Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.
Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.
A hozzászóláshoz nem kell sehová sem belépni, csatlakozni; meg kell adni egy álnevet, ez kötelező, meg lehet adni email címet is, ez nem kötelező.
Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.
Kőváriné Marika kinevezett engem osztályfőnöknek s ezen minőségemben kötelességemnek tartottam, hogy nevet is adjak az osztályomnak. Ez itt kérem az
El Nem Fekvő Osztály
Tudom, Erich Kästner tanár úrnak volt egy még jobb ötlete, de tüdőbetegként azt azért túlzásnak tartanám.
A FALIÚJSÁG itt található
válasz Teréz 2019-07-18 – 9:22 DE.
“Mindkét megállapítással egyetértek…. és ahogy látom a mentális állapot elég jelentősen befolyásolja a fizikai teljesítményt.”
Szerintem az a döntő, de ahhoz, hogy mentálisan a toppon legyél – fizikailag is ott kell lenni.
“Fura ,de mióta tüdős vagyok,helyesebben mióta megkaptam a diagnózist, sokkal tudatosabb vagyok és a mozgásban is vannak kitűzött céljaim. Elötte azért nem foglakoztatott annyira , hogy minden nap mozogjak.”
Ha vannak céljaid és el is akarod érni – akkor azok szinten tartanak, vagy még jobbá is tehetnek. Légy türelmes és kitartó – előbb utóbb észreveszel valamit, ami miatt jobban fogsz tudni csinálni ezt azt – amitől aztán könnyebb lehet ez az. Már az is hatalmas erőt nyújthat a továbbiakhoz, ha csak közelítesz a célodhoz. Ha eléred, akkor továbbiak után kellene nézni. Én olyat tettem magam elé, amit szinte lehetetlen lesz elérni – de közelítek hozzá és továbbra is közelíteni szándékozom.
Ma és holnap nem leszek gépnél – aki hozzászólást ír, először vasárnap fogja látni, addig nem jelenik meg.
“De nem fújtam közteset mert nekem a k. szteroid kb. fél év után elég sok mellékhatást okozott. ”
Nekem is fixa ideám, hogy a szteroid csinálta (csinálja?) a vérnyomás zűrt, de a háziorvosom szerint annyira minimális a felszívódás az inhalációs gyógyinál, hogy kizártnak tartja. Mondjuk igaz, hogy durván 1 hónapja fújom csak, tehát “telítődve” nem lehet a szervezetem vele.
Kedves Zsuzsa! Ismeretlenül is üdvözöllek, és örülök, hogy jobban vagy. Azok, akik szerencsésen helyrehozták a szívedet vajon miért nem tudják, hogy Füred neked nem való? Sokszor beszéltünk már erről. Csak ahhoz értenek, ami az ő szakterületük. Többféle betegségnél már megáll a tudomány… Vigyázz magadra és erősödj mihamarabb.
Tudjátok, néha kicsit elkeseredek, amikor látok velem korú embereket, akik látszólag minden nehézség nélkül normális ütemben mennek (ne adj’ Isten sietnek) az utcán. Ilyen már nem lesz velem… Tudom, hogy magamnak köszönhetem (cigi), de akkor is szomorú vagyok, sajnálom magam (és persze minden hasonló problémával küszködő társamat).
Ennyit a lelkiéletről, ma rosszul ébredtem, majd elmúlik 🙂 Mindenkinek szép napot !!
–
DE. Fogadjunk?
Ahhoz az elhanyagolt fizikai (és instabil lelki) állapothoz képest, amiben vagy, fényéveket lehet javulni.
“Ha vannak céljaid és el is akarod érni – akkor azok szinten tartanak, vagy még jobbá is tehetnek. Légy türelmes és kitartó – előbb utóbb észreveszel valamit, ami miatt jobban fogsz tudni csinálni ezt azt – amitől aztán könnyebb lehet ez az. ”
Jaj Ghepard nem is tudod mennyire jól jöttek a soraid! Nagyon, nagyon köszönöm, pedig nem is nekem írtad 🙂 Nem vagyok depresszív alkat, inkább optimista, harcos típus, de valamiért a mai napom sírósan, szomorúan, feladósan indult. Utálom magam, utálom a betegségemet, dühös vagyok a hát és derékfájásom miatt… Szóval semmi nem jó.
Az viszont nagyon jó, hogy a sorstársaim között olyan emberek is vannak, akik úgy gondolkodnak, mint te. Ez most kicsit helyretette a nyafogásomat 🙂
Remélem vasárnap, mire ez megjelenik, már újra harcosabb formában leszek. Bocsánat a nyavalygásért.
válasz Michelberger Ágnes 2019-07-19 – 6:40 DE.
“Jaj Ghepard nem is tudod mennyire jól jöttek a soraid! Nagyon, nagyon köszönöm, pedig nem is nekem írtad”
OK, ez mindenkire érvényes lehet – ha nincs célod, akkor olyan mintha üresebb lenne az életed.
“Nem vagyok depresszív alkat, inkább optimista, harcos típus, de valamiért a mai napom sírósan, szomorúan, feladósan indult. ”
Hát van olyan, hogy az ember maga alatt van, de meg kell próbálni látni az alagút végét. Ki jobban, ki nem annyira – de mindenki egy kicsit depis meg stresszes lesz , ha valami gebasz éri.
“Utálom magam, utálom a betegségemet, dühös vagyok a hát és derékfájásom miatt… Szóval semmi nem jó.”
Néha elfogja az embert a kilátástalanság, de azt hamar el kell hesegetni és igyekezni, hogy javuljon a helyzet.
“Az viszont nagyon jó, hogy a sorstársaim között olyan emberek is vannak, akik úgy gondolkodnak, mint te. Ez most kicsit helyretette a nyafogásomat ”
Voltam én is a padlón, úgy is kinéztem, mint aki koncentrációs táborból jött ki (ezt a kollegám mondta, mikor meglátott), sokszor és sok helyen nem kaptam levegőt, fuldoklógörcseim voltak gyakran, sokszor emiatt aludni se tudtam – a derkam is kegyetlenül fájdogált, párszor szinte mozgásképtelen voltam miatta. Most is egy kicsit mintha be volna állva már vagy 3 hete, de én ezt is olyan edzésnek veszem. Már csak épphogy érzem, egy cseppet se korlátoz még a gerelyben sem. Én is szoktam régebben panaszkodni erre arra, de 2003-tól inkább valamit csinálok, hogy mihamarabb kikecmeregjek ebből abból. S aztán igyekezni, hogy lehetőleg ne legyen semmi gebasz. De minden igyekezet mellett van itt ott ez meg az, mint január 17-én is történt alváskor (nagyon rosszul elfeküdtem a jobb kezemet válltól lefelé, de főleg a csuklótól az ujjakig) – az kemény volt. Azt hittem az első napokban, hogy vége a gerelynek meg az erőmnek, de visszahoztam. Újból meg kellett tanulnom írni a jobb kezemmel (meg minden mást is, mert kb 3 hétig még a tollat se tudtam megtartani) – lassan az erő és az elveszett izmok is visszaépültek.
“Remélem vasárnap, mire ez megjelenik, már újra harcosabb formában leszek. Bocsánat a nyavalygásért.”
Megjelent hamarébb, remélem jobb formában leszel a továbbiakban.
Sziasztok Mindenki!
” Bocsánat a nyavalygásért.”
