Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.
Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.
A hozzászóláshoz nem kell sehová sem belépni, csatlakozni; meg kell adni egy álnevet, ez kötelező, meg lehet adni email címet is, ez nem kötelező.
Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.
Kőváriné Marika kinevezett engem osztályfőnöknek s ezen minőségemben kötelességemnek tartottam, hogy nevet is adjak az osztályomnak. Ez itt kérem az
El Nem Fekvő Osztály
Tudom, Erich Kästner tanár úrnak volt egy még jobb ötlete, de tüdőbetegként azt azért túlzásnak tartanám.
A FALIÚJSÁG itt található
Drága tüdőstársak, kedves olvasók, mindenki!
Nagyon sokat rágtuk itt a helyes testtartás témát a séta közbeni derékfájásból fabrikált fuldoklás kapcsán, eljutottunk odáig, hogy van, aki a hasi légzést túl erős hasdudorítással csinálja, meg az is kiderült, hogy a pucsítás nagy szerepet játszik a bajokban. Ezen a ponton kiderült, hogy nagyon nehéz megbeszélni, ki mit hogyan csinál; amikor Ágnes ezt írta:
ettől én egy ekkora görnyedt és pucsító kérdőjellé görbültem:
?
mert nekem ebben semmi nem stimmel, mindent másképp csinálok. Hát ezeket csak személyesen lehetne jobban megbeszélni, ráadásul kellene egy gyógytornász is, mégpedig olyan, aki a légzéshez is ért, nemcsak a csontokhoz, gondoltam elszontyolodva. Ágnes írta ezt is:
S ekkor eszembe jutott a régi nagy igazság: Semmi nem lehetetlen annak, aki másokat ugráltat! Ebből sokminden levezethető, például a fentebb taglalt probléma briliáns megoldása is, mely így hangzik:
Berni gyógytornász is, tüdős is – biztos nagyon örülne, ha szerveznénk egy osztálykirándulást, melynek keretében kihasználnánk a tudását. Megnézné, ki mit csinál, megmutatná, mit kellene, aztán a tanulságokat megírnám a blogra és eljönne a világbéke, örök élet, ingyen sör.
Először arra gondoltam, hogy előzetesen megkérdezem őt levélben erről, mégiscsak így lenne illendő, de aztán elvetettem az ötletet, mert nem szeretném, ha bárkiben az a hamis kép alakulna ki, hogy úriember vagyok.
Ez milyen?
Nagyon TETSZIK az ötlet !
Én ugyan nem pucsítok, hanem előre dőlök mint egy szánhúzó kutya 🙂 és még tágítanám a kört azzal, hogy nem tudok lassan menni. Ennek aztán az a következménye, hogy a pulzusom nem tud a zsírégető tartomány alá menni….
Pici jópontos újak is jöhetnek, ugye ?
Akkor valószínűleg feszül végig a hátad és hátul a lábad. És derékfájást sikerül így összehozni?
Mármint az osztálykirándulásra? Persze, szülői igazolás nyilván kell, de ezt majd megbeszéljük.
“Berni gyógytornász is, tüdős is – biztos nagyon örülne, ha szerveznénk egy osztálykirándulást”
Zseniális ötlet. Nagyon támogatom. 🙂
Igen , van lábfeszülés, vádli és térdfájdalom. De ez részben a gyógyszertől is van szerintem. Mióta az újat használom ,határozottan erősebben érzem , nagyzolós leszek, az izmokat? sokkal érzékenyebb és csak úgy az ízületek is fajdogalnak.
Ezért is kezdtem az Aqua fittnest, mert ott nincs ez probléma és mégis mozgás . Kifejezetten lazító hatású és nekem sokkal kevésbé fullasztó mint a séta .
Derékfájásom nekem inkább az üléstől van, különösen sok órás irodázás után . Teljesen merev lesz a hátam , derekam, csipőm.
Szóval úgy áll a helyzet ha ülök akkor ez van, ha gyalogolok akkor meg a levegőt kell kapkodni?
A szülői engedély folyamatban, csak Berni és a teljes osztály legyen egészséges . Petit szuszogás persze megengedett….
Upsz’, mondhatnám, hogy köpni-nyelni nem tudok, de az első most épp túl jól megy, a másiknak meg örülök, hogy már egész jól megy 🙂
Szeretettel várunk benneteket, egy csapatlétszámot kellene belőni meg egy dátumot. Nekem egyelőre egyvalami a tutifix, aug 5 és 9 között a nálam segédkező fiatalok kapnak egy hét jutalomtábort, ezen kívül mondhatni, rugalmas vagyok.
További agymenések holnap, mára kisültek a diódáim.
A vén Uszer is nagyon örül :-), megtisztelő hogy felkeresitek szerény főhadiszállását 🙂
Nem biztos, hogy az lesz a legjobb megoldás, hogy a csapat kimegy hozzád, lehet, hogy tudunk jobban elérhető helyet is találni a többségnek (ez most házi feladat) – és a te szállításod meg lesz oldva. Meg a többieké is.
Eddig Teréz és Ágnes jelezte, hogy benne lennének egy személyes találkozóban, amikor kifacsarnánk Berniből a tudását (meg én is szívesen kipróbáltatnék dolgokat, amik le vannak írva funkcionális légzéstréning címszóval). Én Budán lakom, Ágnes is, Berni Vácegresen – majd kitaláljuk, hogy hol lenne célszerű megejteni a találkozót. A logisztikát is kitaláljuk; nekem van autóm s tán másnak is. Senkit se tartson vissza a jelentkezéstől, hogy neki nincs, mert biztos megoldjuk a dolgot.
Most tanultam: lehet kapni otthoni FEV1 mérőt. Nem olcsó – használta már valaki?
Sziasztok, letudva a 6ezer lépés…kinyúltam. A vége felé már tényleg nem volt szuszom, pihegésnek is alig volt nevezhető, amit légvétel címen műveltem.
A derekam viszont totálisan betojt, a lábaim (főleg az ízületeim) gallyon..illetve, voltak is, de most nagyon éreztem, hogy már többet mentem, mint néha egész nap – még 2 óra van csak.
A talit én is jó ötletnek tartom, örömmel támogatom (sajnos autó nincs), de Dunaharaszti…nincs a világ végén. Viszont, nekem feltétlenül meg kell ejtenem egy látogatást a tesómnál, még nem tudom, mikor, de aug. eleje lesz már belőle, mert az unokát is megkapom hamarosan…és hát mama szinte egész napra egyedül hagyva…kockázatos. Ha van időpont és éppen nem jó, akkor így jártam – ha képlékeny, akkor majd egyszer csak talán tudom én is a beosztásomat. 🙂
Az az izé nem olcsó, még nem szántam rá pénzt…
Ennem kell…..Ölelés 🙂
Egyelőre nem képlékeny, hanem cseppfolyós, elkezdjük kitalálni, mikor lehetne alkalmas, azt talán inkább emailben; de ha van még jelentkező, írja meg!
