Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.
Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.
A hozzászóláshoz nem kell sehová sem belépni, csatlakozni; meg kell adni egy álnevet, ez kötelező, meg lehet adni email címet is, ez nem kötelező.
Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.
Kőváriné Marika kinevezett engem osztályfőnöknek s ezen minőségemben kötelességemnek tartottam, hogy nevet is adjak az osztályomnak. Ez itt kérem az
El Nem Fekvő Osztály
Tudom, Erich Kästner tanár úrnak volt egy még jobb ötlete, de tüdőbetegként azt azért túlzásnak tartanám.
A FALIÚJSÁG itt található
Semmi kétség, az agyamra ment a meleg. Ezt a cikket nézegettem, kutyaidomításról szól (tényleg, Zsuzsáról és a tacskójáról rég nem hallunk, remélem jól vannak) – és ilyeneket olvasok benne:
Hát nem egy az egyben igazak a tüdőbetegek önidomítására is? Vagy öntsek magamra inkább hideg vizet?
Őt mindig megtalálod itt.
Sziasztok, már ideje volt benéznem, mert több oldallal lemaradtam.
Megint csapongó leszek – de merem remélni, hogy elnézitek nekem, mint eddig is.
Klassz, hogy ghepard (is) visszajelzett és igazolt a kissé megterhelő(bb) tevékenységek alatti légzést illetően – mármint, hogy a kifújással legyen párhuzamban a tevékenység nehezebbje.
Ez a hasi légzés-téma is sűrűn előjön. kell is – az ember azt hiszi, pokolian egyszerű…aztán nekem pl. sikerült valami olyasmit produkálnom gyakorlás közben a nagy koncentrálásban, mint amikor egyszerre akartam levegőt venni, beszélni és nyelni. Jó kis fullasztó kombó.
A hát/derék…tuti, hogy a csigolyáim ki vannak kopva –vagy a cucc közülük – vagy minden. Amikor elnyúlok a parkettán, hallom/érzem, ahogy próbálják a helyüket megtalálni – néha félelmetes hangjuk van. A hátizmokkal kell kezdenem valamit. Nem nagyon akarhat mást a hátam, mert utána szinte felfrissül. Ha újra működőképesre hozom, sokkal jobb.
A tartáshiba is benne van, ami a nap végére romlik. pedig, vmikor feszítettem, mint pók a lucernásban….
Egyébként, nyugalomban a hasi légzés már egész jól megy, miközben a hátam izmait megfeszítem – mint a karizom minden mástól független megfeszítése….de ez sztem elég hosszú folyamat lesz munka közben is alkalmazni. Szerintem Marikának is azért megy biciklizés közben jobban, mert bár dolgozik a lába, de a fenekénél alátámasztva nem kell az egész törzset is tartania még.
A lábról jut eszembe – kicsit izmosabb lett a lábam :-O nem vastagodott a megálmodottra, de azt hiszem, az izomnak az is haszna lehet, hogy ha nem petyhüdt, erőkifejtésre alig képesek, akkor olyan sok oxigént sem vesznek el, mint tennék azt totál edzetlen állapotban.
Az elmúlt napok elég szuperek voltak – hétfőn és kedden még olyasmi is elhagyta a számat, hogy ha minden nap olyan lenne, mint azok, azzal simán kiegyeznék.
A lányoméktól megnyertük a kutyát, cca. két hétre. nyugis, tündéri kis jószág. Viszont, sétáltatni kell. Olyan igazibbra este megyünk – és élvezzük mindketten. Nagyon jó az idő (kellemesen langy, a maradék meleggel, de lehűlőben, élhetően), és amikor levegő kellett, akkor levegőt veszek. nem akadt el, nem állt meg félúton, nem kellett érte duplán dolgoznom. Szóval, Zsuzsa – a tacsid terápiás célból sem utolsó szempont.
Nem rohanok, de azt hiszem, egy normális tempót sikerül diktálni – és 1,5 km-t lenyomunk.
A barátnős csavargás is megvolt – megkockáztattam, hogy a délutáni 2 órási melegben elindultam – kifigyelve, hol ad egy-egy fa árnyékot…a barátnőm lehülyézett, pedig nem mentem sokat, cca. 2-300 m-t. Para: nincs. Illetve néha megmutatja magát, kissé más körülmények közt, mint eddig: most megyek ki para nélkül, és mivel viszonylag simán indul a dolog, meg folyamatában sem érzem , hogy sikítoznom kéne a frásztól, na akkor…hogy basszus, olyan nincs, hogy simán és baj nélkül..na, majd most. De azt le tudtam csillapítani. Szóval – jó lenne, ha legalább így maradna…jobb persze lehet , ha lehet… 🙂
Ági, gratula a sétáidhoz! A vérnyomás talán betudható a melegnek. Remélem, normalizálódik.
János, sajnálom, hogy csak szurkolni tudok állásért neked – a biciklizéses teljesítményed viszont fantasztikus! Terike, üdv – jól fogod itt érezni magad! 🙂
Többiek merre?
Ma takarítanom kell – remélem, nem kap el a kapkodás láza, mert normál tempóval mostanság légszomj nélkül is sikerül megcsinálnom dolgokat (teregetés, söprögetés, kerti izémizé, …)
A lerakódással küzdök. éjszaka, elalvás után (ha nem ébredek meg közben, akkor csak reggel, de néha éjszaka közepén is érzékelem) köszörülni kell a torkomat, mert ott megáll ez a mocsok. és ahogy veszem a levegőt, fel-le karistol, az köhögtet, kiköhögni nem sikerül egyhamar, így a levegőt is elviszi. Hülye helyen áll meg a nyavalyás.
Ghepard – az a részletes leírás, szuper! Fizikailag tudható, hogy egyáltalán milyen formában álljon neki az ember – köszönet érte!
Mihály – én a mai napig elröhigcsélek akár egy gyerekkoromban hallott viccen is… 😀
Egyelőre ennyit a zagyvaságból, megyek dolgomra.
Ölelés 🙂
Kapsz egy dicséretet példás előmeneteledért és a részletes dolgozatért! Évzárón megkapod a ‘kiváló adatgyűjtő’ érmet.
Igen, mozgás közben sokkal nehezebb, mert másra is figyelünk – és azt hiszem, a túlzott feszítés is egy komoly ellenfél. Egyre inkább sejtem ezt is a történeteitekből: hogy amikor egy KICSIT kellene másik irányban billenteni valamit, akkor túl erősen és túl sokan megfeszülnek azok az izmok.
De a legfontosabb az, amit próbálgatsz: hogy ha feszül is az az izom, levegőt azért tudjunk venni.
Lassan csak kialakul egy gyógytorna sor:
• először nyugalomban próbálunk megfeszített izmokkal lélegezni,
• aztán lassú séta közben,
• aztán nem feszítünk, de hajladozunk, nyújtózunk, görnyedünk és így szuszogunk,
• aztán valami tényleges munkát mímelünk…
Egy olyat képzelek el, hogy a beteggel együtt kiválaszt a gyógytornász (aki itt a klubban maga a beteg) egy mozgást, amit szeretne fulladás nélkül csinálni. Van, akinek ez tíz lépés séta, a másiknak fél óra biciklizés, a harmadiknak két emelet gyalog, a negyediknek a porszívózás. És elkezdi szép lassan felépíteni, hogy közben tudjon rendesen lélegezni, megtanul odafigyelni a saját reakcióira. Szóval adott mozgás elvégzéséhez kell összerakni a légzést.
Szerintem az tetszene az embereknek, hogy ők maguk választanák ki, milyen mozgás végigvitele legyen a cél, ez elég motiváló bírna lenni. Beviszi az illető a szervízbe az elromlott gyaloglását és ott vele közösen megjavítják neki.
Azt gondolom, jó a levezetés 😀
Ott szoktam bedobni a gyeplőt a lovak közé, amikor a hasi légzés abból áll már, hogy a hasam kidudorodik, ettől a derekam úgy behúz, hogy a hasamon jön ki, egyben a szárnyacskáim kiállnak, és még egy hátizsák is kerül a hátamra…..a nagy lazázásban. 😀
Pontocska bezsebelve 😀
Ezt is milyen jó, hogy leírtad – ismét annak az igazolása, hogy önmagában NEM ELÉG nyugalomban megtanulni a technikákat, ettől még a harcmezőn nem fogjuk tudni alkalmazni őket.