Ágika ! itt szabad,hol mondanád el,hogy mi a szusszal a baj,meg a derekaddal,ha nem itt. Én is itt nyavalygok nem tudom hány éve,de szerintem alapitó tag is lehetnék,mert ahogy hatodik éve kezdődött a copd-ém,az után egyből a netet bujtam, s valahogy az elején találtam Mihály blogjához, illetve akkor még nem sokan voltunk itt tanulók,de ezt Mihály jobban tudja. Ne búsulj azért, hogy a cigi miatt idejutottunk, – eső után köpönyeg – tudod, de az Anyukám szegény, meg a Nagymamám, meg még egy jó pár ősöm, asztmás volt, – ki tudja azt,hogy nem-e copd- volt, ez már nem derithető ki,cigit viszont nem láttak,nem hogy szivtak volna.Sok olyan ismerőssel találkoztam már itt a neten is,hogy életében sem cigizett és mégis asztmás,vagy ilyen pocsék copd betegségben van.Engem az szokott kicsit feldühiteni,hogy a kocsma környékén düllöngők nem fulladnak,legfeljebb az elfogyasztott alkohol hatása látszik rajtuk,pedig cigiznek is,de lehet,hogy nekik meg más bajuk van.Ezt kaptuk mi a sorstól és kész.
Minden olyan gyakorlatot,amiről úgy gondolom,hogy segit ,megcsinálom aztán majd meglátjuk,hogy javulunk-e vagy sem,egyik nap jobb,másik nap rosszabb, ma pl.4 üveg lett az a fene lekvárom,este pucoltuk,félig megfőtt,ma reggel folytattuk -nagyon jó.,hogy olyan barackfáink vannak,amik fokozatosan érnek , ilyenkor szidom is ,de fogyasztáskor nem mindegy – utána tekertem és 38 perc lett a 7 km, tegnap szinte 30 perc alatt könnyedén lement.
Zsuzsa köszi a beszámolót,nagyon vigyázz magadra és jelentkezz,szoritunk,hogy minél előbb megerősödve itt legyél velünk.
Vigyázzatok magatokra,hétfőn találkozunk!Sok jó levegőt mindenkinek.!
Fiúk hol vagytok?Zsoltik?
“Nekem is fixa ideám, hogy a szteroid csinálta (csinálja?) a vérnyomás zűrt, de a háziorvosom szerint annyira minimális a felszívódás az inhalációs gyógyinál, hogy kizártnak tartja.”
Szia Ági,
Természetesen nem akarok az orvossal vitatkozni, de a tűdőgyógyász tőlem kifejezetten megkérdezte, hogy van -e vérnyomás problémám. Illetve egyik-másik szívókába bele is van írva, hogy megemelheti a vérnyomást, vagy a vérnyomáscsökkentő hatóanyagot sorolja fel amivel nem szabad a szippantót használni.
De szerencsére ez a probléma nálad most rendeződött:-)
Ez máris egy pozitívum.Látod, jó dolgok is vannak!!!
“Ahhoz az elhanyagolt fizikai (és instabil lelki) állapothoz képest, amiben vagy, fényéveket lehet javulni.”
Ez nagyon igaz! és te is fogsz javulni, mint ahogy én is javultam, tényleg majdnem fényéveket:-)
Távirati stílusban: 27->55->65->65-> 75 % és már 55-nél is azt mondták, hogy örüljek és azt próbáljam megtartani. Ja és hat fajta gyógyszer. Most meg egyet szedek.
Persze tudom, hogy most is beteg vagyok,fulladok még ilyen jó FEV1-el is és tisztában vagyok vele, hogy egy kis vírus újra padlóra tud tenni ha nem vigyázok.
Ha meleg van akkor olyan mintha egy féltégla lenne a mellkasomon, hidegben meg azért parázom nehogy megfázzak, az emeletre pedig nem tudok felszaladni.
Amikor front van, akkor meg kifejezetten dögrováson vagyok:-)
Szóval az első sokkot szerintem mindannyian átéltük ! Sajnos ez a betegség egy igazi testi-lelki hullámvasút és sokszor van , hogy az ember (lánya) nincs harcos formában. De nyugi ,nagyon sokat lehet javulni és mentálisan erősödni.
Türelem és SMART célok..nem kell egyből hegyet mászni! 🙂 és fontos, hogy a saját skáládon mérd magad és örülj a pici dolgoknak is. Van egy szomszédom, hasonló korú mint én és állati sportos. Fut és lépcsőzik és én nagyon irigyeltem , hogy ő miket tud pedig ő sem húsz éves..
Egy pár héttel ezelőtt szóba elegyedtem vele és kiderült, hogy TESI TANÁR 🙂 ….és én hozzá mértem magam:-) 🙂
Szép hétvégét mindenkinek !
Kőbevésendő. Már keresem az iparost.
Klassz. A 27-et valószínűleg egy exacerbáció közepén mérték.
Ági simán felmegy a harmadikra, nyilván nem futva – ez azért fontos, mert ebből kiderül, hogy a séta közbeni fulladásnak semmi köze a tüdeje és szíve állapotához; azok hál’istennek jó állapotban vannak és ezt NAGYON fontos lenne ismételgetnie. A derékfájást tuti, hogy ki lehet egyengetni.
A dühöngés kifejezetten javallott. 🙂 Erőt ad.
A blog egész területén a nyavalygás szigorúan szabad.
Bocsánatkérésével keresse fel orvosát vagy gyógyszerészét.
Teréz aranyszabálya meg van örökítve HAM posztban és kap egy “a hónap hozzászólója” plakettet is.
Túl 250 bála felpakolásán a szaunameleg és poros padlásra, a mai 250 darab lerakásától és gúlába pakolásától már megkíméltek, megcsinálták helyettem. Szombat-vasárnap volt a bálNaszeánsz, pénteken voltam karbantartáson az orvosnál, jót vigyorogtam amikor megkérdezte a légzésfunkciós asszisztens, ‘tényleg azt mondja, most jól van’?!
Hát másnap még nem mertem volna mondani 🙂
“Teréz aranyszabálya meg van örökítve HAM posztban és kap egy “a hónap hozzászólója” plakettet is.”
Köszönöm Szépen! Bearanyoztad a napomat 🙂
Strelikova paradox légzés gyakorlata ismerős valakinek? nagyon jó kis légzőtorna van a YouTub-on. Azt hiszem hasonló mint a Buteyko…
“Ginnastica di Strelnikova” sajnos nem tudtam bemásolni a linket, de így rá lehet találni.
Mindenkinek köszönöm a “lelkisegélyt” 🙂 Őszintén! Még nem mondom, hogy tele vagyok lelkesedéssel és harcikedvvel, de azért nem vagyok már annyira elkámpicsorodva…
Sajnos valahogy a vasárnap és a mai nap sem volt sikertörténet nekem. Vasárnap nagy családi ünnepségen voltam, mászkálni kellett a tűző napon is, ma pedig munka miatt kellett többet mászkálnom (szintén kaptam tűző napot is). Rita szokta nagyon szemléletesen leírni, hogy milyen nagyon kriplinek érzi a tüdejét. Hát tegnap és ma velem is ez volt. Viszonylag hamar (100 méter menés után) fulladás barátom rám telepedett, pedig igyekeztem figyelni a légzésemre, de kifacsarta belőlem a levegőt.
Nyugalomban, vagy akár légzőgyakorlatot végezve nincs semmi bajom. Sőt, azt is mondhatom, hogy itthon a lakásban a mozgással sincs semmi bajom. De tegnap is és ma is az utcán többször előadtam a hattyú halálát. Tűzött a nap, kétségtelenül melegem volt, de ettől miért kell megfulladni? Hisztizek? Pánikolok? Tényleg nem tudom. A kérdés persze költői, mert ugyan ki tudhatná, ha én nem tudom.