Pillanatnyilag így néz ki, ha jól értem:
Rita: augusztus
Berni: augusztus 9 után
Én: egyelőre minden jó, autó van
A többiek is nyilatkozzanak időpontról és autóról.
A helyet is majd ki kell találni. Ha van ismeretség, lehet pl. egy suliban, augusztusban azok még üresek.
“Rita: augusztus
Berni: augusztus 9 után”
M. Ági: inkább augusztus második fele, párom akárhova elvisz autóval, és tudunk vinni + 2 főt, ha szükséges.
“Sziasztok, letudva a 6ezer lépés…kinyúltam. A vége felé már tényleg nem volt szuszom, pihegésnek is alig volt nevezhető, amit légvétel címen műveltem”
Jaj Rita! Miért erőltetted? Ne légy “bolond lány” 🙂 Az egyik, amit tőletek tanultam, hogy nem szabad túlhajtani magunkat. Én is szeretek tervezni, és azt jól betartani, de rájöttem, hogy ha kevesebbet csinálok, de utána jól vagyok, az sokkal kedvezőbben hat rám, mintha szenvedve elvégzem a penzumot, de utána teljesen kripli leszek. Kérlek vigyázz magadra.
“Most tanultam: lehet kapni otthoni FEV1 mérőt. Nem olcsó – használta már valaki?”
Nem használtam még. A tüdősnél mértek egyszer és másodszor a gép betojt (remélem nem miattam). Venni fogok egy ilyet. Bár én is hajlamos vagyok, mint Rita, hogy a számoktól parázzak, de majd lenyugtattok egy jó kis fekete ponttal, ha hisztizek. 🙂
Holnap indulok Olaszországba. Csak 5 éjszaka. Tengerpart, isteni mediterrán kaják és fagyik, kis prosecco… A vérnyomásom megadta magát, harmadik napja alig megy 120 fölé. A doki azt mondta szó szerint, hogy “áttört a vérnyomás”. Nem mertem kijavítani, hogy szerintem nem áttört, hanem betört. Kifáradt, mint egy vadló, és megadta magát. Ugye Berni?
Küldök nektek egy kis sós tengeri levegőt…
Igazából az jó, ha az ember rendszeresen mér, mert akkor egy kiugró értéktől nem ijed meg. Csak ennél is, mint a pulzoximéternél: ne fáradtan mérjünk vele, mert akkor rosszat mér és nem jellemzőt.
Egy-egy nagyobb hajtás nem árt azért – ha itt sem keseredik el a rosszabb teljesítmény miatt. És a következő napon érdemes pihisen nyomni.
Azért kapsz egy fehér pontot (fekete alapon) azért, mert mérsékletre intetted a pajtásodat.
Olasz sós levegő jó, csak olyan gyors ne legyen, mint tegnap.
ghepardnak nem szólunk.
A kirándulás eddig:
Rita: augusztus
Berni: augusztus 9 után
Ágnes: augusztus második fele, autó van 2 utasnak
Én: egyelőre minden jó, autó van 3 utasnak
Akkor augusztus második fele.
Ági, köszönöm az aggódást, de semmi baj 🙂 A gerinc, hát, derék-nyavalya állandósult már évekkel ezelőtt, a 6ezer lépés a min. (megsúgom, ahogy Mihály is írja, pihivel kiegészítve, ill. ha nem megy, akkor nem megy,,,), de ma vásároltunk, sütött a nap, szépek voltunk..mi kell még? 😀 😀 De a szusz akkor sem jön délután 2 körül, ha a tévé előtt hizlalom a hátsómat…szóval, mindegy. Így izgalmasabb volt. 🙂
Az esetleges tali (azért beszélek feltételes módban, mert ez olyan, mint a katonaság: akkor biztos, ha már leszereltél) – amit én fixen kijelentek, abba onnan fentről bele szoktak pökni. 🙂 Aug. 2. fele lenne a jobb nekem is…egyelőre.
Ági, azt hiszem ,kitaláltad, miért ez a név….nomen est omen… 😀 😀 😀
A számokról való letekeredést nagy nehezen – ha nem is merem megszüntetésnek nevezni , de – sikerült a csapat segítségével minimalizálni. Igaz, most a kontrollt tologatom éppen ez okból…de egyszer csak el kell menni.
Zsuzsa, Éva – jelentkezzetek!
Marika, nekem nem mennek ezek a 30-ig számolva engedem ki a szuszt…:(
Ági, a tengeri levegőből dunsztolj be egy üvegbe, oszt hozd magaddal – sose szagoltam olyat. 🙂 Irigyellek a menésért…ilyen távolságra végképp nem mernék elindulni….a talira, Pestre most kezdem győzködni magam…de még nem tudom, mi lesz és hogyan.
Ma alighanem túl lesz teljesítve minden terv 😀
Ölelés 🙂
Mert egy autóban ülve jobban fulladsz, mint otthon a székben?
Agyátültetésnek utánaolvasok.
Kééééész a brinyóóóóóm!!! Csak olyan régen tekertem már, hogy most az is csak kis parával fog kezdődni……de kész van! 🙂
Ja, a Pestre menés, székben fulladás….nem. Arra próbálok gyúrni, hogy egyedül, buszmegálló, Ritababa bemegy, leszáll, elcsalinkázik oda….csak azt a zabszemet nem tudom, hova tegyem 😀
Rita! Azt írod ilyen meesszire nem mernél elindulni… De hiszen nem gyalog megyek ? Úgy én sem mernék. HAHAHA vicces volt?
Nekem a 6 ezer lépés elképesztően sok!! Most fogok kapni 1 okos órát, ami számolja a lépést. Előre parázok, hogy nehogy nálam negatívot mutasson ?
Szerintem kocsival kell jönnöd, mert fáradtan érnél oda, és akkor hogyan fogunk balettozni a többieknek? Megoldjuk a szállítást. Közösen megfulladunk a kocsiban ? Vagy nem… Majd kiderül.
Nem tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam a biciklimet….hú, de szuperül összerakta a srác! Igaz, 1,5 éve nem ültem rajta, így kezdésnek nem mertem nagyot harapni – talán 1,5-2 km-t tekertem kutyasétáltatás után. Marika, hol vagyok a 7 km-edtől…! ?
Így a mai 8500 lépés ezzel egészül ki…igaz, ma marha sok volt a köhögés, a levegő sokkal kevesebb…valahogy a hozzájutás módja is nehézkes volt..de úgy összességében oké 🙂
Jó éjt, ölelés:)
Szerintem nálam jobban senkinek sem para’ a Pestre menés, sőt, nekem minden egyes utazásnál több okból is összerándul a kis gyomrom, ne részletezem, miért, többtényezős.
A lovak ellátása miatt okosnak kell lennünk, azt meg kell oldanom.
