Ezentúl csak itt lehet majd hozzászólni – egyrészt így egy helyre gyűlik az összes megjegyzés, másrészt a többi oldal betöltődését sem fogják ezek lassítani.
Tessék, csak tessék, itt lehet csevegni! Kíváncsiak vagyunk egymás történeteire, ötleteire, sikereire, gondjaira; én speciel nagyon-nagyon sokat tanultam az eddigi hozzászólásokból.
A hozzászóláshoz nem kell sehová sem belépni, csatlakozni; meg kell adni egy álnevet, ez kötelező, meg lehet adni email címet is, ez nem kötelező.
Javaslom, hogy aki válaszol egy mondatra, az tegye oda az illető mondatot idézőjelben az irománya elejére, mert a WordPress nem túl ügyesen mutatja, hogy mi mire válasz (vagy én nem túl ügyesen állítottam be valamit). És ugyanezen ok miatt a választ is érdemes új hozzászólásként megtenni, nem a “Válasz” gombot megnyomni. Ha ott van az elején a mondat, amire reagálunk, akkor jól érthető lesz az egész.
Kőváriné Marika kinevezett engem osztályfőnöknek s ezen minőségemben kötelességemnek tartottam, hogy nevet is adjak az osztályomnak. Ez itt kérem az
El Nem Fekvő Osztály
Tudom, Erich Kästner tanár úrnak volt egy még jobb ötlete, de tüdőbetegként azt azért túlzásnak tartanám.
A FALIÚJSÁG itt található
Sziasztok, olvaslak – olvasnálak ha írnátok – benneteket. 🙂
Igaz, én is felszívódtam, de igazoltan vagyok csendben – nagyot léptünk előre a lakás-projekttel, holnap pajtizunk, jó az idő, egy kis bográcsozás már időszerű.
Dolgoztam, nem keveset, bár a párom kímél, de teljesen kripli még nem vagyok – igaz, most stikában tekerem a beleimet egy spulnira 😀
A köhögés még mindig erős, igaz, szakad is fel a lerakódás, de ez az egész most valahogy úgy néz ki, hogy szinte minden levegővétel, kifújás – főleg erősebben – krehácsolásba fullad – én meg a köhögésbe fulladok bele.
Ja, képzeljétek – tegnap évferdülő volt: KÉT ÉVE NEM GYÚJTOTTAM RÁ! 🙂 Kérem a piros (de legalább rózsaszín) pontomat 🙂
Megyek vacsizni, aztán pihi, mert tényleg elfáradtam 🙂
Ölelés nektek – és tényleg jelentkezzetek, utálom magamat olvasgatni :/ 😀
” KÉT ÉVE NEM GYÚJTOTTAM RÁ! Kérem a piros (de legalább rózsaszín) pontomat”
Megkapod az utolsó cigarettád parazsának fényét piros pontként.
Találtam egy kis cikket a szemétszedő kocogásról. A lényeg:
“A hajolgatással, guggolással, a szemét ide-oda hurcolászásával kombinált kocogás a Science Alert szerint egyébként óránként nagyjából 106 kalóriával éget el többet, mint a mezei kocogás”
Szerintem egyrészt azért, mert többlet mozgás van benne, másrészt azért, mert a ritmustalan mozgáshoz nehezebb beállítani a légzést, ezért aztán jobban felviszi a pulzust.
Csak azért hozom szóba, mert ez régi mániám, hogy a különböző fajta mozgásokhoz másképp kell beállítani a légzést és ha valaki sokat teker egyenletes tempóban biciklin, attól még hamar kifulladhat mondjuk hajolgatás közben, mikor kertészkedik. Mert olyankor nem is figyel annyira a légzésére meg ahhoz nehezebb is megszokni a jó módszert.
Szóval olyan mozgásokat is kell végezni, mint amik problémásak és fontosak és ezek közben kell gyakorolni a levegővételt. Éljen a funkcionális légzéstréning!
Jól van, jól van, tudom, hogy már sokszor mondtam, hagyjátok abba a záptojásdobálást…
Mihály,
nyitom az esernyőt, ez felfogja a tojásokat! 😉
mert jó hogy szóba hoztad.
Be kell valljam, többször is gondolkoztam rajta, vajon miért képes valaki kilométereket tekerni, de a egy háznyit képtelen sétálni. Igaz én a kérdés feltétele után meg is álltam.
Szóval, ötletek, tapasztalatok?
Sziasztok,
tudjátok, hogy a nevetésnek hatalmas ereje van?
Nos, én már tudom. 😀
Az egyik nap, miután leballagtam (3 emelet) a postaládához, eszembe jutott, hogy bár egy nagyon fontos telefont várok, a készüléket fenn hagytam. Ezért a szokásosnál jóval lendületesebben indultam felfelé, s az első emeleti fordulónál elfogyott a levegőm.
A korlátba kapaszkodva igyekeztem rendezni a soraimat, amikor kinyílt az egyik ajtó és kilépett a szomszédom. Valószínűleg látta, valami bajom van, de megpróbált tapintatos lenni, és rövid szemlélődés után megkérdezte:
– Mit hozhatok? Tea, kávé, ásványvíz, “junájkum”?
Hirtelenjében azt se tudtam, mit válaszoljak, csak néztem rá, és éreztem, hogy mosolygok, főleg, akkor amikor elhangzott a “junájkum” . Ő folytatta:
– Vérnyomásmérő?
– Esetleg fotelágy?
Én ekkor már hangosan nevettem, s miután biztosítottam, hogy nagyon kedves és méltányolom segítőkészségét, elindultam felfelé, s meg se álltam a bejárati ajtóig.
Mindenkinek szép napot sok levegőt és sok nevetést!
Jó ez a blog. Most találtam, egy másik cikkben lévő linket követve. Lehet, hogy rég volt rajta update, de az én esetem most a közmondásos újszülötté a viccekkel… Remélem, segíteni fog.
53 éves vagyok, asztmás és allargiás. Szedek rájuk gyógyszert, de mostanában reggelente így is alig bírom abbahagyni a köhögést. Már egy összetett mondatot nem bírok hangosan kimondani anélkül, hogy ki ne fogyjon belőlem a szusz. (Rá kell nyomnom hasból, hogy a végén meglegyen a hangsúly.)
Futni nem szeretek, nem is nagyon tudok, de azt vettem észre, hogy nálam természetes módon kialakul a dupla kifújás. Ha jól beáll a ritmus, akkor kb. két lépésnyit egyben szívom a levegőt, aztán másik két lépésnyit két darabban fújom ki: “top-topp-fuh-fuh”. Ilyenkor vagyok talán a leghatékonyabb. Csak sajnos nem mindig áll be a ritmus, csak kapkodok a levegőért…
A hasi lgzés is természetes módon kialakult, mivel hason alszom. Ellenben én is hajlamos vagyok arra, hogy visszatartsam a lélegzetemet, ha nagyon koncentrálok valamire…
“nálam természetes módon kialakul a dupla kifújás. Ha jól beáll a ritmus, akkor kb. két lépésnyit egyben szívom a levegőt, aztán másik két lépésnyit két darabban fújom ki: ‘top-topp-fuh-fuh’”
Na végre egy rokonlélek!! A sportlégzős posztban van egy “Kétfázisú szuszogás” című kis lírai ömlengésem erről.
Szóval nem vagyok egyedül ezen a bolygón, másnak is bejön ez az izé. Legalábbis időnként.
Jó, hogy egyikünk se tudja, miért, de az mindegy is.
“Már egy összetett mondatot nem bírok hangosan kimondani anélkül, hogy ki ne fogyjon belőlem a szusz”
Ismerős a szitu. Tömörebben kell fogalmazni és többet kell bólogatni…
“Be kell valljam, többször is gondolkoztam rajta, vajon miért képes valaki kilométereket tekerni, de a egy háznyit képtelen sétálni. Igaz én a kérdés feltétele után meg is álltam.
Szóval, ötletek, tapasztalatok?”
Ez egy másik dolog, nem légzéstechnikai cucc, sokan meséltek sokszor ilyenekről itt, ezen a fórumon.
A biciklizés és a séta is ritmikus, ismétlődő mozgás, itt nem a légzéstechnikában van a különbség.
Hanem abban, hogy a (szoba) biciklizést kontrolláltan (bármikor abbahagyhatóan, önként) csinálja az állampolgár, a sétát meg sokszor azért, mert MUSZÁJ eljutnia valahová és a múltban már érte rettenetesen kellemetlen (fulladós) élmény közben. És ez az emlék elemi erővel feltör, amikor csak felmerül az utcai gyaloglás gondolata; és ez a szorongás
ÖNMAGÁBAN, MINDEN FIZIKAI TERHELÉS NÉLKÜL
rettentő légszomjat, fulladást tud produkálni. Ami persze további félelemet és így tovább.
Nagyon regényes történetek hangzottak itt el arról, hogy milyen lassan szűnik ez a fajta pánik.
De azt hiszem, egymást támogatva valamennyire megszüntettük, lefaragtuk néhányunknál.
Szerintem ez a téma a leghúzósabb az összes közül, amikbe így együtt beleszaladtunk. A lélek és a lélegzés egysége. Amikor ez a kettő összefog ellened.
Sziasztok,
Misivel már váltottunk 1-2 mailt. Gondolom írok ide is pár sort. A ghepard nicknevet válaszottam, más fórumon is ez van nekem. Az életem kb 3 részre osztható. Az első 27 év 1979-ig tele gyógyszerekkel, orvosokkal, fulladásokkal, asztmával, krónikus bronchitissel, évente 2-3 torokgyulladással, allergiákkal, szinte állandó taknyossággal, 4 tüdőgyuszi a hátam mögött (az utolsó 1973-ban majdnem elvitt, nem sok hiányzott), fél tüdőmet elmeszesítették, orron levegőt se tudtam venni stb… Már borzasztó rossz volt a sok gyógyszer mellékhatása, mondom megpróbálom nélkülük, meg orvosok nélkül. Mi lesz? Nehéz volt, még az édesanyám is azt mondogatta, hogy meg fogok halni, ha nem szedem a bogyókat. Hát még élek és már jópár éve remekül vagyok. A másik szakasz 1979-2003-ig már sokkal jobb volt, de még nem az igazi. Akkor ugyanis (2003) véletlenül el kezdtem foglalkozni a légzéssel és a saját magam által gerjesztett különféle vibrációkkal. Innentől aztán kezdtem egy kicsit csodálkozgatni, hogy tulajdonképpen mi is okozza azt a sok pozitív változást, ami történt velem. Csaknem 2 teljes évbe telt, hogy elhiggyem – ezek a gyors pici vibrációs mozgásaim, meg a légzésem számlájára írhatók. Van 1-2 vibrációs légzéstechnikám is. Azóta nálam minden a légzés és a vibrációk körül forog. Mindent magam kisérleteztem ki, elkövettem hibákat (rögtön az elsőt 2004-ben követtem el), melyekre csúnyán rá is fizettem – de tanultam belőlük és így végül azok is segítettek, hogy eljussak arra a szintre, ahol most vagyok. Olyan megoldásokat kerestem, amihez nem kell semmilyen külső eszköz (zacskó, készülék, palack, bármi) és bármikor, bárhol, gyakorlatilag minden helyzetben csinálhatom. Én csinálom is, szinte állandóan ügyelek arra, hogy jól lélegezzek, minden más csak ez alatt van fontosságban.
Zsebkendő már vagy 10 éve nincs is nálam, illetve van a táskámban, de nem haszáltam ez alatt a tíz év alatt, az utolsó torokgyulladásom 2007 decemberében volt. Már rég óta simán tudok orron lélegezni, még futás közben is, dombnak felfelé is. Felmegyek majdnem a harmadik emeletre úgy, hogy lent gyakorlatilag teljesen kifújom a levegőt. Egyetlen belégzéssel 203 lépést le tudok gyalogolni. Az izmaim még egy kicsit gyarapodnak is (pedig 66 éves vagyok), a reakcióidőm azt hiszem kimagaslóan gyors. Rugalmasabb, erősebb és gyorsabb is vagyok, gyakorlatilag minden évben javulok egy kicsit, némelyik évben többet. Van egy hosszútávú célom is. Ez hosszasan érlelődött meg bennem. Egy atlétikai versenyszámban (gerely) el szeretném érni az országos csúcs kétszeresét, de az sem néz ki lehetetlennek, hogy a 3-szorosa is elérhető. Tehát nem egy kicsit túldobni, hanem a dupláját vagy a háromszorosát. A kétszereshez már nagyon közel vagyok.
Sokat olvastam Misi blogján, a hozzászólásokat is majd mind átfutottam, elolvastam. Tetszik az ide írók hozzáállása is. Érezni, hogy valamit tenni akartok, hogy jobb legyen a légzés. Ez már fél siker. A másik fele a kitartás és a gyakorlás, gyakorlás és megintcsak a gyakorlás. Én még 2014-ben sem tudtam, hogy mi az a COPD, akkor kezdtek irogatni nekem COPD-os betegek. Nem tudtam, hogy honnan, miért. Csak múlt héten tudtam meg, mikor átbömgésztem az INDEX FORUM-on a COPD-os topikot. Na ott volt egy hozzászólás, hogy meg fognak engem keresni. Érdekesség az is, hogy Misi ott 2 hozzászólással fejjebb írta azt, hogy nyitotta ezt a blogot és mindenkit szívesen vár ide. Hát kicsi a világ….
Sziasztok Mindenki!
Üdvözlök minden új “osztálytársat” – irjatok nekünk sok hasznos tapasztalatot,hogy mi is hasznositani tudjuk az általatok jónak mondott gyakorlatokat.
Ghepard – először is kérdezném,hogy az alábbi irásodban a gerjesztett különféle vibrációk alatt mit értesz? visszatartott levegővételt?
“Akkor ugyanis (2003) véletlenül el kezdtem foglalkozni a légzéssel és a saját magam által gerjesztett különféle vibrációkkal. ”
Ebből a bejegyzésedből erre következtetek,vagy lehet,hogy nem jól értelmezem.?Örülök,hogy Te már jól vagy, s komoly céljaid vannak , nekünk is lennének,de nekünk még a szusszal van gondunk. Kérlek,ha tudsz bővebben ird le ,hogy hogyan vegyük azt a fránya levegőt,hogy ilyen szép eredményt érjünk el.Gondolom ez mindannyionkat érdekelne.
Lányok, Zsolti hol vagytok? Rita eltüntél te is, Kata hol van?
Ki hogy van ezzel a széllel, nekem nagyon zizzent a fejem,meg levegőt sem tudom úgy szedni, ahogy szeretném.
Mihály irtatok egyik bejegyzésben a dupla kifujásról, nem mertem eddig irni,ugy voltam vele,hogy biztosan az én nyavalyám ez, egyszerre nem jön ki a levegő,még egyet kell kifujnom,hogy érezzem az igazi kilégzést.-
Azt sajnos tapasztalom,hogy minden mozgás más-más erőt igényel, terigetésnél is van még gond, szerencsére a tekerésnél nincs már régóta,de ha a kuka felé,vagy a kapu felé közeledek jön a frász, ezt is meg fogom tanulni,csak irjatok sok-sok hasznos tanácsot,aki már valamennyire kigyógyult ebből a fránya szuszhiányból.
Kivánok jó levegőt mindenkinek, a hiányzókat keresem.Zsolti remélem jól vagy már! Ki hogy áll a nyákoldással? én ramatyul.
Lányok új hét, új bejelentkezés!
“Ghepard – először is kérdezném,hogy az alábbi irásodban a gerjesztett különféle vibrációk alatt mit értesz? visszatartott levegővételt?”
Nem azt, hanem a légzésnél is valamiféle nagyobb és gyorsabb mozgást bevinni a kifújásnál és a belégzésnél is. Ezt többféleképpen lehet. Legegyszerűbb a hanggal. Az egy egészen erőteljes vibráció, ezzel kezdtem 2003-ban. Pár nap alatt a duplájára nőtt a légzőciklusom és pár hét alatt egy perc főlé ment simán. Ma képes vagyok kb 2 és fél perces légzőciklusra. Kb 70-80 másodperc belégzés (hanggal képzek akadályt, s ettől a rezgéstől meg sokkal jobb a tüdőhólyagocskák cseréje is) és kb ugyanennyi kilégzés, szintén hang kiséretében. Három féle képpen mozgatom a tüdőmet is: hanggal – hangszálakkal (100-3000 Hz), torokhanggal, vagy orrhanggal (ezt nem a hangszálak adják ki (nem is lehet), de nagyon hasznosak, nagyon mélyek és nagyon csendesek 20-90 Hz – a kutyák például borzasztóan félnek ettől a hangtól). Na és a rekeszizommal – ezt tudom mozgatni nagyon nagy sebességgel, akár 10 darabot egyetlen másodperc alatt. Kb nem is kell lélegezni, a rekeszizom mozgása magát a légzést is végzi. Meg lehet tanulni, tudom hogyan lehet elérni, hisz elértem.
Azon kívül minden testrész bemozgatására is értettem. Például a szemeket is be tudom vibrálni (az egész fantasztikus hatást tud kiváltani – emiatt is például 3 nap alatt le tudtam tenni a szemüveget 2009-ben), a dobhártyát is belülről. Ez olyan hangot gerjeszt, amit egy másik ember meghall, ha a fülemhez teszi a fülét. Mindenféle vibrációval jóval hatásosabban lehet mozgatni a test bizonyos részeit (meg az egészet is), így a légzést is hatásosabbá lehet tenni. Tudok olyan piciket is, hogy nem is látni. Kb tudom is, hogy miért hatnak. Ezek olyan gyors pici mozgások, minél kisebb, annál gyorsabb lehet (és hatásosabb) – de egyáltalán nem megerőltetőek, a pulzus gyakorlatilag nem is emelkedik. A gerelyre is csak naponta kb 70 másodpercet edzek, de azt speciálisan, amit kitaláltam. Nem elírás – 70 mp, ezt össze se lehet hasonlítani az élsportolók edzésével, ami naponta több órát is igénybe vesz (így azonban idő előtt kinyírják magukat). Misi jól írta mottóként, hogy ne nyírd ki magad. Na ezt nagyon szem előtt tartom. Két éve elhagytam a focit, az idén befejeztem még a futást is, biztos meg fogtok lepődni, hogy miért – mert szerintem talán nem is annyira jó a futás, mint azt beállítják. Legnagyobb meglepi azután ért, mikor befejeztem a focit, ott sokat futottam. Pont a fordítottját vártam, mint ami történt.
Hogy hogyan vegyetek levegőt. Legegyszerűbb válasz, hogy orron keresztül. De a fontosabb, hogy hogyan fújd ki. Inkább ne egyszerre, mint egyszerre. Sokadszorra talán hatásosabb. Megszakításokkal, nem kell hanggal, csak úgy simám. Eleinte a 15-20 megszakítís is sok lesz. De finomítani lehet és gyorsítani és simán 100 főlé is lehet menni, majd 200 fölé is. Ugyanúgy befelé is lehet megszakításokkal. A legnagyobb és leggyorsabb hatás akkor érhető elő, mikor majdnem tele a tüdő és képes vagy mozgatni a rekeszizmot gyorsan, nagyon gyorsan. Ekkor kis adag levegőt nyom ki majd szív vissza, alig érezhetőt. Ekkor nagyobb bent a nyomás és jobban dolgoznak a tüdőhólyagocskák is, persze nem egyszerű, de fokozatosan mindenben lehet javulni, haladni.
Nektek is lehetnek céljaitok, már az is egy nemes cél. hogy jobbá akarom tenni a légzésemet és ezért mindent megpróbok bevetni – én is így kezdtem és ma is gyakorlom folyamatosan. Másképp visszesnék – de ilyenkor felhozom magamban, hogyan fuldokoltam, hogyan nem tudtam levegőt venni az orromon, milyen rossz volt a kórházban, mennyi mellékhatása van a bogyóknak – és csinálom tovább rendületlenül. Semmi késztetés nincs benne, szinte magától jön, mitha a testem is azt akarná, hogy jobban legyen, csak segétek neki a magam módján.
Sziasztok 🙂
“Megkapod az utolsó cigarettád parazsának fényét piros pontként.”
Ő lesz a fény az alagút végén? És megesküszöl, hogy nem fog dudálni? 🙂 Köszönöm 🙂
Üdvözlöm az újonnan érkezetteket – már elolvastalak benneteket párszor.
Az a kétütemű sportlégzés néha 3-ban sikerül…az nagy baj? Ha lassabban szívom be a levegőt, és igyekszem nem egy szuszra kiengedni, akkor néha jól is esik, hogy 3 részben szabadulok meg tőle. A hangulat még erősen befolyásolja….