Rengeteg helyen olvasható, hogy fekve, ülve vagy állva, nagy nyugalomban hogyan végezzük a hasi légzést, de arról ritkán esik szó, hogy a mindennapi életbe hogyan illesszük be. Pedig ez legalább annyira különböző két dolog, mint egyedül ütögetni a teniszlabdát a falhoz vagy meccset játszani valakivel.
A hasi légzésnél – legalábbis nekem nem megy máshogy – a hasfal eléggé laza (utálom is, mert mindig behúztam még a nemlétezőt is, szép volt a tartásom is), miáltal minden más is követi – és úgy néz ki az ember, mint valami elcseszett rongybaba. Tehát, nem csupán a menet közbeni hasi légzés, de az emberi tartás megtartása is feladat….
A másik, amit észrevettem (és ezt talán már ti is leírtátok, de tudjuk ti túl tudományosak vagytok egy szőkenőnek), hogy néha az a hasbehúzás nem is annyira ártó. Mintha ellenállást produkálva, kissé lelassítaná a gyorsuló (kapkodó) légzést….visszafogja, de engedi…na, ez nem lett vmi tudományos… 😀
És sztem ez a titok…a nyugiban megy, hiszen, csak azok az izmok kapnak feladatot, amivel gond van – ha meg menni is kell, dolgozni közben – ott aztán csálén áll a szánk!
Hopp, megint egy jó visszaigazolás arról, hogy tanulás közben, főleg az elején, hajlamosak vagyunk túlzott mértékben csinálni a dolgokat! A hasizmok egyszerű ellazítása helyett jön a kicsit erőltetett tágítás, ráadásul még a gerinc ágyéki szakaszának a homorítása is – ami pont elősegítheti a derékfájás kialakulását – mintha azt mondták volna az embernek: “Told ki a hasad, amennyire csak bírod!”
Pedig “csak” el kell lazítani őket, hogy ne legyenek útban a lefelé mozduló rekeszizomnak. Az idézőjel azért van, mert a megfelelő mértéket eltalálni eleinte sokkal nehezebb, mint túlerőltetni.
Beleírom a hasi légzéses posztba, kapsz egy kék szögletes pontot, ilyen még Marikának sincs.
Csak megoldjuk a derékfájás-fulladás misztériumot!
Kiegészítésként azért tényleg ne feledkezzünk meg arról, hogy a fent kielemzett helyzetet a 40 munkában eltelt év is elősegítette……tehát, az alap megvolt..ez romlott aztán az egyéb hatásokra.
Hoppácska! 😀 Köszönöm! 🙂
A kék szögletes pont bármilyen diplománál többet ér…akkor most elmegyek egy kis ugrálás közbeni légzőgyakorlatozásra 😀
Drága kartársak, blogolvasók, tisztelt egybegyűltek!
Ma ismét nagy lépést tettünk előre a tudományos kutatás terén. Az előttem felszólaló kollegina észleléseit beleírtam a hasi légzős posztba részben a ‘Hasi légzés mozgás közben’ fejezetbe, részben keletkezett egy új fejezet ‘A túlerőltetés kelepcéje’ címmel.
Fent nevezett kolléganőnek a már átadott szögletes kék pont mellé kiutalok még egy kicsi kereket is, ennek domború az egyik oldala, hogy lehessen gombfocizni vele.
… a virágokat pedig az öltözőmbe kérem…. 😀 😀 😀 😀
Az jó, ha sikerül néhanap olyan infókat, tapasztalatokat megfogalmazni, ami a többieknek is hasznos lehet – akár van háti/derék gondjuk, akár nincs. Légzési problémájuk nekik is akad némi….
Ölelés 🙂
Halihó! Először a beszámoló a tegnapi kontrollról.
Az volt a vicc, hogy nem működött a spirométer rendesen. A doki szerint az asszisztens sem állt a helyzet magaslatán, de két próbálkozás után fel is adta. Vagyis nem tudom, hogy javultam-e valamit. “Technikailag értékelhetetlen”, ezt írták a papíromra. Most állítanak üzembe valami csodagépet, majd azzal újra próbálkozunk szeptemberben. Persze izgultam, ahogy Mihály megjósolta, de szerintem nem fújtam rosszat, csak a fránya gép nem akarta megmutatni. A közérzetem, terhelhetőségem egyértelműen jobb, mint volt 1 hónapja, de ezt csak az én elmondásomból lehetett megállapítani. A melegre adott reakciók a doki szerint még az egészséges tüdőnél is előfordulnak, e miatt ne aggódjak. Marad a Foster napi 2 puffal és szeptemberben újra kontroll. Bírom a dokit. Kedves, érdeklődő, segítőkész és főleg jó a humora, amit én nagyon tudok értékelni. Megdicsért a légzőtornáért, a sétáért.
Szóval összességében nem volt rossz, bár csalódott voltam, hogy számszerűsítve nem látom az eredményt.
No ennyi volt…
Most a hét végén Szegeden leszek a Szabadtéri Játékokon, remélem nem lesz fulladozás 🙂
“A másik, amit észrevettem (és ezt talán már ti is leírtátok, de tudjuk ti túl tudományosak vagytok egy szőkenőnek), hogy néha az a hasbehúzás nem is annyira ártó. Mintha ellenállást produkálva, kissé lelassítaná a gyorsuló (kapkodó) légzést….visszafogja, de engedi…na, ez nem lett vmi tudományos… ?”
Ezt én is alátámasztom. Amikor lassítani kell a légzést, és nem elég a levegő én is behúzom a hasam. Amit a hasi légzés alkalmazásáról írt Rita, nálam is igaz, jár neki a négyszögletes kerek erdő, akarom mondani a szögletes kék pont .
“A lerakódással küzdök. éjszaka, elalvás után (ha nem ébredek meg közben, akkor csak reggel, de néha éjszaka közepén is érzékelem) köszörülni kell a torkomat, mert ott megáll ez a mocsok. és ahogy veszem a levegőt, fel-le karistol”
Ez szerencsére ritkábban, de velem is előfordul. Múltkor olyan mérges lettem, hogy tiszta erőből mellbe vágtam magam, miközben cifra népies csujogatást adtam elő. A párom ijedten nézte, hogy a tüdöm után már az agyamat is kár érte. Nem tudom, hogy az ütésre-e, de megoldódott az “elakadás”. Valahol olvastam, hogy ütögetni is lehet a mellkast, bár én a ringben alkalmazott jobbegyenest adtam elő. Nem javaslat, csak vicceskedés… Van aki inhalál. Neked nem segítene?
Épp tegnap írtam a túlzások káros hatásairól. Nyilván túlgyakoroltad magad és akkorát fújtál, hogy kidudorodott a gép oldala, úgy meg nem tud működni. Csak mértékkel, finoman!
Ezt még nem tudtam reprodukálni, elképzelni, kicsit részletesebb történet jöhetne?
Igen, tényleg, én is olvastam és bele is kellene írni a flutter pipás leírásba. Egyébként az is egy jó eszköz, nemcsak a bunyó!
A magas cénél vigyázz főleg.
“Nemes Mihály
Drága kartársak, blogolvasók, tisztelt egybegyűltek!”
Kedves Mihály és persze többiek is:-)
Hát én valóban inkább blogolvasó vagyok, mint író….
Azt hiszem ha rajtam múlt volna, akkor Marika sosem látja az üzenetemet. Köszi Mihály , hogy szóltál neki. Mióta beteg lettem (aminek lassan két éve) olvasom a blogot és mondhatom nem gondoltam, hogy ilyen nehéz a kommentelés:-):-)
Na de a lényeg: Marika megnyugodott, Ágnes jobban van , mindenki aktív és jókedvű…. szuper!
Hasi és mozgás közbeni légzésről sok szó esett. Nekem a szakaszos légzés jött be amikor gyalogolok vagy nehezebb házimunkát végzek(két ütem be – négy ki) és a jó cipő!
Olyan helyen lakom mint Ágnes. Minden este megyek két-három km-t, félútig enyhe emelkedőn, ami elég nagy “élmény” + egy vagy kettő vizitorna hetente és persze még aktívan dolgozom, küzdök a nők 40-ért.
De a lényeg, hogy munkahelyen kicsi sarkas cipöben még picit sietve is van légszomj. Amikor a láb rendesen kifekszik, mondjuk egy sportcipőben, akkor meg nincs, még nagyobb terheléskor sem. Gondolom ilyenkor nem vonja el a figyelmet a testtartás és az egyensúlyozás. Na , ez úgy hangzott mintha cipő fetisem lenne 🙂
Én nem köhögök és váladék sincs,( egyszerűen csak légszomjam van) hála a gyógyszereknek és bagó kiiktatásának. De télen rendszeresen járok sószobába és iszom a lándzsás utifüvet.