Szóval még keresgetem a most teljesen elveszettnek érzett önbizalmamat, akaratomat. Nem akarom, hogy sajnáljatok, nem azért írom le ezeket, hiszen itt mindenki hasonló problémákkal küszködik, és ezzel nem segítek senkinek. De valahogy jól esik leírni. Lehet, hogy inkább naplót kéne vezetnem saját magamnak (pl: “Gondolatok a tüdőhintán”).
Nektek pedig drukkolok a jó közérzetért.
Hahóóóó, Népek!! Otta van e, Ági is írja…
“Nyugalomban, vagy akár légzőgyakorlatot végezve nincs semmi bajom. Sőt, azt is mondhatom, hogy itthon a lakásban a mozgással sincs semmi bajom. De tegnap is és ma is az utcán többször előadtam a hattyú halálát. Tűzött a nap, kétségtelenül melegem volt, de ettől miért kell megfulladni? Hisztizek? Pánikolok? Tényleg nem tudom. A kérdés persze költői, mert ugyan ki tudhatná, ha én nem tudom.”
Én is ezen balhéztam…itthon lenyomom a sokezer lépést…akár 2 részletben – aztán kimegyek és kész vagyok. és nem a pániktól – az épp attól jön, hogy kint nem úgy van, nem az van, mint bent…én is sokszor kérdeztem: mi van kint a levegőben, mitől más…stb.
Holnap gondoljatok rám , mert most sokáig nem maradok – de utazom. megyek a hugomhoz…legalábbis tervezem. Szóval, be vagyok kissé tojva…de talán fél 10 körül még nem tombol a hőség, utána busz…vmikor negyed 3 körül érek oda, egy átszállás…szóval, imára! 🙂
Mi tagadás, be vagyok sz@rva kissé – vagy ezt már mondtam?
Ági – sztem van benne némi pánik – ne hagyd, hogy legyűrjön, mert úgy jársz, mint én – végigpánikolsz hosszú időszakot.
Pakolok, ölelés 🙂
A tűző nap engem is egyre jobban megüt, nyugalomban is. Amúgy biztos nem véletlenül mondják, hogy kánikulában még az egészséges idősek se nagyon menjenek ki a napra. Én most a hétvégén csináltam egy nagyobb kirándulást, egy óra folyamatosan felfelé viszonylag meredek, sziklás, egyenetlen terepen, aztán le ugyanott – lassan ment persze, de jó volt, csak fárasztó. A meleg kocsiban meg mintha az ájulás jött volna rám, pedig üldögéltem.
A tűző nap felviszi gondolom a pulzust, az meg beindíthatja az ijedtséget és aki ilyentől már fulladt egyszer, az valószínűleg még jobban megijed, aztán jön a fulladás. Hisztinek biztos nem hiszti, pánikra talán hasonlít. Ha muszáj napon lenni, akkor lehet próbálni a leglassúbb légzés-tempót megtalálni, ami még működik, jobb nem jut eszembe. A tempót meg a levegő mennyiségét a kifújással lehet jól állítgatni.
Ha kialakul egy félelem, az nagyon ragaszkodó tud lenni. És ha előre tudja az ember, hogy valami kellemetlen lesz, az fölerősíti a félelmet – és ez az, amit ki lehet fordítani, mint egy kesztyűt: Tudom,hogy jön, tudom,hogy nem kellemes, összeesni nem fogok,akkor meg minek annyira izgulni?
Csak nem tudom jól elmondani, hogy működik ez a kifordítós, pedig tényleg működik.
Hajrá, ne hagyd abba. 🙂
Egy frászt nem. A történetek, az érzések leírása rettentő tanulságos mindannyiunknak. Aki hasonló cipőben hörög, annak azért, akinek meg másfajta nyűgjei vannak, annak meg azért.
Az ember a környezetének nem mondja sokszor, amikor segíteni nem tudnak, viszont aggódnak és megijednek (aztán még a végén fulladni fognak) – szóval semmi haszna. De
ha itt mondod, akkor saját kis babarózsaszín csipkés lelkeden is segítesz, meg mi is tanulunk belőle. Ne félj, ha csak kárognál, hogy minden milyen rossz meg mindenki milyen rossz, megkapnád a magadét. 🙂
Teréznek még egy jópont, hogy szóbahozta Sztrelnyikovát; a hasi légzéses posztban meg van ugyan említve, de régóta tervezem, hogy jobban utánanézek és legalább az irodalomjegyzékbe beleteszem.
Sziasztok Mindenki!
Olvasom,hogy igencsak mindannyian küzdünk ezzel az őrült meleggel,vele együtt a szusszal.
Én már nem megyek tiz után ki,hacsak nagyon nem kell,akkor is rövid időre, mondjuk egy pár db.ruha kiterigetéséig,mert szédülök és azután jön a fulladás,hörgőzene nem éri meg reszkirozni. Ma nem sokat csináltam én sem,csak a szokásos órarendet,a tekerés már reggel nyolckor volt,mert akkor is 24fok volt,mire végeztem 28.lett.
Vigyázzatok magatokra, sok vizet kell inni most,ne feledjétek.!
Ma nem volt barackpucolás sem,majd holnap,szerdán vérvételem lesz, azt is átvészelem,ahogy a többit már ebben a hónapban annyi volt,hogy kész próbatétel a julius, na majd az aug.az lesz nekem keményebb,remélem nem lesz ennyire meleg.
Kivánok szép estét, Ágikám,Ritám vigyázzatok, ez a fránya nyár ne vágjon már vissza bennünket. Mihály azt hittem,hogy neked nincs is ilyen bajod szinte,mert annyi nyügünket meghallgatod,tanácsot adsz,biztatsz – arra gondoltam,hogy már kigyógyultál a fulladásos időszakból.
Üdv mindenkinek!és jó hűvös éjszakát!
“A tűző nap felviszi gondolom a pulzust, az meg beindíthatja az ijedtséget és aki ilyentől már fulladt egyszer, az valószínűleg még jobban megijed, aztán jön a fulladás. ”
Tökéletesen levezett megállapítás. Tényleg valahogy így, igen, – ezért rettegem a meleget én is…
Remek, megvan János is, itt a hozzászólása, válaszként írta egy korábbira, ezért átkerült az előző lapra.
Megvan nemcsak ő, de a munkája is, bár az megint poros kissé… de talán jobb lesz az előzőnél.
A meleg meg a pánik/stressz be tud tenni az embernek, én viszont kedvelem a meleget és igyekszek nyugodt maradni – ebben sokat segít a légzés is. Tegnap kint voltam már reggel 8 órától és csak délután fél háromkor mentem be végleg. Kezdtem a kertben, a babot szedtem fel először, majd öntöztem rendesen (kézzel kell húzni a vizet). Mikor végeztem a kerttel mentem csak úgy bicajozni meg gyalogolni, vagy 10 km-t tekertem, közben gyalogoltam is a tűző napon. Kb pont dél volt mire hazaértem, felmentem, ettem másodszor is és aztán máris menten gerelyezni, mikor hazajöttem onnan, akkor megint mentem a kertbe öntözni és szedni egy kis málnát is másnapra a melóba. Nem volt rajtam csak rövid bermuda nadrág egész kintlétem alatt a nap meg jó erősen sütött. Ma reggel meg 218 lépés sikerült egyetlen belégzéssel – tehát nekem nem annyira gáz a nagyon meleg.