Bocsi, ha beleszólok a nagyok dolgába, főleg, mert fizika ellen nem csak beoltva vagyok, de úgy álltam hozzá, mint akit felmentettek belőle:
“…miért képes valaki kilométereket tekerni, de a egy háznyit képtelen sétálni…”
Mivel előnyben részesítettem én is a brinyót a gyaloglábbal szemben, én is elfilóztam a kérdésen. Most pedig, hogy a talpam többet éri a talajt, mint a hátsóm a nyerget, még inkább. Írtam talán, hogy a gerincem iszonyúan fáj (legalább van 🙂 ), és az, hogy egyenesen álljak, sőt -menjek-, kissé meg kell feszítenem a felső testemet. Ez viszont azt eredményezi, hogy ami deréktól felfelé van, az minden megfeszül – így a légzőizmok is. Merthogy, tartani kell magam, kissé hülyén fogalmazva “emelni”. Viszont a biciklin erre nincsen gondom, mert az emelés, amitől befeszül minden, átvált popsin pihenésre. Nem kell emelnem , alá van támasztva. Ergo – az emelési feszítés – kiiktatódik. A lábmunka is egészen más, kevésbé strapás – így talán az oxigént is kevésbé zabálja.
(Bocsi, ha nagy hülyeséget írtam.)
Hétvégén megvolt a pajtizás – szuper volt. 🙂 Kissé leharcolt, de még este elpakoltunk. Viszont a ki-bejárkálást nehezen toleráltam – az a délutáni szuszfogyás most már kezd nagyon idegesíteni. Négytől szinte a légiósok díszmenete a viselhető tempó….
A reggelek nehezen indulnak, mire kiérek a kávémért (nem kapom ágyba), az oxi-szint 86-88 körül bóklászik (mint gyaloglás közben), kicsit légzőgyakorlatozni kell, mire biztos lehetek abban, hogy nem megy cigányútra a kávé.
Klassz, hogy a spirót általában fújás után egy órával mérik – néznék meg délután 4-kor. És köhögök – marha sokat.
Ma a hasznosítható időben legyalogoltam a 45 percemet , ráhúztam még ötöt – és 3,5 km megvan. “Szedtem szemetet”, nyújtóztam (ezt Mihály már sokkal előbbi posztjában is ajánlotta), kicsit cipeltem a 6 kilós kettlebelemet, kis cuki darab 🙂 Hellyel-közzel használni is tudom már, de mire egy-egy rövid gyakorlatsor végére érek vele, hívom a 112-t, hogy hozhatják a vastüdőmet.
Néha pocsékos a hangulatom, de akkor elkezdelek olvasni benneteket…. 🙂
Ghepard – lehet, hogy hiába olvastalak el többször, mégsem vágom: sikerült beújítanod egy guszta kis copd-t, vagy a megkeresések kapcsán ismerkedtél meg vele?
GRoman – ez a beszédprobléma ismerős nagyon. Igaza van Mihálynak – tömören fogalmazni, bólogatni – de néha én is szeretnék a másik szavába vágni és túlbeszélni 😀 😀
Te is így vagy vele? 😀
Mennem kell légzőgyakorlatozni – vevő vagyok minden újdonságra, hasznosságra is, nyilván abban sem vagyunk egyformák, hogy kinek mi hasznosabb – a kilégzés és vállak le vezet, a lábgyakorlatok, amiket Mihály ajánlott azóta is hetente min. 3-szor terítéken…és képzeljétek, a kis súlyzózás eredménye látszik a karjaimon, a gyaloglás pedig apaszt a sokat reklamált pociból. 🙂
Zsuzsa, a “junájkum”-kúra már említés szinten is gyógyító erejű 😀
Marika, Kata, Éva, Kriszti, Zsolt … merre vagytok?
Ölelés mindenkinek 🙂
“Az a kétütemű sportlégzés néha 3-ban sikerül…az nagy baj? ”
Szerintem nem baj, az a fontos, hogy jól érezd magad. A kilégzésnél pedig úgy tud az ember megszabadulni több levegőtől (melyben mérgek, anyagcseremaradékok, széndioxd, oxigén meg stb van), hogy szakaszosan lélegzik kifelé (befelé is nagyon jó hatású), legalábbis nekem így egyszerűen és nagyszerűen megy.
“Bocsi, ha beleszólok a nagyok dolgába, főleg, mert fizika ellen nem csak beoltva vagyok, de úgy álltam hozzá, mint akit felmentettek belőle:”
Mondjuk én szerettem mindig is a fizikát, matekot, ráadásul egy tudományos intézetben melózom már 45 éve, melynek nevében benne van a (geo)fizika is.
Hogy mire leszel képes, vagy mire vagy képes – az nagyban fejben dől el. Ha fáj a derekad, akkor bicajon könnyebb létezni, mint gyalogolni. Nekem is nagyon fájdogált a derkam gyaloglásnál (meg ülésnél is), de ez is már rég a múlté. Pedig rengeteget ülök a melóban számgép mögött, meg a vonatban is – de a légzéssel, vibrációkkal ez is megoldható simán. Mármint a derékfájás is – meg talán minden más is. Van 6 alapirány (az ember szempontjából: normális állás, kézen állás, bal majd jobb oldalt fekve, hason és háton fekve – ha ügyelsz mindegyikre és elosztod a nap folyamán, akkor sokkal jobb lehet a helyzet.
“Ghepard – lehet, hogy hiába olvastalak el többször, mégsem vágom: sikerült beújítanod egy guszta kis copd-t, vagy a megkeresések kapcsán ismerkedtél meg vele?”
Nem, csak most olvastam el azt a topikot. Nincs is ott sok hsz, csak valami 60, teljesen kihalt. De van ott (az INDEXEN) asztmás, allergiás topik – az pörgősebb, van ott valami 9ezer hsz. Na oda 2014 körül írtam is vagy 5-6 hszt, de ott is mintha egymás ellen mennének az emberek. De múlt héten elkezdtem oda irogatni, mert végre valaki megint felhozta a légzést. Legtöbb hsz-t a refluxos topikba írtam, ezer felett. Van 4 saját topikom is. Itt egész más a hangulat, a sorok között olvasva érzi az ember, hogy tenni akartok valamit, hogy jobb legyen – s nem csak bevenni valami bogyót, elmenni ilyen olyan orvoshoz (aki kb semmit se tehet). Ez minden dicséretet megérdemel. Igen a megkeresések kapcsán jobban megismertem ilyen embereket, írtak nekem jópáran akkortájt. Fogalmam se volt, hogy miért, nem kérdeztem, csak próbáltam válaszolgatni a sok kérdésre. De már akkor is rengeteg hozzászólásom volt az INDEX FORUM-on, manapság valami 7ezer körül mutat a számláló. Valamikor 2007-ben (vagy mikor) kezdtem el oda irogatni, 36 évig nem is írtam magyarul, majdnem teljesen elfelejtettem – nagy élmény volt számomra újból megtanulni az anyanyelvemet. Persze sose felejtettem el, de írni mégiscsak más, mint pár szót váltani naponta, sokszor csak néhánynaponta.
Idős korra majd mindenki egy kicsit COPD-os, ALS-os, SM-es, szíve se az igazi, tüdeje se, az egész ember se ugyanaz már mint 30 egynéhány évesen. De azért lehet sokat tenni, hogy jobbra forduljanak a dolgok. A három legfontosabb dolog a légzés, mozgás (vibráció) és a kajálás – persze minden más is a maga részével hozzá tud tenni – ha jól csináljuk, vagy el tud venni – ha rosszul csináljuk (vagy rosszat csinálunk)..
Egy volt kollégám és az egyik főnököm (4 éve halt meg) szokta mondogatni, hogy nehéz az élet, mindig van valami – ezért át kellene alakítani egy közmondást (amit ma megtehetsz, ne halaszd el holnapra) valahogy így: ha tudod, halaszd el holnapra, lesz egy szabad napod. Erre szoktam Neki felelni, hogy akkor 2 napra elhalasztani még jobb, mert lesz 2 szabad nap…
Rohanó világban élünk, nem ártana talán lassítani. Ez a légzésre is vonatkozik, de csak lassan. Gondolom, ha valaki belekezdene, akkor simán lepipálna a javulásban engemet is. Én már nem tudok sokat javulni, ilyen szintről nagyon nehéz, de próbálkozom továbbra is. Sok tanács van, nehéz kiigazodni – de mindenki hagyatkozhat a saját fejére, gondolataira, amik elő jönnének, ha volna egy kis úgymond kényszer, vagy inkább nevezném célnak. Mondok egy tippet rá. Csak néhány másodperc naponta (1-2 nap szünettel a héten). De az legyen ugyanakkor, ugyanott és úgy egy kicsit menet közben. Tehát csak egyetlen kisérlet van egy nap – semmi több. Lemérem, hogy hány lépést tudok menni két kifújás között. Tehát csak egyszer vehetek be levegőt. Mehetsz, ahogy akarsz, gyorsabban, lassabban, kisebb lépés, nagyobb lépés, így szívod, úgy szívod stb. Azt az egy számot nem felejti el az ember másnapig és aztán se. Mondjuk kezdetekkor (mondjuk ma) 10 lépés sikerült. Másnap megint jön az a pontos idő és pontos hely – na ez már érdekes másnap. Valahogy az agy már előtte elkezd gondolkodni, hogy hogy is volt tegnap, jól csináltam, lehet jobban stb stb. Semmi vész, ha nem sikerül több. Az a rágondolás minden nappal egyre több lesz és egyre jobbnál jobb (de itt ott rosszabb) ötleteket fog kidobni az agy. Most gondoljunk bele, ha netán sikerül (biztos sikerülni fog) egy nap elérni 11 lépést – na az óriási fejlődést mutat. Az kérem szépen 10%-os javulás. Ez óriási. Én mostanában nagyon örülök, ha el tudok érni évi 2%-os javulást. Tavaly 196 lépés sikerült, ezt idén már túlmentem az említett 203 lépéssel – ez kb 2.5%-os javulás. Tehát egy ember, aki 10 lépésről felmegy 11-re, az kb 4-szer nagyobb javulásra volt képes, mint amit én tudok mostanában produkálni. Tehát jól elkalapálhattok engem. De 11-ről javulni egy lépést, már valamivel kisebb javulás lesz, mint 10% – de még mindig óriási. Mindenki legnagyobb ellenfele saját maga. Egyre tovább, ahogy telnek a napok, egyre több dologra jön rá az ember, veszi észre – ha beveti, változtat ezen azon – akkor jobb lesz. Ha megvan az a kicsi kényszer, hogy jobb szeretnék lenni, akkor az ember képes változtatni életmódján, ezen azon. Én például 57 évig fociztam, nagyon nehéz volt 2016-ban meghozni a döntést, hogy többet nem megyek. Ez volt augusztusban, na addig a legjobb eredményem 155 lépés volt és olyan 3-8% javulás szokott lenni évente – na ez decemberig felment 192 lépésre. Na ez valami 24%-os javulás volt 4 hónap alatt 12 évi gyakorlás után. Ez egyszerűen nem ment a fejembe – tényleg nem jó a futás? Futottam minden melónapkor továbbra, de egész másképp és nagyon keveset – pont annyit, amennyit egyetlen belégzéssel le tudtam futni. Ez azért egész nagy távolság. Tavaly csak ezt csináltam és már nem tudtam annyit javulni, de még javultam 196 lépésre. Ez kb 2%-os javulás volt. Az idén teljesen elhagytam a futást, de megint meglepetés ért, nem is kicsi, már áprílisban sikerült az említett 203 lépés és még van 8 hónapm, hogy megpróbáljak javulni. Ezek a dolgok fel tudják villanyozni az embert és sok mindent aztán fontolgat, mérlegre tesz – ha javulni akar.
Nem az a boldog, akinek a legtöbb van – hanem az, akinek a legkevesebb elég.
“kicsit cipeltem a 6 kilós kettlebelemet, kis cuki darab ? Hellyel-közzel használni is tudom már, de mire egy-egy rövid gyakorlatsor végére érek vele, hívom a 112-t, hogy hozhatják a vastüdőmet.”
Még azt is cipelni fogod.
ghepard – a vibrációs módszereidet olvasgatom, próbálom megérteni, persze ezeket nagyon nehéz leírni, még egy videóval se volna könnyű…
Tényleg, videót nem tudnál csinálni?
Hát azt elhiszem, hogy nehéz megérteni, még csak elhinni is (a legtöbb talán erről a saját topikomban (az INDEXen) van írva (Az emberi hang – gyógyít? a címe) – de talán még nehezebb véghezvinni. Még a kollégáim se nagyon hitték el eleinte (pedig azok tudós emberek, professzorok, nagydoktorok stb), meg hogy valamit hat stb. Sok embernek mutattam, de szinte semmit se látni, csak érezni, ha rám teszik a kezüket ahova mondom. Nekem gyerekjáték, szinte már a lételemem. De nagyon sok próbálkozás után jutottam el erre a szintre. Egy dolog nagyon közrejátszik, hogy ennyire tudom érezni a frekvenciákat, rezgéseket és generálni is meg irányítani is – ugyanis születésem óta gyakorlatilag nem hallok. Ma már azonban tudom, hogy nem így volt, nem a születésem óta, hanem kb 1 éves korom óta, mikor tüdőgyuszit kaptam és a kezelésre használt AB kinyírta a hallószőreimet és azok sajnos már nem nőnek újra. Jó pár évre rá ki is vették a forgalomból, mert sok embernél észrevették ezt. Ez meghatározta az életemet, nem egyszerű gyakorlatilag hallás nélkül létezni.
2003-ban fordult velem a világ, akkor kezdtem el véletlenül – majd leírhatom, hogy mi volt az). Ez érdekelt nagyon és a meló csak már olyan el kell végezni szinten maradt, a matekot is hagyagoltam és az itt az intézetben (meg a szomszédosakban is: kémia, csillagászat, gyógyszerkutatás, fizika, elektrotechnika stb) kb 45 év alatt rámragadt tudást próbálom a magam javára fordítani.
Magam nem tudok videót készíteni (már sokan felhozták ezt), de valahogy talán megoldhatnám, de nincs sok értelme – mint írtam gyakorlatilag semmit se látni, azok olyan kicsi mozgások. Az első dolog, hogy elhidd, hogy van ilyen és képes vagy rá és persze azt is, hogy hatásos, nagyon hatásos. Mondok egy kisérletet, amit el tud bárki végezni, hogy a saját szemével lássa, mi folyik itt vagy ott. Le kell darálni a száraz kifliket prézlinek. Ledarálod valami kézi masinával, de még sok benne olyan durvább nagyobb darab is, amit jó lenne átszitálni. Beleteszel a szitába egy adagot és látod, hogy semmi se történik, nem megy át magától semmi, ott hagyhatod ameddig akarod. Elkezdjük lassan mozgatni, még mindig szinte semmi se megy át a szitán. Ha ide oda kezdjük mozgatni bizonyos sebességgel, akkor már kezd átperegni a szitán és mondjuk egy bizonyos adag átmegy ilyen technikával olyan 25 mp alatt. Ha azonban sikerül olyan mozgást elérni, ami miatt a prézli elkezd forogni, na akkor már ugyanaz az adag átmegy mondjuk olyan 14-16 mp alatt. A forgás olyan lesz, hogy az összes átmegy az egyik oldalra és ott elkezd forogni fel le, tehát függőlegesen.
Azt kell elérni, hogy épp csak forogjon, tehát ne repüljenek fejjebb feleslegesen, mert az időveszteség, míg visszaesik. Nos, és ha sikerül olyan speciális egész apró mozgást elérni, ami miatt kb a szita közepe mozdulatlan marad, de a két széle ellentétes mozgást fog végezni, ami miatt a prézli szépen két részre oszlik a szita két oldalán és ellentétes irányban fog forogni – na ekkor átpereg ugyanaz az adag kb 5-7 mp alatt. Ha még egy kicsit ügyesebbek vagyunk, akkor még ezt az időt is megfelezhetjük. Egyszerűen, megtanuljuk ugyanazt bal kézzel is (na ez már sokkal nehezebb annak, aki jobb kezes). Az adagot elosztjuk 2 részre két szitába és így ugyannyit át tudunk szitálni kb 2-3 mp alatt.
Ez a kezdeti 25 mp mellett egész elképesztő eredmény. Ha ezt az ember meg tudja csinálni még más testrészével is, akkor a testben olyan keringést tud előidézni, amit talán még a legkeményebb fizikai edzéssel se tudna. Hát kb ezért elég nekem a napi 70 másodperces edzés a gerelyre – ennek ellenére már magasan a korosztályom világcsúcsa felett vagyok. Ami meglepő nagyon számomra, hogy már bal kézzel is jóval a világcsúcs felett vagyok. Mindenesetre nagyon jó érzés. Emlékszem, mikor pár éve elértem a világcsúcsot, az hatalamas élmény volt. Olyannyira, hogy a következő kisérletek már meg se közelítették ezt az eredményt, pedig a körülmények cseppet se változtak meg. Pont akkor értettem meg igazán, miért mondják le a többi kisérletet, vagy egyszerűen meg se közelítik, ha elérnek valami különlegeset. Azóta még vagy 50-szer javítottam, de ez már olyan természetes valami és nem nem visz el annyira az érzés. Remélem, hogy még fogok egypárszor ebben is javulni, messze még a cél, ami szemeim előtt lebeg……..
A jó kérdés, hogy mi hat és miért hat? Majd megmondom, hogy én hogy látom. Ami érdekes, hogy tényleg látom is – a két szememmel. Ez közvetlen bizonyíték, hogy tényleg úgy lehet.
Sziasztok, olvasok, meg tátom a számat….és megpróbálom megérteni a párbeszédeteket. (ghepard és Mihály köztit)
Számomra rezgést csak az éneklés, a beénekléses mümmögéses, hümmögéses, lalalázós rezgés jelenti. Azt a rekeszizom rezegtetést bevallom, abszolút nem tudom elképzelni sem….mármint, hogy azt megcsinálni.
Legyaloglom a napi adagomat, nehezítem guggolásokkal, nyújtózásokkal, néha a menetelés után egy-egy adagot kipakolok a szekrényből (lehajolgatás, karmunka, törlés…), utána fújtatok, mint Ajtmatov versenylova…..próbálom az állóképességemet megőrizni. Megteszem, hogy hol a 6 kilóst cepelem, hol énekelek….néha beszélek magammal hangosan( marha uncsi), máskor veletek beszélgetek (ez már érdekesebb), és köhögök.
Ghepard – tökéletesen igazad van – célok kellenek. Vannak is. Mégis bosszantó, amikor az ember kénytelen szembesülni azzal, hogy eddig és nem tovább.
Nagyon szemléletesen írod le a módszeredet, a megvalósítás nehéz az ezzel eddig nem találkozott embernek. 🙂
A %-os javulás menete érthető – nyilván nem csak a kor a rohamosabb fejlődés akadálya… van egy plafon, amit a vége felé sokkal lassabban, kisebb lépésekben ér el az ember. Eleinte látványosabb, később – bár jelentős – mégsem olyan nagymérvű.
Az itt bóklászók – azt hiszem – mindent kipróbálnak, amit csak tudnak. Kár, hogy ez a video nem járható út…. 🙂
Marika, viszont a tegnapi teregetéskor te jártál az eszemben – azt gondolom, attól fulladsz, hogy nem lazítasz. Kb. a felénél abbahagytam. Leültem a kád szélére, és megbeszéltem magammal: Te lüke tyúk, a bánatért kell ennyire sietned? (Tényleg, mintha valahova igyekeznem kellett volna). Másrészt, az a váll-leengedős, lazítós, és fokozatos belégzés-kilégzés működtette a dolgot. Észre vettem, hogy akkorát emelek egy pici darabon, mintha chewbacca bundáját kéne kiaggatnom. Feszes karral, görcsösen….ha arra figyelve kilazítod magad, a teregetés sem lesz túl mumus. 🙂
Többiek merre? Mindenki a Seychelle-szigetek-en? :-O 🙂
Megyek…menni 🙂
Ölelés 🙂
Sziasztok Mindenki!
Eltüntetek, nyári szabadság? Mihály a fentieket magyarázd el,olyan nyelven,hogy én is értsem, mert én rezeghetek,remeghetek – szoktam is a gyengeségtől – de ilyen rezegtető gyakorlatot nem tudok létrehozni,ha megszakadok sem.Ha Te érted, ird már le nekem sötét agyunak. Annyit tudok már,hogy tegnap egy levegővétel után 20 lépést megtettem, ma majd remélem ez javul.
