzek Veled.
Ghepard
Annyira jókat írsz erről a dologról. Csak ismételni tudom magam: jó lenne megérteni és megtanulni, de nekem még előtte van behozni valóm 🙂
Mindenkinek szép napot!
Kedves kartársak, azt hiszem, megint fontos felfedezést tettünk. Lehet persze, hogy csak nekem újdonság ez a felkelés utáni fulladás, de kicsit foglalkozni kellene ezzel is.
Biztos van valami fiziológiai oka is, meg azt gyanítom, hogy ülés, fekvés közben minimális volt a légzés (ami nem baj), aztán maga a felállás elég nagy izommunka. A súlypontunkat vagy két lépcsőnyivel följebb visszük, közben a felsőtest is mozog, ha nem vigyázunk, a hasizmokat túlságosan megfeszítjük – szóval egy erőteljes tornagyakorlat, na. Főleg, ha alacsony a szék. Mint a lépcsőzős posztban írva vagyon:
A következő kelepce: nem vagyunk tudatában annak, hogy most egy elég nagy munkát végeztünk hosszú passzivitás után, és ezt rosszul reagáljuk le. A pulzusunk fölmegy, mire elkezdjük kicsit kapkodva szedni a levegőt, amiből roppant gyorsan fulladás lesz. Ennek nem mond ellent, hogy a gyógyszer segít a bajon: az csak javítja a légzésünket, ezért följebb kerül a küszöb, ahol jelentkezik a fulladás. Ha kétszer-háromszor felállnál egymás után, akkor szerintem Fosterrel együtt is visszatérne a gond.
A felállás közbeni kilégzésen kívül még az jut eszembe, hogy hasznos lehet nem azonnal elindulni, kifújni egyet-kettőt lassan és csak ezután útnak eredni, és közben figyelni, hogy annyira mélyítsük-nyújtsuk a légzést, mintha éppen lépcsőztünk volna egy kicsit.
Házi feladat: Saját élményeket megírni, trükköket kipróbálni, tapasztalatokról beszámolni.
válasz Budai János 2019-06-03 – 9:05 DE.
“Nálam a Fev1-értékének csökkenése, minden esetben a főhörgők szűkületére vezethető vissza, ezt hajszárítós+szaunás tesztel sikerült, többször bebizonyítani magamnak,.”
Mondod Te és gondolod. De hogy még ténylegesen mi mindenre is visszavezethető lenne. Már csak egy lépéssel odébb, mire vezethető vissza a főhörgők szűkülete és ha az megvan, akkor meg az mire. Ki tudja hova lehetne jutni.
“… de viszont ha Symbicortot, beklametazont szívok be, előtte, akkor könnyedén csendben áramlik ki a levegő,.”
Ezek perszehogy besegítenek, de lehet semmit nem javítanak a saját tested megoldó képességén. Azt is javítani kellene. Például, aki nem jól lát és kap szemüveget, akkor máris jobban lát – de semmit se javult a látása, sőt idővel nagyobb ütemben fog rosszabbodni, mintha szemüveg nélkül maradt volna.
“A Fev, 1sec.ra jutó érték stabilan marad, 4,7-4,75L, nél,
Tehát evidencia, hogy érdemes és kell is, hosszú hatásmechanizmusú inhaláló-szert használni, mert különben hiába a sok mozgás, a hörgők szöveteiben, termelődő makrofágok, újra termelik a károsító önpusztító anyagokat,/hisztaminokat/ és ezen az sem változtat, hogy valaki bagózik, avagy sem,.”
Ide beteszem, amit egy orvos tollából olvastam: ……..a testedzés összehasonlíthatatlanul jobban védi az egészségünket, mint bármiféle gyógyszergyári pirula. És ez így fog maradni utódaink életében is: az izmok által termelt molekulák óriási száma és a szabályozási folyamat komplexitása miatt a gyógyszeripar, bár próbálkozik vele, sose lesz képes olyan termék előállítására, ami utánozhatná a mozgás összetett kedvező hatásait.
Nos én ezekkel a szavakkal valahogy együtt tudok érteni. De például csak mozgástól nem fogsz lefogyni, ahhoz még kevesebb kaját is kell enni naponta. Tehát még kevesebbet, mint mikor nem mozogtál.