Mondjuk, ha nem találok rá erre a blogra , ennyi pozitív emberrel, jó példával akkor tutttii nem kezdek semmilyen mozgásba. Köszi mindenkinek.
Szép hétvégét!
Azannya, ez nagyon érdekes, de jó, hogy leírtad. A figyelem-elvonásban igazad lehet, de az az igazán fontos, hogy szerintem lapossarkúban hátra kerül kicsit a súlypontod, ezáltal kialakul egy feszülés valahol, gondolom a hátadban, aztán ez gátol végül a légzésben plusz fáraszt is. További megfigyeléseket minden apró részletről hálásan fogadok.
Fene gondolta, hogy ekkora összefüggés van a cipősarok, a testtartás és a zihálás között. Kellene egy cikket írni ‘Sarkalatos kérdések a tüdőgyógyászatban’ címmel, vagy valami hasonló.
A szakaszos légzésnek az lehet a szerepe, mint másoknál az ajakféknek: lassítja a légzést, megakadályozza a kapkodást.
Bele fogsz jönni, ha jó a légzéstechnikád. Ezen agyaltam egy ideig, ezen a “nem válaszolunk, hanem hozzászólunk és idézünk” módszeren, mert meg lehetett bolondulni, míg az ember megtalálta, mi mire válasz. Vagy egyáltalán rábukkanni a szövegre is egy mutatvány.
A facebookon is ez a rossz, hogy baromi nehéz összeszedni, ki mit írt egy adott dologról, amint nem egyetlen válasz → válasz → válasz folyamban vannak a szövegek. Márpedig nagy kincs egy-egy ilyen beszélgetés, annyi minden kiderül belőle.
Részletes beszámolódért kapsz egy kis zöld pontot:
Azért nem komolyabbat, mert még újonc vagy, aztán nem akarom, hogy a veteránok elkezdjenek féltékenykedni, mert az tönkreteszi a csapatszellemet.
És most senki ne zavarjon, megérkezett az új maszkom, amit nemrég rendeltem, próbálnom kell.
Sziasztok – Ági, Teréz örömmel olvastam, amit írtatok – némi visszajelzés, hogy ez így műxik (vagy nem).
Mihály, bizony, fene nagy összefüggés van a cipősarok és a légzés között…csak én nem tudom olyan tudományosan leírni. Emlékszel, amikor írtam, hogy felvettem a 12 centi sarkút és abban parádéztam? Utána meg persze vastüdő, és mankó…. 😀 😀 😀 És nem a figyelmemet vonta el ( általában abban fociztam is), egyszerűen fizikailag fárasztó…és ahogy fáradsz, úgy kezdesz zihálni.
Ági, olyan jót vihogtam, hogy a fev1-et számszerűen megnevezett értékkel vártad…hogy én hányszor “kikaptam”, mert rátekeredtem a számokra…..csak neked megsúgom, néha még most is tudni szeretem az annyit – csak annak ismeretében tudok viszonyítani. 😀 Mihály, remélem, ezt nem olvastad 🙂
” “néha az a hasbehúzás nem is annyira ártó. Mintha ellenállást produkálva, kissé lelassítaná a gyorsuló (kapkodó) légzést”
“Ezt én is alátámasztom. Amikor lassítani kell a légzést, és nem elég a levegő én is behúzom a hasam.”
Ezt még nem tudtam reprodukálni, elképzelni, kicsit részletesebb történet jöhetne?”
Megpróbálom inkább valami háziasszonyi hasonlattal – ami megint csak nem lesz elég tudományos, de remélhetőleg szemléletes 🙂
Képzeld el, hogy egy 10 l-es fazékból át kell öntened a vizet néhány kisebb edénybe (de lehet másik 10 l-es is.. ). Ha megfogod és lottty, odatoccsantod, akkor egyrészt a fazék nagy szájából, nagy sebbességgel marhára nem oda fog loccsanni, ahova szántad – hanem jobbára a fazék köré (oszt szentségelsz, mert törölgethetsz mindent szárazra.) Ha viszont egy fedővel visszafogod kicsit egyrészt a fazék szájának méretét, másrészt a víz folyásának sebességét, még célt is érhetsz….na, ezt te majd leírod mindenféle fizikai törvényekkel, meg arányokkal az átmérő és sebesség arányáról….tehát, a víz nekünk a levegő, a hasbehúzás a fedő… 🙂
Ági, az inhalálást szoktam csinálni, de ez a trutyi folyamatosan megjelenik…és ha utcán vagyok, vagy bárhol, de nem otthon – ott is kell vele valamit kezdeni.
Képzeljétek!! Mit találtam? Na, új légzőgyakorlat! 😀
Megtaláltam egy vett és egy ajiba kapott furulyát. Kb. 44 éve egy ének vizsgán azzal a feltétellel kaptam meg az ötöst, hogy megtanulok furulyázni….lehet, hogy el kéne kezdeni beváltani az ígéretet… 😀 😀
Marika, tiszteletem a kitartásodért, a következetességedért! 🙂
Ma nem szeretem a meleget ….fullasztóbb, mint volt akkor, amivel kibékülnék….
Ölelés 🙂
Ági, eszembe jutott egy kérdés. Mintha írtad volna valamikor, hogy délutánra-estére “nehezedik” a történet – a légzés nem az igazi.
Beszéltél erről az orvosoddal, mi lehet az oka? Mert nekem pl. délutánra mintha elfogyna totál a gyógyszer hatása, hiába fújhatok a Symbicortból akár 2-t is még, nekem olyan “nem sok” a hatása…nagyon muszájkor a Bretarinból pöffentek kettőt….
Mihály, csinike vagy az új maszkodban 😉 🙂 Miért kellett búcsút venned a régitől? Szétszuszogtad? :-O
Nem Bretaris – Bretarin, de nem abból, hanem a Berodualból..tudjátok: nem Moszkvában, hanem Leningrádban…kezdek szenilis. vén hülye lenni (síró-rívó szmájli)
Ez stimmel, de a lapos sarok rövid távon nem kellene, hogy túlságosan fárasztó legyen. Oszt mégis.
Jó is az, csak voltak időszakok, amikor tök becsavarodtál egy-egy rossz méréstől beleesvén a hypochondria numericus nevű tébolyba, melynek setét útvesztőjéből csak jóságos és végtelenül türelmes mestered hisztérikus üvöltözése tudott kivezetni, vissza a józan ész vakítóan világos és gyönyörű mezejére.
Te jössz.
Hű, nagy ötlet. Egy furulya nem luxus, vannak is páran, akik korábban próbálkoztak vele, de biztos tüdőbetegként nem jut eszükbe elővenni. Kapsz egy piros pontot, ha nem számolod meg.
Megvan az, csak ezen az újon menet közben, levétel nélkül lehet állítani az erősséget és ez szerintem nagyon nagy királyság. Ma este ki lesz próbálva.
Jó a fazékos hasonlat, csak még azt nem biztos, hogy pontosan értem, mi is történik.
Megyek az utcán vagy dolgozom valamit, aztán jön egy enyhe légszomj, zihálás-inger. Ekkor megfeszítem, behúzom kicsit a hasamat és ez légzés-lassítóként működik. Valahogy így?
“Megyek az utcán vagy dolgozom valamit, aztán jön egy enyhe légszomj, zihálás-inger. Ekkor megfeszítem, behúzom kicsit a hasamat és ez légzés-lassítóként működik. Valahogy így?”
Mondhatjuk, hogy valahogy így….illetve, megelőzendő, néha eleve némi kis hasbehúzással indítok…de ugye, öregségi dagadás és tasi…nem bírható sokáig.
Kapok a fejemre, mert méricske megint, de kérdés:
jövök-megyek, sétálgatok, teszem a dolgom – és feldobtam kíváncsiságból a pulzoximétert. Most alapból is csak 94-95% pihiben is, de tevékenység közben 87%, sőt, ment le 85%-ra is. Úgy, hogy közben tudok levegőt venni, nincs fulladás – igaz, az a légvétel ilyenkor, fújás előtt cca. 1 órával már nem olyan könnyed, de nem rokkantam még bele. Szóval, ha tudok levegőt venni, akkor mi ez a siralmas oxigén%? Miért nem veszik fel a sejtek, meg minden, oszt viszik a bánatba…?
Nem veszi fel az oxigént a szervezeted a tüdődből?
Pedig elegendő a tüdő kapacitása , hát ezt kellene tudni, TLC-volument, Fev1-t, sem ártana, de látatlanban nem tudja senki megmondani, így én sem.