Egyébként fujkálok, légzőgyakorlatozom,mint egy mozdony,nem sok eredményem van,de van valamennyi.Szusz az kevés ebben a szeles időben,most megyek tekerni,mert felénk még most kezdett igazán sütni a nap,a szél meg lekotor a teraszról olyan erősen fúj.
Jusztina és a többiek mi van Veletek? Zsolti jól vagy? Nyákoldót mit használtok most? nekem van Lyxio nevű porocskám, most azzal próbálkoztam,de ez meg köhögtet egy kicsit – most ez jó-e,nem-e irjátok meg nekem.
Várom a rezegtetős módszer leforditását – nem akarok én gerelyt dobni,csak kiprobálnám,mennyire használna nekem.
Katával mi van?Kata jelentkezz!!!
Kivánok jó levegőt, szép napokat,de irjatok.
Sziasztok
Vagyok olvasok nem is nagyon értem, meg nem is igazán tudom ezt az összevissza légző gyakorlatokat csinálni. Maradok a kórházba tanult légző gyakorlatomnál az nekem bevált. Az a véleményem hogy más gyakorlat kell a másik fajta COPD nak és másmilyen az aszmásnak. Marika a Buventont (ventolin) lecseréltem Bereduál N spyre ez jobb, ez nyákoldó is. Ebből 1×2 puffot lehet négyszer vagy 1×1 puffot 8 szor. Az inhalátorba is bereduál kell csak az oldat.
Puszi, oxigéndús levegőt.
Ismét én.
Marika én nem szedek vény nélkül kapható gyógyszereket minta a lyxio, mert nem tudhatom melyik gyógyszerrel nem szedhető. Mert van olyan pl. mint a Ventolin ami a teofilinnel együtt nem ajánlott.
Bocsi kimaradt
Bolond lánynak,
tetszik a nickneved, én olyan furfangos és kitartó emberkének látlak. Nehéz azt megérteni, a nagy okosok se nagyon értik, hamarébb el lehet hinni, ha van saját tapasztalat. A rezgést és a vibrációt már rengeteg helyen és már rég óta használják. Az ember saját rezgésére általában csak a hang jön be. De szinte minden porcikánk, minden sejtünk mozog, rezeg, vibrál – mégpedig elég gyorsan – kb mondjuk 30 és több száz mozdulás egyetlen másodperc alatt. Hogy csak egyetlen másodperc alatt kb 7000 kémiai reakció zajlik a sejtben, tehát gyors ott a mozgás. Csak nemrég derült ki, hogy az agyunk hogyan méri az időt, ami szerint aztán irányítja az egyes mozgásokat. Na ebbe is bele lehet pofázni és olyan reakció időt lehet produkálni, hogy nem is akartam elhinni hogy sikerülhet.
Azt én se tudtam elképzelni, ma viszont már nélküle nem tudom elképzelni. Lassan kell kezdeni. Próbálj tudatosan nagyon keveset beszívni, majd nagyon keveset kifújni. Na ez nagyon lassan fog menni, mert nem fogsz tudni gyorsan átkapcsolni – a lassú agyműködés miatt. Keverni is fogod, mintha változtatni akarsz, de 3-4-szer csak kifújni fogsz, stb. De ha fogsz minden nap egy kicsit (én órákig gyakoroltam, de úgy menet közben, majd mindenhol, minden tevékenység közben) gyakorolni, akkor javulhatsz. Ha ez nem megy akkor próbálkozz csak azzal, hogy megszakítva fújod ki a levegőt kis adagokban. Sok gyakorlás után nagyon kis adagokban leszel képes megszakítani majd beindítani a kilégzést. A belégzéssel dettó így van. Legnehezebb kilégzés után gyors belégzés, minél picibb ki be. Nos és egy idő után észreveszi az ember, hogy mintha magától menne. Nem kell semmi erőlködés, a felgyorsult agy sokkal gyorsabban fogja tudni küldeni az impulzusokat. A rekeszizom kulcsfontosságú a légzésben – így a tüdőt úgymond első kézből mozgatja. Most képzeld el a tüdődet a nemrég említett prézli helyett – mire lesz képes azzal a többlet és gyorsabb mozgással. Mekkora melót tud majd elvégezni.
A hang nagyon jó. Leírom, hogy növelheted a légzés idejét csak a hanggal: szívd tele magad, ameddig jólesik, aztán próbáld meg a legmagasabb hangot kiadni csukott szájjal, de a leghalkabban (nekem meg kellett fognom a torkom, hogy tényleg rezegnek a hangszálaim és mellettem senki semmit nem hall). Ez a legvékonyabb rést hagy a légcsőben, közben a leggyorsabban rezeg, de a legkisebb kilengéssel (amplitúdóval), fogsz érezni egy kis nyomást pár másodpercig (de a rezgés nagyon gyorsan elintézi, hogy elmúljon, majd egyszer megírom, hogy miért), csak fújd, majd megint fogsz érezni nyomást, na ekkor már kezd csökkenteni fokozatosan a hang magasságát egyre mélyebbre, lassan úgy hogy ne érezd a nagyobb nyomást, vagy állandó legyen. Mikor már eléred a legmélyebb hangot (ekkor megy ki a legtöbb levegő, mert már nagyobb a rés) és több hang már nem megy, akkor még mindig fogsz tudni fújni ki levegőt. Ha már nem megy, akkor megállsz, de nem veszel levegőt, kis idő után megint fújhatsz ki egy kis adagot. Majd megállsz és így tovább – én még vagy 10-szer is megállhatok, vagy még jópár mp-ig fújhatok ki, szakaszosan is. Nálad az egyes fázisok rövidebbek lesznek, talán jóval rövidebbek, de menj át mindegyiken. Idővel hosszabbodni fognak minden nehézség nélkül. Ha jól csinálod, lehet meg fogsz lepődni, mint annak idején én is – az olyan nagy meglepi volt, hogy szabályosan hangosan megkérdeztem egy mellettem lévő akácfát. Azt többször is megkérdeztem, mondom igaz ez, például mínusz 12 fokban se fáztam meztelenül (pedig én maga voltam a fagyos szent), úgy hogy egy helyben ültem teljesen mozdulatlanul – érted ezt, mert én még nem (mármint az akácfa), de aztán megértettem.
Bizony kell egy cél. De nehéz elhitetni magaddal, hogy ez lesz a célom és megyek utána minden akadályon keresztül. Nekem sikerült úgy 5 éve, hogy azt fogom csinálni, akkor minden porcikámnak magas szinten kell lennie, másképp nem sikerülhet. A rezgésekkel, légzéssel (persze kajával is) igyekszem magas szinten tartani a porcikáimat.
Nagyon jó a meglátásod. Eleinte a javulás meredek, de aztán a javulás egyre nehezebb és kisebb mértékű. Ez mindennel így van, amibe belekezd az ember. Például a gerelyben az első évben 66%-ot javultam bal kézzel. Most meg már bőven a kezdeti érték dupláját tudom. Egyébként jobb kézzel már az első héten (200 kisérlet után) túldobtam a szlovák csúcsot, mindezt úgy, hogy életemben nem gerelyeztem. Azóta minden hétvégén kimegyek és megnézem hol tartok, kivétel nélkül. Ha télen nagy a hó akkor van mit takarítanom, mert elveszne a gerely, ami nagyon drága. Mostanában meg sokat kell kaszálnom, mert tökig érő a gaz. De talán most már le lesz kaszálva, mert május 15-től lehet halászni és akkor kaszálnak mindent.
Marikának,
majd elfogja, van olyan érzésem, hogy Misi el fogja hinni és meg is fogja érteni, de Ti is meg fogjátok. Az már más kérdés, hogy mennyire tudjátok majd alkalmazni stb. Nincs abban semmi nehéz, megy az magától – csak el kell érni, hogy menjen magától. Olyan sebességet tudatosan nem lehet elérni. A szemekkel (és bármivel azt hiszem) el tudok érni akár 30 feletti gyors pici mozgást egyetlen másodperc alatt. Mondom ez tudatosan nem megy, rá kell szedni az agyat, hogy gyorsabb legyen.
Fantázia. Nagy gratula. Egy levegővétel után 20 lépés. Nagyszerű. Fog javulni, ha fogod akarni és fogsz rajta gondolkodni. Nem kell semmit érteni, csak törd a fejed – ki fogja dobni, Te még nem tudod, de az agyad már dolgozik rajta és intézi, amit kell, csak törd a fejed és próbálkozz ma is, holnap is és talán egyre jobb lesz. Ha sikerül majd 21 lépés, na az 5%-os javulás lenne. Az még mindig óriási az enyémhez képest, amit az idén elértem.
Remélem majd beszélünk a vibrációról még egy kicsit, az egy nagyon jó opció szerintem. A legjobb benne az, hogy az ember nem is döglik ki miatta, mégis hatalmas erőre és gyorsaságra, rugalmasságra tehet szert. Ez tetszik nekem benne a legjobban, mert én a három leglustább ember egyikének tartom magam a világon. Lustább tőlem már nem igen lehet. Nem kell gerelyt dobnod, semmi erőltetőt nem kell csinálnod. Én csak azért csinálom, mert tetszik és így látom,, hogy az erőm, gyorsaságom, rugalamasságom is nagyon magas szinten van. Mint írtam én már a futást is elhagytam, felesleges. Persze futni lehet jó is valakinek, de hosszú távon talán nem is annyira.
Jusztina,
az asztmásnak, meg krónikus bronchitisesnek se nem jó a tüdeje. Én azt hittem akkor mindig, hogy valami falba ütközök belégzésnél. Persze minden ember más, nem egyformán hatnak ránk a dolgok, nem egyforma idő alatt hat ez vagy az….
Sziasztok,
már korábban felmerült probléma a hajlás közbeni légzés. Nos mint azt már írtam, én a zsiráf technikát alkalmazom, amikor Ebentyűvel sétálunk.
Most kipróbáltam, milyen folyamatos hajlás közben folyamatosan levegőhöz jutni.
A házunk előtt van egy kb. 2,5-3 méter széles terület. Papíron közterület, de a városgazda szerint a házhoz tartozik, a lakók szerint a közé, magyarán senki földje.
Ezért az esetek többségében csodás “gazborétumok”, néhol csodás kertek.
A házunk előtti részt pár éve néhányan rendbe szedtük. Van néhány tő rózsánk, a mostoha körülményeket elviselő juccák, nősziromok, sásliliomok. S néhány méternyi sövény, már ami megmaradt, köztük a pár éves pótlás. Szóval, alakul.
Már hetek óta zavart, hogy gazos, egyre gazosabb. A sövény pedig kihasználva a helyzetet igencsak elkanászodott.
Pénteken vettem egy nagy levegőt, metszőollót, kapát, szemeteszsákot és belevágtam.
A sövényt állva lehet nyírni, tehát a jól bevált módszerrel szuszogtam. DE, a hársfák körül a hajtások, na itt már hajolgatni kell, jól meghúzni és vágni, igenám ezt csak lehajolva lehet csinálni.
Első körben lendületből, hajlás, húzás, vágás, húzás, vágás……….. Ajjaj, elfogyott az oxigén. Percek kellenek, mire rájövök, nem víz alatt vagyok.
Két út van előttem, feladom és felmegyek, vagy kitalálok valamit és folytatom. Az utóbbi mellett döntöttem.
Hajlás, orron keresztül mély levegő, lassan kifújva, mély levegő lassan kifújva ….. közben komótosan húz, vág, húz, vág………….. Jé, így megy. Kiegyenesedés, szuszogás, derék egyengetés, egyenletesen szuszogva. Majd újra hajlás, és így tovább míg el nem készültem.
Legalábbis számomra megvan a trükk. Folyamatos hajlásnál, egyenletes légzés, lassú mozdulatok.
Szóval lányok! Mindent meg lehet csinálni, nem kell rohanni, szépen lassan, komótosan!
Bolond lány, szégyellem magam, hogy az a megoldás nem jutott eszembe, hogy ha biciklizel, ülsz. 😀
Zsuzsi,
nagyszerű, hogy nem adtad fel és kitaláltál valamit, ami segít lehajlás közben lélegezni. Az mindig nehezebb, mert az ember általában állva, vagy ülve szorgoskodik. Már a fekvés is gondot okozhat, legrosszabb a hason fekvés. Legrosszabb pedig fejjel lefelé lélegezni. Én rengeteget dolgozom a kertben, nagyon sokat hajolgatok is. Nincs nagy kertecske, de meló az van mindig tavasztól őszig. Plusz még a gerelynél is hajolgatok, maga a hajítás is egy kicsit lehajolva kezdődik, aztán meg fel is kell venni a földről s majd mindig megpucolni, mert mindig ráragad valami föld a hegyére (legegyszerűbb, ha lehajolva a füvön húzom végig). Na és én a legtöbbet fekve gyakorlom a légzést és a vibrálást is. Télen például hétvégeken akár 16-18 órát is fekszem (máskor olyan 12-15 órát) és ebből csak 6-7 órát alszom. A többi relax, gyakorlás úgy TV nézés közben. Hogy ne legyen gondom a lehajlásnál, az ágy széléhez tettem a fejem és lefelé lógattam, vagy egészen lehajoltam a földig (kezek és a fejtető volt a földön). Ma már kevesebbet lógatom. De mikor javítgattam például a szemeimet vagy a hallásom, akkor még hídról is lógtam lefelé (lábakkal megakasztva a korláton). Télen borzalom lett volna, ha megcsúszik a lábam és beleesek a vízbe. S gyaloglás közben majd minden 5-6-ik fánál kézre álltam. Eszembe jut, hogy akkoriban sokat futottam (vagyis próbálgattam) lehajolva, akkor a fej lefelé van. Persze ott ahol nem láttak, mert azt hitték volna, hogy átugrott valami rajtam. Nem is olyan nehéz, hisz valamikor így futkároztunk, na meg egész pici korunkban is ezzel kezdjük. Ha begyakorolja az ember, észreveszi, hogy jobban kap levegőt, mint állva. Ezért is sokat gyakorlok fekve.
Tehát, nagyon jó, hogy nem adtad fel, csak így tovább, próbálkozz és jobb lesz……
“Hajlás, orron keresztül mély levegő, lassan kifújva, mély levegő lassan kifújva ….. közben komótosan húz, vág, húz, vág…Jé, így megy. Kiegyenesedés, szuszogás, derék egyengetés, egyenletesen szuszogva.”
Nagyon jó recept! Nekem az is bejön, hogy amikor görnyedek, akkor nem mély levegőket veszek, inkább kicsiket. És a kifújásra koncentrálok, mert lehajolva úgy könnyebb helyet csinálni a levegőnek, mint a nyugalmi helyzethez képesti tüdőtágítással.
“Szóval lányok! Mindent meg lehet csinálni, nem kell rohanni, szépen lassan, komótosan!”
A fiúkkal mi lesz? He? Azok rohangáljanak, fulladozzanak?
“ilyen rezegtető gyakorlatot nem tudok létrehozni,ha megszakadok sem. Ha Te érted, ird már le nekem ”
Még csak értegetem, mert nem volt most időm kipróbálni; próbálgatás közben biztos ezer kérdésem lesz.
“Kár, hogy ez a video nem járható út”
Youtube-ra fel lehetne tölteni, én változatlanul noszogatnám ghepardot, hogy csináljon egy ilyet…
“tudjátok, hogy a nevetésnek hatalmas ereje van?”
Olyan jó volt ezt a vidám kis történetet olvasni… de mivel pályázom a Besavanyodott Vén Barom titulusra, azért csak-csak hozzászólok nagy okosan. Főleg azért, mert senki nem kérte.
“a készüléket fenn hagytam. Ezért a szokásosnál jóval lendületesebben indultam felfelé, s az első emeleti fordulónál elfogyott a levegőm.”
Igen, amikor izgulunk, akkor hajlamosak vagyunk kapkodni; a lépcső a túl gyors indítást nagyon bünteti. És nemcsak az izgulás okozhatja a túl robbanékony startot, hanem az is, hogy tudat alatt minél gyorsabban túl akarunk lenni a nehézségen.
Ráadásul ilyenkor mindenki reflexszerűen visszatartja a lélegzetét; az izgalom miatt eleve megemelkedő pulzus, a gyors kezdés és a levegővisszatartás együtt aztán kíméletlenül nagy pofont adnak.
“Megkapod az utolsó cigarettád parazsának fényét piros pontként.
Ő lesz a fény az alagút végén? És megesküszöl, hogy nem fog dudálni?”
Ha piros fényt látsz, akkor távolodik, nyugi.
“A fiúkkal mi lesz? He? Azok rohangáljanak, fulladozzanak?”
Jaj, mea culpa, mea maxima culpa!
Ez rátok is vonatkozik természetesen.
“Ha piros fényt látsz, akkor távolodik, nyugi.”
Kivéve, ha biciklis vagy egy jelzőfénnyel felszerelt kutya.
“És a kifújásra koncentrálok, mert lehajolva úgy könnyebb helyet csinálni a levegőnek, mint a nyugalmi helyzethez képesti tüdőtágítással.”
Igen szerintem is arra kell majd mindig. Ugyanis kifújáskor veszik fel az oxigént a sejtek – legalábbis a nagyobb részben. A legtöbb ember azt hiszi, hogy belégzéskor. Az egy dolog, hogy beszívom a levegőt és átmegy a vérbe, de hogy megy át a vérből a sejtekbe – mert ez kulcs fontosságú. Van egy harmadik molekula is, amiről csak nemrég derült ki, hogy kulcsfontosságú. Az USA Tudományos Akadémiájának lapja, jelentette meg Jonathan Stamler vezető szerző és munkatársainak tanulmányát, miszerint a nitrogén-monoxid alapvetően fontos az oxigén szövetekhez és sejtekhez szállításához. Szerzők szerint felfedezésük alapvetően átformálhatja mindazt, amit a légzőrendszerről eddig tudtunk. A jelenlegi tudományos dogma szerint ugyanis a légzés folyamatában két molekula vesz részt, az oxigén és a széndioxid; az oxigén a belégzés után a tüdőből a szövetekbe kerül, míg a széndioxid útja ellentétes: a szövetekből a tüdőbe jut, onnan pedig a kilégzéssel távozik. Stamlerék felfedezése szerint azonban az oxigént szállító fehérjéhez, a hemoglobinhoz nitrogén-monoxidnak is kell kapcsolódnia ahhoz, hogy az erekből az oxigén eljusson a szövetekbe.
“Még csak értegetem, mert nem volt most időm kipróbálni; próbálgatás közben biztos ezer kérdésem lesz.”
Remélem majd ha kérdezel, fogok tudni válaszolni is. Nem egyszerű az, ha az embernek nincs tapasztalata erről. Sok dolog nekem is magas volt, de aztán kialakult egy elv, ami szerint hathat. Azt gondolom, hogy a gyors pici mozgások is elegek ahhoz, hogy nagyobb méretű súrlódás keletkezzen a sejtek között. Ez felmelegedéssel (tehát energia felhasználásával energia leadás történik – ezért még ettől is le lehet fogyni) jár, plusz még elektromos potenciál is keletkezhet, ami miatt megnő a sejtek belseje és magja közti feszültség. Ez hogy normális egészséges sejtnél kb 75-90 mV (miliVolt), ha csökken mondjuk 40-50 köré, akkor már kezd jeleket küldeni az agyba, hogy nem minden OK és fájdalmat is érezni, diszkomfort stb. Érdekes, a ráksejteknek hogy csak valami 15-20 mV a potenciáljuk, ezért nem is fájdogál, nem is küld már jeleket az agyba (nincs már akkora potenciál?) s így a test nem is tudja, hogy alattomosan növekszik. Ezeket csak nemrég olvasgattam, mert ezek a dolgok csak nemrég derültek ki. Mikor kezdtem, akkor még semmit se találtam ezekről, de már akkor gondoltam, hogy ilyesmi lehet a háttérben és ezt már akkor meg is írtam egy 35 oldalas összefoglalómban, amire az INDEXen felkértek. Tehát ez csak afféle elmélet, de egyre több infót kapok el, ami ezt alátámasztja. Nos és a tapasztalataim szerint is valami ilyesmi jön ki. A légzésről is írtam egy 7 oldalas összefoglalót 2015-ben.