“Mert ez egy aljas, nyomorult betegség, sajnos nem lehet túljárni az eszén, mindenáron szűkíteni akarja, a főhörgőket is..
Ezért fontos a kombinált kezelés, mint egy fenntartó-kezelés, részeként.”
Egy betegség se növeli a boldogságérzetünket, nem szeretjük egyiket se – de ha valami gebasz van, akkor próbálok valahogy úgy hozzáállni, hogy ez egy edzéslehetőség, tanulólehetőség – hogy majd a továbbiakban jobban tudjam kivédeni.
Pár óra (1-2) állás, vagy menés (amikor még mentem egyhuzamban 1-2 órát) után egyszerűen beszakad a derekam (hátam). Pár éve voltam gyógytornán, de ott olyan gyakorlatokat csináltattak velem, amit viszont a fuldoklás miatt nem bírtam.”
A hátfájással sokmindent lehet/kell csinálni, az elgyengült izmokat aktivizálni és erősíteni (a kettő nem ugyanaz), nyújtani… és ami nekem ilyenkor nagyon bejön, de túl kevés szó esik róla: puhán átmozgatni. A nyújtásról szóló eposzi művemből idéznék szerényen:
A hátam átmozgatására én nagyon kellemesnek találom a lovaglást imitáló mozgást: kicsit görnyedek, aztán kiegyenesítem a derekamat, hátrahúzom a vállamat és ezt ismétlem egy ideig. Sem a görnyedés, sem a kiegyenesedés nem éri el azt a mértéket, amire képes lennék, könnyedén, lazán csinálom.”
Ennek az az előnye is megvan, hogy nehezebb közben elkezdeni fuldokolni, mint egyes nyújtó gyakorlatoknál (bár persze megoldható a dolog). Megfelelően lassú, a (nem erőltetett) légzésünkhöz igazított tempóval, nem túl nagy mértékkel nyamvadt állapotban is végezhető.
A masszázshengeres lazításról is szó van ebben a posztban, ajánlom figyelmetekbe – szerintem sok szó esik az erősítésről, kevés a nyújtás-lazításról, pedig a derékfájásnak, hátfájásnak ezek nagy ellenfelei.
Ez egy jó nehéz gyakorlat: kellemetlenségre, fájdalomra (és az általa kiváltott ijedtségre) NEM zihálással reagálni. Hanem nyugodt, hasi légzéssel, lassú, hosszú kifújással… Az ijedtség, a pánik üvöltve követeli a zihálást, a levegő után kapkodást, eleinte nehéz nem hallgatni rá. De az első sikeres kísérlet után, amikor nem hallgattunk a vonyítására, a következők már SOKKAL könnyebben mennek. Ki van próbálva kisebb fulladós roham közben. Működik.
Házi feladat: További beszámolókat is várnék hátfájás témakörben.
bálasz Michelberger Ágnes 2019-06-03 – 9:28 DE.
“Ghepard
Annyira jókat írsz erről a dologról. Csak ismételni tudom magam: jó lenne megérteni és megtanulni, de nekem még előtte van behozni valóm ”
Valahogy meg lehet mindent tanulni, csak sokat kell foglalkozni vele, sokat gyakorolni, próbálgatni, gondolkodni, most már lehet sokat olvasni is ilyesmikről. Mikor én kezdtem (mint írtam, véletlenül kezdtem foglalkozni 2003 elején a saját légzés és vibráció hatásával a testi folyamatokra , vagy inkább 2002 végén) semmit se találtam – hát akkor mondom, ez valahogy hat – majd lassan kivesézek mindent. A kezdeti javulások olyan kíváncsiságot és erőt kölcsönöztek – hogy a mai napig nem hagytam abba. Persze a légzésről már 5000 éve irogatnak és adják át a tudást generációról generációra, de a vibrációról sokkal kevesebb, vagy semmi se volt.
Elég lassan kell kezdeni; nem biztos, hogy mindenki eljut az igazi, már rezgésnek nevezhető állapotig, de az is jó, kicsi amplitúdóval próbálunk például gyorsan lélegezni, vagy más izmunkat mozgatni. Lásd a légzőgyakorlatos posztban a szimatolós légzésről szóló részt.