Két dolog ami mindenekelőtt okozhatja az alacsony értékeket, 1, a tüdő kapacitásának csökkenése,/pl. idős korban, krónikus betegségben, előfordul/ 2. a szervezeted elsavasodása, ebbe beletartoznak a légzőszervek is.
De ha túl sok gyógyszer halmozódik fel a testedben, akkor az is a tüdő elsavasodásához diffúziós felület csökkenéséhez vezethet,.
A pulzoximéter: szerintem erőkifejtés közben mindig természetes módon lemegy a véroxigénszint, pont azért, mert a sejtek átvettek a vérből valamennyit, mert kell nekik a fokozott működéshez. Azért nyafogtam a terhelés közbeni O2 mérés ellen, mert nem jön ki belőle semmi, viszont sokan megijednek tőle. Annyi jön ki belőle, hogy jé, tényleg megerőltettem magam valamennyire, nahát.
Az lenne rossz, ha a leállás után nagyon lassan állna helyre a szint – de hogy mi a normális sebesség, azt nem tudom. És gondolom egyénenként változik.
Köszi – ez most tényleg csak egy kérdés volt – semmi negatív hatása nem volt a számoknak…és viszonylag tűrhető idő alatt ment 90 fölé…és persze, ez is volt már jobb is. 🙂
Meg lesz is… 😉
János írt ma a fórumra, de mivel ezt Ágnes egyik harmadikai bejegyzésére válaszként írta, az előző lapon található, itt.
Korábban szó volt a lábdagadásról, most olvastam egy fórumon, hogy van, akinek használ, ha hideg ecetes vizet enged lavórba.
Ja, és beleteszi a lábát, ezt ott ugyan nem írták, ez saját következtetésem.
Köszönöm az aggódást 🙂 sajnos van miért, valamit összeszedtem. Nem vagyok egy hipochonder, viszont rettenetesen félek a kullancs-csípéstől, így hazudnék, ha nem lennék beszarva, hogy megint sikerült randevú. Két hete az egyik lovas foglalkozásról két hatalmas fleknivel tértem haza, állatka nem volt bennem, a színe ha akarom típusos, ha akarom nem.
Most kedden felutaztam Pestre, nem mondom, hogy jól esett, kicsit gyengének éreztem magam, de a nagy meleg amúgy is nagyon megvisel. A hazafelé útra már nem nagyon emlékszem, mert a fejem úgy megfájdult, hogy a golyóért könyörögtem, ahogy hazaértem, egyből le is feküdtem, aludtam pár órát, annyira sikerült kialudni, hogy fel tudjak menni megtartani a gyógytornát a lakóotthonba.
Hát, elég lagymatagra sikeredett, de amúgy is meleg volt, így senki sem sértődött meg, hogy takarékon mozogtunk. Aznap éjjel már nem nagyon aludtam, csillagokat láttam a fejfájástól, levegőt nem kaptam, csak forogtam az ágyban, és csak ittam, ittam és ittam. Így telt a szerda is, gyakorlatilag növényként. Szilárd étel nem nagyon megy le, kedd óta egy vékony szelet pizza, két zsemle és pár barack ami lekívánkozott, leves, folyadék az mértéktelenül. Hol a hideg ráz, hol a víz dől rólam, hl van hőemelkedésem, hol nincs, hol az oroszlánt is meg tudnám enni, hol felkelni sincs erőm. A nyakamtól a derekamig egybenőttem’, hajolni, fordulni embertelen fájdalom. Persze amikor bírom s jóllaktam az oroszlánból, megy a munka.
Tegnap már odáig fajult a dolog hogy megkértem Tomit, vigyen el a háziorvoshoz, aki a hónom alá dugott egy lázmérőt, belenézett a számba és jól megnyomkodta a baloldali háromosztatú arcideget, s miután a középső lyuk a szemem alatt felsikított, közölte, arcüreggyulladásom van, s kaptam egy doboz antibiotikumot. Pislogtam nagyokat, de hát elvégre ő az orvos. Felvetettem neki a kullanccsípést – mert szerintem akit egyszer már megnyomorított az a retkes kis dög az okkal fél – de nem vett túl komolyan.
Nem vagyok valami szívderítő, pedig próbálok az lenni, mivel számomra szokatlan a helyzet, meglehetősen bosszant.
Ehhez képest most semmi a levegővételért vívott szkander 🙂
Kedden megyek fel Pestre, kúttóban van a cég telephelye, ahová bringával megyek, a keleti pu.tól,.
Kérdezném Budapestiektől, hogy tényleg lehet mindenhol biciklivel közlekedni, a forgalmasabb utakon is, pl. Üllői út, Fiumei út is,kifelé vezető szakasza, buszsávban ??
“a magas cénél vigyázz”
We Will rock You …. Queen musical Ezt fogom nézni ma este. Biztosan lesz néhány magas cé 🙂 , de majd vigyázok. Iszonyat hőség van itt Szegeden. Beültrm a Virág cukrászdába és minden tanács ellenére megettem egy szilvásgombóc fagyit (vanília, mogyoróban hempergetve, kōzepében aszaltszilvás pralinéval) hmmmm isssteni volt. Na jó, kértem mellé 1 gombóc málnát is 🙂 Vérnyomásom nem igazán akarja a tutit, folyamatosan 170 körül mérem. Barátaimban felmerült, hogy nem a Foster csinálja-e? Kb. a Foster megkezdése után 2 héttel jött a vérnyomás gondom. Tudtok ezzel kapcsolatban valami tapasztalatról?
János kérdezte a bringautakat, én nem tudom, beírtam a gugliba, hogy “Üllői út bicikliút” és kiadta például ezt is:
https://www.mozgasvilag.hu/budapesti-kerekparut-terkep
Ágnes Fosteres-vérnyomásos kérdését kitettem a faliújságra és két FB csoportban is feldobtam.
Akkor neked nemcsak a magas cével, hanem a magas vével is vigyáznod kell.
Eddig két fórumon négyen válaszoltak, háromnak nem emelte a vérnyomását, egynek kis mértékben. Szerintem orvosnak kellene döntenie.
Beleírtam a légzőgyakorlatos posztba “Fúvószene, mint légzőgyakorlat” címmel.
We will rock you!
Beleírtam pár tanulságot a véroxigénszint mérésről szóló oldalba. Teendők:
Utána pihenés, szabadfoglalkozás.
Sziasztok Mindenki!
Mihály nagyon jó a házi feladat, utána a pihenés még jobb, majd ha végeztél a szabadfoglalkozással rajzoljad nekem a piros-kék pontokat egy kosárral.Köszönöm előre is.Legyen szép vasárnapotok,jó levegőtök!
Marikának:
Életmű-díj.
Szép napot, mindenkinek!
Mihálynak kösz a térképet, úgy látom mindenhol jók az utak, csak a 4-sávos szakaszokon, ömlenek a buszok,az autók, hatalmas a forgalom, de hallottam róla, hogy a járdák elég szélesek, hát majd az ottani sávokat is használom, remélem nem csapnak el, mikor átmegyek a teleki térnél, vagy a határúti M3-megállónál, a túloldalra.
Kőváriné M. kedden megyek az orvosi alkalmasságira, és ezután kötik meg a szerződést velem, szerdán munkavédelmi oktatás lesz, úgy tudom, ez is 2-napos,aztán munkaruha, szerszámfelvétel, stb, következik.
Azért az ismételten, megemlítek, az érintett tagoknak, hogy tucatnyi kisméretű, egyszerű de hatékony, többnyire 20-25000ft.os árban rendelhető, ultrahangos inhalátort, /porlasztó, eszközt/, be lehet szerezni,.
Ezekről illetve a folyamatos használatukról, nagyon jó a tapasztalatom, a Sanasol Cloud, pl. hazai gyártmány, alkatrész is van hozzá, és nemcsak a Salvust, tudja porlasztani, hanem a por alapú szereket is, az oldatot is, ha valakinek, komoly orvosa van,és olyant ajánl, nem kell kétségbe esni.
A jobb készülékek 0,8mL-1mL/perc anyagot tudnak megfelelő minőségben elporlasztani, amit aztán a tüdőbeteg, könnyedén gyorsan be tud juttatni, én spec, fiziológiás só oldatot használok, ez nagyon kedvezően hat a hörgőkre, a tüdő mélyére bejutva, minimálisra csökkenti, a roncsoló hatású hisztaminok termelődését, a kóros gyulladásos folyamatokat, visszafogja, és az éjszaka termelődött kevés nyákot is , elfolyósítja, így aztán egyszerűbb megszabadulni tőle,.