Mint már írtam, ezt a többletpotenciált, elektromágnesssséget – látni is lehet. Persze erre a pontra eltartott, míg eljutottam. Nagy nyomással és a kezek segítségével egy kettőre sikerülhet bárkinek – ha az ember nem ismeri a hátteret és hogy hogyan, akkor inkább ne próbálkozzon ezzel. De kezek nélkül úgy bevibrálni a szemeket, hogy koromsötétben látni lehessen a színre érzékeny receptoraink elrendezését – na az már nagyon kemény dió, de sikerült. Mikor megértettem, hogy mi folyik ott, még a vak foltot is látni tudtam, mert ott fekete marad a terület, de akkor csak az egyik szemet kell berezegtetni. Ezek a gyakorlatok sokat segítettek látásom javításában.
“Youtube-ra fel lehetne tölteni, én változatlanul noszogatnám ghepardot, hogy csináljon egy ilyet…”
Hát nem tudom, 14 év alatt se tudtam magam rászedni erre, nem hiszem, hogy ez megváltozna.
“tudjátok, hogy a nevetésnek hatalmas ereje van?”
Úgy bizony, a nevetés egyfajta vibráció, a sírás úgyszintén – mindkettő segíthet. Ha az embernek megáll a szíve, mit is tesznek? Elkezdik vibráltatni bizonyos ütemben, hogy induljon be. Ha gyorsan jön a segítség, akkor sok esetben be is indul.
Igen, lépcsőre fel egy kettőre elmegy a levegő. Itt is a kifújásra kellene összpontosítani. Én úgy indulok felfelé, hogy kezdem kifújni a levegőt, majd mikor már érzem, hogy nem sok van, akkor még megnyomom. Tehát egy utolsó erőteljesebb rövid kifújás. Ez azt eredményezi, hogy (meglepetés ugye) többletoxigéghez jutnak a sejtek és szinte pár lépcsőfok erejéig szinte nem is kell beszívni levegőt. Aztán persze jön, hogy kell beszívni, de csak úgy hagyom, hogy menjen be magától, majd megint a kifújásra koncentrálok és így tovább felfelé. Én még nehezítek, ugyanis kettesével veszem a fokokat, de itt ott hármasával – az jóval nehezebb. De ezzel se fogy el a levegő és fent nem kell kapkodnom levegő után, inkább jól kifújom.
Talán úgy lehetni elérni minél hamarabb a rekeszizom uralását, hogy besegítünk az kéz ujjaival, vagy inkább az ujjak végeivel. Ráhelyezzük a jobb kéz ujjait a rekeszizom főlé és próbálunk belélegezni. Mikor érezzük, hogy falnak ütköztünk (már csak erőfeszítés árán, vagy nagyobb erőfeszétés árán tudnánk még egy kis többletlevegőt beszívni), akkor elkezdjük alig észrevehetőén fel le nyomkodni a hasfalat. Tehát nem oldalt mozgatni az ujjakat, hanem mintha egy picit benyomnánk a hasat, majd visszahúzzuk ujjainkat. Na ezt lehet egyre kisebb és gyorsabb mozgásokkal csinálni. Bal kézzel sokkal nehezebben és lassabban megy. Érezhetően talán még Ti is – még mindig elég tetemes mennyiségű levegőt fogunk tudni beszívni minden nehézség nélkül, csak úgy magától. Sőt egy idő után maga a rekeszizom egyedül is át tudja majd venni ezt a mozgást (nem fognak kelleni az ujjak, meg más testrészek izmainak pici gyors mozgásának besegítése) – és majdnem tele tüdővel is képes lesz gyorsan feszülni és ernyedni – csak úgy egymagában. Ez meg azt fogja eredményezni, hogy a tüdő mintha egy helyben állna, de mégis lélegzünk. Ha ezt képes vagyunk nagyobb nyomáson is, akkor a mozgás sebessége nőni fog, de a kilengése meg kicsinyedni – s így szinte gyakorlatilag nem is lesz látható.
Sziasztok!
Előre is elnézésetek kell kérnem, mert nem tudom, hogy jó helyen kopogtatok-e.
Van egy tüdő problémám, aminek a tüneteire nem igazán találom a választ, de sajna a tüdőgyógyász arcáról is a tanácstalanság sejlik.
50 éves, férfi fogtechnikus vagyok, a munkahelyemen kerámia csiszolat porát lélegzem be ides-tova 25 esztendeje.
Ezek alapján szilikózisom lehet, de sajna megerősítést nem kaptam a tüdőgyógyászomtól, legalábbis erre utaló határozott megjegyzést nem tett. Sajna ilyen betegek fórumát sem találtam, akiktől információt kaphatnék. Ezért fordulok hozzátok, hátha nem is szilikózisom van… ebben remélek megerősítést, hátha nektek ismerősek lesznek a tünetek, amiket leírok, s így talán megszünik a bizonytalanságom.
17 éve felkerestem egy tüdőgyógyászt, ugatásszerű köhögéses panasszal. Ez a köhögés nem volt nagyon zavaró, csak a család unszolásának engedve mentem a szakemberhez. Akkor krónikus bronhitiszt diagnosztizáltak, s persze jelezték, hogy megfelelő védelemről gondoskodjak a szálló por ellen.
Ezt persze nem vettem kellő intelemként sajna, mert voltak napok, amikor szinte semmit sem köhögtem, meg persze baromi kényelmetlen maszkban ülni egész nap. Ez a köhögés némelykor felerősödött , de annyira megszokott volt már, hogy sem nekem, sem a környezetemnek fel sem tünt.
Hosszú évekig nem tapasztaltam változást.
Két éve történt olyan, aminek akkor nem tulajdonítottam komoly szerepet, de azért elsétáltam az sztk-ba és kikértem egy tüdő orvos véleményét, aki csak mosolygott rajta.
Nehéz pontosan leírni az érzést…
Szóval sokszor ásítási kényszerem volt, de hiába erőlködtem, nem tudtam kipréselni. Volt olyan, hogy órákon át kerülgetett ez az érzet, s persze mindenfélét próbáltam a számmal csinálni -mert az ásításnál megfeszülnek az arcizmok- , de egyszerűen nem jöttek ki a gázok. ( Persze, hogy nem voltam kialvatlan! )
Aztán nemsoká rá meg előjött egy másik tünet.
Nem tudtam teletölteni a tüdőm, olyan érzés, hogy nagylevegőt akarok venni, de nem tellik meg rendesen. A beszívás végén egy hiányérzés van, kellene még levegő, de nem jön be több. Egyfajta levegő kapkodássá válik a lélegzetvétel, pánikszerűen erőltetem, préselem, hogy még bepaszírozzak, de nem sikerül. Azóta rájöttem, hogy ha magamra erőltetek egyfajta nyugalmat és elfogadom, hogy kevesebb levegővel kell beérnem, akkor visszacsillapodik a légszomjam. Hajnalban a legrosszabb, amikor megébredek erre, nappal jobban tudom kontrollálni.
Dokinál voltam, allergiás asztmára gyanakszik, kaptam hörgőtágító sprayt. De azt olvastam az asztmásokról, hogy nekik a kilégzéssel van gondjuk, illetve sípoló hang kíséri, de nekem ez nincs. A spray sem mindig használ.
Kérem adjátok tippet, mi lehet a bajom.
Köszönettel, Zsolt.
“Ezek alapján szilikózisom lehet, de sajna megerősítést nem kaptam a tüdőgyógyászomtól”
Erre csak orvos tud válaszolni, sajnos a tiéd nem látszik lelkiismeretesnek. Kellene kérni szerintem egy beutalót a Korányiba.
Hát Zsolti, az a 25 éves kerámia porszívás nem semmi. Ezek az éles porszemek (szinte szó szerint bevagdalják a tüdőhólyagocskákat is) talán még hamarébb tönkreteszik a tüdőt, mint a cigi. Ez egymaga rendesen betesz a tüdőnek, meg a légutaknak, no meg az egész testnek is. Persze nem mindenkinek lesz hátborzongatóan rossz ezektől (poros levegő, büdös rossz levegő, festők, bányászok, csiszolók, cigizés, stb) – de azért elgondolkodtatóak az adatok. Nem minden cigis lesz tüdőrákos, de a tüdőrákosok több mint 90%-a cigizik, vagy cigizett. Ugyanez lehet a poros meg stb féle levegővel. S COPD-os is sokkal nagyobb eséllyel lesz olyan ember, aki cigizik, rossz levőt lélegez, vagy éppenséggel ráadásul meg rosszul is lélegzik.
Nekem is az állt a papíromom, hogy kerüljem a port, nem dolgozhatok poros helyen, tavasszal ne menjek a virágporos részekre stb stb. No de ezt hogy a francba oldja meg az ember. Por mindehol van, virágport is széthordja a szél mindenhova. Őrdögi kör, mert a vége az lehet, hogy az ember köhögni kezd már attól is, ha ránéz egy cementeszsákról készült fotóra. Ezzel azt akarom sugallni, hogy ez nagyrészben fejben dől el. Emlékszem, hogyha csak elmentem egy cementes zsák mellett máris tüsszögtem és néhány másodperc után már fuldokoltam is, ha nem mentem el tőle távolabbra. Meszes zsáknál szintén, porszívózás után csurgott a taknyom stb stb. De például a nagypapim pipázott egész életében, no meg kortyolgatta szinte minden nap a saját készítésű meggyborát, pálinkáját – mégis simán élt 92 évet. Lehet tovább is húzhatta volna, de egy éjjel leesett az ágyról, eltörött a kulccsontja és nem tudott feltápászkodni. Így megfázott, tüdőgyuszit kapott és rövid idő után meghalt. Orvoshoz nem akart menni (nem emlékszem, hogy volt e valamikor), azt mondta minek, ő már megy haza.
Ha változást akarsz elérni, akkor változtatnod kell egy két dolgon. Mert ha nem változtatsz (maga a légzés, az amit belélegzel, táplálkozás, mozgás etc) akkor minden marad a régiben és a problémák idővel csak mélyülni fognak.
Ez már az a fázis, mikor már a tüdőhólyagocskák sem tudnak jól, vagy jobban megnyílni – mint ahogy én írtam, az embernek olyan érzése van, mintha egy falba ütközne. A legjobb változás az lenne, ha kerülni tudnád azt a kerámia csiszolatpor beszívását és elkezdenél egy kicsit másképp lélegezni, mint eddig. Táplálkozást is meg lehet változtatni, ha szükséges, a mozgást is, meg egypár dolgot. A spray csak a tüneteket enyhíti, de a problémád nem fogja megoldani – idővel még rá is tesz egy lapáttal.
Köszönöm válaszod!
Naná, hogy ez kellő pofon volt, mert másfél éve rajtam a porvédő maszk. De késő bánat…
Azt szeretném megtudni, hogy a COPD-osok nál is ilyen-e a fulladás érzés, avagy a kezdetekben ilyen volt-e nálad/ nálatok? Avagy másképp tudnád leírni a fulladás érzést? Nálam néha megtelik teljesen a tüdőm, van, hogy pár órára teljesen egészséges a légzésem, mint régen, ez egy COPD -osnál is így van?
Csak szeretnék tisztán látni, mert vagy az igazolódik, hogy hasonlók a jelek, vagy az, hogy kizárható nálam a COPD.
Köszönöm válaszod előre is!
“Úgy bizony, a nevetés egyfajta vibráció”
Igen és a lelkünket is megröcögteti, az se mindegy. 🙂
“Talán úgy lehetni elérni minél hamarabb a rekeszizom uralását, hogy besegítünk az kéz ujjaival…”
Na, ez klassz, konkrét ötlet, még mindig nem volt időm kipróbálni, de egyre jobban izgat a téma. 🙂
“Ha piros fényt látsz, akkor távolodik, nyugi.
Kivéve, ha biciklis vagy egy jelzőfénnyel felszerelt kutya.”
Kutya jöhet, az hozza a nyakában a rumoshordót. Vagy junájkumot.
Mindegy, csak hozza már.
“Kutya jöhet, az hozza a nyakában a rumoshordót. Vagy junájkumot.
Mindegy, csak hozza már.”
Mivel egy tacsiról van szó, a hordóban max. egy bő evőkanálnyi lenne. 😀
“Igen és a lelkünket is megröcögteti, az se mindegy.”
Pontosan, az se mindegy, hisz többnyire hogy mi lesz – onnan indul ki. A sírás, zokogás dettó, az is nyugtat – pont ezért is van beépülve, ha az ember másképp nem tudja megoldani a fájdalmat, tehetetlenséget stb.
“Na, ez klassz, konkrét ötlet, még mindig nem volt időm kipróbálni, de egyre jobban izgat a téma.”
Ez segít abban, hogy jobban urald a rekeszizmodat. Az kulcsfontosságú izomzat. Lehet nem véletlen, hogy szépen elválasztja a két energianyerő rendszert (légzés, emésztés) Az ujjak pici mogzatása (ahogy írtam) idővel azt eredményezi, hogy ezeket az impulzusokat (megfeszülni és elindulni egy irányban, majd elernyedni és visszapattanni ellenkező irányba) átveszi az ujjaktól is, ez olyan besegítés, hogy rekeszizmocska így kell mozognod. Érzekeli az ujjakhoz menő impulzusokat a rekeszizom is és egyszercsak át tudja venni és beindul mintha magától egy bizonyos nyomásnál. Ahogy kezded beszívni a levegőt növekszik bent a nyomás, az ujjaiddal egy picit mozgatod a hasad – befelé majd elengeded, visszahúzod az ujjaidat. Jóformán nem is kell visszahúzni az ujjakat, csak ernyeszteni – a hasizomzat visszalöki maga is, ha nem vagy feszes, tehát relaxmódban legyen az emnber. Persze agyilag is rá lehet segíteni, hogy indulj már el így és most stb. Nos egy kicsit hasonlít a csendes zokogásra. Próbál ki. Persze az lassú ütemű és nagy a kilengés, de kb olyasmi. A nagy kilengés is sokat segít, mint ahogy a zokogás is segít annak, aki zokogni kezd valami oknál fogva.
Talán az ember majd összes baja a belső szervek rossz munkájából, meghibásodásából eredhet. A rekeszizom uralásával majd minden belső szervet (is) rendbe lehet hozni, vagy sokkal jobb állapotba hozni, mint a kiinduló.
Nekem nagy élmény volt, mikor el tudtam indítani a rekeszizmot, meg a szemeket is, dobhártyát is (ezeket egy kicsit másképp, az orrhang segítségével elsősorban), meg más testrészeket is. Az orrhang például olyan tisztán tartja az orrjáratokat meg a füljáratokat, hogy csak néztem. Már vagy 3 éve nem is kell fülzsírt távolítanom a füleimből, pedig az majd mindennapi volt, pláne régebben. Az orrhang olyan erőteljes (de alig hallható) mély hullámokat vált ki, hogy látom ahogy mozognak az orrlyukaim és mozognak a szemhéjaim és érzem, hogyan vibrálnak a füleim. Nagyon megnyugató hullámok.
A rekeszizom nemcsak a légzésre, de a másik energianyerő rendszerre is – az emésztésre és a felszívódásra is nagyban hat. Légzéssel nyer az ember a legtöbb emnergiát, de a kaja se maradhat ki egy idő után. Messze nem mindegy milyen az ember légzése és emésztése – ettől függ szinte minden. Ha számottevően megjavul az emésztés és a felszívódás meg a légzés, akkor a test mintha újjáéledne. Persze még több dolog is hozzátehet ezt azt, a napfény is fontos stb.
Válasz a Névtelen, 2018-05-23 – 2:55 DU. bejegyzésre…
OK, én kb így látom a helyzetedet innen a számgép mögül. Hiába van rajtad a maszk, az már csak legjobb esetben konzerválni tudja a helyzetet, tehát hogy ne romoljon tovább rohamos léptekkel. Ráadásul meg a fejed meg az egész tested akkor is tudja, hogy valami rosszat csinálsz, ami nem jó az egészségednek, ugyanott vagy, ugyanazok az ingerek érnek. Gondolataid pedig (még a tudatalattiak is), meg érzelmeid – irányítanak. De mit tettél annak érdekében, hogy jobb legyen, azon kívül – hogy feltetted a maszkot. Gondolom semmit, vagy nem sokat.
Gondolom az érzés hasonló lehet, de majd lehet írnak – no meg írják is, hogy az asztma, krónikus bronchitis, allergiás légzési problémák, meg a COPD kb egy kalap van, hasonlóak. Mindegyik légzési probléma is. Ha fulladást érez az ember, akkor az talán mindenkinél kb egyforma érzést vált ki.
Hát a fulladásokra még nagyon emlékszem, ezért is minden igyekezetem, hogy ezt elkerüljem. Szinte már rettegtem az alvástól, mindig azt hittem, hogy nem fogok felkelni, nem fogom érezni, hogy fulladok és megáll a szívem. De eddig mindig felébresztett a fulladás. Régen voltak ezek. Ki kellett mennem a friss levegőre, de gyakorlatilag ott se kaptam levegőt, mintha egy falba ütköztem volna, nem tudtam beszívni. Na egy ilyen esetnél az a gondolatom támadt (valamikor 1973-1974 vége körül, már túl voltam a negyedik tüdőgyuszin, ami majdnem elvitt), hogy mi lesz, ha nem a levegőért fogok kapkodni, akarni belémtömni – hanem igyekezni fogok mindent kifújni. Hogy fogok akkor fulladni, fuldokolni – levegő nélkül. Mondom vagy kibírom, vagy ott helyben meggebedek. Nos akkor valami egész döbbenetes dolog történt, pár ilyen drasztikus kilégzés után (1-2 percen belül) megállt a köhögés és a fuldoklás. Emlékszem még arra is, hogy lehajolva (vagy váltakozva) könnyebb volt elérni a jó légzést. Így lélegeztem aztán jópár percig és aztán mentem csak be megint aludni. De nem sokáig, bent egy idő után megint fuldoklás jött és ez így ment napokig, hetekig, évekig. Segitettem magamon, de mindig visszajött. Még akkor is visszajött, mikor már máshol laktam és meglátogattuk édesanyámat. Bármit tehettem, fél óra alatt végem volt, ki kellett mennem. Sőt még akkor is ez lett, mikor édesanyám elköltözött máshova. Még azután is, mikor már meghalt, mert egy időn át a testvérem, majd a fiam ott lakott. Már akkor kezdett megváltozni bennem minden, mikor még csak közelítettem a házhoz.
Az mindenképp jó jel, hogy néha az az érzésed, hogy megtelik rendesen a tüdőt – az azt jelenti, hogyha rá tudnád magad venni a légzés javítására, akkor javulhatnál és jobban éreznéd magad még akkor is, ha maradsz ott, ahol vagy. Először vedd észre, hogy pontosan mikor és hol van ez az érzésed…..
Tulajdonképp, te jelented a reményteli 1%-ot, hisz a te esetedben évtizedeken át tudtad stabilizálni az állapotod, amit sokan nem mondhatnak el magukról. Ezért egy nagy köszi NEKED!
“Azt szeretném megtudni, hogy a COPD-osok nál is ilyen-e a fulladás érzés, avagy a kezdetekben ilyen volt-e nálad/ nálatok?
Csak szeretnék tisztán látni, mert vagy az igazolódik, hogy hasonlók a jelek, vagy az, hogy kizárható nálam a COPD.”
Ahogy ghepard is írta: ezekből soha nem fogod tudni leszűrni, hogy mi a baja a tüdődnek. Ennek utána kell menni orvosilag MINDENKÉPPEN, mert nagyon hatékony gyógyszerek léteznek, amelyek sokat segítenek, sokkal meghosszabbítják az életedet – de először vizsgálatokkal tisztázni kell, hogy mi a helyzet.
Ezenkívül persze mindenféle légzés- és mozgástechnikák léteznek – ez az egész blog ezekről szól – de nem pótolják a kivizsgálást és a kezelést.
Tele vagy félelemmel, amit megért itt mindenki, mert átéltük mi is; nagyon jó, hogy elindultál, nagyon jó, hogy idetaláltál… ez itt egy segítő közösség. Ami sokat tud adni, de szakértő és lelkiismeretes orvost pótolni nem tud. Sajnos eddig nem ilyennel találkoztál. Akkor tovább kell keresni.
Nem szabad homokba dugni a fejünket. Még maszkban sem…
Válasz a Nemes Mihály 2018-05-24 – 6:05 DE.
“Ahogy ghepard is írta: ezekből soha nem fogod tudni leszűrni, hogy mi a baja a tüdődnek.”
Hogy pontosan mi is a helyzet, azt meg lehet állapítani. Sokat fejlődött a diagnosztika, a sebészet stb. De azért vannak tévedések szép számmal ma is. A gyógyszerek is mások, mint 50 évvel ezelőtt. Biztos segítenek, de addig hatnak csak, míg szedi az ember. Mi lesz ha abbahagyja? Vagy nem is szabad abbahagyni? Ha nem változtatsz és szeded a gyógyszert, akkor meghosszabbítja az életed. Ha változtat is az ember és bevet mindenféle természetes módszert is, de közben még szedi is a gyógyszert, akkor talán még hosszabb életet remélhet. De mi a helyzet, ha nem szed gyógyszert és bevet mindenféle természetes módszert? Én ezt próbálom járni már 39 éve.