Lehet, hogy ghepardnak lesz még egy-két konkrét javaslata arra, hogyan lehet felgyorsítani a mozgást, ha eleget nyaggatom.
Halihó, TVT! 🙂
“Örömmel” olvastam, amiket Ági írt. Persze, ez az öröm csupán a megtapasztalásnak szól.
Igen, amikor olvasok, aztán hirtelen ki kell valamiért mennem a kertbe, az macerás…még nem diagnosztizálták ezt a szemetet, amikor már érezve, hogy nem minden gömbölyű, pl. az ágyazásnál a takaró felemelése, helyre rázásakor kifújtam a levegőt, ezzel egyidőben kifújtam.
Mihály, emlékszel, amikor még tavaly, év eleje táján olyasmit írtál, hogy mielőtt elindulunk itthonról, nem ártana pál métert gyakorolni, bemelegítés céljából…hogy a nagy ácsorgás után ne legyen stresszes a folyamatos kényszerű menés. Szerintem ez is valami olyasmi. Talán ezért megyek egész nap, mint a mérgezett egér – néha még olvasás közben sem ülök le – mert onnan felállni olyan, hogy azonnal levajazom magammal az “itt a végét”.
A hát/derék – nem írtam, mert mellesleg piszkosul feledékeny vagyok – néha az is elég, hogy elfekszem a szőnyegemen. Hallom, ahogy a csigolyáim igyekeznek a helyükre igazodni. Mint a jég pattogása. Zene füleimnek.
A 17-18 lépcső kb. egy emeletnek felelhet meg? Az még ment a múltkor, amikor otthon a 3-at kellett megmászni – de ez itthon nem kivitelezhető a 2 lépcsővel a teraszra.
A séta nekem is macerás a hátfájástól…talán írtam is, hogy megtartani a hátamat nehéz, az befeszíti a tartóizmokat, ami magával hozza azt , hogy a légzőizmok is kezdenek beállni…
Attila, teljesen átérzem, amit írsz, ami fáj, ami lelkifurdalást okoz. Nagyon sajnálom Édesanyádat – az enyém tüdőrákban halt meg, előtte biztos volt COPD-je is, gondolom ezt azokból a jelekből, amiket magamon tapasztalok, és nála észrevehetetlenek maradtak (mint egyébként ügyelve rá, piszok jól tudok hazudni erről én is a külvilágnak). Tehát, feleslegesen ostorozod magad ezzel kapcsolatban – mi is nagyon összetartó család voltunk, mégis csak akkor tudtunk meg mindent róla, amikor anyu hajlandó volt ezt a családdal közölni, azt is azért, mert a kórházi kivizsgálást már nem tudta eltitkolni. Próbálj meg nem úgy gondolni rá, hogy lelkifurdalást érzel, és ne azt sorolgasd magadnak, amit “észre kellett volna venni”, hanem a szép élményeket, a jóságát, a szeretetet idézd fel. És teljesen megbocsájtható, ha még mosolyogsz is ilyenkor. Ne ragadj bele a mókuskerékbe, mert nem tesz jót . Nézz be néha hozzánk, vigyorogni akár, meg szurkolni, meg örülni velünk – mikor mire van szükség. És, ha bármikor …mi is itt vagyunk neked. 🙂
Ölelés 🙂 A hiányzóknak is – hahó, Évi, Zsuzsi, Tacsi, Jusztina, meg a többiek…kukk! 😉
Nem. Mert beszednék az emberek akkor is, amikor nem szükséges, aminek csak az egyik következménye, hogy immunissá teszik magukat a gyógyszerre, a túladagolással még cifrább dolgokat s össze lehet hozni.
Ma már nem nyüstöllek benneteket, de egyetlen kérdésem még van. Ahogy olvasgatom, próbálgatom is a mozgást, és a légzőgyakorlatokat. Még nem időre megyek, és nem is kifejezetten terv szerint csinálom, csak ahogy olvasom próbálkozom velük. Létezik, hogy a hátizmomban (ha azt izomnak lehet nevezni) egyfajta izomlázat érzek? Nem fáj, de érzem. Ez az általam minimálisnak tartott mozgás (légzés) okozhat ilyet? Ez jó jel, vagy inkább nem jó?