Nem árt majd amúgy kipihenni azt az egy hét kamasztábort, imádom őket, de még akkor is 🙂
Oda csalinkázol edzésként, ahová akarsz, de amúgy érted megyek.
válasz Nemes Mihály 2019-07-11 – 4:00 DU.
““isteni mediterrán kaják és fagyik”
ghepardnak nem szólunk.”
Épp 2-3 nappal azután, hogy ide írtam azt a már mennyire nem szívlelem a fagyit (azért bárki nyalogathat amennyit akar) – az a cseh fickó, akit már említettem (szemtréner meg most már olyan mindenes) – írt egy cikket, hogy miért ne együk a fagyit és hogyan lehet otthon csinálni jobbat és egészségesebbet. Minden hónapban ír valami cikket a honlapjára (nekem mindig küldi mailban is, hogy ne maradjak le róla) – évekkel ezelőtt nagyon sokat mailoztunk. Minden elismerésem a fickóé, ő is letette a szemcsit s ami miatt nagyra tartom az az, hogy lemondott a kitanult melójáról, vett vidéken egy házat nagy kerttel (hektáros nagyságú) és gyakorlatilag önellátóan igyekszik élni a családjával. Mondjuk ez nekem is nagyon tetszik, de szentségül lusta vagyok ehhez – már lassan úgy vagyok, hogy elég ha jól, nagyon jól tudok lélegezni – akkor sok minden nem is kell.
A találkozóhoz sok sikert kívánok Nektek, én már a melóban se járok (már vagy 15 éve) semmiféle összejövetelre.
Csehül ír?
Meglesz, üdítőleg fog hatni a társaságunk.
Azt tervezem, hogy –
• A helyes testtartást kellene átvenni nyugalomban és gyaloglás közben. Bernié.
• A nyugodt légzést kellene gyakorolni merev törzzsel (mint amikor a fájdalom hatására megfeszül minden). Erre próbálok kitalálni gyakorlatokat. Ti is próbáljatok.
• Nem ritmikus mozgás (amilyen a házimunka) közben gyakorolni kellene a nyugodt légzést. Ezen is agyalok és ti is gyűjtsetek ötleteket.
• Ha van ötlet, mit kellene még tanulni, gyakorolni, akkor írjátok meg.
Teréz nem írt még, hogy jó-e neki az augusztus második fele és kell-e szállítani őt vagy éppen segíteni tudna ebben.
És ha más is szeretne csatlakozni, örülünk neki!
válasz Nemes Mihály 2019-07-12 – 10:09 DE.
““az a cseh fickó, akit már említettem (szemtréner meg most már olyan mindenes) – írt egy cikket”
Csehül ír?”
Igen.
Tadamm! ghepard válasza volt a 2500. hozzászólás a blogon.
Ha csehül van, akkor nem kérem a linket…
A légzőgyakorlatos posztba bekerült egy új gyakorlat “Aprólégzés” cím alatt. A derékfájásos fulladásoknál segíthet.
hát, nekem 28.643 lépés volt tegnap… ma ki is kellett utalnom egy könnyített műszakot 🙂
“Teréz nem írt még, hogy jó-e neki az augusztus második fele és kell-e szállítani őt vagy éppen segíteni tudna ebben.”
Sziasztok
Az augusztus második fele jó lehet nekem is. Budán lakom és többnyire autózom.
Elnézést, hogy nem reagáltam, de pár napra le voltam tiltva a gépezésről, mert eléggé begyulladt a szemem .
Az orvos azt mondta, hogy kerüljem a klímát, huzatot és a monitort… Még most is kezelgetem, szóval igyekszem kímélni még egy pár napig ,amennyire csak tudom.
Teréznek javulást – bár ő most úgysem olvassa, mert még nincs rendben a szeme. Az expedíció tagjai eddig rajta kívül Rita, Ágnes és jómagam; mivel Berninek a pacik miatt nem előnyös az utazás, lehet, hogy hozzá fogunk kimenni, erről még egyeztetünk. Ha így lesz, akkor csak Rita szállítási jogáért kell megküzdenünk, mondjuk tartunk valami tréfás vetélkedőt, például, hogy az győz, aki tovább tudja a másik lélegzetét visszatartani.
Mások jelentkezését is örömmel vesszük; mint a fentiekből kiderül, dúskálunk szállítási kapacitásban.
Közben Barna Miklósnak meghallgattam egy érdekes előadását, gyakoroltunk is légzésileg, majd elmesélem, de egyelőre csak szeretném felcsigázni az érdeklődést.
Sziasztok Mindenki!
Olvasom a kirándulást, jaj,de jó nektek.,én már ilyenre nem vállalkozom,hiszen most a boltokkal kell ismerkednem,eddig három üzletben volt sikeres a bevonulásom,mert van kocsi.A fene vigye el a pénteki bolt nem volt sikeres,nincs kocsi, úgy szédültem,alig birtam megvásárolni,amiért mentünk.Na sikerélmény nem volt,kicsit fulladtam,de gyorsan kellett eldönteni is,hogy megyek-e,nem?- lényeg,hogy majd az eheti kör hátha jobban sikerül,mert itt az esküvő lassan és ruci meg nincs.A következő boltban sem lesz pedig kocsi, hiába próbálkozom nekem nagyon nagy biztonságot ad, a végén tényleg veszek egy kis tagyelt,amit tologatok magam előtt és könnyebb lesz a közlekedésem, biztonságosabb.
Megkezdődött most meg a sárgabarack érése nálunk,na ez kell nekem , délután-reggel barackpucolás utána lekvárfőzés, ma 9 üveg lett, finom is,a heti program biztositva.
Remélem majd beszámoltok mit tanultok,s kivánok mellé jó kikapcsolódást is.
Rita hol vagy? további szép estét kivánok, jó levegőt!
Sziasztok, két sz@r nap után tegnap élhetőbb volt…az a veszem a levegőt, de mint a gyomorgyűrű mintájára kitalált tüdőgyűrű…mint akit megajándékoztak vele.
Tegnap a gyalogláson kívül kicsit többet bicikliztem – háááááát, a vége felé (2,5 km) már gondolatban kérdezgettem Marikát, hogy hogyan a jó bánatban teker 7 km-t.
Nos, a feltételes mód részemről korrekt minden tervezéssel kapcsolatban – bár a lehetőség nem módosult, de a két kötelező gyakorlat helyet cserélt.
Olvasgatom Berni gerinces gyakszijait is…nekem már ott megborult a mutatvány, hogy az egyes alkatrészek bizonyos darabjait kenjem a falhoz 😀 😀 😀 Hun az egyik, hun a másik ér oda…de hogy egyszerre mind, aminek kéne…felejtős 😀
A 12 perc egyhelyben ücsörgés még nem sikerült…pedig, becsszó, megpróbáltam. Csak mindig eszembe jut valami, amit elfelejtenék, ha azonnal nem csinálom..de ma újra nekifutok…izé…ülök.