Azt hiszem nagyon nehéz találni olyan orvost, aki egyszerre szakértő, lelkiismeretes és emberséges is. Nem akarok tippelni, hogy mennyi az annyi, de az embert ismerve nem sok % az, s bizony az orvosok is csak emberek.
Szerintem is nagyon jó ez a blog Misi, gratula, hogy összehoztad. Az orvost és a kivizsgálásokat nem helyettesítheti, de segíthet egy kicsit eligazodni – és ha az ember tud egy kicsit változtatgatni az életmódján, akkor talán még el is kerülheti az orvost egy idő után. Szinte tök mindegy milyen baja van az embernek, ha javulni akar, jobb akar lenni, akkor sokszor orvos nélkül is belekezdhet bizonyos ismeretek alapján. A cél az, hogy jobb legyek. Tehát nem azon agyalok, hogy úristem ez meg ez a bajom van, vagy lehet – hanem rögtön javulni akarok, jobb akarok lenni.
Tehát nem valami ellen fogok küzdeni, hanem valamiért – és akkor az ellenség is meghátrálhat.
Én is megértem, hogy fél, én is szentségül féltem. Minden éjjel azzal a tudattal mentem aludni, hogy nem biztos, hogy fel fogok tudni kelni még.
“A gyógyszerek is mások, mint 50 évvel ezelőtt. Biztos segítenek, de addig hatnak csak, míg szedi az ember. Mi lesz ha abbahagyja?”
Nyilván – be nem szedett gyógyszer annyira fog hatni, mint az el nem végzett légzőgyakorlat. 🙂
Ezek egymást kiegészítő dolgok; vannak esetek, amikor a gyógyszer el is hagyható – ghepard írt ilyenről – és van, amikor nem.
“De mi a helyzet, ha nem szed gyógyszert és bevet mindenféle természetes módszert? Én ezt próbálom járni már 39 éve.”
De nem vagy COPD-s. És minden ember és eset más.
A helyzet például az lehet, hogy rövidebb ideig fog élni.
A tüdőorvosi szakma elég nagy, én nem mernék nyilatkozni olyan kérdésben, ami ehhez tartozik. Nem értek hozzá. És ennek semmi köze ahhoz, hogy léteznek hanyag és hülye orvosok is.
Ghepard is, mások is leírtunk sok jó módszert és ötletet és ezeket érdemes használni, akár keres valaki jó orvost, akár nem. De a jó orvost és a jó gyógyszert mi nem tudjuk pótolni.
Válasz a: Nemes Mihály 2018-05-24 – 9:19 DE.
Jó a humorod Misi, pont annyira fog hatni, ha nem szeded be. Igen, kiegészíthetik egymást, meg el is lehet hagyni sokszor. Azért sok gyógyszernek van mellékhatása is, sokszor több is mint amire adták. Van olyan is, hogy pontosan azt kapsz tőle, ami ellen adták.
Hát remélem, hogy jelenleg nem vagyok COPD-os, se asztmás és krónikus bronchitiszem sincs.. De abban már nem vagyok biztos, hogy nem is voltam. Több évvel az utolsó tüdőgyuszim után (ami 1973-ban volt) elárulta nekem az édesanyám, hogy mit mondott a főorvos. Be se akart már venni, hogy reménytelen, s csak azért vett fel, mert valahogy jól ismerte az édesanyámat. A tüdőkórház a kis városkánkban volt (ma már nem létezik, az épület még megvan). Egyébként aztán én is megismertem, mert aztán jópár évig jártunk oda, a kórház udvarára, egy héten egyszer röplábdázni, szeretett a doki is – ezért volt ott gondozott röpipálya. Azt mondta, hogy annyira rossz állapotban van a tüdőm, hogy még egy tüdőgyuszit nem élek túl. Tehát nem a orrjáratokra, légcsőre (azok is romokban voltak) mondta ezt, hanem a tüdőre.
Nem tudom, hol lennék, ha továbbra is szedtem volna azt a sok bogyót, amit mindig felírtak a dokik. Már olyan rossz volt a sok mellékhatás, hogy attól jobban féltem, mint a haláltól. Nekem akkor az jött le, hogy azt már nem sokáig bírom. Olyan voltam már, mint aki 40 napig nem evett. Mikor a tüdőgyuszi után (3 hónappal) mentem új melóhelyre (máig ott vagyok), pár év után a dolgozószobatársam egyszer azt mondta, mikor meglátott, azt hitte, hogy koncentrációs táborból jövök. Így, ilyen fekete humorral. Persze meglehet, ma már vannak jobb gyógyszerek is, azt nem tudom – de nem is akarom megtudni.
Persze, már holnap is felfordulhatok, az ember sose tudhatja. De próbálok úgy élni, hogy élvezzem az életet minél tovább. Ezt szolgálja az a cél is, amit pár éve sikerült magam elé tűzni. Az teljesen lehetetlennek nézett ki, de ma már úgy néz ki, hogy elérhető lehet. Azt próbálom elérni, hogy a teljesítmény, meg az évek, meg a trend alapján – elérhető legyen a 150 év. Tudósok szerint, hogy 120 évre vagyunk tervezve. A világcsúcsok szerint még ennyire se, azok kb 110 évre mutatnak. Magyar, szlovák meg a cseh csúcsok meg kb csak 95 évre mutatnak. Azok a csúcsok kb lineárisan, tehát kb egyenesen lefelé mutatnak, bizonyos idő alatt bizonyos mértékkel. Én még mindig nem tudom, hogy az én csökkenésem hova mutatna, ugyanis még mindig felmenő ágban vagyok, tehát növekszik a teljesítményem minden évben. A pillanatnyi teljesítmény szerint 137.30 évre mutat. Most olyan magasan vagyok, hogy évi 60 centis csökkenés már 150 évre mutatna. De remélem, hogy még magasabbra mehetek jövőre is. Persze mint írtam, millió dolog történhet és már akár holnap is felfordulahtok.
Én se mondom, hogy mit csináljon, vagy ne csináljon egy orvos – nem vagyok otthon az orvoslásban. Magammal is gond elboldogulni, nem még mással. Az orvosok teszik amit tudnak és megtehetnek, meg amit megtanultak – no meg amit előír a protokoll. S azt se mondom, hogy egy ember menjen vagy ne menjen orvoshoz. Csak azt próbálom mondani és egy kicsit megértetni is, hogy én mit és kb hogyan csinálom. Mást itt nem lehet tenni. De már ezekből, más ember tapasztalataiból is tanulhat, okulhat egy másik ember is. Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit fog vagy mit nem fog csinálni.
“Azért sok gyógyszernek van mellékhatása is, sokszor több is mint amire adták. Van olyan is, hogy pontosan azt kapsz tőle, ami ellen adták.”
Ez igaz, de most aki kérdezi, még nem találkozott megfelelő orvossal és ezt nem kellene kihagyni. Ezen a ponton nem venném el a kedvét/bátorságát az orvostól.
Egyébként mindennel egyetértek és nagyon-nagyon hasznosak, amiket írsz.
Sziasztok, új Zsolt, üdv a fedélzeten!
Azt írod:
“…sokszor ásítási kényszerem volt, de hiába erőlködtem, nem tudtam kipréselni. …. Aztán nemsoká rá meg előjött egy másik tünet. Nem tudtam teletölteni a tüdőm, olyan érzés, hogy nagylevegőt akarok venni, de nem tellik meg rendesen. A beszívás végén egy hiányérzés van, kellene még levegő, de nem jön be több. Egyfajta levegő kapkodássá válik a lélegzetvétel, pánikszerűen erőltetem, préselem, hogy még bepaszírozzak, de nem sikerül. Azóta rájöttem, hogy ha magamra erőltetek egyfajta nyugalmat és elfogadom, hogy kevesebb levegővel kell beérnem, akkor visszacsillapodik a légszomjam. ”
Ismerős. Egyfolytában ásítani akartam, mert akkor kaptam megfelelő mennyiségű levegőt – legalábbis, úgy gondoltam. De nem jött össze az ásítás….
Azt a hirtelen nagy levegővételt is próbáltam – de én is rájöttem, hogy minél hamarabb akarok nagy mennyiségű éltető levegőhöz jutni, annál kevésbé sikerül – ergo, le kellett kissé lassulni. Azt hiszem, erre írtad a magad megnyugtatását. Én is rájöttem, hogy lassan….járással is, légvétellel is.
Viszont, javaslom, amit Mihály is írt – ne a vigyorgó dokikhoz menj, hanem egészen addig, amíg olyat nem találsz, aki nem vigyorog, hanem megvizsgál. Mi (a legtöbben itt) cigiztünk, te szívtad…többek közt a porcelán port, a tüdőben lévő kis csillóknak egyik sem tesz jót. Frankón begyullad az egész hobelevanc, aztán csak krákog az ember fia/lánya, majd megfullad – de amíg a gyulladás megvan, nem is lesz másként.
Szóval, térkép, aztán irány a doki.
Itt pedig tapasztalatokat gyűjthetsz, megértésre találsz, baráti légkörben kipróbált dolgokról, ötletekről olvashatsz, ami egyikőnknek hatásos, másikunknak kevésbé – de arra van másik ötlet….
Szívből ajánlom, hogy a Mihály által felpakolt videókat, gyakorlatokat tanulmányozd, próbáld ki. 🙂
Ja, és mondtam már, hogy keress egy lelkiismeretes dokit? 🙂
Marika, Kata, Zsuzsa, többiek – merre vagytok?
Zsuzsa, azon a biciklin ülve -dumán még most is vihogok…. 😀 De értetted, ugye? merthogy ülve nem feszül minden izom, ami a járáskor tartáshoz kell…. 😀 Na, nem kezdem elölről.
Bocs, srácok, hogy nem tudok olyan tudományos lenni, mint ti – a leírtak értelmezése is lassabban megy 😀
Viszont, alighanem tényleg nem elég nekem ez az egy gyógyfújás reggeltől-estig ….ma csavargós nap volt, bár apránként, de itthon befejezve, kinti sétával, menéssel együtt megvolt a 3200 m, igaz, mostanában már az első 100 m után olyan szuszogással, mint aki a busz után futott. Hiába akarok lassítani, akkor meg jön a köhögés és olyan légszomjam lesz, hogy majd megesz a fene.
Ráadásul, találkoztam egy nővel, aki anno annyi keserűséget okozott, hogy amikor megláttam, úgy felhúztam magam, hogy veszettül integettem a barátnőmnek, aki akkor érkezett, hogy igyekezzen , mert ide halok…szegény, azt mondta, látszott rajtam, h vmi nem gömbölyű….egy lépést nem tudtam volna megtenni.
Egyébként a gyaloglásokat minden nap csinálom, a légzőgyakorlatnál mostanában a 3 golyóbist nem mindig sikerül megemelni. Akkora svunggal kell lélegeznem, hogy kitikkadok, mint a liba.
A napi melót is megcsinálom – a fél nap ácsorgás-totyorgás a kályha mellett megvan, aztán a séta, ágyruhát húzok, kiteregetek, csak utálom ezt a fújtatást néha….legtöbbször.
Ez a mostanában nem sikeres levegővétel úgy néz ki, mintha az izmok mozognának, a bejutó levegő meg szökne. Meg, mintha egy csomag vattát lélegeznék be apránként. Sz*r.
Ghepard, azt a rezegtetést próbálom megérteni – illetve, azzal nincs gond, de pl. a szememet csak az ideg képes rezegtetni….szóval, ez azt hiszem, olyan, amire véletlenül bár, de rá kell érezni, akkor menni fog…de időnk van – porba cseresznye 🙂
És értékelem az igyekezetet, amivel próbálod érthetővé tenni – majdcsak sikerül 🙂 Tényleg nem rajtad múlik 😀
Ha azt mondod, hogy a kézen járás a buszmegállóig használ, hát megtanulok kézen járni… 🙂 🙂
Az a fránya köhögés nem akar múlni, néha majd megdöglök tőle. Van, hogy reggelente -bár kellemesen ébredek – de kikászálódva az ágyból megmérem az oxigént…hát, volt, hogy visszaájultam a párnáim közé (még nem a meghalás szándékával), csak mert 80 % körül bóklászott. Csak attól, hogy feltornáztam magam, és kikászálódtam ülő helyzetbe.
Aztán , némi nagyobb levegővétellel felmegy kissé, úgy 88, néha 90-ig…de inkább mennék a bányába szenet fejteni (tudom Mihály, ott meg a szénpor… ) 🙂
Nos, csak azt akartam röviden értésetekre adni, hogy élek még, és olvaslak benneteket 😀 😀
Ölelés 🙂
…mivel keresztnevet nem írtál, így hát kénytelen leszek le bolond lányozni ? téged.
Elsősorban köszönöm válaszod. Valamelyest megnyugtató amit írtál, mert végre valakitől megerősítést kapok, hogy ez az erőltetett ásítási kényszer nem pszichés eredetű. A dokikat nem értem, hogy nem figyelnek fel egy ilyen tünetre, hisz csak mosolygott, mikor ezt említettem. Mintha egy idióta lennék, aki szórakozásból ücsörög másfél órán át a váróban mert nincs jobb dolga.
Mivel Te is tapasztaltad ezt, biztos nem egyedi esetről van szó.
Viszont ami a nyugtalanító, hogy nagy valószínüséggel ugyanazt az utat fogom bejárni, amit Ti is.
Sajna valószínüleg messze lakunk egymástól, így itt a fórumon szeretnélek kérdezni azokról a gondolatokról, félelmekről, amik felgyültek bennem az álmatlan éjszakáimon, de persze, csak ha van türelmed hozzám.
Én valószínüleg még kezdeti stádiumban lehetek, mert hozzátok képest még virgonc vagyok, mivel nem okoz gondot a séta, meg a lépcső.
Leginkább a hajnali órákban kerít hatalmába a félelem, mikor felriadok, kapkodva a levegőt. Ilyenkor bekapcsolom a TV-t és rövidebb-hosszab idő alatt lenyugszom, van, hogy vissza is tudok aludni egy órán belül.
Ez az alvás nálad, hogy megy, Te milyen trükkel tudsz aludni?
Azt vettem még észre, hogy most, mikor jó idő van, a nyitott ablak segít, mert több levegőhöz jutok, de mi lesz télen majd, akkor nem hagyhatom állandóan nyitva.
Ennyi, most úgy érzem vissza tudok aludni, de holnap kíváncsian várom majd mit is írsz.
Örülök nektek, szia.
…mivel nem írtál keresztnevét, így hát én is le bolondlányozlak ?, bár inkább tünsz okosnak.
Részben megnyugtató, hogy végre valakitől megerősítést nyertem, hogy nem vagyok pszichés eset, hisz eleddig amikor említettem a kényszer ásításom, ( ásítás nélküliséget ) kétkedő tekintetekkel és elmeállapotomra utaló gyanakvással találkoztam.
Mivel Tenálad is jelentkezett ez, furcsállom, hogy egy tüdőgyógyásznak nem gyanús ez, illetve csak a spirométerre hagyatkozik, de az oxigén szintem nem vizslatja. Laikusként furcsáltam, hogy bár megtelik a tüdőtérfogatom, de nem az kellene legyen a következő lépése a vizsgálatnak, leellenőrzi, hogy a gázcserefomatok is rendben zajlanak?
Persze nem okoskodtam a dokinál, mert látszott, hogy minél elöbb szeretne túl lenni rajtam. A fújásom és a röntgent kielégítőnek találta, s még csinált egy allergia vizsgálatot annak ellenére, hogy említettem neki, nincs kisállatunk és már télen is jelentkezett a légszomjam és lám, az orrom sem folyik.
Megszívlelem a tanácsod és asszem keresek egy magánorvost.
Jelenleg hozzátok képest virgonc vagyok, mert nem okoz gondot a séta meg a lépcső, de viszont az meg nyugtalanító, hogy ugyanazt az utat kell bejárjam mint Ti .
Sok kérdésem merült fel ezzel a felismeréssel, s ha nem bánjátok, megírnám, remélve, hogy talán válaszoltok.
Köszönöm előre is, örülök nektek.
Most veszem észre, hogy amit elöbb írtam és azt hittem nem sikerült feltöltenem, azt késöbb mégis idebigyesztette a szerver….?, ezért hát a névtelenes bejegyzésem.
“Egyfajta levegő kapkodássá válik a lélegzetvétel, pánikszerűen erőltetem, préselem, hogy még bepaszírozzak, de nem sikerül. Azóta rájöttem, hogy ha magamra erőltetek egyfajta nyugalmat és elfogadom, hogy kevesebb levegővel kell beérnem, akkor visszacsillapodik a légszomjam. ”
Abszolút telitalálat, a lényeg. Sokszor a valóságos légszomj nem is akkora, mint amekkorának érezzük, de a kétségbeesett kapkodással aztán tényleg kiütjük magunkat. Nekem az edzőmaszk segített ezt megtanulni.
“Kutya jöhet, az hozza a nyakában a rumoshordót. Vagy junájkumot.
Mindegy, csak hozza már.
Mivel egy tacsiról van szó, a hordóban max. egy bő evőkanálnyi lenne.”
Akkor inkább gurítsa.
Utána nézek ennek az edzőmaszknak, meg néztem ezt a tri- ball légmennyiségmérőt.
Köszi.
válasz a Nemes Mihály 2018-05-24 – 12:17 DU
nincs szándékomban elvenni valaki kedvét ettől vagy attól, csak tényeket közöltem. A telepátia hogy nem működik, én hiába akarnám itt a számgép mögött, hogy inkább gyakoroljon és kisérletezzen egy kicsit, ha ő inkább orvoshoz akar menni. Ha az ember azt kívánja magának, hogy ne érje kellemetlen meglepetés, akkor jobb, ha felkészül rá. De ha kitartó lesz, akkor csak talál jobbat, meg az is lehet, hogy már a második jóval jobb lesz, mint az akihez ment először. Egy azonban már így ránézésre is igaz lehet, azoknak az orvosoknak többnyire nincs is saját tapasztalatuk ezekkel a fájásokkal, fulladásokkal, ijesztő félelmekkel. Csak tanulják, de még csak gyakorolni se tudják magukon. Másokon meg sokkal könnyebb, mert nem ő viseli, ha melléfog. Egyébként meg hogy az orvosok várható átlagéletkora jóval az általános átlagéletkor alatt van, egyes ágazatokban hogy drasztikusan alatta.
Én amúgy az igazat próbálom keresni és mondani, legyen az fájó rám, vagy ránk nézve, vagy rossz, vagy éppenséggel jó. Ezért cseppet se esik nehezemre, ha tévedtem valahol valamiben – beismerem és változtatni tudok, hogy aztán jobb legyen. De az úgymond igazság is furfangos, változni tudnak a dolgok egy kicsit és akkor már másképp kell hozzáállni ahhoz, amihez még tegnap még így vagy úgy álltál hozzá.
VÁLASZ a bolond lány 2018-05-24 – 1:30 DU.
nagyon klassz, ahogy írsz, látszik, hogy nagyon igyekszel. Én is rengeteget ásítoztam régebben, gyenge voltam, szinte mindig álmos, fáradt – mindez annak ellenére, hogy rengeteget sportoltam. Asítással nem veszünk be több levegőt és nem is fújunk ki többet, akkor meg miért van belénk programozva. Hogy azért, mert túlhevült az agyunk, nagyon pörög – és így hűteni próbáljuk, miközben erről nem is tudunk. Ez mindentől lehet, a sok gondolkodástól, félelemtől (na attól hatványozottan, ezt megerősíthetem), pániktól, stressztől stb stb. Na és a rossz légzéstől is, mert akkor is rossz az agy hűtése. Kevesebbet ásítozik az ember, ha nagyon meleg van, mert azzal csak rontana, mivel a levegő már melegebb, mint a test hőmérséklete. De én például nagyon jól bírom a nagyon meleget is, de a nagyon hideget is – mert egy kicsit másképp lélegzek melegben és másképp hidegben. Csak úgy megjegyzem, hogy az orrjáratok a lebenyekkel is jó nagyok és ráadásul közelebb is vannak az agyyhoz, mint az ásítozásnál a tátott száj. Tehát ha ott is mozog gyorsan ki be a levegő – az hűt is? De még hogyan. Biztos tudjátok, hogy a szélmozgás hűt is. Mindegy merről fúj, csak fújjon valami.