Nemrég elkezdtek fájni a térdeim, pompásan rendbehoztam őket, egyrészt Donát és Condrosulfot szedek, másrészt különböző térd- és egyéb lábjavító tornákat csinálok. Sok ilyet lehet találni, pl. itt van egy, itt egy másik.
Az összes lábizom erősítése és nyújtása javíthat, ez nekem újdonság volt; így az egyensúlyozó gyakorlatok is hasznosak ebből a szempontból is, rájuk is csavarodtam rendesen. A lépcsőzős posztban van egy csomó láberősítős, egyensúlyozós ötlet. És még jön több. 🙂
válasz Nemes Mihály 2019-06-03 – 11:55 DE.
„Elég lassan kell kezdeni; nem biztos, hogy mindenki eljut az igazi, már rezgésnek nevezhető állapotig, de az is jó, kicsi amplitúdóval próbálunk például gyorsan lélegezni, vagy más izmunkat mozgatni. Lásd a légzőgyakorlatos posztban a szimatolós légzésről szóló részt.“
Igen ez jó módszer. Minél gyorsabban, minél kisebbeket lélegezni. Ezt annyira lehet fokozni, hogy szinte nem is látszik, hogy az ember lélegzik.
„Lehet, hogy ghepardnak lesz még egy-két konkrét javaslata arra, hogyan lehet felgyorsítani a mozgást, ha eleget nyaggatom.„
A légutak jól tisztulnak, mikor nagyon gyorsan de nagyon kis ideig áramlik ki, vagy be a levegő. Például, mikor tüsszentünk, vagy köhögünk – a természet tudja, hogy hogyan kell. Az erre szakosodott izmokat lehet edzeni máskor is, észrevehetetlenül is – más izmokkal besegítve. Például beszívjuk a levegőt és mintha az orron akarnánk kifújni, de nem megy, nem engedjük (nem orrbefogással) – aztán hirtelen elengedjük a mondjuk úgy, hogy az orrcsapot – a levegő szinte viharos sebességgel jön ki, de csak nagyon rövid ideig (1-2 tized mp). Ugyanezt lehet befelé is, szívni próbálunk, de nem megy, nem engedjük – majd kinyitjuk az orrcsapot – és befelé megy viharosan. Ezt egyetlen levegővétellel többször is meg lehet csinálni. A hatás még jobb lesz, ha más izmokat is beiktatunk. Például hason fekve az ágyon az egyik láb kb térdtől a levegőben lóg. Most egy nagyon rövid impulzussal megemelem és hagyom leesni, mikor pont becsapódik, na akkor a levegőt is kicsapom, majd újra emelem és engedem, meg csapom ki a levegőt is. Most már több izom van összhangban és kisebb erőlködésre több levegő megy ki. Befelé is ez megkönnyíti a viharos gyorsaságú szippantást – többször is egymás után. Ezek a rövid „viharok“ szélesítik a légutakat (is).
válasz Nemes Mihály 2019-06-03 – 11:59 DE.
„Nem. Mert beszednék az emberek akkor is, amikor nem szükséges, aminek csak az egyik következménye, hogy immunissá teszik magukat a gyógyszerre, a tladagolással még cifrább dolgokat s össze lehet hozni.“
Ez csak az érem egyik oldala. A rosszabb az, hogy a picik meg sokkal ellenállóbbak lesznek a bogyókra. Ezzel már most nagy gondok vannak, nemsokára szinte semmi hatásuk nem lesz az antibiotikumoknak. Minden tele van velük (az AB-kel), hogy a Duna az egyik legszennyezettebb folyó antibiotikumokkal, állatokat azzal etetik, talajban, növényekben is sok van, meg mindenféle sok más kémia is (vegyszer stb).
válasz Michelberger Ágnes 2019-06-03 – 12:10 DU.
” Létezik, hogy a hátizmomban (ha azt izomnak lehet nevezni) egyfajta izomlázat érzek? Nem fáj, de érzem. Ez az általam minimálisnak tartott mozgás (légzés) okozhat ilyet? Ez jó jel, vagy inkább nem jó?”