A terheléskor egy idő után (mint a sétánál bizonyos méterszám után) jön a tüdőgyűrű…egy kicsit jön a levegő, aztán meg nem. Mintha egy mélyet lélegeznék, amit mondjuk félúton megakaszt egy marha nagy maflás – attól pedig lebénul az ember lyánya.
Most KV, utána még egy kis kert…ott az erősen igénybe vevő feladatok közben a levegőtlenség úgy néz ki, mintha marathon közben rád eresztenének egy pókot (behelyettesíthető bármivel, ami elől észvesztve menekülsz) és úgy kell tovább futni.
Marika…hahóóóó!! Itt integetek… meg ott is!!! :*
Ölelés 🙂
Szerintem a szokatlansága miatt lehet nehéz – hacsak nem állítottad túl erős fokozatra – lehet, hogy erről is új tanulságokat fogunk lehámozni. A ‘váltogassuk a mozgásokat’ biztos érvényes, persze egy kicsit berzenkedik néha az ember, mert a megszokotthoz ragaszkodik.
Szöveggel, képpel, de még videóval is korlátozott, amíg el lehet jutni, előbb-utóbb kell a személyes és személyreszabott útmutatás. Még mindig nagyon izgat ez a mozgás – görcsölés – fulladás téma. Hozzatok szépen minél több megfigyelést a bácsinak.
“Szerintem a szokatlansága miatt lehet nehéz – hacsak nem állítottad túl erős fokozatra …”
Annyira nem szokatlan – az utolsó 4 évben biciklivel jártam dolgozni, ügyintézni.
Most talán a 1,5 év kihagyás, meg ez a nyavalya…és esetleg most sikerült eljutnom oda, hogy a maradékot hasznosítsam, a lehető legjobban. A következő megjegyzésem is ezért szól úgy, ahogy…a következő felvetésedre:
“Még mindig nagyon izgat ez a mozgás – görcsölés – fulladás téma. ”
Hajlamos vagyok most egy kicsit rövidre zárni. egyszerűen elfáradnak a légzőizmok abban, hogy a két funkcióban – légzés és váztartás – helyt álljanak. Meg hát, ahol szűkület van, ott szűkület van…ez épp a fentiekben segítik ezeket a csoffadt izmocskákat…
A légzőizmoknak nem kell részt venniük a váztartásban (hiszen nem váztartásbeliek… bocs…) Két külön ügy – lenne, de valahogy összekeveredik, ezt kell kibogozni. NEM szükségszerű a fulladás még elég hosszú kirándulás végére sem, ráadásul leírtátok, hogy sokszor pár száz méter után jelentkezik. Lehet, hogy van, akinél kevés volt a mozgás az utóbbi években, de azért nem arról van szó, hogy hosszú ágyban fekvés után először próbál megtenni az ember mondjuk kétszáz métert.
Ha hosszú lépcsőzés váltaná ki, az más. De Ágnes írta például, hogy simán fölment a harmadikra, aztán utána a fél kilométeres vízszintes séta kikészítette.
“A légzőizmoknak nem kell részt venniük a váztartásban (hiszen nem váztartásbeliek… bocs…)”
Valóban – de ott vannak, valami módon (akár fizikailag is) kapcsolódnak, összefüggenek a légzőizmokkal (Nyilván, azért más a nevük, mert más a funkciójuk) – de pl. meglepett a múltkor, hogy a barátnőmmel próbáltuk az én nagyon gáz izomcsoportomat megtalálni a hátizmok között…anatómiai ismeretek hiányában nem volt egyszerű – aztán kiderült, hogy az hogyan kapcsolódik a karhoz…konkrétan talán a felkart írta.
Tehát nem “hatalomátvételre” gondoltam az izmok között, hanem kapcsolatra. Mint ahogy a talp gondjai (lúdtalp pl.) hatással van a hátunkra, tartásunkra is aztán – így a hátizmok fáradása óhatalanul megnyomorgatják a légzőizmokat is…egyszerre elfáradnak, és ott a vége…sokkal könnyebb lenne levezetnem kanyarmentesen, ha tanúúútam vóóóóna valamit ezekről..de csak van olyanom… :/
A hátizmoknak nem lenne szabad megnyomorgatni a légzőket.
Na, ez az, amit csak személyesen mutogatva lehet összehozni.
Biztos nem jártál háttanórára.
“A hátizmoknak nem lenne szabad megnyomorgatni a légzőket.”
Na, majdcsak összehozunk valamit…nekem közben vendég is…szóval, nem is nyomorgatja meg (lévén más irányban terpeszkednek), de a hátizmok összeesése magával hozza a mellkasi “összezuhanást” is. És lehet, ti máshogy vagytok ezzel – de ha nekem akár a karom, lábam elfárad, az kihat mindenemre…még a számat se tudom úgy jártatni, mint a pereces….
Na, mondd, aztán kiderül, mit pontosítsak a (meg)fogalmazáson 😀 😀 :D..csak, hogy aztán tudjunk mutogatni… 😉 😀
Értem, csak innentől már tényleg nehéz írásban megbeszélni.
A légzőgyakorlatos prédikációból próbáld ki majd az “Aprólégzés” zsoltárt, kíváncsi vagyok, mész-e vele valamire. Az még hiányzik belőle (holnap beleírom), hogy ezt aztán nagyon kifújással kell kezdeni.
Ma volt gyaloglás is (fölötte a 6ezer lépésnek), és bicikli: 3,74 km 🙂
Aprólégzést szoktam: ezeket a nyakatekert mozdulatokat csinálom , mert érzésem szerint jól is esik…ugyanaz, mint fekve a krokitorna.
hadd egészítsem ki az aprólégzést a lassú légzéssel..a kettő együtt – azt hiszem – a hatékony ezekben a helyzetekben.
Lehet, hogy kiderül, igazi komoly összefüggés nincs, hanem a pocsék 30% ilyen kevés ideig bírja a tartós , tartalmas légzést….
nem tudom, de a brinyózás most nagyon jól is esett…és a hasi légzést nyomattam, ugyanis még a biciklin is lehet “feszengeni” – markolom a kormányt, kényelmetlen az ülés, stb. ….és naná, hogy így feszül az egész hobelevanc, szabályosan diktálnom kellett magamnak a hasi légzés módját, tempóját…ami tényleg egyszerűbb biciklin, mint gyalog – azért a fenék alátámasztása sokat segít.