Én gyakorlatig bárhol és bármikor el tudok aludni, mit gondolsz miért – mert le tudom hűteni az agyam, meg tudok nyugodni. Ez olyan méreteket öltött néha kint, mikor régebben sokat gyalogoltam bicajt tolva, hogy úgy állva menetelve is elaludtam, néha bokorban kötöttem ki, s még akkor is vízszintes helyzetben, megdőlve a bokron gyalogoltam. Aztán, mikor tudatosítottam, hogy egy bokron vagyok, na akkor kezdtem hangosan röhögni, mondom te marha, ez veszélyes, hisz kiszúrhattam volna szemem. Bicajon tekerve ehhez óvatosan álltam, mert ha ott elalszok, akkor az nagyobb gond. De sokszor mentem csukott szemekkel autók között is, annak ellenére, hogy nem is hallok. De akkor jobban tudtam, hogy jön hátulról autó, mint mikor nyitva a szemeim.
Az a legjobb, ha magad is rájössz, akkor jobban rá tudod magad venni, hogy csinálj valamit. Ha valami nem stimmel, akkor inkább arra kell összpontosítani, hogy meg kell szabadulni a levegőtől – a rossz bentlévőtől. Ha ezt jól, vagy jobban csinálod, akkor jobb lesz – nem kell félni, belélegezni nem felejtel el – az olyan erős reflex, hogy jön majd magától.
…..Ez a mostanában nem sikeres levegővétel úgy néz ki, mintha az izmok mozognának, a bejutó levegő meg szökne. Meg, mintha egy csomag vattát lélegeznék be apránként. Sz*r….
Na ezt pontosan én is tudom, hogy ez mit jelent – sokszor átéltem. Már jó ideje megy az is, hogy csak a rekeszizom mozog, mintha magától csak ettől lélegzek. Időtök az van. Pontosan az idegek (is) közvetítik az impulzust, hogy mi legyen. Magyarban mondják is, hogy olyan ideges, hogy majd el pattan, szinte látni hogyan remeg. Meg mikor fázik az ember, akkor is remegni kezd. Ha miért, nem jó az, vagy jó? Nos a szemeknél az orrhang segít a legjobban. Azért, mert kb olyan frekin tudom ezt megtenni, mint amilyenen képes mozogni a szem (kb 50-re is képes a szem egyetlen mp alatt, az orrhang 20 és 100 között mozoghat). Ha sokat gyakorlod, akkor a szemeid is átveszik ezt a ritmust. Az orrlebenyeket kell valahogy megrezegtetni kifújáskor. Ezek jóval nagyobbak, mint a hangszálak (érezni még azt is, hogy a talpaid is remegni kezdenek tőle) és ezért sokkal mélyebb hangot adnak ki. Én kb 90-110 mp-ig vagyok képes kiadni hangot hangszálakkal egyetlen kifújással, de az orrhangot csak 8-11 másodpercig tudom kiadni egyfolytában. Ebből is látszik milyen sok levegőt igényel, de az ember nem is erőlködik, maga a rezgés teszi nagyon komfortossá a kilégzést. Ebből tudom, hogy jól lélegzek, mert kifújom, amit ki kell. Ez a kedvenc légzőgyakorlatom (a befelé rekeszizom rezegtetős, kifelé az orrhangos). Befelé egy bizonyos nyomáson elkezdem rezegtetni a rekeszizmot néhány másodpercig (ha akarom, simán tartani lehet egyfolytában ezt akár 7-10 percig, talán fél óra se volna gond, ezzel szinte áttöröd azt a bizonyos falat), aztán kifújáskor jön a halk orrhang, majd utána itt ott még csendes megszakítasos kilégzés (püfékelős, mert úgy még mindig mehet ki levegő komfortosan). Így mindig tudom, hogy jól lélegeztem ki is, meg be is.
Nem kell kézre állni, elég már az is, ha fekvéskor egy kicsit fejjebb vannak a lábaid, ha azok alá teszed a vákust a fejed helyett, már az is valami. Vagy lehajtod a fejed az ágy mellett. Ha mindegyik irányt kipróbálod (állva, fejjel lefelé, bal/jobb oldalt fekve, hason/háton fekve), magad is rájössz, melyikben a legkönyebb például megrezegtetni a rekeszizmot. Állva a legrosszabban, legnehezebben megy. Tehát ebből a szempontból nem volt szerencsés, hogy két lábbra álltunk valamikor. Állva, gyalogláskor megfeszülnek a hasizmok, meg más egyéb izmok is – ami nehezíti a légzést, ha nem is tudjuk, vagy nem is tudatosítjuk.
VÁLASZ a Névtelen 2018-05-25 – 12:35 DE.
Nem egyedi eset Zsolti, mindenki ásítozik itt ott, de van aki sokszor is. Az előbb írtam, hogy én hogy látom. A doki lehet nem is tudta, hogy miért ásítozik az ember. Akkor mikor járt az egyetemre, lehet nem tanították neki, vagy igen, de már elfelejtette. Hát oda lehet a tüdőd, légcsöveid, orrjárataid stb, amik megnehezítik a légzésed és ezzel az egész tested működését. Hasonló út vár rád is, mint ránk, de van kiút is – meg kell találnod és menni rajta kitartáon, ha ki tudod magad elé tenni ezt a nemes célt. Más nem fogja megtenni helyetted….
Lehet még most a nagyon rosszul lévőkhöz virgonc vagy, de ez könnyen megváltozik, ha semmit se teszel. Idővel csak rosszabbodni fog, ha viszont cselekszel is valamit, akkor javulhatsz. Az ember öngyógyító ereje nagyon alá van becsülve az orvosok által – nem nehéz kitalálni, hogy miért.
VÁLASZ a Nemes Mihály 2018-05-24 – 9:19 DU.
…….Sokszor a valóságos légszomj nem is akkora, mint amekkorának érezzük, de a kétségbeesett kapkodással aztán tényleg kiütjük magunkat……….
Ez az, egyszerűen és nagyszerűen fogalmazva.
“azoknak az orvosoknak többnyire nincs is saját tapasztalatuk ezekkel a fájásokkal, fulladásokkal, ijesztő félelmekkel. Csak tanulják, de még csak gyakorolni se tudják magukon.”
És ráadásul sokszor idejük sincs nagyon részletesen kikérdezni a betegeket, meg túlterheltek is. Gyógytornászok talán többet tudnak ezekről.
Azt hiszem mi itt össze tudunk gyűjteni együtt több tapasztalatot, mint amennyi ilyen dolgokról egy átlagos orvosnak van.
“az orvosok várható átlagéletkora jóval az általános átlagéletkor alatt van, egyes ágazatokban hogy drasztikusan alatta.”
Ld. túlterheltség.
“De az úgymond igazság is furfangos, változni tudnak a dolgok egy kicsit és akkor már másképp kell hozzáállni ahhoz, amihez még tegnap még így vagy úgy álltál hozzá.”
Hajjaj, de mennyire. Hullámzik az erőnlét, a lelkiállapot, a hideg és a meleg. És gyűlnek a tapasztalatok, már aki hagyja gyűlni őket, nemcsak az elkeseredettséget.
“gyalogláskor megfeszülnek a hasizmok, meg más egyéb izmok is – ami nehezíti a légzést, ha nem is tudjuk, vagy nem is tudatosítjuk.”
A gyaloglás közbeni légzés nehézségeiről sokan beszámoltak itt – benne van persze sokszor a félelem is a messzire való gyaloglástól. (Nem fogsz odaérni!!! – ordítja az ember fejében a félelem.)
válasz a Nemes Mihály 2018-05-25 – 8:42 DE.
”És ráadásul sokszor idejük sincs nagyon részletesen kikérdezni a betegeket, meg túlterheltek is. Gyógytornászok talán többet tudnak ezekről.”
No meg nem is nagyon akarnak. Azt hallogatom itt ott, hogy akkor van több idejük, ha többet csúsztatnak a zsebbe, vagy ismerős az a valaki. Nincs elég orvos, vagy túl sok a beteg ember? Ha van elég orvos (ma már a tudás is sokkal több, mint régebben) és mégis sok a beteg – akkor mi a baj? Nem jó a gyógyítás, vagy mi? Igen, a gyógytornászok erről többet tudhatnak, mert ők legalább gyakorolják is a gyakorlatokat – de nekik sincs sok (gyakorlatilag semmi) tapasztalatuk azzal, amit mi első kézből átélünk, vagy átéltünk.
”Azt hiszem mi itt össze tudunk gyűjteni együtt több tapasztalatot, mint amennyi ilyen dolgokról egy átlagos orvosnak van.”
Szerintem még egy nem átlagosnál is. Nekem például nagyon tetszik, ahogy bolond lány adja elő. Ezt így egy orvosnak nem teheti, mert semmit se értene ebből. Én (is) viszont pontosan tudom, hogy miről beszél, meg Te is, meg mások is itt jobban értik, mint egy orvos – mert átéltük, ő meg nagy eséllyel nem. Már csak ebből is hiszem, hogy itt többet adhatunk egymásnak, mint amit ránk tudna tukmálni egy orvos.
”Ld. túlterheltség. ”
Ez csak az egyik ok, de ez is abból fakad, ahogy élnek, gondolkodnak és dolgoznak – no meg abból is, ahogy gondolnak rájuk az emberek. Mert az se kutya ám. Mert ha az ember ezt mondja, de tudja, hogy az nem úgy van – az visszaüt a saját testébe is.
”Hajjaj, de mennyire. Hullámzik az erőnlét, a lelkiállapot, a hideg és a meleg. És gyűlnek a tapasztalatok, már aki hagyja gyűlni őket, nemcsak az elkeseredettséget. ”
Ezért is nehéz megtalálni a helyes utat, mert gyorsan változó világban élünk. De a légzés az mindig biztos pont lehet, abba mindig lehet kapaszkodni. Csaknem az összes ősi nyelvben majdnem ugyanaz a szó jelentette a légzést és a lelket. Az ősi magyarban is volt (még ma is itt ott valakik használják) lélegzet és lélekzet is, tehát légzés és lélek. Majdnem egyforma szavak. Tehát már régen gyanították, hogy a légzés és a lélek összefügg, mára már ki is derült, hogy így is van. Azt lehet tehát mondani, ha jó a légzésünk, jó lesz a lelkünknek is – no és akkor a testünknek is.
”A gyaloglás közbeni légzés nehézségeiről sokan beszámoltak itt – benne van persze sokszor a félelem is a messzire való gyaloglástól. (Nem fogsz odaérni!!! – ordítja az ember fejében a félelem.) ”
Ezért én sose megyek csak úgy gyalog, akkor is gyakorlom a légzést. Mostanában kb úgy, ahogy leírtam reggel. No meg szinte mindenhol, minden körülmény között igyekszen nem megfeledkezni a légzésről. S reggel a méréskor (mindig mikor kiszállok a vonatból és megyek olyan 200 métert, kezdem csak el a mérést – ekkor olyan 5 óra 20 perc van). Egyébként hajnali fél négykor kelek, háromnegyed négykor már kint vagyok a természetben. Ki korán kel aranyat lel, tartja a közmondás. Ez az arany a jó levegő – ugyanis az hajnalban a legjobb, legtisztább, nyirkos stb. Először teljesen kifújom a levegőt és innen kezdem számolni a lépéseket (kb 107 lépést le tudok menni teljesen üres tüdővel, a vérben még mindig van elég oxigén) s csak aztán kezdek lassan szívni be levegőt, s maga a visszatartás végül olyan 20-40 lépés lehet, míg aztán már tényleg kell kifújnom levegőt. Tehát így jött össze valamikor áprílisban a 203 lépés két kifújás között.
“Nincs elég orvos, vagy túl sok a beteg ember? ”
Kevés az orvos, egyre több az adminisztráció, a képzés színvonala csökken, a jó orvosok közül elmegy sok.
“a gyógytornászok erről többet tudhatnak, mert ők legalább gyakorolják is a gyakorlatokat – de nekik sincs sok (gyakorlatilag semmi) tapasztalatuk azzal, amit mi első kézből átélünk, vagy átéltünk.”
A házhoz kijáró gyógytornászoknak lehet sok tudásuk, mert szerintem nekik panaszkodnak is a betegek, elmondják az élményeiket.
“én sose megyek csak úgy gyalog, akkor is gyakorlom a légzést.”
Ez jó dolog, de egy fura mellékhajtásáról többen is beszámoltak itt: ha a légzésre figyelést kötelességként éli meg az ember (ahogy az sokszor kezdőknél előfordul), akkor ijedten reagál arra, hogy “úristen, megfeledkeztem a helyes légzésről” – ez még egy további stressz-faktorrá válik, ami segíti a pánik kialakulását. Ráadásul közben és utána még alkalmatlannak is érzi magát az illető, nem elég a pánik, begyűjt egy jó kis szorongást is.
Ha nem itt olvasom első kézből ezeket, el se hiszem.
Trükkös, nehéz egy szakma tüdőbetegnek lenni, nem is túl jól fizetett… Egy kezdőnek két kelepce közt egy harmadik – tisztára mint egy magyar útnak becézett kátyúgyűjtemény.
válasz a Nemes Mihály 2018-05-25 – 10:13 DE.
Nos az igaz lehet, de ha elmegy sok jó orvos, akkor még nehezebben találni egy jót, aki szakértő, lelkiismeretes is meg emberséges is.
A gyógytornászoknak tudásuk az lehet, tapasztalatuk is a gyakorlatokkal – de nincsenek saját élményeik, érzéseik arról, hogy ezt hogyan éli meg az átlagember. Az embert az érzelmei, gondolatai irányítják.
Nekem például abszolút nem kényszer. Jobban vagyok tőle s ezért gyakorlom – egy idő után ez már olyan természetes, mint a szívverés. Az se panaszkodik, hogy állandóan pumpálni kell. Meg amúgy lélegezni is mindig kell, nem árt meg, ha tanulom. Azokat a gondolatokat mellőzni kell, amik hátráltatnak a pozitívakat kell előhozni. Vagy egyszerűen semlegesnek lenni, csak létezni és lélegezni – kb ennyi. Nincs jövő, nincs múlt, csak a jelen. Ez nem megy az embereknek sokszor. Örülni kell(ene) az élet minden percének s nem azon agyalni, hogy mi lesz, meg mi volt. Most még élek, na ez jó, akkor csinálom tovább az életet – nem agyalok semmin, csak létezem és lélegzem itt és most.
“Trükkös, nehéz egy szakma tüdőbetegnek lenni, nem is túl jól fizetett…”
Hát igen, tüdőorvosnak azért könnyebb, no meg jobban is fizetik talán, s nem utolsó sorban nem is ő szenved…
“Azokat a gondolatokat mellőzni kell, amik hátráltatnak a pozitívakat kell előhozni. Vagy egyszerűen semlegesnek lenni, csak létezni és lélegezni – kb ennyi. Nincs jövő, nincs múlt, csak a jelen. Ez nem megy az embereknek sokszor. Örülni kell(ene) az élet minden percének s nem azon agyalni, hogy mi lesz, meg mi volt.”
Nagyon egyetértek, ezek a jó alapelvek és néha azzal áltatom magam, hogy tudok is így élni – de az itt szerzett nagy tanulság az, hogy nemcsak a szorgalmon és az elhatározáson múlik.
Vannak itt jópáran, akik semmivel nem piskótábbak nálunk, keményen küzdenek, kipróbálnak mindent, nem is adják fel, pedig rosszabb az állapotuk a miénknél — és mégis hosszú ideje küzdenek pánikkal vagy avval határos félelemmel.
Pedig mondom, nem adják fel.
Csakhogy a pánik sem. Hihetetlen lassan oldódik még azután is, hogy százszor bebizonyosodott: a rettegett környezetben (pl. utcán) semmi baj nem történik, a nehézségeket mindig meg tudják oldani.
Például bolond lány is tudna erről mesélni neked egy regényt, pedig neki még sportmúltja is van, tudja milyen dolog a testünkkel-lelkünkkel kísérletezni; sokat kopott a pánikja, de el még nem hagyta. Ő egyébként Rita művésznéven szokott fellépni, szólíthatod így. Vagy Marika, aki hajlamos inkább a magát túlterhelésre, nemhogy a feladásra és mégsem tudta teljesen elűzni a rettegést.
És vannak más, kicsinek tűnő, ám mégis nehéz akadályok is. Például aki köhögős, akinek sok lerakódás van a légcsövében és a tüdejében, annak sokkal-sokkal nehezebb. Vesz egy mélyebb levegőt vagy fúj egy erősebbet vagy épp elkezd valami rezgető gyakorlatot és a következő három percet a földön fetrengve tölti fuldokló köhögés lebonyolítása céljából.
Egy kisebb, de nem elhanyagolható akadály: túlsúly + fájós izületek. A szükséges testmozgásnál a légzésedre is figyelni kell, de valahogy kímélni kell a roggyant térdeidet is, minderre egyszerre kéne figyelni; meghajtani nehezen tudod magad a kilók és a nyikorgó izületek miatt és közben őrizd meg az optimizmusodat.
Nekem mázlim van, mert még akkor sem rakódik le a trutyi, mikor tüdőgyulladás látogat meg és száraz köhögés is ritkán kínoz – de itt sokan beszámolnak az ilyenfajta nehézségeikről.
Tervezek egyébként egy nagy, vastag könyvet írni “Hú De Rohadt Bonyolult Szerkentyű Az Ember” címmel. Írhattok bele fejezeteket. Előtte persze meg kell vesztegetni engem, például tacskók által szállított rumoshordók útján.
De készpénzt is elfogadok.
Hááát, igen, a lelki aggódás a szeretteinkért, az elveszett egészség utáni visszarévedezés, a reménytelen jövőkép… mind megér egy kisebb könyvterjedelmet. Az utóbbi napokban jópár drámai gondolat is felsejlett az agyamban, amiket igyekszek elhessegetni.
A helyzet kikényszeríti, hogy mindegyikünket szembesítse az élet értelmének összefoglalására. Egy ilyen könyv nagy segítség lehetne hátrányos helyzetben lévőknek, vagy félresiklott fiataloknak.
Sziasztok Mindenki!
Üdvözlöm az új Osztálytársunkat, remélem nem okozunk neki csalódást a segitőkészségünkkel.
Fiúk annyi jó dolgokat irtatok a napokban,hogy nem győztem olvasni, már nem irom,hogy tanulni,mert nem az én agyamnak való a remegtetős hadművelet. – itt jegyzem meg,hogy a héten volt a házidoki nálunk, remegtem én mint a fene,nem kellett külön ide-oda pakolgatni a kezemet, kedves pánikvendégem megreszkettetett eléggé.Persze megbeszéltük a vérnyomást,fulladást,kerékpárt stb. és elmult a remegés – itt mondja mindig a házidokim is,hogy nálam nagyon sokat jelent a fulladásomnál az idegesség. Majd kinövöm én ezt remélem.
Irtam már a múltkor,hogy megvettem az ‘Aerobika” névre hallgató ketyerét, naponta használom, nyákoldás lenne a feladata,illetve hogy abba segitségemre legyen. Szerintem jó,most még azt tapasztaltam,hogy a kifújt levegőnél rezegteti meg a torkom,illetve ott a nyelőcső,légcső környékét.Köhögni nem köhögök tőle sem, előtte sem köhögtem ugyan,de azt hittem,hogy majd kicsit megkinoz -a dokinő sem talált lerakodást szerencsére.
Ez a sok frontos ide-oda idő nekem nem a legjobb, biztosan más is szenved a párától, pláne mikor jön rá a 30 fok – előre félek a nyári hőségtől.
Minden délután 2 körül, – mert már az órarendembe oda fért be – megyek egy levegővétellel 25 lépést, haladok.
Buteykós féle légzőgyakorlatot is csinálom,meg a
Barna Miklós könyvével kapott cd-s légzőgyakorlatot is,ami olyan nyugtató,hogy ásitással fejezem be. Rita ezen lehetne aludni itt nem lenne gondod az ásitással.
Továbbra is tekerem a 7 km-t, ma 28 perc alatt ment, nem maradhat ki egy nap sem,mert a multkor kihagytam egy napot, nem szabad rájöttem.
Lányokat hiányolom, Katával mi van? Jusztina hol vagy?Zsuzsa hol vagytok?
Zsolti a maszkot probáld ki feltétlen, én télen is kint tekertem a teraszon minuszban is, s eleinte nem tettem semmit a szám elé,rövid sétámkor sem – még a fülemen is kapkodtam a levegőt,minden baj rám jött. Mihály unszolására bebugyoláltam magam, s a felmelegedett levegővel könnyebben elboldogultam, tekerésnél meg szinte nem is éreztem a hideget.