Persze, ami eddig nem mozgott és hirtelen sokat van bevetve, akkor ez van. Ezt én sokat eljátszottam, a mai napig elkövetem ezt, de valahogy mindig el kell kezdeni és a kezdeti ilyesmik idővel teljesen eltűnnek – az a rész megszokja a jobb működést, nagyobb terhelést stb. Például mikor kezdtem 2012-ben gerelyezni, akkor sok izmom kiakadt erre (amikről azt se tudtam, hogy léteznek) – az első két nap után nagy gond volt kinyitnom kulccsal az ajtókat, támaszkodáskor fájt az egész karom, meg szinte mindenem. De már 7 éve csinálom és azóta semmi gáz nincsen.
Igazad lehet, a szervezetem helyes működéséhez, a gyors anyagcseréhez, a méregtelenítéshez, és különféle lebontó-folyamatokhoz, az intenzív gázcseréhez, fontos az izmok állandó hatékony működése,.. leegyszerűsítve nem szabad elhanyagolni, és legyengülni, azokat..
Azonban ha valaki pl. mindenféle gyógyszert, pl, inhalálószert kapkod be, és még dohányzik is, akkor felesleges az egész sport, +hosszú séta, mert az izmok alapból elsavasodnak, csakúgy mint a szervezet többi részei, és ha már felszaporodtak a savak, az izmokban, meg a szövetközi térben, igy spec. a bőrben is, akkor nem fognak rendesen üzemelni, mert a savak mindenáron akadályozzák annak működését, tovább terhelik a belső szerveket, az immunrendszert is, többek között,.. ez tény, és tapasztalat.
Egy egészséges fiatal embernek, ezzel nemigen kell számolnia, azonban nekünk copd-s, tüdőtágulatban szenvedőknek igencsak időben észre kell vennünk, ezt a problémát, ha nem akarjuk az ismert, néhány helyen leírt társbetegségeket szaporítani, pl. vastagbéldaganat, csontrák stb..
Az orvosok ezekről persze nem beszélnek, nem akarnak riogatni, ezekkel a dolgokkal, pedig én már láttam tucatnyi megvastagodott végtagú,fordított pezsgősüveglábú emberkét,
sajnos nekem is meg van vastagodva, a csontok púposodása,görbülete, kidomborulása is rendesen, rtg. vizsgálat nélkül is.
Ez is egy evidencia, ami azt bizonyítja, valóban termelődnek bizonyos anyagok, a tüdő-hörgőkben, amihez az átépülőben pusztulásban lévő, tüdőszövetnek, +makrofágoknak van sok köze..
Nos én mivel munkanélkülivé váltam megint, nem tudok teljes mértékű savtalanítást végezni, mert ahhoz komplett rendszeres infraszaunás , kezelésre volna szükség, erre viszont nincs pénzem, sajnos.
Így a méreganyagok egy része, a savakkal együtt, bent marad a szervezetben a szövetekben, szövetközi térben, és bizony a csontozatba is beépülnek, a gyulladásos összetevők,..
Hogy a viharba ne, sokáig nem mozgatott izmok (több ilyenünk van, mint gondolnánk) a legkisebb munka után is duzzognak.
Baromian rohadt jó jel, sikerült megmoccentanod valamit, ami eddig sumákolt. Csak persze kellemetlen, főleg légzőizmoknál.
Nix megijedés, óvatos átmozgatás.
Tanulság: aki elég ideig hajigál gerelyt, az be fog jutni a lakásába.
“Attila, teljesen átérzem, amit írsz, ami fáj, ami lelkifurdalást okoz….”
Koszonom bolond lany:) Lelkiismeret furdalas annyira nincs, inkabb csak a banat sajnos. Olvaslak benneteket mindig, gondolkodom a dolgokon. Probalok minel kevesebbet kerdezni, mert gondlom itt azert a betegek nem szivesen latnak olyan dolgokat ami nalunk is tortent. Igazabol ez legfokeppen anyu hibaja, mert fiatal koratol cigizett. A masik pedig az orvos a Hetenyi Geza korhazban. Egy igazi nemtorodom senkihazi. De azert azt tudta mondani anno, hogy: ” azert mert itt dolgozott mint nover, ne szamitson protekciora” Szegeny anyu meg csak pislogott, hogy o egyaltalan nem is kert ilyet, csak ult es vart a vizsgalatra:( A legjobban inkabb az nyomaszt, hogy amikor reggel 9-re beert a mento a korhazba, ha akkor rogton elkezdtek volna kezelni, akkor tulelhette volna? Mert az akkor is abszurd, hogy reggel kilenctol 15:30-ig vart egy orvosra a surgossegin. Szegenykem ult ott egy oxigen maszkkal:( Mondjuk ez a korhaz egy remalom. Apukam 39 eves volt, ot se ugy kezeltek, ahogy kellett volna, es akkor meg nagyon finoman fogalmaztam:(
De igazad van, a szepre kell emlekezni, teszem is csak marha nehez elfogadni, komolyan. De az itteni “kis csalad” nagyon szuper tenyleg. Aki ilyen betegseggel kuzd annak biztosan hatalmas segitseg!