‘A légzőizmoknak nem kell részt venniük a váztartásban ‘
Azoknak nem is, de ha be kell melléjük lépni a légzési segédizmoknak – bizony pl. egy trapézizom is tud azzá lenni, vagy bármi, amivel megfixálod a vállövedet hogy ahhoz képest mozoghasson a mellkasod. A kehes lovaknál pedig tisztán látszik a ferde hasizmok munkája, ahogy a kilégzés végén rápréselnek, pedig a ferdék se légzőizmok elsődlegesen. Én kipróbáltam magamon, nekem ha erőlködve, párás vagy poros időben mászom meg az utcánkat, minden tapintható hasizmom asszisztál a kilégzéshez. Nagyon viccesek, mert a legelején, amikor elkezdek kaptatni, pár lépés után kővé merednek, s olyan hasam van, hogy egy személyi edző sírva dobná sutba az oklevelét 🙂
Viccen kívül. Mik is a hátizmok… Ami a felkaron tapad az csak a széles hátizom, de a gerincet egyenesen a mély hátizomláncok tartják. Ha azok elfáradnak, meggörnyedsz, összeesik a mellkas, ahogy Rita is írja. Az izmok munka közben oxigént és tápanyagot is használnak, kérdés, milyen a fizikum és a terhelés kapcsolata, mert gyengébb fizikummal, rosszabb kondival nem feltétlen kell nagy terhelés ahhoz, hogy sok legyen a tápanyag,- és oxigénigény.
Kössétek fel a nacit mert ahogy elnézem, lesz elmélet is, nézegethetitek Uszert’ a felmágnesezhető, pauszpapírra történt izmaival, a pluszmunkáért, amit a további skiccek megrajzolása jelent, pedig sörrel adóztok a Százados Úrnak 🙂
Na megyek, holnap is korán kezdődik a délelőttös műszak.
Szerintem minden izom, meg miegyéb is részt vesz a tartásban is, vagy legalábbis kihat rá. Sőt még maga a levegő is, mégpedig jó nagy résszel. Több levegő nagyobb nyomás (még vérnyomás is), kevesebb levegő kisebb nyomás (még vérnyomás is). Csak nézzük meg, hogy mit tud egy labda, mikor rendesen fel van fújva, vagy mikor csak kevésbé – vagy éppenséggel fel sincs fújva.
Igaz – ha nagyon erőlködik az ember, akkor már igen nehéz elkerülni a fuldoklást; amikor az ereje végére ér, akkor zihál és aztán muszáj is megállni. Minél gyengébbek a törzsizmok, annál hamarabb kerülhetünk ilyen helyzetbe. Igen:
• Egyrészt a tartást kell javítani.
• És az izmokat is kell erősíteni.
• És görcsös és/vagy görnyedő testtartásnál meg kell tanulni nem zihálni, hanem ügyesebben lélegezni.
De ezeken kívül van itt még más is, azt feszegetem. (Nem ám a hátamat, mint egyesek.) Ágnes történetében volt legjobban megfogalmazva a Titokzatos Derekas Fulladásos Szindróma (TDFSZ): Felment gond nélkül a harmadikra, ott nyilván üldögélt egy ideig, majd a fél kilométerre lévő étterem felé mentében vízszintes terepen fulladozott jó erősen.
Sejtem, hogy lehet valami önbeteljesítős, rettegős fejezete is ennek a regénynek. Az ember tudja, hogy valamilyen helyzetben fájdalom és utána fulladás jön, mindkettőtől fél, aztán amikor kezdődik a fájás, akkor aránytalan izomfeszítéssel és zihálással reagál, mint minden pánikos szituációban.
Ritánál sincs szó kifejezetten erőlködésről, hegymászásról, lépcsőmászásról – séta közbeni lassan fokozódó hátfájásból indul a dolog. Amit Berni ír, az másik helyzet: rossz a levegő, dombra kell menni plusz rossz napja van; ez egy intenzíven erőlködős dolog, nyilván ez egy másik, egy jóval nehezebb gyakorlat. Mármint közben profin lélegezni.
Erről beszélek. Nem intenzív erőlködésből fabrikál feszülést, hanem kényelmetlenségből. A kényelmetlenség a pánik másodunokatestvére: az ember tudat alatt elkezd félni, hogy a kényelmetlenség fokozódni fog, ettől feszít mindent, ami éppen nála van, erre az izomgörcs fokozódik, mire belép a félelem, aztán felmegy a függöny, a színpadra perdül a zihálás és következik a nagyária.
Abszolúte, jár a szép színes pont, a légzés túlságos gyorsaságának (v.ö. zihálás) megakadályozása alapvető feladat. Kiegészíteném azzal, hogy ha az ember nagyon erőlködik (esetleg fölöslegesen, de ez most mindegy), akkor szükségszerűen szaporább lesz a légzés – itt a trükk az, hogy ne akarjunk mellkasba mélyet lélegezni, mert rohadt fárasztó, inkább gyakrabban, kifújásra alapozva és még mindig megpróbálni csak annyira gyorsítani, amennyire tényleg kell. A gyors + mély kerülendő szerintem, mert az kiüt, mint Andy Ruiz Anthony Joshuát.
Aki nem tudja, ki ez a két személy, olvasson tüstént utána.
Ez természetes. Neked meg viszek kakaót.
Sziasztok Mindenki!
“A kényelmetlenség a pánik másodunokatestvére:”
nagyon igy van, én a tekerésnél tapasztaltam eleinte ,mivel a nyereg kényelmetlen,kemény, ráadásul még mozog az ember,erőlködik,hogy haladjon is, na kész is.
Ennyi év után – harmadik keromat nyűvöm , mentségemre legyen mondva,hogy ebből kettő nem új állapotú volt – igaz ezen nincs számozott nehézségi fok most ,de az előző 6 fokozatu volt 3-ra állitottam és azzal tekertem. Megnéztem hol van az a beállitás ezen,ahol nem kell a térdemnek nagyon nagyot nyomni,mert másnapra megfájdulna, közepesre állitottam és ezen lehet már 13 km-es sebességgel és a 16 km.-es köztött variálni, de a légzésre is tudok figyelni, sőt már irtam,hogy a hasi légzést is könnyebben csinálom ,mint mikor kezdtem. Ma a 7 km. 30 perc alatt ment le,úgy,hogy előtte lekvárfőzés is volt, azért irtam ezt,mert Rita kérdezte,hogy hogy birom a 7 km-t, idő kell Mihály mindig mondtad,hogy ne erőltessem,csak ami jól esik.- néha semennyi sem,de minden nap csinálni kell,ahhoz hogy az izmaim másnap ne nyűgösködjenek , ma az oxigénem 93 % volt a végére. Időnként ha stabil a fejem,nem szédülök még a tekerés közben karkörzéseket,vállamat tornásztatom ahol észreveszem a szuszfelhasználásánál,hogy elég,akkor nem csinálom tovább.A derekam viszont ezen a fránya kerón nem fájdul meg, ugy látszik a mosogatásra,sétára,terigetésre,kavarásra allergiás.
Ezt azért irtam le mert a “nagy ária,lihegés,zihálás”eleinte nekem is volt tekerés közben,mert mindig attól tartottam,hogy tudok-e ma tovább tekerni,mint tegnap, pedig a csukott szájjal orron be a levegő,szájon szépen lassan ki, be tudja szabályozni az ember és még lehet,hogy a teljesitménye is nő.