Röviden ennyi volt a mult héten, irjátok a jó dolgokat, olvasom szorgalmasan, s amit tudok csinálom.
Jövő hétre ablakpucolások vannak,majd lesz szusz-hiány bőven,de megoldjuk.
Kivánok szép hétvégét, friss levegőt sokat mindenkinek!
Sziasztok, na végre, Marika, örülök, hogy legalább te bejelentkeztél – a többi csaj hol tekereg?
Minden elismerésem a tied, Marika – én akárhogy próbálom, a belégzés 2 lépésnyi, a kilégzés 4 lépésnyi – 20 perc után meg már valami lambada-ritmust produkálok 🙂 A max. 10-11 lépés volt egy kilégzésre – de olyan köhögés kapott el, hogy leültem. Na, ezt az utcán, szép rokolyában nyilván nehézkesen sikerülne előadni…. :/ Na, azért a mai gyaloglás is megvolt, kicsit később még előveszek valamit – vagy szuszogok, vagy emelek – de lehet, összekötöm őket és megint kicseszek magammal. 😀
Éjjel felébredtem arra, hogy valahogy nem akar jönni a levegő…frankón bepánikoltam, tökéletesen éber lettem, aztán azt vettem észre, hogy eldugult az orrom. Legalábbis, remélem, hogy “csak” annyi volt….
Pánik: igen Zsolt, Mihály jól írta – többen, többet küzdünk azzal, mint a levegővétellel. Illetve, nyilván azzal is, mert nem viccből ketyegünk 22-45%-on. Ha az nem lenne, az már fél (vagy még több) siker lenne. Nagy nehezen, meg az itt töltött beszélgetéseknek hála, itt-ott a kanyarban már megyek kint is, néha még tempója is van – igaz, akkor az összes oxigén kimegy – de akinek nem volt még ilyen pánikocskája, annak tényleg nehéz beleélni magát. Egyébként, egyet értek veletek – a dokik is ezért nem tudják, hogy miről beszélnek nekünk….
Aztán, nem mindig a pánik – a stressz is rátesz. Persze, nem kell parázni, mi a fene bajom lehet odakint? Lassan 60 évem volt arra, hogy megszokjam…de amikor tök idegenek “kedveskednek” pl. egy oltári hátba vágással, amikor köhögsz, és nem tudod a tudomásukra hozni, hogy ugyan, nem akarod, hogy eltegyenek láb alól….és amikor megkérdezik 2 nap múlva, hogy “Na, már jól vagy?” – miután frankón elmesélted, mi a frász ez az egész – akkor úgy elborul bennem a borjú. Hogyne, a félkezűnek meg újra van két praclija.
Új-Zsolt – ha nem túl intim a kérdés – neked hánykor lövik fel a pizsit? :-O Olyan korán akkor se tudnék felkelni, ha az életem múlna rajta. 🙂 A reggeli friss levegőben viszont – valóban van valami….jaja, tisztaság – is 🙂
Zsuzsa, tényleg nem fogy el a levegőd, mire felérsz a 3.-ra? Tuti, hogy most már állandóan ott van a tacsi nyakában a “junájkum” 😀
Jusztina, Éva, Kata….Kata, hamarosan mész, ugye? Június, július?
Na, megyek a dolgomra – szuszogni fogok. 🙂
Ölelés 🙂
Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudok aludni. Teszem magam jobbra, fordulok balra, de mivel nehezen tellik levegővel a tüdőm, ezért mindenféle kitekeredett pózolat próbálok.
Pillanatnyilag a fél-ülőhelyzet a legjobb bekapcsolt TV mellett.
A TV azért, hogy elterelje a figyelmem, az felülésnél meg nem nyomódik a mellkason. A tabletet is böködöm fél éjszakán át, hogy eltereljék a gondolatom a légvételről. Tulajdonképp azt vettem észre, hogy nyugalmi állapotban, ha valamit csinálok tökjól elvagyok. Sajna van, hogy csak 1-2 órát alszom, amit még jól viselek, mert ez az egész légvételi nehézség egy hónapja áll fenn. Elötte, csak egy hónapja volt ilyen légszomjam, akkor is csak egy órányi. Ebben az utóbbi hónapban erősödött fel ennyire hírtelen, hogy fél napon keresztül keresem az egyensúlyt a nehézlégzésem és a türhető állapot között.
Mivel a doki ( röntgen alapján ) azt mondta, hogy nincs a tüdőmnek semmi baja, így még reménykedem, hogy ez talán egy átmeneti állapot, ami visszarendeződhet. Olvastam, hogy kezdeti stádiumot nehezen lehet észrevenni, így hát csak mérsékelt az illúzióm, hogy megúszhatom , meg hát a szakirodalom szerint is irreverzibilis a folyamat.
Azt szeretném megkérdezni, hogy nálad is előfordul az, hogy bár, ugyan csak egy-egy két percre, de visszatér a levegővétel a normális állapotba, az-az teljesen tisztán beáramlik a levegő, mintha semmi bajom se lenne. Nem is értem, hisz ha a hörgőcskék károsodtak, akkor azok már nem tudnak többé jól működni….vagy rosszul tudom?
Másik kérdésem, hogy neked/ nektek mi a trükköd az alvásra?
Sziasztok a vérnyomàsom 200 ig repult a szivem a plafonig ugràlt ugxhogy a Délpesti kórhàzba làbadozom. Puszi jó egészseget.
Gyógyulj meg gyorsan!
Egy-kettő!
Jusztina, a hirtelen jött meleg okozta? (Majd… most koncentrálj a télakra! 🙂 )
Nagyon hamar gyógyulj meg, és csücsülj vissza közénk!
Gyógypuszi! 🙂 :*
Sziasztok Mihàly, B lànyka köszönöm igyekezni fogok. A telefonon mire megtalàlom hol kell irni meg mre ìrok két sort lemegy a nap. Majd othonról ìrok.
Sziasztok Mindenki!
J u s z t i n a mielőbbi gyógyulást kivánok,frontok mindenkit kikészitenek,de otthon azért gyorsabb a gyógyulás is és nagyon várunk vissza, s i e ss!!
üdv és jó éjszakát!
Sziasztok,
Jusztina, gyógyulj gyorsan!
Zsolt, nekem is volt egy ilyen időszakom. Fekve egyszerűen nem kaptam levegőt, úgyhogy egy nagy füles fotelban aludtam. Aztán ahogy jött, úgy ment is. Értem, hogy az orvos szerint nincs a tüdődnek semmi baja, de valami csak okozza a tüneteidet.
Bolond lány, igen a pánik és a stressz, nagyon rossz tanácsadók. Egy időben muszáj volt mennem, pedig nem akartam, nagyon nem akartam. Attól a pillanattól kezdve, hogy kiléptem ajtón eltűnt a levegő. Szörnyű volt. Nem mertem elindulni, csak kísérővel. Amikor haza értünk, semmi bajom sem volt.
Amúgy pedig menni kell, legalábbis nekem mennem kell, hiszen Ebentyűvel sétálni kell. Nem tudom írtam-e, de mifelénk a házak között nagyon sok zöld van, s vannak padok. Amennyiben elfáradok, akkor leülök és nézelődünk. Azt már tapasztalatból tudom, hogy vannak holtpontok, amiken ha átesek, akkor már semmi gond. Meg tényleg mi bajom lehet? Tudod, csak pozitívan! 😀
Engem nem szoktak hátba vágni, nekem csak a „Fujtsd meg Isten,” kezdetű ostobaságot mondták 1x-2x, de valószínűleg nagyon csúnyán néztem, mert azóta nem merték.
Hogy jutok fel a 3.-ra? Szépen, komótosan, egyik lépcső a másik után. Nagyokat szuszogva, emeletenként meg-megállva. Ilyenkor jó mély levegőt veszek, lassan kifújom, s ha nem lát senki, néha előre is hajlok, miközben a combomra támaszkodom.
Amúgy, feltaláltam a kereket! Nem viccelek. Eddig csak 2 mumusról beszéltem, a lépcsőről és a hajolgatásról, most bevallom, van egy 3. is. A cipelés. Mivel “magad uram, ha szolgád nincs”, a bevásárolt holmit haza kell vinnem. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy két szatyorban egyenletesen osztottam el a súly. Az egyik vállra véve, másik kézben. Az út etapokra osztva. Minden szakasz után pihenő. Mély belégzés, alapos kifújás és csak akkor tudatosult bennem, hogy a kezem a csípőmön, amikor Mihálynál olvastam a futók szokásáról. Tényleg könnyebb.
Valamelyik nap, éppen azon gondolkoztam, hogy macskaalmot kell venni, I. azaz Egetverő Hisztérikának, (a macskámnak), ami 10 kilós kiszerelésben létezik, amikor megelőzött egy leányzó, aki egy ruhásszekrény méretű bőröndöt húzott maga után. Majd egy kislány, egy gurulós hátizsákkal. Heuréka! Kerék! Ez a megoldás. Sőt, eszembe jutott, hogy van egy zöld kerekes táskám, ami kézi táska és hátitáska is egyben, s van kereke. Hogy erre eddig miért nem gondoltam!
Hát mit mondjak, fantasztikus volt a 10 kilós almot magam után húzva, kényelmesen haza sétálni. Ebentyű nem értette, miért megyünk el a padok mellett, ahol korábban le szoktunk ülni, pihenni, miközben ő lemeózza a boltban vásárolt jutifalatokat. Mielőtt a 3 emeletnek neki vágtunk volna, a már kialakult szokásnak megfelelően nagyot pihiztünk a kapu előtti padon.
Viszlát, és ha csak egy félmondat erejéig is, de jelentkezzetek!
Szia Zsuzsa, ezt a füles fotelt kipróbálom, köszi a tippet!
Jó reggelt mindenkinek! 🙂
Zsolt-nak a 2018-05-26 – 10:55 DU.-i hsz-re:
Korodnál fogva abban a hülye helyzetben vagy, hogy aludnod kell, mert melóba mész reggel. Mi már itt többségében nem késünk el sehonnan.
Tavaly még nekem is para volt emiatt – éjjel 2-kor még fent, 4-kor már fent, aztán 7-re mentem dolgozni, lehúztam a napi penzumot (nem ritkán 8-10 órát, folyt. itthon) , és úgy a 3. napon sikerült a kimerültségtől “rendesen” aludni. Ezen való idegeskedés is csak gerjeszti önmagát…mért nem tudok aludni?, kelnem kell korán, hogy bírom majd a napot?….. és onnantól felejtős a szunya. Akármilyen hülyén hangzik is, már a báránykákat is megszámláltam, vicces – de működött. Aztán valami jó uncsi olvasmányba is bele lehet aludni. De jobbára a TV duruzsolása mellett sikerül elszenderedni.
Van, aki csak feltámasztva képes aludni – én a TV miatt megtámasztom kicsit a fejem, de elalvás után lecsúszok vízszintesbe, észrevétlenül.
A röntgen szerintem kutyafüle (vagy annak kiértékelése, vagy annak közlése), mert nekem semmit nem mondtak, áll. semmi nem változott, oszt nesze nekem. Én kunyiztam a vizsgálatra is a beutálót, mert hallani sem lehetett semmit. Én meg éreztem, hogy nem frankó.
Most csak itt ülök és csapkodom a klavit, mert lement az oxigénszintem 79-re, csak attól, hogy felkeltem, kimentem a kávémért és bekapcsoltam a gépet (ahhoz le kellett hajolni, meg felegyenesedni). Leültem , béke van – felment 92-re.
Persze, hogy nyugiban van olyan, mint régen – mintha megint rendesen kapnék levegőt, ebben a stádiumban persze leginkább meg kell dolgozni érte, de fújás után ha épp ülőmunkát végzek, szinte olyan érzés, mint rég, és vérmes terveket szövögetek túrázásról, menésről, csavargásról…..meg ilyen hülyeségeket csinálok. 🙂
Szóval: ne diagnosztizáld magad, persze, nem árt némi előzetes “tudás”, hogy legalább kérdésekkel tudj a dokihoz menni – de ne engedd magad lerázni! Te érzed, hogy valami nem gömbölyű, ő meg nézzen utána annak, hogy mi szögletes.
A lassú levegővétel egyébként hasznosabb – és ha elolvasod az itteni “Leírások, videók” c. részben foglaltakat, akkor többek közt a hasi légzés hasznával is megismerkedsz. Az egyik leghasznosabb találmánynak ítélem. 🙂
Másrészt: nem szabad kapkodni.
Bizonyára a többiek is hozzáteszik a tapasztalataikat, meg ha visszaolvasod a posztokat, megtalálod azokat, amikben volt szó hasonló témáról – de csak olvasgatni is hasznos lehet. Talán segít kérdéseket megfogalmazni a doki felé.
Egyre inkább biztos vagyok abban, hogy kevés ez a Brimica. Nem tudom, ti hogy vagytok a kapott gyógyszerekkel – de nálatok is kínszenvedés a következő adag előtti néhány óra?
Ma üveget festek – marha jól fog kinézni 😀
Jó levegőt, könnyű szuszogást kívánok!:)
Ölelés 🙂
Mivel Te is azt írod, hogy a röntgen nem elég érzékeny képet ad, melyik vizsgálatot tartod pontosabbak? Jövő héten megyek vissza a dokihoz és szeretném egy alaposabb kivizsgálásra ösztönözni!
Zsolt, min. egy spirometria. Szerintem .
A röntgenkép nem is járt a doki kezében – kijönnek vhonnan, megszűrnek és vagy értesítenek vmiről, ha nem ok, vagy nem. Ha nem, akkor a bánat tudja, hol a röntgenkép……és ki nézi…meg mennyire alaposan…..szóval, a doki nálam egy spirometriával, meg a légzéssel kapcsolatos teszttel indított (nem nehéz, 😀 ) , arról tájékozódni, hogy mi szokott lenni és mikor…a légzési nehezítettségről.
“Eddig csak 2 mumusról beszéltem, a lépcsőről és a hajolgatásról, most bevallom, van egy 3. is. A cipelés.
Hajjaj, erről is filóztunk már ehelyt párszor és erről is van egy teóriám, gyakorlatban bizonyított, fájintos kis elmélet.
Ami úgy szól, hogy a nagy súly cipelése persze fárasztó és oxigén-igényes, de a dolog nagyon nem a súllyal arányosan működik, egészen kis súlynál is jelentkeznek már a problémák, mert a cipekedés
ODAFIGYELÉST IGÉNYLŐ, KICSIT IDEGESÍTŐ DOLOG
és a figyelem elvonása kétféleképpen rombol.
* Egyrészt nem figyelünk a légzésünkre és elkezdjük a “hol visszatartom, hol erőltetetten kapkodom” mutatványt;
* másrészt a figyelem megosztása aggodalmat szül, ami akár a pánikig is elszaladhat, de mindenképpen páternoszter: a pulzust fölfelé viszi, a jókedvet és harci kedvet meg le.
Megfigyeltem magamon: ha csak egy-két kilót viszek egy szatyorban, főleg ha aszimmetrikusan, az egyik kezemben, azonnal elkezdem PICIT rosszul érezni magamat — amit én már rutinból helyre tudok tenni, de akinél nem tudatosult ez az egész mechanizmus, az hamar kikészül.
“Az eddigi gyakorlat az volt, hogy két szatyorban egyenletesen osztottam el a súly. Az egyik vállra véve, másik kézben. ”
Sokkal jobb a hátizsák. Itt írsz korszakos találmányodról, melynek a “kerék” fantázianevet adtad és amelyhez gratulálok, de emellett megfontolásra ajánlom a hátizsákot is, pláne szatyor helyett. Néha szerintem még a kerekes kocsival is felveszi a versenyt (közepes súlyig), mert lépcsőn, járdán föl- és levinni sokkal könnyebb. A kézben vitt, vagy egyik vállon hordozott szatyornál mindenképpen sokkal jobb.
És még egy dolog, az én kis funkcionális, avagy háztartási edzésmódszerem, melyet például Rita már ki is próbált és azt hiszem nem tartja rossznak: azt a mozgást kell kontrollált körülmények között (azaz bármikor abbahagyhatóan, otthon) gyakorolni, ami problémás. Például a cipelést. Kicsit hülyén fogjuk először érezni magunkat, mikor a lakásban egy szatyorral korzózunk és közben FOLYTON a légzésre és a testtartásra figyelünk, de ez hamar elmúlik.
Az alapelv roppant egyszerű: arra gyúrunk, ami nehézséget okoz.
“és ha elolvasod az itteni “Leírások, videók” c. részben foglaltakat, akkor többek közt a hasi légzés hasznával is megismerkedsz.”
De még mennyire, sőt egy egész posztot is kapott.
“Hogy jutok fel a 3.-ra? Szépen, komótosan, egyik lépcső a másik után. Nagyokat szuszogva, emeletenként meg-megállva.”
Igen, és arra vigyázva, hogy akkor fújjuk ki a levegőt, mikor fellépünk, amikor emljük a súlyunkat, ld. a lépcsőzésről szóló disszertációmat.
“Ilyenkor jó mély levegőt veszek, lassan kifújom, s ha nem lát senki, néha előre is hajlok, miközben a combomra támaszkodom.”
Vagy ha akár látják. Többen beszámoltak itt arról és magamon is tapasztaltam, hogy irracionálisan szégyelljük mutatni a kimerültséget, ami csak addig jó, amíg a kimerültség pici – nagyobbaknál nem szabad ilyesmivel törődni, mert ellentmond a CSAK A LÉGZÉSRE FIGYELÜNK elvnek.
“Egy időben muszáj volt mennem, pedig nem akartam, nagyon nem akartam. Attól a pillanattól kezdve, hogy kiléptem ajtón eltűnt a levegő. Szörnyű volt. Nem mertem elindulni, csak kísérővel. Amikor haza értünk, semmi bajom sem volt.”
Fantasztikus, milyen erős ez a szituációhoz kötött pánik.
“Fekve egyszerűen nem kaptam levegőt, úgyhogy egy nagy füles fotelban aludtam.”
Ezt is írták többen, vajon mi az oka? Talán váladéklerakódás?
“Most csak itt ülök és csapkodom a klavit, mert lement az oxigénszintem 79-re, csak attól, hogy felkeltem, kimentem a kávémért és bekapcsoltam a gépet (ahhoz le kellett hajolni, meg felegyenesedni). Leültem , béke van – felment 92-re.”
Szerintem nem kéne annyit mérni, mert csak felidegesít.
Sziasztok Mindenki!
Pocsék meleg lesz megint ma, nekem nem jó. Reggel 8-kor már tekertem a 7 km-t,mert a melegben szinte le akarok szédülni a kerékpárról,pedig tegnap azt mondhatom aránylag jól birtam a tempót, felmostam konyhát, teraszt, kertészkedtem, ma meg curikk van,szédülök,nem jól aludtam.
Z s o l t i nak : én is nagyon rossz alvó vagyok, a tv.mellett megy könnyebben,de ott is a monoton beszélgetés alatt,nem a zene,vagy film,az inkább felkavar és gondolkodásra késztet, az állom-manó meg elkerül.Nekem is több kispárna kell ahhoz,hogy megfeleljen a hátamnak-tüdömnek gondolom, eleinte nem kellett,de most már van egy nagy párna és két kispárna a fejem alatt,időnként javulni fog ez a helyzet nálam a lerakodástól függ, ha sok a váladék magasabb fejpárna kell,mert fullaszt.Nekem azt mondták,meg az Anyukámnak is 100 évvel ezelőtt,ő asztmás volt,hogy mindig oldalamon feküdjek,mert a tüdőnek szabadon kell maradni,inkább félhason, Mit használsz nyákoldónak?Van egyáltalán lerakodásod?-ha a doki nem érezte, attól még te érezheted a nyelőcsőnél,vagy torkodnál,nekem sem mondtak semmit,pedig fél évig legalább két orvosnak is állandóan panaszoltam,hogy abroncs van a mellkasomnál, nem tudták mitől van. Sokszor eszembe jut,hogy most meg kellene nekik mondanom,hogy a legközelebbi betegnek ha ilyen panasza van,tudják már,hogy a rekeszizom környéki szoritás időnként, lehet,hogy copd-s panasz lehet.
Zsuzsa – nagyon ügyes vagy a sok sétáddal, én most már alig megyek az utcára, reggel szédelgek,mikor meg már összekaparom magam, akkor meg már meleg van.Sajnos felénk nincs hol megpihenni útközben,nincs pad,csak a szomszédok falának lehetne támaszkodni,de nem igazi.Én a sétáknál csípőre tett kézzel szoktam menni szinte mindig,akkor tartom a hátam könnyebben,ezt a Buteyko féle irományban is olvastam,hogy segit még az is,ha hátul összefogjuk a kezünket,sajnos nekem nem ér el kényelmesen hátra, igy marad a csipőre tett kéz.