Nem kell krákogni, erőlködni, és főleg nem reked be az ember, a melegben sem.
A jó közérzet mellé, egy evidencia, a pulzoximéter mért értékek, Spo2:97-98%, Pi:5,5-8,8, de sokszor volt már 10-felett is, a Fev1-es elég meglepően változott, a stabil 4,5-4,6L-ről 4,75-4,90L, re, reggel szoktam mérni, az Asma-1 műszerrel.
És még valami, a betegség nyomon követése fontos napi szinten is, ezért az olcsó rugós /erő-mérők , /, megbízhatatlan,mechanikus,csúcsáramlás mérő helyett, vásároljatok Vitalograpf asma-1 digi műszert, ez pontosan tud mérni,
A használatát könnyű megtanulni, ez nem Kínai kacat ez, hanem precíz pontos, műszer, ráadásul a legolcsóbb ,a maga kategóriájában,.
Aki 3xr, egyező értékeket tud produkálni, heteken át, annak nagy eséllyel sikerül a betegsége stádiumát megtartani, úgymond a tüdőtágulatot-hörgők állagát javítani stabnáltatni, megelőzve a további állapotromlást,.
Jánosnak: hajrá az új melóhelyhez. Remélhetőleg ez nem olyan borzalmas lesz, mint az előző.
na igen, reméljük, egyébként oda azóta sem találnak szakképzett karbantartót, beszéltem a minap, a volt kollégával..
Most van időm, kedvem elmesélni nektek a szegedi “kalandomat”.
Arról már írtam, hogy kb. 2 hete (még Balatonon) csúnyán (210/100) kiugrott a vérnyomásom. Többféle gyógyszer, dupla adag gyógyszer ellenére sem ment le megbízhatóan. Egy-két jó érték mellett a 160-170 volt jellemző, ami azért nem nevezhető megfelelőnek. Nálam nem okoz tünetet a magas érték, nem fáj a fejem, nem szédülök stb… legfeljebb a máskor 50 körüli pulzusomon érzem, ami felmegy 80-90-re.
Azért elmentem Szegedre, mert a barátainkkal gyakorlatilag 10 éve mindig megnézünk valami számunkra tetsző darabot a Szabadtéri Játékokon és eltöltünk 3 szép napot ebben a gyönyörű városban. Nem szaporítom a szót, szombaton az előadás előtti vacsora közben éreztem, hogy a pulzusom az egekben van, És a vérnyomásom 200/90 volt. Felhívtam a dokimat, aki mondta, hogy mit vegyek be. Ehhez az tartozik hozzá, hogy vittem minden “pót” vérnyomáscsökkentőt, amivel próbálkoztunk addig, de az éppen szedettből csak annyi volt nálam, ami a 3 napra kellett, mivel a felíráskor azt mondta a doki, hogy abból nem lehet duplázni. Mégis a tanács úgy hangzott, hogy azokból vegyek be még 2 felet. No sebaj, receptem van hozzá (otthon), majd az e-recept segítségével kiváltjuk.
A patika 200 méterre, 9-ig nyitva, de 100-as pulzussal 200-as vérnyomással nem engedték a barátaim, hogy én menjek érte, de bevallom elég kripli is voltam hozzá. Biztonság okáért írtam a páromnak meghatalmazást, vitte a személyimet, a TAJ kártyámat magával. És NEM ADTÁK KI neki. Nem elég a meghatalmazás, az orvostól kell “felírási igazolás”. Furcsa módon este 8-kor, Szegeden nem tudtam a budapesti dokimtól ilyet szerezni. És a párom hiába mondta, hogy otthon agonizálok, nem adták ki neki. Másnap reggelre normalizálódott a helyzet, és én mentem át a gyógyszerért. A patikus elmondta, hogy sajnos ez a törvény és az előírás, ő nem tehet mást. Megkérdeztem, hogy kamera van-e, ahol követni tudják, hogy ki vette fel a gyógyszert (amit a papír alapú recepten BÁRKI kiválthat, bárkinek)? Nem nincs kamera mondta, de egy átvételi papírt kell aláírni, és az okirathamisítás lenne, ha nem én írom alá. Szerény jogi tudásom alapján ugyan elmondtam neki, hogy a meghatalmazás alapján az átvevő nem hamisítja az én nevemet, hanem a sajátját írja alá, mert a tanúkkal igazolt meghatalmazás az átvevőt felhatalmazza a gyógyszer átvételére, de csak rángatta a vállát. Ez a szabály!
Egyszerűen egy VICC. És egyben tragikus is. Amire való, arra nem lehet használni az e-receptet. És persze minősíti a patikus segítőkészségét is. Csak azért nem csináltam igazi botrányt, mert féltettem a vérnyomásomat 🙂
Basszus: az előadást nem láttam (de a jegyeinket 2 perc alatt elvitték a helyszínen). Azóta normális a vérnyomásom, bár nem akarom elkiabálni, mert pénteken 5 napra Olaszhonba megyünk hármasban a lányommal.
Üdvözlöm a zseniális törvényalkotókat és a segítőkész gyógyszerészeket!
“Ági, eszembe jutott egy kérdés. Mintha írtad volna valamikor, hogy délutánra-estére “nehezedik” a történet – a légzés nem az igazi.”
Ilyet kifejezetten nem írtam, legfeljebb a meleg kapcsán.
“Mondhatjuk, hogy valahogy így….illetve, megelőzendő, néha eleve némi kis hasbehúzással indítok…de ugye, öregségi dagadás és tasi…nem bírható sokáig.”
Én is ezt figyeltem meg magamon. Persze nem olyan, mint amikor nem volt még hasam, de egyértelműen kicsit behúzom, megfeszítem a nemlétező hasizmomat.
“Azért nyafogtam a terhelés közbeni O2 mérés ellen, mert nem jön ki belőle semmi, viszont sokan megijednek tőle. ”
Nekem nincs ilyen mérőm és a doki sem mérte még. Javasoljátok a beszerzését?
Berni! Nekem volt egyszer arcüreg gyulladásom. Nagyon sz..r. De ha időben elkapják, akkor gyorsan gyógyul. Jobbulást.
János! Drukkolok, hogy jó helyed legyen. A Pesten való biciklizés nem kifejezetten olyan, mintha egy erdős parkban tennéd, vagy a kevésbé szennyezett vidéki levegőn. Rengeteg autó, busz stb… Vigyázz vele!
Mindenkinek szép napot!
“
Szerintem erre gondolhatott:
Erről a balatoni esetről nekem az a tippem, hogy a vízből kicsit fáradtan kikapaszkodva a hirtelen hőmérsékletkülönbség felvihette a pulzusodat valamennyire, amit öntudatlanul gyorsabb légzéssel és a hozzá mindig járó kicsi ijedtséggel reagáltál le. Ebből a két alkatrészből pedig pillanatok alatt össze lehet szerelni egy fulladást.
Nem rossz, ha van a háznál – nekem minden alkalommal mérik a tüdőgondozóban és itthon is van ilyen. Ha rosszul érzem magam, mérek és ha egy nap után is alacsonyat mutat még, akkor érdemes orvoshoz menni, mert lehet akár egy kialakuló tüdőgyulladás is. Ebben a cikkben ír róla Zátrok doktor, szó van róla, hogy a nagyon drága felesleges, de a kommentek közt ez is áll:
A biciklizés.
Hát nem igazán. János sokat bringázik, kérdés, hogy nem érné-e meg egy jó, szűrős kerékpáros maszk? Vagy egy szűrős munkavédelmi maszk, olyanja van is szerintem.
Kedves Mihály
Valóban sokat tekerek, Kispesten, Délpesten, meg a X.ker.ben, a munkahelyemre, ez nem belváros, de azért az Ady E. út, elég forgalmas, kellene egy aktív-szűrős maszk, amit a festők használnak, meg a műhelyben, különböző munkákhoz, az ide nem jó, nem megfelelő minőségű.
Lehet kapni, a Speedbike-ban, valami német arcmaszk, jó fajta, kiszűri a füstöt a port, a kormot is, csak borsos az ára, 13700Ft,. ba kerül.
De ha bringázni akarok, és éltetni, használni a tüdőmet, még jó pár évig, akkor mégis vennem kell, fizetéskor mindenképpen,.
Jó lehet a munkám is poros, hiszen a M3-kocsiszínben, végzem a karbantartásokat, a metrókocsik belseje is tele van finomszemcsés grafitos, porral, ami ha mélyen beszívjuk, nemcsak a tüdőt támadja meg, de vastagbél daganatot is okozhat, ez már nem játék,. viszont dolgoznom meg kell, hogy megéljek valahogyan..