Hát Misi, a gerelytől megerősödtek is az ujjaim rendesen (persze az elején rosszabbodott a helyzet, ami miatt gond lett a kulcs elfordítása is). Idős embernél nagyon fontos a jó légzés és a biztos fogás is.
Atti, az én anyukám is kórházban halt meg, apósom is, meg jópár ismerős, kolléga. Szomszéd például nem, mert aszonta, hogy inkább meghal, de még egyszer nem megy oda vissza – azt mondta azért, mert nem akar még egyszer annyit szenvedni ott. Amit meg a nagypapim mondott vagy 45 éve, még mindig cseng a füleimben. Éjjel lefordult az ágyról, s mivel eltört a kulccsontja – nem tudott feltápászkodni és megfázott mire reggel jött a segítség. Tüdőgyuszit is kapott ráadásul, de azzal se akart orvoshoz fordulni – kérdeztem is Tőle, csak annyit mondott – hogy minek. Pár nap múlva meg is halt, tudta, hogy meg fog halni, érezte, meg is mondta nekem is, meg azt is mondta, hogy Ő már megy haza, 93 éves volt. Nehéz az élet, van hogy már nincs tovább.
…a gerelytől megerősödtek is az ujjaim rendesen (persze az elején rosszabbodott a helyzet, ami miatt gond lett a kulcs elfordítása is)”
Ez nagyon plasztikusan leírja azt a jelenséget, amiről eddig nem beszéltünk eleget: amikor elkezdjük mozgatni régóta rozsdásodó izmainkat, inainkat, akkor átmenetileg minimális edzés hatására is mindenféle kellemetlen izomláz, húzó érzés léphet fel, amitől nem szabad megijedni. Persze óvatosnak kell lenni, mert sérülést is lehet okozni, főleg hirtelen mozdulatokkal, de ne úgy legyünk óvatosak, hogy dobjuk a tornázást.
Nyilván nem mindig tornázás közben jelentkezik az izomláz, hanem valami hétköznapi mozdulatnál, ami mindig azt jelzi, hogy egy izom végre használatba került – ennek abban a pillanatban nem mindig tudunk felhőtlenül örülni, pedig kellene. Mint ahogy ghepard is már jó messzire tudta hajigálni a gerelyt, csak épp a fogaival kellett otthon kinyitnia az ajtót… jaj, muszáj volt elképzelnem, bocsánat, ez olyan disznóság, más ember baján röhögni…
Mindenféle bajok(porckopás és hasonlók), továbbá pusztán rossz beidegződések miatt az átlagember egy csomó izma helyett másokat használ, aminek ezer hátránya van; és amikor elkezdjük felébreszteni Csipkerózsika-izmainkat, bizony tiltakozni kezdenek, hogy ők inkább szundiznának még egy kicsit, a herceg meg csak puszilgassa a kedves mamáját.
Bele is írom ezt a HAM posztba.
válasz BUDAI JÁNOS 2019-06-04 – 6:08 DE.
Igen, nagyon fontos az izmok állandó hatékony tevékenysége. De idővel minden rosszabbodik, egyre rosszabbul fog működni minden. Azt lehet mondani, hogy mindenki COPD-osodik a kor haladtával, csak van aki gyorsabban és van aki lassabban.
Már maga a sok gyógyszer, bogyó, pilula se valami főnyeremény a test számára (azokban is sok a méreg, toxin), hát még ha cigizik is az ember, vagy szennyezett környezetben él, vagy netán még alkoholizál is. Így annyi mérget tud bevinni a szervezetbe, hogy esélye sincs semlegesíteni. Ezeket nem egyszerű onnan kitessékelni. Nagy divat mostanában a méregtelenítés, de mit is próbálnak kihúzni onnan, ja és hogyan – na ezt nem igen tudja megmondani senki.