Ritám figyeltelek reggel,hogy hol integetsz ,de nem láttalak,majd jobban figyelek holnap.
Kivánok jó levegőt,jó tornázást .
Az előre dőlés támaszkodással egyrészt leveszi a súly egy részét a gerincről, másrészt meg kicsit domborítja a hát alsó részét is. Azt sejtem, hogy aki a szükségesnél jobban homorít lent, az hamarabb elfárad a séta, stb. alatt.
Igen, pontot érő megfigyelés, hogy ha görcsösen el akarunk érni valamilyen teljesítményt (például a tegnapit), az is aggodalomforrás.
Igen, az ‘addig, amíg jólesik’ az edzés végére vonatkozik. Egy másik dolog, hogy belekezdeni sokszor nincs kedvünk akkor sem, ha nem vagyunk nyamvadtak, egyszerűen lustaságból – na, arra nem érdemes hallgatni. Én imádtam futni, az elején mégis mindig szentségeltem, hogy minek ez nekem, míg aztán bemelegedtem és onnantól jó volt.
Megvan az új triatlon: kerékpár plusz gimnasztika plusz lekvár, óriási. Jam session.
“a 7 km. 30 perc alatt ment le, úgy, hogy előtte lekvárfőzés is volt… a tekerés közben karkörzéseket, vállamat tornásztatom”
Komolyan ! teljesen el vagyok ájulva ezektől a teljesítményektől! Marika, Rita , Berni és mindenki nagyon ügyes:-)
Lassan ki lehet írni azt is az osztály mellé, hogy a HARCOSOK KLUBJA 🙂
“Igen, az ‘addig, amíg jólesik’ az edzés végére vonatkozik. Egy másik dolog, hogy belekezdeni sokszor nincs kedvünk akkor sem, ha nem vagyunk nyamvadtak, egyszerűen lustaságból – na, arra nem érdemes hallgatni”
Igen, sokszor elég nehéz belekezdeni. Én kb hat-fél hét mire hazaérek és sokszor gondolom, hogy nem megyek , mert sétáltam már eleget…
De többnyire ráveszem magam a mozgásra. Van egy kis fittnesz karkötöm ami mutatja a lépést, pulzust a megtett km-t.
Amikor elkezdtem használni ,akkor beállítottam a célt napi 10 ezer lépésre, mert az olyan jól hangzik és nem is sok…………
Hát sok volt és persze volt, hogy nem tudtam teljesíteni.
Ilyenkor jön a kudarc érzés, hogy még ennyi sem megy.
Aztán olvastam valahol, hogy egy átlagos felnőtt napi 3,5-4 ezer lépést tesz meg egy nap. Egy átlagos…nem egy tüdőbeteg!
Most hatezer a célom és ezt sikerül elérni vagy túlteljesíteni.
Sokkal nagyobb így a mozgásra a motivációm , könnyebben indulok neki. Ennyit tesz a sikerélmény.
Szerintem a fújással és az oxigénnel is ez van. Van egy elvárás, teljesítménykényszer , hogy milyennek kellene lennie és ha nem úgy van,akkor jön a stressz és a csalódás.
De úgy tapasztalom, hogy az egyik nap ilyen, a másik meg másmilyen. Csak a mi szenzoraink ezt máshogy érzékelik mint az egészségesek, mert az agyunk egy része mindíg a légzésünk körül jár. Az enyém biztosan:-)
Ahogy írtam Budán lakom, olyan helyen ami nem túl meredek, tehát nem kell hegyet mászni, de folyamatos enyhe emelkedő.
Két útvonalat ” fejlesztettem” magamnak. Az egyiknél felfelé indulok , így az elején van a nagyobb terhelés, a másiknál pedig fordítva : lefelé és a végén kell belehúzni.
Azt vettem észre, hogy ha a könnyebbel kezdek, akkor “bejáratódik” a tüdőm és a második nehezebb szakasznál sem fulladok( annyira ) Néha még egy kis lépcsőzést is megkockáztatok.
Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy a tüdőt is be kell melegíteni.
Illetve arra jöttem rá, hogy egy kis légszomjtól nem kell megijedni, az még profi sportolóknál is van, amikor meghajtják magukat. Az egy másik kérdés, hogy ez nem egy kis sétától vagy tekeréstől jön rájuk:-)
“Kössétek fel a nacit mert ahogy elnézem, lesz elmélet is, nézegethetitek Uszert’ a felmágnesezhető, pauszpapírra történt izmaival, a pluszmunkáért, amit a további skiccek megrajzolása jelent, pedig sörrel adóztok a Százados Úrnak ”
Egy kis elmélet , sörözés közben azt hiszem nem árthat 🙂
Sziasztok! 🙂
Most végeztem a 6 ezer lépéssel..tehát, a többi bónusz – és még nincs 5 óra sem, nincs vége a napnak. Tervezem a biciklizést is még este.
Teréz, én is 10 ezerre akartam először belőni a napi lépésszámot..és az első alkalommal nem jött össze, aztán vettem le 6ezerre – van, hogy ez sem sikerül, mert sz@r nap van – de a legtöbbször többet megyek. És ha nem 10 ezer, akkor most mi van? Majd lesz az 12 ezer is, akár akarom, akár nem – mert úgy jön ki a lépés.
Mihály következetes szigorral rótt meg olyankor, amikor “kissé” túllőttem a célon. Vicces, de majd 2 év kellett hozzá, hogy megértsem, miről beszél.
Némi kis para még mindig van, pedig azt is ezek gerjesztették…persze, az ember 40 évig pörög, mint valami ütődött, aztán le kell állni – főleg ha betegség miatt – na, az nehéz kaja a gyomornak.
Szóval, állítsd esetleg át az elvárásaidat magaddal szemben, és amikor túlteljesíted, akkor boldog leszel – és nem elkeseredett attól, hogy egy túltervezettet nem sikerült… 😉
Marika, a lekvár miatt is irigyellek. 😀 De a bicikliút hosszának növelésében erősen motiválsz: 🙂
Hiányzik Zsuzsa, a fiúk – remélem, mindenki jól van, Jánosnak hosszabb távú meló alakul, Zsolt1 , Zsolt1 jelentkezz – és Kata, Évi is tudathatná, mi van velük.
Nem tudom, kinek hova nőtt melyik izma – nekem tuti össze-vissza vannak elrakva rajtam 😀 😀 Nálam minden mindennel összefügg… 😀
Egyébként, a székes láberősítő, meg a súlyzó azért hasznos, mert ha kis mértékben is, de erősíti az izmokat – így, amikor strapálni kell őket, nem viszik el az összes oxigént a működésükhöz, hagynak nekem is…viszont, valónban, a napok különbözőek. Néha azt sem tudom, mitől – de alig várom, hogy vége legyen…a tegnap, ma megint klassz volt…nem tudom, a nagyon meleg tesz-e be.. tud erre választ valaki ?(Talán költői maradhat a kérdés…)
Ölelés 🙂
Döbbenet, mennyivel nehezebb megtanulni kezelni a féket, mint a gázpedált. Az oka egyszerű – az ember tenni akar szorgalmasan valamit az egészségéért és úgy érzi, hogy akkor tett is, ha jól kihajtja magát. Ráadásul az iskolában is sokak azt tanulták meg, hogy testedzés egyenlő szenvedés, tehát ha nem szenvedek, akkor nem csináltam semmit.