Sziasztok Mindenki!
Úgy látom ma mesélős,beszámolós napunk van, mert a kék pontért meg kell dolgoznom,igy hát leirom az elvégzett munkát, majd Mihály eldöntöd,hogy jár-e a kék pont.
Ott kezdeném,hogy szerdán voltam pszichiáternél, ezt már megirtam a multkor, s a frásszal együtt jól elvoltunk, kibirtam és nem fulladtam,hasi légzést is bevetettem,mert ahogy kinyilik a taxi ajtaja a rendelő előtt , kb 10-15 lépést kell tennem,de az már mindegy is,mert a taxi ajtaja kinyilik én már húzom a levegőt,majd mind jobban. -minden fejben dől el, meg a tüdőmben -.most viszont lassitottam a légzésem, annyira odafigyeltem,hogy szinte észre sem vettem már a váróban voltunk.Sajnos várnom kellett egy keveset,- ami nekem nem jó,nem tudom ti hogy reagáltok a várakozásra,én régen nem törödtem ezzel,de mióta ilyen lökött vagyok,mindent azonnal,-nem mintha őrült sürgős dolgom lenne,de türelmetlen lettem valószinű a napi 2 xanax hat rám igy,pedig ellenkezőleg kellene.
Na ezen szépen túlestem, vállveregetősen jöttünk haza, szintén taxival, a kapuban már éreztem,hogy biztonságban vagyok.
Jött a csütörtök, Anikó leányom és a párom eldöntötték,hogy edzés lesz nekem most már minden héten,mert aug-ban lesz a nagyobb unokám Mariankám esküvője,s ott viszont már nem lehet nemet mondani,de kényszer sem jó,mert az ilyen depiseknek az végképp ront a helyzetükön,jön az agrófóbia,ha valahova bemegyünk, s hiába van nálam a butykos vizzel, akkor is fulladok, ideig-óráig egy-egy korty viz segit,de nem sokat.
Csütörtökön du. elmentünk az aldiba – először szédültem mint aki egy pár lötyin túl van – én ugyan soha nem ittam,de ilyen lehet az is – a sok ember,olyan bizonytalanságot váltott ki belőlem, mondtam,hogy a kocsit én tolom inkább,legyen miben kapaszkodnom. A levegővel nem volt semmi gondom,nem is kellett rá figyelnem,mert a közlekedési dugó az üzletben nem engedte,hogy fulladjak.Lassan sétálva,ráérünk módjára mindent megnéztünk, felét láttam – felét nem időnként,de végig mentünk minden soron másfél órát talicskáztam,figyeltem,mire a végére értünk megtelt a kocsi.
Anikómék pakolták el a cuccokat,én meg kapaszkodtam már a kocsiba és örültem,hogy megy ez,csak gyakorolni kell, s ha a figyelmem olyan dologgal terelem el,amit nagyon meg szeretnék csinálni, akkora erő jön belém – de ezzel valószinű mindenki igy van – csak a kijáratnál,amikor az 50 fok fejenvágott ott már nem is számitott,sikerélmény volt a fontos, s nem fulladtam. Ezután még egy órát tekeregtünk a városban, uj felüljárók épültek kimentünk oda is,elmúlt minden frász belőlem, eszembe jutott Rita mikor irja,hogy csavargós napon volt a barátnőjével, hogy mennyire igaza van, kell ez minden roggyant tüdejű embernek,s akkor nem foglalkozik a betegségével.Otthon meg a párom izgult,hogy ha befulladnék,akkor vége a kisérleteknek, de szerencsére ment minden, és én ennek nagyon -nagyon örülök,mert kb öt éve legalább,hogy nem voltam üzletben, mióta a copd-társam lett. Annyit még megemlitenék,hogy mikor Mihály irjátok,hogy ne egyirányú mozgást végezzünk csak , mennyire igaz, másnap olyan izomlázam volt a karomban a kocsitalicskázásától, mint ha lapátoltam volna.
Azóta megint sütöttem kétszer is meggyes piskótát,nagyon kapós nálunk,meg ehhez az édesitőt is lehet használni, párom cukros,igy édesitővel sütök, egyedül és egyre erősebbnek érzem magam amig a munkát el nem végzem,amit elterveztem, utána jön a “jaj,de fáradt vagyok”-
A hétre megint beterveztük a Penny-t , remélem sikerül az is, a házimunkákat is elvégzem azért,de várom,hogy milyen lesz az az utunk, s nem jön már belém a frász,hogy majd menni kell -és ez nagyon jó.Lehet,hogy nektek ez nem nagy dolog,de nekem hatalmas előrelépés volt,hiába a napi 7 km letekerése,a légzőgyakorlatok,a takaritgatás,virágok gondozása fontos dolgok,de a biztonsági zónámon belül vannak. Most mentünk az orvosi rendelőkön kivül más területre,amitől már ha tudom, biztosan az nap nem is ebédelek,remegtem volna mint a falevél.Ennyi az én történetem.
János nagyon szoritok,hogy sikerüljön az új melóhely.
Berni vigyázz magadra,hiányoltalak téged is.
Ágikám a vérnyomás betyár dolog,ha magas az is baj, ha alacsony az is,nekem reggel 150-160 szokott lenni reggel, de leszalad 110 – 120 körül vagyok vele napközben.Vigyázz magadra!
Rita hogy vagy? – szipákolóm most müködik már, megkinoztam vele magam az biztos, aug-ban fogok másfajtát kérni,mert ez nem jó nekem igy.
Remélem volt türelmetek végigolvasni mondokámat, – köszönöm.
Kivánok jó levegőt,most talán nem lesz meleg a héten annyira. Mihály várom,hogy megmarad-e a kék pontom.?
Marika pontja marad, sőt, nő egy picit, mert megírta nekünk, hogy milyen fontos néha kimoccanni a megszokott, komfortos zónából, főleg annak, aki félelemre hajlamos. A családja is kap pontot, mert edzésre noszogatják, sőt az unokája csak azért férjhez megy, hogy neki legyen mire gyúrnia.
A félelemmel szembeszállni nagyon nehéz annak, aki fizikai bajokat tud produkálni a hatására, egészséges ember ezt nem is nagyon tudja elképzelni. Éljenek a bátor kísérletezők!
Sziasztok, ma röviden – küzdenem kell a levegőért. Marha fárasztó, hogy úgy és akkora levegőt vegyek, amivel egyáltalán a teraszig eljutok. Olyan hosszan kell belélegeznem, hogy félúton elfáradok. És olyan száraznak is érzem, mintha a sivatagban lennék. (nem voltam ott, nem tudom, ilyen-e…csak gondolom)
És a szájpadlásomtól lefelé a torkomon vattaszáraz. Na, ezt szoktam említeni, hogy száraz a szám – és ezt nem tudom egy kis vízzel elűzni…és úgy karistol, mintha bubis vizet innék…száraz bubis víz….bakker, martinit már ittam szárazat… akkor sem tudom jobban megfogalmazni. 😀
Szegeden se jobb a helyzet, basszus…az emberség kiveszett, a bürokrácia pedig a tetőfokára hág. Bosszantó….legfeljebb tanulság lehet.
Zsuzsa, merre kószálsz?
Berni, gyógyulj meg hamar, mert kellenek a rajzok! 😀 Azzal egy nézésre “képbe kerülök” – így meg még értelmeznem is kell az olvasottakat. 😀 😀
Marika, le a kalapokkal!!!!!! Mondogasd magadnak, hogy nagyobb baj nem lehet, mint megdolgozni a szuszért…azt meg eleget gyakoroltad otthon – úgyhogy, mars! 😀
János, szurkolok neked!!!
Mennem kell, ölelés 🙂
“mondtam,hogy a kocsit én tolom inkább,legyen miben kapaszkodnom”
Ezen jót derültem, mert én is így vagyok vele. A bevásárlókocsin remekül lehet támaszkodni. Szerintem nagyon-nagyon legyél büszke magadra Marika! Ennyi mindent csinálni a komfortzónádon kívül! Ez jó mulatság, férfimunka volt.