Igen, az orvosok nem beszélnek a sok mellékhatásról, a nem jól ható bogyókról, a sok bakiról, amit elkövetnek, meg stb. Van egy protokoljuk, ami szerint vizsgálgatnak, irogatnak fel ezt azt – ezzel úgymond védve vannak. Sok esetben, meg az is lehet, hogy most már minden esetben aláíratnak veled olyasmit, hogy tisztában vagy a nemkívánatos ezzel meg azzal, sokszor meg azt se tudni, hogy pontosan mivel.
Nekem sincs pénzem ilyen drága meg olyan drága kezelésekre – no meg nem is hiszek bennük. Inkább megpróbálom a magam módján, s ha az nem lesz elég – akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz.
válasz Nemes Mihály 2019-06-04 – 8:56 DE.
“Ez nagyon plasztikusan leírja azt a jelenséget, amiről eddig nem beszéltünk eleget: amikor elkezdjük mozgatni régóta rozsdásodó izmainkat, inainkat, akkor átmenetileg minimális edzés hatására is mindenféle kellemetlen izomláz, húzó érzés léphet fel, amitől nem szabad megijedni……”
No meg minden új dolog, amibe belekezdünk – stresszként éli meg a test és egy kicsit mintha tiltakozna. Rosszabbul lesz az ember, fájni fog ez ez stb. De ha kitartó az ember, akkor a testnek muszáj alkalmazkodnia – s ezt a test nagyon jól tudja, csak ezt meg kell várni, ki kell addig bírni, nem szabad feladni félúton, vagy sokszor már a legelején. A légzésnél is ez a helyzet, ha az ember többet akar. Mikor kezdtem, 40-50 lépésnél (egy belégzéssel) már azt hittem, hogy nyomban összeesek, de másnap megint próbálkoztam, és aztán minden nap. Mostanában nem gond a 200 lépés se egyetlen belégzéssel, még annyira se érzem terhelőnek, mint elején azt a 50 lépést. Mostanában lemegyek 100 lépést úgy, hogy előtte teljesen kifújom a levegőt – ez régen nem igen ment, akkor úgy nézett ki, hogy teljes kifújás után ha elindulok, akkor nyomban összerogynak a lábaim. De a test tud alkalmazkodni.
“Mint ahogy ghepard is már jó messzire tudta hajigálni a gerelyt, csak épp a fogaival kellett otthon kinyitnia az ajtót… jaj, muszáj volt elképzelnem, bocsánat, ez olyan disznóság, más ember baján röhögni…”
Nem veszem annak, hisz mondjuk én is kínomban röhögtem magamon, ugyanis a bal kezem is hasonló helyzetben volt. Mondom magamban, basszus ez nehezen megy, farkammal kellene talán megpróbálni. De aztán lassan lassan sikerült. Másik héten már jobb volt, harmadikon még jobb és így fokozatosan hozzászokott az egész test a nagy terheléshez. Aztán már meg se kottyan és törhettem az agyamat, hogy hogyan tudnék elérni egyre jobb és jobb eredményt.
Erről az egyszerre két kéz gebaszról egy nagyon vicces történet jut az eszembe. Egyik akkori haverom, aki akkor még focizott velünk, valamikor a 90-es években egy vicces hetilapnak szerzett/talált ki vicces történeteket. Kitalálta, hogy mindkét kezét begipszelteti (épphogy láthatóak voltak az ujjak végei) és fogja járni a kocsmákat meg hasonló helyeket, hogy segít e neki valaki a WC-ben, hogy tudjon pisilni. Két teljesen begipszelt kézzel nem olyan egyszerű az. Csinált egy két ilyen dolgot.
Beleírtam egy csomó fórumos tapasztalatot a HAM-ba.
Szép napot !
A hétvégén és ma is kipróbáltam a Boneco-s hideg párásítós ultrahangos gépet, inmáron 4xr, méghozzá 2,5dl, lúgos vizet öntöttem bele, majd kb,0,4dl.Salvust,
Bekapcsoltam a gépet, és a Foster-ből Beklametazont, 3-szusszanásnyit fújtam bele, a folyadéktartóba, ez 3-inhalálás mennyiségének megfelelő dózis.