Megállapítom, hogy ghepard azbesztből van. És csak irigykedem.
“Megállapítom, hogy ghepard azbesztből van. És csak irigykedem.”
Csatlakozom a megállapításhoz és az irigykedéshez is 🙂
Marika! Én ma reggel voltam vérvételen, mert csak megnézeti a dokim a pajzsmirigyemet, nem az csinálja-e ezt a fránya vérnyomás-játékot velem. Még hűvös volt, felhős kicsit, ezért nem volt para és fuldoklás. Nálunk a háziorvosnál lecsapolják a vért, nem kell laborba menni, sorbaállni. A legjobbat azon derültem, hogy ahogy elemezgettük a dokival, mit is csinál a vérnyomásom, a következőt mondta nekem:
“Tudja Ágika, én a tapasztalataim alapján azt mondom, hogy maga egészséges beteg (!?)” Néztem rá kikerekedett szemekkel. A dokiról azt kell tudni, hogy 69 éves, és durván 40 éve háziorvos hatalmas prakszissal. Remek diagnoszta, odafigyelő, lelkiismeretes. Folytatta:”Én azt tapasztalom, hogy akinek a szervezet igazából nem beteg, ott a vérnyomás beállítás mindig nehezebb, mert a szervezet tudja, hogy mit akar, az egyensúlyra törekszik, nem adja magát könnyen a tablettáknak” Tényleg nagyon jó doki, de hogy én egészséges vagyok? Ezzel a jóképű COPD-vel? Kicsit csodálkoztam ezen, de nem volt kedvem vitatkozni.
Szóval mindenki vegye tudomásul, hogy egészséges vagyok, a szervezetem átvette az irányítást a vérnyomásom felett, és majd ő tudja, hogy mikor mennyi legyen 🙂 Nem tudom, hogy a tüdőm felett minek kéne átvenni az irányítást, de mostanában kiengedte a gyeplőt az biztos…
Most próbálom magam kicsit edzeni a tűző naphoz. A 6 méteres teraszon sétálgattam oda-vissza. No nem maratont, de hátha segít hozzászokni kicsit. Nem erőltettem. Amikor éreztem egy kis szorítást abbahagytam, nem akarom beigazolni, hogy ez nem megy nekem. (Pedig nem megy sajna 🙂
No megyek főzni… Szép napot nektek.
Ágnes kap egy napocska-színű kitüntetés pontot, csak vigyázzon vele, amikor feltűzi, mert süt.
Akartam írni ezt a próbálgatás-dolgot, csak féltem, hogy kiátkoztok, ha kizavarlak benneteket a napra. Az abszolút egyes számú mániám, hogy a nehéz vagy kellemetlen dolgokat kontrollált és enyhített formában próbálgatni kell, hogy kiismerjük a reakcióinkat és leépítsük a félelmeinket. És ez persze a napsütésre is áll.
Annyit hozzátennék Ágnes módszeréhez, hogy szép lassan, óvatosan érdemes próbálgatni légzéssel, járás lassításával, testtartásra figyeléssel nyújtani a végén azt a szakaszt, amikor már egy kicsit nem esik jól. Tulajdonképpen ez a legértékesebb szakasz, ilyenkor tud kiderülni, mi használ, mi nem és az önbizalomnak is használnak azok az élmények, hogy nem is hajtottam túl magam és nem is adtam föl mindjárt.
Ilyen melegben a porvédő maszk még tovább melegít, szóval nem könnyű – abba meg bele sem akarok gondolni, hogy nem viseltél maszkot.
válasz Nemes Mihály 2019-07-23 – 7:58 DE.
“Megállapítom, hogy ghepard azbesztből van. És csak irigykedem.”
Ez edzés (légzés, evés, ivás, mozgás) meg gyakorlás kérdése. Régen nekem is meggyűlt a bajom egy kicsit a nagy meleggel, de a hidegtől a hideg is rázott. Már jópár éves nincs gondom a hidegben se és a meleget is jobban viselem mint régebben. Tartani a szintet már nem olyan nehéz, mint rászoktatni vagy fokozatosan megtanítani a testet, hogy jól bírja a meleget és a hideget is.
Mint nemrég írtam, kinéztem magamnak azt a 222 lépést egyetlen belégzéssel. Ma sikerült, talán mehettem volna még pár lépést – de nem tettem meg, hagyom majd máskorra, mondjuk jövőre. Azt hittem, hogy sikerülni fog tegnap – a tegnapelőtti 218 után, de nem sikerült – tegnap “csak” 181 sikerült. Pedig mindent ugyanúgy csináltam, mint tegnapelőtt, talán még jobban is – de már előtte éreztem, hogy ez nem az az erő, ami tegnapelőtt bennem volt. Na most miért volt tegnap csak 181? Talán a vonatban lévő klíma miatt? Pontosan egy órát vagyok a vonatban reggel és abban az emeletes vonatban katasztrófa az a klíma (már írtam róla régebben pár hónapja) – ez úgy néz ki tényleg kihathat az emberre is. Tegnapelőtt és ma is egy régi szerelvény jött, ami klíma nélküli – tegnap viszont a klímás. Ma reggel két megálló után jött a gondolat, hogy talán ezért nem tudtam tegnap jobban teljesíteni – ma már kiszállás előtt éreztem, hogy az erő hasonlít a tegnapelőttihez – és sikerült is. Klíma nélküli régi szerelvény csak nagyon ritkán jön – most azonban 3 nap alatt kétszer is – talán ezért is tűnt fel. Persze sok minden kihat az ember teljesítményére – ehhez most hozzáírom magamnak a klímát is.
Éljen ghepard és az ő okos türelemmel összerakott rekordjai.
Szoktad pontos távolság- vagy időméréssel is ellenőrizni néha ezt? A lépésszám egyik értelemben sem egy precíz dolog, nem mintha itt erre lenne feltétlenül szükség.
“Annyit hozzátennék Ágnes módszeréhez, hogy szép lassan, óvatosan érdemes próbálgatni légzéssel, járás lassításával, testtartásra figyeléssel nyújtani a végén azt a szakaszt, amikor már egy kicsit nem esik jól.”
Próbálom. És valójában megy is (persze nem nagy léptekkel haladva). Ez megint oda vezet vissza (engem), hogy a saját környezetemben jobban megy minden. Ma pl. azon kaptam rajta magamat 🙂 , hogy amikor kezdett kellemetlen lenni a napon, arra gondoltam, mindjárt bemehetek a hűvösebb szobába, és ott leülhetek. Ez a biztonság az utcán nincs meg. Ettől meg szép lassan, de biztosan, jön a pánik. Azt gondolom, hogy ez az egyik kulcs a titokhoz. Sajnos padot és árnyékot nem tudunk magunkkal vinni a sétához. Ha pedig adott (vagyis olyan helyen sétálunk), akkor nem jön a pánik sem. Basszus… Ez viszont számomra azt jelenti, hogy nem a teraszon kell “gyakorolni” az ilyen félelemtől való szabadulást. Nyilván nem ártunk vele, de ha “idegen” környezetben fogunk menni tűző napon, és nem látjuk a célt, ugyanúgy jönni fog a Fojtogató…
Más.
Vettem ezt a shaker de luxe pipát. Nem kínoz nagyon a köhögés, de azért van. Kérdésem, hogy mennyit kell használni, hogy jót tegyen? Naponta, két naponta? Hány percet?