Emelet az nekem tragédia, 2 emelet a gondozóban kész vagyok tőle . – gratulálok nagyon ügyesen veszed az akadályokat.
Tudom,hogy az akarat sok mindent le tud győzni,magamon tapasztalom,csak szusz is legyen hozzá.Tegnap a kertben a bal térdemen támaszkodtam időnként és kis kapirászómmal a rózsák alját tettem rendbe,szépen sikerült egy darabig.Elfáradtam,majd ma vagy holnap folytatom,de ha egy mód van rá nem egyenesedtem fel közben,mert visszahajolni már nehéz.Az elnyiltakat ledaraboltam előbb,meg a muskátlikat is,de nagyon vártam,hogy a betervezettel végezzek, utána viszont olyan jó hogy “megcsináltam”.
Rita én egyik gyógyszernél sem tapasztalom,hogy utána könnyebb lenne igazán,neki mernék fogni bárminek. Én ilyet csak fekve,nyugodtan végiggondolva,megy ez mindjárt stb. nagy legény vagyok, mire felkelek eltünt a szusz, meg az erő is.Úgy ahogy irod, örülök,ha kiérek a konyhába,meg vissza,vagy a fürdőig elérek. Néha viszont szépen haladok,most pld. ülök itt a szobában,irok és nem hinném el,hogy ha másnál ezt látnám,hogy “ez a nő fullad?” – akkor most már tudom,hogy nálad is van ilyen gond,nem én vagyok a csodabogár.
Küzdjünk továbbra is, tegnap a konyha,terasz felmosása után a fülemen is levegőt akartam venni, eszembe jutott Mihály,hogy nagy mestere vagyok saját magam kifárasztásának,” na, idelátott megint Mihály.”
Nekem talán az ipecacuana köptető után van olyan érzésem,hogy szabadabb a levegővételem,meg amikor a ketyerém szivom utána könnyebb,de gyógyszernél egyiknél sem érzem. Az is lehet,hogy nem jók a gyógyszerek,de nincs más tüdőgyógyász nálunk rajtunk a “csoporton” kivül,,mert ezt csak az tudja,aki benne van.
Jó hosszúra nyultam megint, Katát és a másik Zsoltit is hiányolom,mi van velük?és a többiek?
Kivánok szép napot,jó hűvös levegőt üdv.mindenkinek.
Fájdalmam, szorító érzésem nincs. Száraz köhögésem van, óránként egyszer- kétszer, de nem jön fel váladék, s ez már évek óta így van, az-az megszokott.
Egy dolgot megfigyeltem, hogy a friss, hűs reggeli levegőnél több oxigénhez jutok, ami most OK, de télen, hogy oldom meg?
Nyákot és jelentős váladékot nem érzek, illetve szorító érzésem és fájdalmam sincs. Jövő héten megyek orvoshoz, mit tanácsolsz, melyik vizsgálatot könyörögjem ki nála, mert a röntgen nem látott semmit…
Min. spiró! vagy bármi, amit ő is jónak lát….ha már úgy mellesleg ő az orvos, akinek tudnia kéne a dolgát, meg nem könyörögni kéne 1-1 vizsgálatért…. 🙁
Sziasztok!
“Min. spiró! vagy bármi, amit ő is jónak lát….ha már úgy mellesleg ő az orvos, akinek tudnia kéne a dolgát, meg nem könyörögni kéne 1-1 vizsgálatért…”
Zsolti fujtál már egyáltalán,vagy nézték már a tüdőkapacitásod azzal fujócskával? vagy csak Te gondolod,hogy ott a baj?Ahol a gép kimutatja,hogy mennyi a FEV1 értéked stb……, melyik orvoshoz fogsz menni belgyógyászhoz?tüdőgyógyászhoz? – neki kellene tudni igaza van Ritának.
ha nem tüdőgyógyászhoz mész,,, akkor oda utaltasd be magad minimum szakember nézzen meg.
Várom a válaszod,melyik dokihoz kell visszamenni,,vagy mivel fekszel most otthon,milyen betegséggel? cigizel?
üdv.addig is fulladásmentes napot kivánok,jó levegőt!
Szia, 50 vagyok, így hát nem fekszem, hanem kell menjek dolgozni.
Egy hónapja, amikor kezdődtek a tüneteim felkerestem az itteni tüdőgyógyászt.
Röntgent csinált, amire azt mondta, hogy nincs baja a tüdőmnek, illetve spirot fujatott és az értékekre azt mondta, hogy jók.
Na persze , – s ebben ‘bolond lány’ is megerősített – ez semmit sem igazol sajna!
Ezért is kérdem, hogy pl. egy CT mennyivel hatásosabb, nektek volt ilyen vizsgálat? Vagy mi volt az, amivel jól tudták igazolni a károsodás mértékét?
Helyeseljetek, vagy cáfoljatok!
Jövök-megyek, a szokásos visszafogottsággal már ilyenkor, mert tök8, mit csinálok, akkor a legelviselhetőbb, ha nem csinálok semmit – mármint, a fújás hatásának múlásáról beszélek.
Az jutott eszembe, hogy a másnap reggeli fújás után néha még az itthoni séta is egyfajta túllégzéssel kezdődik, ami olyan zizegős tüneteket produkál, mint a pánik – pedig, itthon aztán….!
Szóval, lehet, hogy az előző nap délutáni sok óra hatására a levegővétel ugyanolyan svunggal történik, mint a fújás hatásának műlásával….fújáskor viszont erre nincs szükség, mert elvileg a szer megteszi a hatását – ergo, könnyebben kapok levegőt.
Hú, fáj a fejem egy kissé – nem tudom, mennyire voltam megint szőke. 🙂
Sok levegőt kívánok! 🙂
Ja, Zsolt – lehet, egy belgyógyász se ártana meg neked – most, hogy Marika kérdezte, eszembe jutott, hogy a légzés nehezítettség esetén EKG-t, belgyógy. vizsgálatot is végeznek .
De ne engedj!!!!!
Szia ‘bolond lány’ , köszi az EKG tippet.
Mivel nálad sem árult el sokat a röntgen, hogyan bizonyosodtál meg a tüdőd állapotáról?
CT-t nálad nem csináltak?
Azt vettem észre, hogy nekem ez a fuldoklás drámaian egy-két hónap alatt alakult ki, tehát friss ‘élmény’.
Viszont a légzés ‘technika’ magától alakult úgy, ahogy ezt Mihály írta legutóbbi hozzászólásában.
Szóval én is hasból nyomom a levegőt, s mikorra elérem a ‘falat’ akkor előrehúzott vállakkal (kezem a combon), sűrübben pumpálgatok még egyet-kettőt.
Most nézem, hogy van már Zsolt nevű hozzászóló, ezért Zsolt2-re váltok.
Bocsi.
K. Marika, Voltam egy hónapja tüdőgyógyásznál amikor is felerősödött a légszomjam.
Röntgentre azt mondta nem lát semmit, spiro értékeket rendben találta.
‘Bolond lány’ megerősítette bennem, hogy ezek a vizsgálatok erősen megkérdőjelezhetők, mert nála sem mutattak semmit!
….legalábbis a kezdeti stádiumban…
Marika, az aerobikáról azt írod, hogy jó, bár köhögésre nem késztet. Mennyire érdemes megvenni, megéri a 25000-t?
Mihály írta, a hasi légzést…. ezt megtudom erősíteni, mert én is hasból nyomom a levegőt, ez nem tanult technika, hanem egyszerűen csak így tudom rendesen megtölteni a ‘légzsákom’.
Illetve az szintén segít, hogy a vállaim felhúzom és a fejem picit hátraszegem, a levegőt CSAK az orromon veszem.
Jó reggelt,
mivel még nem fújtam, így csak ülök…és agyalok. Magyarázza meg nekem valaki, hogy mitől van az, hogy fújással az oxigénszint max. 94-ig megy fel, fújás nélkül meg a nagyon-nagyon ritka 97-et is eléri. :-O Igaz, a mozgásom kimerül a klavicsapkodásban, én meg kimerülök a kis mozgásban. 🙂
Zsolt2 jó ötlet ez a megkülönböztetés – köszönjük a segítséget – akkor ettől kezdve te leszel “A Ketteske”. 😀
Komolyra ferdítve: én már tudtam, hogy oltári gáz van, amikor az utolsó évben a biciklizés után a munkahelyemen majd megdöglöttem a köhögéstől, levegőtlenségtől. A mellkasi meghallgatás nem árult el semmit, így a háziorvos csak a hisztim alapján adott javaslatot tüdőgyógyászhoz. A röntgen képeit nem tudom, egyáltalán az a tüdőgyógyász látja-e valaha, akihez megyek. Utólag olvasta,m csak, hogy elvileg ezt-azt látni kéne rajta.
A röntgenen nem voltak kiváncsiak arra, hogy COPD-s vagyok.
A spiró értéked mennyi volt? Hallottam olyat, hogy valakinek még határértéken belül van az eredménye, mégis fullad – néha jobban, mint aki gyakorlott “nyavalyás”.
CT-ről nálam nem volt szó, egyébként valóban hisztizni kell mindenért….nekem ez az éves kontroll nem akar összeállni – komolyan, hogy évente egyszer nem lehet 5 percet áldozni valakire… !! :-O Amikorra időpontot tudnának adni, addigra már senki nem írhatná fel a fúvókát…ráadásul kevés. Tuti, hogy kell még valami.
Az EKG-val kizárhatják a szív eredetű fulladást.
A vállat leereszteni kell légvételnél, ugye, Mihály? Akkor nem görcsölnek be a légzőizmok. 🙂 Lazítani, és úgy a hasi légzés 🙂
Tegnap kicsit a gerincemet is megtekertem – hát, mit ne mondjak, a könnyeim potyogtak – iszonyúan fájt. Viszont, ma már jobb volt kelni. 🙂
Zsolt2, azért az a porcelánpor éveken keresztül csak dolgozott ott valamit….mondtad a dokinak, hogy mi a munkád? Hátha azt gondolja, csak nincs kedved ebben a szép nyári melegben dolgozni……
Majd jövök 🙂 Addig meg vigyázzatok egymásra! 🙂 Ölelés 🙂
Szia, itt ketteske?!
Azt hiszem nagyon meg fog utálni a doki, mert arogáns leszek és oda csapok az asztalra. Most már úgyis elhatároztam, hogy ehhez most megyek utoljára, inkább keresek egy privátot.
Olyanról, hogy szíveredetű fulladás még nem is hallottam, de utána nézek.
Sajnálom, hogy fájdalmaid vannak, nekem az még nincs lekopogom.
Oxigénpalack nem tudna segíteni?
Mindenesetre kívánom, hogy friss levegő jusson a tüdődbe!!!!
Szia.
Sokat irogattatok a hétvégen, jó volt olvasni, próbáltok valamit tenni, ez dicséretre méltó, csak így tovább….
Tudom Misi, hogy a pánik, a szorongás, a félelem –az nagyon be tud tenni az embernek. Nekem is betett hosszú éveken át. De továbbra is első kézből látom, ugyanis a feleségem is COPD-os lehet, az idén még kint se volt (csak egyszer, mikor nagy nehezen orvosig ment, ami tőlünk 100 méterre van). Feljönni a második emeletre neki az egész katasztrófa, meg a síkon lemenni 100 métert az szinte lehetetlen. De azért kitartóan cigizik.
A pánik az agyból jön, ott vannak lerakódva, beidegződve bizonyos helyzetek, adatok – amik bizonyos helyzetben előjönnek és gyakorlatilag előhozzák a pánikot, szorongást stb. Na ezt átírni igencsak nehéz. Én például rettentően féltem sötétben, mivel nem hallok gyakorlatilag ez katatsztrófa volt. Apránként elkezdtem felőrőlni ezt. Reggel sehol nem gyújtok villanyt, 20 éve este kezdtünk el a barátommal halászni járni, sokszor ejjélig is kint voltunk. Kettesben nem féltem, de aztán már egyedül is mentem. Lassan úgy láttam a sötétben, mint a tigris – ez aztán annyira megnyugtatott, hogy elhittem – egy másik ember talán még ennyire se lát sötétben.
Tudom, hogy nagyon nehéz ügy ez, de nem szabad feladni, hátha sikerül valamit átírni a fejben és onnantól fordulhat a kocka. Ha félsz a sötétben, meg kell tanulni nem félni ott. Ha félsz a póktól, meg kell vele barátkozni, ha félsz a köhögéstől – talán azt is gyakorolni lehet, hogy ne a félelem indítsa be. Sok apró dolog van, amihez más agybeállítással lehetne hozzáállni. A túlsúly is betesz az embernek, de például azok a mozgások, amiket én forszírozok, azokat talán még egy tolószékes ember is gyakorolhatná. Én is fekve csinálom a legtöbbet, szinte nem is látni, hogy mozgok.
Trutyi az nekem is rakódott rendesen, 9 éves korom óta nincs mandulám. Mintha egy gombóc volt volna a torkomban és nem tudtam kiköhögni rendesen sose. De azok az orr meg torokhangok rendesen betettek neki. Egyszerűen a trutyi nem tud az erős és sok rezgéstől megkapaszkodni (lerakódni) és simán észrevétlenül felszívódik. Kb úgy mint a fülzsír, az is termelődik folyamatosan, de mintha nem is volna sehol. Télen katasztrófa volt, hogy mennyi képződött hosszú éveken át. Ma is képződik egy pici télen, de az szinte semmiség, annyi azt hiszem szinte mindenkinek.
Sok sikert a könyvedhez. Sokan hasznát vehetik majd. Az attól függ, hogy honnan nézed. Rohadt bonyolult robot az ember, ez igaz, nagyon igaz – de le lehet egyszerűsíteni. Hat felé kell mennem vagy lennem (fel, le, előre, hátra, bal és jobb oldalra) és jól kell lélegeznem, mozognom (vibrálnom). A többi lassan lassan jön utána….
Marika, a pánik, a félelem stb az néha bizony megremegteti az embert, a természet így próbál segíteni. Talán így oldódik? Hát azt hiszem, hogy igen – ezért is gyakorlom majd mindig, hogy ne érjen meglepi akkor sem, mikor jön a nagy veszedelem. Két éve megtámadott kint két kutya, az egyik farkaskutya volt, a másik egy harci kutya. Na akkor nagyon jól jöttek azok a hangok, amiket ki tudok adni. A farkaskutya már attól berezelt, hogy felemeltem a gerelyt, de az a harci kutya az más tészta volt. De az erős torok meg orrhangoktól, nagyon gyorsan megfordult és olyan gyorsan elfutott, ahogy bírt.
Már az is betesz az embernek, hogy előre fél, még nincs is rossz, de már tudja, hogy jönnek a nagy melegek, vagy a hidegek és tudja, hogy ez be fog tenni neki.
Nagy gratula, a kezdeti 20 lépes helyett már most meg van a 25. Na ez óriási haladás. Ez 25%-os javulás, ez óriási. Én idén csak kb 2.5%-ot tudtam javulni, Te meg 10-szer többet. Ha megszakadok se tudok ennyit javulni. De csak lassan, lassan, fokozatosan. Az a szép, jó és erős, ami lassan, fokozatosan növekszik.
Igen, ne legyen sok, de minden nap meg kell tenni bizonyos dolgokat, ha nem teszed meg, visszaesel.
Bolond lány, csak egyszer egy nap próbáld azt a mérést, semmi többet – inkább csak gondolkozz rajta, hogy holnap jobban menjen. Én is csak egyszer mérem egy nap és ez így megy már 2003 óta. Hétvégeken meg nem is mérem. Tehát az a 20 perc éles gyakorlás, az még lehethogy engem is tönkrevágna. Hát éjjel rosszabb lélegezni jól, mert alszunk. Légzés szempontból háton volna a legjobb, de ha elalszik az ember, akkor már nem annyira jó. Ha meg oldalt alszik, akkor az egy arcfél érintkezik a vánkussal. Ez meg beindítja az egyik lyuknak, hogy vissza kellene tartani a levegőt (na az érdekes, hogy miért, persze a gravitáció is bekavar), ezért az egyik orrnyílás bedugulhat. Ha átfordulsz, akkor a másik fele. Ha meg hason vagy, akkor meg mindkettő könnyebben eldugul.
Nos Zsolti, mit gondolsz miért jobb ha felülsz? Vagy fejjebb tolod a fejed és az ajkad közelebb lesz a kulccsontodhoz? Nekem elaludni egyszerű. Átmegyek a 2 legnehezebb helyzeten (pár perc itt ott amott) – ez mintha egy kicsit kidögleszetene, ezért aztán a relax mód annyira altató, de közben rekeszizom meg orrhang gyakorlás (lassan majd az elhagyása) és aztán felveszem a megszokott alvóhelyzetemet, már ha addig nem alszom el. Valahogy meg kell szabadulni a tér és az idő fogalmától. Ezért nem annyira jó dolog visszafelé számolgatni, meg olvasgatni a bárányokat stb.
Jusztina mielőbbi jobbulást, a feleségem is szed bogyókat a magas vérnyomásra és minden időváltozástól már előre retteg. Hiába mondom neki, hogy hagyja el a cigit és kezdjen egy kicsit odafigyelni a légzésére. De vannak napok, hosszú hetek, mikor az az érzésem, hogy valamit azért művel abból, amit néha mondogatok neki.
Marika, a feleségem (az is Marika) is mikor még járt üzletbe, akkor a ház előtt megpihent a padon, mielőtt felment volna a második emeletre. Persze úgy pihent, hogy közben elszívott egy cigit. Mire felért, vége volt, szinte nem kapott levegőt. Az utolsó hónapokban, már lent is hagyta a cuccot a pincében és én vittem fel, mikor haza jöttem a melóból. Most már kapni olyan kerekest is, melyen 3 kerék van az egyik és a másik oldalon is és azt simán fel lehet húzni a lépcsőn is.
Misi, írod hogy az alapelv roppant egyszerű: arra gyúrunk, ami nehézséget okoz. Nos ez megint telitalálat, egyszerűen és röviden fogalmazva. Nos akkor, ha köhögünk, akkor gyakorolni kell(ene) a köhögést, hogy mikor témylegesen jön, akkor ne a pánik fogjon gúzsba, hanem tudni fogjuk, hogy hogyan is gyakoroltuk és úgy befejezzük, mint a gyakorlásnál. Persze nem ilyen egyszerű, de sok gyakorlással az agy hajlamos elhinni sok mindent.
A pánik helyhez, szituációhoz, időhöz stb-hez kötött. Meg kell próbálni ahhoz a helyzethez, időhöz, szituációhoz – valamilyen más élményt kötni. Például addig fél az ember a pókoktól, míg meg nem barátkozik velük.
Szerintem több oka is van, hogy fekve rosszabb levegőt venni, pláne ha valakinek amúgy is nehéz ez. Gyengébb izmok, napközbeni kevés gyakorlás, fekve kevés gyakorlás (háton hason, bal oldalt, jobb oldalt), már előre félelem, stressz stb. Plusz még bennünk a reflex, hogyha nyomás éri az arcunkat, akkor automatikusan mintha nen szabadna levegőt venni. Az van benne, hogy azt hiszik az érzékelők, hogy víz alatt vagyunk. S ha csak az egyik fele nyomja a vánkust, akkor eldugulhat az a fele emiatt is, meg a gravitáció lecsurgassa a cuccot és az is dugít. Ez a reflex mindenkiben nagyon erős, ha egy lavór vízbe teszed az arcod, akkor azt hiszem automaikusan nem fogsz levegőt venni.
Zsolt2, Te már hamarébb fent vagy mint én, megint nem tudtál aludni? Vagy ott élsz, ahol most már dél lehet?
Szia ghepard!
Hát, igen, nem sokat aludtam.
Azért próbálok ülve aludni, mert fekve terheltebb a borda, úgy érzem ülve jobban tudom kontrollálni a rekeszizmaim. Bár amikor elalszom rendszerint én is lejjebb csúszom.
Azzal a megfigyeléseddel egyetértek, hogy oldalfekvésben az orrjáratom nekem is eldugul, talán a nyálkahártya redők símulnak össze. Viszont az ásításnak szerintem nem hűtő szerepe van, hanem a gázcsere szabályozással függ össze.
A rezegtető kilégzésed (orrhang) megpróbáltam, engem köhögésre késztetett, ami jól is esett. Köszi a tippet!