Pontosabban nem szabad, mert akkor fokozódik a rohadék. És ehhez kell egy csomó gyakorlás.
Kötelező olvasmány: a HAM posztban “Óvakodjunk az órától…” és a következő két passzus.
válasz Teréz 2019-07-17 – 1:52 DU.
“De úgy tapasztalom, hogy az egyik nap ilyen, a másik meg másmilyen. ”
Persze, ez így van, de az is jó, ha kb tudja az ember, hogy kb miért is más ez a nap, mint a másik – és akkor már nem lesz olyan elkeserítő, ha mondjuk 15-20%-al rosszabbul teljesít bizonyos napokon, bizonyos alkalmakkor.
“Csak a mi szenzoraink ezt máshogy érzékelik mint az egészségesek, mert az agyunk egy része mindíg a légzésünk körül jár. Az enyém biztosan:-)”
Az enyém is gyakorlatilag majd mindig a légzésen (is) jár – egyszerűen azért, mert tartani, vagy esetleg még mindig javítani szeretném a szintet. Persze innen már nagyon nehéz, de türelmesnek kell lenni. Már jó ideje az jár a fejemben, hogy az idén legalább még egyszer sikerüljön egyetlen belégzéssel legalább 220 lépés – a 222-őt néztem ki magamnak. De k*rva nehéz, már valami 8-10-szer sikerült 200 felett (csak egy próbálkozásom van minden melónapkor reggel 5.15-kor). A gerelynél is a cél annak az 50.60 méternek a túlszárnyalása, de csak nem áll össze – ezen a hétvégén is sikerült 50 méter felett (ez már az ötödik ilyen hét). Türelmesnek kell lenni, úgy vagyok vele mentálisan, hogy előbb utóbb sikerül.
Nehéz az élet a Föld nevű bolygón, türelmesnek és kitartónak kell lenni, feleslegesen ne stresszeljük magunkat….
Van egy jó hírem, Zsuzsa még a fentnevezett bolygón tartózkodik. Kapott egy szívkatétert és lábadozik. És ígérte, hogy majd ír.
Zsuzsa, nagyon várunk vissza! Örülünk, hogy jól vagy <3
Sziasztok Mindenki!
Felénk jó borús idő jár,most tekertem tiszta levegőben,nem bánnám,ha nem lenne zuhi a mai nap.
Zsuzsa jobbulást kivánok és várunk vissza ,iparkodj és irjál nekünk.
További szép napot az osztálynak és jó levegőt!
“Türelmesnek kell lenni, úgy vagyok vele mentálisan, hogy előbb utóbb sikerül.”
“Nehéz az élet a Föld nevű bolygón, türelmesnek és kitartónak kell lenni, feleslegesen ne stresszeljük magunkat….”
Mindkét megállapítással egyetértek…. és ahogy látom a mentális állapot elég jelentősen befolyásolja a fizikai teljesítményt.
Fura ,de mióta tüdős vagyok,helyesebben mióta megkaptam a diagnózist, sokkal tudatosabb vagyok és a mozgásban is vannak kitűzött céljaim. Elötte azért nem foglakoztatott annyira , hogy minden nap mozogjak.
“szóval, állítsd esetleg át az elvárásaidat magaddal szemben, és amikor túlteljesíted, akkor boldog leszel – és nem elkeseredett attól, hogy egy túltervezettet nem sikerült… ”
Igen kb. két hónapja vettem vissza az elvárásaimból és valóban azóta fejlődött a teljesítményem is. A 6-7-8 ezer majdnem mindíg sikerül és ettől tényleg elégedett vagyok.
Azért arra nagyon kell figyelnem, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Úgymint légzés, testtartás .
Amit Gephard írt a nyújtott kilégzésről azt kipróbáltam és úgy tűnik, hogy nagyon jól kiegészíti az én szakaszos légzésemet. Nyár végére akarok odáig eljutni, hogy vagy növelem a gyalogló távot vagy nehezítek a dolgon pld. egy hátival.
Jobbulást Zsuzsának ! és mi van Jánossal? remélem megkapta a munkát és azért nem jelentkezik mert nem ér rá!.. és nem az Üllői úti kamikaze bringázás tett be neki.
Hú de sokat írtatok! Alig győzöm elolvasni. Nem is gondolok arra, hogy mindenre reagáljak, mert akkor estéig írhatom…
Röviden magamról. Vérnyomásom fő vonalaiban rendben van. Reggel kicsit több, mint kéne, de utána egész nap az optimális szinten van. Lezártam a témát, sosem fogom megtudni, hogy mi csinálta a vitustáncot. A tengeri levegővel vegyesek voltak a tapasztalataim. Bár az igazság, hogy nem a levegő, inkább a meleg volt rossz hatással rám. A szálloda közvetlen tengerparti volt, de azért kb. 200 métert gyalogolni kellett a kijelölt napernyőig és napágyig, mert a (kékzászlós) strandon volt vagy 30 sor ernyő és ágy, ahogy az olaszoknál szokott. Reggel még jó volt lemenni, de délben a tűző napon már kellett kicsit fulladozni, mire visszaértem a hotelbe. Mivel a szállónak volt egy saját nagy medencéje is, én inkább ott heverésztem és csak az erkélyről néztem a tengert.
Annak idején írtam, hogy a Foster használatának kezdetén a kifejezett fulladás szinte teljesen elmúlt. Emlékszem, hogy írtam, vajon meddig tart ez a jó hatás? Hát… Mostanra azért előfordul, hogy nehezen jön az a fránya levegő. Vagyis eddig tartott 🙂 Az érdekes az, hogy a lépcsőzés viszont még mindig nagyon megy. Szinte semmi nehéz légzés. 2 emelet után kicsit kell pihenni, de nincs para és fuldoklás. Viszont a Rita és Teréz által elvégzett 6 ezer lépésről egyelőre csak álmodom. Berniről nem is beszélek, mert az valahol az elképzelhetetlen kategória nálam.
Derék ill. hátfájás. Kitapogattam, hogy a keresztcsontomtól felfelé 10-13 centire, mindkét oldalon fájdulok meg (tényleg olyan, mintha a tüdőm fájna). Ez lehet állásban, menésben, de akár ülésben is, miközben légzőgyakorlatot csinálok. És az esik jól (fájdalom elmúlik néhány percre), ha kihúzom magam, homorítok, vállaimat hátrafelé húzom. Szerintem nekem ott van valami nem oda való izomszerűség, ami annyira csoffadt, hogy legjobb lenne kiszedni onnan, mert csak arra használom, hogy fájjon. Marika szinte látom magam előtt a gyönyörű aranysárga baracklekvárt. Juj de megkóstolnám! Biciklivel nem jössz el hozzám és hozol egy pici kóstolót? 🙂 Éljenek az el nem fekvő harcosok!!!