Vettem tri-ball játékot is 🙂 Természetesen fordítva fújtam, meg sem mozdult (szőkenő szindróma). Jön haza a párom, mondom neki fújja már meg, neki megy-e? Először nem nézett semmit, csak fújta, ahogy a kezébe adtam. Semmi. Kezdtem mérgelődni, hogy valami sz@rt küldtek, de a józan eszemmel sejtettem, hogy egy ilyen szerkezetben nincs romló alkatrész, tehát valahol máshol van a hiba. A párom erre persze azonnal rájött, amikor megvizslatta kicsit a berendezést. Jól leszőkenőzött, de belátom, hogy igaza volt 🙂 Gondolom, hogy ennek a használata nincs időhöz kötve. Amennyihez kedvünk (erőnk) van…
Szép napot Nektek!!!
válasz Nemes Mihály 2019-07-25 – 8:42 DE.
“Éljen ghepard és az ő okos türelemmel összerakott rekordjai.”
Köszi. Ezek nekem erőt adnak, ez mutatja is, hogy még mindig jól csinálok ezt azt, amitől tudok javulni.
“Szoktad pontos távolság- vagy időméréssel is ellenőrizni néha ezt? A lépésszám egyik értelemben sem egy precíz dolog, nem mintha itt erre lenne feltétlenül szükség.”
Szerintem elég precíz az is, régebben a távolságot mértem, de nem méterben, hanem hogy pontosan mindig innen na és meddig. A meddiget meg megjegyeztem, ha tovább tudtam menni, azt észrevettem és megjegyeztem az új pontot. Először (2003-tól) azt mértem minden reggel, hogy 3 egymásutáni belégzéssel meddig tudok menni. Pár év után áttértem a 2 belégzésre – azt akartam elérni, hogy kettővel is eljussak oda, ahova régebben csak hárommal tudtam elmenni – végül sikerült, de évek kellettek ehhez. Aztán 5 éve átkapcsoltam az egyetlen belégzéssel mennyi lépést tudok – a lépésszám a mért egység. Meg kell találni az ideális hosszat és az ideális sebességet. A lépésszám megtetszett és a mai napig ezzel próbálkozom reggel.
Ha a távolság lenne a cél – na az egész más hozzáállást igényelne. Azzal is próbálkoztam régen. Vagy 8 éve (vagy régebben) lementem egyetlen belégzéssel 112 métert és télen lefutottam bakancsban és katonai mundúrban 147 métert. De akkor még messze nem volt annyira kifinomult az oxigénfeltöltő technikám mint most és a testem is gyengébb volt. Gondolom ma simán lemennék/lefutnék 180-200 métert is egyetlen belégzéssel. A harmadik emeletre simán felmegyek bármikor egyetlen belégzéssel – talán már a negyedikre is, de ezt nem próbálgatom.
Az időt, hogy mennyit bírok egyetlen levegővétellel legutóbb valami 5 éve mértem – akkor 4 perc és 20 másodperc sikerült. Azóta azt nem mértem és nem edzettem rá egy kicsit. Azóta sokat javultak a légzésmutatóim – gondolom egy kis pár napi edzés után talán 6 perc közelében lehetne ez mostanában. S mindez annak ellenére, hogy sokkal nagyobb a súlyom, mint volt 10 éve.
válasz Michelberger Ágnes 2019-07-25 – 8:46 DE.
“Próbálom. És valójában megy is (persze nem nagy léptekkel haladva). Ez megint oda vezet vissza (engem), hogy a saját környezetemben jobban megy minden. ”
Ez igaz. Ezzel talán mindeki így van. Ezért például mindig ugyanott (ráadásul még ugyanakkor is) mérem a lépéseimet, meg ugyanott dobálgatok is gerellyel. Azok a helyek nekem már olyanok, mint a saját környezetem – ha hirtelen valami miatt máshol kellene ezt azt csinálnom, akkor ideiglenesen csökkenne a teljesítmény – még meg nem szokná a test és nem alkalmazkodna, de az lehet hogy évekbe is telhetne.
Ahol élek, azt pár kilométeres körzetben simán a magam környezetének tekinti a testem – szeretek kint lenni, mindegy hogy milyen idő van.
Ágnes megint szép nagy mosolygós napocskás pontot érő megfigyeléseket gyűjtött össze, tapsoljátok meg.
Abszolút így van, ebből egyetlen lépésben kijön a nagyon fontos részlet (amit talán nem eléggé hangsúlyoztam eddig):
Nemcsak a problémás helyzethez (mozgáshoz, hőmérséklethez…) kell szoktatnunk magunkat, hanem a problémás helyszínhez is.
Rita és Marika tudnának erről mesélni sokat, nekik nem a meleggel, hanem konkrétan az utcára menéssel volt nagyon hosszú meccsük. Náluk még világosabban kiderült, hogy nem testi okok hozták létre a fulladást, hanem maga a félelem.
Ugyanez Ágnes történeteiből is világos és ő maga is megfogalmazza; ergo több dolog variálandó.
• Először otthon kell gyakorolni a problémás kunsztot (lépcsőjárást, napon létet, derékfájós sétát…) mert itt igazán érezzük, hogy bármikor megszakíthatjuk a kísérletet és nem is idegesít a ‘jaj mit mondanak majd az emberek’ érzés sem. Utóbbinak a jelenléte és hatása megdöbbentően erős – mintha szégyellnie kellene az embernek a betegségét.
• Aztán el kell menni a problémás környezetbe (utcára, lépcsőházba…) úgy, hogy nincs tényleges kötelező úticél, bármikor megszakíthatjuk a kísérletet. Vagyis a ház előtt, a ház körül sétálunk, pár lépcsőt megyünk fel a lépcsőn és lejövünk.
• Ezután az időtartamot, a távolságot, a tempót lassan növeljük, ahogy épp jól esik (a tempóval különösen vigyázni kell, mert gyorsan üt és nagyokat) és közben figyeljük a saját reakcióinkat – a lelkieket is, szóval hogy mikor száll le a vállunkra a rinyamadár és kezd csiripelni a fülünkbe. Amikor kezd nehéz lenni, akár testileg, akár lelkileg, akkor feltesszük magunknak a kérdést, mint kisgyerek a szüleinek: Nem maradhatnék még egy kicsiiiiiiit? Ha egy nagyon határozott NEM!! mordulás a válasz, akkor hazamegyünk, ha csak egy ‘na jól van kicsim, ha annyira akarod, de aztán ne vidd túlzásba drágám’, akkor maradunk.
• A lelki biztonságot jelentő pont körüli körözést valamikor fel kell váltsa a az eltávolodás: elmegyünk valameddig és visszajövünk, aztán kicsit messzebbre megyünk…
• Egy idő után új útvonalat (is) kell választanunk, mert különben a biztonságérzet ugyanúgy hozzánő a megszokott környezethez, mint amikor otthon gyakoroltunk. Az egész procedúráról régóta tervezek egy posztot írni IMA (Idegesítsd MAgadat) címmel; a lényeg, hogy apró, pici, de határozott lépésekkel ki kell pöckölnünk magunkat abból a környezetből, amelyhez a lelkünk görcsösen (és hülyén) ragaszkodik.
• Aztán (vagy közben) jöhet egy konkrét, korábban rettegett úticél. Ebben a tekintetben kétféle élménybeszámoló jött eddig: van, akinek segít a tényleges megoldandó feladat, van, akit meg pont nyomaszt.