Én ma kaptam egy új gyógyszert (immár a negyediket) és délben 114/68-at mértem. Ez nekem nagyon alacsony, de várok néhány napot, hátha kiugrálta már magát és beáll a normálisra…
Valami azt súgja nekem, hogy ennek a kórságnak nem sok köze van az arcüreggyulladáshoz, vagy ha volt is, akkor nagyon az elején 🙂
Tegnap sikerült magam olyan tökösre összekalapálni, hogy kisétáltam a lánycsapatommal meg a lovakkal terepre, reggel 7 és 11 óra között folyamatosan talpaltam erdőn-mezőn, közben folyamatosan pofáztam. Este még főzni és enni is tudtam, s vége is a ‘jó résznek’, mert az éjszaka kellős közepétől megint folyamatosan növény vagyok. Amit eszem, nem marad bent, ehhez még ott az érzés, mintha maga Rocky vágott volna gyomorszájba’, a mellkasomból folyamatosan jön fel a híg váladék, eszméletlen mennyiségben. Visszamentem a háziorvoshoz, ezúttal savcsökkentőt kaptam :-), de mivel patika csak egy-egy faluval arrébb van és nem sok kedvem volt ebben az állapotban utazgatni, a kiváltását holnapra halasztottam. Bementem viszont a kisboltba, ahol a hagyományos sör-pogi vagy energiaital-isler reggeli helyett egy nem túl méretes jégkrémet ettem meg, gondoltam, ezt csak nem fogom visszaadni az Univerzumnak.
Hát, az sem maradt bennem… Nem tudtam, sírjak vagy káromkodjak. aztán jött az egyik apuka s letette a karám sarkát jelképezni hivatott akácoszlopot (az elődjét múltkor kivette az özönvízszerű eső). Így a tehetetlen dühöt az ominózus sarok újra-szalagozásának szenteltem.
Elment vele egy csomó idő. Mire bejöttem, megéheztem, tetűlassan, hetvenhétszer megrágva a falatot, megettem másfél nagykifli-szerűséget sajttal meg paradicsommal, ittam egy kávét, most azért ültem meg kicsit, hogy biztosabban bennem maradjon. Még a déli inhalálás is elmarad, nem merek bevállalni egy kiadósabb, hatékonyabb köhögést, lehet, nem tenne jót a késői ebédnek.
Úgyhogy azt mondom, szerencse, hogy mára csak egy tanítványt vállaltam be. Este hatig még felébredhet bennem az alvó oroszlán, akkor jön foglalkozásra.
Valamelyik ásatáson csak szúrós víznek hívtuk a bubis ásványvizet…
Rita vigyázz magadra, rajzoltam amúgy (Sz)Uszert még így, növény állapotban is, ő még olyankor is tud vicces lenni.
Én már kevésbé 🙂
Ez a derékfájás, derékpihentetés problémakör változatlanul kiemelt kutatási témám. Támogatást nem kapok rá, ezért inkább magamat támogatom, mégpedig úgy, ahogy többen leírtátok: előredőlve, megtámaszkodva és figyelem, hogy ez miért is olyan pihentető.
Pillanatnyilag ott tartok, hogy a pucsításmentesítés lehet talán a fő kulcsa a problémának. Amikor megtámaszkodom például egy bevásárlókocsin, akkor egyrészt a súly egy része lekerül a gerinc alsó szakaszáról, másrészt, és szerintem ez a lényeg: egy kicsit előre billentem a csípőmet, ha addig homorítottam deréktájt (úgyismint pucsítás), akkor most a másik irányba görbítem az ágyéki szakaszt és ez nagyon kellemes.
Szóval gyaloglás közben érdemes figyelni, hogy ne homorítsunk lent. Jó lenne, ha ezt megpróbálnátok, igazam van-e, vagy ez nem is annyira lényeges, csak én csavarodtam rá.
Amúgy most vettem észre, hogy az MBT cipőnek az az egyik hatása, hogy kiiktatja a pucsítást: amint homorítana az ember, azonnal előredől, ezért öntudatlanul is kerüli a dolgot. Ez is hozzájárul, hogy az ilyen cipőben sokkal tovább lehet ácsorogni derékfájás nélkül. Először egy barátomtól hallottam róla, akinek fájdogált a dereka, mikor hosszú előadásokat tartott és ez a fajta (egyébként mocsok drága) cipő segített rajta. Elmesélte azt is, hogy amikor először viselte, izomláza lett: az állandó egyensúlyozás megdolgoztatta a hátizmait észrevétlenül.
Berni kap egy fejcsóválást, mert túl mohón gyűjti a betegségeket. Hagyjál szépen másnak is! Ha összekanalaztad magad, majd leadom a rendelést, hogy hová masírozzon konkrétan a Százados Úr.
Csak 1-2 gondolatra. Elsőként Berninek: azonnal fejezd be a betegeskedést! Nyár van! Ennek most nincs ideje. 🙂 Gyógyulj már meg! 🙂
A másik, a derék: eszembe jutott a hasi pár centi + bőség kapcsán, hogy utoljára akkor volt ilyen problémám, amikor pocakos voltam a lányommal, majd a fiammal. Ahogy nőtt a pocak, úgy “húzódott be” a derekam. Hiszen, a hátam megfeszítésével – szinte hanyatt esésig – kellett kiegyensúlyoznom a pluszokat a hasamnál. Most persze, nincs ennyire nagy pocak, de a gerinc lestrapáltabb, ez is megviseli.
Próbáltam már ezt a – Mihály jól mondja, pucsítós – tartást medencebillegetéssel ellensúlyozni…hát, abból lettek az érdekes figurák…merthogy, nem természetes – ennél fogva olyan is..
Sziasztok Mindenki!
Mihály köszönöm a pontot, a családomét is, nem mondom meg nekik,mert vérszemet kapnak és még a végén és mehetek világot látni. A kocsitolásnál valóban a karomon támaszkodtam időnként,a derekamat is igénybe vettem,de az nem nagyon szerette a keresztcsontom, nem tudom más tapasztalt-e már ilyet,de inkább jobban esett,ha a karomra támaszkodtam és úgy haladtunk.
Ritám mi van veled? nem szoktál ennyit elmaradni,pláne nem ilyen nehéz levegővételekkel, szipókázod a gyogyikat? Teát szoktál inni, én minden nap egy reggel és négy körül 3 deci feles helyett kakukkfű teát iszom citromosan, segit felszakitani,tisztitani a légcsővem. Vettem én tudjátok a szerzetesek körtéjét,abból teát csináltam, ittam három-négy hétig – majd nem szerzetes lettem én is,vagy inkább apáca, – de nem vettem észre,hogy használt volna,pedig tüdőtisztitó lenne.
Ágikám – vigyázz a vérnyomásra,mert ugyan irtad,hogy nem szédülsz vele,én bizony észreveszem és szédelgek , alig tudok helyreállni amig magas,vagy alacsony.Az időjárástól is függ nagyon,abban a nagy melegben volt,hogy 100-as vérnyomással bolyongtam a lakásban, kimenni nem mertem,mert magam voltam itthon több alkalommal és ne kelljen már összekaparni az udvarról ha elesnék. Köszi a biztatást megpróbálok majd menni,ha nem lesz nagy meleg minden héten egy körútra.
Berni nagyon nem tetszik nekem,hogy ilyen beteg vagy,nincs valaki ,aki elmenne a gyógyszerért? Savas dolgokat ne egyél, illetve ami savat csinál, nekem is volt olyan hogy hajnali 4-től -7-8 óráig jött fel viz szerű valami,azt hittem a gyomrom kiszakad a sok köhögés,erőködéstől, nagyon rossz volt, le is gyengül az ember tőle. Rajzolj nekünk és irjál,olyan sok jót tanultunk már tőled is.
Gephard hol járkál?gerelyt dob biztosan,de azért benézhetne hozzánk,mi van velünk, remélem jól van.
Zsuzsa kutyusát sétáltatja?
“Pillanatnyilag ott tartok, hogy a pucsításmentesítés lehet talán a fő kulcsa a problémának.”
Mihály ez igy igaz, nem mondom,hogy egyenes háttal mentem,mert úgy nem is tudtam volna a kocsira támaszkodni,de viszont a testtartásom terhét a karomra helyeztem,nem pedig a derekamra,keresztcsontomra-.
Vigyázzatok magatokra, s szorgalmasan szuszogjatok.Én most is légzőgyakorlatoztam, azt hittem,hogy hajde én 25 másodpercig engedem ki lassan a beszivott levegőt, s fenét ez nem sok,csak nekem volt az. Ti is szoktatok ilyen gyakorlatokat csinálni?
További szép délutánt.
25 másodperc szép hosszú szerintem.
Szerintem csak akkor nem természetes, ha túlzásba viszed. Nem kell előregörbíteni a gerincet, csak a semleges helyzetig előrehozni. Nyilván a gerinc formájától is függ és az mindenkinél más.