Akkor talán görnyedsz jobban, mint kellene. Berninek van jó nagy kalapácsa, amivel a lovakat szokta patkolni, majd azzal kiegyenesít.
Megint egy új sportág születik. Tour de Hongrie szobakerékpáron.
Na, el kellett mennem a méteráruba…úgy indultam, hogy séta (épp harmadszor állt el az eső), el is sétáltam odáig!! – nem sok, cca. 3-400 m, és gondoltam, visszafelé is gyalogláb, brinyó meg tolva…hát, akkora zuhé kapott el, hogy bugyogóig ázva értem haza – pedig felmásztam a biciklire.És mikor állt el? Most, hogy becsuktam az ajtót magam mögött. Némi átöltözés szárazba… 🙂
Ági, a sétáid bőven jók, ha megszámlálod a lépéseket közben (teló applikáció), úgy meglesz az a 4-6ezer, mint a huzat…hozzá még kis házimunka… 🙂
A gyógyszerek hatásával kapcsolatban azt hittem, csak én érzem így, hogy egy ideig szuperül hat, aztán elmúlik…és akkor ezzel mit lehet kezdeni?
Köhögök…utálom, mert sokat….állandóan utánképződik. Sétakor, és ha biciklin is elkap , nagyon elviszi a szuszt. A sétakor lemegy az oxi-szint 87-ig is, köhögés egy pillanat alatt leszállítja a béka segge alá.
Most megyek varrni 🙂 Ölelés 🙂
“A gyógyszerek hatásával kapcsolatban azt hittem, csak én érzem így, hogy egy ideig szuperül hat, aztán elmúlik…és akkor ezzel mit lehet kezdeni?”
Amikor a Symbicort- Bretaris kombinációt használtam kb.
négy-öt körül nekem is elfogyott a levegőm. Először szuper volt, gondoltam is , hogy biztos meggyógyultam 🙂 De aztán ez a nagyon erős pozitív hatás jelentősen mérséklődött. Nem jöttem rá, hogy mi az oka. De nem fújtam közteset mert nekem a k. szteroid kb. fél év után elég sok mellékhatást okozott. János ezekről írt már bővebben.
Viszont az új gyógyszer (brimica) az kitart estig->> MÉG
Ági ne aggódjál a 6 ezer miatt. Néhány hét után menni fog:-)
Sőt , lehet már most is a közelében vagy. Berni számai pedig egészen elképesztőek!Bele sem gondolok, hogy velem mi történne ennyi lépés után ? 🙂
A két emelet lépcsőt azt szívesen elcserélném veled…
Marika te egy igazi Iron Lady vagy 🙂 Ezt a rengeteg energiát nem tudom honnan szeded ? Adhatnál kölcsön belőle:-)
Megyek mert ismét könnyezik a szemem a gépezéstől.
Jó levegőt nektek:-)
Sziasztok, megvagyok!
Eltűntem, de mentségemre legyen mondva, az elmúlt 2-2,5 hónapban nem igazán voltam gép közelében.
Minden a szülinapomra kapott nosztalgia utazással kezdődött. Sőt, a hab a tortán az Orient Expressz volt.
Este a családi vacsorát követően voltak pillanatok, amikor nehezebben kaptam levegőt, de volt már ilyen, majd elmúlik. Hát nem múlt el, sőt. A mentők a v-i kórház ügyeletére vitték, ahol első körben a tüdőmre gyanakodtak, majd különféle vizsgálatok eredményeként azt a következtetést vonták le, hogy a szívem csinálja a bajt.
A hétvégét náluk töltöttem, majd bevittek Pestre és csináltak egy szívkatétert, beraktak egy sztentet. A kórházban majd 1 hetet töltöttem.
Mit mondjak, nagyon megviselt ez a helyzet.
Végül haza küldtek, mondván, javasolják, hogy menjek el Füredre, rehabilitációra.
Ha ezt javasolják, hát elmegyek, gondoltam. A szanatóriumban azzal fogadtak, hogy az én tüdő-szív kombinációmra nem a legjobb megoldás a Balaton. Tényleg nem a legjobb megoldás volt, mert a 2. éjszaka iszonyú rosszul lettem.
Összekapartak, nagyjából működőképes lettem. S alig vártam, hogy leteljen az előírt idő.
Most végre itthon vagyok. Rengeteg gyógyszert írtak fel.
Apránként szokom vissza a hétköznapokba.
Ebentyű családi panzióban volt. Nagyon nem értette, mi történik vele. Amikor haza hozták, napokig nem állt velem szóba.
Bocsi, ha kicsit zavarosra sikerült a jelentkezésem.
Isten hozott.
válasz bolond lány 2019-07-18 – 10:33 DE.
“A gyógyszerek hatásával kapcsolatban azt hittem, csak én érzem így, hogy egy ideig szuperül hat, aztán elmúlik…és akkor ezzel mit lehet kezdeni?”
Szerintem (is) a gyógyszerek a nekik tulajdonított hatásnak csak egy kisebb részét hozzák (már maguk a bogyók) – fejben több dől el. Tehát elmész orvoshoz, felír hogy nagyon jó lesz a panaszaidra, elhiszed, kiveszed, örülsz hogy van – beveszed és már hat is – így már gyakorlatilag akkor is hat, mikor még be se vetted. Na ez a hatás idővel szürkül – és lassan már azután se fog úgymond hatni, mikor már rég bevetted. De ha átírod a fejedben a hatást olyanra, mint ami volt az első darabnál (ami a fejedben volt akkor, nem a bogyóban) – akkor megint hathat. De sok ember inkább úgy oldja meg, hogy megint elmegy orvoshoz egy újabbért/másmilyenért, amiben megint jobban fog hinni egy ideig (igyekeznek is, hogy így legyen) – majd ennél is eltűnik a csoda egy bizonyos idő után. Nembeszélve a sok mellékhatásról, amit egyes bogyók tudnak okozni – aztán meg azzal is kell foglalkozni. Én fejben oldottam meg – elhiszem, hogy amit csinálok az nagyon jó lesz, csak rajtam múlik, hogy még jobb legyen.
válasz Nemes Mihály 2019-07-18 – 6:33 DE.
““Nehéz az élet a Föld nevű bolygón”
Van egy jó hírem, Zsuzsa még a fentnevezett bolygón tartózkodik. Kapott egy szívkatétert és lábadozik. És ígérte, hogy majd ír.”
Hát ilyenekért is nehéz sokaknak, de mindenkinek van valami, ami miatt mindig küzdeni kell valamivel. Remélem segít neki és jobban lesz a továbbiakban.