Fontos tudni, hogy a lelki görcsök sokkal lassabban oldódnak, mint a testi tünetek és nagyok a hullámzások, a pánik vissza-visszatér. A feladat: nem megijedni a saját megijedésünktől.
Ezt is írja Ágnes:
De, a teraszon kell kezdeni. Csak aztán tovább kell lépni.
Az orrodat befogod közben?
Amint az a flutteres posztban írva vagyon: ez nem megelőzi a köhögést, hanem elősegíti. Mármint hogy fel tudd köhögni a lerakódást. Addig kell fújni, amíg nem jön egy jó erős köhögés, ami felhozza a trutyit. Amúgy lehet légzéserősítőnek is használni persze, addig fújhatod, amíg akarod. A rezgés szaporasága attól függ, hogy a vízszinteshez képest milyen szögben tartod.
Ennek a hangszernek a neve nem fuvola, hanem szivola. Szívni kell, nem fújni, ld. Szuszogó összes, XXIV. kötet. Persze fejre lehet állítani és úgy fújni, de nem az igazi, ahhoz jobb egy lufi, szívószál fújószálként alkalmazva vagy egy PEP/RMT maszk.
Nincs hát. Lehet variálni a két szívás közti idővel; amikor már felért az összes golyó, akkor tovább szívsz vagy sem, esetleg csak az első golyót ugráltatod, de azt minél gyorsabban…
válasz Nemes Mihály 2019-07-25 – 9:55 DE.
“Az orrodat befogod közben?”
Nem, az kényelmetlen, meg felesleges is. Először is nem fogom magam becsapni, másodszor meg az orron át messze nem lehet akkora szívó meg fújó nyomást elérni, mint szájjal. Ha tehát nem jól zárod az orrod és kimegy egy pici – azt nem tudod visszaszívni a marha nagy bentlévő nyomás miatt, ahhoz ki kellene nyitni a szájat is és megpróbálni. Szájjal rettentően nagy szívónyomással lehet szívni be a levegőt, s ha még a maximum előtt lassan teszed egyre hátrébb a fejedet – akkor még vagy 20-22%-al többet is be tudsz juttatni. S ha aztán visszateszed rendes helyzetbe a fejed még nagyobb lesz bent a nyomás – ha most orron egy kicsit kieresztesz – azt nem tudod visszaszívni orron.
Én kipróbáltam orrbefogással és nélküle – nélküle mindig tovább ment, szóval szerintem egy icipici öntudatlan rálégzés benne van.
Csak telóról röviden. Ma reggelig minden szuper, csavargassal, sztupa megmászása. .a de. doki, 160-140 közti pulzussal. Kaptam vmit rá, EKG ok, normalizalodott , de pocsék volt. Most csak bamba vagyok
Ölelés, egyébként jobbára csak olvasok.
Számomra mostanság a legfontosabb feladat visszatérni a “normális” életbe, azaz rendszeresen sétálni Ebentyűvel, elmenni a boltba, stb. Kicsit nehéz, mert a szívem miatt elég durván lenyomták a vérnyomásom, állandóan fáradt, bágyadt vagyok. Szerintem ez nem normális.
Jövő héten megyek kardiológushoz, remélem tud valami megoldást.
Régebben, ha az utcán meg kellett állnom, idegesített a gondolat, hogy “jaj mit mondanak majd az emberek”. Nos most túlléptem ezen. Nem érdekel. Ha kell megállok, ha kell leülök, sőt, ha úgy érzem padtól, padig ballagok.
Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy az emberek véleményére figyeljek, mert akkor ki se merném tenni a lábam a lakásból.
Helyes, szerintem ezzel Ebentyű is egyetért. És különben is milyen fura ez a félelem – mit gondolnának az emberek? Ott egy beteg ember, rúgjunk bele? Persze aki ad magára valamit, az nem szereti, ha sajnálják, dehát ez azért lényegtelen.
Tessék szépen erősödni.
“És különben is milyen fura ez a félelem – mit gondolnának az emberek? ”
Milyen fura ez a félelem? Nos, fura, de nem alaptalan. S az lenne a legkisebb gond, ha sajnálattal párosulna.
Ezek szerint volt már rossz élményed. 🙁
válasz Nemes Mihály 2019-07-25 – 12:54 DU.
“Én kipróbáltam orrbefogással és nélküle – nélküle mindig tovább ment, szóval szerintem egy icipici öntudatlan rálégzés benne van.”
Persze, ez benne van, pláne ha csak itt ott próbálkozol. Én már 2003-tól. Ha orrbefogás nélkül tovább megy, akkor az is nagyon közrejátszik, hogy ez a testnek egy nagyon stresszes helyzet. Hisz be van csukva a szád, be van fogva az orrod – a test meg valahogy nagyobb nyomatékkal érzi, hogy vészhelyzet van. Ez meg emeli a pulzust, több energiád vész el – ami miatt kevesebb ideig bírod.
Ebben az évben nálam már kisebb a javulás, de még mindig van (kb 3%) s ez talán azt kecsegteti, hogy a gerelynél is lehet még javulás az idén, ami csak megerősítheti azt a 222 lépést. Persze még nem sikerült (kb 0.3%-al vagyok lemaradva), de remélem hogy sikerül majd.
“Amint az a flutteres posztban írva vagyon: ez nem megelőzi a köhögést, hanem elősegíti. Mármint hogy fel tudd köhögni a lerakódást. Addig kell fújni, amíg nem jön egy jó erős köhögés, ami felhozza a trutyit.”
No akkor ezt egy picit járjuk körbe, mert ezek szerint vannak téves elképzeléseim. Ahogy már írtam, viszonylag ritkán köhögök. Ha köhögök 1-2-öt, akkor jellemzően “produktívan”, bár előfordul, hogy csak szárazon, de azt sem görcsösen. Ez naponta 2-3-szor fordul elő. Amennyiben nem vagyok éppen megfázva, ez a jellemző. Fertőzés, megfázás esetén persze ennél sokkal rosszabb a helyzet (száraz, görcsös köhögés, fuldoklás). Én azt hittem, hogy ha nem is köhögök, a trutyinak segíteni kell feljönni, mert ott van az, csak nem köhögöm fel. Ilyen szempontból valóban megelőzési céllal vettem. De én fújhatom hosszú percekig, nincs köhögtető hatása (most, hogy nincs megfázásom). Ha jól értem ennek túl sok értelme nincs azon kívül, hogy ez is egyfajta tréning. Akkor jön jól, ha egyébként rendszeresen köhögök és nem jön fel semmi. Így van?
“Ennek a hangszernek a neve nem fuvola, hanem szivola. Szívni kell, nem fújni, ld. Szuszogó összes, XXIV. kötet. Persze fejre lehet állítani és úgy fújni, de nem az igazi, ahhoz jobb egy lufi”
Jól van, nem kell kiröhögni a hülyét… 🙂 Most már szivolázok. A harmadik golyó nem nagyon akar felugrani. Kripliség, vagy ügyetlenség? Esetleg mindkettő?
“Ma reggelig minden szuper, csavargassal, sztupa megmászása. .a de. doki, 160-140 közti pulzussal.”