Megvártam míg pára köd keletkezik, addig csináltam néhány légzőgyakorlatot az ágyon, és ezután fölé hajoltam a kilépő nyiláshoz,mélyen beszívtam a piezo-membrán által előállított
mikro-szemcséket, majd visszatartottam a lélegzetet kb,15mp.ig, ezután kifújtam, és kis idő múlva ismét beszívtam,inhalálást végeztem, 5xr, csináltam meg, és szédülést fejfájást nem éreztem.
A pulzusom felment 85-88ra, a vérnyomást 30perc múlva mértem meg, de rendben volt, nem úgy mint pár hónapja, amikor tapasztalatlanul csak Salvust öntöttem bele, na ettől a tömény sós víztől megfájdult a fejem, és a torkom is majd beragadt..
Az oxigénszint stabilan 97-98 lett, a bőröm színe természetesre váltott megint, az a kis nyák ami volt 2-krákogás után feljött, kiürült, azóta sincs,.
A vizelet színe kitisztult, a savas sárgás helyett színtelenné vált, az étvágyam jobb lett.
Kár hogy nem tudok képeket rakni fel ide, pedig higgyétek el, ez az egyik legjobb módszer, amit inhalálásra kitaláltak valaha is,
Ennél a megoldásnál ugyanis, az ember annyi salvust önt bele, amennyi jó neki, és olyan gyógyszert oldatot készít, amilyen már bevált, a mennyiséget pedig így minimalizálni lehet, a betegség stádiumának megfelelően, csak annyit és akkor inhalálunk amikor szükséges, ezért a kialakult mellékhatások is minimálisak lesznek,.
Ezek a korszerű gépek, sokkal hatékonyabban elporlasszák az oldatot, mint bármelyik kompresszoros kórházban, tüdőgondozóban lévő gép, aminek a csövét be kell kapni, vagy a maszkot fel kell rakni, ráadásul hangos is, esetleg köpködi is az anyagot,.mert ilyen is van,.
A hatékonyságról. Az oldat felszívódásának mértékét, az inhalálások /beszippantások/számával, illetve az oldat töménységével lehet szabályozni..
Így pl. a teljesség igénye nélkül,mondhatom hogy 10-12-slukk után a gyulladásgátló mechanizmusok, + kedvező kilégzési idő,még 16-20-óra eltelte után is érezhetőek,.
Megint írtam a HAM posztba; ‘Az átprogramozás’, ‘Egy szegény kis izom panaszai és a muskétások’, ‘Célzott tornák és gyorssegélyek’ és a ‘Csipkerózsika és a lecsökkent libidó’ az újak. Próbáltam körüljárni a derékfájós témát, nagyon jó lenne, ha megnéznétek, mennyire sikerült.
válasz Nemes Mihály 2019-06-05 – 9:37 DE.
“…. nagyon jó lenne, ha megnéznétek, mennyire sikerült.”
nekem tetszik, itt is vannak humoros megjegyzések stb. Sok időt és energiát fektettél már eddig is ebbe a blogba, remélem még jó ideig folytatni fogod.
“nagyon jó lenne, ha megnéznétek, mennyire sikerült.”
Nagyon jó! Átnéztem. És azon kaptam magam, hogy újraolvastam szinte az egészet 🙂 Szerintem ez is fontos: újra és újra átgondolni (olvasni), amit erről az átokról, illetve a javítás lehetőségeiről tudni érdemes. Én holnaptól “szabin” vagyok egészen a hónap végéig (Balaton!!!). És elkezdem a tudatos (nem erőltetett, de tervezett) gyakorlást (légzés, torna, séta). Netem lesz, majd beszámolok arról, hogy mi történik a ványadt izmaimmal és csoffadt tüdőmmel. Július elején lesz az első kontrollom, addigra szeretnék legalább egy pici (légzés és mozgás) javulásról beszámolni a dokinak. Bár nem a dokiért csinálom 🙂
Finom, tiszta és sok levegőt Mindenkinek.
A vakációt engedélyezem, az olvasónaplót utána majd persze beszedem és leosztályozom.