“Ez a derékfájás, derékpihentetés problémakör változatlanul kiemelt kutatási témám. Támogatást nem kapok rá, ezért inkább magamat támogatom”
Annyira szeretnélek támogatni, de egyszerűen nem tudom pontosabban körülírni. Valóban a kicsit előredőlt támaszkodás a legjobb pihentető számomra. Egy enyhe pucsítás nélkül nem lehet menni, ezt kipróbáltam. Előre ejtett vállak, kitolt has kellene hozzá. És csoszogás. Szóval ez nem megy. Ezek a fránya, a gerinc alsó részét támasztó izmok görcsölnek be, és kezd fájni a hát. Nekem van olyan, hogy csak nekiállok pl. mosogatni, főzni és már az első 10 percben megfájdul. Menésnél ugyanez. Erre legjobb pihenés, ha kicsit előrehajolva, támaszkodva mentesítem a gerincemet. Tudom, hogy nem erre szolgál, de a járókeret is alkalmas lehet (szerencsére még nem volt rá szükségem), bár ott nem dőlünk előre szerintem. Az előre dőlés mellett ilyenkor jó érzés pl. a gerinc kihúzása, a vállak hátra feszítése, a mellkas kinyomása is, de ez csak rövid ideig pihentető.
Én lennék a legboldogabb, ha megtalálnád a szelíd javítás módszerét. Nemhogy kék pontot, de arany csillagokat adnék érte.
Hű, érdemes volt ezt bedobni, tényleg nem látom még, ti hogy csináljátok.
• Nekem nem kell előre ejteni hozzá a vállamat, ez az egyik rejtély.
• A kitolt hasat még kevésbé értem. Nekem akkor tolódik ki a hasam, ha homorítok lent (a.k.a pucsítás), amint ezt abbahagyom, behúzódik a hasam. ???
Na ez vili, nyilván a felső szakasz görnyed, fejed is lóg esetleg, a lapockák zárása ezért kellemes.
Gondolom azokat, amiket látsz séta közben.
“Ha addig homorítottam deréktájt (úgyismint pucsítás), akkor most a másik irányba görbítem az ágyéki szakaszt és ez nagyon kellemes.”
Há’ nem ezt papolom má’ mióta???
Ni van itt valami ilyesmi 🙂
https://uszer-szazados-agymenesei.webnode.hu/l/izuletvedelemrol-kicsit-maskepp/
Itt van hozzá az antipucsítós okosítás 🙂
https://uszer-szazados-agymenesei.webnode.hu/l/az-elso-lecke/
S hogy még idegőrlőbb legyen, legyek…
https://uszer-szazados-agymenesei.webnode.hu/l/de-mi-van-derektol-felfele-kakasitas-ellenes-kampany/
S ezek még csak nem is újak…
Berninek papírja van arról, hogy tudja ezeket, szóval tessék nagy tisztelettel hallgatni!
Ami szerintem érdekes abban, amit most csinálunk: sok helyen lehet olvasni, hogy miként kell jól tartani magunkat – nyilván ezek közül világítótoronyként emelkedik ki Berni korszakos életműve – mi meg itt összegyűjtjük a tapasztalatokat, hogy hány különféle módon lehet rosszul nekikezdeni a dolgoknak. És aztán talán korrigálni.
Ne tessék vihogni, ez nem vicc.
Akik ide írogatnak, mind vállalkozószellemű népek, tanulni is szeretnek, oszt mégis mennyi hibát, túlzást elkövetnek, ami teljesen átlagos. Amiben a klubtagok az átlag fölé magasodnak: hogy le tudják mások számára is érthetően írni a próbálkozásaikat, kudarcaikat, testi-lelki élményeiket. És ebből építünk tudást.
Legalább okosak legyünk, ha már ilyen nyamvadtak vagyunk.
Nálunk (Szlovákiában) állami ünnep volt pénteken, hétfőn meg mindig szabin vagyok (egész év végéig), így csak ma reggel olvasom az egész nagy termést, amit írtatok.
A kullanccsípésről nekem is meg vannak a tapasztalataim, csak az idén má 4 volt bennem – az életem során már vagy valami 90. Azt irogatják, hogy kb a fele fertőzött lehet. Tehát bennem meg vannak rég a bacik, de valahogy le tudom küzdeni őket. Persze itt ott rendesen felélednek, mint januárban is, mikor elfeküdtem a jobb kezem a csuklónál – ami miatt szinte teljesen bénult lett a jobb kezem és az egész testem megsínylette. Az kemény volt, de kitornáztam magam belőle.
A derékfájáshoz most megint van egy kis közöm, ugyanis megint éjjel meglepett a feleségem, mert kitakarva megint meghűlt a derkam (huzatot csinált hajnalban) és egy kicsit úgymond beállt. 1-2 évente előfordul ez – de ez most csak olyan éppenhogy lett. Na ezt én már jó ideje olyan edzésnek fogom fel, hogy hogyan tudom a lehető legjobban és legkönnyebben semlegesíteni. Még aznap is mentem gerelyezni, sőt olyan jól sikerült, hogy megdobtam az idén a negyedik más más héten elért 50 méter feletti eredményemet. A deréknél nagyon fontos, hogy minden irányban feszesen (és magán az egész derék körül is – tehát hátul, elől és oldalt is) tudjuk tartani az izmainkat. No meg az se rossz, ha tudjuk, hogy melyiket kell jobban feszíteni és melyiket kevésbé. Sokszor segít az is, ha úgy próbálunk egy kis ideig létezni, mintha karót nyeltünk volna.
A légzéshez: már párszor volt itt is írva, hogy hiába tud az ember szívni be rendesen és elég sok levegőt, ha az nem tud átmenni a vérből a sejtekbe. Ez elsősorban azért van, mert nagyon alacsony lehet bennük a széndioxid szintje. Ha ez nem megfelelő, akkor talán a kilégzést kellene sokkal többet gyakorolgatni és elnyújtani. Nekem lehet ezért nincs gondom, mert ezt preferálom többet, tehát a hosszú elnyújtott kilégzést, ráadásul nagyon sokszor valami akadállyal megspékelve – amivel nagyobb nyomást lehet képezni, ami megintcsak növeli az oxigén felvételének képességét a sejtekben.
Igen, akinek hátfájása van, annak érdemes az összes törzs mélyizmát erősíteni: hasat, oldalt, oldalsó farizmot, hátat. A plank variációk például nagyon jók és nem ziháltatnak – már akkor persze, ha tudunk megfeszített izomzattal aprókat lélegezni és nem levegőt kapkodni. Ha nem tudunk, akkor meg pont ennek a megtanulására jók: csak addig próbálgatjuk a gyakorlatot, míg bírunk rendesen lélegezni. Az én kis “mandiner” technikám. Ahogy ghepard is írja:
Megint ghepard:
Igen, ez fontos, az agyonmisztifikált Buteyko módszer lényege, melyet a légzőgyakorlatos posztban le is írtam a “Légzésszünet kilégzés után, Buteyko módszer” fejezetben, no meg a sportlégzéses posztban “Jóból is megárt a sok (túllégzés, józan paraszt, Buteyko)” címmel.
A kilégzés utáni szünetnek a tényleges élettani hatáson túl van még egy nem kicsi előnye: arra edz minket, hogy feleslegesen ne kezdjünk levegő után kapkodni. És ez hatásos pánikirtó szer.
Jól van, jól van, Berni néni, ha még eddig nincsenek benne a blogban linkek ezekre az irományokra, most majd tüstént lesznek.
válasz Nemes Mihály 2019-07-09 – 9:11 DE.
” “……….Jóból is megárt a sok (túllégzés, józan paraszt, Buteyko)” címmel…….”
Hasonló a helyzet a kajálásnál is. A légzésnél ugyebár az a rossz, ha valaki agyonlélegzi magát, 3-4 ember helyett is mintha lélegezne (20-25-ször is vesz szinte kapkodva levegőt egy perc alatt s kb 15 liter is bemegy), de mintha még sincs elég neki – vagyis a test nem tudja felhasználni azt a sok belélegzett oxigént. Simán elég a percenkénti 4 liter belélegzett, vagy annál kevesebb is. A kajálásnál is azt ajánlgatják, hogy egyél keveset sokszor – szerintem az se jó. Itt is jobbnak néz ki az összességében még kevesebb kaja még kevesebbszeri étkezéssel.
Nno, beleírtam Ágnes balatoni kalandját, amikor tévedésből a víz helyett a parton próbált megfulladni a HAM posztba “Fordított ijedtség (ugrat a pulzusom)” cím alatt.