A mászás miatt? Mert nekem egyszer a tapolcai gyógybarlangba (nem a tavasbarlangba) történő lemászásom váltott ki egy olyan pánikot, hogy a pulzusom az egekbe szaladt. Nem felmásztam, hanem lementem vagy 150 lépcsőt. Vigyázz kérlek magadra! Olvasgass inkább a sztupákról 🙂
“Kicsit nehéz, mert a szívem miatt elég durván lenyomták a vérnyomásom, állandóan fáradt, bágyadt vagyok. Szerintem ez nem normális”
Tökéletesen megértelek és együtt érzek veled Zsuzsa. Június 20 óta próbálkoznak nálam a vérnyomás beállításával. Volt olyan variáció, hogy 99/57 volt. Csak ültem és néztem ki a fejemből. Szörnyű érzés. Nem akarom elkiabálni, de talán most eltalálták, nem megy 120 alá egy hete.
Visszaolvastam, amit eddig leírtam, és látom, hogy szinte mindenki bajára a saját hasonló élményemmel reagáltam. Nem akarok “versenyezni” ugye elhiszitek nekem? 🙂 Egyszerűen ez jutott eszembe, ahogy olvastam a soraitokat.
Feldobnék egy másik témát, mert érdekel, hogy ki mit tud róla, illetve mi a véleménye? Egy ismerősöm javasolta, hogy nézzek utána a CBD olajnak, mert azt hallotta, hogy COPD-re is hatásos. Sosem voltam aktív füves, (bár 1-2-szer kipróbáltam) inkább megiszok (megittam) valami jóféle alkoholt, mint tudatmódosítót használjak. Azt tudom, hogy orvosi célokra használják, kivonva belőle a kábító hatású anyagot. Amit eddig (keveset) nézegettem abban a gyulladáscsökkentő hatást emelik ki, de olyat is olvastam, hogy a fulladása is enyhült valakinek COPD-ben. Ne kövezzetek meg a kérdés felvetéséért. (A kannabisz valójában egy gyógynövény, ellenőrzött gyártású készítményben nincs kábítószer. )
No mára ennyi. Vigyázzatok magatokra.
Abszolút így van, megint megelőztél, erről is akartam írni. Ha az orr be van fogva, akkor egyrészt lehet, hogy keletkezik egy tényleges kis plusz-nyomás, másrészt úgy érezzük, hogy szorítja valami a mellkasunkat. Ez azért fontos, mert minden fenyegetett helyzetre hajlamosak vagyunk rosszul, kétségbeesett zihálással válaszolni. Minél nehezebb lélegezni, paradox módon annál jobban erőltetjük kapkodva, pedig minél gyorsabban próbáljuk, annál rosszabbul megy és annál kimerítőbb.
Egy kísérlet: egész kicsit összenyomjuk az orrcimpánkat és csukott szájjal lélegzünk. Belégzésnél még jobban összelapul az orrunk, erre ijedten elkezdjük erőteljesen, gyorsan szívni, amitől persze teljesen belapul. Ha lassan, hosszan vesszük a levegőt, akkor semmi baj nincs. Amúgy ez NAGYON jó gyakorlat fulladásos roham szimulálásához, megtanít higgadtnak maradni és lassan szuszogni. És olcsóbb, mint az edzőmaszk. 🙂
Akkor szerencsés vagy legalább ebben, kevés váladék termelődik. Vannak, akik folyton szenvednek a köhögéstől, nekik a legrosszabb.
Érdemes azért megfújni a flutter pipát, néha nem érzi az ember, de van lerakódás és ez felhozza. Ha nincs köhögés, akkor örülünk – ilyenkor tényleg csak légzőgyakorlat a pipafújás.
Jé, ez is milyen érdekes, az egészségesek szívni szokták…
Lépcsőn lefelé menni is fárasztó, de gondolom, nem az működhetett, hanem hogy barlangba lefelé menni rossz álom-szerűen ijesztő lehetett; ettől kicsit megemelkedett a pulzus, ami önmagában is ijesztő és öngerjesztő dolog, hogy a fene enné meg.
Ez NAGYON jó, így tudunk körbejárni alaposan egy témát.
Nem tudsz még elég hosszan erőteljesen szívni, lehet, hogy csak gyakorlatlanság, lehet, hogy tényleg még erősödni kell.
Csak légzőgyakorlatként csinálom, ne vedd a szívedre.
“Nem tudsz még elég hosszan erőteljesen szívni, lehet, hogy csak gyakorlatlanság, lehet, hogy tényleg még erősödni kell.”
Pedig jól megszívtam ezzel a COPD-vel.. 🙂 Akkor bezzeg tudtam szívni! 🙂
Mozdul a harmadik is, de nem mindig és max. a felééig megy fel. Azon próbálok meg röhögni (csak légzőtornaként), hogy Ghepard, vagy Berni milyen erőkifejtésre képes hozzám képest.
“Csak légzőgyakorlatként csinálom, ne vedd a szívedre.”
Nem vagyok sem sértődős, sem mimóza. Jól viselem a kritikát is. Tényleg.
Vigyázzatok magatokra, mára nagy meleget mondanak!
Rossz napokon vagy ha fáradt vagyok, akkor nekem is. Vagy ha már sokat játszottam vele és abban fáradtam ki; jó oldala, hogy megtanít koncentrálni. Ha jobban összpontosít az ember, akkor jobban megy – elég érzékeny műszer, mert hirtelen a mozgás (szívás) és arra nagyon figyelni kell. Gondolom ghepard is ezért szereti a gerelyt. 🙂
Kérdezted, hogy meddig érdemes gyakorolni vele. Az egyik variáció lehet az, hogy amíg el nem kezd tartósan csökkenni a teljesítmény, szóval például eleinte félig ugrik föl neked a harmadik golyóbis, aztán amikor már nagyon nem akar megmoccanni, akkor lehet pihenni.
Nem kéne ám ilyeneken görcsölni, nem verseny ez és főleg nem érdemek versenye. Gyakorlás, edzés és mérés.
Kár, akkor nem esik olyan jól cikizni. De azért nem adom fel. 🙂
Amúgy nem kell téged kinevetni, hogy nem jól használtad a tri-ballt; egy kicsi papírt adhatnának hozzá. Mint ahogy a flutter pipához sem adnak infót azzal az EGYETLEN dologgal, ami fontos: hogy amikor elkezd jönni a köhögőinger, ne hagyjuk abba, mert ez a lényege, fújjuk köhögésig. Ha a Korányiban nem mondja a gyógytornász, én se tudnám.
Információk felesleges elrejtésében világhatalom vagyunk.
Beleírtam ezt-azt a légzőizom erősítős oldalba, köszönet Ágnesnek, hogy felhívta a figyelmet egy pár dologra.
Vegyetek példát róla, ti is szépen írjátok meg mindig a kalandjaitokat!
Beleírtam a HAM posztba a pánikoszlatásról szóló dolgokat, “HAP: Helyesen Adagolt Pánik és IMA: Idegesítsd MAgadat” cím alatt.
A légzőgyakorlatos posztban kigyönyörűztem egy kicsit a Buteyko-módszer leírását.
‘Egy ismerősöm javasolta, hogy nézzek utána a CBD olajnak, mert azt hallotta, hogy COPD-re is hatásos. ‘
A CBD nagy divat manapság, ugyan káros mellékhatásáról még nem hallottam, de azzal szemben szkeptikus vagyok, ha nem hozzáértő forgalmazza vagy állítja be az adagolást. Én az izombetegségre ‘szedtem’ azaz csepegtettem sokáig, s a mai napig visszasírom. Abban az időben elég komoly fájdalmaim voltak, meg sok nemalvós-sírós éjszakám, amin a CBD nagyon sokat segített. Azért hagytam abba, mert sajnos számomra túl drága. Egy fiatal rákkutató orvos állította be nekem az adagolást, aki forgalmazza is, de annyira elfoglalt – pont azért, mert daganatos betegek százai keresik fel, s Joci doktor (Dr. Horváth József) nagy odafigyeléssel és hihetetlen energiákat befektetve segíti őket, követi az állapotukat, ha kell, módosít az adagoláson, stb. Így már szűkítette az ‘ellátottjai körét’ mert nem győzi… csak daganatos betegekkel foglalkozik már, azaz új, más diagnózisú beteget nem fogad.
Nem minden CBD-készítmény jó minőségű, s manapság egyre többen árulják, forgalmazzák, felismerve a népszerűségét, szerintem egy kis óvatosság nem árt, sem a kezelőorvosodat megkérdezni – már ha hallott a CBD-ről s nem kap agyfrászt mert keveri a THC-val, csak mert cannabisról van szó.
Ide is érdemes benézni
https://orvosikannabisz.com/
Bocsánat az eltűnésért, de ha épp nem a dögmeleggel, akkor a tanyámat’ elöntő vízzel küzdök, folyamatosan.
Szélmalomharc a javából 🙂
Köszönöm Berni 🙂
válasz Nemes Mihály 2019-07-26 – 10:11 DE.
“Rossz napokon vagy ha fáradt vagyok, akkor nekem is. Vagy ha már sokat játszottam vele és abban fáradtam ki; jó oldala, hogy megtanít koncentrálni. Ha jobban összpontosít az ember, akkor jobban megy – elég érzékeny műszer, mert hirtelen a mozgás (szívás) és arra nagyon figyelni kell. Gondolom ghepard is ezért szereti a gerelyt.”
Igen, azért is, no meg másért is – például ez nem engedi, hogy elsatynyuljak. Bár most vasárnaptól egy kicsit el kell vennem (a bal kézzel csaknem teljesen) – ugyanis lesérültem rögtön az első bal kezes dobásnál. Szakadt az izom, meg az erek is, meg talán az inak is meghúzódtak a bal karomon a vállnál (a feszítő izom vége) és a trapézizom melletti (nem is tudéom mi a neve) – tehát mára már a jobb kezem vége, az egész hónaljam egészen a lapockáig csupa kék lila (lesz az még sárgás lilás kékes is). Jobb kézzel lenyomtam az adagot, de az se volt az igazi, mert ahhoz is kell a bal kéz megfelelő mozgása. De ennek ellenére továbbra is szeretem a gerelyt, majd rendbejön a bal kéz és folytathatom azzal is. Ez volt az első komoly sérülésem 8 év (58 ezer gerelyes és kb ugyanennyi, ha nem több gerelynélküli – 5 kg-os súllyal) kisérlet után a gerely miatt. Talán a nagy meleg miatt valamivel puhábbak voltak az izmok, pedig sokszor voltam már ilyen melegben is dobálgatni, a bemelegítés is ugyanúgy ment – minden rendben volt, semmi jelét nem éreztem, hogy ez lesz.
Tegnap néztem a cseh TV-ben a cseh 2 napos országos atlétikai bajnokság 3 órás összefoglalóját. Nagyon érdekes és élvezetes volt, sok riporttal közvetlenül a befutás után is (szinte beszélni se tudtak, annyira nehezen ment még a légzés a terhelés után). S ami a legjobban feltűnt az az, hogy rengetegen küzdenek vagy küzdöttek sérülésekkel – voltak olyanok is, akiknek hónapokat kellett kihagyniuk. Én már nagyon az izmoknak és más cuccoknak teljesítőképesség határát feszegetem – most sikerült túlmenni egy határon – remélem pár hét múlva renbejön.
ghepardnak gyors gyógyulást! Egy picit a pihenésben is edzheted magadat…
válasz Nemes Mihály 2019-07-31 – 8:48 DE.
“ghepardnak gyors gyógyulást! ”
Köszi, de az semmiség. Az első nap minden mozdulat fájt, de aludtam rendesen. Mára már még nagyobb a kék lila felület, de kisebb a dagadtság (a vibrációs gyors mozgásokkal tudom szépen csökkenteni). Már sokkal mozgékonyabb, mint tegnap vagy tegnapelőtt volt.
“Egy picit a pihenésben is edzheted magadat…”
Mi az, hogy egy picit – rendesen nyomom a bal kézzel is, csak egy két irány (a 36-ból) kivételével, ami nem megy, mert tovább szakadna. Tegnap már az 5 kilós súllyal is majd mindent megcsináltam. Az ilyen sérülés benne van a pakliban, igyekszem, hogy ne essen vissza a bal kéz.
Tudtam, hogy mekkora sikere lesz az ötletemnek. 🙂
Sziasztok Mindenki!
Ghepard mielőbbi gyógyulást kivánok, teljesen ledöbbentem,hogy mi történt veled, én is hajlamos vagyok a túledzésre, ill. erőltetésre,de ennyire? – jaj,vigyázz magadra, nehogy komolyabb baj legyen!
Ki hogy van ebben a melegben? – én nagyon betyárul viselem már,szinte lökdösöm magam egyik napból a másikba, lekvárfőzéssel végeztünk,de nagyon kevés a levegő 33-35 fokban. Azért tekerem a 7 km-t,meg légzőgyakorlat,de a házimunka után már nincs erőm,kedvem semmihez,majd csak jön a hűvösebb és könnyebben telnek a napok is.
Kivánok jó levegőt, s vigyázzatok magatokra!
válasz Nemes Mihály 2019-07-31 – 1:16 DU.
“Tudtam, hogy mekkora sikere lesz az ötletemnek. ”
Én is gondoltam arra, hogy mikor írtad már tudtad, hogy kb mit fogok rá válaszolni. Én ezzel már csak így vagyok, szinte jobban és többet gyakorlok, csinálok valamit – mikor valami gebasz vagy sérülés van. Igyekszem segíteni a helyrepofozást.
válasz Kőváriné Marika 2019-07-31 – 3:26 DU.
“Ghepard mielőbbi gyógyulást kivánok, teljesen ledöbbentem,hogy mi történt veled, én is hajlamos vagyok a túledzésre, ill. erőltetésre,de ennyire? – jaj,vigyázz magadra, nehogy komolyabb baj legyen!”
Köszi, de nem olyan vészes, majd rendbejön – igyekszem is. Hát igen, néha túlfeszíti az ember, de most minden olyan normális volt és puff. A fékezésnél szakadt – ugyebár a kezem nem repülhet el – kb 55 km/ó sebességről kell nagyon hirtelen megállnia – a jobb kéznek. A bal kéz ráadásul gyengébb amúgy is, az csak olyan 45 km/ó-ról lassul le hirtelen, mégis ott szakadt ez az. Tehát azt az irányt nem tudom terhelni még rendesen, de fokozatosan javul. Az alvadás már jön a felszínre – jelenleg olyan kb 40 centi hosszú és 3-8 centi széles kék lila sáv (már kicsit sárgásodik is) van rajtam. Olyan mintegy sűrű tetoválás. A dagadtság viszont szépen apad, már sokkal mozgékonyabb, mint az első napban volt.
Ez az önmegfigyelés egyetemi szintje, amikor sérült, beteg részt dolgoztatunk úgy, hogy ne rontsuk tovább. Általában az emberek vagy nem mernek hozzányúlni vagy túlerőltetik. Ez nem bátorság kérdése, hanem hogy valaki mennyire tud odafigyelni a testének a jelzéseire.